ILLINOIS UNMEBSITY OF ILLINOIS AT URBANA-CHAMPAIGN PRODUCTION NOTE University of Illinois at Urbana-Champaign Iibrary Brittle Books Project, 2014.COPYRIGHT NOTIFICATION In Public Domain. Published prior to 1923. This digital copy was made from the printed version held by the University of Illinois at Urbana-Champaign. It was made in compliance with copyright law. Prepared for the Brittle Books Project, Main Library, University of Illinois at Urbana-Champaign by Northern Micrographics Brookhaven Bindery La Crosse, Wisconsin 2014 B/ Az 1878. évi október 17-ére Hirdetett / / / f ORSZÁGGYŰLÉS NYOMTATVÁNYAI KÉPVISELŐHÁZ. - IROMÁNYOK. x.AZ 1878. EVI OKTÖBER HÓ 17-RE HIRDETETT ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELŐHÁZÁNAK IROMÁNYAI. X. KÖTET. ZEílTELES KIADÁS. 1879. PESTI KÖNYVNYOMD A-RÉSZ VÉN Y-TÁjRSASÁGr, (Hold-utcza 7. «5.)360. szám. 33-Z fám 360. szám. ttfth ' im yvoJ 0 ELSŐ RÉSZ. Anyagi intézkedések. ELSŐ FEJEZET. , A csődnyitás joghatálya általában. t- §. A csődnyitás joghatálya kiterjed a feözadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet ez a csődnyitás idejekor bir, és melyhez a csőd tartama alatt saját tevékenysége nélkül jut. Az érintett joghatály azon nappal veszi kezdetét, melyen a csődnyitást rendelő határozat a csődbíróságnál kifüggesztetett. Oly csődnek, mely a közadós vagyonának csak bizonyos részére terjed ki, a jelen törvényben kijelölt eseteken kivül nem lehet helye. 2. §. A közadós azon vagyona, melyre a csőd kiterjed, azon hitelezők kielégítésére fordit- tatik, kiknek követelései a csődnyitás idejekor fennállottak. 3. §. A közadós a csődnyitással elveszti kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyona felett. A kezelési és rendelkezési jogot, a jelen törvény korlátain belől a tömeggondnok gyakorolja. 4. §• A tömeggondnoknak jogában áll, a közadós nevében örökséget és hagyományt elfogadni s ezek átvétele végett a törvényes lépéseket megtenni. Az ország azon részeiben, hol a fennálló törvények az örökség megszerzésére örökösi nyilatkozatot kívánnak, a tömeggondnok örökösül csak a leltár jogkedvezméuye mellett nyilat - kozhatik.6 360. szám. A közadósra szálló örökségből azonban a csődtömeget csak az illeti, mi a netaláni terheken felül marad. 5. §• A mit a közadós a csőd tartama alatt saját tevékenysége által szerez, a felett Őt szabad rendelkezési jog illeti, és nem kötelezhető arra, hogy ezen szerzeményt a csődtömegnek átengedje. Viszont a közad.ós a -csődtömeghez tartozó vagyonból tartást nem igényelhet, és ilyen- ben csak a csődhitelezők beleegyezésével részesíthető. 6. §. A közadós azon jogcselekvényei, melyeket a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás után tesz, a hitelezők irányában semmisek. 7. §. Azon teljesítések, melyek a csődnyitás után a közadós kezeihez eszközöltetnek, csak annyiban érvényesek, a mennyiben az utóbbi által a csődtömeghez beszolgáltattak. Ha a teljesítés a csődnyitási határozat kifüggesztése előtt történt, a teljesitő kötele- zettsége alul felszabadul, a mennyiben be nem bizonyittatik, hogy a teljesítés idejekor a csőd- nyitásról tudomással birt. Ha a teljesítés a csőduyitási határozat kifüggesztése után történt, a teljesitő kötele- zettsége alól felszabadul, a mennyiben bebizonyítja, hogy a teljesítés idejekor a csődnyitásról tudomással nem birt. 8" §" A csődnyitás után oly pereket, melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik, a közadós ellen sem megindítani, sem folytatni nem lehet. A közadós által folyamatba tett ily pereket a tömeggondnok jogosítva van azon álla- potban átvenni, melyben azok a csődnyitás idejekor voltak. 9' §'- A 8. §. második bekezdésében foglalt intézkedés a közadós ellen indított azon perekre is alkalmazandó, melyeknek tárgyát a csődtömegből visszakövetelt dolog vagy elkülönített kielégítés vagy a tömegtartozásnak tekintendő követelés képezi. Ha a tömeggondnok az ily pert át nem veszi, a kereseti követelés elismertnek tekintendő. 10. §. Oly követelések, melyek a jelen törvény értelmében bejelentés alá esnek, a csődtömeg ellen az esetben is bejelentendők, ha a per már folyamatban van. Ha az első folyamodású bíróság perdöntő határozatot még nem hozott, a további peres eljárás egyelőre felftiggesztetik. Ha az ily követelés e csődtömeg részéről a felszámolásnál valódinak el nem ismer- tetik, a peres eljárás a csődbíróság előtt tovább folytattatik. Ellenben az oly perekben, melyek első folyamodásilag perdöntő határozattal már elin- téztettek, a csődnyitás által az illetőségen változás nem történik. Az ily perekben a csődnyitásig le nem járt határidők a tömeggondnokra nézve a beje- lentéstől számitandók. Hogy a jogérvényesen megítélt követelések a csődtömeg ellen mennyiben jelentendők be, a jelen törvény H. része határozza meg.360. szám. 7 11. §. A csődnyitás előtt indított oly pereknél, melyekben a közadós alperesi minő- ségben mint pertárs van érdekelve, az eljáró bíróság illetőségén a csődnyitás által változás nem történik. 12. §. • A csődtömeghez tartozó javakra vagy jogokra, a csődnyitás után sem zálog- sem meg- tartási jogot nem lehet szerezni. y Az előjegyzés vágy bekeblezés az illetékes telekkönyvi hatóság által, a csődnyitás után csak akkor rendelhető el, ha az e végre szolgáló kérvény vagy megkeresés a csődnyitás előtt érkezett a telekkönyvi hatósághoz. 13. §. A csődnyitás után a tömeghez tartozó javakra vagy jogokra biztosítást, zárlatot vagy végrehajtást sem elrendelni, sem az elrendeltet foganatosítani nem lehet. A zálogjognak ingó vagy ingatlan javakra leendő érvényesítése és a megtartási vagy visszakövetelési jog foganatosítása végett azonban a végrehajtást a csődnyitás után is lehet elrendelni és foganatosítani. Ugyanez áll a hitelezőnek a csődnyitás előtt szerzett azon jogára nézve is, mely sze- rint magát a zálogból bírói közbejövetel nélkül kielégítheti. 14. §. A csődnyitással a közadós elleni követelések, az évi járadékok, tartási s más bizo- nyos időszakokban visszatérőleg teljesítendő fizetések iránti követelések kivételével, annyiban lejártaknak tekintendők, hogy a tömegnek jogában áll a követelést — tekintet nélkül a megálla- pított lejárati időre —- azonnal kifizetni. Ha azonban a lejárat előtt kifizetendő követeléstől kamatok nem járnak, az csak azon összegben fizettetik ki, mely a csődnyitás napjától a kikötött lejáratig számított törvényes kama- tokkal együtt, a követelés teljes összegének megfelel. A fentebbi intézkedések által nem történik változás azon fizetési határidőkön, melyek a jelzálogilag biztosított követeléseknek, az ingatlan vagyon vételára által fedezett összege tekintetében a hitelezővel megállapittattak. 15. §. A bejelentés által az elévülés ép úgy félbeszakittatik, mint a kereset megindítása által. Az elévülés félbeszakítása a közadós ellen is hatályos. Ha a követelés a felszámolásnál valódinak el nem ismertetik, s annak érvényesítésére per indíttatik, az elévülés csak megakasztottnak tekintetik s az idő, mely a bejelentéstől azon napig telt el, melyen az ily követelés tekintetében a felszámolás megtartatott, (133., 138. §§.) az elévülési határidőbe be nem számíttatik. 16. §. Ki valamely hitelezőt a csődnyitás után kielégít, ennek követelését a netán vele járó visszakövetelési és elsőbbségi jogokkal együtt, külön engedményezés nélkül is megszerzi. 17. §. A jelen törvény azon határozatai, melyek a közadósnak a csődtömeghez való viszo- nyát szabályozzák, ha a közadós a csőd folyama alatt hal meg, vagy ha a csőd a hagyaték ellen nyittatik, az örökösökre is alkalmazandók.8 360. szám. MÁSODIK FEJEZET. A közadós által kötött jogügyletek teljesítése. 18. §. Ha a kétoldalú szerződés a közadós részéről a csődnyitás előtt már teljesíttetett, a tömeg a másik féltől a szerződés teljesítését követelheti; ellenben, ha az ily szerződés a csŐd- nyitás előtt nem a közadós, hanem a másik szerződő fél által teljesíttetett, ez utóbbi sem a szerződés teljesitését nem igényelheti, sem azt, mit teljesített, vissza nem követelheti. 19. §. Minden oly esetben, midőn valamely szerződés csődnyitás következtében, a közadós részéről nem teljesíttetik, vagy megszűnik, a másik fél a nem teljesítés vagy megszűnés miatt csak kártérítést követelhet, s ebbeli igényeit, ha 6'tet külön kielégítés vagy. visszakövetelési jog nem illeti, csak mint csődhitelező érvényesítheti. 20. §. A mennyiben a kétoldalú szerződés a csődnyitás előtt egyik fél által sem, vagy csak részben teljesíttetett, a tömeggondnok a szerződés teljesitését követelheti vagy attól elállhat. A tömeggondnok azonban köteles ebbeli jogát a másik fél kérelmére bíróilag meg- állapítandó határidő alatt gyakorolni, ellenkezőleg a teljesítést többé nem követelheti. 21. §• Ha a vételi vagy szállitási szerződés oly tárgyak iránt köttetett, melyek piaczi vagy tőzsdei árral bírnak, és a kikötött teljesítési idő a csődnyitás után jár le, — a felek nem követelhetik a szerződés teljesitését, hanem csak kártérítést. E kártérítési követelés a vételár és a piaczi vagy tőzsdei ár közti azon különbözet szerint állapítandó meg, mely a teljesítés helyén vagy az erre nézve irányadó kereskedelmi piaczon a csődnyitás napján, a kikötött telje- sítési idő tekintetében mutatkozik. . 22. §. Bérleti és haszonbérleti szerződéseknél, melyeket a közadós mint bérlő vagy haszon- bérlő kötött, a csődnyitás napjától annak helyébe a csődtömeg lép. Jogában áll azo:iban úgy a- tömegnek, mint a másik szerződő félnek a szerződést a törvényes, ilyennek hiányában pedig a szokásos határidő megtartása mellett és a netaláni kártérítési igények sérelme nélkül, bármikor felmondani. Ha ellenben a lcözadós a bérleti vagy haszonbérleti szerződést mint bérbeadó kötötte, a tömeg egyszerűen a 'közadós helyébe lép. Ily esetben a szerződésileg kikötött időtartamon változás nem történik ugyan, de az ingatlannak eladása a szerződést felbontja s a haszonbérlő a jószágot a gazdászati év leteltével elhagyni köteles. A fentebbi intézkedések által a felek azon jogán, melynél fogva a bérlemény rongá- lása, vagy annak nem használhatása miatt a szerződés felbontását követelhetik, változás nem történik. 23. §. Ha a közadósnak a bérlet, vagy haszonbérlet tárgya a csődnyitás előtt még át nem adatott, a másik fél a szerződéstől elállhat, mintha az meg nem köttetett volna.360. szám. 9 24. §. A közadós, mint szolgálatadó és egy harmadik közt létező szolgálati viszonyt úgy ez utóbbi, mint a tömeggondnok felmondhatja. A felmondás idejét, ha az törvény vagy szokás által meghatározva nincsen, bármelyik fél kérelmére a csődbíróság határozza meg. 25. §. Azon törvények, melyek a csődnyitás joghatályát a jelen fejezetben nem emiitett jog- viszonyok tekintetében szabályozzák, a 18—24. §§-ban foglalt intézkedések által nem érintetnek. HARMADIK FEJEZET. A közadós jogcselek vényeinek megtámadása. 26. §• A közadósnak a csődnyitás előtt keletkezett s a következő §§-ban érintett jogcselek- vényei, mint a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanok, akár kereset, akár kifogás alakjában megtámadhatók. í E jogot, a hitelezők beavatkozási jogának épségben tartása mellett, a tömeggondnok gyakorolja. Ha a tömeggondnok az érintett joggal nem él, a csődhitelezők bármelyikének kérelmére a választmány a tömeggondnokot a megtámadásra utasíthatja. A mennyiben a megtámadásra nézve a tömeggondnok és a választmány nézetei eltérnek, ez utóbbi a tömeg részére külön kép- viselőt rendelhet. 27. §. Megtámadhatók: 1. a közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg fizetések megszüntetése (205. §.) után keletkezett, a hitelezőket megkárosító, továbbá azon ügyletei és jogcselekvényei, melyek által a másik fél teljesitést vagy biztosítást nyer, feltéve, hogy ennek a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről az ügylet megkötésekor, illetve a teljesítés vagy a biztosítás elfogadásakor tudomása volt; 2. a közado'snak* a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után, vagy a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetését megelőző 15 napon belül keletkezett azon jogcselekményei, melyek által ez valamelyik hitelezőjének oly biztosítást vagy kielégítést ad, melyhez annak általában nem, vagy akkor még joga nem volt. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a hitelező oly tényeket igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekvény idejekor a csődnyitási kérvény beadásáról, illetve a fizetések megszüntetéséről, vagy az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudo- mása nem volt. A közadósnak oly jogcselekvényeinél, melyek a csődnyitást 6 hónappal megelőzőleg történtek, a megtámadásra indokul nem szolgálhat az, hogy a másik félnek a fizetések megszün- tetéséről tudomása volt. KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. X; KÖTET. 210 360. szám. 2S. §• A mennyiben a csődnyitást megelőzőleg két éven belül keletkeztek, mint érvénytelenek megtámadhatók: 1. a közadósnak azon jogcselekményei, melyek által valamely örökségről vagy hagyo- mányról lemond, továbbá azon jogügyletei, melyeket visszteher nélkül, vagy színleges visszteher mellett kötött, anélkül, hogy ezek a szokásos ajándékok jellegével birnának; 2. a hitelezőket károsító azon terhes szerződések, melyeket a közadós házastársával, saját, vagy házastársának fel- vagy lemenő ágbeli rokonaival, fél- vagy egész testvéreivel vagy végre e személyek házastársaival kötött, a mennyiben az érintett személyek igazolni nem képe- sek, hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birtak; 3. a házastárs részére történt ajándékozások, nemkülönben a férj kezelése alá került női javaknak biztosítása vagy kiadása, a mennyiben ez nem a törvény, vagy a fentebbi határidő előtt keletkezett szerződési kötelezettség alapján történt. . 29. §. Tekintet nélkül bizonyos időre, megtámadhatók a közadósnak perbeli és peren kívüli azon jogcselekvényei, melyeket ez a másik fél tudtával, hitelezői megkárosítására tesz. 30. §. A fizetés, melyet a közadós egy reá intézvényezfitt — idegen, vagy általa kibocsátott — saját váltóra teljesít, a 27. §. alapján meg nem támadható, ha a váltóbirtokos a fizetés elfo- gadására a többi váltókötelezettek elleni visszkeresetének különbeni elvesztése mellett, a váltó- törvény szerint kötelezve volt. Ily esetben a tömegnek a kifizetett váltóösszegért az utolsó visszkereset, vagy a mennyiben a váltó egy harmadik érdekében adatott tovább, ez utóbbi felelős, ha a váltó tovább- adásakor a 27. §. 1. pontja alatt érintett körülményekről tudomással birt. 31. §. Azon körülmény, hogy a közadós ellen valamely ügylet tekintetében végrehajtható határozat vagy egyezség keletkezett, vagy hogy a végrehajtás elrendeltetett avagy foganato- síttatott, az ügylet megtámadhatását ki nem zárja. Ily esetben az ügylet érvénytelenítése végett a határozat vagy egyezség megtámadása nem szükséges. 32. §. A jelen törvények a jogcselekvények és ügyletek megtámadására vonatkozó határo- zatai oly esetben, midőn a csőd hagyaték ellen nyittatik, az örökösnek a hagyatékot tárgyazó jogcselek vényeire és ügyleteire is alkalmazandók. 33. §. Az, mi a megtámadható jogcselekvény által a közadós vagyonából elidegenittetett, a csődtömegnek visszatérítendő. A jóhiszemű szerző azonban azt, mit a közadós visszteher nélküli cselekvénye folytán kapott, csak annyiban köteles visszatéríteni, a mennyiben a kapott tárgy- nak vagy értékének még birtokában van. Más részről az, mi a közadósnak viszonteljesités fejében adatott, s kimutathatólag a tömegbe folyt, ez utóbbi által visszatérítendő. Ez eseten kívül a fél követelését csak mint csőd- hitelező érvényesítheti. 34* §- Ha a megtámadott szolgáltatás visszaadatik, az annak alapját képező követelés ismét hatályba lép.360. szám. 11 35. §. Annak jogutóda ellen, a kivel a megtámadható ügylet köttetett, a megtámadási jog gyakorolható: 1. ha a jogutód a szerzés idejekor tudta, hogy a közadós az ügyletet csak színleg, vagy a hitelezők kijátszása végett kötötte; 2. ha a jogutód a tárgyat visszteher nélkül vagy színleges visszteher mellett szerezte. Ez esetben azonban, ha jóhiszeműleg járt el, ellene az ügylet megtámadásának csak annyiban lehet helye, a mennyiben a tárgynak vagy értékének még birtokában van; 3. ha a jogutód a 28. §. 2. pontja alatt érintett személyek közé tartozik és igazolni nem képes, hogy a szerzés idejekor azon ténykörülményekről, melyek miatt az ügylet jogelődje ellen megtámadható lett volna, tudomással nem birt. Az örökösök mint jogutódok ellen, az ügylet a fentebb érintett megszorítások nélkiil támadható meg. 36. §. A megtámadási jog a csődnyitás napjától számított egy esztendő alatt évül el. 37. §. A megtámadási perben, ha valamely tény tudása vagy nem tudása képezi a bizonyítás tárgyát, a bíró a felhozott közvetlen vagy közvetett bizonyíték mérlegelésénél, a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincsen. NEGYEDIK FEJEZET. Beszámítás. 38. §. A mennyiben a csődhitelező a fennálló törvények szerint beszámítással élhet, követe- lését a csődtömeg ellen érvényesíteni nem tartozik. Az, hogy a beszámítandó követelés a csődnyitás idejekor még le nem járt, vagy fel- tételtől függ, a beszámítást nem gátolja. 39. §. Beszámításnak a csődeljárásban nincsen helye: 1. ha valaki a csődnyitás előtt vagy után szerzett meg a közadós ellen valamely követelést és csak a csődnyitás után lett a tömegnek adósa; 2. ha valaki a közadósnak a csődnyitás előtt már adósa volt, és ellene a csődnyitás után szerez követelést, habár e követelés a csődnyitás előtt egy más hitelező javára már fennállott; - 3. ha valaki a közadósnak a csődnyitás előtt adósa volt, és a közadós ellen az ezzel kötött jogügylet vagy jogátruházás, vagy valamelyik hitelező kielégítése által követelést szerzett, feltéve, hogy a szerzés idejekor tudta, hogy a közadós fizetéseit megszüntette, vagy hogy ellene a csődnyitási kérvény beadatott. 40. §. Ha a belföldi hitelező a közadós elleni követelését ennek egy külföldi adósára ruházza át, s ez a tömeg ellen beszámítással él, a belföldi hitelező, a mennyiben követelését a csőd- «*12 360. szám. nyitás ntán ruházta át, vagy az átruházáskor a fizetések megszüntetéséről, illetőleg a csőd- nyitási kérvény beadásáról tudomással bírt, köteles a tömegnek azon ^összeget megtéríteni, melylyel a beszámítás folytán megrövidíttetett. 41. §. A mennyiben beszámítás utján a tömeg ellen oly le nem járt követelés egyeniittetik ki, melytől kamatok nem járnak, a 14. §. második pontjában foglalt intézkedés szolgál irányadóul. ÖTÖDIK FEJEZET. Visszakövetelési jog. 42. §. A mennyiben a visszakövetelhető dolgok a csődnyitás előtt a közadós, vagy a csőd- nyitás után a tömeggondnok által eladattak, elcseréltettek vagy egyébként értékesíttettek, a visszakövetelésre jogosult fél a tömegbe a csődnyitás után befolyt érték kiadását, s ha ez még be nem folyt, a követelés átengedését igényelheti. Ha a tömegben oly dolgok találtatnak, melyek nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik, ezek visszaköv'etelhetők. A visszakövetelésre nézve, alapuljon az akár tulajdonjogon, akár személyes igényen, az általános jogi elveken kivtil, a következő szakaszokban foglalt határozatok szolgálnak irányadóul. 43. §. Az eladó a közadósnak elküldött, de ez által még teljesen ki nem fizetett árúkat visszakövetelheti,-a mennyiben ezek már a csődnyitás előtt rendeltetésük helyére nem értek és a közadósnak, vagy helyette egy harmadiknak birtokába nem jutottak. 44. §. A visszakövetelési jog nem gyakorolható: 1. ha a tömeggondnok a közadósnak a vételi ügyletből eredő kötelezettségeit teljesiti * 2. ha az árú, mielőtt az rendeltetése helyére érkeznék, a fuvarlevélben kijelölt átvevő- nek kiszolgáltatott (ker. törv. 406. §.); 3. ha az árút a csődnyitás előtt egy harmadik, á rendeletre szóló rakjegy- vagy hajós- elismervény átvétele mellett, jóhiszemííleg megvette. 45. §. A közadós neje valamely dolog visszaadását mint tulajdonát csak az esetben követel- hfti, ha bebizonyiija, hogy a visszakövetelt dolgot már a házasság megkötése előtt birta, vagy a házasság megkötése után, de nem a közadós pénzén szerezte. 46. §. A nő, [mint tulajdonát, vissza nem követelheti azon dolgokat, melyeket a közadós üzlete folytatásához használt, feltéve, hogy a nő tulajdonjoga e dolgokon külsőleg felismerhető nem volt. .360. szám. 13 HATODIK FEJEZET. Á tömeg hitelezői. 47* § A csődtömeghez tartozó javakból mindenek elö'tt a tömeg költségei és annak tar- tozásai elégítendŐk ki. A kielégítés azon külön tömegből történik, melyre fa költségek és tartozások Tonatkoznak. . Azon tömegköltségek azonban, melyek a csődben történt felszámítással járnak, csak annyiban terhelik a kiilön tömeget, a mennyiben a felszámított követelés a külön tömegből kielégittetik. 48. §. A tömeg költségeinek tekintendők: 1. a csődnyitással, továbbá a tömeghez tartozó vagyon megállapításával, biztosításával, fentartásával, kezelésével, értékesítésével és felosztásával járó költségek; 2. a közadós részére megállapított tartási költségek (5. §.); 3. a tömeg elleni követelések felszámításával és megállapításával járó költségek, a mennyiben azok a jelen törvény értelmében az egyes követelőket nem terhelik; 4. a tömeget terhelő s a csőd tartama alatt lejáró adók és közterhek; 5. a csődnyitás után teljes szegénységben elhalt közadósnak legszükségesebb betegségi és temetési költségei. 49. §. Tömegtartozásoknak tekintendők: 1. a tömeggondnok jogérvényes ügyleteiből és jogcselekvényeiből eredő követelések; 2. a közadós kétoldali szerződéseiből eredő követelések, a mennyiben a tömeg az ügylet teljesitését követeli, vagy a mennyiben a teljesítésnek a csődnyitás után kell történni; 3. a tömeg jogtalan gazdagodásából eredő követelések. [ 50. §. Ha a tömeg a megelőző §-okban érintett tömegköltségek és tömegtartozások kielégíté- sére nem elegendő, aránylagos kielégítésnek van helye olyképen, hogy a tartozások a költségek előtt, ez utóbbiak közt pedig mindenek előtt a készpénz-kiadások és legutoljára a közadós részére megállapított tartási, betegségi és. temetkezési költségek egyenlittetnek ki. A már történt fizetéseket azért, mert a tömeg a költségek és tartozások fedezésére nem elegendő, visszakövetelni nem lehet.14 360. szám. HETEDIK FEJEZET. Külön kielégítésre jogosított hitelezők. Általában. 51. §. A ki a csődnyitás idejekor a közadóssal tulajdonközösségben, társaságban vagy más közösségben van, az e viszonyon alapuló követelésre nézve, a közadósnak osztály vagy vég- kielégítés utján megállapított illetőségéből külön kielégítést kívánhat. 52. §. Azon hitelezők, kik valamely dologi jog alapján a közadós bizonyos vagyonából külön kielégítést igényelhetnek, követeléseikkél a csődhitelezőket kizárják olyképen, hogy a dologi joggal terhelt vagyonból csak az folyik az általános csődtömegbe, mi az emiitett hitelezők kielé- gítése után fenmarad. Az emiitett hitelezők, a mennyiben őket a közadós ellen személyes igény is illeti, követeléseiket az általános csődtömeg ellen is érvényesíthetik. I. Jelzálog által biztosított hitelezők. 53. §. A csődtömeghez tartozó ingatlan vagyonnak a csőd tartama alatt befolyt jövedelmeiből, a vételárból és ennek kamataiból mindenekelőtt a tömeg tartozásai és költségei, és pedig a 47. §. határozatainak megfelelőleg elégíttetnek ki. 54. §. A jelzálog által biztosított követelések rangsorozatára és kielégítésére nézve a törvény- kezési rendtartás szabályai szolgálnak irányadóul. II. Ingó zálog által biztosított hitelezők. 55. §. A, tömeghez tartozó és záloggal terhelt ingóságok vételárából és jövedelmeiből az 53. §-ban megállapított elvek szerint mindenekelőtt a tömeg tartozásai és költségei, azután pedig a zálogos hitelezők elégíttetnek ki. 56. §. Azt, hogy a vámok, fogyasztási és más közadók, továbbá pénzbüntetések azon árúkat, terményeket és tárgyakat, melyektől fizetendők, mennyiben terhelik, és a zálógos hitelezők követeléseit mennyiben előzik meg, az e részben fennálló törvények és rendeletek határozzák meg.360. szám. 15 57. §. Az ingó zálog által biztosított hitelezőkkel egyenlő jogok illetik: 1. a vendéglősöket a vendég lakásáért és tartásáért járó követelések tekintetében, a vendég- nek bevitt és általuk visszatartott ingóságaira; 2. a művészeket, gyárosokat, iparosokat és munkásokat díjaik és kiadásaik tekintetében, az általuk készített vagy kijavított és birtokukban levő dolgokra; B. a bérbeadókat és a haszonbérbeadókat a törvénykezési rendtartásban megállapított követeléseik tekintetében, az ott kijelölt tárgyakra nézve ; 4. azokat, a kiket a kereskedelmi törvény szerint bizonyos dolgokra zálog vagy meg- tartási jog* illet, az érintett tárgyakra nézve; 5. azokat, a kik bizonyos dologra valamit hasznosan fordítottak, az ebből eredő követe- lésüknek a még meglévő hasznot meg nem haladó része tekintetében, az általuk visszatartott dolgokra nézve. ül. Bányavagyon által biztosított hitelezők. 58. §. A bányavagyonból az 53. §-ban megállapított elvek szerint, mindenekelőtt a tömeg tartozásai és költségei, azután az itt megállapított sorrendben a következő követelések elégít- tetnek ki: 1. a csődnyitást közvetlenül megelőző három évre hátralévő adók, közterhek, vagyon- átruházási és zárkutatmányi illetékek; ^ 2. a felügyelő személyzet és munkások bérkövetelései, a csődöt megelőző utolsó esztendőre; 8. a társpénztári illetékek, melyek a munkásoktól beszedettek, vagy ezek béreiből levonattak, de a pénztárba beszolgáltatva nem lettek; 4. a csődöt megelőző utolsó évből hátralévő al- és megyetárnai, segédjárási illetékek s a bányaintézetet illető egyéb járulmányok, továbbá a viz; akna- és palló-illetékek, nemkülönben a bányaszolgálmányi díjak. NYOLCZADIK FEJEZET. Csó'dhitelezó'k. 59. §. • A csődvagyon, a mennyiben azt a külön kielégítésre jogosított hitelezők követelései, továbbá a különös tömegköltségek és tömegtartozások ki nem merítik, az általános tömegre eső tömegköltségek és tömegtartozások levonása után, a következő §§.-ban mngállapitott sorrendben, a csődhitelezők kielégítésére fordittatik. 60. §. Az első osztályba sorozandók: 1. azoknak, kik a közadós háztartásában, gazdaságában vagy iparüzletében állandóan alkalmazva voltak, a csődöt közvetlenül megelőző egy évre hátralévő fizetései és munkabérei az esetben is, ha a közadósnak gyermekei, vagy ha annak szolgálatát a csődnyitás idejekor már elhagyták; % a csődnyitás előtt elhalt közadósnak gyógyítási és temetési költségei, a mennyiben azok a csődnyitást megelőzőleg egy évnél nem régiebbek;16 360. szám. 3. a csődnyitást közvetlenül megelőző három évre hátralévő adók, vámok, fogyasztási illetékek s más közterhek, a mennyiben az azokért lekötött javakból kielégítést nem nyernek. Ha a tömeg az ezen osztályba sorozott követelések kielégítésére nem elegendő, első sorban az pont alatt érintett évi fizetések és munkabérek, és pedig egymás közt aránylag elégi- tendők ki. 61. §. A második osztályba tartoznak a kiskorúak és gondnokoltak azon kártérítési igényei, melyek azokat az atya, gyám, vagy gondnok kötelességellenes vagyonkezelése miatt illetik, fel- téve, hogy a követelés a vagyonkezelés megszűnésétől számítandó két év alatt birói uton érvé- nyesíttetett s az eljárás a csődnyitás idejéig abba nem hagyatott. 62. §. A többi követelések, melyek határozottan más osztályba nem utalvák, a harmadik osz- tályba sorozandók s a tömeg elégtelensége esetében aránylag elégitendők ki. 68. §. A csődhitelezőket illető kamatok, visszatérő időszakokban fizetendő tartozások, per- és végrehajtási költségek, a mennyiben a csődnyitást megelőzőleg három évnél nem régiebbek, a tőkével egy osztályba sorozandók. 64 §; A hitelezők azon kamatokat, melyek őket csődön kívül illetnék, a csődtömeg ellen is igényelhetik. A késedelmi kamatok, melyek, a csődnyitás előtt még folyóvá nem lettek, a csőd- nyitás napjától számitandók. Ha sem kamat ki nem köttetett, sem lejárati idő meg nem állapíttatott, a hitelezőt kamatok nem illetik. 65. §. A csődtömeg ellen nem érvényesíthetők: 1. az egyes feleknek a bejelentés és felszámításból eredő költségei; 2. a közadósnak élők közt, vagy halál esetére tett ajándékozásaiból eredő igények; 3. a pénzbüntetések, az 56. §-ban felsoroltak kivételével. 66. §. Azon hitelezők, kiket külön kielégítési jog illet, követeléseiket, ha ezek a közadós ellen személyes igényt is állapítanak meg, mint csődhitelezők csak annyiban érvényesíthetik, a mennyi- ben a külön kielégítési jogról lemondanak, vagy annak alapján teljes kielégítést nem nyernek. 67. §. Kinek évi járadékhoz, tartási összeghez vagy más visszatérő, időszakokhoz kötött teljesítésekhez igénye van, a csődtömeg ellen a mindenkori teljesítés biztosítását követelheti. 68. §. A felbontó feltételekhez kötött követelések mint feltétlenek érvényesíthetők. Kinek fel- függesztő feltételekhez kötött követelése van a csődtömeg ellen, igényelheti, hogy ez a fizetést a feltétel bekövetkezte esetére biztosítsa. A biztosítás annyiban követelhető, a mennyiben a közadós arra csődön kivül kötelezve lett volna. Ez eseten kiviil a csődbíróság, a feltétel valószínű bekövetkezéséhez képest belátása szerint határoz a felett, hogy a követelést kell-e és mily összegben biztosítani.860. szám. 17 69\§', A közadós kezesei és egyetemleges adóstársai, az általuk a csődnyitás előtt teljesített fizetések megtérítését követelhetik, a mennyiben őket a közadós ellen visszkereseti jog illeti. Azon fizetések tekintetében, melyeket az- elvállalt kötelezettségnél fogva esetleg később kell teljesiteniök, jogokban áll igényeiket a csődtömeg ellen bejelenteni, feltéve, hogy a köve- telést maga a hitelező nem érvényesiti. 70. §. Ha az egyetemleges adósok vagy közülök több ellen külön osőd nyittatik, a hitelezőnek jogában áll követelését mindegyik csődtömeg ellen érvényesíteni s a követelés egész összegére eső részleteket minden egyes csődtömegből mindaddig felvenni, míg teljesen kielégítve nem lett. Az egyes csődtömegeket egymás ellen visszkereseti jog csak annyiban illeti, a mennyi- ben az azokból járó osztalékok a követelés teljes összegét meghaladják. Ez esetben az egyes csődtömegek a feleslegre azon arányban élhetnek visszkeresettel, melyben azokat a fizetési köte- lezettség terhelte. 71. §. A külföldi hitelezők követelésére nézve, mindenekelőtt az e részben fennálló állam- szerződések szolgálnak irányadóul. Ily szerződések hiányában a külföldieket a belföldiekkel egyenlő jogok illetik, a mennyiben a külföldi állam a belföldieket hasonló kedvezményben részesiti. E viszonyosság rendszerint feltételeztetik ugyan, mindazonáltal szabadságában áll a bíróságnak, ha a viszonosság iránt alapos kételyei vannak, annak igazolását élrendelni. A fentebbi intézkedések oly követelésekre is alkalmazandók, melyek egy külföldi által a csődnyitás után ruháztatnak át egy belföldire. * MÁSODIK EÉSZ. Csődeljárás. Első ozím. közönséges csőd, ELSŐ FEJEZET. Általános határozatok. 72. §. A csődeljárásra rendszerint azon törvényszék illetékes, melynek területén a közadós- nak rendes lakása van. A kereskedelmi csődeljárásra a budapesti és pestvidéki kir. törvényszékek területén a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, egyebütt pedig azon törvényszék illetékes, melynek területén a kereskedőnek telepe, illetőleg á kereskedelmi társaságnak székhelye van. Több illetékes törvényszék közül a csődeljárásra az van hivatva, mely a többit a csődnyitás által megelőzte. KÉPVH. IROMÁNY 1878 — 81. X. KÖTET. q18 360. szám. 73. §. A csődeljárás kiterjed a közadósnak bárhol találtató ingó és Horvát-Szlavonországok kivételével — a magyar állam területén levő ingatlan javaira. 74. §. Ha a csőd a magyar korona oly területén nyittatik, a hol a jelen törvény hatálylyal nem bir, a mennyiben a közadósnak a jelen törvény alá tartozó területén ingatlan javai vannak, ezek tekintetében az illetékes belföldi biróság által külön csőd nyitandó. 75. §. A mennyiben a fennálló államszerződések máskép nem intézkednek, a belföldi köz- adósnak külföldön lévő ingóságai, a külföldi bírósághoz intézendő megkeresés útján, a belföldi csőd- tömegbe vonandók; ellenben a külföldi közadósnak belföldön levő ingóságai, a külföldi biróság megkeresésére kiadandók. . . A belföldi bíróságok az ingóságok kiadása tekintetében általában a viszonyosság elvei- nek megfelelőleg eljárni s a követelt kiadás minden megtagadásáról a magy. kir. igazságügyi ministeriumnak jelentést tenni tartoznak. Az ingatlan javak tekintetében, a mennyiben állam- szerződések máskép nem intézkednek, a csődeljárás azon állam bíróságát illeti, melynek terüle- téhez az ingatlan javak tartoznak. 76. §. A felek értesítése a csődeljárásban, a mennyiben a jelen törvény egyes esetekre nézve máskép nem intézkedik, a határozat kézbesítése vagy kifüggesztése, illetőleg annak a hivatalos lap útján egyszer eszközlött közzététele által történik. E mellett a biróság a közzétételt más lapok útján is eszközölheti. A hivatalos közzététel, a 86. §. esetét kivéve, akkor is érvényes kézbesítésnek tekintetik, midőn a törvény a kézbesítést külön megrendeli. A kézbesítésekre nézve a törvénykezési rendtartás határozatai azon eltéréssel alkal- mazandók, hogy a kézbesítések s a tömeggondnoktól eredő értesítések minden esetben posta útján eszközölhetők. . 77> §* A jogok érvényesítésére vagy megóvására szolgáló és kellően közzétett azon határ- idők, melyeknek tartamát a jelen törvény vagy ennek határain belül a csődbíróság állapítja meg, egyes érdekeltek kérelmére meg nem hosszabbithatók. Az ily határidők elmulasztása miatt igazolásnak helye nincsen. 7S. §. A csődeljárásban hozott határozatok ellen, a jelen törvényben kijelölt esetek kivételé- vel, felfolyamodásnak van helye. Két egyenlő határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. 79. §. A jogorvoslatok érvényesítésére, a mennyiben azoknak a jelen törvény szerint helye lehet, a határozat közlésétől (76. §.) számítandó nyolcz napi határidő szolgál. 80. §. Azon határozatok, melyek az érdekeltek kellő értesítése után tartott tárgyalások alkal- mával hozatnak, az érdekeltek által azon okból, mert a tárgyalásban részt nem vehettek, meg nem támadhatók. A tárgyalás elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet.360. szám. 19 s 81. §. A csődbiztos rendelkezései ellen az érdekeltek előterjesztéssel élhetnek, mely felett a csődbíróság határoz. A csődbíróság határozata ellen, minden további jogorvoslat kizárásával, felfolyamodásnak van helye a másodbirósághoz. MÁSODIK FEJEZET. Csődnyitás. 82. §. A csőd azonnal megnyitandó, ha valaki vagyonhiány miatt a csődnyitást maga kéri. 88. §. Ha az örököstársak, vagy az örökséghez igényt tartók közül a csőd elrendelését csak egy vagy több kéri, a csőd a többiek meghallgatása nélkül csak akkor rendelhető el, ha a vagyonhiány hitelt érdemlőleg igazoltatik. Ily igazolás hiányában a csődnyitási kérvényre tár- gyalási határnap tűzendő ki, melyre az Összes érdekeltek megidézendők. 84. §. Ha a csődnyitás valamelyik hitelező részéről kellően igazolt követelés alapján oly adós ellen kéretik, ki megszökött vagy elrejtőzik, feltéve, hogy a vagyonhiány alaposan vélel- mezhető s liogy a csődnyitás elhalasztása valószínűleg a hitelezők kárával járna, a bíróság a csődnyitási kérvény tárgyalására határnapot tűz ki s az adós részére a hírlapi idézés mellő- zésével gondnokot nevez ki. 85. §. Ha a csődnyitást kellően igazolt követelés alapján egy vagy több hitelező kéri, s a vagyonin áuyt valószínűvé teszi, a bíróság legfelebb harmad napra tárgyalást tűz ki, s arra az adóst oly meghagyással idézi meg, hogy vagy a csődöt kérő hitelezőket biztosítsa, vagy fizetési képességét a cselekvő és szenvedő állapot előterjesztésével igazolja. A mennyiben az adós az érintett meghagyásnak eleget nem tesz, a csőd a kérelmezők szorgalmazására azonnal elrendelendő. A tárgyalás elhalasztásának azon hitelezők beleegyezésével van helye, kik a csőd- nyitást kérték. Fontos okokból a tárgyalást a bíróság a hitelezők beleegyezése nélkül is elhalaszthatja. Ha a bíróság a csődnyitási kérvényt nyilván alaptalannak találja, azt tárgyalás elrendelése nélkül visszautasíthatja. ' 86. §. A bíróság a csődnyitási kérelem felett minden esetben indokolt végzés által határoz s határozatát az érdekelteknek kézbesitteti. Ha a kérelmet alaptalannak találja, elutasitÓlag határoz; ellenkezőleg a csődöt megnyitottnak nyilvánítja. A hozott határozat ellen a felfolyamodás, mely felfüggesztő hatálylyal nem bir, a kéz- besítéstől számítandó három nap alatt nyújtandó be. Ha a csődnyitási határozatot a felsőbb bíróság megváltoztatja, vagy feloldja, a foganatosított biztosítási intézkedések mindaddig hatályban maradnak, míg a csődnyitás kérdése jogérvényesen eldöntetik. 3*360. szám. 87. §. Ha a csődnyitási kérvény elintézésekor az tűnnék ki, hogy az adósnak csak egy sze- mélyes hitelezője van, csődnyitásnak helye nem lehet. Ha pedig a csődnyitási kérvény elintézé- sekor az tűnnék ki, hogy a vagyon az eljárási költségek fedezésére sem elegendő, a csőd csak akkor rendelhető el, ha a hitelezők a csődeljárási költségek viselésére készeknek nyilatkoznak. Ha azonban a csődnyitásnak vagyonhiány miatt nem adatik hely, az adós minden további meghallgatása nélkül eskü letételére kötelezendő az iránt, hogy vagyonából semmit el nem titkolt. Az eskületétel megtagadása a kir. ügyésznek azonnal bejelentendő. 88. §. A biróság a csődnyitási határozatban az adós javainak zár alá vételét és leltározását elrendeli, a csőibiztost és ideiglenes gondnokot kinevezi, s a 89. §. értelmében hirdetvényt bocsát ki. 89. §. A hirdetvénynek magában kell foglalni: 1. a biróság megnevezését; 2. a közadós nevét, polgári állását és lakhelyét; 3. a csődbiztos nevét és székhelyének kijelölését; 4. az ideiglenes tömeggondnok nevét; 5. azon felhívást, hogy mindazok, kik az általános csődtömeg ellen mint hitelezők igényt támaszthatni vélnek, ebbeli igényeiket az egyuttal megállapítandó határidő alatt a szintén egyúttal kitűzendő felszámolási tárgyalásnál leendő megállapítás és osztályozás végett, a csőd- törvényben kijelölt joghátrányok terhe mellett, a csődtömeg ellen az esetben is bejelentsék, ha igényeik tekintetében külön per volna folyamatban. A felszámolási határnap a bejelentési határidő elteltétől számítandó egy hónapon belül tűzendő ki; 6. a zálog- és megtartási joggalbiró hitelezőkhöz intézett azon felhivást, hogy az általuk szerzett jogot a tömeggondnoknak bejelentsék s az általuk birt tárgyakat megbecslés végett felmutassák; 7. a hitelezőkhöz intézendő azon felhivást, hogy az e végre kitűzött határnapon az ideig- lenes tömeggondnok végleges megerősítése vagy más gondnok és gondnoki helyettes javaslatba hozatala, nemkülönben a csődválasztmány megválasztása végett, a hitelezői minőségüket igazoló okiratokkal ellátva, megjelenjenek. Az érintett határnap a követelések felszámolására szolgáló határ- naptól számítandó harmad napra tűzendő ki. 90. §. A csődbíróság köteles a hirdetményt azon napon, melyen a csődnyitási végzés hozatott, szokott módon kifüggesztetni s a megtörtént kifüggesztésről szóló bizonyítványt a csődiratok- hoz csatolni. A hirdetmény ezen fölül a hivatalos hirlap útján háromszor, s a mennyiben vélelmez- mezhető, hogy a közadósnak külföldön tartózkodó hitelezői is vannak, a körülményekhez képest a külföldi lapok útján is közzéteendő'. 91. §. A csődnyitási végzés egy-egy eredeti példánya a kir. ügyészségnek, az adóhivatalnak, a közadós felettes hatóságának, a közadós lakhelyén levő posta- és távírda: nemkülönben a vasúti és gőzhajózási hivataloknak haladéktalanul megküldendő. A posta-, távírda-, vasúti és gőz- hajózási hivatalok a csődnyitási végzés vételétől kezdve, a közadósnak szóló leveleket, sürgönyöket és küldeményeket a tömeggondnoknak tartoznak kiszolgáltatni.360. szám. 21 A tömeggondnok a leveleket és sürgönyöket a közadóssal közölni, s azokat/melyek a tömeget nem érdeklik, az utóbbinak kiadni tartozik. Ezen intézkedés a közadós kérelmére a tömeggondnok meghallgatása mellett bármikor megszüntethető. 92. §. Ha a közadósnak ingatlan javai vagy jelzálogilag biztositott követelései vannak, a csődbíróság köteles a csődnyitási végzés feljegyzése végett a szükséges intézkedést haladéktalanul megtenni. A feljegyzés elmulasztásának azonban magánjogi következménye nincsen. HARMADIK FEJEZET. Csődbiztos, tömeggondnok és csó'dválasztmány. 93. §. A bíróság a csődbiztost saját bírósági tagjai közül vagy a székhelyén működő köz- jegyzők sorából nevezi ki. A csődbiztos Önállóan vezeti a tárgyalásokat s ellenőrzi azok hivatalos működését, kikre a vagyonkezelés ruháztatik. E végből fel van jogosítva mindazon intézkedésekre és hatá-_ rozatokra, melyek a jelen törvény által a csődbíróságnak fenn nem tartattak. Különösen jogában áll akár szóbeli érintkezés útján a tömeggondnokkal, akár ennek kihallgatása által magának az ügykezelés állásáról tudomást szerezni és szükség esetében a számadások és a kezelésre vonatkozó egyéb okiratok megtekintése mellett az ügykezelést hivatalosan megvizsgálni. A bíróságok és a hatóságok a csődbiztost, a hatásköréhez tartozó intézkedések végre- hajtásában támogatni tartoznak. 94. §. A csődbíróság' a csődbiztos ügykezelését minden időben megvizsgáltathatja, tőle az ügykezelés tekintetében jelentést követelhet. Fontos, okokból a bíróság a csődbiztostól a meg- bízást visszavonhatja s helyébe mást nevezhet ki. A csődbíróságnak ezen határozatai ellen felfolyamodásnak helye nincs. 95. §. Ha csődbiztosul közjegyző neveztetett ki, az ennek működéseért járó díjt, tekintettel a teljesített munkára, a csődbíróság állapítja meg. E díjak ép ugy, mint a csődbiztosnak a hiva- talos működéssel járó kiadásai, a tömeg költségei közétartoznak. (48. §.) 96. §. Az ideiglenes tömeggondnokot a csődbíróság rendszerint a saját hatósági területén gyakorló ügyvédek sorából nevezi ki. Ha a csődvagyon kezelése különös szakismeretet tételez fel, a bíróság ideiglenes tömeggondnokul más feddhetlen életű egyént is nevezhet ki. 97. §. A bíróság akár hivatalból, akár a hitelezők kérelmére az ideiglenes tömeggondnok mellé a helybeli hitelezőkből vagy más alkalmas egyénekből alakítandó ideiglenes választmányt nevezhet ki. E választmány, mely legfelebb három tagból állhat, a tömeggondnokot általában, különösen pedig a 156. §-ban felsorolt teendők tekintetében ellenőrzi, a 160. §-ban kijelölt teendők tekintetében pedig véleményt ad a csődbíróságnak.23 360. szám. 98. §. A végleges tömeggondnokót és ennek helyettesét a 89. §. 7. pontja szerint kitűzött határnapon, a megjelent hitelezők követeléseik összegei szerint számítandó szótöbbséggel, a csőd- biztos közbenjöttével választják. Szavazati joggal azon hitelezők birnak, kiknek követelései a felszámolási tárgyalásnál megállapittattak és azok, kik a 144. §. értelmében szavazati joggal felruháztattak. A hitelezők, ha az ideiglenes tömeggondnokot véglegesen megerősíteni nem akarják, végleges tömeggondnokot és helyettest választanak. A közadósnak fel vagy lemenő ágbeli rokonai és sógorai, testvérei, unokatestvérei és ezeknél még közelebbi rokonai, házastársai és jegyesei, testvéreinek házastársai és házastársának testvérei meg nem választathatnak. A megtörtént válasz- tás a csődbiztos által a bíróságnak azonnal bejelentendő. A biróság a csődbiztos jelentése folytán a történt választást, ha az ellen alapos aggá- lyok fenn nem forognak, megerősíti s a tömeggondnok s helyettese részére a kinevezési okiratot kiállítja. Ellenben ha a biróság a megerősítést megtagadja, a csődbiztost a hitelezőknek új választás végett leendő összehívására utasítja. E határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs. 99. §. Ha a tömeg minősége, különösen az ügyletek terjedelme ezt szükségessé teszi, a biróság a tömeggondnok és a választmány meghallgatása után, a kezelés egyes ágaira, nevezetesen az ingatlan javak kezelésére külön gondnokokat is kinevezhet, kiket saját hatáskörükön belől tömeg- gondnoki jogok és kötelességek illetnek. A tömeggondnok a külön gondnokok eljárásáért nem felelős ugyan, de ezektől a keze- lésre nézve felvilágosítást kívánhat és szükség esetében elmozdittatásukat kérheti. 100. §. A tömeghez tartozó ingatlan javak által biztosított zálogos hitelezőknek jogukban áll, ezen javak kezelésére külön gondnokot választani és e végből a dologi bíróságnál választási határnap kitűzését kérni. A kitűzött határnapon, melyre a bejegyzett hitelezők mind megidézendők; a választás a követelések Összegei szerint számítandó többséggel történik. A dologi biróság, a mennyiben nem egyszersmind csődbíróság, a történt választást ez utóbbival közölni tartozik. Az ily módon választott gondnok jogaira és kötelességeire nézve az előbbi szakasz határozatai szolgálnak irányadóul. 101. §. A tömeghez tartozó vagyon tekintetében a képviseleti, továbbá a kezelési és rendel- kezési jogot a jelen törvény korlátain belüi a tömeggondnok gyakorolja. Azon teendőkön kívül, melyek a jelen törvény által különösen reá ruháztatnak, neki áll kötelességében a tömeg cselekvő és szenvedő állapotát kipuhatolni, s az elsőnek biztosításáról és behajtásáról, az utóbbinak pedig megállapításáról gondoskodni, ő vizsgálja meg a tömeg ellen bejelentett követeléseket, ő képviseli a tömeget mindazon perekben, melyek azt cselekvőleg vagy szenvedŐleg illetik. ^ Az ügykezelésben a tömeggondnok a rendes családapa gondosságával eljárni, s a vagyonkezelésről pontos számadást vezetni tartozik. A tömeggondnok az érintett gondosság elmulasztásából eredő minden kárért felelős. 102. §. A közadós a tömeggondnokot az ügykezelésben a szükséges felvilágosításokkal és tény- leges közreműködésével, támogatni tartozik.360. szám. 23 103. §. Ha a tömeggondnok maga nem gyakorló ügyvéd, azon perekben, melyek ügyvédi közbenjárást igényelnek, köteles magát ügyvéd által képviseltetni. E mellett szabadságában áll egyes ügyletekre külön meghatalmazottat rendelni. 104. §. Harmadik személyek irányában a tömeggondnok már kineveztetése alapján, mely minden a törvény szerint szükséges külön meghatalmazást pótol, feljogosítottnak tekintendő mindazon jogügyletekre és jogcselek vényekre, melyek tisztével járnak, különösen feljogosítottnak tekintendő azon pénzek és pénzértékek felvételére és nyugtatváuyozására, melyeknek felvétele a vagyon kezelés természetéből következik. A közpénztáraknál, hatóságoknál és hivataloknál levő pénzek, drágaságok és érték- . papirok felvételére a csődbíróságtól nyer esetről esetre felhatalmazást. Hogy a tömeggondnok jogköre egyes esetekben mennyiben korlátoltatik, az a 160. §.-ban állapittatik meg. 105. §. A tömeggondnok kiadásainak megtérítését és fáradozásának díjazását igényelheti. A díjak szabad egyezkedés tárgyát képezik egyrészről a tömeggondnok, másrészről a választmány közt. A létrejött egyezség a csődbiztos által jóváhagyás végett a bíróság elé ter- jesztendő, mely esetleg a közadós és a hitelezők meghallgatása ntán az egyezséget vagy helyben- hagyja, vagy a díjakat, ha azokat túlságosaknak találja, belátása szerint mérsékli. Ha az érdekeltek közt egyezség nem jő létre, a díjakat a csődbiztos és választmány meghallgatása mellett s tekintettel az ügykezelés terjedelmére, fontosságára s a kifejtett tevé- kenységre, a csődbíróság állapítja meg. A határozat a tömeggondnokkal és a választmánynyal kézbesítés, a hitelezőkkel és a közadóssal pedig kifüggesztés által közöltetik. A díjak tárgyában a másodbiróság véglege- sen határoz. A kiadások a tömeggondnoki számadásokba helyezendők. 106. §. Ha a tömeggondnok kötelességeinek pontosan meg nem felel, a csődbíróság őt erre 200 forintig terjedhető pénzbirsággal kényszeritheti. A csődbíróságnak ezenfölül jogában áll a tömeggondnokot a csődbiztos vagy a választ- mány indítványára vagy hivatalból is elmozdítani. Az utóbbi eBetben azonban a bíróság a csőd- biztos és a választmány, s a mennyiben az lehetséges, a tömeggondnok meghallgatása után határoz. 107. §. A tömeggondnokra vonatkozó határozatok a helyettesre is alkalmazandók, ha ez az akadályozott tömeggondnok helyébe lép. 108. §. A 89. §. 7. pontja szerint kitűzött határnapon a megjelent hitelezők a csődbiztos közbenjöttével, követeléseik összegei szerint számítandó szótöbbséggel megválasztják maguk vagy képviselőik köréből a csődválasztmányt, melynek legalább három lehetőleg helyben lakó tagból kell állani. Szükség esetében póttagok is választhatók. A választási jogra nézve a 98. §. ren- delkezése szolgál irányadóul.24 360. szám. A megválasztottak, ha ellenük akadály fenn nem forog, a csődbiztostól azonnal kineve- zési okiratot kapnak. Ha ellenben a csődbiztosnak a választás ellen aggályai vannak, azt elintézés végett a csődbíróság elé terjeszti. 10?. > A csődválasztmány a tömeggondnokot működésében támogatja, s ennek ügykezelését ellenőrzi. E végből a tömeggondnoktól az ügykezelésre nézve felvilágosítást kívánhat s a tapasztalt szabálytalanságokat, a mennyiben azokat saját hatáskörén belül meg nem szüntetheti s csodbiztos- nak bejelenteni köteles. Azon esetekben, melyekben a jelen törvény szerint a csődválasztmány közreműködése szükséges, ez a tömeggondnok felszólítására határozni s a csődbíróság vagy a csődbiztos részé- ről hozzá intézett kérdésekre nyilatkozni tartozik, a választmány teendőiben a rendes családapa gondosságával köteles eljárni s e gondosság elmulasztásáért a tömegnek felelősséggel tartozik. 110. §. A csőd választmány saját kebeléből elnököt választ, a kinek kezeihez a választmányt illető kézbesítések történnek. Érvényes határozathozatalra ugy az érintett választásnál, mint minden más esetben, a választmányi tagok. többségének jelenléte szükséges s a határozatok általános szótöbbséggel hozatnak. A választmány üléseiről vezetendő jegyzőkönyv egy példánya a csődbiztosnak hala- déktalanul átadandó, ki ezt szükség esetében a csődbíróságnak bemutatja. . Hl- §• A csődválasztmány tagjai a hitelezők határozata által (157. §.) bármikor elmoz- díthatók. Díjazásra igényt nem tarthatnak, de kiadásaik megtérítését követelhetik. A választmány jegyzőt alkalmazhat, kinek díjazását a választmány indítványára a csődbíróság állapítja meg. NEGYEDIK FEJEZET. A tömeg zár alá vétele és leltározása. 112. §. A bíróság a tömeg zár alá vételét a csődmegnyitási végzés meghozatala után a csőd- biztos, illetőleg birói kiküldött által azonnal foganatosíttatja. A zár alá vételnek lehetőleg a tömeggondnok közbenjöttével kell történni. A közadósnak a vagyonkezelésre vonatkozó könyvei és feljegyzései megőrzés végett a tömeggondnoknak adatnak át, ellenben a drágaságok, értékpapírok és a készpénz, a mennyiben ezek okvetlenül nem szükségesek, birói letétbe helyeztetnek. 113. §. Ha a közadós oly közhivatalt visel, melynél fogva pénztárak, készletek vagy egyéb tárgyak vannak kezei közt, ezek az illető hivatal megbízottjának közbenjöttével, a közadós vagyonától elkülönitendők.360. szám. 25 , 114. §. A csődbiztos, illetőleg a birói kiküldött tartozik a tömeg leltározását a tömeggondnok és lehetőleg a közadós közbenjöttével, mielébb foganatosítani. A becsérték megállapítására egy vagy több szakértő használandó. 115. §. Azon tárgyak, mélyek állítólag nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik, a támasztott igények kitüntetése mellett, a leltárba felveendők. Hasonlag felveendők a leltárba azon tárgyak is, melyekre valamelyik hitelezőt zálog- vagy megtartási jog illet. E végből az ily hitelezők a szerzett jogot a tömeggondnoknak bejelen- teni, s az általuk birt tárgyakat megbecsülés végett felmutatni tartoznak. A hitelező, ki az érintett bejelentést elmulasztja, vagy a tőle kért felvilágosítást meg- tagadja, az ebből eredő kárt a tömegnek megtéríteni tartozik. ne. §. Az ingatlan javak leltározása azok megbecsülése nélkül történik. Hogy az ingatlanok megbecsülése később megtörténj ék-e vagy sem, a felett a csődválasztmány határoz. Ugyanez áll az oly ingóságokra is, melyeknek megbecsülése több időt és tetemes költséget kívánna. 117. §• Ha a közadósra még a csődnyitás előtt örökség vagy örökrész szállott, mely a csőd- nyitási határozat keletkezésekor még át nem adatott, a csődleltárba csak az veendő fel, mi eset- leg az örökösödési eljárás folytán a közadósra jut. A mennyiben a hagyaték ellen csőd nyittatik, ez mint elkülönített csőd kezelendő. A fentebbi elvek az esetben is alkalmazandók, ha az örökség a közadósra a csőd tar- tama alatt száll. ÖTÖDIK FEJEZET. A cselekvő és szenvedő állapot előterjesztése s a közadós személyét tárgyazó intézkedések. 118. §. Ha a .közadós a csődnyitási kérvény mellett, cselekvő és szenvedő állapotának kimutatását elő nem terjesztette, erre a csődbiztos által haladéktalanul szorítandó. A közadós az általa előterjesztett kimutatást sajátkezlileg azon kijelentéssel tartozik aláírni, hogy kész hitet tenni arra, hogy vagyonából semmit el nem titkolt és kimutatásába koholt tartozásokat nem vett fel. 119. §. Mihelyt a tömeg leltározása befejeztetett, a csődbíróság az eskü letételére, ha ezt a tömeggondnok vagy a hitelezők valamelyike kéri, határnapot tűz ki, s erre a közadóst, a csőd- biztost s a helybeli hitelezőket megidézi. A kitűzött határnapon a közadós, miután az előterjesztett kimutatást esetleg kijavította, az esküt a 118. §. értelmében letenni tartozik. Az eskütétel megtagadásáról a királyi ügyészség értesítendő. KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. X. KÖTET. ' 426 360. szám. / 120. §. A közadós a csődbizfcos engedelme nélkül, lakhelyéről el nem távozhatik. 121. §. A bíróság a csődnyitási végzés hozatalakor egyúttal a közadós letartóztatása felett is köteles határozni, ha annak megszökésétől alaposan tartani lehet. Ha a közadós letartóztatása a csó'dnyitással egyidejűleg nem rendeltetett el, az később csak valamelyik hitelező' vagy tömeggondnok, a választmány megválasztása után pedig ennekr vagy a tömeggondnoknak kérelmére rendelhető el. 122. §. • A bíróság a közadós letartóztatását hivatalból rendelheti el, ha az cselekvő és szenvedő állapotának kimutatását elő nem terjeszti, vagy annak meghitelését megtagadja, vagy a bíróság meghagyásainak makacsul ellenszegül. 128. §. A letartóztatás összes tartama három hónapon túl nem terjedhet, s annak tartama alatt a közadós élelmezéséről Önmaga tartozik gondoskodni. A mennyiben ez nem lehetséges, az élel- mezési költségek a tömeg által fedezendők s annak kiadásai közé sorozandók. 124. §. A bíróság a letartóztatás megszüntetése felett a csődbiztos meghallgatása mellett és tekintettel a letartóztatás indokaira belátása szerint határoz. HATODIK FEJEZET. A tömeg- elleni igények megállapítása. I. Bejelentés alá eső igények. 125. §. A tömeg elleni igények bejelentésére szolgáló határidő (89. §. 5. p.) a csődhirdet- mény kifüggesztésétől számított harmincz napnál kevesebb és kilenczven napnál több nem lehet, 126. §. Igényeiket bejelenteni s a jelen fejezet határozatai szerint felszámítani egyedül, a csőd- hitelezők (59. §.) tartoznak. 127. §. A bejelentés, melyhez ügyvédi ellenjegyzés nem szükséges, a csődbíróságnál írásbeli beadványnyal történik, s egy beadványba ugyanazon hitelezőnek több követelése is foglalható. A bejelentésnek, mely két példányban szerkesztendő, magában kell foglalni a bejelenti nevét és lakását s a követelés jogczímét. A bizonyítékok, melyekre a kérelem alapittatik, kieme- lendők, s az okiratok a bejelentés mindkét példányához eredetiben vagy másolatban melléklendők. Ha a követelés iránt per van folyamatban, a bejelentő a kezei közt levő okiratokat bejelentéséhez mellékelni s egyúttal a pernek a csődbírósághoz leendő áttételét kérelmezni tartozik.360. szám. 27 128. §. A bejelentő kérelmét nemcsak a követelés valódiságának elismerésére, hanem az általa igénybe vett osztályra kiterjesztetni tartozik. 129. §. Ha azon hitelezők, kiket külön kielégités illet, követeléseik fedezetlen részével (52. §.), vagy azok, kiket visszakövetelési jog illet (42. §.), esetleg kártérítési igényeikkel mint csőd- hitelezők fellépnek, kötelesek a tényálladékot, a külön kielégités alapját képező tárgyak pontos kijelölése mellett előadni. Az ily hitelezőknek szabadságukban áll a valódiságot és osztályozást tárgyazó kérelmet személyes igényeik teljes összegére kiterjeszteni. 130. §. A bejelentések első példánya a netalán átvett periratokkal együtt a csődbiztosnak, másod példánya pedig a tömeggondnoknak kézbesítendő. A bejelentések úgy a csödbiztosnál mint a tömeggondnoknál mindenki által megtekinthetők. 131. §. A tömeggondnok köteles a bejelentés csatolmányainak, az átvett periratoknak, a bukott könyveinek és egyéb iratainak gondos átvizsgálása, a bukott meghallgatása s általában minden alkalmas mód felhasználása mellett, a felszámolási tárgyalásra akkép elkészülni, hogy minden egyes követelésnek úgy valódisága, mint osztályozása iránt határozottan nyilatkozhassék. 132. §. A bejelentési idő eltelte után a tömeggondnok a bejelentett követelésekről táblás kimutatást készíteni és azt megvizsgálás, esetleg kijavítás végett a csődbiztosnak haladéktala- nul átadni tartozik. E kimutatásnak, mely minden osztályra nézve [külön készítendő, egyes rovatokban következőket kell magában foglalni. H 1. a sorszámot; 2. a beadvány számát és a benyújtás idejét; 3. a bejelentő nevét és lakhelyét; 4. a bejelentett követelést és annak járulékait; 5. a követelés jogczímét; végre 6. egy-egy rovatot a felszámolási eredmény bevezetésére és a megjegyzésekre. 133. §. A felszámolási határnapon, melyhez lehetőleg a közadós is meghívandó, a tömeggond- noknak vagy helyettesének személyesen kell megjelenni. A táblás kimutatások, a bejelentésekkel, a periratokkal s a bukott könyveivel együtt, a tárgyalásnál mindenki által megtekinthetők. 134. §. A tárgyalást a csődbiztos vezeti, ki a jelenlevő érdekelteket mindenekelőtt a szen- vedő állapot kimutatásában elő nem forduló, azután a többi követelések iránt, s pedig lehetőleg azon sorrendben hallgatja ki, a mint a követelések a táblás kimutatásban előfordulnak. A csődbiztosnak kötelessége oda hatni, hogy az érdekeltek közt egyetértést létesítsen. A tárgyalás az osztályozás felett az esetben is megtartandó, ha valamely követelés jvalódisága megtámadtatik. **28 3G0. szám. Az oly követeléseknél, melyek iránt jogérvényes birói határozat már hozatott, vagy birói egyezség köttetett, a valódiság feletti tárgyalás azon ténykörülményekre szorítkozik, melyek a véghatározat vagy egyesség után keletkeztek. 135. §. A felszámolási tárgyalásról jegyzőkönyv vezetendő, melybe minden egyes követelés tekintetében a tárgyalás eredménye röviden bevezettetik. A tárgyalás eredménye a táblás kimutatásba is bevezetendő. 136. §. Mig a tárgyalás valamely követelés felett be nem fejeztetett, a bejelentőnek jogában áll oly osztályozást igénybe venni, melyre kérelmét a bejelentésben ki nem terjesztette. ' Más irányban a kérelem ki nem terjeszthető ugyan, de a félnek jogában áll követe- lését a 143. §. értelmében új bejelentéssel érvényesíteni. 137. §. ' A félnek vagy képviselőjének meg nem jelenése a felszámolási tárgyalás megtartását a bejelentett követelés tekintetében nem gátolja. 138. §. Ha a felszámolási eljárás egy határnapon be nem fejezhető, az a következő köznapon folytatandó. Erről a csődbiztos a jelenlevőket azonnal értesiti, s ennek megtörténtét a jegyző- könyvben kitünteti. 139. §. A tömeggondnok köteles minden egyes követelés valódisága és osztályozása iránt, az indokok előadása mellett, határozottan nyilatkozni. A tárgyalásnál jelenlevő hitelezők mindegyike, kinek követelése valódinak elismer- tetett, vagy a szenvedő állapotban előfordul, a többi követeléseknek ugy valódiságát, mint osztályozását megtámadhatja. Valódiság és osztályozás tekintetében nem kifogásoltaknak az egyes követelések a csődeljárásban annyiban tekintetnek, a mennyiben a tömeggondnok által határozottan elismer- tettek s a megjelent hitelezők részéről meg nem támadtattak. Ha a követelést egyedül a közadós támadja meg, e körülménynek a csődeljárásban joghatálya nincsen. Az ily követelés tekintetében azonban a lcözadós ellen, a csőd megszüntetése után, a felszámolási határozat alapján végrehajtást intézni nem lehet. 140. §. Azon követelések iránt, melyeket a tömeggondnok, mint hitelező jelenj; be, a helyettes köteles nyilatkozni. 141. §. Azon hitelezők kiknek követelései sem a valódiság, sem az osztályozás tekintetében meg nem támadtattak, a csődbiztostól eredeti okirataiknak visszaadását s ezeken a megálla- pított összeg és járulékai, nemkülönben az osztályozás kitüntetését követelhetik. Ezen felül a csődbiztostól követeléseik valódisága és osztályozása tekintetében, hiteles jegyzőkönyvi kivonatot követelhetnek. Az ily kivonatok, ha azokból kitűnik, hogy a követelés a közadós által meg nem támadtatott, ez ellenében a végrehajtható egyezség erejével birnak. A kivonatok kiállítása, a táblás kimutatás utolsó rovatában kitüntetendő.360. szám. 29 142. §, A hitelezők összehívásával és a követelések felszámításával járó költségek a tömeg költségeihez tartoznak. Ellenben a bejelentéssel és a képviseltetéssel járó költségeket mindegyik bejelentő maga viseli. v 143. §. A hitelezők igényeiket a 195. §-ban megállapított joghátrányok mellett, a kitűzött határidő eltelte után is bejelenthetik. Az ily bejelentések tekintetében külön felszámolási határnap tűzendő ki. Hogy az ily hitelezők igényei külön vagy együttesen tárgyaltassanak-e, hogy továbbá a kitűzött határnapra közzététel vagy kézbesítés utján idéztessenek-e, a csődbiztos határozza meg. A hitelezők, kik a bejelentési határidőt elmulasztották, a megidézés és felszámolással járó költségeket, mind a tömegnek, mind az egyes hitelezőknek minden esetben megtéríteni tartoznak. 144. §. Ha a követelés a felszámolásnál valódinak el nem ismertetett, a megjelent felek meg- hallgatandó k az iránt, hogy a hitelezőnek a választásoknál szavazati jog adassék-e vagy nem. Ha a felek meg nem egyezhetnek, a választási jog iránt a csődbíróság határoz, de határozatát a felek valamelyikének kérelmére később megváltoztathatja. A szavazati jog iránt hozott határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs. 145. §. Azon követelések, melyek a felszámolási tárgyalásnál akár a valódiság, akár az osz- tályozás tekintetében meg nem állapíttattak, külön per utján érvényesitendők, feltéve, hogy erre általában alkalmatosak. A követelés a kereskedelmi eljárás szabályainak megfelelő keresettel, mint pertársak ellen azok ellen érvényesítendő, kik a követelést megtámadták. Ha ezek közé a tömeggondnok is tartozik, ez elsőrendű alperesnek tekintendő. Ha a követelés a jogérvényes véghatározat vagy egyesség keletkezése után felmerült tények alapján támadtatik meg, a felszámolási tárgyalástól számítandó tizenöt nap alatt felperes- ként a megtámadó tömeggondnok, illetőleg a hitelező tartozik fellépni. A kereset a csődbírósághoz intézendő, s a kereskedelmi eljárás szabályai szerint tár- gyalandó. Ha a követelés iránt a per már folyamatban volt, az a csődbíróságnál az érintett eljárás szabályai szerint folytattatik. Az oly ügyekben azonban, melyek a csődön kivül a váltó- eljárás alá tartoznának, a főeskü általi bizonyításra nézve, a váltóeljárás szabályai alkal- mazandók. 146. §. Ha a követelés a peres eljárásra nem tartozik, annak az illetékes hatóságnál kell megállapittatni. Az osztályozás feletti határozat azonban ily esetben is a csődbíróságot illeti. . * 147. §. A csődbiztos a perre utasított hitelezőknek eredeti okirataikat visszaadni, részükre a felszámolási jegyzőkönyvből hiteles kivonatot kiállítani, s az esetleg átvett periratokat a csőd- bíróságnak bemutatni tartozik. 148. §. A per megindításáról vagy folytatásáról az illető hitelező tartozik gondoskodni. A hitelező a per megindítását vagy folyamatba tételét a 183. §-ban kifejezett jog- hátrány mellett a csődbiztos előtt igazolni tartozik, ki erről a tömeggondnokot értesiti.30 360. szám. 149. §. A külön perben, mely a megtámadott követelés iránt folytattatik, az osztályozás az esetre is megállapítandó, ha a biróság a követelés iránt elutasitólag ítélne. 150. §. A külön perből felmerülő költségek, a mennyiben a tömeg képviseletére vonatkoznak, feltétlenül, a többiek pedig csak annyiban tekinthetők a tömeg költségeinek, a mennyiben ez a per folytán elmarasztaltatott. Ha a tömeggondnok a perben részt nem vett, azon hitelezők, a kik ellen a külön per folytattatott, vagy a kik a külön pert folytatták, költségeik megtérítését a tömegtől csak annyi- ban igényelhetik, a mennyiben a per annak javára szolgál. 151. §. A külön perben hozott határozat, tekintet nélkül arra, hogy a tömeggondnok a perben részt vett-e vagy sem, áz összes hitelezők ellen hatályos. Az ily határozat, jogerőre emelkedése ntán, a biróság által a csődbiztossal közlendő, ki annak a táblás kimutatásba leendő bevezeté- séről gondoskodik. II. Bejelentés alá nem es'ó igények. 152. §. A tömeg hitelezői, továbbá azok, kiket visszakövetelési vagy külön kielégítési jog illet, igényeiket úgy, mint csődön kivül, érvényesíthetik; kötelesek azonban törvényes lépéseiket a tömeggondnok ellen intézni. Az eljárás rendszerint a csődbíróság előtt indítandó meg. 153. §. Ha az ügy a törvénykezési rendtartás szabályai szerint dologi, telekkönyvi, úrbéri vagy bányabiróság hatásköréhez tartozik, vagy ha a per a csődnyitás előtt más bíróságnál már megindittatott, vagy ha az ügy pertársaság miatt más biróság illetékességéhez tartozik, vagy ha a per tárgyát zálogilag biztosított oly követelés képezi, melyre nézve a kielégítés egyedül a jelzálogból kéretik, az illetőség tekintetében a törvénykezési rendtartás szabályai szolgálnak irányadóul. HETEDIK FEJEZET. A csó'dvagyon kezelése és értékesítése. 154. §. A tömeggondnoknak kötelessége a csődvagyont lelkiismeretesen kezelni, s a tömeghez tartozó pénzek gyümölcsöztetéséről gondoskodni. , Hogy a tömeghez tartozó pénzek, drágaságok és értékpapírok bírói letétbe helyez- tessenek-e vagy sem, a csődbiztos, a választmány megválasztása után pedig ez utóbbi hatá- rozza meg. , 155. §. A tömeggondnok a vagyonkezelést tárgyazó minden fontosabb intézkedést a választ- mány elhatározása alá terjeszteni, s a hozott határozatokat, a mennyiben azok érvényességéhez a csődbíróság előleges jóváhagyása nem szükséges, azonnal foganatosítani tartozik.360. szám. 31 ' 156. §. A kezelés a felszámolási határnapig rendszerint a tömeg kipuhatolására, biztosítására és ideiglenes hasznosítására szorítkozik. A tömeggondnok az üzletet esetleg az ideiglenes választ- mány ellenőrzése mellett folytathatja, ha az a tömegnek javára szolgál, vagy ha az üzlet meg- szüntetése által az egyesség lehetősége veszélyeztetnék. A most érintett eseten kivül az ingóságok azonnal csak az esetben adathatnak el, ha azok megtartása a tömeg nyilvános kárával járna, vagy ha az eladás által kétségtelen előny biztositható, feltéve, hogy azt a bejelentett vagy egyébként ismeretes visszakövetelési igények nem gátolják. Ellenben az ingatlanok a felszámolási határnap előtt csak az esetben adhatók el, ha rendkívüli körülmények az eladást valamely nagyobb kár elhárítása végett mulhatlanul szük- ségessé teszik. Ez esetben is azonban az eladásnak a törvénykezési rendtartás szabályai szerint kell történni. A bíróságnak e részbeni határozatai ellen jogorvoslatnak helye nincs. 157. §. A felszámolási határnap megtartásával a hitelezők jogot nyernek a csődvagyont a tömeggondnok és a csődválasztmány által önállóan kezelni és értékesíteni. A hitelezők a végből a tömeggondnoknak és a csődválasztmánynak a kezelésre és számadásra nézve külön utasí- tásokat adhatnak, de ezeknek törvényes hatáskörét nem korlátozhatják. A hitelezők e részbeni határozata, egy e végre kitűzendő határnapon, a megállapított vagy felszámolás alatt levő követelések összegei szerint számított szótöbbséggel hozatik. Ha a megállapított vagy felszámolás alatt levő követelések negyedrészét képviselő hitelezők oly intézkedés miatt, mely a csődválasztmány vagy az összhitelezők hatásköréhez tartozik, ez utóbbiak összehívását követelik, a csődválasztmány a hitelezőket azonnal összehívni s az ügyet ezek elhatározása alá terjeszteni tartozik.' A csődhitelezők, továbbá a közadós, a kezelésnél előforduló visszaélések miatt panaszt emelhetnek a csődbíróságnál, mely a panaszolt visszaélések tekintetében hivatalból intézkedik. A biróságnak e részbeni határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. 158. §. A felszámolási határnap megtartása után a 224. §-ban érintett eset kivételével, a tömeg mielőbb értékesítendő. Az ingók és ingatlanok eladása azonban ezen idő után is a törvénykezési rendtartás értelmében eszközlendő, feltéve, hogy az értékesítés más módja, a tömeg érdekében előnyösebbnek nem mutatkozik. 159. §. Ha a tömeghez oly követelések tartoznak, melyek előreláthatólag a csődvagyon fel- osztásáig egyáltalán 'nem, vagy csak nagyobb költséggel hajthatók be, vagy ha a közadóst a tömeghez nem tartozó javakból jövedelmek, évjáradékok, vagy más visszatérő fizetések illetik, az ily követelések vagy illetmények értékesítése iránt rendszerint csak akkor történik a tör- vénykezési rendtartás értelmében intézkedés, ha a többi vagyon már készpénzzé tétetett. 16°. §• A felszámolási határnap eltelte előtt a csődbíróság felhatalmazása a következő ügy- letekhez és jogcselekvényekhez szükséges: 1. a közadós jogcselekvényeinek megtámadásához s az általa kötött jogügyletek tel- jesítéséhez, vagy az azoktól való elálláshoz;32 360. szám. 2. az egyességek megkötéséhez, ha azok tárgya kétszáz forintnyi értéket meghalad; 3. a visszakövetelési igények elismeréséhez; 4. a közadós által indított perek letételéhez; 5. az ingóságoknak szabadkézbőli eladásához; 6. az ingatlanok és jogosítványok végrehajtási eladásához (175. §. 3. bekezdés); 7. a haszonbéri szerződések megszüntetéséhez; 8. az örökségek és hagyományok visszautasításához; 9. az ingatlanoknak, jogosítványoknak, ipar- és kereskedelmi vállalatoknak a törvény- kezési rendtartás szabályaitól eltérő eladásához, ugyszinte az ingatlanokat tárgyazó visszakövete- lési igények elismeréséhez. A csődbíróság e részbeni határozatai ellen jogorvoslatnak helye nincs. A felszámolási határnap eltelte után az 1—8. pont alatt érintett jogcselekvényekhez és ügyletekhez nem a csőd- bíróság felhatalmazása, hanem a csődválasztmánynak a 110. §. értelmében hozott határozata, ellenben a 9. pont alatt érintett jogcselekvényekhez a csődhitelezőknek a 157. §. értelmében hozott határozata szükséges. NYOLCZADIK FEJEZET, Számadás. 161. §. Ha a tömeggondnok személyében változás történik, a lelépő gondnok számolni tartozik. A most érintett eseten kívül a tömeggondnok, ha a csőd fél évnél tovább tart, minden félév végével számolni köteles, a mennyiben a csődhitelezők máskép nem intézkedtek. (157. §.) 162. §. A számadás a csődbiztosnál nyújtandó be, ki azt megvizsgálás végett a csődválaszt- mánynak s esetleg az új tömeggondnoknak adja át. A csődbiztos egyúttal a számadások feletti tárgyalásra határnapot tűz ki, s arra az emiitetteken kívül a közadóst is megidézi. A hitelezők a számadás beadásáról a csődbiróságnál történt kifüggesztés utján oly megjegyzéssel értesitendők, hogy szabadságukban áll a számadást megtekinteni, s az ellen észre- vételeiket megtenni. 163. §. A számadás jóváhagyása vagy kifogásolása, a csődválasztmány s esetleg az új tömeg- gondnok hatásköréhez tartozik. Ezek a hitelezők és a közadós netaláni észrevételeit figyelembe venni tartoznak. Ha a tárgyalásnál a számadások rendezése békés uton nem sikerül, azok a csődbíró- ságnak bemutatandók, mely a kifogásolókat s a számadót jegyzőkönyvi tárgyalás utján meghall- gatva, a netaláni bizonyítási eljárás után ítélet által határoz. 164. §. Minden egyes ingatlanság és ennek vételára felett a tömeggondnok, illetőleg a külön gondnok által elkülönített számadás vezetendő. A számadás a csődbiróságnál, s ha az ingatlan más bíróság dologi hatóságához tartozik, ez utóbbinál nyújtandó be, mely a jelzálogos hitelezőket észrevételeik előterjesztése végett egy e végből kitűzendő határnapra megidézi s a befejezett tárgyalás után a számadást a csődbíró- sághoz juttatja.360. szám. 33 A további eljárásra nézve, ez esetbea is a 162. §-ban e's a 163. §. második bekezdésében foglalt határozatok szolgálnak irányadóul. KILENCZEDIK FEJEZET. A csőd befejezése. I. Hivatalbői és a hitelezők beleegyezése folytán. 165. §. Ha a 87. §-ban érintett körülmények valamelyike a csődeljárás folyamában merül fel, a csőd azonnal hivatalból megszüntetendő s a határozat haladéktalanul közzéteendő. 166. §. A csőd a közadós kérelmére megszüntetendő, ha a felszámolási határnap megtartása után, a tömeg hitelezői és az összes csődhitelezők a megszüntetésbe beleegyeznek. A biróság a kérelem folytán, melyhez a hitelezők beleegyezési nyilatkozata eredetben melléklendő, tárgyalási határnapot tűz ki s arra az érdekelteket oly kijelentéssel idézi meg, hogy a meg nem jelenés hallgatagos beleegyezésnek fog tekintetni. Az oly hitelezők, a kiknek bele- egyezési nyilatkozata közokirattal igazoltatik, a tárgyalásra meg nem idézendŐk. 167. §. A megtartott tárgyalás alapján a biróság, a megszüntetés kérdése felett, végzésileg határoz, s határozatát haladéktalanul közzé teszi. A hozott határozat ellen jogorvoslatnak helye nincsen. • 168. §. Ha a 166. §-ban emiitett hitelezők a csőd megszüntetésébe mind bele nem egyeznek, a csőd a többi hitelezők beleegyezése alapján csak az esetben szüntethető meg, ha a megszün- tetésbe bele nem egyező hitelezők megállapított követelései a bejelentett egész összegben kifizet- tetnek, a meg nem állapítottak pedig hasonló összegben törvényesen biztosittatnak. A biztosított hitelezőknek megfelelő záros határidő adandó, mely alatt követeléseiket a megtámadok ellen kereset utján érvényesíteni tartoznak. Az egyezségben egyúttal kijelölendők azon személyek, a kiknek a kereset meg nem indítása, annak teljes vagy részbeni elutasítása esetében a felszabadulandó biztosíték kiadandó lesz. II. A csödvagyon felosztása áltál. 1. A visszakövetelési igényeknek és a tömeg hitelezőinek kielégítése. 169. §. Ha visszakövetelési igény jogérvényesen megállapittatott, a visszakövetelt dolog vagy annak értéke, tekintet nélkül a csődeljárás állására, a tömegnek netalán megállapított ellen- követelése kiegyenlítése mellett a hitelezőnek azonnal kiadandó. Ugyanez áll azon dolgokra is, melyekre nézve valakit elkülönítési jog illet. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 534 360. szám. 17°. §. A tömeg hitelezői azonnal kielégitendök, mihelyt azok igényei lejárnak, illetőleg megállapittatnak. E végből a tömeggondnok a szükséges összegeket kellő időben folyóvá tenni tartozik. , Ha a fizetés a tömeg részéről nem teljesíttetik, a hitelezők követeléseiket a esődtömeg ellen keresettel érvényesíthetik, vagy panaszt emelhetnek a csődbíróságnál, mely a szükséges intézkedést megteszi. 171. §. A tömeggondnoki díjakra és kiadásokra addig is, mig azok véglegesen megállapittatnak, a választmány határozatilag előlegeket vagy részletfizetéseket utalványozhat. 172. §. A választmányi tagokat, mint ilyeneket illető kiadások, a csődbiztos által állapit- tatnak meg. 2. A külön kielégítésre jogosított hitelezők kielégítése. 173. §. A külön kielégítésre jogosított hitelezők azon joga, melynélfogva ezek magukat a fedezetül szolgáló ingó és ingatlan dolgokból külön kielégíthetik, a hitelezőknek a csődvagyon tekintetében tett intézkedései által nem korlátolható. 174. §. Azon hitelezők, kik magukat a fennálló törvények értelmében bizonyos dolgokból bírói közbenjárás nélkül elégíthetik ki, a tömeg irányában egyedül a 115. §-ban megállapított határo- zatok megtartására kötelezvék. , 175. §. Az ingó és ingatlan dolgok birói árverezését, a 160. §-ban megállapított határozatok épségben tartása mellett, a tömeggondnok; a végrehajtási árverezést pedig a végrehajtási joggal bíró bármely zálogos hitelező követelheti. A tömeggondnoknak különösen jogában áll az elzálogosított ingóságokat a zálogösszeg teljes lefizetése mellett, a tömeg részére beváltani. Az ily dolgoknak elárverezés végett leendő kiadatását azonban a zálogos hitelező ellenében csak az esetben követelheti, ha ez igényének fedezetlen részével, mint csődhitelező fellépett. Ha a jelzálogos hitelező a kieszközlött végrehajtási árverés foganatosítását, vagy a vételár felosztását késlelteti, a tömeggondnoknak jogában áll a végrehajtási lépéseket folytatni, 176. §. A külön kielégítés alapjául szolgáló dolgok jövedelmeinek és vételárának felosztása, a jelen törvény 53—58. §§-ainak figyelembe vételével, a törvénykezési rendtartás értelmé- ben történik. m. §. A zálogos hitelezők igényeit tárgyazó eljárásnál, jelesen a vételár felosztásánál, a csődtömeg érdekeit a tömeggondnok képviseli. Neki áll kötelességében arról gondoskodni, hogy a vételár feleslege az általános csődtömegnek átengedtessék.360. szám. 35 3. A csődhitelezők kielégítése. . 178. §- A cs&'dhitelezö'k kielégítése az általános csődtömegből, a felszámolási határnap eltelte előtt meg nem kezdhető. Ezen időn túl felosztásnak van helye a csődhitelezők közt, valahányszor elegendő készpénz áll rendelkezésre. 179. §. Ha a rendelkezésre álló alap az első osztályba eső követelések, továbbá a tömeg költségei és tartozásai fedezésére elegendő, a megállapított követelések kielégitése azért, mert az érintett osztályba eső valamely követelés még meg nem állapíttatott, el nem halasztható. / Ugyanez áll a második és a harmadik osztályba eső követelések részben kielégítésére ís, ha ez a rendelkezésre álló alappal megkezdhető. - A vitás követelésekre eső összegek birói letétbe helyeztetnek, vagy az összes érdekel- tek beleegyezésével valamely általuk kijelölt pénzintézetbe gyümölcsözőleg elhelyeztetnek. 180. §. A mennyiben azok, kiket külön kielégítés illet, mint csődhitelezők is fellépnek, ezek a külön kielégítési alap eladása előtt történt felosztásoknál követeléseik teljes Összegével vétetnek számításba, s ugy mint a többi csődhitelezők, elégíttetnek ki. Ha azonban az ily hitelezők később a külön alap vételárából teljes kielégítést nyer- nének, a reájuk eső összegből az, a mit az általános csődtömegből kaptak, visszatartandó; ha ellenben a külön alapból csak részben elégíttetnek ki, a reájuk eső összegből a csődtömeg ré- szére az tartandó vissza, a mi követelésüknek az általános csődtömegre eső hányadá meghaladja. Ha azok, a kiket visszakövetelési jog illet, mint csődhitelezők is fellépnek, a vissza- követelt dolog vagy értékének visszaadása előtt történt felosztásoknál követeléseik teljes össze- gével vétetnek számításba; a reájuk eső felosztási hányad azonban a visszakövetelési igény jog- érvényes elintézéséig birói letétbe helyeztetik. 181. §. A felosztást az első és második osztály tekintetében,- a csődválasztmány egyetértésével, a tömeggondnok hozza javaslatba, s azt a csődbiztos jóváhagyásával formaszeríí felosztási terv, s a közvetlenül érdekeltek meghallgatása nélkül azonnal foganatosítja. Ellenben, ha a csődbiztos a javaslatba hozott felosztást jóvá nem hagyja, és a tömeg- gondnok e részbeni panasza folytán a felosztást a csődbíróság sem engedi meg; vagy ha a 179. §-ban kijelölt feltételek hiányzanak, a tömeggondnok formaszerü felosztási tervet tartozik készíteni. A csődbíróság e részbeni határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. / 182. §. A felosztási tervben mindenekelőtt a tömeg netaláni költségei és tartozásai fedezésére szükséges összeget, azután a felosztás alá kerülő alapot kell kitüntetni. Ezután osztályonkint felsorolandók a csődhitelezők Összes követelései tőkében és járulé- kaikban, ugy a mint azok a bejelentésekről vezetett táblás kimutatásban előfordulnak. Végre kiszámítandó minden egyes követelésnél azon összeg, mely arra a felosztandó alapból esik. s*36 360. szám. 183. §. A valódiság vagy az osztályozás tekintetében megtámadott követelések egyelőre a követelt összegben és osztályozásban, de annak kitüntetése mellett vétetnek számításba, a hogy megtámadtattak. A per utján érvényesítendő igények számításba nem vétetnek, ha a felosztási terv elkészítéséig a per megindítása nem igazoltatott. Ha az igazolás, a kell# időben beadott észre- vételek utján utólagosan megtörténik, a felosztási terv a tárgyalásnál (185. §.) kiigazítandó. 184. §. A két példányban szerkesztett felosztási terv a tömeggondnok és a csődválasztmány által aláírva, megvizsgálás végett a csődbiztosnak adandó át. Ez a bemutatott tervet, ha az a 182. §-ban kijelölt feltételeknek megfelel, jóváhagyja, ellenkezőleg a tömeggondnokot annak kijavítására utasítja. A jóváhagyott felosztási terv egyik példánya a csődbiztosnál marad, a másik pedig a tömeggondnoknak visszaadatik. 185. §; A csődbiztos a felosztási terv elintézéséről a hitelezőket hirdetményileg értesíti, azokat netaláni észrevételeiknek a hirdetmény közzétételétől számítandó tizenöt nap alatt leendő beadá- sára felhívja; egyúttal a beadandó észrevételek feletti tárgyalásra az érintett határidő elteltétől számítandó nyolez napon belől határnapot tűz ki, s arról a tömeggondnokot, a csődválasztmányt, továbbá a helyben lakó hitelezőket, illetőleg ezek képviselőit kézbesítés ulján külön is értesiti. A hitelezők a felosztási tervét akár a tömeggondnoknál, akár a csődbiztosnál megtekint- hetik ; az észrevételek a csődbiztosnál Írásban nyújtandók be, ki azokat a tömeggondnokkal még a tárgyalási határnap előtt közölni tartozik. 186. §. A kitűzött határnapon a beadott észrevételek azon sorrendben vétetnek tárgyalás alá, melyben a kifogásolt tételek a felosztási tervben előfordulnak. A kellő időben beadott észrevételek a tárgyalásnál akkor is figyelembe vétetnek, ha a hitelező, kitől az észrevételek származnak, a tárgyalási határnapon meg nem jelenik. A csődbiztosnak kötelessége az egyes tételek ellen emelt kifogások békés kiegyenlítését megkísérteni s lehetőleg oda hatni, hogy a felosztási terv a beadott észrevételek által nem érintett részeiben mielőbb végrehaj tassék. A tárgyalásról jegyzőkönyv veendő fel, melynek szerkesztésére nézve a 135. §. hatá- rozatai szolgálnak irányadóul. 187. §. Ha a felosztási terv ellen, a 185. §-ban érintett határidő alatt észrevételek nem adattak be, vagy ha a beadott észrevételek a tárgyalás alkalmával elintéztettek, a csődbiztos a tömeg- gondnokot a felosztási terv végrehajtására utasítja. A végrehajtásra a tömeggondnoknak bizonyos határidő szabandó, melynek elteltével az eljárásról jelentést tenni tartozik. 188. §. Ellenben ha az észrevételek a tárgyalás alkalmával békés uton el nem intézhetők, a csőd- biztos az érdekeltek nyilatkozatait jegyzőkönyvbe veszi, s azt a szükséges iratokkal együtt a csődbíróságnak haladéktalanul bemutatja, mely a vitás kérdések felett végzésileg határoz s hatá- rozatát a feleknek kézbesitteti.360. szám. 37 189. §. Azon Összegek, melyeknek kifizetése az előbbeni §-ban érintett határozattól van fel- tételezve, e határozat jogerőre emelkedéseíg birói letétbe helyezendŐk, esetleg a 179. §. értelmében gyiimölcsözőleg elhelyezendők. A többi letétek tekintetében a felosztási terv végrehajtása a 187. §. értelmében történik. 190. §. Az évi járadékok, tartási igények s más, bizonyos időszakokban visszatéritőleg telje- sítendő fizetések fedezetéül szükséges tőké a felek megállapodása szerint veendő számításba és hasznosítandó. Ha ez iránt a felek között megállapodás nem jo létre: az előterjesztett javaslatok felett a csődbíróság határoz. A felfüggesztő feltételhez kötött követeléseknek megfelelő Összegek a feltétel bekövet- keztéig birói letétbe helyeztetnek, esetleg a 179. §. értelmében gyümölcsözőleg elhelyeztetnek. 191. §. A kamatok az egyes követeléseknek kifizetés alá kerülő hányada után azon napig számítandók, melyeii a kifizetés valószínűleg megtörténhetik. 192. §. A fizetés, ha általa az egész követelés kiegyenlittetik, nyugtatváuy és az eredeti okiratok, jelesen váltók, adóslevelek, birói határozatok és jegyzőkönyvi kivonatok (141. §.) viszaadása mellett történik. . A részletfizetések nyugtatványoztatnak, s az érintett eredeti okiratokra, melyek a hitelező kezei közt maradnak, reá vezettetnek. Azou fizetési hányadok, melyek a hitelezők által tizenöt nap alatt fel nem vétetnek, birói letétbe helyezendök. 193. §. Ha a fél a csődeljárásban ügyvéd által volt képviselve, ez utóbbinak, ha csak a meg- hatalmazásban az ellenkező korlátozás nem foglaltatik, pénzfelvételhez külön meghatalmazásra nincs szüksége. Ellenben más meghatalmazottak, jogosultságukat a törvénykezési rendtartás szerint kiállított meghatalmazással kötelesek igazolni. 194. §. Ismételt felosztás esetében minden újabb felosztási tervben az egyes követelésekre fizetett, illetőleg birói letétbe helyezett összegek, továbbá a peres igények tekintetében történt intézkedések kitüntetendők. 195. §. Azon hitelezők, kik követeléseiket a 89. §. értelmében kitűzött határidő eltelte után jelentik be, a formaszerü felosztási terv alapján már foganatosított felosztásból kizáratnak. Ellen- ben a későbbi felosztásoknál annyiban vétetnek figyelembe, a mennyiben követeléseiket az észre- vételek beadására kitűzött határidő (185. §.) eltelte előtt érvényesitik. Az ily követelésekre, melyek a későbbi felosztásnál egész Összegükkel veendők szá- mításba, a mennyiben ezt a rendelkezésre álló alap megengedi, mindenekelőtt azon hányad adandó ki, mely a korábbi felosztás vagy felosztások alkalmával az ugyanazon osztályba eső követe- lésekre jutott.38 360. szám. 196. §. Ha az ismert csődvagyon teljesen értékesíttetett s a peres követelések véglegesen elintéztettek, a csődbiztos és a tömeggondnok követelései a 95. és 105. §§. szerint megállapi- tandók s a tömeggondnok számadásai a 162. és 163. §§. értelmében elintézendők. Ennek megtörténte után a felosztás, melyre nézve a megelőző §§-ban foglalt határozatok szolgálnak irányadóul, haladéktalanul foganatosítandó. 197. §. Azon körülmény, liogy a járadékok vagy a feltételhez kötött követelések fedezésére szolgáló összegek a tömegre még vissza nem szálltak, a végfelosztás elhatározására indokul nem szolgálhat. A csődbíróság azonban az ekként visszaszállható összegek iránt a végfelosztás alkalmá- val annyiban tartozik intézkedni, hogy megállapítja azon hányadot, mely szerint az emiitett Összegek a névszerint kijelölendő hitelezők közt annak idején felosztandók lesznek. A felosztás iránt a további intézkedések az érdekelt hitelezők fellépésére történnek. 198. §. A végfelosztás foganatosítása után a bíróság a csődbiztos jelentésére a csődöt végzésileg megszűntnek nyilvánítja, határozatát annak jogerőre emelkedése után a hivatalos hírlap utján egyszer közzéteszi, a netalán fenmaradt vagyont a közadós szabad rendelkezése alá bocsátja; egyúttal a csődöt megszüntető határozatnak egy-egy példányát a 91. §-ban kijelölt hatóságoknak megküldi. TIZEDIK FEJEZET. A hitelezők jogai a csó'd megszüntetése után. 199. §. Ha a csőd megszüntetése után oly vagyon fedeztetik fel, mely a csődtömeghez tartozott volna, az ily vagyon minden más személyes hitelező kizárásával azon hitelezőket illeti, kiknek bejelentett és megállapított követelései a csődvagyonból teljesen ki nem elégíttettek. A felfedezett vagyon kezelése és felosztása, melylyel lehetőleg a volt tömeggondnok és csődválasztmány bízandó meg, azon szabályok szerint történik, melyeket a jelen törvény a csődvagyonra nézve megállapít. 200. §. Azon hitelezők, kiknek követelései a csődnyitás idejekor már fennállottak, igényeiket a csőd megszüntetése után a közadós ellen az esetben is érvényesíthetik, ha azok a csődtömeg ellen be nem jelentettek. 201. §. Azon hitelezők, kiknek követelései sem a tömeggondnok, sem a hitelezők, sem a közadós által meg nemi támadtattak; továbbá azok, kiknek megtámadott követelései per utján megállapit- tattak, új eljárás megindítása nélkül, a végrehajtást azon vagyonra intézhetik, melyet a közadós a csőd megszüntetése után szerez, vagy mely a csőd megszüntetésekor szabad rendelkezése alá helyeztetett. A mennyiben a közadós ellen újból csőd nyittatik, az érintett követelések is új bejelentés és megállapítás alá esnek.360. szám. 39 Második czím. I^exesUsed-elaaeii csőcL ELSŐ FEJEZET. Általános határozatok. 202. §. A kereskedelmi csődre vonatkozó határozatok a bejegyzett kereskedőkre és a keres- kedelmi társaságokra alkalmazandók. Az érintett határozatok az esetben is alkalmazandók, ha a csőd a kereskedő halála után, vagy a czég törlésétől számitandó egy esztendő eltelte előtt nyittatik, feltéve, hogy a csődnyitás az első esetben a hagyaték átadása előtt történik. Ugyanez áll a feloszlott kereskedelmi társaságokra mindaddig, mig a felszámolás és a társasági vagyon felosztása be nem, fejeztetett. 203. §. A mennyiben a jelen czímben eltérő intézkedések nem foglaltatnak, a közönséges csődre vonatkozó határozatok, a kereskedelmi csődre is alkalmazandók. 204. §. Csőd esetében a közkereseti és betéti társaságokba beltagok [által, a részvénytársasá- gok és szövetkezetek az igazgatóság által, a felszámolás alatt levő társaságok pedig a felszá- molók által képviseltetnek. (207. §.) 7 MÁSODIK FEJEZET. Csó'dnyitás és annak közzététele. 205. §.■ Ha a kereskedő vagy kereskedelmi társaság fizetéseit megszünteti, azt a csőd meg- nyitása végett haladéktalanul az illetékes törvényszéknek (72. §.) írásban bejelenteni köteles. Egyúttal a kereskedelmi könyveket a törvényszék kizárólagos rendelkezése alá bocsátani s lehe- tőleg a mérleget is bemutatni tartozik. A mérlegben, melynek szerkesztésére nézve a kereskedelmi törvény határozatai szol- gálnak irányadóul, a hitelezők nevei, ezek lakhelyei és azon rokonsági vagy sógorsági viszony, melyben a közadóshoz állanak, különösen kitüntetendő. A közadós a mérleget sajátkezűleg azon kijelentéssel köteles aláirni, hogy annak valódiságát kész hittel megerősíteni. 206. §. A mennyiben a közadós az előbbeni §. határozatainak az ott érintett bejelentéssel egyidejűleg meg nem felelhet, bejelentésében a gátló akadályokat kijelölni s a törvény rendele- tének a lehetőség szerint eleget tenni tartozik.40 360. szám. 207. §. A 205. §-ban foglalt határozatok megtartásáért a közkereseti és betéti társaságoknál a beltagok, részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél az igazgatóság tagjai, a felszámolás alatt levő kereskedelmi társaságoknál pedig a felszámolók felelősek. 208. §. Ha a közkereseti társaságnak nem minden tagja, vagy a betéti társaságnak nem minden beltagja, illetőleg a felszámolás alatt levő társaságnak nem minden felszámolója kéri a csődöt, az a többi tagok meghallgatása nélkül csak akkor rendelhető el, [ha a fizetések megszüntetése hitelt érdemlően igazoltatik* Ily igazolás hiányában a csődnyitási kérvényre a 88. §. értelmében tárgyalás tűzendő ki, melyre a társaság Összes tagjai megidézendők. Ugyanez áll a részvénytársaságok és a szövetkezetekre is, ha a csődöt az igazgató- ságnak, vagy a felszámolóknak nem annyi tagja kéri, a hánynak aláirása a társasági czég- jegyzéshez szükséges. \ - 209. §. A kereskedelmi csőd a 82—85. §§-ban kijelölt feltételek nélkül az esetben is meg- nyitandó, ha az illetékes törvényszék valamelyik hitelezőnek kellően igazolt követelésre alapitott csődnyitási kérőiméből a fizetések megszüntetéséről biztos tudomást szerez. Ha a biróság a felhozott adatokat elegendőknek nem találja, a csődnyitási kérvényre tárgyalási határnapot ttíz ki. ■ 210. §. A közkereseti és a betéti társaság ellen nyitott csőd esetében, a biróság a társaság "Összes beltagjainak magán vagyonára is csődöt nyitni tartozik. 211. §. Ha a kereskedelmi társaság valamelyik beltagjának vagyonára csőd nyittatik, a társaság a közadós vagyonilletőségét a kereskedelmi törvény értelmében végkiegyenlités utján megállapítani s a tömeggondnoknak kiadni tartozik. 212. §. A társaság hitelezői követeléseiket az. egyes tagok csődtömegei ellen is a teljes ösz- szegben érvényesíthetik s a mennyiben követeléseik a társasági csődben valódiaknak elismer- tettek, azok az egyes tagok csődjében többé meg nem támadhatók. -A társasági hitelezők azonban az egyes tagok csődtömegéből kielégítésre csak annyiban tarthatnak igényt, a mennyiben a a társasági vagyonból teljes kielégítést nem nyertek. Ellenben az egyes társasági tagok magánhitelezői a társaság csődtömege ellen, mint hitelezők fel nem léphetnek. 213. §. A hirdetménynek, melylyel a kereskedelmi csőd közhírré tétetik, a 89. §-ban kijelölt adatokon kivül a közadós czégét és telep- illetőleg székhelyét is magában kell foglalni. 214. §. Közkereseti és betéti társaságoknál a hirdetménynek, a társaság czégén és székhelyén kivül a beltagok nevét, polgári állását és lakhelyét is magában kell foglalni. A hirdetményben világosan kiteendő, hogy a tárgyalások mind a társaságnak, mind az egyes tagoknak magán vagyonára nyitott csőd felett külön vezettetnek.360. szám. A csődnyitásn&k a kereskedelmi czégjegyzékbe leendő bevezetésére nézve a kereske- delmi törvény határozatai szolgálnak irányadóul. 215. §. Azon alkalommal, midőn a zár foganatosittatik, a csődbiztos a kereskedelmi könyve- ket lezárni, az azokban netán észlelt szabálytalanságokat a leltárban kitüntetni, s a könyveket a tömeggondnoknak átadni tartozik. HARMADIK FEJEZET. A mérleg megállapítása. 216. §. Ha a közadós a mérleget bemutatta, a tömeggondnoknak áll kötelességében a bemu- tatott mérleget megvizsgálni és megállapítani. Ellenben ha a közadós a mérleget be nem mutatta, azt a tömeggondnok tartozik elkészíteni. A tömeggondnok mindegyik esetben lehetőleg a közadós közreműködésével jár el. A megállapított mérleg, mely a csődiratok közé helyeztetik, az érdeklettek által meg- tekinthető s másolatban kivehető. 217. §. A felszámolási tárgyalás megtartása után, a tömeggondnok a mérleget a választmány- nyal egyetértőleg kiegészíti s azt megvizsgálás, esetleg szakértők által megvizsgáltatás végett a csődbiztosnak bemutatja. NEGYEDIK. FEJEZET. Kényszeregyezség. 218. §. A felszámolási tárgyalás megtartása után mindaddig, mig a végfelosztás meg nem kezdetett, a kereskedelmi csőd a közadós vagy ennek örökösei és a csődhitelezők közt, a jelen törvényben megállapított szabályok megtartása mellett létrejött egyezség által befejezhető oly- képen, hogy a megkötött egyezség joghatálya azon hitelezőkre is kiterjed, kik követeléseiket be nem jelentették, vagy az egyezséget el nem fogadták. Az érvényesen, létrejött kényszeregyezség a hitelezőknek az adóstársak és a kezesek elleni jogait nem érinti. 219. §. Az eljárás a kényszeregyezség tekintetében meg nem indítható: 1. ha a közadós mint szökevény távol van; 2. ha csalárd bukás miatt vád alá helyeztetett és jogérvényesen fel nem mentetett; 3. ha a mérleget bemutatni vagy azt hittel megerősíteni vonakodik; 4. ha kereskedelmi könyveket általában nem vezetett, vagy ha könyvei oly rendetle- nek, hogy azok alapján vagyoni állása, különösen tartozásainak mennyisége biztosan meg nem állapitható. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. r.45 360. szám. 220. §. A közadós indokolt és kellően részletezett egyezségi ajánlatát sajátkezííleg, vagy hitelesen igazolt meghatalmazottja által aláírva, a csődbiztosnál köteles benyújtani. 221. §. Közkereseti és betéti társaságoknál az egyezségi ajánlatnak az összes beltagok által kell aláíratni. Részvénytársaságoknál az egyezségi ajánlatot az igazgatóság tagjai, esetleg a fel- számolók kötelesek aláirni, s annak érvényességéhez közgyűlési határozat szükséges. E végből jogában áll az igazgatóság tagjainak, illetőleg a felszámolóknak rendkívüli közgyűlést össze- hívni, mely a hitelezőknek teendő egyezségi ajánlat felett, az alapszabályok értelmében határoz. Szövetkezetek csődjében a kényszercgyezségnek helye nincs. 222. §. A csődbiztos az egyezségi ajánlatot a csődválasztmánynak adja át, mely annak el- fogadhatósága felett, a tömeggondnok meghallgatása mellett határoz. 223. §. A csődválasztmány a tömeggondnokkal egyetértőleg, az egyezségi ajánlatot visszauta- síthatja, ha a jelentkezett hitelezők felének követelése még meg nem állapíttatott, vagy ha a közadósnak egy ajánlata a hitelezők vagy a bíróság által már elvettetett, kivéve, ha az utóbbi eset a csődbiztos hibája miatt következett be. (236. §. 1. p.) Az egyezségi ajánlatnak a fentebbi okokból történt visszautasítása esetében, a köz- adós a tömeg értékesítését egyezségi ajánlatával nem gátolhatja. 224. §. Ha a választmány az ajánlatot az egyezségi eljárás megindítására alkalmasnak találja, erről a cső'dbiztost haladéktalanul értesiti. A csődbiztos, ha a bejelentett követelések a felszámolásnál mind megállapítva nem lettek, mindenekelőtt határnapot tűz ki a megtámadott követeléseik birtokosait illető szavazati jog megállapítása végett. E tárgyalásra, mely tizenöt napon belől tűzendő ki, a csődbiztos a tömeggondnokon és közadóson kivül azon hitelezőket köteles megidézni, kik a 139. §. értelmében egymással szemben peres feleknek tekintendők. 225. §. A kitűzött határnapon a csődbiztosnak oda kell hatni, hogy az érdekeltek közt egyet- értést létesítsen ; ha ez nem sikerül, a hitelezők kölcsönös észrevételeit jegyzőkönyvbe vezetteti, s ezt az érdekeltek által aláíratja. A felvett jegyzőkönyv a csődbíróságnak haladéktalanul benyújtandó, mely a szavazati jog felett, minden jogorvoslat kizárásával végzésileg határoz s határozatát a csődbiztosnak s az érdekelteknek kézbesitteti. Ha a szavazati jogtól elütött hitelezők követelései később birói határozattal valódiaknak elismertetnek, a hitelezők a határozat kézbesítésétől kezdve, a további egyezségi tárgyalásoknál szavazati joggal bírnak. 226. §. Ha azok, kiket külön kielégítési vagy visszakövetelési jog illet, vagy azok, kik a jelen törvény szerint a nélkül is teljes kielégítést követelhetnek (47. §.), e jogaikról le nem mondanak, az egyezségi tárgyalásoknál szavazati joggal nem birnak.360. szám. 43 227. §. Ha azok, kiket külön kielégítési, vagy visszaköveteled jog illet, a kielégítési alapról, illetőleg a visszakövetelt dologról vagy annak értékéről lemondanak, és követeléseiket csak mint csődhitelezők akarják érvényesíteni az egyezségi tárgyalásoknál, a szavazati jogra nézve a többi csődhitelezőkkel egyenlőknek tekintendők, feltéve, hogy mint csődhitelezők általában igény- nyel birnak. A mennyiben a fentebb érintett hitelezők a lemondásra nem hajlandók, szavazati joggal követeléseik fedezésére szolgáló alapból illetőleg annak értékéből ki nem került, vagy annak birói becsértéke által nem fedeztetik. 228. §. Ha a bejelentett követelések a felszámolási határnapon mind megállapittattak, vagy ha a csődbíróság a szavazati jog felett már határozott, a csődbiztos az egyezségi ajánlat feletti határozat hozatala végett tárgyalási határnapot tűz ki, s arra a hitelezőket hirdetményileg oly kijelentéssel idézi meg, hogy az egyezségi ajánlat a tömeggondnoknál vagy a csődbiztosnál mindenki által megtekinthető. A tárgyalási határnapra, mely az érintett első esetben a választmánynak az egyezségi ajánlat elfogadását tárgyazó jelentésétől, a második esetben pedig a birói határozat közlésétől számítandó tizenöt napon belől tűzendő ki, a helyben lakó hitelezők, illetőleg képviselőik,, a tömeggondnok és a közadós kiilön megidézendők. 229. §. A közadós a tárgyalásnál személyesen vagy e végre külön meghatalmazott képviselője által jelenhetik meg. Ha a közadós a tárgyalásnál sem személyesen, sem meghatalmazott által meg nem jelenik, ez az egyezségi ajánlatnak a hitelezők részéről elfogadását nem gátolja. 230. §. A tárgyalást a csődbiztos vezeti, ki az egyezségi ajánlatot felolvassa. Erre a tömeg- gondnok a csődtömeg állásáról s azon eredményről, mely a csődeljárás folytatásából remélhető, előterjesztést lesz. Ez előterjesztés után a választmány az egyezségi ajánlat iránt nyilatkozik. Mindezek megtörténte után a csődbiztos az egyezségi ajánlatot szavazás alá bocsátja. E tárgyalásról felveendő jegyzőkönyvnek, mely a tömeggondnok és a választmány megjelent tagjai által aláírandó, a tömeggondnok előterjesztésén és a csődválasztmány nyilat- kozatán kivül a tárgyalás eredményét és az egyezséget ellenző hitelezők nyilatkozatait kell tartalmazni. Ha egyezség jő létre, a csődbiztos azt úgy, mint a hitelezők által elfogadtatott, egész kiterjedésben a jegyzőkönyvbe vezetteti s az összes iratokkal együtt jelentés mellett a csődbíró- ságnak bemutatja. 231. §. Az egyezség érvényesen elfogadottnak akkor tekintetik: 1. ha a tárgyalásnál személyesen vagy meghatalmazott által megjelent szavazatképss hitelezőknek legalább kétharmada az egyezséghez hozzájárul. A mennyiben ugyanazon követelés akár határozott, akár határozatlan arányban több személyt illet, ezek a szavazásnál egy sze- mélynek tekintetnek; 2. ha az egyezséget elfogadó hitelezők követelései a bejelentett és szavazásra jogosított összes követeléseknek legalább báromnegyedrészét képezik. A közadós házastársa a kényszeregyez- ségnél szavazati joggal nem bir. 6*44 360. szám. Az egyezség által az egy osztályba tartozó hitelezőknek egyenlő jogok biztositandók. Az ezzel ellenkező egyezség csak az esetben tekinthető érvényesnek, ha abba a megrövidített hitelezők határozottan beleegyeznek. A hitelezők beleegyezése nélkül keletkezett azon megálla- podások, melyek által az egyezségbe foglalt hitelezők valamelyikének kedvezőbb feltételek biz- tosittatnak, semmisek. 232. §. Ha az előbbeui §-ban érintett többség csak az egyik irányban éretik el, a csődbiztos az egyezség megkísértése végett nyolcz napon belül újabb határnapot tüz ki, erről a jelenlevő- ket szóval értesiti, s ezt a jegyzőkönyvben kitünteti. Az újabb tárgyalásra s a határozat hozatalára nézve, a 229—231-ik §§. szolgálnak irányadóul. Azon ajánlatok, le- és elengedések, továbbá azon határozatok, melyek az első tárgya- lás alkalmával keletkeztek, ismételt tárgyalás esetében kötelező erővel nem bírnak; a közadós azonban eredeti ajánlatához az újabb tárgyalásig kötve marad. 233. §. Az egyezségnek a csődhitelezők által a tárgyalási határnapig bejelentett összes köve- telésekre ki kell terjedni. A valódiság vagy osztály tekintetében meg nem állapított követelések biztosítása ugyanazon alapon történik, mely a nem kifogásolt követelésekre nézve az egyezség- ben megállapíttatik. Azok, kiket a jelen törvény szerint előnyös kielégítés illet, az egyezségre nem kény- szeríthetők. Ezek, a mennyiben az előnyös kielégítésről le nem mondanak, a 60. és 61. §§. szerint elégitendők ki. 234. §. Ha az egyezségnek kézi vagy jelzálog által kell biztosíttatni, abban a biztosítási összeg megállapítandó, s egyúttal kijelölendő azon személy is, kinek jogában álland a kézi zálogot érvényesíteni vagy visszaadni, a telekkönyvi bejegyzést kieszközölni s a törlést megengedni. 235. §. A kényszeregyezség joghatályához a csődbíróság jóváhagyása szükséges. Ha az egyezségnél oly alakszerűségek hiányoznak, melyek újabbi eljárás nélkül pótol- hatók, a bíróság a csődbiztost a hiányzó alakszerűségek pótlására utasítja. Az ily határozatok ellen jogorvoslatnak helye nincs. Egyéb esetekben a csődbíróság az egyezség felett véglegesen határoz, s azt végzésileg vagy jóváhagyja, vagy annak jóváhagyását megtagadja. 236. §. A kényszeregyezség jóváhagyása megtagadandó : 1. ha az egyezségi eljárás megindítására s az egyezség megkötésére vonatkozó törvé- nyes szabályok meg nem tartattak; 2. ha oly körülmények merülnek fel, melyekből alaposan következtethető, hogy a köz- adós az egyezség létrehozása végett egyes hitelezőinek titokban kedvezőbb feltételeket biztosított, vagy csalárdul járt el; 3. ha az egyezség a csődhitelezők közös érdekeivel ellenkezik. 237. §. A csődbíróság határozatát a csődbiztoshoz juttatja, s azt egyúttal a közadósnak, a tömeg- gondnoknak, a választmánynak, s mindazon hitelezőknek kézbesitteti, kiket a következő §. szerint felfolyamodási jog illet.360. szám. 45 ■ 288. §. Felfolyamodással a csődbíróság' jóváhagyó határozata ellen azon hitelezők élhetnek, kik az egyezséget kifejezetten el nem fogadták. Ellenben az egyezség jóváhagyását megtagadó hatá- rozat ellen felfolyamodással, a közadóson kiviil, azon hitelezők élhetnek, kik az egyezséget kifeje- zetten nem ellenezték. ( A felsőbb bíróság, ha érdemlegesen nem határozhat, a 235. §. értelmében feloldó hatá- rozatot hozhat és a hiányok pótlását elrendelheti. Az ily határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs. A felsőbb bíróság határozatáról a csődhitelezők kifüggesztés utján, ellenben a felfolyamo- dók, a közadós, a tömeggondnok és a választmány a határozat kézbesítése által értesitendők. 239. §. Ha a kényszeregyezség jóváhagyása jogérvényesen megtagadtatott, a csődbiztosnak köte- lessége a csődeljárás folytatására szükséges intézkedéseket megtenni. Ha ellenben az egyezség jogérvényesen jóváhagyatott, a csődbíróság azt bírói egyezség alakjában a csődbiztosnak és az összes érdekletteknek kézbesitteti. 240. §. A tömegnek az egyezségi eljárásból felmerülő költségeit, a mennyiben azok nem az egyes hitelezőknek alaptalan felfolyamodásai által okoztattak, a tömeg köteles viselni. 241. §. A biróság a csődbiztos jelentése folytán a csődeljárást a 198. §. értelmében kényszer- egyezség által befejezettnek csak akkor nyilváníthatja, ha a tömeg hitelezői s azok, kiket vissza- követelési jog vagy előnyös kielégítés illet, kielégíttettek, vagy kellően biztosíttattak, s a csŐd- hitelezők biztosítására szolgáló intézkedések az egyezség értelmében megtörténtek. A mennyiben az egyezség más intézkedéseket nem tartalmaz, a közadós a csőd meg- szüntetésével a csődvagyon felett való szabad rendelkezését visszanyéri. 242. §. A közadós a bíróilag jóváhagyott kényszeregyezség által felszabadul annak megtérítése alól, mit a hitelezők követeléseikből az egyezség folytán vesztenek. 243. §. Azon hitelezők, kik a csődeljárás folyamában nem jelentkeztek, követeléseiket a köz- adós ellen a csőd befejezése után érvényesíthetik; az oly hitelezők azonban, kiket előnyös kielé- gítés nem illetett, a csőd befejezése után is követeléseiknek csak azon hányadát igényelhetik, mely a többi hitelezők részére egyezségileg megállapittatott. 244. §. A folyamatban levő perek azon állásban mennek át a közadósra, melyben azok a csőd befejezésekor voltak. T a csődbíróság a'csődeljárás tartamára nézve megállapított eljárási szabályok megtartása mellett, úgy a már folyamatban levő, mint a később megindítandó perekre nézve (243. §.) a csőd megszüntetése után is illetékes marad. 245. §. Ha a közadós egyezségileg elvállalt kötelezettségeinek eleget nem tesz, [ellene ^azon hitelezők, kiknek követelései a csőd folyama alatt meg nem támadtattak (201. §.), az egyezség46 360. szám. alapján végrehajtást intézhetnek. Ugyanez áll a csőd folyamában valódiaknak elismert azon követelésekre is, melyekre az egyezség joghatálya ki nem terjed. Hasonló feltételek mellett van végrehajtásnak helye azok ellen is, kik az egyezségbea a közadós mellett mint adóstársak vagy kezesek kötelezettséget vállaltak. A kezes, ha az egyez- ségben más intézkedés nem történt, a követelés felosztását vagy a közadós előzetes megtáma- dását nem követelheti. A többi hitelezőket az érintett jog csak akkor illeti, ha a végrehajtáshoz jogczímet szereztek. 246. §. A közkereseti és betéti társaság csődjében létrejött kény szeregyezség, a mennyiben abban más megállapodás nem történt, a beltagok személyes felelősségére is kiterjed. Ha az érintett társaságok csődje kényszeregyezség által befejeztetik, a beltagok ellen elrendelt csőd is megszüntetendő, ha a magánhitelezők meghallgatása után kitűnik, hogy tekintettel a közadóshoz való viszonyaikra, a csődeljárás feltételei fenn nem forognak. 247. §. A közkereseti és betéti társaság beltagjainak magánvagyonára nyitott csőd is befejez- hető kényszeregyezség által, s annak joghatálya úgy a magán-, mint a társasági hitelezőkre kiterjed. Az ily egyezségnél, melynek tárgyát egyedül a társasági tag magán vagyona képezi, a társasági hitelezőket követeléseik teljes Összegeire nézve, a magán hitelezőkkel egyenlő sza- vazati jog illet. A társasági tag személyes felelőssége a megkötött egyezség által megszűnik ugyan, de ez által egyébkénti jogviszonyain, szemben a társasági csőddel, változás nem történik. 248. §. Ha a közadós az egyezség megkötése után csalárd bukás miatt jogérvényesen elitélte- tik, a megkötött kényszeregyezségen alapuló leengedések a törvény erejénél fogva hatályukat vesztik; ellenben a hitelezők részére biztosított jogok érintetlenül maradnak. A mennyiben a közadós ellen csalárd bukás miatt utólag fenyitő vizsgálat indíttatik, a csődbíróság a hitelezők valamelyikének kérelmére, vagy hivatalból, a közadós javainak zár alá vételét elrendelheti. Ez előleges intézkedés azonban hatályát veszti, ha a közadós jogérvé- nyesen felmentetik, vagy ha a megindított vizsgálat megszüntettetik. 249. §. A csődbíróságnál indítandó keresettel minden érdekelt hitelező követelheti, hogy az egyezségen alapuló leengedések reá nézve hatálytalanoknak nyilváníttassanak, ha a közadós a tömeghez tartozó vagyon egy részét eltitkolta, ha koholt tartozásokat állított fel, vagy ha valamelyik hitelezőjének, a szükséges többség megszerzése végett, titokban kedvezőbb feltétele- ket biztosított, feltéve, hogy a keresettel fellépő hitelező e kifogásokkal az egyezségi tárgyalás alkalmával nem élhetett. A kereset, mely a közadós ellen intézendő, az egyezség jóváhagyásától számítandó öt esztendő alatt évül el. 250. §. A csődbíróság a kereseteknek a 244. §. értelmében leendő tárgyalására határnapot tűz ki, s arra a közadóst kézbesítés utján megidézteti. A többi hitelezőknek szabadságukban áll az ekként indított perben a tárgyaláshoz felperesi minőségben csatlakozni.360. szám. 47 251. §. Ha a kényszeregyezség hatályát veszti (248. §.), a csőd hivatalból megnyitandó s a £9. §. illetőleg 213. §., értelmében kihirdetendő. 252. §. Az ismét megnyitott csődeljárásban azon hitelezők is részt vehetnek, kiknek köve- telései az egyezség jóváhagyása után keletkeztek. A hitelezők megidézésére és a követelések felszámolására nézve azon szabályok alkal- mazandók, melyeket a jelen törvény csőd esetére megállapít. A korábban bejelentett és megállapított követelések tekintetében azonban újabb felszá- molási eljárásnak csak a később felmerült tények tekintetében van helye. 253. §. A közadós által az egyezség jóváhagyása után kötött ügyletek megtámadására nézve a 26—37. §§. határozatai alkalmazandók. A fizetések megszüntetési időpontjául ily esetben azon nap tekintetik, melyen az első bíróság a 248. §. értelmében határozott. 254. §. Azon hitelezők, kikre a kényszeregyezség joghatálya kiterjedt, követeléseiket egész összegeikben jelenthetik be, s azt, mit az egyezség folytán jóhiszemüleg kaptak, visszafizetni nem tartoznak. A felosztási tervezetben azonban az, mit az ily hitelezők az egyezség folytán kaptak, a meglevő vagyonhoz számíttatik, s a csődhitelezőkre eső osztalék ekként állapittatik meg. A történt fizetések az egyes hitelezőknek követeléseikbe beszámíttatnak. • 255. §. Az előbbeni §. határozatai az esetben is alkalmazandók, ha a kereskedő ellen az egyezségi feltételek teljesítése előtt új csőd nyittatik. A hitelezők azonban ez esetben követe- léseiket csak a kiegyezett összeg erejéig jelenthetik be. ÖTÖDIK FEJEZET. Eltérő intézkedések, a szövetkezeteket illetőleg. 256. §. Ha a csődeljárás már annyira haladt, hogy a végfelosztási terv elkészíthető (196. §.), a szövetkezet képviselősége (204. §.) kimutatást tartozik készíteni arról, hogy az egyes szövet- kezeti tagok az alapszabályokban megállapított felelősséghez képest, mennyivel tartoznak a tár- sasági adósságok fedezéséhez járulni. A mennyiben a szövetkezeti tagok a kivetett járulékok megfizetését megtagadják, a képviselőség a járulék-kimutatás két példányát az alapszabályokkal, továbbá a társasági hitelezők és a kötelezett szövetkezeti tagok névjegyzékével együtt, jóváhagyás végett a csődbíróságnak bemutatni tartozik. 257. §. A csődbíróság, mielőtt a bemutatott járulék-kimutatás felett határozna, az észrevételek megtételére határnapot tűz ki, s arra a szövetkezeti tagokat az alapszabályokban meghatározott48 360. szám. módon oly kijelentéssel idézi meg, hogy szabadságukban áll a járulék-kimutatást akár a csőd- biztosnál, akár a képviselőségnél megtekinteni. E végből a járulék-kimutatás egyik példánya a csődbiztosnak, a másik pedig a képviselőségnek adandó ki. A képviselőség a tárgyalásra külön megidézendő; a meg nem jelent szövetkezeti tagok részére gondnok nevezendő ki. 258. §. A tárgyalást a csődbiztos vezeti, kinek lehetőleg oda kell hatni, hogy az érdekeltek közt egyetértést létesítsen. Ha ez nem sikerül, az észrevételeket jegyzőkönyvbe vezetteti, az azok alapos megbirálására szolgáló ténykérdéseket tisztábá hozza s a jegyzőkönyvet az érdekeltek által aláíratja. A mennyiben a tárgyalás egy határnapon be nem fejezhető, a csődbiztos annak folytatására újabb határnapot tűz ki, s arról a jelenlevőket azonnal szóval értesiti. A felvett jegyzőkönyv a csődbirósághoz haladéktalanul beterjesztendő, mely a járulék- kimutatás felett végzésileg határoz s határozatáról a képviselőséget kézbesítés, a szövetkezeti tagokat pedig hirdetmény utján értesiti. 259. §. Ha a szövetkezeti tagok a járulék-kimutatás jóváhagyását tárgyazó határozat jogerőre emelkedésétől számítandó tizenöt nap alatt kötelességeiknek eleget nem tesznek, a képviselőség a kivetett járulékokat az egyes szövetkezeti tagoktól végrehajtás utján behajtani tartozik. A végrehajtás a csődbíróságnál kérelmezendő, mely azt a polgári eljárás szabályai szerint foganatosíttatja. A csődbíróság a képviselőséget e ■határozatok meg nem tartása esetében 1000 forintig terjedhető pénzbirsággal sújthatja, esetleg a végrehajtással a tömeggondnokot megbízhatja. 260. §. A mennyiben a kivetett járulékok az egyes szövetkezeti tagoktól egészen vagy részben be nem hajhatók, a képviselőség a be nem hajtott járulékok tekintetében új kimutatást készít, melynek elintézésére és foganatosítására nézve a megelőző §§. határozatai szolgálnak irányadóul. További kivetésnek helye nincsen. 261. §. Minden szövetkezeti tagnak, a mennyiben érdekelve van, jogában áll a biróilag jóvá- hagyott járulék-kimutatást, a képviselőség ellen intézendő keresettel a szövetkezet illetékes bírósága, előtt megtámadni. E kereset az elrendelt végrehajtás foganatosítását nem gátolja. Harmadik czím. eljárás. 262. §. Ha a csődnyitás idejekor vagy a tömeggondnok jelentéséből az tűnik ki, hogy a köz- adós javai az eljárási költségek fedezésére elegendők ugyan, de nagyobb részben könnyen érté- kesíthető [ingóságokból állanak, vagy a kétségtelen előjoggal bíró követelések valószínűleg az egész vagyont felemésztik, a bíróság sommás eljárást rendelhet.360. szám. 49 263. §. A sommás eljárásnál következő eltéréseknek vau helye: 1. a hirdetmény egyszerű közzététele elegendő; 2. a követelések felszámolására és a tömeggondnok választására tigyanazon határnap tűzendő ki; 8. külön bejelentési határidő nem tűzetik ki, hanem a bejelentéseknek a felszámolási határnapig kell megtörténni ; 4. a felszámolás megkezdése előtt az egyezség megkisérlendő; 5. csődválasztmány nem választatik; 6. a tömeg részletes felosztása mellőzhető (178. §.) 264. §. A tömeggondnok az ügykezelést egyedül vezeti, oly esetekben azonban, melyekben a jelen törvény szerint a csődválasztmány határozata vagy hozzájárulása lenne szükséges, a csŐd- hitelezők határoznak. Zárliatározat. 265. §. A jelen törvény életbeléptetési időpontjának meghatározásával, valamint a törvény végrehajtásával, végre az átmeneti intézkedések megállapításával az igazságügy minis ter bizatik meg. Budapest, 1879. október 23-án. jDr. Pciuier Tivadar s. k., igazságügyminister. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 750 360. szám. Melléklet a 360. számú irományhoz. A magyar csődtörvényjavaslatnak általános indokolása. Hogy a kereskedelmi forgalom természetszerű biztos fejlődése és megszilárdulása helyesen eodiflcált hitel törvények nélkül nem képzelhető, azt kétségbe vonni nem lehet. A kezdeményezés e tekintetben a kereskedelmi és váltótörvény megalkotásával megtörtént, s minden túlzás nélkül állítható, hogy a most érintett törvények életbeléptével nagy részben megszűnt azon tartózkodás, melyet a külföldi kereskedő közönség eddigelé tanúsított, ha a külföldi tökét és bizalmat, akár egyesek, akár testületek vették igénybe. A külföld nem bizott esnem bizhatott jogi intézményeinkben, nem bizhatott jogszolgáltatásunkban; mert mig az elsők elavultak és minden biztosságot nélkülözők, — az utóbbi a legjobb akarat mellett sem mindig képes a perlekedő közönség jogos igényeit kielégíteni. Igaz, hogy a baj egyedüli okát sem jogi intézményeink, sem jogszolgáltatásunk minősége nem képezi; a körülmények és ese- mények általában nagy szerepet játszottak viszonyaink abnormis alakulásánál; de annyi két- ségtelen tény, miszerint az érintett factorok nagy mértékben tették lehetővé azt, hogy nálunk az aversio az elvállalt kötelezettségek komoly teljesítése iránt oly roppant kiterjedést nyerhetett. A kereskedelmi és váltójog codificálása azonban, mint fentebb érintetett, csak kez- deményezésnek tekinthető, mely a kellő kiegészités által nyer valódi jelentőséget; és a tör- vényhozás teljesen félreismerné feladatát, ha azt hinné, hogy a kereskedelmi forgalom igé- nyeit és szükségeit a részletes codificatiőval teljesen kielégítheti. A kereskedelmi forgalomból eredő viszonyok, a mellett, hogy speciális szabályozást kívánnak, a magánjogi szabványokat sem nélkülözhetik teljesen; tehát csak akkor lesznek kellően biztosítva, ha a magánjog intéz- kedéseiben találják kiegészítő forrásukat. De eltekintve a magánjognak általános, a jogi élet minden rétegére kiterjedő intézkedéseitől, különösen a kereskedelmi forgalom szempontjából múlhatlanul szükségesnek mutatkozik, hogy kellő szabályozást nyerjenek azon jogviszonyok, melyek a fizetési tehetetlenségből származnak; más szavakkal: hogy a többi törvényeknél sokkal hiányosabb csődtörvényünk egy, a modern jogszolgáltatás követelményeit teljesen kielégítő csődtörvény által pótoltassák. Minden intézkedés, melyet a törvényhozás a keres- kedelmi forgalom érdekében létesít és szentesit, hiányos leend, ha a hitelezők követelései csőd esetére védtelenek maradnak, ha a törvény azok biztos és gyors kielégítéséről kellően nem gondoskodik.360. szám. 51 Hogy e részben a codificatió mennyire szükséges, azt minden argumentumnál meg- győzőbben igazolhatják jelenlegi csődtörvényünk hiányai; miért is a codificatió e részbeni szükségének elméleti bizonyitása helyett czélszerübbnek látszik csődtörvényünk főbb intéz- kedéseit valódi jelentőségükben feltüntetni. E tekintetben mindenekelőtt kiemelendő: 1. Hogy csődtörvényünk nem tartalmaz kimerítő intézkedéseket a csődnyitás jog- hatályára nézve. A közadós a csődnyitás tényével, minden európai törvény szerint, elveszti szabad rendelkezési jogát összes vagyona felett, melyet a csődnyitás idejekor bír; miből önként következik, hogy a csődnyitás ténye sokféle jogviszonyt érint, melyeknek magában a csődtörvényben kell kimerítő szabályozást nyerniök. így többet nem is emlitve, a csődtörvény- nek intézkedni kell azon jogügyletekről, melyeket a bukott a csődnyitás előtt kötött; meg kell határoznia, hogy a tömeg mily viszonyban áll e jogügyletekhez, mennyiben köteles azokat teljesíteni, vagy mennyiben támadhatja meg azokat. E tekintetben csődtörvényünk kimerítő és kielégítő intézkedéseket nem tartalmaz; mert a 82. §-ban egyedül azon terhes szerződések- ről rendelkezik, melyeket a bukott a csődöt megelőző 15 nap alatt, házastársával vagy olyanokkal kötött, kik vele harmad izig terjedő rokonságban vagy sógorságban állanak; 37.§-a pedig egyedül a haszonbéri szerződésekre vonatkozik. A most érintett két cathegoriába nem eső jogügyletek tehát — pedig ilyen igen sokféle lehet — minden törvényes szabályozást nélkülöznek; minek azután természetes következménye az, hogy csőd esetében a bíróságoknak igen sok magán- jogi kérdés felett idegen törvények útmutatása, vagy a sana ratio alapján kell határozni, ha a kérdés megoldását teljesen elodázniok nem sikerül. De maguk az érintett intézkedések is oly hiányosak, hogy a legtöbb esetben csak zavarra adnak alkalmat; a jogviszonyt csak egy oldalról érintik s ép azért a biztos alkalmazást sok esetben megnehezítik. Hogy ily állapot mellett jogbiztonságról szó nem lehet, azt bővebben fejtegetni alig szükséges. 2. Eltekintve a.zon kiváltságtól, melyben csődtörvényünk, a korábbi jogrendszernek megfelelőleg, az ősi adósságokat és a törvényes hitbért részesiti, s melynek fentartása ma már alig volna indokolható, — különösen kiemelendők azon előjogok, melyeket csődtörvé- nyünk a női hozomány és a váltókövetelések tekintetében megállapít. Miután a csődtörvény szempontjából főleg a női hozomány esetleges kiváltságolása bir fontossággal, — mindenek előtt szükségesnek látszik a magyar csődtörvénynek a női hozományra vonatkozó intézke- déseit, az újabb törvényhozásokban nyilvánuló felfogással szembe állítani, s azután azok tarthatlanságát, úgy a most érintett felfogás, mint általános szempontok alapján kimutatni. A mi különösen az újabb csődtörvényeket illeti, ezek közül kiváló figyelmet érde- melnek az 1855-iki porosz, az 1868-iki osztrák csődtörvények és az 1869-iki bajor perrend- tartás, nemkülönben a legújabb német birodalmi csődtörvény. A porosz csődtörvény 80. §-a a női hozománynak — a kereskedők, hajó- és gyár- tulajdonosok nejeit kivéve — egyenlő jogot ád a gyermekek azon vagyonával, mely kezelés vagy haszonélvezés végett a bukott birtokába került; tehát a női hozományt a kiváltságolt téte- lek közt — és pedig 8-ik helyen — rendeli kielégíttetni;, ha azonban a házastársak közt vagyonközösség létezik, a nőt hozománya tekintetében csak annyiban illeti előjog, a mennyi- ben e közösségnél fogva a férj által kötött adósságokért nem felelős. Ennél sokkal szigorúbb álláspontot foglal el az osztrák csődtörvény, mely a női hozománynak semmi előjogot sem tulajdonit; sőt — 49. §-ában — a nő e részbeni követelését, szemben a többi hitelezőkkel, fennállónak csak akkor ismeri el, ha a férj ebbeli nyilatkozata a hozomány átvételekor, vagy egy évvel a csődnyitás előtt történt, s maga az átvétel ideje kellően igazoltatik; maga az okirat kelte e tekintetben bizonyítékot nem képezvén. A kereskedőknél az osztrák csődtörvény még tovább megy, mert a bejegyzett hozomány felett elsőséget ád mindazon kereskedelmi 7* UNIVERSITY 0f • ILLINOIS LIBRARY AT URBANA-CHAMPAIGN52 360. szám. kötelezettségeknek, melyek a hozomány bejegyzése előtt keletkeztek. A bajor perrendtartás anélkül , hogy a női hozományról külön említést tenne, 1223. §-ában egész sorát jelöli ki a férj és feleség közt létrejött azon jogügyleteknek, melyeket a csődhitelezők megtámadhatnak, ha ez ügyletek a csődnyitást megelőzőleg két éven belől keletkeztek. Végre az új német csőd- törvény a hozományt sehol fel nem emlitve, egyedül a házastársak tulajdoni igényeit tárgyalja, s ezeket is szemben a csődhitelezőkkel, tetemes megszorításoknak veti alá. — Mindezekből kitűnik, hogy az újabb törvények a női hozománynak semmiféle kiváltságot nem adnak, azt általában közönséges adósságnál egyébnek nem tekintik; söt részben mint ilyet is csak bizonyos cautelák mellett ismerik el. Az érintett törvények intézkedései, habár egymástól sok tekintetben eltérnek, kétségtelen bizonyságául szolgálnak annak, mikép az idő általában elérkezett arra, hogy a vagyonjogi igények minden kiváltságolása megszűnjék; hogy a pénz- beli követelések, alapuljanak azok akár házassági egyezményeken, akár más jogczímen, az igazság követelményeinek megfelelőleg, egyenlő törvényes védelemben részessittessenek. De eltekintve az újabb európai törvényekben nyilvánuló felfogástól, csődtörvé- nyünknek a női hozományra vonatkozó intézkedései jogi szempontból sem indokolhatók. A jog absolut követelményével semmikép sem fér meg az oly intézkedés, mely a személyes tarto- zások közt különbséget téve, az egyiket több előjogban részesiti, mint a másikat. A hozomány vagy beruháztatott a férj vagyonába, vagy nem; az első esetben joggal követelheti a nő, hogy hozománya a csődtömeget terhelje, de ugyanezt követelhetik a többi személyes hite- lezők is; ha ellenben a hozomány a férj vagyonába be nem ruháztatott, — úgy az absolut igazság azt kívánja, hogy a nőt a csődtömegből ne csak privilegiált, de általában kielégítési igény ne illesse. Ehhez járul még, hogy törvényeink a hozománynak a singularis executio ellenében nem adnak elsőséget; úgy de az igazsággal és méltányossággal egyaránt ellenkezik, hogy azon követelés, mely az egyes hitelező ellen érvényesíthető nem volt, csőd esetében a férj minden személyes hitelezőjét megelőzze. A mi a női hozományra általában áll, még inkább áll a kereskedő nejének hozományára; mert ennek kiváltságolása a legerkölcstelenebb vissza- élések forrását képezi, s csak arra szolgál, hogy a férj e körülsánczolt követelés segítségével jóhiszemű hitelezőit kijátszhassa. E nézetből indult ki a magyar jogászgyülés is, midőn egyhangúlag hozott határozatával kimondotta, hogy a kereskedő feleségét, vagyonjogi igényeire nézve, semminemű előjog nem illeti. Szintoly kevéssé helyeselhető a váltókövetelések kiváltságolása a többi személyes követelések felett. A törvényhozások — s valószínűleg a mienk is — abból indultak ki, hogy a személyes hitel emelésére a követelések bizonyos nemének kiváltságolása szükséges, s hogy ezt különösen a forgalom és a kereskedés érdekei követelik; e felfogás helytelenségét azonban a tapasztalás minden kétségen kivül helyezé. Az előjognak ugyanis az rendeltetése, hogy bizonyos követelések a többiek rovására nyerjenek kielégítést; úgyde, ha a személyes hitel az adósba helyezett bizalmon s azon feltevésen alapszik, hogy ez kötelezettségének pontosan megfelelend, akkor mi sem természetesebb, mint az, hogy az előjogok a személyes hitel fogalmával teljesen ellenkeznek; mert megnehezítik az adós vagyoni helyzetének biztos áttekintését, meggátolják a kötelezettségek rendezését, és sok esetben lehetlenné teszik a hitelezők többsége által óhajtott békés kiegyenlítést. Midőn a rómaiak az egyszerű hypotheca- lis szerződéseket — a kellő felismertetés nélkül — a dologi jóg erejével felruházták, a sze- mélyes hitel aláásására az első lépést tették. Az ebből eredett bajon az által véltek segíthetni, hogy különféle előjogok állíttattak fel, s azokat privilégium exigendi alakjában a személyes hitelezőkre is kiterjesztették, mi által a megszüntetni kívánt bajt még inkább növelték. Az angol csődtörvény, mely az egyszerű német jogszokásokat, a római jog vegyüléke nélkül egész tisztaságban vette át, a személyes hitel bámulatos kifejlése daczára, a személyes köve-360. szám. 53 telések közt elsőséget nem ismer; azokat minőségük szerint külön nem osztályozza, s egye- dül a cselédek bérére s bizonyos munkadíjakra nézve tesz kivételt. Mindez teljesen elég indok arra, hogy a törvényhozás a személyes követelések közt, azok minősége szerint, elsőséget ne állapítson meg. 3. A követelések nem indokolható és semmi esetben fenn nem tartható kiváltságo- lásának következményeként jelentkezik azon rendszer, melyet csődtörvényünk a követelések osztályozására nézve felállít, s mely részben a telekkönyvi intézmény behozatala után szük- ségképen! módosítást szenvedett, tehát eredeti alakjában többé úgy sem áll fenn. Azonban ama változások daczára is, melyek az országbírói értekezlet által az osztályozáson tétettek, maga a rendszer még mindig lényeges hiányokban szenved. Egyrészről ugyanis még mindig fennáll a különbség a váltóbeli és a közönséges adósságok közt; mert mig az elsők a har- madik osztályba sorozandók, az utóbbiak a negyedik osztályban nyerhetnek csak kielégítést; másrészről a csődtörvény 85. §-ában foglalt osztályozási határozatok, a mennyiben azok betáblázott követelésekre vonatkoznak, ott, hol az új telekkönyvek még behozva nem voltak, az országbírói értekezlet által fentartattak. Mindez a dolog természete szerint csak zavarokra adhat alkalmat, vagy a tömeg gyors és czélszeru felosztását nehezíti meg. 4. Lényeges hiányát képezi csődtörvényünknek a liquidatio absolut lassúsága és czélellenes berendezése, mely — tömeges bejelentéseknél, minők pénzintézeteknél s általában nagyobb vállalatoknál szoktak előfordulni — magában véve elegendő arra, hogy a csődnek rendes uton leendő befejezését éveken át feltartóztassa még akkor is, ha a perügyelő a halasztások kimerithetlen sorával nem tartóztatja fel a perek elintézését. Ehez járul a kétféle és egymástól szorosan elkülönített birói határozat a követelések valódisága és osztályozása felett; holott a követelések legnagyobb része 'rendszerint sem a valódiság, sem az osztály tekintetében birói határozatot nem tesz szükségessé. És ha e mellett még megfontoljuk, hogy a jogorvoslatok helytelen berendezése s a tájékozatlanság azok használása felett ép úgy, mint a csődpernek ismételt felterjesztése és kiegészítése, mindmegannyi akadályt gördítenek a hitelezők kielégítése elé, — úgy megfoghatóvá lesz, hogy miként tarthatnak nálunk a csőd- perek egy emberéleten át, s miért irtózik minden idegen hitelező, ki csődperünk összes tor- túráin már egyszer keresztülment, követelését bejelenteni; hogy miért elégszik meg a hitelezők nagy része oly egyezséggel, melyet helyesen rendezett csődeljárás mellett, a bukott ajánlani meg sem kisértene. 5. A liquidatio absolut lassúságának, természetszerű következményét képezi a tömeg felosztásának indokolatlan elhalasztása és Czélellenes berendezése. A tömeg értékesítése nem ritkán hosszabb időt vesz igénybe, mi ha a tömeg ihinősége által feltételeztetik, magában véve absolut hátránynak nem volna tekinthető; de igenis hátránynak tekinthető az, hogy a koronként befolyó pénzek, a helyett, hogy a hitelezők közt követeléseik aránya szerint fel- osztatnának, a tömeg teljes realisálásáig visszatartatnak, s a kezelési költségek által folyton devalváltatnak. A hitelezők a helyett, hogy nagyobb osztalékot nyernének, évek után oly összeggel kénytelenek megelégedni, mely követeléseik törvényes kamatait sem fedezi. A keze- lési költségek, a kiváltságos követelések kamatai, évek során oly összegre szaporodnak, mely a későbbi osztályokba eső követelések alapját is felemészti; pedig — a tömeggondnok privát érdekein kivül — misem gátolta volna azt, hogy a koronként befolyó pénzek azonnal fel- osztassanak. Ehez járult még a legutolsó években a visszaélések egy neme, mely nemcsak csődeljárásunk hiányosságát, hanem a bukott helyzetét is ijesztő világosságban tünteti fel. Egyrészről senki sem fogja kétségbe vonni, hogy azok, kik a tömegnek szolgálatot tesznek, illő jutalmazásra igényt tarthatnak; másrészről senki sem fogja állítani, hogy a munkadíj meghatározásánál egyedül a munka ideje szolgálhat irányadóul; mert a tevékenység sikere és54 360. szám. eredménye, tehát az általa szerzett materialis előny, mely a díjazás alapját képezi, a leg- ritkább esetben függ meghatározott időtartamtól. Ha azonban a hitelezők — helyesebben ezek ügyvédei — az ideiglenes tömeg- gondnoknak néhány heti, rendkívülinek semmi tekintetben nem nevezhető működésért, mint ez napirenden van, a bukott rovására, kit a törvény védtelenül hagy, 10—15,000 frtnyi honorá- riumot szavaznak meg, — akkor lehetlen nem követelni, hogy a törvényhozás az érintett visszaélés mielőbbi megszüntetéséről gondoskodjék, hogy a tömeggondnoki díjak megállapítása, annak hozzájárulása nélkül ne történhessék, kit e díjak közvetlenül terhelnek. Végre 6. Valamint ez a régibb váltótörvénynél volt, úgy a csődtörvénynél is anomaliának kell tekinteni azon körülményt, hogy a szűkebb értelemben vett Magyarországban is ja csőd- perek két különböző törvény szerint nyernek elintézést. Az ebből eredő hátrányok a Király- hágón inneni részekre annál súlyosabban nehezednek, minél kétségtelenebb az, hogy a hite- lezők állása az 1853-iki csődtörvény szerint, mely Erdélyben máig is érvényes, aránytálanul kedvezőbb. A most érintett csődtörvény, mely annak idején az európai legislatióban valósá- gos haladásnak volt tekinthető, s főbb elveiben minden újabb csődtörvénynyel megegyezik, egyebektől eltekintve, már azért is figyelmet érdemel, mert a követelések verificálását birói functiónak nem tekinti, s nem provocál pereket oly követelések tekintetében, melyeknek való- diságát a perügyelő, a közadóstól nyert értesítés alapján meg nem támadja. A közvélemény ma már nem vonakodik constatálni egyrészről, hogy az országbírói értekezlet az által, hogy az absolut korszakból eredő telekkönyvi intézményt hazafias túl- buzgóságában el nem törülte, megbecsülhetlen szolgálatot tett az országnak; másrészről, hogy sok visszaélésnek veendette elejét, ha elavult csődtörvényünk újbóli visszaállítása helyett, az 1853-iki csődtörvényt változatlanul fentartja. Ez esetben a törvényhozásnak ma e téren alig lenne más feladata, mint a meglevő alapot a tudomány és a gyakorlat útmuta- tásain fejleszteni. A fentebb elősorolt hiányok, melyek csődtörvényünk összes fogyatkozásait korántsem merítik ki, minden kétségen felül helyezhetik, hogy a csődtörvény czélszerű reformálása nem utolsó helyet foglal el azon teendők közt, melyek a codificatio terén mielőbbi megoldásra várnak. Miután a csődtörvény az úgynevezett hiteltörvények egyik lényeges részét képezi; miután továbbá a hiteltörvényeknek általában cosmopoliticus jelleggel kell birniok, ezúttal is ép úgy, mint a kereskedelmi és váltótörvény szerkesztésénél, első sorban azon kérdés merül fel: kell-e alkotandó csődtörvényünknél valamely európai törvényt és melyiket alapul elfogadni ? Mire nézve ép úgy, mint a kereskedelmi és váltótörvénynél, azon viszonyok természete szol- gáltatja a kellő kiindulási alapot, melyeknek szabályozását az alkotandó csődtörvény czélozza. Tagadhatatlan ugyan, mikép az általános forgalom szempontjából nagy fontossággal bírna az, ha a csődnyitás folytán keletkező jogviszonyok a civilisált és egymással érintkezésben lévő államokban, lehetőleg egyenlő elvek szerint rendeztetnének; mig azonban a kereskedelmi és váltójog terén, a legszélesebb alapra fektetett unificatiót a viszonyok azonossága indokolja, s azok magánjogi jellege megengedi, — a csődtörvény közjogi természeténél fogva az unifi- cálást feltétlenül nem követeli, sőt azt bizonyos tekintetben kizárja. A peres eljárás — melynek egyrészét a csődper is képezi, kétségtelenül a közjog körébe tartozik. A bíróságok nem annyira a magánszemélyek, mint inkább a közjó érdekében hivatvák a jogszolgáltatásra; a közjó követeli, hogy az önkény kizárásával, mindenkinek mód nyujtassék igényét a bíróságok előtt érvényesíthetni; a felek az által, hogy igényeiket a bíróság előtt érvényesíthetik, az állam közegeihez bizonyos viszonyba lépnek, mely a per folyama alatt — a fokozatos elintézéshez képest — változást szenved ugyan, de közjogi jellegét mindvégig megtartja. Ez nagyban és egészben a csődperre is áll mindenütt, s legpraegnansabb kifejezést ott nyer, hol a csődper360. szám. 55 nem külön törvényben, hanem a polgári perrendtartásban van szabályozva. Miután tehát a csőd- pernél a magánjogi viszonyok mellett, a közjogiak is egyenlő fontossággal birnak, — mi sem természetesebb, mint az, hogy a csődtörvény alkotásánál az unificatió csak annyiban birhat jogosultsággal, a mennyiben ez a közjogi momentumok kellő figyelembe vétele mellett általában- lehetséges. Ebből azonban korántsem következik, mintha a csődtörvénynek egyáltalán nem lehetne oly elveket és intézményeket elfogadni, melyek más országok törvényeiben már alkal- mazvák; csakhogy ez elvek és intézmények átültetésénél inkább, mint a magánjog bármely terén, az ország speciális és különösen ennek közjogi viszonyai bizonyos határokat szabnak a törvényhozónak, melyeket szem elől téveszteni nem szabad. A törvényhozás tehát a csődtörvény alkotásánál a nélkül, hogy szorosan bármely idegen törvényhez kellene vagy lehetne ragasz- kodnia, szabadon használhat fel mindent, mit a tudomány és az élet mint czélszerűt megálla- pított ; követhet bármely rendszert, feltéve, hogy a recipiálásnál ép úgy, mint az önálló alkotásnál kellő tekintettel van azon határokra, melyeket e részbeni tevékenységének a csődper közjogi természete kijelöl. Ha a fentebbiek szerint kétség nem lehet az iránt, hogy a törvényhozás a csődtör- vény alkotásánál teljesen függetlenül járhat el, úgy legtermészetesebbnek és egyúttal leg- helyesebbnek mutatkoznék az új csődtörvényt, a többi mívelt nemzetek példájára, a jogfej- lesztés elveinek megfelelőleg, a már létező alapon felépiteni; mig azonban más nemzeteknél ez eljárást azon körülmény, hogy jogi intézményeik legnagyobb részét a római jogra képesek visszavezetni, lényegesen megkönnyíti, — nálunk, hol a jogi intézmények általában függetlenül a római jog befolyásától keletkeztek, a contactus az érintett eljáráshoz teljesen hiányzik. Ez áll különösen a csődtörvényre, mely — hacsak az 1723-iki elsőségi pert csődeljárásnak nem tekintjük — az 1840 : XXII. t. cz. által lett tulajdonképen megteremtve. Nálunk tehát a tör- téneti alap teljesen hiányzik, s habár jelenlegi csődtörvényünk—bebizonyithatólag — főbb intéz- kedéseiben a közönséges német csődperhez (Gemeiner deutscher Goncurs) csatlakozik, mindamellett ez utóbbi csődeljárásunk reformjának történeti alapját azért nem képezheti, mert nem saját jogi életünkben fejlődött azzá, minek azt Németországban ismerjük. Ugyanazért legczélszerűbb- nek látszik, ha a törvényhozás tekintet nélkül minden történeti előzményre, s mellőzve a jogfej- lesztésnek különben teljesen jogosult követelményeit, kellő gondossággal, de egyszersmind teljes szabadsággal emeli érvényre mindazt, mit e téren a tudomány mint helyeset, és a gyakorlat mint czélszerűt felmutathat. Egyébiránt bármily irányt kövessen is a törvényhozás, tisztában kell lennie bizonyos kérdések iránt, melyeknek mikénti megoldásától magának a csődtörvénynek megalkotása van feltételezve. Az eddig előadottak kiegészítéséül tehát, s mielőtt maga a javaslat rendszere megállapittatnék, szükségesnek látszik a következő kérdések megoldását előre bocsátani: I. Legyen-e a csődtörvény része a polgári perrendtartásnak, vagy kell-e a csődnyitás- ból eredő s azzal összefüggő jogviszonyokat külön törvényben szabályozni? E kérdés felvetése és megoldása feleslegesnek már azért sem tekinthető, mert a nevezetesebb európai törvények e tekintetben nem egyenlő rendszerből indulnak ki. Mig ugyanis a közönséges német, hanno- verai, bádeni, würtembergi és bajor perrendtartás a csődből eredő jogviszonyokat is tárgyalja, a franczia, olasz, belga, porosz és osztrák csődtörvények, mint a perrendtartástól külön álló törvények jelenkeznek; a felvetett kérdésre nézve tehát mindegyik vélemény gyakorlati intéz- kedésekben találja támogatását. Tagadhatlan ugyan, mikép a csődeljárás a végrehajtásnak egy nemét képezi, a mennyiben ez a közadós javainak biztosítását, a hitelezők követeléseinek megállapítását, s ennek folytán a birói eljárást bizonyos mértékben szükségessé teszi; tagad- hatlan továbbá az is, hogy azon országok, melyek csak a kereskedők csődjére nézve ismernek külön eljárást, a közönséges adós ellen fizetési tehetetlenség esetében nem állapítanak meg56 360. szám. külön végrehajtást, mindazonáltal a csődeljárást azért nem volna tanácsos a polgári peres eljárás egy részeként szabályozni, mert ez esetben a törvény kénytelen lenne ezen eljárást oly formalitásokkal kapcsolatba hozni, melyek annak természete által nem feltételezvék, s a hitele- zők gyors és biztos kielégítését szükség nélkül megnehezítenék. A bukott ellen emelhető igények nagy része bírói cognitiőt nem kiván vagy azért, mert kétségbe senki által sem vonatik; vagy azért, mert oly természetű, hogy a csődperbe be sem vonathatik. Hogy a csődnek a peres eljárás mintája szerint szabályozása mily hátrányos és mily czélellenes, azt saját csődtörvényünk mutatja, melynek, miként kiemeltetett, egyik fő hiányát ép az képezi, hogy nagyon is formális, hogy a peres eljárásnak valósággal egy nemét képezi. A csődeljárásnak ép ugy, mint a végrehajtásnak alapját a hitelezők azon joga képezi, mely- nél fogva magukat követeléseikre nézve az adós javaiból kielégithetik; de e közös alap mel- lett különbözők a feltételek; mert mig a végrehajtás elrendelésére a kötelezettségnek itéletileg constatált nem teljesítése elegendő, — a csődnyitást, tehát a közadós javainak az összes hitelezők kielégítésére leendő fordítását, a kötelezettség nem teljesítése, a fizetési tehetetlen- ség, esetleg kereskedőknél a fizetések megszüntetésének igazolása nélkül, meg nem állapithatná. A végrehajtás, mely az adósnak polgári, családi és személyes jogait érintetlenül hagyja, ennek csak bizonyos vagyonát támadja meg, — ellenben a csődnyitás ténye kihat a közadós összes viszonyaira és jogaira, megtámadja annak cselekvési és rendelkezési képességét, s ebbeli foga- natát bizonyos esetekben visszahatólag is gyakorolja, mit a végrehajtásról mondani nem lehetne. Daczára tehát azon hasonlatosságnak, mely a végrehajtás és a csődeljárás közt kétségtelenül létezik, a csődtörvény, melynek a most érintett okokból egészen önálló jelleggel és alakkal kell birnia, a polgári perrendtartásnak egy részét nem képezheti, s ez okból külön törvényes intéz- kedések által nyerhet csak kellő szabályozást. II. Kell-e a csődeljárás szabályozásánál különös tekintettel lenni azokra, kiket a tör- vény a kereskedői jelleggel felruház; vagy elegendő-e egyféle csődeljárást megállapítani ? a positiv törvények e kérdés tekintetében is különböző állást foglalnak el, s lényegileg abban térnek él egymástól, hogy mig némelyek, mint az angol, franczia, hollandi, belga és olasz tör- vények kizárólag a kereskedők részére állapítanak csődéljárást, — a porosz csődtörvény az általános szabályokat a kereskedőkre nézve rendezi, s a közönséges csődöt mint kivételt tekinti; az osztrák ellenben a kereskedők csődjére vonatkozó határozatokat tekinti kivételnek; végre a bajor perrendtartás ily megkülönböztetést nem ismer, s ez állást foglalja el az új német csődtörvény is, mely egyféle csődeljárást kiván megállapítani, tekintet nélkül a bukott állására. Valamint elhibázott dolog lenne az érintett törvényekben nyilvánuló rendszerek bármelyikének feltétlen elsőséget adni, —- úgy helytelen lenne azok bármelyikét egyoldalulag elitélni; mind- egyik rendszer bizonyos adott körülmények közt és bizonyos történeti előzmények mellett bír- hat jogosultsággal; de mindegyik ferdeségekre is vezethet, ha indokolatlanul erőszakoltatik valamely állam jogrendszerébe. A franczia, hollandi és olasz törvények rendszere azon körül- ményben találja indokolását, hogy ezen országokban a csődeljárás egy részét képezi a keres- kedelmi törvénynek, s mint ilyen, a nem kereskedők csődjeire természetszerűen ki nem terjed- hetett. Mig a kereskedés egy külön osztály kizárólagos foglalkozását képezte, — a váltóképes- ség korlátozása ép oly jogosultnak volt tekinthető, mint a kereskedő osztály jogviszonyainak külön szabályozása, s mert a kereskedelmi forgalomból eredő viszonyok külön törvények által rendeztettek, misem volt természetesebb, mint az, hogy a törvényhozás első sorban azok buká- sainak külön rendezésével foglalkozott, kiknél a fizetési tehetlenség leggyakrabban fordult elő, s a forgalom érdekében sürgős szabályozást kiván. Azon mértékben azonban, mint a kereskedés szélesebb alapot nyert, a kizárólagos rendszer is elégtelennek mutatkozott s a törvényhozások a hitel és forgalom érdekeit, szem-360. szám. 57 ben a korlátolt rendszerrel, az által igyekeztek megvédeni, hogy a kereskedő fogalmát mind- inkább kiterjesztették; a csődtörvény alá azontúl is egyedül a eommergants, a traders, a kropmanner, a negociantes és cominerciantes tartoztak ugyan, de ezek fogalma nem maradt azon szűk határok közt, melyek közé azt a középkori felfogás helyezte; és az 1869-iki angol csődtörvény (Act. to consolidate and amend the law of bank ruptcy) habár egységes egészet képez, a traders és a közönséges debtors közt kénytelen volt a kellő különbséget megtenni. Mindez kétségtelenül arra mutat, hogy a szóban levő törvények rendszere, habár annak tör- téneti jogosultságát kétségbe vonni nem lehet, a kereskedés határainak bizonytalansága mellett fenn nem tartható, s hogy a törvényhozás egyedül és kizárólag a kereskedelmi csőd szabályozására nem szoritkozhatik. A porosz csődtörvény, habár szemben a most érintett tör- vényekkel lényeges eltérést mutat, a mennyiben nem egyedül a kereskedők csődjeire szorít- kozik, — mindamellett az egyoldalúságtól mentnek azért nem tekinthető, mert a közönséges csődöt csak mint kivételt tárgyalja a kereskedelmi csőd mellett; minek az lön természetes következménye, hogy általános intézkedései, melyeket az 1—112. §-okban megállapít, habár a csőd mindkét nemére egyenlően alkalmazandók, lényegileg mégis a kereskedelmi csőd igényeire való tekintettel rendeztettek. A porosz csőd tehát, mig egyrészről sikerrel tér el az angol, franczia és olasz csődtörvények egyoldalú rendszerétől, másrészről általános intézkedéseiben mégis egyoldalú maradt; mert oly határozatokat állapit meg a csőd mindkét nemére, melyek helyesen csak a kereskedelmi csődre alkalmazhatók. Az új német csődtörvény ép ugy, mint a bajor perrendtartás egy lépéssel tovább megy, a mennyiben kereskedők és nem kereskedőkre nézve egységes, tehát közös szabályokat állapit meg, a-nélkül azonban, hogy a kereskedelmi és a közönséges csőd közt kétségtelenül létező különbséget teljesen ignorálhatná; mi már magában véve elegendő arra, hogy e rendszer tarthatlanságát igazolja. Tagadhatlan ugyan, hogy a forgalom növekedő fejlődésével mind nehezebb lesz a kereskedés és ipar közt a kellő határvonalt megállapítani; tagadhatlan továbbá, hogy az újabb kereskedelmi törvények a kereskedő fogalmát oly annyira kiterjesztették, mikép e fogalom alá a kézműipar kivételével, a javak mindennemű forgatása vonható, — mindamellett még mindig fennáll és fennállani fog ama fontos különbség, mely a kereskedők és azok jogviszonyai közt létezik, kikre a keres- kedői fogalom semmi esetben ki nem terjeszthető, kikre tehát a kereskedelmi csőd összes szabványait, indokolatlan erőszak nélkül, alkalmazni sohasem lehetend. Már maga azon körül- mény, hogy a csődnyitás esetei kereskedőknél egészen sajátszerű momentumok szerint állapi- tandók meg, oly intézkedéseket tesz szükségessé, melyek nem kereskedőkre semmikép nem illenek. A kereskedőknél a fizetések megszüntetése, az általános felfogás szerint, egyenlő a nem kereskedő fizetési tehetetlenségével; mert ha a kereskedő fizetéseit megszünteti, joggal tehető fel, hogy ez lényegileg azon okokból történt, melyek miatt a nem kereskedő ellen rend- szerint csőd nyittatik. A hitel, a kereskedelmi forgalom eme nélkülözhetlen feltétele, lénye- gileg a kötelezettségek pontos teljesitésén alapszik; arra számítanak a kereskedelmi forgalom alanyai, s arra támaszkodva rendezik be saját kötelezettségeik teljesítését. Ez magyarázza meg azt, hogy a kereskedelmi forgalom miért tulajdonit és tulajdonított mindig különös fon- tosságot a fizetések megszüntetésének, s hogy mért tekinti azt a fizetési tehetetlenséggel egyenlőnek. E körülmény, mig egyrészről a csődnyitás eseteinek eltérő berendezését teszi szükségessé, másrészről azt követeli, hogy a törvényhozás a csőd szabályozásánál, annak mikénti befejezésénél a kereskedőkre nézve oly intézkedéseket állapítson meg, melyek a keres- kedelmi forgalom sajátszerű természetének megfelelnek s ép azért a nem kereskedőkre teljes mértékben nem alkalmazhatók. E tekintetben — mellőzve a részletezést — legyen elég azon körülményre utalni, hogy a kényszeregyezség, mely a kereskedelmi csőd megszüntetésének egy, minden kétségen felül alkalmas módját képezi, nem kereskedőkre kiterjeszthető nem volna. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 858 360. szám. Mindezen okok nem követelik ugyan, hogy a kereskedők csődjei külön törvény által szabályoz- tassanak, mert a fizetési tehetetlenségből eredő viszonyok nagyrésze oly természetű, hogy igen helyesen rendezhetők közös szabályok által, s a törvényhozás telj esen eleget tesz feladatának, ha tekintettel van a fenntebb érintett kivételekre; s mert e kivitelek a kereskedőkre nézve szükségesek, misem természetesebb, mint az, hogy a szabályt a közönséges, nem a kereske- delmi csődnek kell képezni. Miért is legezélszerübbnek látszik e tekintetben azon rendszert, elfogadni, melyet az osztrák csődtörvény követ, s mely elég módot nyújt arra, hogy a fizetési tehetetlenségből eredő jogviszonyok szabályozásánál, a kereskedők és nem kereskedők közt fenforgó lényeges különbség minden irányában kellő figyelembe vétessék. III. Minő befolyás engedtessék a bíróságnak a csődeljárás folyamára, a csődtömeg értékesítésére s annak felosztására? A közönséges német csődper, s mindazon csődtörvények, melyek annak alapján keletkeztek, vagy annak rendszerét elfogadták, a bíróságnak nemcsak a követelések liquidálására, hanem magára a csődvagyon kezelésére és annak felosztására is szükségtelen befolyást engednek. Ez irányt követi saját csődtörvényünk is, mely a különböző egymással ellenkező igények és követelések egyenlő és igazságos méltánylását a birói beavat- kozás által vélte biztosithatni, s azt a csődper minden phasisán következetesen keresztülvitte. Hpgy a követelések és igények liquidálása bírói beavatkozást nem minden — sőt ritka — esetben igényel, az már fentebb érintetett, s e helyütt a mondottak kiegészítéséül elégnek látszik annyit megjegyezni, hogy az 1853-iki csődtörvénynek nyolcz évi uralma alatt eléggé bebizonyult, hogy a bíróságot a liquidátióval terhelni azon követelések tekintetében sem szük- séges, melyek a csődtömegből leendő kielégítésre utalvák; oly követeléseknél pedig, melyek jogi természetüknél fogva valamely speciális vagyonból nyernek kielégítést, a bejelentésnek és liquidátiónak absolute nincs értelme. E'tekintetben nem képezhet nehézséget azon körülmény, hogy az illiquid követelésekre nézve birói határozat szükséges; mert e határozat a csőd ellen bejelentett követelések tekintetében is helyesen csak a peres eljárás szabályai szerint hozathatik; miből önként következik, hogy a hitelezők illiquid követeléseiket ép úgy per utján kötelesek érvé- nyesíteni, mint azt csödin kivül tenniök kellene. A különbség mindössze abban álland, hogy kerese- tüket nem a bukott, hanem a tömeggondnok ellen kell intézniök, s hogy a per rendes bírósága helyett a csődbíróság leend illetékes. De felesleges a mértéken túli birói beavatkozás a csőd- vagyon kezelésénél is; mert a közadós összes vagyona a hitelezőkre megy át, kiknek e vagyon kezelése és fentartása inkább áll érdekükben, mint a bíróságnak; mint minden más közösség- nél, úgy a csődnél is a hitelezők tarthatnak első sorban igényt a vagyonkezelés vezetésére a nélkül, hogy a bíróság gyámkodó beavatkozására szükségük lenne; s mert érdekeik a közadós érdekeivel azonosak, ez utóbbi szempontból nincs ok arra, hogy a hitelezőktől a tömeg szabad kezelése megvonassák. A bíróság e részbeni feladatának, t. i. a közérdek megóvásának teljesen megfelel az által, ha a szükséges biztosítási intézkedéseket megteszi, ha a tömeg ideiglenes kezelésére gondnokot rendel, s azontúl ennek működését általában ellenőrzi. A mi végre a tömeg felosztását illeti, e tekintetben mindenekelőtt feleslegesnek mutatkozik az osztályozási ítélet, melynek jelenlegi csődtörvényünk szerint a tömeg felosztását meg kell előznie. E beren- dezéssel karöltve járt azon intézkedés, mely szerint a tömeg rendesen egyszerre került a hitelezők közt felosztás alá, mi természetesen a későbbi osztályba sorozott követelések meg- rövidítésére vezetett. A felosztás tényleges feltételeit, a cselekvő és szenvedő tömeg megálla- pítására irányzott eljárás gyorsasága képezi; ha ez biztositható, ha tehát a tömeg feloszt- hatóvá tétetik, s az abból kielégítendő követelések gyorsan megállapittatnak, — úgy nem szükséges a tömeg felosztását annak végleges reálisálásáig elhalasztani; hanem a koronként befolyó pénzek a hitelezők közt mint részletfizetések, a többiek jogainak sérelme nélkül, fel- oszthatók. Mindez a liquidátió egyszerűsítésével, a különféle privilégiumok eltörlésével s a360. szám. 59 birói gyámkodás megszüntetésével elérhető a nélkül, hogy akár a követelések valódisága, akár az osztály tekintetében formális ítélet kívántatnék. A csődeljárásnak tehát a peres eljárás formalitásaival szakítani, a követelések megállapításánál ép ugy, mint a tömeg kezelésénél és felosztásánál azon — kereskedelmi szempontból teljesen helyes — elvből kell kiindulnia, hogy a hitelezők veszteségét némileg csak az pótolhatja, ha lehetőleg rövid idő alatt jutnak köve- teléseik töredékeihez. IV. Miként legyen a csődeljárásban az egyezség, mint a csődper befejezésének egyik módja berendezve? Az egyezséget saját csődtörvényünk sem zárta ki ugyan, de azt nem rendezte be olyképen, hogy az kellő időben létrehozva, a csődhitelezőknek ép úgy, mint a közadósnak javára szolgálhatott volna; s e tekintetben a többször érintett 1853-iki csőd- törvény intézkedései sem tekinthetők kielégítőknek; miért is különösen a kereskedelmi for- galom érdekében kívánatosnak mutatkozott, az egyezségnek egy alkalmas módjáról gondos- kodni. Ezt czélozta az 1859. május 18-án kelt egyezségi eljárás, melyen azonban az elhamar- kodás nyomai nagyon is meglátszanak, s mely csak arra szolgált, hogy a visszaéléseknek egy, addig nem ismert nemét honosítsa meg; nem csoda tehát, hogy annak 1861-ben történt megszüntetését osztatlan tetszéssel fogadta a közvélemény. A most érintett körülmény azonban nem annyira az intézmény helytelenségét, mint inkább annak czélszerütlen berendezését bizo- nyítja, s korántsem teszi feleslegessé azt, miszerint a csődtörvény a mellett, hogy az egyez- séget minden bukottra nézve lehetővé teszi, különösen a kereskedőkre nézve az egyezségnek oly nemét állapítsa meg, melyek érvényes elfogadásához nem minden csődhitelező belegye- zése szükséges. Mig azonban az ily kényszeregyezség, mely Német- és Francziaországban, továbbá Hollandiában és Belgiumban igen czélszerűnek bizonyult s a privát egyezségeket egészen feleslegessé teszi, általában kívánatosnak mutatkozik, — nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a kényszeregyezség, — mely bizonyos tekintetben erőszaknak mondható — igen könnyen nagyobb baj forrásává lehet, mint a melyet elhárítani kíván. Ennek' meggát- lására egyrészről szükséges, hogy a kényszeregyezség érvényessége minden esetben birói jóváhagyástól tétessék függővé; és másrészről, hogy úgy a hitelezők szavazati joga, mint a közadős egyezségi ajánlata kellően rendeztessék. A kisebbség majorizálása egyenes igazság- talansággá fajulhat, ha a lehető kijátszásnak eleje nem vétetik; és az egyezségi kísérletek a huzavonásnak egy új nemét honosítanák meg, ha a közadósnak jogában állana a hitelezőket minden egyezségi ajánlat tárgyalására kényszeríteni. Végre V. Minő intézkedések történjenek a bukással járó büntetésre méltó cselekmények kellő megtorlása végett? Az e részbeni intézkedések nem képezik ugyan a csődtörvény szíik- ségképeni kielégítését, és a büntetőtörvényben is helyt foglalnak; az tehát, hogy az e részben felmerülő kérdések a csőd-, vagy büntetőtörvényben nyerjenek-e megoldást, tisztán az alaki berendezés körébe tartozik; de az egyik esetben úgy, mint a másikban szükséges, hogy a bíróság a privát panaszt be nem várva, hivatalból indítson vizsgálatot arra nézve, váljon a bukottat nem terhelik-e oly cselekvények vagy mulasztások, melyek vétkes minő- ségüknél fogva megtorlást kívánnak. E tekintetben korántsem elegendő, ha a törvény — úgy mint ezt saját csődtörvényünk tette — a bukás minőségének megállapítására szorítkozik, s ha az e részbeni határozatot a csődper bizonyos stádiumával hozza kapcsolatba; hanem szükséges, hogy a bünfenyitő eljárás függetlenül a csődpertől külön folytattassék, s a hatá- rozat annak eredménye szerint hozassák; magától értetvén, miszerint azon körülmény, hogy a bukott időközben hitelezőivel kiegyezett, a bűnvádi eljárásra befolyással nem lehet. A bün- tetőtörvény megalkotásával e tekintetben' a legfontosabb intézkedések már megtörténtek; miért is a csődtörvénynek azon intézkedésekre kell szorítkoznia, melyek a büntető törvény- ben letett elvek gyakorlati keresztülvitelére szükségesek. 8*60 360. szám. Az előadottakban ki J évén jelölve az irány, melyet a magyar csődtörvényj avaslatnak követni kell, nem marad egyéb hátra, mint magát a javaslat rendszerét főbb vonalaiban jelezni. Megfelelőleg az újabb csődtörvényekben általában elfogadott rendszernek, a javaslat különbséget tesz az anyagi és alaki intézkedések, tehát a materiális dispositiók és a tulaj- donképeni csődeljárás közt, s ehez képest két főrészre oszlik. Az első részben megállapittat- nak a csődnyitásból eredő jogviszonyok, melyek ismét ahoz képest, hogy általános jelleggel birnak, vagy csak a hitelezőket érdeklik, elkülönítve tárgyaltatnak olyképen, hogy mindenek- előtt a csődnyitás joghatályai, a közadós által kötött jogügyletek teljesítése és ezek megtáma- dása és a beszámítás állapittatnak meg; ellenben a többi intézkedések kizárólag a hitelezők érdekeivel foglalkozva, külön szabályozzák a visszakövetelési jogot, a tömeg hitelezőinek, a külön kielégítésre jogosított, és végre a csődhitelezőknek igényeit, s ezeknek mikénti osztályo- zását. Mindazon intézkedések, melyek a tervezet első részében foglalvák, a csőd mindkét nemére egyenlően alkalmazandók lévén, helyesen tekinthetők a materiális csődtörvénynek. A második rész, mely a csődeljárást szabályozza, különbséget tesz ugyan a közön- séges és a kereskedelmi csőd közt, s a szükséges intézkedéseket külön állapítja meg; mind- amellett az általános szabályt a közönséges csődperre vonatkozó intézkedések képezvén, a kereskedelmi csőd tekintetében csak azon eltérő intézkedések vétetnek fel, melyek a most érintett csőd sajátszerű természete által indokolvák. A mi magát a második rész technikai berendezését illeti, e tekintetben mindenekelőtt a csődnyitás eseteit, a csőd elrendelését és közzétételét, a tömeg biztosítását, s annak ideiglenes kezelését tárgyazó intézkedések állapit- tatnak meg; ezeket a követelések megállapítására, a tömeg kezelésére és értékesítésére, nem- különben a csőd befejezésére vonatkozó határozatok követik és egészítik ki. A kereskedelmi csődnél is mindenekelőtt a csődnyitás esetei, s az ezzel összefüggő teendők szabályoztatnak; ezek után megállapittatnak a csőd befejezésének sajátszerű esetei s ezeknek jogkövetkezményei; mindenütt kellő különbség tétetvén az egyes kereskedők s a kereskedelmi társaságok közt. Mindezeket a sommás eljárásra vonatkozó intézkedések és a szükséges zárhatározat s azon szabályok egészítik ki. Részletes indokolás. ELSŐ RÉSZ. Anyagi intézkedések. ELSŐ FEJEZET. A csődnyitás joghatálya általában. 1. §. Csődtörvényünknek, miként ez az általános indokolásban kiemeltetett, egyik kiváló hiányát azon körülmény képezi, hogy a csődnyitás tényével összekötött jogviszonyok tekintetében kellő intézkedést nem tartalmaz; a mi a magánjogi szabványok e részbeni hiánya mellett igen sok zavarra adott alkalmat. A javaslat első részének első fejezete miként ezt felírása mutatja, a kérdéses jogviszonyok szabályozásával foglalkozván, meghatározza azon következményeket, melyekkel a csődnyitás ténye jár; s e tekintetben az 1. §. mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy3G0. szám. 61 a csődnyitás hatálya a közadósnak minő vagyonára terjed ki. Az e részbeni intézkedés absolut fontossága joggal megkívánhatja, hogy e helyütt az európai nevezetesebb csődtörvények analóg intézkedései, kellően figyelembe vétessenek. E tekintetben első helyen az 1838. május 18-án kelt, és az évi junius 8-án kihirdetett franczia csődtörvény (Loi sur les faillites et banqueroutes) emelendő ki, nemcsak azért, mert közvetett forrását képezi a legújabb európai csődtörvényeknek, hanem azért is, mert a szóban levő kérdésre vonatkozó intézkedése, általánossága daczára, a dolog természeténele leginkább megfelel. Ez intézkedés szerint ugyanis a csődnyitás hatálya kiterjed a közádósnak tényleges és azon vagyonára, mely reá a csőd tartama alatt száll. A franczia törvény ezen intézkedését teljesen magáévá tette az 1851. ápril 18-án kelt belga csődtörvény (444. cz.), az olasz keres- kedelmi törvény (551. cz), s hasonló felfogást találunk az 1853. julius 18-án kelt, Magyar-, Horvát-, Tótország és a szerb vajdaság részére kihirdetett csődtörvény 61. §-ában is. Ellenben lényeges eltérést mutat az 1855. május 8-án kelt 'porosz csődtörvény, melynek 1. §-a szerint a csődnyitás joghatálya a közadósnak összes vagyonára kiterjed, melyet ez a csődnyitás idejekor bir és a csőd tartama alatt szerez-, áz 1868. évi deczember 28-án kelt osztrák csőd- törvény 1. §-a ellenben lényegileg a franczia csődtörvényben kifejezett elvet emeli érvényre; végre az új német csődtörvény 1. §-a a csődnyitás joghatályát a közadósnak csak azon vagyonára terjeszti ki, melyet ez a csődnyitás idejekor bir. A csőd mint a közadós vagyona ellen intézett sajátszerű kielégítési mád, e természe- ténél fogva azt hozza magával, hogy a hitelezők közt leendő felosztás végett csak az vonassék a csődtömegbe,' mit a közadós a csődnyitás idejekor már megszerzett, vagy a mihez a csőd tartama alatt saját tevékenysége nélkül jut. A 'közadós csak ezen vagyona tekintetében veszti és vesztheti el rendelkezési jogát; de nem vesztheti el sem cselekvési, sem jogképességét Általában, melynél fogva a csőd tartama alatt is érvényesen szerződhetik, természetesen a csődtömegbe tartozó javak bármily irányban való terhelése nélkül. És ha az általános cselekvési és jog- képesség a közadósnak — ki e nélkül egyenesen a hitelezők rabszolgája lesz — megadatik úgy nincs semmi jogos ok tőle megtagadni, hogy a csőd tartama alatt valamit kereshessen s e keresménye tekintetében érvényesen szerződhessék; nincs semmi jogos ok arra, hogy e szerzemény a közadóstól el- s a csődtömegbe bevonassék. Eltekintve ugyanis attól, hogy az ily eljárás a csődper befejezését elláthatlan időre elhalasztaná, azt helyeselni már azért sem lehetne, mert ez esetben a közadós újabb hitelezői a kielégítésből kizáratnának, mi a jogos- sággal és a méltányossággal meg nem férne, s e mellett a közadós keresetét lehetlenné tenné. Ehez járul még, hogy a közadósnak a csődnyitás után és annak tartama alatt is jogában és kötelességében áll keresete után látni, s családja fentartásáról gondoskodni; e természetszerű joggal és kötelességgel azonban merőben ellenkeznék az, ha a közadóstól a szerzési képesség megvonatnék, vagy ha szerzeménye — melyre őt a hitelezők érdekében kényszeríteni alig lehetne — a csődtömeghez csatoltatnék. Igen helyesen jegyeztetett meg, hogy a porosz törvény intézkedése, ha az a szerkesztők szándéka szerint értelmezletik, a kétségtelen jog- elvekkel ellenkeznék, s egyenesen erkölcstelenségre vezetne az által, hogy a közadóstól a lehetőséget családja fentartására megvonja. A most érintett körülmények szolgáltak indokul arra, hogy a javaslat 1. §-a oly szerkezetet nyert, mely egyrészről a franczia, belga és osztrák csődtörvényben nyilvánuló fel- fogásnak megfelel; másrészről semmi kétséget sem hágy az iránt, hogy a csőd tartama alatt a közadóstól csak azt vonja meg, mit ez akár a csőd kiütése előtt már tényleg birt, akár a csőd tartama alatt. Hogy a közadósnak minő vagyona vonható végrehajtás alá, annak meg- határozása a polgári peres eljárás körébe tartozván, e helyütt tüzetesebb megállapítást még az esetre sem kívánhatna, ha peres eljárásunk átalakíttatnék; mert a csődtörvény ez esetben62 360. szám. is a polgári peres eljárás intézkedéseiben találandja kiegészítését, s a csődtömegbe feltétlenül mindig az fog tartozni, mit a peres eljárás szerint végrehajtás alá vonni lehet; ellenben az, mit a peres eljárás akár humanistikus, akár más szempontból a végrehajtás alól kivesz, a hitelezők kielégítésére csőd esetében sem fordítható. A mi a szóban levő joghatály kezdetének időpontját illeti, e tekintetben legczélsze- rűbbnek látszott azon napot kijelölni, melyen a csődöt rendelő határozat a biróság által kifüggesztetett. A porosz törvény a joghatályt a határozat hozatalának órájára viszi vissza, s e végből megkívánja (121. §.), hogy az óra magában a határozatban világosan kitétessék; ez intézkedés azonban, melyet a bajor perrendtartás 1206. §-a is elfogadott, minutiosus természeténél fogva sok bonyodalomra adhat alkalmat a nélkül, hogy a viszonyok helyes és czélszerű rendezésére okvetlenül szükséges volna; e tekintetben ugyanis minderi nehézségnek eleje vétetik, ha a csődnyitás joghatálya azon nappal hozatik kapcsolatba, melyen a csődöt rendelő határozat kifüggesztetett, nem lévén ez esetben szükség arra, hogy a törvény a lehető kijátszások és eltérő magyarázatok elkerülése végett praesumtiók felállításához folyamodjék. Az általános joghatálylyal, melyet a javaslat a csődnyitás tényének tulajdonit, rend- szerint meg nem férne az, ha a csőd a közadós vagyonának csak egy részére terjesztetnék ki; tekintve mindazonáltal, hogy lehetnek esetek — mint pl. külföldieknél, kereskedelmi társa- ságoknál stb. — midőn a csőd a dolog természete szerint a közadósnak csak bizonyos vagyonára terjed ki, — szükséges volt a javaslatban egyrészről az általános elvet kimondani, s másrészről egyúttal a kivétel lehetőségére is utalni. 2. §. A 2. §-ban foglalt intézkedés egyrészről a csődhitelezőket universitásnak jelenti ki, tehát annak kivánt kifejezést adni, hogy a hitelezők közt a csődnyitás időpontjától kezdve bizonyos közösség létezik, melynek czélját azok követeléseinek bizonyos elvek és szabályok szerinti kielégítése képezi; másrészről inplicite megállapítja, hogy azon hitelezők, kiknek követelései a csödnyitás után keletkezett jogcselekvényekből erednek, a csődtömeghez tartozó javakból kielégítést nem követelhetnek; miből azonban egyáltalán nem következik, mintha azon hitelezők, kiknek követelései a csődnyitás előtt kötött ügyletekből erednek, de perfectiót csak a csődnyitás után nyernek, a kielégitésből kizárva lennének. Valamint a csődtömeg jogos igényt tarthat azon jogokra és javakra, melyek a közadósra valamely korábban keletkezett jogczímen szállnak, úgy nem lehetne a kielégitésből kizártaknak tekinteni azon hitelezőket, kik a közadóssal, ennek teljes jogképessége mellett szerződtek, habár ebbeli igényeik teljes- ségre csak kés'óbb emelkednek. Az egyedüli feltétel, melyhez az ily hitelezők igényei kötve lehetnek, abban áll, hogy az igény teljessége a közadós közreműködésétől, ennek viszonos telje- sítésétől feltételezve ne legyen; mert ehez a közadósnak a csődnyitás után többé joga nincsen, tehát az igényt perfectióra nem is emelhetné. A mi magát a csődhitelezők kielégítését illeti, annak feltételei és módozatai az egyes követelések minőségétől függnek; a követelések minőségéhez képest nyernek a hitelezők vagy bizonyos vagyonból, vagy az általános csődtömegből kielégítést; ehez képest tarthatnak igényt a teljes, vagy esetleg csak aránylagos kielégítéshez. 3. §. A legújabb időkig, a theoria nem birt megállapodásra jutni azon kérdésre nézve, hogy a közadós vagyona minő jogczímen megy át a hitelezők összességére. A régibb jogászok nézete szerint a hitelezők titulo universali jutottak a közadós vagyonába; hogy azonban e nézet történelmi hűségre igényt nem tarthat, azt azon körülmény igazolja, hogy az emtio bonorum per universitatem Justinian idejekor már nem divatozott, hanem helyt engedett a360. szám. 63 bonorum distractionak, melynél emtor nem létezett. Az újabb írók csak singularis successiót ismernek ugyan, de véleményeik erre nézve is szétágaznak; mert mig némelyek azon nézetnek hódolnak, hogy a hitelezők titulo pignoris praetorii veszik át a közadós javait, mások a hitelezőknek successiót in domínium tulajdonitnak. Mások ismét a hitelezőknek sem zálog-, sem tulajdonjogot nem adnak, tehát a successiónak egyik nemét sem ismerik, abból indalván ki, hogy a közadós az eladásig javai tulajdonát nem veszti el, a hitelezők részére korlátolt ren- delkezési jogot állapítanak meg a nélkül, hogy annak természetét vagy jogi alapját közelebb- ről meghatároznák. Szemben ezen elméleti eltérésekkel, melyek teljesen sem a római, sem a német jog szerint meg nem oldhatók, a Code de commerce az elv kimondását tapintatosan kikerüli, s 442. czikkében (encien Co.) csak annyit jelent ki, hogy a bukott a csődöt rendelő itélet kel- tétől kezdve elveszti rendelkezési jogát vagyona felett; ezzel az elméletre bizván meghatá- rozását azon jogczímnek, melyen a tömeg a hitelezők összességére átmegy. Ez álláspontot lényegileg megtartotta az 1338. május 28-án kelt csődtörvény is, mely 443. czikkében mind- össze a közadós rendelkezési jogának megszűnéséről intézkedik. Az 1853. julius 18-án kelt ideiglenes csődrendtartás 61. §-a szerint a hitelezők a csődnyitás által azon jogot nyerik, hogy a közadós javait kielégítésük végett őrizet és kezelés alá vehetik. Ugyanezt találjuk lényegileg a porosz csődtörvény 4. §-ában, az osztrák csődtörvény 1. §-ának második bekez- désében, a codice di commercio 551. czikkének 1. pontjában és az új német csődtörvényben kimondva. Mindezen törvények tehát csak arra szorítkoznak, hogy az adóstól a kezelési és rendelkezési jogot megvonják, s azt a törvényben kijelölt feltételek mellett leendő kielégítés végett, a hitelezők összességére ruházzák. A most érintett intézkedést vette át lényegileg a javaslat 3. §-a is, mellőzve minden meghatározást, mely az átszállás jogczímének megállapítását czélozhatná. A javaslat ugyanis abból indul ki egyrészről, hogy az átháromlás jogczímének szabatos meghatározása gyakor- lati jelentőséggel alig bírhatna, mert ugy a közadósra, mint a hitelezőkre nézve, feltéve, hogy ezek jogviszonyai különben kellően rendeztetnek, egészen közönbös az, hogy az átháromlás mily jog czímén történik; másrészről abból, hogy a törvénynek nem lehet feladata tudományos enuntiatiókat tenni, s hogy a törvényhozónak, ha feladatát kellően fogta fel, meg kell elégednie azzal, ha gyakorlati intézkedéseiben bizonyos alapnézetnek kellő kifejezést adott, s egyes intézkedéseit ez alapnézetnek megfelelőleg, mint szerves egészet volt képes megalkotni. A mi ezen túl esik, a tudománynak engedhető át; ennek állván azután feladatában a törvény intéz- kedéseit fejtegetni, s azokat a tudomány igényeinek megfelelőleg, bizonyos rendszerbe foglalni. Egyébiránt, habár a javaslat 3. §-ának második bekezdése csak annak kijelentésére szorítkozik, hogy a kezelési és a rendelkezési jogot a törvény korlátain belül a tömeggond- nok gyakorolja, a javaslatban lefektetett elvek mellett semmi kétség sem lehet az iránt, hogy a hitelezők univerzitást képeznek olyképen, hogy ez universitásban mint annak tagja csak azon hitelező szerepelhet, ki a csődtörvény feltételeinek eleget tesz. A hitelezők közt vagyonközösség támad, mely a csődvagyon teljes felosztásáig tart, s melynek részesei mindazon hitelezők lehetnek, kik a csődvagyonból leendő kielégítésre igényt tarthatnak, s követeléseiket a tény- leges felosztásig bejelentik. A vagyonközösség természetéből következik: quod universitas debst, id nondebent singuli; és quod universitati debetur vei quod possidet universitas, id non singulis debetur nec singuli possident; továbbá, hogy azon ügyekben, melyek a hitelezőknek bizonyos szabályok szerinti kielégítésére, különösen a csődvagyon kezelésére és értékesítésére vonatkoznak, azok több- sége határoz olyképen, hogy határozatai a kisebbséget is kötelezik.64 360. szám. 4. §. A 4. g-ban foglalt intézkedés egyrészről kifolyása az 1. §-ban kimondott azon elv- nek, mely szerint a csőd a közadósnak összes vagyonára kiterjed, melyhez az a csőd tartama alatt saját tevékenysége nélkül jut; másrészről kiegészítése a 3. §-ban foglalt intézkedésnek, mely szerint a rendelkezési jog a csőd alá tartozó vagyon felett a tömeggondnokot illeti. A közadósra szálló örökség ennek kétségtelen vagyonjogát képezi, melyet elfogadni s kielégíté- sükre, fordítani csak a hitelezők lehetnek feljogosítva; s mert a közadós a csődnyitás tényével rendelkezési jogát elveszti, Önként következik, hogy a reá szállott örökséget joghatálylyal vissza nem utasithatja, s a hitelezőket az örökségből leendő kielégítéstől Önkényüleg meg nem foszthatja. Tekintve azt, hogy az ország egyes részeiben jelenleg az örökség megszerzésére nézve különböző törvények szolgálnak irányadóul, a javaslatban ki kellett mondani, hogy ott a hol a fenálló törvények szerint az örökség elfogadásával járó következmények az örökösi nyilatkozat minőségétől feltételezvék, a tömeggondnok csak a leltár jogkedvezménye mellett nyilatkozhatik. . Miután a csődtömeg a közadós helyébe lép s az ezt illetendett örökjogot gyako- rolja, misem természetesebb, mint az, hogy a tömeg sem követelhet az örökségből többet, mint mennyire a közadós igényt tarthatna; ehez képest a közadósra szállott örökségből a tömeg csak azt igényelheti, mi a netaláni terhek és adósságok kiegyenlítése után fenmarad. §' Hogy a javaslat a közadósnak a csőd alatti szerzeményre nézve teljes rendelkezési szabadságot enged, nemcsak azon körülmények, melyek az 1. §. indokolásában különösen a porosz törvény intézkedése ellen felhozattak, hanem más fontos körülmények is indokolhatják. Egyrészről ugyanis nem szenvedhet kétséget, hogy a közadós a hitelezők érdekében szerzésre nem kényszeríthető, s hogy a törvény e részbeni minden intézkedése a közadós akaratán hajó- törést szenvedne, a közadós a törvény kényszerítő intézkedésében mintegy felhívást látna annak kijátszására, mi nagy fáradságba nem is kerülne; másrészről nehéz volna a törvény- ben eleve megállapítani azon mértéket, mely szerint a közadós és családjának szükségletei meghatározandók lennének, s az e részbeni positiv intézkedés vagy egy esetre sem lenne alkalmas, vagy oly önkényes magyarázatra adna alkalmat, mely esetleg a hitelezők vagy a közadós és bűntelen családja érdekeivel ellenkeznék, s végeredményében csak a törvény kiját- szására sarkalná a bukottat. Ehez járul még —■ s ez tán mindennél fontosabb — hogy ha a törvény a közadóst a szerzési képességtől meg nem fosztja, úgy őtet múlhatlanul fel kell jogosí- tania arra is, hogy munkássága, tevékenysége eredményére nézve szerződhessék, hogy ezek tekin- tetében kötelezettségeket vállalhasson: úgy de ez esetben az absolut igazsággal ellenkeznék, ha a törvény a közadós keresményét a csődhitelezők részére vindicálná s a kielégítési alapot elvonná azoktól, kik egyedül ez alapra támaszkodva szerződtek a közadóssal, s kiket a csőd természete szerint a tömegből kielégítés nem illethet. A törvény megadná ugyan a közadósnak a szerzési képességet, de ez reá nézve írott malaszt maradna; mert nem valószínű, hogy ily körülmények közt a közadóssal valaki szerződjék. Végre nem szabad azt sem szem elől téveszteni, hogy a törvénynek most érintett irányú intézkedése — ha minden egyébtől eltekintünk — már azért sem volna helyeselhető, mert az a csőd befejezését előre láthatólag igen sok esetben megnehezí- tené, mit a törvénynek lehetőleg elkerülni kell. A javaslat tehát nem túlzott philantropiából, hanem gyakorlati motívumokból indul ki, midőn a közadósnak arra nézve, mit ez a csőd tar-360. szám. . r,r> fcama alatt saját munkássága által szerez, feltétlen rendelkezési jogot biztosit. És ez a közadósnt nézve minden esetre előnyösebb, mint ha részére a porosz törvény példájára a tartási igény biz- tosittatik, de keresete a csődtömeghez csatoltatik; a tartás kétes értékű beneficiuma szemben a szabad szerzési képességgel oly alamizsna, melynek élvezete már magában a legnagyobb szeren- csétlenségek közé tartozik. • Azon álláspont, melyet a javaslat elfoglal, teljesen indokolja azt, hogy a kőzadós részére oly esetben is, midőn ez a keresetre nem képes, tartás csak azok beleegyezésével adható, kiknek érdekeit a tartás engedélyezése közvetlenül érinti. 6. §. A római jog szerint a közadós rendelkezési jogát sem a missio, sem a cessio által el nem vesztette, s az alienatió, melyet a tömeghez tartozó vagyon tekintetében tett, csak annyiban tartatott érvénytelennek, hogy az az actio Pauliana segítségével megtámadható volt; sőt a hitelezők . tiltakozása a szerzők ellenében csak annyit eredményezett, hogy azokat a concientia fraudis bebizonyításától felmentette. A közadós rendelkezési jogát, a tömeghez tar- tozó vagyon tekintetében, csak a venditió következtében vesztette el. A német jog szerint a közadós a csődnyitás tényével elvesztette rendelkezési képességét vagyona felett, mely a csőd- hitelezők tekintetében a res litigiosa jellegét vette fel; ha a közadós, daczára ennek, vagyona felett rendelkezett, e rendelkezése a hitelezők irányában semmisnek tekintetett, s a tömeg- gondnoknak jogában állott a rendelkezést condictio sine causa, vágy tulajdoni kereset segít- ségével megtámadni. A most jelzett felfogást, melynek alapját a csődhitelezőknek vindicált tulajdonjog képezte, követik az újabb törvényhozások is a nélkül, hog\' azt úgy, mint a német jog, a singularis successiora alapítanák. Ugyanezen felfogást találjuk csődtörvényünk 32. §-ában is, mely szerint a bukott a csőd elrendelése után annak teljes befejezéseig, semminemű vagyo- náról szabadon nem rendelkezhetik. Hogy a közadós a jelen javaslat szerint rendelkezési jogát a csődnyitás tényével hasonlag elveszti, az már a 8. §-ban határozottan kimondatott; miért is a 6. §-ban foglalt intézkedés, mint a kimondott általános elv következménye jelentkezik s e szempontból tekintve, bővebb indokolást nem igényel. A szóban lévő intézkedésből egyúttal következik, hogy a köz- adós rendelkezése a hitelezőkkel szemben ipso jure érvénytelennek, semmisnek tekintendő, hogy tehát annak érvénytelenítésére nem az actio Pauliana szükséges, hanem a tulajdoni kereset, esetleg a condictio sine causa elegendő. Mindez korántsem teszi szükségessé, hogy az törvény a hitelezők részére a tömeghez tartozó vagyon tekintetében tulajdonjogot állapítson meg; mert maga azon körülmény, hogy a közadós a kérdéses javak tekintetében szabad ren- delkezési jogát elveszti, teljesen igazolja a tí. §. első bekezdésében foglalt azon intézkedést, mely szerint a közadós jogcselekvényei ipso jure érvényteleneknek nyilváníttatnak. 7. §. Mig a franczia csődtörvény és olasz kereskedelmi törvény a közadós kezeihez történt fizetéseket feltétlenül érvényteleneknek nyilvánítja, — a porosz és osztrák csődtörvény a jóhiszemű fizetőt védelem alá veszi; az első érvényesnek ismeri el a fizetést,, ha az a csőd- nyitás napján vagy az arra következő második nap eltelte előtt történt, s a fizető ellenében oly körülmények nem igazolhatók, melyekből védelmezhető lenne, hogy a fizető a csődnyitás- ról a fizetés idejekor tudomással bírt; az utóbbi ellenben minden közelebbi időmeghatározás nélkül, a fizetőt a további felelősség alól feloldja, ha ez igazolni képes, hogy a csődnyitásról a fizetés alkalmával tudomása nem lehetett. A jóhiszemű fizetőt védelme alá veszi az új némtl| csődtörvény, is, mely különbséget téve, egy részről a csőd kihirdetése előtt történt KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 9.66 360. szám. teljesítést érvényesnek ismeri el, ha a teljesítő ellenébeii nem igazoltatik, hogy ez a csöd- nyitásról tudomással birt; másrészről ha a teljesítés a csődnyitási határozat kifüggesztése után történt, a teljesítőt csak annyiban szabadítja fel kötelezettsége alól, a mennyiben iga- zolhatja, hogy a teljesítés idejekor a csődnyitásról tudomással nem birt. A javaslat 7. §-a mindenek előtt azon elvet állapítja meg, hogy a teljesítés érvé- nyesnek tekintendő, ha annak substratuma a csődtömegbe beszolgáltatott; azon körülmény tehát, hogy a teljesítés a közadós kezeihez történt, a most érintett feltétel mellett, a teljesí- tés érvényességére befolyással is lehet. A javaslat azonban tekintettel van arra is, hogy a csődnyitás ténye s annak kihir- detése közt bizonyos idő telhetik el, s hogy a teljesítés a közadős kezeihez a csődnyitás- kihirdetése előtt és után is történhetik a nélkül, hogy a történt teljesítés tárgya á csőd- tömegbe beszolgáltatnék. A javaslat a teljesítést az egyik esetben úgy, mint a másikban tel- jesen ellentétes, tehát a dolog természetének teljesen megfelelő feltételek mellett ismeri el érvényesnek, a midőn a bizonyítás terhét az első esetben a csődtömegre, az utóbbiban pedig a teljesítőre hárítja. Ez intézkedések egybevetéséből kitűnik, hogy míg a porosz csődtörvény és a német javaslat a roszhiszemüség igazolását a tömegre hárítja, — az osztrák csődtörvény í? ehhez csatlakozva a tervezet is, a jóhiszeműség igazolását a fizetőtől követeli. 8—10. §§. Megfelelőleg a 3. §-ban kimondott azon elvnek, mely szerint a közadós a csődnyitás tényével a tömeghez tartozó vagyona felett szabad rendelkezési jogát elveszti, a javaslat 8. §-a határozottan kijelenti, hogy a csődnyitás ténye után oly pereket, melyek a tömeghez tartozó javakat, vagy jogokat tárgyazzák, a közadós ellen sem megindítani, sem folytatni nem lehet. Ez intézkedésből, kapcsolatban a 3. §-ban kimondott elvvel, önként következik, hogy a 8. §. határozata alá azon perek nem tartoznak, melyek a közadós ellen akár valamely személyes teljesítés miatt, akár pedig oly vagyon tekintetében indíttatnak, melyre a csődnyitás joghatálya- a jelen törvény értelmében ki nem terjed. A közadós, miként ez már kifejtetett, a csődnyitás után is megtartja cselekvési és szerzési képességét; s mert ezek alapján jogügyleteket is érvényesen köthet, — mi sem természetesebb, mint az, hogy ez ügyletekből a csődnyitás után is érvényesen megperelhető, feltéve mindig, hogy a hitelező a csődtömeghez tartozó javakból' leendő kielégítését nem czélozza; mert erre a jelen törvény értelmében, mely a tömeget & a csődnyitás idejekor létezett hitelezőknek tartja fenn, igényt nem formálhatna. A javaslat tehát azon elvet, mely szerint conswrsus sistit processus, nem oly mértékben emeli érvényre, mint az: saját csődtörvényünkben történt, melynek 2. §-a a csődbíróságnak a iudicium universale jelle- gével ruházza fel; ez elé utasítván kivétel nélkül a közadós elleni azon pereket, melyek a csődnyitás idejekor bármely bíróságnál már folyamatban voltak, de végrehajtással még befejezve: nem lettek. A mi egyébiránt a 8. §-ban foglalt, s a perek folytatására vonatkozó intézkedést illeti, mely kiegészítését a 10. §-ban találja — annak értelme a dolog természete szerint más nem lehet mint az, hogy a folyamatban lévő azon perek, melyek a csődtömeghez tartozó- jogokat vagy javakat tárgyazzák, de az első folyamodású bíróság által perdöntő határozattal még el nem intéztettek, a csődnyitás tényével egyelőre, és pedig a felszámolás napjáig fel- filggesztetnék; a felszámoláskor a követelés vagy valódinak ismertetik el vagy nem; az első esetben a per folytatása feleslegessé lesz; az utóbbi esetben ellenben az eljárás folytattatik, s a különbség mindössze ábban álland, hogy a közadós szerepét a tömeggondnok veszi át. A vis acfractiva tehát mint a csődnyitás egyik jogkövetkezménye, csak annyiban gyakorolja jog- hatályát, hogy a már folyamatban lévő érintett pereket egyelőre felfüggeszti a nélkül, hogjr360. szám. 67 ezeket feltétlenül és minden esetben a iudicium universale fóruma elé utalná; sőt az ily perek, a mennyiben az azok alapját képező követelés a csődtömeg részéről valódinak el nem ismertetik, a csődkiütés daczára is, a peres eljárás szabályai szerint folytatandók. Hogy a javaslat 10. §-a, mely egyébiránt csak a csődtömeghez tartozó javakra vagy jogokra vonatkozó pereket érinti, az eljárás folytatását megkívánja, ha a követelés valódinak el nem ismertetik, hogy tehát az ily perek tekintetében külön új eljárást nem kiván, —■ abban találja indokolá- sát, hogy a javaslat a valódiaknak el nem ismert követeléseket általában a peres eljárás szabályai szerint rendeli érvényesíttetni; a dolog természete tehát azt hozza magával, hogy e szabály alól ne tétessék kivétel a perrel már érvényesített követelés tekintetében. A jelen javaslat ugyanis a csődtömeg ellen intézendő követelések érvényesítésére csak egy utat ismer, és ez a bejelentés', ha a követelés ez után valódinak is elismertetik, minden további perlekedés feleslegessé válik; ha ellenben a bejelentett követelés valódinak el nem ismertetik, akkor az a csődtömeg ellen intézett keresettel érvényesítendő; e tekintetben nem tévén különbséget az, hogy a követelés volt-e már előbb beperelve vagy sem. Egész máskép áll a dolog akkor, ha a per elsőfolyamodásulag perdöntő határozattal már elintéztetett. Ez esetben az illetőségen változás már azért sem történhetik, mert a birói sanctiónak azon része, mely a csődbíróságra mehetne át, már befejezettnek tekinthető. Ellenben szükséges volt intézkedni az iránt, hogy esetleg-a bukottak mulasztása a jogorvoslatok nem használása esetében a csődtömegnek hátrá- nyára ne lehessen; miért is a záros, tehát a joghátránynyal járó határidők, melyek a csőd- nyitás napjáig már folyamatba tétettek, a tömeggondnok ellenében, csak a bejelentés napjától kezdve számíthatók. " A mi végre az activ pereket illeti, melyekről a 8. §. második bekezdésében történik intézkedés, — ezekre nézve a csődnyitás hatályát oly mértékben, mint ez a passiv perekre nézve történik, kiterjeszteni nem lehetne; mert a tömeg adósának helyzetén a csődnyitás tényével változás nem történhetik, s azon különbség, mely a perre nézve keletkezik, mindössze abban áll, hogy a közadós szerepét, ki rendelkezési jogát elvesztette, tehát a tömeg nevében nem perelhet, a tömeggondnok veszi át. Bármily egyszerűnek lássék is azonban a dolog a kérdéses perekre nézve, ahoz egy oly kérdés fűződik, mely következményeiben sokkal fonto- sabb, hogysem kellő megoldást ne igényelne. E kérdés az: hogy köteles-e a tömeg a, közadós áltál folyamatba tett activ pereket átvenni vagy sem? A porosz csődtörvény e tekintetben egészen ^általános intézkedést tartalmaz; ellenben az osztrák és az új német csődtörvény a kérdést határozottan a csődtömeg érdekében oldja meg, a mennyiben a tömeget ép úgy, mint a jelen javaslat az ily perek átvetelére feljogosítja a nélkül, hogy azt egyúttal.^, erre kötelezné. És ezen intézkedés nemcsak legtermészetesebbnek, de egyszers- mind legméltányosabbnak is mutatkozik; mert mig egyrészről a tömeg érdekeiről gondos- kodik, másrészről az utóbbit oly activ per átvételére nem kényszeríti, melyet a közadós talán csak szeszélyből indított, vagy melynek folytatása a tömegre nézve kétségtelen veszte- séget vagy felesleges költséget vonna maga után. A most mondottak alkalmazhatók a köz- adós ellen indított azon perekre is, melyekről a 9. §. intézkedik, és melyek természetüknél fogva a csődeljárás keretébe nem tartoznak. Ha azonban a tömeggondnok az ily pereket át nem veszi, ennek természetes következménye más nem lehet, mint az hogy a követelés a tömeg részéről liquidnek tekintendő. 11. §. A vis attractiva, mint a csődnyitás jogkövetkezménye nem alkalmazható a csődnyitás •előtt indított azon perekre sem, melyekben a közadós alperesi minőségben mint pertárs van ■érdekelve. A passiv pertársaság ugyanis a kötelezettség közösségét teszi fel, mely az egyik .alperes ellen nyitott csőd által változást nem szenvedhet. Ugy de ha a csődnyitás folytán az o*68 160. szám. ily perek a bukottat illetőleg a csődbíróság illetősége alá helyeztetnének, az adós helyzetéii oly változás történnék, mely a pertársaság fogalmával s az annak alapjául szolgáló közössé1* természetével merőben ellenkeznék. 12. §. Már a római jogban kifejezést nyert azon elv, mely szerint a hitelezőket egyenlő jog illeti a tömeghez tartozó vagyonból leendő kielégítés tekintetében. A par ccmditio credito- rurn elvéből önként következik, hogy a hitelezők egymást a csödnyitás után többé nem prae- veniálhatták, tehát kielégítésüket csak a csődnyitás idejéig szerzett jogok alapján követelhet- ték; mit egyrészről a csődeljárás természete, másrészről a kielégítési objeciumok concurrentiája von maga után. A római jog ezen elvét látjuk az újabb csődtörvényekben általában elfogadva, melyeknek e részbeni intézkedései oda irányozvák, hogy a hitelezők a csődnyitás után sem jogi állásukat, sem követeléseik természetét meg nem változtathatják, hogy különösen a separa- íióhoz igényt nem szerezhetnek. A javaslat 12. §-a is a kérdéses elvet emeli érvényre, abból indulván ki, hogy a hitelező, ki a csődnyitás idejekor a többiekkel közösségben állott, nem lehet feljogosítva arra, hogy e közösségből kilépjen, s kielégítését a tömeghez tartozó valamely vagyonból külön követelhesse; e tekintetben nem tévén különbséget egyrészről az, hogy a zálog- és megtartási jog szerzéséhez a közadós cselekvénye szükséges-e vagy sem ; másrészről az, hogy hitelező a jogczímet — jogosultságot — a zálog- és megtartási joghoz már meg- szerezte-e vagy sem; a csődnyitás joghatályát az egyik esetben úgy, mint a másikban ipso iure gyakorolja. E mellett magától értetik, hogy a javaslat 12. §-ának első bekezdése egyedül a személyes igényekre vonatkozik, s hogy az a ius-t ad rem nem érinti; miért is pl. a bérbe- adó zálogjogát ad invecta et illata a csődnyitás daczára is érvényesítheti. A második bekezdésben foglalt intézkedés elejét kívánja venni azon zavaroknak,, melyek nálunk a csődnyitás joghatályára nézve a telekkönyvi beadványok tekintetében léteztek. A polgári törvénykezési rendtartás 377. §-a e kérdést illetőleg a telekkönyvi rendtartásra uta) • ennek §-a pedig a csődtörvényre hivatkozik; úgy, de miután az 1853-iki csődtörvény, melyre a telekkönyvi rendelet tekintettel volt, hatályon kívül helyeztetett, a perlekedő közönség, melyet visszaállított csődtörvényünk fel nem világosithatott, teljesen tájékozatlan maradt. E zavarnak a 12. §. má'sodik bekezdésével teljesen eleje vétetik; mert úgy a felek, mint a bíró- ságok teljesen tisztában lesznek az iránt, hogy a zálogjog előjegyzése vagy bekeblezése a csődnyitás után csak akkor engedhető meg, ha az e végre szolgáló kérvény vagy megkeresés- a csődnyitás előtt lett az illetékes telekkönyvi hatóságnál benyújtva. A kérdéses inlézkedésböl önként következik egyrészről, hogy ha a zálogjog a csődnyitás után beérkezett kérvény vagy megkeresés alapján jegyeztetik elő vagy kebleztetik be, e cselekvények mint ipso iure érvény: télenek, úgy a csődtömeg, mint az érdekelt hitelezők részéről megtámadhatók; másrészről, hogy a kellő időben beérkezett kérvény vagy megkeresés elintézését az időközben elrendelt csőd meg nem gátolja. 13. §. A csődeljárás, mint a tömeghez tartozó javakra vezetett általános végrehajtás mellett,, az egyes hitelezők részére biztosítás vagy végrehajtás nem rendelhető ; a csődeljárás ugyanis a hitelezők részére a kielégítésnek egy közös nemét ismervén, e mellett a részletes kielégítést nem tűrheti. E felfogást, melyhez a jelen javaslat is csatlakozik, találjuk általában az európai törvényekben érvényre emelve. E tekintetben a 13. §. második bekezdése némi kivételnek látszik ugyan, de kivételt valósággal még sem képez; mert az első bekezdés egyedül és kizárólag a személyes hitelezőkre vonatkozván, nem alterálja és nem alterálhatja azok jogait, kiket a személyes hitelezők sorába helyezni nem lehet; az első bekezdés egyedül és kizárólag azt akarja meggátolni, hogy a hitelezők a csődtömeghez tartozó javak tekintetében egymást360. sgártf. 69 megelőzzék, egymás felett bármiféle előnyt szerezzenek. Hogy a szóban levő intézkedés szerint a már tényleg elrendelt biztositást vagy végrehajtást rendszerint foganatositani nem lehet, két- séget nem szenvedhet; mert a csődnyitás tényével az universalis executio a tömeghez tartozó javakra ipso iure életbe lépvén, azt az esetleg már meghozott biztositási vagy végrehajtási rendelvény meg nem akaszthatja. A mi különösen a második bekezdésben foglalt intézkedést illeti, az általánosságánál fogva elejét veheti azon kételyeknek, melyek a csődnyitás előtt szerzett zálog- és megtartási jog érvényesítése körül felmerülhetnének; a most érintett intézkedésből ugyanis minden kétsé- gen kivül következik, hogy a privilegiált követelések, melyekét a beneficiwm separationis megillet, a csődnyitás daczára is azon uton és módon érvényesíthetők, melyen a csőd nélkül érvénye- síthetők lettek volna; magától értetvén, hogy a kielégítésnek a közadós helyett, ki rendel- kezési jogát elvesztette, a tömeggondnok ellen kell intéztetni, kit e minőségénél fogva a védelem mindazon nemei megilletnek, melyekkel a törvény az adóst felruházza. A jelen javaslat tehát érintetlenül hagyja mindazon jogokat, melyeketakár az általános magánjog, akár pedig a kereskedelmi törvény az egyes hitelezőknek bizonyos körülmények közt enged. Mint ilyen speciális jog jelentkezik különösen a kereskedelmi törvény által megálla- pított azon joga a hitelezőnek, melynél fogva ez magát bizonyos körülmények közt birói köz- benjárás nélkül kielégítheti. E jog, ha az a csődnyitás előtt már megszereztetett, a most érintett ténynyel változást nem szenvedhet. "A kérdéses intézkedés alá tartoznak minden két- ségen felül azon intézetek is, melyek akár a törvény, akár törvény erejével biró rendeletek által kiváltságot nyertek arra, hogy a náluk letett vagy elzálogosított árúkat birói közbe- jövetel nélkül eladhassák; mint ilyenek jelenkeznek a különféle pénzintézetek és zálogházak, melyek a náluk elzálogosított tárgyakra szerzett kivételes kielégítési jogot a csőd kiütése után is megtartják és gyakorolhatják; az egyedüli feltétel minden esetben az leend, hogy a szóban lévő jog a csődnyitás előtt, már tényleg megszereztetett legyen; mert ha a szerzési idő a csődkiütés után esik, az a 12. §. első bekezdése szerint joghatálylyal nem birna, s érvénye- síthető nem lenne. 14. §• Az európai törvények általában megadják a csődtömegnek azon jogot, hogy az a köz- adós elleni követeléseket lejártaknak tekinthesse, és figyelem nélkül a kikötött lejárati időre, azonnal kifizethesse. A közadós vagyonának teljes felosztása ugyanis azt hozza magával, hogy azon követelések is kielégítés alá kerüljenek, melyek a csődnyitás idejekor még le nem jártak. A javaslat e tekintetben ép ugy, mint a porosz és osztrák csődtörvény, nem fogad- hatta el sem a franczia, sem az olasz csődtörvény azon általános intézkedését, mely szerint a közadós tartozásai a csődnyitás tényével ipso iure lejártaknak tekintendők: mert ez intézke- dés — habár azt a franczia törvény is egyedül a közadós irányában a l'égard du jaillit kívánja érvényesíttetni — egész általánosságban oda állítva, a kellő határokon túlmegy, s a lejáratot a bukott adóstársai ellenében is involválhatja, mi nyilván jogtalanságra vezetne. A bukott adóstársainak helyzete a csődnyitás tényével rendszerint változást nem szenvedhet, s még a vdltór'endszdbály és ehhez csatlakozva a magyar váltótörvény, mely a váltóbirtokos érdekeiről kellően gondoskodik, az elfogadó, illetőleg a saját váltó kibocsátója ellen elrendelt csőd eseté- ben a váltóbirtokost, előzői ellen egyedül biztosításra jogosítja fel, világos elismeréseül annak, hogy a váltót a csődnyitás tényével egyedül a közadós ellenében tekinti lejártnak. Miután az évi járadékokat, a tartási igényeket s általában a bizonyos időszakokban — visszatérőleg — teljesítendő fizetéseket a közönséges adósságok közé számítani nem lehet, — igen természetes, hogy ezek a csődnyitás tényével eo ipso lejártaknak nem tekinthetők. Az ily tartozások a második részben foglalt határozatoknak megfelelőleg, a tömegből leendő biztosítás által egyenlittetnek ki.70 360* szám. Sem az osztrák, sem a franczia csődtörvény, sem végre az olasz kereskedelmi törvény nem tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy miként történjék az oly követéléseknek lejárat előtti kiegyenlítése, melyekkel kamatok nem járnak; az érintett törvények egyike sem rendeli, hogy az ily követelések csak az esedékes interusurium levonásával fizetendők ki; pedig a jog és méltányosság egyaránt azt hozza magával, hogy a tömegnek azon előny, melyet ez a hite- lezőknek a, lejárat előtti fizetés által nyújt, némileg viszonoztassék; mire nézve legczélszerübbnek mutatkozik, ha a lejárat előtt kifizetett összegből csak annyi adatik, a mennyi a fizetés nap- jától a kikötött lejáratig számított törvényes kamatokkal együtt, a követelés Összegének meg- felel, ha tehát a kifizetendő összegen aránylagos levonás történik. E nélkül az oly hitelező, kinek le nem járt követelés fizettetik ki, kedvezőbb helyzetbe jutna, mint a többiek, és többet kapna, mint a mennyi őtet valójában illeti. A kérdéses levonás nélkül a csődtömeg arány- talanul terheltetnék, mert a hitelezőnek olyasmit adna, mire ez csak bizonyos idő múlva tart- hatna igényt; s ez egyenetlenséget az által sem lehetne helyre hozni, ha akifizetendő összeg lejáratig birói letétbe helyeztetnék; mert ez esetben, ha a letett összeg gyümölcsözőleg helyez^ tetnék el, az elhelyezés a csőd mielőbbi megszüntetését akadályozná; ha pedig az elhelyezés gyümölcsöztetés nélkül történnék, abból a csődtömegre mi haszon sem háromolna, s az el- helyezés az azonnali kifizetéssel egyenlő lenne- A mi magát a levonás kiszámítását illeti, melyre nézve háromféle rendszer (Carpzow, Jloffmann és Leíbnitz-íélz) alkalmazható, legczélszerübbnek látszik, a Hoffmann-íéle rendszert elfogadni, mely szerint az előleges kifizetésnél azon összeget kell kipuhatolni, mely a tény- leges kifizetéstől a lejáratig számított törvényes kamataival együtt, a követelés tényleges összegének megfelel: midőn azután a hitelező a tömeg károsodása nélkül tényleg megkapja azt, mire az időelőtti kifizetés mellett igényt tarthat. A Carpzow-féle rendszer, mely szerint a követelésből a fizetés napjától a lejáratig számított kamatok levonatnak, azért nem volna helyeselhető, mert hosszabb lejáratnál a,hitelező mitsem kapna — pl. 20 évi lejáratnál az 5°/0-os kamatok a tőkét felemésztenék; — a Leibnitz-íéle rendszer pedig, mely a Hoffmann-félélől abban tér el, hogy a kamatok kamatját is számítja, azért nem ajánlható, mert a gyakorlati életnek meg nem felel; a ki ugyanis kamataiból él, azokat újra nem kamatoztathatja; reá nézve tehát a Leibnitz-féle számítási mód igazságtalanságot vonna maga után. Yégre, miután a jelen javaslat a csődnyitásnak a jelzálogos hitelezők követeléseire csak korlátolt mértékben enged joghatályt, — igen természetes, hogy azon megállapodásokat, melyek a már korábban elárverezett ingatlan vagyon vételárából leendő kielégítés tekintetében esetleg a vevő és a hitelezők közt keletkeztek, nem alterálhatja. Ebből önként következik, hogy t. 14. §. első és második bekezdésében foglalt intézkedések az ily hitelezők követeléseire nem alkalmazhatók, ezek kielégítésére nézve tehát a csődnyitás daczára is, a már korábban kelet- kezett megállapodás szolgál irányadóul. 15. §. A javaslat ép úgy, mint az osztrák csődtörvény, kijelenti, hogy a bejelentéssel az elévülés, tekintet nélkül a követelés természetére, félbeszakittatik, s hogy a félbeszakítás a közadós ellen is hatálylyal bir. A javaslat tehát egyrészről mellőzi megállapítását a csőd- nyitás joghatályának az elévülésre; másrészről elkerül minden részletezést abból indulván ki,, hogy miután a csődtörvény a tömeg elleni igények érvényesítésére a bejelentést mint egyetlen utat jelöli ki, ezt olv ténynek kell elfogadni, mely az elévülést, tekintet nélkül a követelés természetére, félbeszakítja. A bejelentésnek az a czélja, hogy a követelés a tömeg részéről valódinak elismertessék és bizonyos osztályba soroztassék.360. ttám. 71 Ha ezj megtörténik, a bejelentéssel az elévülés félbeszakitottnak tekinthető úgy, .hogy az többé hatályos nem lehet. 'Egészen máskép áll a dolog akkor, ha a követelés a bejelentés folytán valódinak1] el nem ismertetik s mint vitás, perre utasittatik. Ez esetben a kellően történt bejelentésnek félbeszakító hatálya nem lehet ugyan, de annak legalább is .annyi erő tulajdonítandó, hogy a bejelentéstől a perre utasításig eltelt időt hatálytalanná tegye, vagyis, hogy általa az elévülés az érintett időre megakasztottnak tekintessék. Habár a bejelentés nem a közadós, hanem a csődtömeg ellen intéztetik; habár továbbá a bejelentés — a javaslat szerint — a közadós ellen marasztalást nem eredményez, 'mindamellett annak joghatályát* az elévülés félbeszakítását illetőleg, a közadós ellen is ki kellett terjeszteni; mert a bejelentett követelés a közadóst terheli, annak tartozását képezi, $ ugyanaz ellen érvényesíttetik, kinek vagyonából a törvény értelmében csak a bejelentés titján nyerhet kielégítést. Ehez járul még, hogy habár a bejelentés a közadósnak nem kézbe- síttetik, a liquidatio mégis az ő hozzájárulásával történik, a mennyiben a jelen javaslat sze- xint a közadós a bejelentett követelések valódisága iránt meghallgatandó, s a követelés vele szemben valódinak csak az ő elismerése alapján tekinthető. A bejelentés tehát, mely bizonyos tekintetben a közadós ellen is irányul, joggal tekinthető alkalmas eszköznek arra, hogy általa az elévülés a közadós irányában is félbeszakittassék. 16. §. A javaslát azon intézkedése, mely szerint a csődnyitás után a tömeghez tartozó javakra és jogokra zálog- és megtartási jogot szerezni nem lehet, — nem zárja ki azt, hogy valaki a tömeg ellen bizonyos követelést s ezzel együtt bizonyos előjogokat szerezzen. Magánjogunkban a ius succedendit subintrandi egyáltalán nincs olykép szabályozva, hogy a javaslat szóban lévő intézkedése a magánjogi elvekkel ellenkezésbe jöhetne. A kérdéses intézkedés igazolásánál tehát nem azt kell vizsgálni, hogy az mennyiben fér meg magánjogunk e részbeni határo- zataival; hanem egyedül azt, vájjon tekintve a csődeljárás természetét és czélját, mennyiben lehet a javaslat intézkedését helyesnek tartani. A most érintett szempontból tekintve a kér- dést, nem szenvedhet kétséget, miszerint a csődtömegre nézve teljesen közönyös az, hogy bizonyos követelést melyik hitelezd érvényesiti; mert a követelés beváltása által a tömeg hely- zetén változás nem történik; a jog és méltányosság tehát egyaránt azt követeli, hogy a ki valamelyik hitelező követelését kiegyenlíti, e követelést a vele járó előjogokkal együtt meg- szerezhesse; magától értetvén, hogy az új hitelező több jogot semmi esetben sem igényelhet, mint a mennyi előzőjét illette. Hogy a javaslat a követelés s az ezzel járó előjogok meg- szerzésére formális engedményt — cessiót — nem kiván, abban találja indokolását, hogy a fizető a magánjogi felfogás szerint is, a fizetés tényé által több esetben belép és beléphet előzője jogaiba a nélkül, hogy erre külön engedményezés kívántatnék; és ha a magánjog a mbrogatiót egyes esetekben bizonyos feltételekhez köti, ily feltételek felállítása a csődeljárásban azért nem látszik szükségesnek, mert a csődnyitás tényével a tömeg s az ez ellen támaszt- ható igények olykép állapittatnak meg, oly határozott körvonalozást nyernek, mikép e tekin- tetben a felek intézkedése által változás ugy sem történhetik. Mig azonban a fizető a javaslat szerint a követelést a vele járó előjogokkal meg- szerzi, nincs felmentve azon feltételektől, melyekhez a telekkönyvi rendtartás a zálog- és első- ségi jog megszerzését köti; miből önként következik egyrészről, hogy a fizető e tekintetben a telekkönyvi rendtartás határozataihoz köteles alkalmazkodni, és másrészről, hogy a fizető zálog- és elsőségi jogát ép ugy, mint csődön kivül, elvesztheti az által, ha a jelzálog idő- közben kiiörülteletty vagy egy harmadikra, ki azt jóhiszemüleg megszerzi, átíratott. Ugyanez történhetik a kézizálognál is, ha a fizető a zálogtárgyat át nem veszi, s az egy harmadik72 360. szám.' jóhiszemű vevőnek tényleg átadatik. Mindezekből kétségtelenül következik, hogy a javaslat a fizetőnek a ius subintrandi-1 csak oly értelemben adja még, hogy az követelését egyenes engedményezés nélkül is úgy érvényesítheti, mintha az még az eredeti hitelező tulajdonát képezné. Végre nem lehet felesleges kiemelni, hogy a szóban lévő intézkedés nem alkalmaz- ható oly esetben, midőü a követelés a csődnyitást megelőzőleg ruháztatott át; mert ez esetben egyrészről az átruházásra nézve a magánjog általános határozatai szolgálnak irányadóul; és másrészről a hitelező azt, mit a követelés érvényes megszerzése végett tennie kellett volna, a csődnyitás után többé már nem teljesítheti. Ez áll különösen a követeléssel járó zálogra, nézve, mely ha a csődnyitás előtt már meg nem szereztetett, a csődnyitás után, a jelen ter- vezetben kimondott általános elv szerint, többé meg nem szerezhető. 17. §. A csődeljárást, melynek czélját a hitelezőknek bizonyos szabályok szerinti kielégítése képezi, a közadós halála se fel nem függesztheti, se meg nem szüntetheti; miért is egészen feleslegesnek látszott a közadós halálának e részbeni befolyásáról bármi alakban is intéz- kedni. A közadós vagyona rendeltetését mindaddig, mig a hitelezők kielégítve nem lettek* meg- tartja, s ha az örökös a hagyatékot feltétlenül fogadja el, a hitelezők benne csak új adóst nyernek, ki követeléseikért saját vagyonával is felelős. Igaz, hogy ez magánjogunk eddigi felfogásával, mely a beneficiuna inventarii intézményét nem ismeri, nem teljesen egyezik meg ; de a javaslat azon feltevésből indult ki, hogy addig is, mig magánjogi törvénykönyvünk elkészül, a polgári perrendtartás fogja az örökösi nyilatkozatra s ennek joghatályára vonat- kozó intézkedéseket pótolni, mely esetre joggal remélhető, hogy az örökösi nyilatkozat jog- hatálya, a leltár jogkedvezményének fen-, vagy fenn nem tartásához képest fog szabályoztatok Egészen máskép áll a dolog az örökösnek a tömeghez való viszonyát illetőleg, mely a kellő szabályozás nélkül könnyen zavarokra adhatna alkalmat. E végből szükségesnek látszott a javaslatban határozottan kijelenteni, hogy mindaz, mit a törvény a közadósnak a tömeg- hez való viszonya tekintetében rendel, az örökösökre is alkalmazandó, ha a közadós a csőd tartama alatt hal meg, vagy ha a csőd a hagyaték ellen nyittatik. A szóban lévő intézkedés kétségtelen értelméből következik egyrészről, hogy azon cselekvények, melyeket a törvény érvénytelennék vagy megtámadhatóknak jelent ki, ilyeneknek tekinthetők akkor is, ha az örökö- sök által történnek, és mindaz, mit a törvény a közadósnak kötelességévé tesz, az örökösöket is terheli; másrészről, hogy a törvény azon intézkedései, melyek a csődnyitással a közadós sze- mélyét illetőleg bizonyos következményeket kötnek össze, az örökösökre nem alkalmazhatók. MÁSODIK FEJEZET. A közadós által kötött jogügyletek teljesítése. 18. §. A csődnyitás joghatálya a közadós által kötött jogügyleteket illetőleg, magában a csődnyitás czéljában találja leghelyesebb megoldását. A csőd azért nyittatik a közadós ellen, hogy ennek összes vagyona, melyet bír, vagy melyhez a csőd tartama alatt saját tevékeny- sége nélkül jut, azok kielégítésére fordittassék, kik a csődnyitás idejekor a közadós hitelezői voltak. Ebből önként következik, hogy a bukott vagyona- azon állapotban megy át a hitelezők összességére, melyben azt a esődnyitás ideje találta. Az érintett vagyon, egy részét képezhetik azon ügyletek is, melyeket a közadós a csődnyitás előtt kötött, mélyekre nézve /tehát a csőd-860. szám. 73 nyitás joghatályát közelebbről meghatározni nálunk már azért is a csődtörvény feladatát képezi, mert magánjogunk e részbeni intézkedései kellő tájékozást és kellő biztosságot nem nyújthat- nának. Ez áll különösen a kétoldalú szerződésekre nézve, melyeknél a jogok és kötelességek szabályozása nélkül csak zavarok keletkezhetnének. Ha a közadős vagyonának fentebb érintett rendeltetését tekintjük, ugy nem lehet semmi kétség az iránt, hogy a csődnyitás joghatályára nézve különbséget kell tenni ahoz képest, hogy a szerződő felek közül melyik tett eleget a szerződésnek. Ha a szerződést a csődnyitás előtt a közadős teljesítette, igen természetes, hogy aj tömeg a másik féltől a szerződés telje- sítését követelheti, s hogy a tömeg csak jogával él, midőn az ügyleten alapuló jogokat, melyek kétségtelen vagyonát képezik, a másik fél ellen érvényesiti; ha ellenben a teljesítés nem a közadős, hanem a másik szerződő fél részéről történt meg a csődnyitás előtt, ez esetben az utóbbi a tömeg hitelezője lesz, s mint ilyen, jogot nyer a teljesítéshez; miután azonban a csődtörvény a személyes hitelezők közt általában különbséget nem tesz, miután továbbá ezek igényei érvényesítésére bizonyos módot jelöl ki, — önként következik, hogy a szerződő fél, mint a tömeg hitelezője, igényét ez ellenében csakis a kijelölt rendes módon érvényesítheti. Mindez ugy szólván a dolog természetéből következik, s tán feleslegesnek is volna tekinthető, ha e részben általában ,a magánjog intézkedéseire lehetne utalni, ha továbbá a csődtömeg, mint ilyen s a bukott állása közt általában semmiféle különbség nem léteznék; e különbség azonban lényeges és nem ignorálható, miért is a szóban lévő viszonyok szabályozása, bármily egy- szerűek legyenek is azok, a csődtörvényben nem mellőzhető. A most érintett különbségnek egyik természetes következményekép jelenkezik a javaslat azon intézkedése, melynél fogva a szerződő fél a csődtömeg ellenében nem teljesítést, hanem csak bizonyos pénzösszeget követelhet hogy tehát az elmaradt teljesítés helyett kártérítéssel kell megelégednie. E tekintetben termé- szetesen kivételnek van helye, ha a szerződő felet zálog-, megtartási vagy visszakövetelési jog illeti; mert a két első esetben jogain a jelen tervezet értelmében a csődnyitás által változás nem történik; az utóbbi esetben pedig maga e törvény jogosítja fel őtet arra, hogy azt, mit a szerződés teljesítésére adott, visszakívánhassa. 19. §. A csődeljárás sajátszerű természetéből és rendeltetéséből következik, hogy az a csődtömeg ellen érvényesítendő igényeket, vagyis azokat, melyek természetbeni kielégítésre nem utalvák, származzanak azok akár egy-, akár kétoldalú jogügyletből, pénzbeli követéléssé változtatja, feltéve, hogy az igény általában a jelen fejezet intézkedései alá vonható. A kölcsön-szerződésnél, annak tárgya szerint különbség nem tétetik, s ha a hitelező akár pénz, akár más helyettesíthető dolgot adott, a tömegtől mindig csak pénzt kap, s pedig csak annyit, a mennyi követelésére esik; úgy de ha egyoldalú ügyletnél kivételt tenni nem lehet, ilyet a kétoldalú ügylet sem igazolhatna; mert a kivétel egyenes képtelenségre vezetne, s e mellett a személyes hitelezők egyenlőségével is ellenkeznék. A kereskedelmi forgalomban ép úgy, mint a közönséges életben senkisem vizsgálja azt, váljon az, kivel szerződni kiván, a birtokában levő dolgokat készfizetés mellett vagy hitelre szerezte-e; neki elég tudni, hogy a közadós bizonyos vagyon birtokában volt, s erre támaszkodva, hitelezett neki bizonyos összeget; úgy de ha csőd esetében a tömegből bizonyos dolgok természetben kiadatnának, a csődhitelezőktől elvonatnék egy része azon alapnak, melyre mindenki számított, midőn a köz- adóssal üzleti összeköttetésbe lépett. És ha a javaslattal ellenkező intézkedés már általános szempontból sem helyeselhető, még kevésbé lehet azt bizonyos pl. azon féltétel megtoldásával elfogadni, hogy a másik félnek az, a mit már teljesített, visszaadassék, ha ez a tömegben megvan; [mert, ha áll az, hogy a tömeg kétoldalú szerződéseknél azt, mit a másik fél már KÉPVF. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 1074 360. szám. teljesített, visszaadni tartozik, — akkor e kötelesség nem függhet azon véletlentől, hogy a teljesítés tárgya a csődtömegben meg van-e vagy sem; a törvénynek, ha az érintett felfogást elfogadja, következetesen csak egy út marad, és ez a jog feltétlen elismerése; mert ha a törvény valamely jog gyakorlását a véletlentől teszi függővé, maga szüntet meg minden jogbiztonságot, maga szolgáltat alkalmat arra, hogy intézkedései kijátszásokra és visszaélé- sekre használtassanak. Még kevésbé helyeselhető a porosz és az osztrák csődtörvény azon intézkedése, mely szerint a szerződő fél azt, mit teljesített, vissza nem követelheti, ha a szer- ződésnek maga részéről teljesen eleget tett; mert ez esetben a szerződő fél csak azért, hogy a teljesítés ideje véletlenül a csődnyitás előtti időre esett, felette méltatlanul sújtatnék, maga pedig a kérdéses intézkedés egyenes képtelenségre vezetne; a szóban levő intézkedés szerint ugyanis a hitelező, ha 100 mázsa gyapjúból 80 mázsát már átadott, e mennyiséget a csőd- tömegből visszakövetelhetné; ellenben ha az egész menynyiséget a csődnyitás előtt már átadta, s az a tömegben természetben nincs meg, kénytelen kártérítéssel megelégedni; mi sem a jognak sem a méltányosságnak meg nem felelne. Hogy a 19. §. intézkedése sem a zálog- és megtartási joggal szemben, sem oly esetben, midőn a hitelező a jelen javaslat szerint valamit természetben visszakövetelhet, nem alkal- mazható, a dolog természetéből következik, s bővebb indokolást már azért sem kívánhat, mert e tekintetben a javaslat első részének ötödik és hetedik fejezeteiben határozottan külön intéz- kedés történik. Végre azt sem szükséges külön kiemelni, hogy a javaslat intézkedése által azon különös határozatok sem alteráltatnak, melyeket akár a magánjog, akár a kereskedelmi törvény az ügyletek nem teljesítése esetére megállapít, s melyek által a másik félnek bizonyos jogokat biztosit. Mindezen intézkedések' a jelen fejezet határozatai mellett fenállhatnak, mert ez utóbbi egyebet nem czéloz, mint azon jogkövetkezmények szabályozását, melyeket a csőd- nyitás ténye, mint ilyen szükségképen maga után von. 20. §. Lényegileg a 18. §. indokolásában kifejtett szempontok szolgálhatnak irányadóul akkor is, ha a szerződés a csődnyitás ideje előtt egyik fél részéről sem teljesíttetett; mert ez eset- ben is a szerződés jogokat állapit meg, melyeket a tömeg, mint vagyoni értéket igénybe vehet. A tömegnek tehát kell, hogy szabadságában álljon a szerződés teljesítését követelni, mely esetben a dolog természete szerint, a maga részéről a viszonteljesitéssel tartozik, mert ennek feltétele mellett lett a szerződés a másik fél részéről megkötve; ha ellenben a tömeg a most érintett joggal élni nem kiván, a szerződés egyszerűen feloldottnak tekintendő ép úgy, mint minden más esetben, midőn a teljesítés az egyik fél részéről lehetetlenné válik. Hogy a másik fél a tömeg ellen a szerződés teljesítését nem követelheti, az már a 18. §. indokolásában kifejtetett, s újabb indokolást már azért sem kívánhat, mert a szerződő fél ily esetben még hitelezőnek sem tekinthető, tehát oly igénynyel nem is bir, melyet a tömeg ellen érvénye- sitnie lehetne. Mig azonban a tömeg rendeltetése s annak állása, szemben a szerződő féllel, a szóban levő intézkedést teljesen indokolhatja, — méltatlanság lenne a szerződő felet bizony- talan időn át függőben tartani; miért is jogosnak és méltányosnak mutatkozott a szerződő felet arrayfeljogosítani, hogy ez a tömeget a neki engedett jog érvényesítésére záros határidő kitűzése mellett bíróilag kényszerithesse; ekként eleje vétetvén annak, hogy a tömeg, esetleg a szerződő fél rovására jogtalanul speculálhasson, hogy ennek felelősségét kényekedve szerint bizonytalan időre kiterjeszthesse.360. szám. 75 27. §. Míg az osztrák csődtörvény a közadósnak a csödnyitás előtt keletkezett jogcselekvényei tekintetében az általános polgári törvénykönyv határozataira utal, — a franczia csődtörvény és az olasz kereskedelmi törvény principális különbséget tesz közadósnak a csödnyitás előtti időre eső jogcselekvényei közt; mert mig az ingó és ingatlan javak átruházását, a lejárat előtti fizetéseket, á zálogot, antichresist és jelzálogot érvénytelennek nyilvánítja, ha e jogcselekvények a fizetések megszüntetése előtt 10 napon belől történtek, — azalatt a lejárt fizetéseket s a közadósnak egyéb jogcselekvényeit csak az esetben engedi mint érvényteleneket megtámadtatni, ha a másik fél a fizetések megszüntetéséről tudomással birt, ha tehát a közadós jogcselek- vényei in fraudem creditorum történtek. Ehez képest ugy a franczia, mint az olasz törvény szerint, a közadósnak a fizetések megszüntetése előtt keletkezett jogcselekvényei közül némelyek tekintet nélkül a mala fidesre, ipso iure érvénytelenek, mások ellenben csak a mala fides feltétele mellett támadhatók meg. E principális megkülönböztetéssel szemben ugy a porosz, mint az új német csődtörvény a csődnyitás, illetőleg a fizetések megszüntetése előtti időre eső jogcselekvényeket ipso iure érvényteleneknek nem tekinti, hanem azokat bizonyos feltételek mellett mint érvény- teleneket megtámadtatni engedi; mindegyik törvény tehát azon kétségtelen előnynyel bir a franczia és olasz törvény intézkedése felett, hogy a szükségtelen szigort mellőzi, a mennyiben minden esetben dolositást tételez fel; hogy továbbá nem folyamodik erőszakos fictióhoz és nem decla- rálja feltétlenül érvényteleneknek azon jogcselekvényeket, melyek minden jogi felfogás szerint érvényesen keletkeztek. , Miután a javaslat azon elvből indul ki, hogy a közadós a csődnyitás napjáig szabad kezelési és rendelkezési jogát megtartja, igen természetes, hogy a fentebb idézett törvények közül azokhoz kellett csatlakoznia, melyek" a római jog elvein keletkezve, a közadósnak a csőd- nyitás előtti időre eső jogcselekvényeit ipso iure érvényteleneknek nem tekintik; hanem a hitele- zőket bizonyos jogcselekvények megtámadására feljogosítják. És ez már magában véve oly nevezetes concessio, melyet szemben a kimondott és fentebb érintett elvvel, csak igen fontos okok igazolhatnak. Ily okot szolgáltathat kétségen kívül azon, nálunk is elfogadott axióma, mely szerint fraus ct dolus nemini opitulatur, s mely azt követeli, hogy a fraus és dolus mellett létrejött jogcselekvényeket a közadós hitelezői megtámadhassák. A javaslat tehát távol attól, hogy a közadósnak a csődnyitás napjáig fentartott rendelkezési jogát megtámadná; távol attól, hogy bizonyos ügyleteket azért, mert a későbbi tömegre nézve sérelmet involválnak, ipso iure érvényteleneknek nyilvánítana, csak jogos módot nyújt a hitelezőknek arra, hogy ezek a mala fides mellett létrejött ügyleteket megtámadva, a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékát meghiúsíthassák. És ez a csődeljárás lehető sikere érdekében múlhatlanul szükséges; mert a kérdéses intézkedések nélkül tág kapu nyittatnék a visszaéléseknek, s a közadós jóakaratától függne, hogy akar-e valamit a csődhitelezőknek kielégítési alapul átengedni, vagy sem. A mi a 27. §-ban foglalt egyes intézkedéseket illeti, azok a fentebbiek után kevés megjegyzést tesznek szükségessé. A közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után keletkezett, a hitelezőket megkárosító, továbbá azon ügyleteit és jogcselekvényeit, melyek által a másik fél teljesítést, vagy biztosítást nyer, megtámadhatók- nak kellett kijelenteni, ha a másik fél elölt a csődnyitási kérvény beadása, vagy a fizetések megszüntetése tudva volt, mert ez esetben a jogcselekvény, illetőleg a teljesítés mint a jó- hiszemű hitelezők megkárosítására irányzott jelenkezik; a közadós ép ugy, mint a másik fél tudta, hogy olyasmit vont el a leendő tömegből, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthattak 10*76 360. szám. A javaslat 22. §-a e tekintetben lényegileg az újabb európai csődtörvényekhez csat- lakozik, melyek a csődnyitásnak a bérleti és haszonbérleti szerződésekre csak korlátolt befolyást engednek. Ez álláspontnak megfelelőleg a 22. §. első bekezdése határozottan kijelenti, hogy a tömeg a bérlő vagy haszonbérlő közadós helyébe lép ugyan, de jogában áll mindegyik félnek a netaláni kártérítési igények fenn- és a törvényes vagy szokásos idő megtartása mellett, a szerződést felmondani. Ez intézkedéssel szemben, és tekintettel csődtörvényünk fentebb idézett határozatára, azt lehetne ugyan felhozni, hogy a tömegnek a szerződés folytatása nem igen áll érdekében, hogy tehát tanácsosabb lenne a szerződést egyszerűen megszűntnek nyilvánitani. Tekintve azonban, hogy egyrészről a bérleti szerződéseknél a közadós állása bizonyos figyelmet érdemel, s hogy magára a tömegre nézve sem lehetne mindig czélszerü, ha a szerződés ipso iure megszűntnek nyilváníttatnék; hogy továbbá másrészről a haszonbéri szerződéseknél az ingatlan yagyon jövedelmei a tömegnek kétségtelen vagyonát képezik, melyre a hitelezők jogos igényt tarthatnak, kívánatosnak és czélszerűnek mutatkozik, hogy.a bérleti és haszonbérleti szerződések, melyeknél a közadós mint bérbevevő jelenkezik, a csődnyitás tényével ipso iure megszünteknek már azért se tekintessenek, mert általában semmi nehézség sem forog fenn arra nézve, hogy a kérdéses jogot a tömeg a közadós helyett gyakorolhassa. E mellett azon- ban nem lehetett figyelmen kivül hagyni azon körülményt, hogy a bérleti és haszonbérleti szerződéseknél a felek egyénisége határozott jelentőséggel bir; ugyanazért, ha ezekben a csőd- nyitás folytán változás történik, mód nyújtandó mindegyik félnek arra, hogy a szerződést, tekintettel a történt változásra, felmondhassa. A felmondás természetes következményeként jelenkezik azután azon intézkedés, mely szerint a felek netaláni kártérítési igényei a felmondás által sérelmet nem szenvedhetnek. Még kevésbé lehet befolyása a csődnyitásnak az oly bérleti vagy haszonbérleti szer- ződésekre, melyeket a közadós, mint a bérleti tárgy tulajdonosa kötött, melyeknél tehát Ő mint bérbeadó jelenkezik. A jogviszony ily esetben a csődnyitás ténye által ép oly kevéssé érintetik, mint a tulajdonos személyében történt más változás által. Ezen elvet, mely az álta- lános magánjogi felfogásnak teljesen megfelel, már saját csődtörvényünk is érvényre emelte, s 37. §-ában határozottan kijelenti, hogy a kijelölt formák mellett létrejött haszonbéri szerző- dést a csőd meg nem szünteti. Csőd esetében tehát a tömeg a szerződésbe egyszerűen belép, s azt mindaddig folytatja, mig a kikötött idő letelik, vagy az ingatlan a hitelezők kielégítése végett el nem adatik. Hogy azonban ez megtörténhessék, hogy tehát a bukott által kötött bérleti vagy haszonbérleti szerződés a tömeghez tartozó ingatlanok eladását ne gátolja, hogy ne kelljen minden esetben a végrehajtási árveréshez folyamodni, szükséges volt egyúttal megállapítani, hogy a szabad kézből történt eladás a szerződés megszűnésére nézve a végrehajtási árverés foganatával bir, vagyis, hogy a bérlő, illetőleg haszonbérlő az esetben is köteles lész a bér- leti tárgyat visszabocsátani, ha az nem végrehajtási árverés utján adatott el. Végre mint szükséges kiegészítés jelentkezik a 22. §. utolsó bekezdése, mely magán- jogi szabványaink e részbeni hiányossága mellett már azért is elfogadhatónak mutatkozik, mert a gyakorlat a bérleti és haszonbérleti szerződéseknél, a felek részére körülbelül azon jogokat állapította meg, melyek az osztrák ptk. 1117. és 1118. §§-ban a bérlemény nem, hasz- nálhatása, vagy annak rongálása esetére megállapitvák. 23. §. A jelen javaslatnak a bérleti és haszonbérleti szerződésekre vonatkozó határozatai hiányosak maradnának, ha azok a 23. §. intézkedéseivel kellő kiegészítést nem nyernének; mert egy oly kérdés maradna megoldatlan, mely a gyakorlatban igen sokszor előfordulhat;360. szám. az t. i., ha a közadós a bérleti vagy haszonbérleti szerződést a csődnyitás előtt még meg nem kezdette, vagyis ha a bérleti tárgyat a most érintett időpontig még át nem vette. E tekin- tetben minden lehető megoldás közt legczélszerübbnek mutatkozik, ha a szóban levő esetben a másik fél feljogosittatik arra, hogy a szerződéstől elállhasson, mintha az meg sem köttetett volna. Oly esetben ugyanis, midőn a közadós mint bérlő vagy haszonbérlő jelentkezik, a csőd- nyitás tényével a szerződő felek személyében változás történik, a jog és méltányosság azt követeli, hogy a bérbeadó a szerződés megkezdésére, illetőleg végrehajtására egy harmadik, a tömeg javára ne kényszeríttessék, hanem feljogosittassék arra, hogy a szerződéstől egyszerűen elállhasson. 24. §. A javaslat 24. §-a azon felfogásból indul ki ugyan, hogy a szolgálati szerződés lényegileg a bérleti szerződéssel azonosnak tekinthető, a mennyiben mindkettőnél nem egyszeri, hanem folytonos teljesítés képezi a szerződés tárgyát; mindamellett a kérdést külön megoldan- dónak találta, s nem érte be az egyszerű utalással a haszonbéri viszonyra; mert a kölcsönös érdekek veszélyeztetését látná abban, ha a tömeggondnok tetszése szerint a szerződés féltétlen folytatását, vagy annak rögtöni megszüntetését követelhetné. E felfogásból indulva ki, s tekin- tettel arra, hogy a szolgálati szerződéseknél a felek egyénisége kiváló szerepet játszik, a javaslat úgy a tömeggondnokot, mint a másik felet a szerződés felmondására jogosítja. A most érintett intézkedés azonban a dolog természete szerint nem a bizonyos alakban előállí- tandó munkára irányzott tevékenységet, hanem az állandó szolgálati viszonyt tárgyazza, s nem érintheti a szolgálati viszony azon nemét, melynél a közadós mint szolgálattevő van érdekelve; mert ez utóbbira, mint a közadós személyes tevékenységének productumára, a csődnyitásnak befolyása nem lehet. A javaslat á' közadős munkásságát általában felszabadítja a csőd hatálya alól, tehát azt az érintett alakban sem érintheti, arra a csődnyitásnak befo- lyást nem tulajdonithat. Hogy a javaslat a felmondás idejére nézve ép ugy, mint a bérleti és haszonbérleti viszonynál, a szerződés kizárásával egyedül a törvényre, illetőleg a szokásra utal, abban találja indokolását, hogy a szerződésileg kikötött felmondási idő megtartása mellett módjában állana ugy a közadósnak, mint a vele szolgálati viszonyban álló félnek a szerződés intézkedését a csődhitelezők kárára felhasználni; mert bizonyos esetekben a csődtömeg a szolgálati viszony- nak a törvényesnél rövidebb vagy hosszabb felmondás melletti felbontása által egyaránt meg- károsodhatik; mire nézve módot és alkalmat sem a közadósnak, sem a vele szerződő félnek engedni nem szabad. Hogy az egyes esetekben mily törvényes vagy szokásos felmondási határ- idő szolgál irányadóul, az mindig az adott eset szerint lesz meghatározandó; igy például a kereskedő és segéde közt fennálló szolgálati viszonyra nézve a kereskedelmi törvény; az iparos és segéde közt létező viszony tekintetében pedig az ipartörvény intézkedései lesznek irány- adók; minden más esetben, hol a kiindulási alapot a törvény positiv intézkedése nem képez- heti, a szokás fog irányadóul szolgálni. 25. §. A jelen fejezetben foglalt intézkedések kétségtelen módosítását képezik a magánjogi szabályoknak, de a csőd sajátságos természetében találják indokolásukat. Azonban az itt sza- bályozott jogviszonyokon kivül vannak még más jogviszonyok is, melyek hasonlag kétoldalú szerződéseken alapulnak, melyekre azonban a jelen fejezet határozatait alkalmazni nem lehetne. Ez áll különösen a társasági szerződésből eredő jogviszonyokra nézve, melyek részint a keres- kedelmirészint a magánjogban nyernek szabályozást, melyeknél tehát a csődnyiiás joghatályát részint a kereskedelmi, részint az általános magánjog állapítja meg. E szabályokkal78 360. szám. szemben nem volna tanácsos a jelen fejezet intézkedéseit alkalmazni; mert a társasági szerződés természetével, annak berendezésével egyátalán meg nem férne az, ha a bukott társ helyébe a tömeggondnok léphetne; mert a kereskedelmi törvények szerint, a közkereseti és betéti társaságnál ez egyik beltag ellen rendelt csőd, a társaság féloszlását vonja maga után. Hasonló tekintet alá jő azon viszony, mely a tanoncz és a főnök közt létezik, s mely a szolgálati viszonynyal minden tekintetben nem azonosítható. E viszony az ipartörvény 50—53. §§-ban nyer szabályozást, s arra a jelen fejezet 18—24. §§-ban foglalt intézkedéseket alkalmazni hasonlag nem lehetne. Végre az emiitetteken kivül léteznek még más magánjogi viszonyok is, melyek hasonlag kétoldalú szerződésen alapulnak, s csőd esetére is a magánjogban nyernek szabályozást a nélkül, hogy azokra a tömeggondnoknak a 18. §-ban megállapított jogai kiterjeszthetők volnának. Ezenfelül, miután a 18. §. csak a kétoldalú szerződéseken alapuló viszonyokat tárgyazza, önként következik, hogy annak intézkedései a közadós egyoldalú szerződéseire alkalmazást nem nyerhetnek. így • pl. ha a férj gyermekeinek vagy nejének vagyonát kezeli, az e kezelésből származó viszonyokra a csődnyitás oly befolyást, minőt a 18. §. megállapít, egyáltalán nem gyakorolhat. Mindezen viszonyokra nézve tehát a csődtörvény intézkedései mellett, az általános magánjog, esetleg a különös törvények intéz- kedései alkalmazandók, ezek szerint lévén megítélendő az, hogy a csődnyitásnak mily befolyás tulaj donitható. HARMADIK FEJEZET. A közadós jogcselekvényeinek megtámadása. 26. §. Azon intézkedés, mely szerint a közadós a csődnyitás tényével vagyona tekinte- tében szabad rendelkezési és cselekvési jogát elveszti, ■— magában véve nem lenne elegendő arra, hogy a hitelezőket a lehető kijátszatás ellen biztosítsa. A fizetési tehetlenségnek két stádiumát kell egymástól megkülönböztetni: a concursus materialis-t és a concursus formalis-t; az első már azon időponttal veszi kezdetét, midőn a közadós terhei annak vagyonát tényleg meghaladják, az utóbbi ellenben a csődöt rendelő határozat érvényes meghozatalával kez- dődik. A közadós jogcselekvényeinek természetesen ahoz képest, hogy a fizetési tehetlenségnek melyik stádiumába esnek, különböző következményei vannak; mert mig a csődnyitás után tett cselekvények, ha a tömeget érintik, ipso iure érvénytelenek, — a materialis concursus idejére eső cselekvények ipso iure érvényteleneknek nem tekinthetők, hanem a csődhitelezők részéről bizonyos feltételek mellett mint érvénytelenek megtámadhatók. Azon joghátrányok ellenében, melyeket a hitelezők a közadósnak a concursus materiális stadiumába eső jogcselekvényei a, által szenvedhetnek, szolgált már a római jog szerint az actio Pauliana, melylyel a hitelezők a közadós jogcselekvényeit azok ellenében megtámadhatták, kiknek a közadós hitelezői meg- károsításával valamit elidegenített. A római jognak most érintett intézménye más alakban ugyan, de lényegileg a középkori olasz városok törvényeiben is feltalálható. Lényegileg a római jog felfogásából indul ki a közöns. német perrend, mely a hitelezőket a közadós csalárd elidegenítései ellen védelem alá veszi ugyan, de a gratificatiónak gátot nem vetett; a közadósnak tehát módjában állott egyes hitelezőit a többiek rovására kielégíteni, mi által főleg a külföldi hitelezők szenvedtek. Ezen minden oldalról veszélyesnek elismert jog korlátozására az első lépések a Code de Commeree-ben történtek, mely a közadósnak bizonyos360. sziim. 79 elidegenítéseit, a mennyiben azok a csődnyitást tiz nappal megelőzőleg történtek feltétlenül másokat pedig azon feltétel mellett tekint érvényteleneknek, ha in fraudem creditorum tör- téntek, különösen ha a szerződő fél a közadós fizetési tehetlenséget ismerte. A code de eommerce ezen intézkedésein változást az 1838-iki csődtörvény sem tett, s ennek 443, 446—448. czikkei a Code de Commerce érintett intézkedéseit, emelik érvényre. A most emiitett intézkedésekkel egyenlők az olasz kereskedelmi törvény 555. és 556. czikkeiben foglalt határozatok is. Az 1855-ikiporosz csődtörvény, mely lényegileg az 1838-iki franczia törvény intézkedésein alapszik, a nélkül, hogy a közadósnak a csődnyitás előtti időszakra eső jogcselekvényeit feltét- lenül érvényteleneknek nyilvánítaná, négyféle esetet különböztet meg, melyekben a csődhitelezőknek a jogcselekvények megtámadását megengedi. Hasonló jogot ád a csődhitelezőknek a bajor perrendtartás, melynek 1222—1225. czikkei a porosz csődtörvény érintett intézkedéseivel lényegileg megegyeznek. Végre úgy a rendszer, mint az egyes intézkedések tekintetében a porosz csődtörvényhez csatlakozik az új német csődtörvény is, mely hasonlag négyféle esetet különböztet meg, melyekben a közadós jogcselekvényeit részint tekintettel az időre, részint tekintet nélkül bizonyos időre engedi a hitelezők által megtámadtatni; egyúttal nemcsak a közadósnak saját cselekvényeire, hanem azon cselekvényekre is tekintettel van, melyek in fraudem creditorum mások részéről a közadós javára történnek. Saját csődtörvényünk, valamint sok más kérdésre' nézve, úgy a hitelezőknek szóban levő joga iránt sem tartalmaz kimerítő intézkedést; mert 32-ik §-a mindössze azon terhes szerződésekről rendelkezik, melyeket a bukott, a csődöt megelőzőleg 15 napon belől házas- társával vagy olyanokkal kötött, kik vele harmadizig rokonságban vagy sógorságban áilanak; a 37. §. pedig egyedül a haszonbéri szerződéseket, s ezeket is nem a tömeg érdekeinek megfelelőleg szabályozza. Ily körülmények közt misem természetesebb, mint az, hogy csődtörvényünk mellett sok oly kérdés maradt megoldatlanul, melyeknek helyes és czélszerű megoldása, a csődeljárás sikerének egyik nélkülözhetlen feltételét képezi. A javaslat, valamint több más kérdésben, ugy a közadós jogcselekvényeinek megtá- madása tekintetében is, az újabb törvényekben nyilvánuló felfogást teszi magáévá, s a kérdést a nevezetesebb európai csődtörvények intézkedéseinek alapul vétele mellett szabályozza. Ez eljárásnál természetesen egyik európai törvényhez sem kellett feltétlenül ragaszkodnia, s ezért nemcsak speciális viszonyainkra, hanem a forgalom elutasithatlan igényeire is kellő figyelemmel lehetett. Hogy a javaslat e részbeni intézkedéseinél minő szempontok szolgáltak irányadóul, hogy továbbá az egyes intézkedések a kitűzött ezélnak mennyiben felelnek meg, az a következő §§. indokolásában fog kifejtetni. A mellett azonban, hogy a javaslat a hitelezők megtámadási jogát elvileg megállapítja, s azt részletesen szabályozza, egy más kérdést is meg kell oldania, azt t. i., hogy a meg- támadási jogot a csödhitelezök érdekében ki gyakorolhatja9 E részben a 26. §. második bekezdése a hitelezők beavatkozási jogának fentartása mellett, a tömeggondnokot jelöli ki ugyan, de a harmadik bekezdésben megengedi azt is, hogy a csődválasztmány a tömeggondnokot a meg- támadásra utasíthassa; sőt a tömeg részére a megtámadás keresztül vitelére külön képviselőt is rendelhessen. Az actió Pauliana a római jog szerint is a hitelezők Összességét illette a csőd kiütése után, s e jogot a hitelezők nevében a curator bonorum gyakorolta; a római jog szerint ugyanis nemcsak a cessio bonorum, hanem a missio in bona is minden hitelezőnek javára szolgált. Hogy a római jog szerint a zálogos hitelezők az actio Pauliana részesei nem voltak, abban találja indokolását, hogy a hitelezők nem számíttattak a hitelezők összességéhez, és jogaikat külön érvényesíthették; ellenben kétségtelenül a hitelezők összeségéhez tartoztak azok, kiket privilégium exigendi illetett. Ha ellenben a közadós cselekvénye csak az egyes hitelezd érdekeit sértette, az actio Pauliana kizárólag az érdekelt hitelezőt illette.80 360. szám. 21. §. Mig a javaslat 20. §-a oly ügyleteknél, melyek a csődnyitás előtt egyik fél részéről sem lettek teljesítve, a tömegnek általában szabad választást enged, — e jogot a vételi és szállítási szerződéseknél, melyeknek tárgyát piaczi vagy tőzsdei árral biró dolgok képezik, kár- térítés követelésére szorítja oly esetben, midőn a teljesités ideje a csődnyitás utánra esik. Ez intézkedés, mely lényegileg a porosz és a német csődtörvénynek megfelel, úgy a szőban lévő ügyletek, mint a kereskedelmi jog szempontjából teljesen indokoltnak tekinthető. A kérdéses intézkedés ugyanis csak az időre kötött ügyleteket — Zeitgeschafte — érinti, ezeknél pedig a legnagyobb méltatlanság lenne, ha a tömeg feljogosittatnék, de nem köteleztetnék a belépésre; mert ez által a másik szerződő fél — s ez a kérdéses ügyleteknél nagy fontossággal bir — bizonytalan időn át függőben tartatnék a nélkül, hogy neki jogában állana a tömeget a szer- ződés teljesítésére kényszeríteni. Az ebből származó bizonytalanság, tekintettel arra, hogy a tömegnek a teljesítési idő elérkeztéig a választási jogot minden esetben fentartani kellene, a másik szerződő félre nézve felette káros lehet; mert ez kénytelen lenne a teljesítést előkészí- teni, esetleg tehát a teljesítéshez szükséges pénz megszerzéséről gondoskodni a nélkül, hogy a teljesítési idő elérkeztéig tudhatná, váljon a tömeg a neki engedett joggal fog-e élni vagy sem. A kereskedelmi forgalom lehető biztonsága azt követeli, hogy a szerződő felek kölcsönös jogaik és kötelességeik iránt mindenkor tisztában lehessenek, hogy jogaik, illetőleg kötelessé- geik ne tétessenek függővé oly factoroktól, melyek a szerződés megkötésekor figyelembe vehetők nem voltak. Már maga azon körülmény, hogy a felek az ügylet nem teljesülése iránt kellő' időben biztonságot nyernek, rájuk nézve kétségtelen értékkel bir, mert lehetővé teszi a teljesités elmara- dásából eredhető nagyobb kár elhárítását. Ha a felek mindegyike a szerződés tárgya felett szabad rendelkezési jogát visszanyerve, e szerint rendezheti be speculatióját, — felhasználhatja a kínál- kozó kedvező alkalmat arra, hogy azt, mit a szerződés leendő teljesítésére már tett, kellően értékesíthesse. A mi magát a kártérítés tárgyát illeti, e tekintetben legczélszerübbnek mutatkozott a kereskedelmi tőrvény intézkedéséhez alkalmazkodva kimondani, hogy a felek a szőban lévő eset- ben kártérítés fejében, az árkülönbözetet követelhetik, mely alatt a dolog természete szerint azon különbözet értendő, mely a szerződés tárgyát képező dolgoknak vételi és -piaczi, illetőleg tőzsdei Ára. közt mutatkozik, s mely úgy folyamjegyzékkel, mint két kereskedő bizonyítványával igazolható. A mi végre az időt illeti, mely szerint az árkülönbözet megtérítendő lesz, az helyesen csak a csödnyitás időpontja lehet, mert ennek bekövetkeztével a szerződés teljesítése a közadósra nézve lehetetlenné válik, s az ügylet természetszerű befejezését nyeri. Igaz, hogy a javaslat egyszerűen a kikötött teljesítési idő mellett is maradhatott volna; ez azonban czélszerünek már azért sem tekintethetnék, mert a szállítás nem mindig határozott napra, hanem gyakran hosszabb időre köttetik ki, a midőn a felek egyikének vagy másikának jogában áll előleges felmondás után, meghatározni azon napot, melyen a teljesítésnek történni kell. Ha azonban a teljesités a csődnyitás tényével lehetlenné válik, akkor a felmondásnak nincs többé értelme, mert a tömeg ellenében úgyis csak liquidatiónak lehet helye, s a másik fél a szerződés telje- sítését a javaslat 20. és 21. §§-ai szerint úgysem követelheti. 22. §. Már csődtörvényünk 37. §-a is érvényre emelte az európai magánjogokban nyilvánuló azon felfogást, mely szerint a csőd a bérleti és haszonbérleti szerződés folytatását ki nem zárja; mig azonban az európai törvények nagy része csak abban tér el egymástól, hogy a tömeg- gondnokot a szerződés folytatására majd feljogosítja, majd ismét kötelezi, — csődtörvényünk oly esetben, midőn a közadós mint bérlő vagy haszonbérlő jelenkezik, a szerződést ipso iure •megszűntnek nyilvánítja.360. szám. Sí volna. Megtámadhatóknak kellett továbbá kijelenteni a közadós azon jogcselekvényeit is, melyek által valamelyik hitelezőjének oly biztosítást vagy kielégítést ád, melyhez ennek általában nem, vagy akkor még joga nem volt. A most érintett cselekvények megtámadhatóságát azonban kizárólag a mala fides-hez kötni nem lehetett; hanem szükséges volt egyúttal feltételként kikötni, hogy az ily cselekvények a fizetések megszüntetése vagy a csődnyitási kérvény beadása után, vagy végre a csődnyitást megelőző tizenöt ndpon bellii történjenek; mert e feltétel nélkül a hitelezőknek oly jog adatnék, mely egyrészről a közadós szabad rendelkezési képességével, másrészről a forgalom lehető biztonságával merőben ellenkeznék. E tekintetek természetesen elesnek, ha a cselekvény az érintett időközben történt; mert ez esetben kell, hogy a hite- lezők jogos érdekei minden más tekintetet háttérbe szorítsanak; mert továbbá a közadős ily esetben rendelkezési joggal valójában mái* úgysem bir, s minden cselekvényét, mely a leendő tömeg hátrányára lehet, apriori roszhiszemiiség jellemzi. Hogy a 2. pontbari érintett intézkedés alatt egyrészről a zálog minden neme, és másrészről a fizetés minden módja értendő, az iránt a kérdéses pont általános tartalma mellett kétség nem lehet. Hogy a javaslat a fizetések megszüntetését a csődnyitási kérvény beadásával, illetőleg magával a csődnyitás tényével bizonyos mértékben egyenlőnek tekinti, abban találja indokolását, hogy a javaslat jelen része mint materiális jog a csőd mindkét nemére, tehát a kereskedelmi csődre is érvényes; kereskedőknél pedig a második rész intézkedése szerint, a fizetések meg- szüntetésének a fizetési tehetetlenséggel annyiban egyenlő joghatálya van, hogy az érintett esetben a kereskedő ellen, a csőd azonnal elrendelhető. A materialis concursus teatt, mely rendszerint á fizetési tehetlenséggel veszi kezdetét, kereskedőknél már a fizetések megszün- tetése által jogilag megállapíttatik; misem természetesebb tehát mint az, hogy a fizetések megszüntetésének a fizetési tehetetlenséggel egyenlő joghatályt kellétt tulajdonítani. Végre miután a 27. §. a fizetések megszüntetésének a jogügyletek megtámadására nézve oly fontos befolyást tulajdonit a forgalom lehető biztonsága érdekében, szükségesnek látszott egy bizonyos időpontot kijelölni, melyen túl a fizetések megszüntetése, ha azt csődnyitás követi is, a megtámadásra indokul nem szolgálhat. Igaz, hogy a javaslat a materiális concur- sus idejétől kezdve — s ez főleg kereskedőknél bir fontossággal — a hitelezőknek kétségtelen jogot ád a közadős javaihoz; de ezt csak azon feltétel mellett teszi, hogy a materialis concursust a formális concursus, tehát a csődnyitás ténye követendi; a kérdés e szerint csak áz lehet, hogy mennyi idő alatt kell a fizetések megszüntetésétől kezdve, a csődnyitásnak tényleg bekövetkezni. A porosz csődtörvény e tekintetben egy vélelmet állit fel, mely szerint a fizetések megszüntetése a csőd- nyitást megelőzőleg hat hónapnál távolabb időre nem tehető; lényegileg ez intézkedést fogadta el a német csődtörvény is, csakhogy azt határozottabban formulázta, á mennyiben ép úgy, mint a javaslat 27. §-a, egyenesen kijelenti, hogy a fizetések megszüntetése á megtámadás jogi alapjául nem szolgálhat az oly jogcselekvényeknél, melyek a csődnyitást mögélőzőleg, hat hónapon túl történtek, ez által egyrészről minden esetre nézve külön rendelvén a kérdést el- döntetni, és másrészről nem zárván ki azt, hogy az ügylet más jogczímén megtámadtassák. 28. §. A 28. §. azon ügyleteket sorolja fel, melyek részint minőségüknél, részint a szerződő felek viszonyainál fogva megtámadhatók a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik esetben az ügylet érvénytelenítéséhez a mala fides mint feltétel megkívántatnék; e mellett különbség tétetik a közadósnak visszteher nélküli és visszteher melletti ügyletei közt, s mindkettőre nézve feltételként jelöltetik ki, hogy az ügylet a csődnyitást megelőzőleg két éven belől keletkezett legyen. A mi magukat a 28. §-ban foglalt egyes intézkedéseket illeti, azok következő meg- jegyzések által egészíthetők ki: KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 1185 360. szám. 1. Miután a javaslat az örökséget mint kétségtelen vagyont tekinti, igen természetes, hogy a közadós ebbeli lemoidását. érvényesnek nem tarthatja; a közadósnak általában nem áll jogában vagyona értékét csökkenteni, tehát nem állhat jogában az örökségről vagy hagyo- mányról lemondani. Ugyanezen állást foglalják el az újabb törvények, melyek szerint nem lehet kétség az iránt, hogy a közadós lemondása az örökségről vagy hagyományról mint érvénytelen megtámadható. A mi a visszteher nélkül és a színleges visszteher mellett kötött ügyleteket illeti, azok mint a csalás nemei jelentkeznek, ha a közadós tudva, hogy tartozásait kielégíteni nem képes, köt meg ily ügyletedet. Ha azonban az ügyletek megtámadhatósága e körülmény- től tétetnék függővé, ez a hitelezők érdekeit ki nem elégíthetné ; mert ezekre nézve teljesen közönyös az, hogy a bukott minő szándéktól vezéreltetett; rájuk nézve döntő csak az lehet, hogv a közadós őket kielégiteni nem képes. Ha a közadós valamit elajándékoz, vagy színlett kétoldalú szerződés mellett valamit elidegenit, vagyonának bizonyos részét elvonja azoktól, kik e vagyonra mint kielégitési alapra igényt tarthatnak. A franczia csődtörvény s mindazon törvények, melyek a Code de Commerce alapján keletkeztek, mig az időre nézve egymástól eltérnek, megegyeznek abban, hogy az ajándékozásokat, ha azok a csődnyitást megelőzőleg bizonyos időre esnek, feltétlenül érvényteleneknek nyilvánítják. Ellenben a porosz és a német csődtörvény a kérdéses határidőt két évben állapitja meg, tekintet nélkül arra, hogy a bukott bona vagy mala fide járt-e el az ügylet megkötésénél. Hasonló intézkedést tartalmaz a 28. §. 1. pontja is, mely mig egy- részről a kereskedelmi forgalom elutasithatlan követelményeinek eleget tesz, másrészről tekintettel van az ügyletek lehető állandóságára is az által, hogy a megtámadhatást bizonyos időhöz köti, mi által azon ajándékozásokat, melyek a kijelölt idő előtt keletkeztek, érvényeseknek elismeri és azok megtámadhatását kizárja. Miután annak meghatározása, hogy valamely ügyletet mennyiben lehet ajándékozásnak tekinteni, mint quaestio jacti minden egyes esetben a biró feladatához tartozik, — nem látszott szükségesnek sem az ajándékozás egyes nemeit felsorolni, sem azon kivételeket megállapítani, melyek a 28. §. intézkedése alá nem vonhatók. Ellenben szükségesnek látszott kiemelni, hogy a visszteher nélküli ügyleteket, ha azok csekélyebb értéket képviselnek és a szokásos aj ándékok jellegé- vel birnak, mint érvénytelent megtámadni nem lehet, mert ezeknél a hitelezők megkárosítására irányuló szándék már a priori kizártnak tekinthető. 2. Azon ügyletekre nézve, melyeket a közadós a 2. pont alatt érintett rokonaival köt, csődtörvényünk 32. §-a is intézkedett, de nem kimerítőleg. Törvényhozásunk az 1840: XXII. t, cz. alkotásánál hasonlag azon nézetből indult ki, hogy azon ügyletek, melyeket a bukott rokonaival a csődöt megelőző 15 napon belől köt, gyanúsaknak tekinthetők, s azért az ily ügyleteket érvényeseknek csak azon esetre ismeri el, ha a szerződésben foglalt dolgok mint valóságos tények, alkalmas próbákkal igazoltatnak. Ez intézkedés azonban két irányban elégtelen; egyrészről azért, mert nagyon rövidre szabja az időt, melyen belől a keletkezett ügyletet érvénytelennek tekinti; másrészről, mert a mala fides-t a felek részéről nem zárja ki, ha a szerződésben foglalt tények a valóságnak megfelelnek; tehát nem zárja ki, hogy az ügylet a hitelezők megrövidítésére irányzott szándékkal köttessék; pedig irányadó csak ez lehet. A 28. §. 2. pontja tehát, mig egyrészről az időt czélszerűbben állapitja meg, más- részről az ügyletet csak akkor engedi mint érvénytelent megtámadtatni, ha a közadós rokonai igazolni nem képesek, hogy a közadósnak a hitelezők kijátszására irányzott szándékát nem, ismerték. Ez intézkedés, egyebektől eltekintve, azon előnynyel kínálkozik, hogy a csődtömegről a bizonyítás terhét elhárítja, és e mellett a szerződő félnek a jóhiszeműleg kötött ügylet fen- tartását lehetővé teszi, mi által a forgalom állandóságának szükségtelen veszélyeztetését lehetőleg kizárja. 3. Megtámadhatóknak kellett kijelenteni a férj kezelése alá került nöi vagyon biztosi-360. szám. 88 tását és visszaadását, ha a férj erre törvény szerint kötelezve nem volt. A női vagyon biztosítása vagy visszaadása ily esetben mint indébiti solutio jelentkezik, s e minőségénél fogva önmagában hordja érvénytelenségét. Hogy volt-e a férj bizonyos esetben a női vagyon bizto- sítására vagy kiadására kötelezve, az a magánjog elvei szerint Ítélendő meg, s a javaslat e részbeni intézkedése nehézséget már azért sem okozhat, mert magát a biztosítási vagy kiadási kötelezettséget érintetlenül hagyja, tehát sem a jelenleg fenálló, sem az esetleg alkotandó magánjog intézkedéseinek nem praejudicáL 29. §. A 29. §. tulajdonképen csak kiegészítése a megelőző intézkedéseknek, s indokolását azon elvben találja, mely szerint fraus et dolus nemini opitulatur. Azon jogcselekvények, melyeket a közadós egyenesen a hitelezők megkárosítására irányzott szándékkal teljesít, kell, hogy megtámadhatók legyenek még akkor is, ha a közadós azok teljesítésekor fizetési tehetlen- ségét nem ismerte. Az ily jogcselekvények megtámadhatását azonban a 29. §. kettős feltételhez köti; megkívánja ugyanis egyrészről, hogy a közadós a cselekvényt egyenesen hitelezői meg- rövidítésére irányzott szándékkal vigye véghez; másrészről hogy a másik fél a közadós ezen szándékát ismerte légyen. Mindezt a dolog természete szerint a tömegnek kell igazolni, s a javaslat e részben a tömeget semmiféle vélelemmel sem támogatja és nem támogathatja; mert ha a törvény a hitelezők megtámadási jogát általában időtől nem teszi függővé, ha nekik megengedi, hogy a csődnyitás előtti távolabb időre is visszamehessenek, — ebbeli jogukat oly feltételhez kellett kötni, mely a jogügyletek ily módoni megtámadását kimenthéti; ily feltételként jelentkezik az, hogy a mala fides-t ugy a közadós, mint a másik fél részéről a tömegnek kell igazolni, mit ha tenni képes, nincs semmi ok arra, hogy a jogcselekvényt meg ne támadhassa. Hogy a megtámadható jogcselekvények valamely perben vagy peren kivül történtek-e, a dolgon mitsem változtat; mert az eredményre nézve teljesen irrevelans az, hogy a hitelezők megrövidítésére irányzott cselekvény mily körülmények közt teljesíttetett. 30. §. A váltó mint a hitel abstract képviselője, mint a kereskedelmi forgalom leghivatottabb fizetési médiuma sokat vesztene jelentőségéből, ha az általa képviselt fizetési ígéret oly körül- mények miatt tétetnék bizonytalanná, melyek arra látható befolyást mm gyakorolnak, s melyek a. közvetlen váltóadós speciális viszonyain alapulnak. A kereskedelmi forgalomban méltán ovakodnék mindenki oly Ígéretet készpénz gyanánt elfogadni, melynek teljesítése a közadósnak később bekövetkezett fizetési tehetlensége miatt megtámadtathatik. És habár tagadni nem lehet, hogy a váltóval ép ugy, mint bármely más Ügylettel a hitelezők rovására irányzott vissza- élések történhetnek, — mindamellett á váltó lényegével, annak szem elől nem téveszthető ren- deltetésével merőben ellenkeznék, ha annak birtokosa a váltóősszeg visszafizetésére kényszerít- tetnék azért, mert az adós a fizetés idejekor Összes tartozásainak eleget tenni képes nem volt, Ehez járul még, hogy a váltónál & forgatás következtében sokan lehetnek [a teljesített fizetés visszakövetelése által érdekelve, kik jogtalan zaklatásnak tétetnének ki, habár a zaklatás a váltó- ügylet rendes lefolyása szerint, mint teljesen indokolatlan jelenkeznék. A javaslat tehát ép ugy, mint a nevezetesebb európai törvények, kivételt tesz azon fizetés tekintetében, melyeta közadós egy reá intézvényezett —idegen— vagy egy általa kibocsátott — saját — váltóra teljesít, s e fizetést a 27. §-ban érintett körülmények alapján rendszerint meg- támadtatni nem engedi. Ez intézkedés azonban mereven felállítva ép oly kevéssé volna indokol- ható, mint a fizetés feltétlen megtámadása; miért is a tervezet a váltóra teljesített fizetés tekinte- tében csak annyiban tesz kivételt, a mennyiben a váltóbirtokos, kit előzői ellen visszkereset illetne, a fizetés elfogadására visszkeresetének különbeni elvesztése mellett a váltótörvény szerint kötelezve84 360. ezám. volt. Ha ugyanis a váltó rendes uton czélját éri, ha a fizetési ígéret az által, kit ez egyenesen terhel, 'beváltatik, a váltójog szerint visszkeresetnek, mely a honorálás megtagadásán alapszik, helye nem lehet; igen természetes tehát, hogy ily esetben a váltóbirtokost, ki a fizetés ténye miatt óvással nérn élt és nem élhetett, a felvett fizetés visszaadására kényszeríteni nem lehet. Míg azonban a javaslat a váltóbirtokost a fentebb érintett esetben és feltétel mellett védelme alá veszi, nem tehette ezt arra nézve, ki a váltón mint utolsó elözii jelenkezik vagy a kinek érdekében a váltó tovább adatott, kit tehát visszkereset senki ellen sem illethe.t. Ezt, ha a váltó kiállítása a jóhiszemű hitelezők kijátszására történt, ha tudomással bírt arról, hogy a közadós fizetéseit megszüntette, vagy hogy ellene a csődnyitási kérvény beadatott, — joggal lehet a fizetés visszaadására kenyszeriteni. Igaz, hogy a fizetés, melyet a közadós leljesitett, nem az utolsó előző, hanem a váltóbirtokos kezeibe kerül, miért is a 30. §. második bekezdése látszólag méltatlanságra mutat, — valójában azonban ilyenről szó azért nem lehet, mert az, kinek részére a váltó kiállíttatott, ki tehát mint utolsó előző jelenkezik, a fizetést a váltó tovább adásakor már megkapta, tehát csak annak visszadására köteleztetik, mit jogtalanul szerzett. Ez intézkedés nélkül könnyű lenne a törvényt kijátszani; mert a váltó első birtokosának módjában állana a fizetést saját részére, a váltó egyszerű forgatása által, minden esetre biztosítani; a tömegnek pedig igen nehéz lenne egyes esetekben az összejátszást igazolni, s ennek alapján a fizetést megtámadni. - Hogy kit kelljen egyes esetben utolsó előzőnek tekinteni, az a váltó minőségétől függ, s nehézséggel sem az idegen, sem a saját váltó egyes nemeinél nem járhat. 31. §. Mindaz, mit a javaslat a közádós jogcselekvényeinek megtámadására nézve rendel, hatálytalanná válnék, ha a megtámadható cselekvény azért, mert a közadós annak teljesítésére végrehajtható határozatot vagy egyezséget kieszközölhetni, vagy végrehajtást elrendelhetni, avagy ilyet foganatosíttatni engedett, érvényesnek tekintetnék; mert ez esetben a közadósnak mód- jában állana, különben érvénytelen jogcselekvényeit a megtámadhatás ellen biztosítani. Ennek kivánja a javaslat 31. §-a elejét venni, midőn a fentebb érintett körülménynek a hitelezők megtámadási jogára befolyást nem enged. Ennélfogva oly esetben, midőn valamely ügylet tekintetében végrehajtható határozat vagy egyezség keletkezett, az ügylet mint érvénytelen megtámadható a nélkül, hogy a határozatot vagy egyezséget is mint érvénytelent meg- támadni .kellene. Ily esetben ugyanis nem a határozat vagy egyezség képezi az érvénytelenség alapját ] ennek megtámadása tehát a mellett, hogy felesleges lenne, egyúttal anomaliára vezet- hetne, a jnennyiben egy, minclen tekintetben érvényes bírói akt\is ellen .intéztetnék. Ha maga' az ügylet érvénytelennek nyilvánittatik, ezzel együtt a határozat vagy egyezség is hatályát veszti a nélkül, hpgy a,zt külön megtámadni vagy érvénytelennek nyilvánítani kellene. 32. §. Az örökös akár feltétlenül, akár a íeltár jogkedvezménye mellett fogadta el az örökséget, az örökhagyó képviselőjeként jelenkezik, kivel szemben a csődhitelezők mindazon jogokat megtartják, melyek őket az örökhagyó ellen illették. Ebből Önként következik egy- részről, hogy mit az örökhagyó érvényesen nem tehetett volna, azt az örökös sem teheti; másrészről, hogy mindazon jogcselekvények, melyek szemben az örökhagyóval megtámadhatók Jettek 'Vojflja, az öríikössgl szemben is megtámadhatók maradnak. És e tekintetben azon körül- mény .s$qi „tehet yáltp^ást, ,hojgy az örökös a hagyatékot saját vagyonával esetleg xqát egye- sítette', mert fiz ;es,e#>,e,n is ,a hitelezők jog^ a separatio-hoz fejamarad, tehát az örökhagyó y^gyppa ir^jik jftézye kielégítési £lap lenni .mejg neip szűnik.360. szám. §5 Egyébiránt a 32. §-ban foglalt intézkedés csak folyománya a 17. §-ban kimondott élvnek ; miért is e helyütt a részlejtes. ,és ismételt indokolás helyett el.égpejc látszik .p, 17. §. indokolásában felhozottakra utalni. 33. §. Az actio Pauliana .foganatja abl?an áll, hogy a közadős ,és egy harmadik közt ^étrejö.tt ügylet következményeivel együtt érvénytelennek nyilvánittatik, s minden azon állapotba helyez- tetik, melyben az ügylet megkötése előtt volt. Ugyanezt czélozza a hitelezők Összeségének engedett azon jog is, melynél fogva ezek a közadós jogcselekvényeit megtámadhatják. A 33. §. első bekez- désében foglalt intézkedésből tehát következik, hogy a harmadik azt, mit a megtámadott jog- cselekvény folytán kapott, visszaadni tartozik; hogy a közadós által megszüntetett kötelezettség ismét feléled, az általa elvállalt pedig hatályon kivül helyeztetik. E tekintetben nem tehet különbséget azon körülmény, hogy az ellenfél a szerzett tárgyon túladott, vagy annak általá- ban már birtokában nincsen; mert a tömeg ily esetben a harmadik jogszerű és jóhiszemű birtokost nem támadhatja meg ugyan, de ellenfelétől a tárgy értékét követelheti, ki azt vissza- adni tartozik. Az, hogy az ellenfél a tárgyat cüm fructibus perceptis et percipiendis, vagy egyedül cum fructibus perceptis tartozik-e visszaadni, az általános magánjognak a jó- és roszhiszemű birtokra vonatkozó intézkedései szerint lesz ugyan .meghatározandó; annyi azonban a javaslat szerint sem lehet kétséges, hogy miután az a megtámadási jogot a, szerző rossz- hiszeműségétől tételezi fel, ez az ellene inditott keresetben rendesen mint roszhiszemű birtokos fog szerepelni. Egészen máskép áll a dolog azon dolgokra nézve, melyeket valaki a .közadóstól -ajándékba kapott. Ezekre a 33. §. intézkedését feltétlenül azért nem lehetne alkalmazni, mert az könnyen méltatlanságra, sőt jogtalanságra is vezethetne. A megajándékozott ugyanis, ki az ajándék elfogadásakor jóhiszemben volt, s az ajándékot jóhiszeműleg el is használhatta, könnyen ;azon helyzetbe juthatna, hogy a visszakövetelt ajándék értékét egyéb vagyonából kellene megtérítenie, mit tőle helyesen már azért sem lehetne követelni, mert meglehet, hogy az ajándékot oly czélra használta fél, mire saját vagyonát nem fordította volna. Ezért már a római jog szerint az actio Pauliana-nak a megajándékozott ellen csak annyiban volt helye, a mennyiben az ajándék által gazdagodott. Hasonló szempontból indul ki a javaslat 33. §-a is, mely a jóhiszemű megajándékozottat csak annyiban kötelezi az ajándék visszaadására, a mennyiben az ajándék által tényleg gazdagodott, vagyis ha az ajándéknak vagy értékének még birtokában van akkor, midőn ellene a kereset indíttatik. Mig a 33. §. első bekezdése a 4'ómeg érdekeiről gondoskodik, annak második .bekez- dése az ellenfél jogait állapítja meg, és pedig első sorban a restitutio elveinek megfelelőleg, midőn azt rendeli, hogy az, mi a közadósnak viszonteljesités fejében adatott, a tömeg által visszatérítendő; mert csak ekként jő minden azon állapotba, melyben az ügylet megkötése •előtt volt. E tekintetben azonban a 33. §. második bekezdése szerint két esetet kell egymástól megkülönböztetni; a viszonteljesités tárgya ugyanis vagy megvan a tömegben, vagy abban nincsen meg, s abba be sem folyt. Az első esetben a viszonteljesités tárgya úgy, a mint az a tömegbe ikerült, az ellenfélnek visszaadandó már azért is, mert az ügylet érvénytelenítése folytán a tárgy a tömegre nézve idegen lesz,,s mint ilyen a jelen javaslat értelmében vissza- követelhető ép úgy, mint annak esetleges értéke, ha a tárgy a tömeg által már eladatott. Ellenben az utóbbi esetben, a tárgy vagy értékének a tömeg részéről leendp visszaadjásáról szó nem lehet azért, mert p, ,viszonteljesités ,a közadős yagyonába ment át, s a tömeg általa xiem gazdagodott: az jigylet megt^ad^tóságánp-k alpját ma^a a csfJdnyitás ténye s nem azon körülmények 'képezik, melyqk Jközt az ügylet létrejött; ja.z tehát, mit az ^Ujenfél a most86 360. gzám. érintett momentum alapján megtámadott ügyletből igényelhet, csak közönséges cstidkövetelés lehet, melyet a tömeg ép úgy, mint minden más csődkövetelést, egyedül a felosztás alá kerüI6 vagyon arányában köteles kielégíteni. Ehhez járul még, hogy ha a tömeg a szóban levő esetben a viszonteljesités értékét megtéríteni tartoznék, — a roszhiszemü szerződő, ki a köz- adós fizetési tehetetlenségét ismerve bocsátkozott ezzel jogügyletbe, előnyt nyerne a jóhiszemű szerződő felett, ki követelését csakis mint csődhitelező érvényesítheti. 34. §. A restitutiónak egy további következménye az, hogy a szolgáltatás alapját képező követelés ismét feléled. Ha tehát az ügylet a hitelezőkkel szemben érvénytelennek nyilvánitta- tik, s ennek következményeként a megtámadott szolgáltatás a csődtömegnek visszaadatik, igen természetes, hogy az annak alapját képezett követelésnek ismét hatályba lépnie kell. 35. §. A javaslat 35. §-a kiegészítéséül a már megállapított határozatoknak, azon eseteket sorolja fel, melyekben a jogügylet a jogutód ellen is megtámadható. Mindaz, mit a jelen javas- lat a jogügyletek megtámadására nézve megállapít, illusoriussá válnék, ha a roszhiszemü szerző a tárgy átruházásával, az ügyletet a megtámadás ellen biztosithatná. Ennek kívánják elejét venni a 35. §-ban foglalt intézkedések, melyeknek egyenként és Összesen alapfeltételét az képezi, hogy az ügylet a jogelőd ellen megtámadható lett légyen; mert ha az ügylet a jog- előddel érvényesen megköttetett, s a jelen törvény szerint megtámadásnak kitéve nincsen, az a jogutód ellen sem lesz megtámadható. A mi egyébiránt a kérdéses §. egyes intézkedéseit illeti, azok következő megjegyzések által egészíthetők ki: 1. A fentebb érintett feltétel mellett helyt enged a javaslat a megtámadásnak a jogutód ellen, ha ez fraudis conscius volt, ha a szerzés idejekor tudta, hogy a közadós az ügyle- tet csak színleg vagy hitelezői kijátszása végett kötötte. 2. Ha a jogutód a megtámadható ügylet folytán valamit ajándékba kapott, reá ugyan- azon elvek alkalmazandók, melyek a 33. §. első bekezdésére nézve felhozattak. Az ügylet tehát, mely a jogelőd ellen feltétlenül megtámadható lett volna, a jogutód ellen csak azon féltétel mellett lesz megtámadható, ha ez a szerzett tárgynak vagy értékének még birtokában van, ha tehát általa tényleg gazdagodott. Ez esetben teljesen indokoltnak látszik ellenében a megtámadásnak azon megszorítással helyt engedni, mely a 28. §. 1. pontjának indokolásában kiemeltetett. A bírónak a jogutódnál is azt kellend tehát vizsgálnia, mennyiben lehet a fén- forgó esetben ajándékozásról szó; mennyiben lehet vagy kell az ajándékozást csekélyebb értékénél fogva közönséges kedveskedésnek, s nem a hitelezők kijátszására irányzott ténynek tekinteni. 3. Mindazon tekintetek, melyek a jogutód elleni megtámadás korlátozását joggal köve- telik, teljesen elesnek azon személyeknél, kik a 28. §. 2. pontja alatt érintett cathegoriába tartoz- nak, kik ellen tehát a javaslat akkor is, ha mint jogutódok jelenkeznek, az ügyletet meg- támadhatónak nyilvánítja, a mennyiben igazolni nem képesek, hogy azon körülményekről, melyek az ügyletet elődjükre nézve megtámadhatónak qualificálják, tudomással nem birtak. Igaz, hogy a szóban levő. intézkedés szorosan vett jogi szempontból alig volna indokolható; mert a szerződő felek rokonsági viszonya az ügyletek érvényességére — absolut jogi szempontból — befolyással nem lehet; tekintve azonban, hogy az egymással rokonságban álló személyek közt keletkező ügyletek, a mennyiben azoknál materialis érdekek forognak fen, az 'összejátszásra rendszerint alapos gyanút szolgáltatnak, a forgalom lehető biztonsága azt követeli, hogy a törvény a szóban lévő esetben szorosan vett jogi szempontok helyett inkább czélszerűségi szempontokból induljon ki; ezek pedig a kérdéses intézkedést teljes mértékben igazolják.360. szám. 87 4. Miután az örökös az örökhagyóval jogilag egy személyt képez, illetőleg ezt a hagyaték tekintetében repraesentálja, a javaslat az örökös ellen ép úgy engedi meg az ügylet megtámadását, mint az örökhagyó ellen; tehát tekintet nélkül azon korlátozásokra, melyeket a különbeni jogutódokkal szemben majd tágabb, majd szűkebb kiterjedésben kijelölt. 36. §. A nevezetesebb európai törvények mig egyrészről az adós bizonyos jogcselekvényei- nek megtámadását a hitelezőknek megengedik; másrészről e jogot eltérőleg ugyan, de általá- ban bizonyos időre szorítják, elejét kívánván venni ez által annak, hogy az actio Pauliana a forgalom biztonságát veszélyeztesse. E szempontból indul ki a javaslat is; midőn a megtáma- dási jog gyakorlását a csődnyitás napjától számított két esztendőre szorítja. Ennél hosszabb határidő már azért sem volna indokolható, mert a javaslat intentiója szerint a csődeljárás rendszerint két esztendő eltelte előtt kell, hogy teljesen befejeztessék. 37. §. Az actio Pauliana gyakorlati sikere rendszerint bizonyos tények tudásának vagy nem tudásának igazolásától levén feltételezve, miután a bizonyítás ez irányban a peres eljárás szabályainak megfelelöleg csak a legritkább esetben sikerülhet, az actio Pauliana által elérendő czél biztosítása végett szükségesnek látszott kimondani, hogy a biró a bizonyítékokat a teljes- ség szempontjából szabadon mérlegelhesse, a mi csak akként válhatik lehetségessé, ha a biró az érintett irányban a peres eljárás szabályaihoz kötve nincsen. NEGYEDIK FEJEEET. Beszámítás. 38. §. Az újabb csődtörvények kivétel nélkül megállapítják azon feltételeket,'melyek közt a «ompensationak helyt engednek; és ebbeli intézkedéseik nemcsak azon fó'elvre nézve egyeznek meg, mely szerint a compensatio csőd esetében is azon feltételekhez van kötve, melyek közt. azt a fennálló törvények különben megengedik; hanem részletes intézkedéseik közt is nagyban és egészben bizonyos öszhang létezik. Mindezen intézkedések kétségtelenül a római jogban találják ugyan alapjukat, de annak tanait, melyek sok tekintetben hiányosak voltak, sikerrel egészítették ki. A javaslat természetesen nem a római jog, hanem az újabb törvények álláspontját foglalja el, s a beszámítást ellentétben a korábbi felfogással, mely szerint a tömeg érdekei tartandók egyedül szem előtt, főleg a hitelezők érdekében szabályozza. Az ellenkövetelés ugyanis, melylyel a csődhitelező a tömeg ellen bir, reá nézve bizonyos tekintetben a fedezet jellegével bír ép ugy, mint a zálog- és megtartási jog; méltatlanság lenne tehát a hitelezőt arra kény- szeríteni, hogy ez tartozását a tömegnek teljesen fizesse ki, saját követelését pedig a tömeg •ellen liquidálja, tehát elégedjék meg azon quótdval, mely követelésére a tömegből jut. Ha a törvény a hitelezőnek jogot ad arra, hogy ez a kezei közt levő tárgyakból magát a zálog- és megtartási jog alapján kielégíthesse, — e jogot meg kell adni azon hitelezőnek is, ki a köz- adós követelésének, tehát pénzének van birtokában; e tekintetben nem tévén különbséget azon körülmény, hogy a hitelező ellenkövetelése esetleg ínég nem járt le; mert a tervezet szerint a tömeg elleni követelések, a csődnyitás tényével annyiban lejártaknak tekintendők, hogy a tömeg- nek jogában áll azokat, figyelem nélkül a netaláni lejáratra, azonnal kifizetni; a tömegre88 360. isim. nézve tehát nem történik jogtalanság az által, hogy ellenében egy még le nem járt követelés cömpensáltatik. Miután á javaslat a beszámítást általában a fennálló törvényes feltételekhez köti, — önként következik egyrészről, hogy annak feltétélei általában és első sorbatn netíl á csőd- törvény, hanem az általános magán-, a kereskedelmi vagy a váltójog e részbeni intézkedései szerint itélendők meg; másrészről, hogy ily követelésekre nézve, melyeknek compensálását a magán-, kereskedelmi, vagy váltójog meg nem engedi, beszámításnak a csődtömeg ellen egy- általán helye nem lehet; igy pl. miután a kereskedelmi jog szerint a társaság tartama alatt ennek adósai sem egészben, sem részben nem számithatják be á társaságnak azt, mit az egyes tagok ellen követelhetnek, — a beszámításra csőd esetében sem hivatkozhatnak. 39> §• A csődtömeg érdekei nem találhatnának elég védelmet azon intézkedésekbén, mélye- ket akár a magán-, akár a kereskedelmi, akár végre a váltójog a compensatio kizárására nézve felállít; mert mindazon kizárások, melyeket a most érintett törvények megállapítanak vagy megállapíthatnak, nem a csőd esetére számitvák; ugyanazért szükségesnek látszik, szem- ben a 88. §-ban felállított elvvel, azon eseteket is megállapítani, melyekben a beszámítás, különösen a csődtömeg érdekéből, de egyúttal a csődeljárás természetének megfelelőleg kizá- ratik. E tekintetben a javaslat 39. §-a háromféle intézkedést tartalmaz, melyek külön-külön következő megjegyzéseket tesznek szükségessé: 1. Ha a hitelező csBdnyitás után lesz a tömegnek adósa, a compensatiónak, tekintet nélkül az ellenkövetelés keletkezési idejére, azért nem lehetne helyt adni, mert ez esetben a követelés a tömeg tulajdonát illetőleg,' annak vagyoni értékét képezi, mely az összes hitelezők- nek kielégítési alapul szolgál ; mert továbbá a csődnyitás után egyik hitelezőnek sem áll jogában a tömeg ellen kiváltságos kielégítési módot szerezni, pedig a beszámítás, mint ez az előbbeni §. indokolásában kiemeltetett, a fedezet jellegével bír, mely ha kellő időben szerez- tetik, a hitelező részére a kiváltságos kielégítést biztosítja. Az, hogy a hitelező követelése a csődnyitás előtt már létezett, a dolgon mit sem változtathat; mért e követelés csak jogczim volt arra, hogy a hitelező annak alapján a beszámításhoz jogot szerezzen, de hiányzott maga a tényleges jog • és valamint nem áll jogában a hitelezőnek a csődnyitás után, egy már koráb- ban létezett követelés alapján zálog-, vagy megtartási jogot szerezni, — úgy nem áll és nem állhat jogában a beszámítás áltál azon közösségből kilépni, melyben a csődnyitás idejekor a többi hitelezőkkel állott. Ehez járul még, hogy a beszámítás megengedése a visszaélések kimerit- hetlen forrásává lenne, mely a roszlelkű hitelezőknek a tömeg értékének önkényes csökkenté- sét lehetővé tenné. 2. Lényegileg a fentebb előadott okok igazolhatják a compensatio kizárását oly eset- ben is, midőn valaki a közadósnak már korábban tartozott, s a tömeg ellen csak a csödnyitás után szerez követelést. Ha a hitelezők összessége a tömeghez tartozó követelésekre már jogot nyert, az adós a római jog szerint is hiában szerzett követelést, mert azt a tömeg ellen com- pensálnia nem lehetett. A római jog ezen intézkedéseit, melyek az újabb európai csődtörvé- nyekbe is átmentek, a javaslat már azért sem mellőzhette, mert azok helyességét kétségbe vonni alig lehetne. Ehez járul még, hogy a visszaélések a beszámítás kérdéses neménél még veszélyesebbek lehetnének, s a tömeg teljes megsemmisítésére vezethetnének minden oly eset- ben, midőn énnek nagy részét activ követelések képezik. A tömeg adósa minden módot felhasz- nálna arrá, hogy adósságától olcsó szerrel megszabaduljon^ mire nézve a beszámítás mint igen kényelmes eszköz kínálkoznék; a jóhiszemű hitelezők minden tájékozástól megfosztatnának a tömeg állását illetőleg, mert nem tudhatnák, hogy a künlevő activ követelések közül mire3(10. szám. S9 számithatnak. Azon körülmény, hogy a tömeg elleni követelés a csődnyitás előtt egy más hite- lező tulajdonaként már létezett, a jelen esetben sem tehet különbséget, mert az utóbbira nézve a compensatio nem létezett, utódja pedig azt az elöbbeni pont alatt kifejtettek szerint, a csőd- nyitás, után érvényesen meg nem szerezhette. 3. A par conditio creditorum elvének megfelelőleg, s mert a jelen javaslat a materialis concursus joghatályát elismeri, kizárandó volt a beszámítás oly esetben is, midőn a hitelező, ki a közadósnak a csddnyitás előtt már adósa leit, és a közadós ellen az ezzel kötött jogügylet, vagy jogátruházás vagy valamelyik hitelező kielégítése által követelést szerzett, jóllehet a fizetések megszüntetéséről, illetőleg a csődnyitási kérvény beadásáról tudomással birt. Ez intézkedés ellenében azt lehetne ugyan felhozni, hogy a kérdéses compensatio ellen elég védelmet ád az actio Pauliana, hogy tehát a compensatiót külön érvénytelennek, illetőleg kizártnak nyilvánítani nem szükséges. Ez ellenvetés azonban azért nem birhat jelentőséggel, mert az actio Pauliana a hitelező részéről felteszi, hogy ez frandis consciut volt, s mert ezt a kérdéses esetben igazolni alig lehetne, az actio Pauliana siker nélkül maradna. A szóban lévő esetben az egyedül helyes kiindulási alap az, hogy a materialis concursus idejében sem áll jogában egyik hitelezőnek is helyzetét megváltoztatni, a közösségből kilépni; pedig ez történ- nék, ha a 39. §. 3. pontjában foglalt intézkedés fel nem vétetik. A fizetések megszüntetésével a közadós tartozásai rendszerint alászállnak értékükben; a személyes adósnak tehát módjában állhatna a tömeg ellen olcsó követelést szerezni, s ekként tartozását a compensatio segélyével kiegyenlíteni; a kérdéses intézkedés tehát ép úgy, mint az 1. és 2. pont alatt foglalt hatá- rozatok, azon visszaéléseknek kívánja elejét venni, melyek a compensatióval a tömeg meg- károsítására történhetnének. Nehogy azonban a compensatio kizárása a forgalomra nézve több hátrányt vonjon maga után, mint mennyit a tömeg érdekében elhárítani kiván, — a javaslat a. compensatiót a szóban lévő esetben csak azon feltétel mellett zárja ki, ha a hitelező a köve- telés megszerzésekor a fizetések megszüntetésérői, illetőleg a csődnyitási kérvény beadásáról tudomással birt, mi természetesen minden egyes esetben a tömeg által lesz igazolandó; a javaslat tehát csak jogot ád a tömegnek a nélkül, hogy e jog érdekében a bizonyítási köte- lességet a hitelezőre hárítaná. 40. és 41. §§. A javaslatnak a beszámítás kizárására vonatkozó intézkedései a visszaélések meg- gátlására elégtelenek lennének, ha azok a 40. §-ban foglalt határozat által ki nem egészíttet- nének; mert a tömeg külföldi adósának módjában állana, egy belföldi hitelezővel egyetértve, a tömeget megrövidíteni, vagyis kötelezettsége alól az által felszabadulni, hogy a tömeg ellen valamely követelést megszerez; mi a sűrű kereskedelmi összeköttetések mellett nem épen lehe- tetlen- A kérdés csak az lehet, hogy minő mód választassék az érintett visszaélések meg- gátlására? A külföldi adóst nem mindig lehetne felelősségre vonni; mert ez, ha saját országa törvényei szerint beszámítással élhet, a belföldi biróság competentiája alá nem tartozik; nem marad tehát egyéb hátra, mint az, hogy a belföldi hitelező, ki követelését in fraudem credito- rum, vagyis hogy a compensatiót lehetővé tegye, a tömegnek egy külföldi adósára ruházza, vonassék felelősségre, illetőleg köteleztessék azon hátrány megtérítésére, melyet a tömeg a beszámítás által szenved. E hátrány rendszerint evidens lesz; mert a tömeg hitelezői rende- sen csak aránylagos kielégítésre tarthatnak igényt, holott a beszámítás által teljes kielégítés- hez jutnak; a hátrány tehát a tömegre nézve azon összegben fog állani, melyet a hitelező a reá eső quótán túl beszámítás utjn'n kapott. Tegyük fel pl., hogy a tömeg A. belföldi hitele- zőnek adósa 1000 forinttal, B. külföldi lakos ellen pedig 1000 forint követelése van; ha a tömegből az egyes követelésekre 50% esik, — világos, hogy a tömeg a kérdéses esetben a KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 12 '90 360. szám. beszámítás folytán 500 forintot veszt; mely összeg megtérítésére a belföldi hitelező, ki a beszámítást in fraudem ereditorum lehetővé tette, joggal kötelezhető. A 41. §-ban foglalt intézkedés tulaj donképen csak folyománya lévén a 14. §. második pontjában kimondott elvnek, e helyütt újabb indokolást nem kiván, s elégnek látszik e tekin- tetben csak annyit megjegyezni, hogy a 41. §. nélkül kételyek támadhatnának az iránt, váljon a 14. §. második pontjában foglalt intézkedés beszámítás esetében alkalmazható-e vagy semf Az osztrák csődtörvény is, mely egyébként a levonásról nem intézkedik, szükségesnek látta kimondani, hogy a hitelező, ha oly le nem járt követelése, melytől kamatok nem járnak, beszá- mítás útján kiegyenlíttetik, a törvényes kamatok levonását tűrni tartozik. Hogy az osztrák csődtörvény ezen nagyon is általános intézkedése sem a méltányosságnak, sem a dolog termé- szetének meg nem felel, azt a 14. §. indokolásában kifejtettek után, hol a Carpzow-féle rend- szer tarthatlansága kimutattatott, kétséget sem szenvedhet. ÖTÖDIK FEJEZET. Visszakövetelési jog. 41 §. Megfelelőleg a javaslat 1. §-ában kimondott elvnek, a csődnyitás joghatálya nem ter- jedhet ki azon dolgokra, melyek a tömegben találtatnak ugyan, de nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik. A hitelezők egyedül a tömeghez tartozó javakból leendő kielégítésre tarthatnak igényt, s nem követelhetnek kielégítést oly dolgokból, melyek a közadós vagyonát, s e szerint a tömeg kiegészítő részét nem képezik. Ez elvnek megfelelőleg intézkedik saját csődtörvényünk a leléteményekröl és közpénzekről (17. §.), a no ingatlan javairól (18. §.), az osztatlan állapotban lév'ó rokonok javairól (19. §.), a társasági vagyonról és a közösségről (20. és 21. §§.), a bizományi árúkról s általában oly tárgyakról, melyek másnak kétségtelen tulajdonát képezik (38. §.), továbbá a női hozományról. Mindezekre nézve csődtörvényünk a természet- beni visszakövetelést általában megengedi a nélkül, hogy egyrészről a lehető egyes eseteket mind kimerítené; és másrészről az igények természete szerint, a kellő megkülönböztetési meg- tenné. Ehhez járul még, hogy csődtörvényünk érintett intézkedései legalább részben a mai fel- fogásnak meg nem felelnek, tehát a kellő átalakítást már e szempontból is kívánatossá teszi. Miután a javaslat az általános indokolás szerint kizárólag egyik európai törvényt sem vette és nem vehette alapul, a szóban lévő intézkedések tekintetében is legczélszerűbbnek látszott az intézmény jogi fejlődését és annak természetét venni kiindulási alapul, s az egyes intézkedése- ket az ekként nyert eredménynek megfelelőleg és tekintettel hazai viszonyainkra megállapítani. A mi a 42. §-t illeti, mely a visszakövetelési jogra nézve az általános elvet állapítja meg, annak egyes intézkedései következő megjegyzéseket tesznek szükségessé: 1. A javaslat mellőzve a visszakövetelési jog specialisálását, egyrészről azon elvet állapítja meg, mely szerint a tömegben lévő azon dolgok, melyek nem közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik, visszakővetelhetők; másrészről kijelenti, hogy a visszakövetelési jogra nézve, alapuljon az akár dologi, akár személyes igényen, az általános jogi elvek mellett, a tervezetnek e részbeni speciális intézkedései szolgálnak irányadóul. E meghatározásokból önként következik, hogy a visszakövetelési igények a csődperen kivül esnek; hogy továbbá csőd esetében is azon jogi elvek szerint itélendők meg, melyek szerint csődön kivül elbirálan- dők lettek volna, s a csődtörvények e részbeni határozatai csak annyiban birnak jelentőség- gel, a mennyiben bizonyos igényekre nézve — miként ez a következő §§. intézkedéseiből kitű-360. szám. 91 * nik — külön dispositiókat tartalmaznak. Hogy a javaslat különösen a visszakövetelés egyes eseteit fel nem sorolja, abban találja indokolását, hogy az e részbeni közelebbi meghatározás, ha az a teljességre igényt tarthatna is, csak zavarokra és nehézségekre adna alkalmat; a szó- ban lévő igények ugyanis vagy tulajdonjogon alapulnak, mely esetben a tulajdoni keresetnek az igény, illetőleg a tárgy természetének megfelelő egyik vagy másik nemével lesz a vissza- követelési jog érvényesítendő; ellenben ha annak alapját személyes igény képezi, annak érvé- nyesítésére a személyes keresetek megfelelő neme fog szolgálni; mindkét esetben a jog alapját azon körülmény képezi, hogy a visszakövetelt dolog a tömeg tulajdonának nem tekinthető; a kereset tehát a tömeg vagyona ellen egyik esetben sem intéztetvén, az nem a csődtörvény, hanem az e részben fenálló általános jogi elvek szerint lesz érvényesítendő. Hogy a javaslat a közadósnak, meghatározott czélból átadott váltók, kereskedelmi papírok és egyéb követelések, továbbá a bizományosnál lévő árúk visszakövetelése iránt külön nem intézkedik, abban találja indokolását, hogy a csődtörvénynek e részben képzelhető speciális intézkedései vagy meg- egyeznek a váltó- illetőleg a kereskedelmi törvény e részbeni határozataival, vagy nem; az első esetben a speciális intézkedések legalább is feleslegesek lennének, az utóbbi esetben pedig nem igazolható módon alteráljálc azon biztosságot, melyet a váltó- és a kereskedelmi törvény e részbeni intézkedései czéloznak, s mely a kereskedelmi forgalom egyik elutasithatlan köve- telményét képezi. A váltóbeli és egyéb kereskedelmi követelések a váltó-, illetőleg a keres- kedelmi törvény szerint vagy visszakövetelhetők bizonyos feltételek mellett, vagy nem; sem az egyik, sem a másik esetben a felek helyzetén a csődnyitás ténye által változás nem törté- nik; a követelés tehát a csődnyitás ténye után is vagy visszakövetelhető marad, vagy vissza- követelhető nem lesz. 2. Az újabb európai törvények kivétél nélkül érvényre emelik azon elvet, mely szerint pretium succedit in locum rei; abból indulván ki, hogy a visszakövetelési jog, melyet megálla- pítanak, illusoriussá válhatnék, ha az csak oly esetben engedtetnék meg, midőn az idegen dol- gok a tömegben még természetben meg vannak. És ez ép oly természetes, mint igazságos; mert ha a tömeggondnok adta el vagy értékesítette az idegen dolgokat, ezt csak mint annak meg- bízás nélküli ügyviselője tehette, kit a visszakövetelési jog illet; e jog, mely a csődnyitás előtt már létezett, a tömeggondnok által nem alterálható, ha pedig a dolgot a közadós a csődnyi- tás előtt eladta vagy egyébként értékesítette, ez esetben idegen pénz vagy érték folyt a tömegbe, melyre ez ép ugy. mint magára a dologra, igényt nem formálhat; és a legnagyobb méltatlan- ság lenne az érdekelt felet arra kényszeríteni, hogy ez követelését úgy, mint minden más sze- mélyes hitelező, a tömeg ellen liquidálja. Valamint a hitelezőnek nem áll jogában állását meg- változtatni, s a hitelezők közösségéből kilépni, — ugy sem a közadós, sem a tömeggondnok nem tekinthető feljogosítottnak arra, hogy a tulajdonos jogi állását megváltoztassa, hogy ezt megfoszsza egy oly jogtól, mely őt a csődnyitás előtt már kétségtelenül megillette. A javas- lat is ezen felfogásból indul ki, s a külföldi törvények e részbeni intézkedéseit már azért sem ignorálhatta, mert ellenkezésbe jött volna azon határozatokkal, melyeket a kereskedelmi tör- vény a visszakövetelési jogra nézve megállapít, s melyek — ha a forgalom elutasithatlan köve- telményeit ignorálni nem akarjuk, — a csődeljárás mellett is érvényben tartandók lesznek. 43. és 44. §§. Azon kiváló fontosság, melylyel a vétel a kereskedelmi forgalomban bír, a törvény- hozásoknak indokul szolgált arra, hogy a vételt, mint a kereskedelmi forgalom egyik fő és alapügyletét külön, és pedig a magánjog elveitől eltérőleg, szabályozzák! Az .e részbeni intéz- kedések nem pusztán a formára szorítkoznak, hanem az eladó és a vevő jogainak szabályo- zásával is foglalkoznak, s különösen a tulajdon megszerzésének feltételeire nézve a magánjogi92 360. szám. felfogástól sok tekintetben eltérnek. Ezen eltérő intézkedéseknek természetes következménye volt az, hogy a vindicatio feltételei is a kereskedelmi forgalom természetének megfelelőleg ren- deztettek. Mindez természetesen csak akkor volt lehetséges, midőn a törvényhozások a római felfogástól eltérve, azon elvet emelték érvényre, mely szerint a tulajdon átruházására maga az akarat, maga a szerződés ereje elegendő a nélkül, hogy a birtokba vétel feltétlenül meg- kívántatnék. E felfogásnak megfelelőleg az egyes országok törvényei az eladónak, különösen csőd esetére, különféle jogokat biztosítottak, s a vindicatio-t majd szélesebb, majd ismét szű- kebb alapon szabályozták. A javaslatnak e tekintetben természetesen a korábbi csődtörvények intézkedéseihez alkalmazkodni nem lehetett; mert nem téveszthette szem elől azon intézkedése- ket, melyeket a magyar kereskedelmi törvény az eladó jogaira nézve megállapit; a javaslatnak is tehát ép ugy, mint a német csődtörvénynek, az eladó visszakövetelési jogát azon határokon belől kellett szabályozni, melyeket e részben a kereskedelmi törvény kijelöl. A mi magukat a 43. és 44. §§-ban foglalt intézkedéseket illeti, azok igazolására a következő megjegyzések szolgálhatnak: 1. Megfelelőleg a kereskedelmi törvény azon intézkedésének, mely szerint a fuvarozó addig, mig az árú rendeltetése helyére nem érkezik, s a fuvarlevél ugyanott az átvevőnek kiszolgáltatva nem lett, a feladó későbbi utasításait követni tartozik (right of stoppage in transitu, droit de suite). — a javaslat 43. §-a szerint az eladó a vevőnek más helyről átküldött árúkat visszakövetelheti, ha ezek a csődnyitás előtt a rendeltetés helyére nem értek, s a közadósnak, vagy helyette egy harmadiknak, pl. a tömeggondnoknak kézbesítve nem lett. A javaslat 43. §-a tehát az újabb csődtörvényekben elfogadott azon elvet emeli érvényre, mely szerint a feladó az elküldött árúk felett szabad rendelkezési jogát mindaddig megtartja, mig azok az átvevőnek tényleges birtokába vagy rendelkezése alá nem kerülnek. Az eladónak engedett ezen kedvezmény ellen azt lehetne ugyan felhozni, hogy ha ő az árút feladta, illetőleg a vevő részére elküldötte, arról mintegy lemond, s egyedül a vételárra nézve tartja fenn igé- nyeit; hogy továbbá a droit de suite a közlekedés gyorsasága mellett nem is bír többé jelen- tőséggel, mert az árú rendesen előbb ér rendeltetése helyére, minthogy az eladó megállitási jogát gyakorolhatná; daczára azonban a most érintett körülményeknek, a droit de suite a legrégibb időktől a mai napig fentartotta magát s azt a kereskedelmi forgalom csak érdekei- nek súlyos megsértésével nélkülözhetné. Egyrészről ugyanis a fuvarozás nem mindig esz- közölhető rövid idő alatt, sőt az, főleg tömeges forgalomnál, nem ritkán napokat és heteket vesz igénybe; másrészről a kereskedelmi forgalmat nem lehetne a készpénz melletti eladásra utalni; mert ez esetben az oly minimumra szoríttatnék, mely tényleges megsemmisítésével egyenlő lenne; kell tehát, hogy az eladó, ki vevőjét a legtöbb esetben csak névleg és hitele után ismeri, az elküldött árú felett bizonyos- időpontig, különösen pedig mig az útközben van, szabadon rendelkezhessék; kell továbbá, hogy rendelkezési joga érvényesítéséül az elküldött árúkat mindaddig, mig azok a közadós tényleges birtokába vagy rendelkezése alá nem kerül- tek, visszakövetelhesse. 2. Hasonlag a kereskedelmi törvény intézkedéseinek felelnek meg a 44. §-ban foglalt határozatok, melyek a visszakövetelést, tekintettel a kereskedelmi forgalom lehető biztonsá- gára, három esetben zárják ki; és pedig a) ha a tömeggondnok a h'ózadósnak a vételből eredő kötelezettségeit már teljesítette; mert ez esetben a jog, melyet a kereskedelmi törvény a feladó részére biztosit, minden alapját elvesztette, és nincs semmi elfogadható ok arra, hogy a tömeg az érvényesen megszerzett árúkat ki- vagy visszaadja; a droit de suite mindössze azt czélozza, hogy az eladó a fizetetlen vételárra nézve magát biztosithassa; ha azonban a vételár már kifizettetett, vagy ha a tömeg a. vételből eredő kötelezettségeknek már eleget tett, az eladó jogainak védelmére ok többé nem létezik, b) Ha az árú, mielőtt az rendeltetése helyére360. szám. 93 érkeznék, a fuvarlevélben kijelölt átveoŐvek már kiadatott. A droit de suite csak addig tart, mig az árú az átvevőnek vagy természetben, vagy a fuvarlevél kézbesítése mellett át nem ada- tott; ennek megtörténtével a feladó rendelkezési joga megszűnik, s átmegy a fuvarlevélben kijelölt átvevőre, ki az árú felett a fuvarlevél alapján ép úgy rendelkezhetik, mintha az árúk már physicai birtokában volnának. A törvényhozás távol attól, hogy a forgalom biztonságát mozdítaná elő, egyenesen annak veszélyeztetését tenné lehetővé, ha kérdéses esetben a fel- adó visszakövetelési jogát elismerné, mert a két egymás mellé állított jog érvényesítése min- den képzelhető biztosságot megszüntetne, c) Ha az árút a csődnyitás előtt így harmadik, a rendeletre szóló rakjegy átvétele mellett, jóhiszemnleg megvette. A kereskedelmi törvény szerint a feladó és fuvarozó megállapodhatik abban, hogy a fuvarozó az átadott árúkról rákjegyet, vagy oly okmányt állítson ki, mely által ez magát az árú kiadására, a rakjegy minden jogszerű birtokosa irányában, leköti. A rakjegy e meghatározásából következik egyrészről, hogy az árú feletti rendelkezés kizárólag a rakjegy jogszerű birtokosát illeti; másrészről, hogy a rakjegy kiállításával a feladó rendelkezési joga megszűnik, miért is ezt sem a droit de suite, sem a vindicatio nem illeti. Ha tehát a közadós az árút, a rakjegy átadása mellett eladta, a feladó akkor is, ha mint eladó jelentkezik, a visszakövetelési jogot még az esetben sem gyakorolhatja, ha a tárgyak a tömeg birtokában találtatnak. Valamint azonban a váltónál a hátirat, illetőleg az okirat puszta birtoka csak azon esetben elegendő a legitimatióra, ha a váltó továbbadása meg nem tiltatott, — úgy a rakjegynél is megkívántatik, hogy ennek továbh- adása 'a hátirat kizárásával megtiltva ne legyen; mert a nem forgatható — recta — rakjegy a tulajdon átruházására nem elegendő, s a traditió-t nem pótolhatná. Végre, hogy a javaslat a harmadik vevőnél a bona fides-t megkívánja, abban találja indokolását, hogy a törvény sem a közadósnak, sem a tömeggondnoknak oly cselekvényét érvényesnek el nem ismerhetné? mely a jóhiszemű eladó kijátszását czélozhatná. 45. §. Már az általános indokolásban kifejtettek azon okok, melyek a házastársak, s különö- sen a nő vagyonjogainak kiváltságolása ellen harczolnak; egyúttal jeleztetett azon irány is, melyet a törvényhozásnak a nő igényei tekintetében követni kell. Mindaz tehát, mi a jelen fejezetben a házastársak, s különösen a nő vagyonjogaira nézve megállapíttatik, tulajdonképen csak folyománya a jelzett elveknek és az érintett iránynak. E szempontból tekintve a dolgot, az egyes §-ok részletes indokolása helyett bizton lehetne a már kifejtettekre utalni; azonban a dolog sokkal fontosabbnak látszik, az egyes intézkedések sokkal mélyebben behat-i reform- ként jelenkeznek, hogysem azok részletes igazolását e helyütt mellőzni lehetne. Azok után, mik a csődeljárás rendeltetéséről és természetéről már több helyütt mondat- tak, alig lehet kétség az iránt, hogy a javaslat egyes intézkedéseinél egyedül a hitelezők érdekei és az általános hitel követelményei lehetnek irányadók. Sem azon körülmény, hogy a nő férje sorsában osztozkodik, sem a most érintett momentumok nem követelik ugyan, hogy a nő a hitelezők érdekében áldozatokra kényszeríttessék; mert a hitelezők ebbeli igényei, melyek a külön vagyonrendszernél értelemmel alig bírhatnának, a vagyonközösség mellett is nehezen lenné- nek valósithatók; mindamellett tagadhatlan, hogy a házasfelek közt a vagyon összekeverése, a férj javainak a nő érdekében felhasználása nagyon meg van könnyitve; minek természetes következménye azután az, hogy a jóhiszemű hitelezőkre nézve a kellő tájékozás megnehezit- tetik. A különbcző igényperek, melyek a most érintett tényekből eredhetnek, a hitel és biza- lom megingatására vezetnek, s a törvényhozást arra ösztönzik, hogy a hitelezőket a nő tulajdoni igényei ellen védelem alá vegye. A védelem megállapítását és biztosítását ez irány- ban czélozzák a javaslat 45. és 46. §§-ai, melyek a mellett, hogy a nő igazi tulajdonát a hite-94 360. szám. lezők érdekében nem confiscálják, lehetőleg elejét veszik annak, hogy a házastársak saját- szerű helyzetüket, melyben a vagyon összekeverése nagyon is lehetséges, a hitelezők meg- károsítására fel ne használhassák. E tekintetben mindenek előtt szükségesnek mutatkozott általános elvként kijelenteni, hogy a nő valamely dolog kiadását csak az esetben követelheti, ha igazolni képes, hogy a visszakövetelt dolgot már a házasság megkötése előtt birta, vagy a házasság megkötése után ugyan, de nem a közadós pénzén szerezte. Ez intézkedés tehát feltételként köti ki minden esetre annak igazolását, hogy a visszakövetelt dolgok nem a közadős tulajdonát képezik. Ez igazolás, melynek feltételeit általában sem lehetne meghatározni, egyes esetekben nehézségek- kel járhat ugyan; de minél több nehézségekkel jár a vindicationak alapul szolgáló ügyletek egymásutánját kimutatni, — annál kevésbé lehet kétség az iránt,, hogy a bizonyítást a tömegre hárítani nem lehet; mert a nő, ha valódi és nem fictiv jog forog kérdésben, rendszerint képes lesz jogát igazolni, mig ellenben a törneggondnoknak az ellenkezőt bebizonyítani mód- jában alig állhatna. A most érintett nehézségeket sem nem kevesbítheti, sem meg nem szüntetheti azon körülmény, hogy a visszakövetelt dolgok a vindicans birtokában vannak; mert azon körül- mény, hogy a vindicans a visszakövetelt dolgokat a csődnyitás idejekor birja, véletlenség lehet, mely a tulajdonjog megítélésének magában véve irányadóul nem szolgálhat. Ha a kijátszások meg- gátlását a törvényhozás egyik feladatának tekintjük, akkor nem lehet megengedni, hogy a nő a legértékesebb dolgokat pusztán az által vonhassa el a hitelezők kielégítése elől, hogy azokat egymásnak a csődnyitás előtt tényleg átadják. Valamint a vindicans azt, hogy a visszakövetelt dolgok tulajdonát képezik, általában a szerzésnek alapul szolgált ügyletekkel köteles igazolni, — úgy köteles igazolni azt is, hogy a pénz, melyen valamely dolgot a házasság megkötése után szerzett, tulajdonát képezte, köte- les lévén tehát kimutatni azon ügyletet,'' melynek folytán a pénzt szerezte. Az, hogy a nő a pénzt esetleg a férjtől pl. a tartozás visszafizetése által szerezte, különbséget nem tehet, feltéve, hogy a szerzés ténye kifogás alá nem eshetik; mert a pénz ily esetben kétségtelenül a vindicans tulajdonába ment át, tehát azt, mit e pénzen szerzett, tőle elvonni nem lehet. 46. §. Csődtörvényünk 42. §-a az üzlet folytatásához tartozó dolgokról csak annyiban intézkedik, a mennyiben az élelem keresésére szükséges eszközüket és szerszámokat a tömegből kiadatni rendeli. Ez intézkedés azonban, tekintettel a polg. törvk. rendtartás 395. §-ára; tekintettel továbbá a jelen javaslat 1. §-ára, mely szerint a csődnyitás joghatálya, a közadósnak csak végrehajtás alá vonható vagyonára terjed ki, — teljesen feleslegesnek mutatkozik. A 46. §. nem is azt czélozza, hogy a közadósnak az élelem fentartásra szükséges szereit a csőd hatálya alól kivegye; hanem elejét akarja venni annak, hogy különösen a nő ne igényelhesse a férj üzletéhez tartozó azon dolgokat, melyek, mert nem minden esetben tartoznak a polg. törvk. rendtartás 395. §-a alá, a csődtömeg kiegészítő részét képezik, és mint pl. a gépek, nagy értékkel bírhatnak. E tárgyakra nézve a visszakövetelési jog kizárása magától érthetőnek látszik ugyan, de e körülmény a javaslat szóban lévő intézkedését még sem teszi feles- legessé. Valamint ugyanis nem lehetlen az, hogy a bukott üzletét idegen eszközökkel folytatta; úgy nem lehetetlen az is, hogy az általa használt dolgok nem az ő, hanem nejének tulajdo- nát képezik; mely esetben a vindicatiót a 43. §-ban kimondott elvhez képest kizártnak tekin- teni nem lehet. Miután azonban a férj üzletéhez tartozó dolgok mellett azon vélelem harczol, hogy ezek az ő és nem nejének tulajdonát képezik, — teljesen indokoltnak látszik, ha a visszakövetelési jog csak mint kivétel, és pedig egyedül azon esetben engedtetik meg, ha a nő tulajdonjoga a közadós által használt dolgokon külsőleg felismerhető, ha tehát az érintett vélelemnek helye nem lehet.360. szám. 95 HATODIK FEJEZET. A tömeg hitelezői, 47. §. A csődeljárás, mely a közadós kitelezőinek bizonyos szabályok szerint kielégitését czélozza, már e természeténél fogva is bizonyos költségeket, bizonyos kiadásokat von maga után, melyek részint a sumtus oeconomici, részint a sumtus processus jellegét veszik fel, és minden esetben azokat megelőzőleg egyenlitendők ki, kiknek érdekében a csődeljárás folyik. E kiadá- sok és költségeken felül azonban keletkezhetnek a felosztandó tömegnek még oly tartozásai is, melyek a nélkül, hogy a tömeg felosztását czélzó eljárással szorosan összefüggnének, hasonlag a tömegből, és pedig a csődhitelezőket megelőzőleg egyenlitendők ki azért, mert a tömeg érdekében contraháltatnak. Ehez képest keletkezik azon megkülönböztetés, melyet az újabb európai törvények elfogadtak, s mely a tömeg költségeit és tartozásait, habár ezek közt sok esetben alig van különbség, mint önálló terheket jelöli meg, s azokat, kik e terhek kiegyen- litését követelhetik, a ró meg hitelezőinek tekinti. A most érintett hitelezők és a közadós hitelezői közt — legyenek ez utóbbiak akár zálogos, akár személyes hitelezők — azon különbség van, hogy az elsők a csődeljárásba még az esetben sem vonhatók, ha igényeik megállapítására a tömeggondnokot befolyás illeti. De különböznek a tömeg hitelezői azoktól is, kiket visszaköve- telési vagy elkülönítési jog illet — vindicantes iure dominii, separantes és quasi separantes; — mert mig ez utóbbiakat csak bizonyos kiváltság illeti arra nézve, mit igényeikkel követelnek, — a tömeg hitelezői az u. n. csődhitelezőkkel semmiféle közösségben nem állanak, sőt ezek irányában kivétel nélkül mint hitelézők jelenkeznek olyképen, hogy a tömegből semmiféle kielé- gítésnek helye nem lehet, mig a tömeg hitelezőinek követelései, vagy ezeknek bizonyos része ki nem elégíttetett. Az újabb csődtörvények, melyek az általános és a különös csődtömeg közt különb- séget tesznek, a tömeg költségeit is a szerint osztják fel, a mint ezek az általános, vagy a különös csődtömegre vonatkoznak. Már az 1853-iki ideiglenes csődrendtartás határozott különb- séget tesz az általános és á különös költségek közt, és ezeket vagy az általános, vagy azon különös tömegből rendeli kielégíttetni, melyre vonatkoznak, vagyis melynek érdekében történ- tek. így az érintett csődtörvény 11. §-a szerint a tömeghez tartozó ingatlan javakból és azok- nak a csödtartama alatti jövedelmeiből mindenekelőtt azon költségek egyenlitendők ki, melyek a csőd tartama alatt a vagyon fentartásából, kezeléséből és értékesítéséből, továbbá az ily vagyonra bejegyzett követelések liquidálásából felmerültek; a 14. §. szerint a záloggal terhelt ingók árából hasonlag a hitelezőket megelőzőleg egyenlitendők ki a fentebb érintett költségek; a 17. §. pedig a bányávágyonra a 11. §. emiitett intézkedéseit hasonlag kiterjeszti. Az országbírói értekezlet, mely csődtörvényünket a telekkönyvi intézménynek megfelelőleg kiegészítette (IV. 9. és 13. §§-ban), lényegileg az ideiglenes csődrendtartás 11., 14. és 17. §-aít tartotta fen. A javas- lat tehát, midőn a tömeg költségeit, mint oly terheket jelöli ki, melyek minden más igényt és követelést megelőzőleg elégitendők ki, tulajdonképen csak az eddigi törvényes intézkedéseket tartja fen, s azokat csak annyiban módosítja, a mennyiben ezt vagy a javaslat constructiója, vagy a kellő világosság szükségképen megkívánja. A mi a tömeg tulajdonképeni terheit — adósságait — illeti, ezek a 49. §. intézkedése szerint a tömeg által kötött, illetőleg fentartott vagy megtámadott ügyletből keletkezhetnek, s az eljárási költségedtől abban különböznek, hogy bizonyos szerződési kötelezettséget tételez- nek fel, s a nélkül, hogy a csödnyitással szükségképen járó költségek jellegével birnának, a96 360. szám. közadós összes vagyonát terhelik; tehát minden más követelés előtt egyenlitendők ki. A jelen javaslat ugyanis a tömegnek több esetben megengedi, hogy ez a közadós által kötött ügyle- tet fentarthassa, tehát abba beléphessen; más esetekben ellenben a tömeget az ügylet meg- támadására jogosítja fel. Ez intézkedéseknek azonban természetszerű következményeként jelen- kezik az, hogy a tömeg egyrészről az átvett ügyletet a maga részéről'teljesíteni, és másrészről azt, mi az ügyletből befolyt, visszatéríteni tartozik. Ebbeli kötelezettségei tehát az egész vagyont terhelik, s azoknak minden más követelést vagy igényt megelőzőleg, kell a. közadős javaiból kielégíttetni; miért is azok helyesen tekinthetők a tömeg terheinek. Megfelelőleg azon elvnek, mely szerint azok, a kik akár zálog, akár megtartási, akár más czímen a közadósnak bizonyos vagyonából követelhetnek kielégítést, s a személyes hitelezők közé nem sorozhatok, — a 47. §. második bekezdése szerint a költségek és tartozások azon tömegből egyenlitendők ki, melyre vonatkoznak, tehát azon arányban, melyben a külön kielé- gítés alapjául szolgáló vagyont terhelik. Ezen intézkedés, mely az általános és a különös csőd- tömeg megkülönböztetésén, ezek külön jogi természetén alapszik, esődtörvényünk szerint jelen- leg is alkalmaztatik; miért is annak bővebb indok lása e helyütt szükségesnek nem mutatkozik. Végre azon controversiák elkerülése végett, melyek a tömeget terhelő költségek ter- mészete iránt keletkezhetnének, szükségesnek látszott kimondani, .hogy azon tömegköltségek, melyek a csődben történt felszámítással járnak, csak. annyiban terhelik a külön tömeget, a mennyiben a felszámított követelés a külön tömegből kielégíttetik. Ezen intézkedés teljesen mái- tányosnak mutatkozik; mert ha a költségek különleges természete nem világos, akkor leg- helyesebbnek látszik, ha a költségek azok közé számittatnak, melyeket a csődeljárás mint ilyen, szükségképen maga után von, melyek tehát nem az egyes privilegiált, hanem az összes csődhitelezők érdekében történnek. 48., 49. és 50. §§. Megfelelőleg a 47. §-ban kimondott általános elvnek, a javaslat 48—50. §§. megálla- pítják azon tételeket, melyek mint a tömeg költségei és tartozásai vagy az általános, vagy vala- mely speciális tömegből elégitendők ki, és sem pusztán előnyös tételeknek nem tekinthetők, sem a közadós többi tartozásaival egy sorba nem helyezhetők. A mi magukat az egyes §§. intézkedéseit illeti, melyek részben jelenlegi csődtörvényünk intézkedéseivel is megegyeznek, — azok kiegészítéséül a következők szolgálhatnak: 1. A 48. §. megállapítván a tömeg költségeit, ilyeneknek jelenti ki a) mindazon költ- ségeket, melyek ugy magával a csödnyitással, mint a csődeljárás szabályának megfelelő kezeléssel, értékesítéssel és felosztással járnak, és részben a sumtus oeconomici, részben a sumtus processus fogalma alá esnek. Mindezen tételek oly természetes terheit képezik a tömegnek, miként az e részbeni bővebb indokolás már azért is feleslegesnek mutatkozik, mert a javaslat nem szorít- kozik arra, hogy a csődeljárási költségeket általában mint a tömeg költségeit kijelölné; hanem részletesen felsorolja mindazon jogczímeket, melyek alapján a tömeg részéről költségek köve- telhetők lesznek, magától értetvén, hogy a 48. §. 1. pontja alatt érintett költségek a 47. §-ban kimondott elvnek megfelelőleg, az általános vagy azon speciális tömeg által viselendők, melyre vonatkoznak, melynek érdekében tétettek; b) a közadős részére megállapított tartási költsé- geket ; mert ha a közadós a hitelezők beleegyezésével tartásban részesittetik, e tartás minden kétségen felül az egész tömeget terheli; c) azon költségeket, melyek a tömeg ellen érvénye- sített igények felszámításával és megállapításával járnak, tehát kivétel nélkül a sumtus processus cathegoriájába tartoznak. E költségek részletezését annál inkább mellőzni lehetett, mert a rész- letezés legfelebb a liquidatióval járó egyes cselekvények felsorolásában állhatna; ez pedig360. szám. 97 szükségesnek már azért sem mutatkozik, mert a tervezet második 'részében leend helye azon esetek megállapításának, melyekben a felmerült költségek nem a :töméget, hanem az egyes vagy az összes hitelezőket terhelik. így pl. meg kellend állapítani, hogy mig a hitelezők össze- hívásával járó költségeket a tömeg viseli, a bejelentéssel összekötött költségek az illető hitele- zőket terhelik; hogy azon költségek, melyek a hitelezőknek a bejelentés elmulasztása miatt szükségessé vált összehívásából erednek, azon hitelezőket terhelik, kik az újolagos Összehívást szükségessé tették ; hogy azon perek költségeit, melyekben a tömeggondnok is részt vesz, a tömeg köteles viselni, hogy a visszakövetelési jog érvényesítésére irányzott per költségei, & per- rendtartás általános szabályai szerint, a vesztes fél terhére esnek. Ez okból a 48. §. 3. pontja a felszámítással és megállapítással járó költségek általános felemlítése mellett arra szorítkozik, hogy a lehető kivételekre utal; jelezni kívánván ez által, hogy a sumtus processus nem minden esetbtn és nem feltétlenül esnek a tömeg terhére; d) a tömeget terhelő s a csőd tartama alatt lejáró adókat és közterheket, melyek alatt egyrészről a közadós személyes adója nem érthető, de melyek másrészről az állami és községi adóknak, továbbá a közterheknek mindazon nemeire kiterjednek, melyek a tömeget képező ingatlanokat terhelik, s a csőd tartama alatt esedékesek lesznek. Az adók és közterhek szorosan véve költségeknek nem tekinthetők, s inkább a tar- tozások jellegével bírnak; mindazonáltal a dolog lényegére nézve teljesen közönyös az, hogy melyik cathegoriába soroztainak; s a különbség e tekintetben mindössze az 50. §. intézke- désénél mutatkozik, mely szerint a tartozások a költségeket megelőzik. E körülmény azonban az adóknak és közterheknek a tömeg tartozásai közé leendő felvételét azért nem igazolhatná, mert a csőd tartama alatt lejáró adók és közterhek előleges kifizetése mellett semmi esetben sem szólnak azon indokok, melyek a tömeg tartozásainak elsőséget vindicálnak, s az 50. §. indokolásában részletesen kifejtetni fognak; e) a csődnyitás után teljes szegénységben elhalt közadósnak legszükségesebb betegségi és temetési költségeit, melyeknek a tömeg költségei közé sorozását inkább humanisticus, mint jogi okok igazolhatják. 2. A tömeg tartozásai, miként már kiemeltetett, bizonyos tekintetben hasonlag a tömeg költségei közé sorozhatok ugyan, de ezektől lényegesen különböznek, a mennyiben az előbbiek mindig egy, a hitelezők Összességét kötelező obligatiot tételeznek fel. Azok, kiknek a tömeg ily módon kötelezve van, s kik a tömeg hitelezőinek tekinthetők, sem a csődhitelezőkkel, sem egy- mással közösségben nem állanak, a creditorum universitas-hoz nem tartoznak. Ebből folyólag a tömeg hitelezői, kiket jogaik érvényesítésében a csődeljárás nem gátolhat és nem korlátozhat, annak befejezését bevárni nem tartoznak; s mert követeléseik nemcsak a töme- get, hanem a csődhitelezőket is terhelik, kielégittetésüket minden más hitelező előtt igényelhetik. A javaslat ép úgy, mint az újabb törvények, a csődtömeg képviselőjének bizonyos jogkört ád, melyen belől ez a tömeg érdekében kötelezettségeket vállalhat, és pedig vagy bizonyos cselek- mények által, vagy bizonyos jogügyletek megkötésével; az egyik esetben úgy, mint a másikban a keletkezett kötelezettség a közadós összes vagyonát terheli, az mint a tömeg tartozása jelenkezik, tehát minden más hitelezőt megelőzőleg elégítendő ki; magától értetvén, hogy a tömeggondnok által elvállalt kötelezettség a csődtömeget csak az esetben terhelendi, ha a tömeggondnok a törvény által kijelölt, vagy a hitelezők által engedett jogosítvány körét túl nem lépi. A tömeg tartozásának tekinti továbbá a 49. §. 2. pontja a közadós ügyleteiből eredő igényeket, a mennyiben a tömeg az ügylet teljesítését követeli, vagy a mennyiben a teljesítésnek a csődnyitás után kell történni. A javaslat 18., 20, 22. és 24. §§. a tömeggondnokot feljogosítják arra, hogy az a közadós által kötött ügyletekbe beléphessen. Ha a tömeggondnok e joggal élve, az ügyletet átveszi, ezzel együtt átveszi azon kötelezettség teljesítését is, melyet az átvett ügylet a közadós ellenében megállapított, tekintet nélkül arra, hogy az ügylet volt-e már teljesítve vagy sem. Igaz, hogy a csődnyitás ténye a közadós kötelezettségeit rendszerint megszünteti, KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 1398 360. szám. s a hitelezők igényeit pénzben követelhető kártérítésre változtatja; de. a törvény e szabály alól maga tesz kivételt, midőn egyrészről a tömeggondnoknak az ügylet átvételét megengedi, és másrészről bizonyos ügyletek folytatását határozottan követeli. Igen természetes tehát, hogy minden oly esetben, midőn a tömeg a kétoldalú ügylet teljesítését a maga részéről követeli; vagy midőn a teljesítésnek, mint pl. bérleti és haszonbérleti szerződéseknél, a csőd tartama alatt kell történni, — a tömeg az ügyletből eredő, illetőleg a csőd tartama alatt lejárt köte- lezettségnek, minden más tartozást megelőzőleg eleget tenni köteles. Végre a tömeg terhei közé számítja a 49. §. 8. pontja a tömeg jogtalan gazdagodásából eredő igényeket. A javaslat 6. §-a a közadós azon intézkedéseit és jogcselekvényeit, melyeket ez a tömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás után tesz, a hitelezők irányában érvényteleneknek nyilvánítja, egyúttal visszaadatni rendeli azt, mit a közadós a csődnyitás után valamely ügylet következtében telje- sített. Ez intézkedésnek mintegy természetes következményét képezi a 49. §. 3. pontja, mely a tömeg jogtalan gazdagodását mint érvényes szerzési jogczímet el nem ismeri. Ha a közadós a csődnyitás után valamely ügyletet köt, vagy valamely jogcselekvényt végez, s ennek folytán a tömegbe bizonyos érték folyik be, — a tömeg jogtalanul gazdagodnék, ha a befolyt értéket megtartaná, vagy azért megfelelő ellenértéket nem adna. A hitelezők a közadós vagyonát azon állapotban veszik át, melyben azt a csődnyitás ténye találta; igen természetes tehát, hogy annak a közadós által utólagosan kötött ügyletekből eredő gyarapodására igényt nem tarthat- nak, tehát azt, mi a tömegbe ily módon befolyt, kielégítésükre nem fordíthatják. Mindez ter- mészetesen nem nyerhetne alkalmazást,, ha az ügylet a közadós részéről a csodnyitás előtt köttetett, vagy ha a közadós által a csődnyitás után kötött ügyletből a tömegbe érték be nem folyt; mert az első esetben mint kötelezett nem a tömeg, hanem a közadós jelenkezik, ki ellen a másik fél igényeit csak mint csődhitelező érvényesítheti; az utóbbi esetben pedig hiányzik az alap, melynél fogva a tömeget kötelezettnek lehetne tekinteni. 3. Az 50. §. azon esetről intézkedik, ha a tömeg a költségek fedezésére nem elegendő, ha tehát azon kérdés merül fel, hogy a most érintett terhek közül melyeket kell előbb kielégí- teni. Az osztrák csődtörvény, ellentétben a javaslattal, a költségeknek ád elsőséget a tömeg tarto- zásai felett a nélkül, hogy ez intézkedését közelebbről indokolná. Egyébiránt bármily indokok vezérelték is az osztrák törvényhozást, annak szóban lévő intézkedése elfogadhatónak nem mutatkozik. A tömeg tartozásait képviselő érték ugyanis annak kiegészítő részét nem képezi, a közadós vagyonához nem tartozik; az tehát, miként már kiemeltetett, levonandó, mielőtt általában kielégítésről szó lehetne. Ellenben a tömeg költségei szükséges folyományai azon eljárásnak, mely a hitelezők összessége érdekében folytattatik; azok tehát e természetüknél fogva azon vagyont terhelik, mely a hitelezőkre nézve kielégítési alapul szolgál; ez pedig egyedül a netto-tömeg lehet. Ily körülmények közt igen természetes, hogy ha elsőségről szó lehet, ha ilyennek megállapítása általában szükségessé válik, az csakis a tömeg tartozásait illet- heti. Azon körülmény, hogy az osztrák csődtörvény a csőd tartama alatt esedékessé vált adókat a tömeg költségei közé sorozza, azok kiváltságolására indokul már azért sem szolgál- hat, mert a törvény sem az állami és községi adók, sem más közterhek lehető biztosítása végett nem folyamodhatik oly Jictióhoz, mely alapjában helytelen, következményeiben pedig igazságtalan lehet. Hogy a javaslat a tömeg tartozásai, mint ilyenek közt elsőséget nem ismer, igen természetes; mert erre minden elfogadható alap hiányzanék; ellenben nemcsak méltányos- nak, hanem jogosnak is látszik, hogy a tömeg költségei közt a készpénz-kiadásoknak adassék elsőség; mert a jog és méltányosság egyaránt azt követeli, hogy a positiv kár minden, még a legigazságosabb nyereséget is megelőzze. Ha akár a bíróságnak, akár a tömeggondnoknak merülnek föl készpénzbeli kiadásai, ezeknek úgy az adókat és közterheket, melyeknek ki nem fizetése positiv kárnak nem tekinthető, mint a munkadíjakat szükségképen meg kell előzniök;360. szára. 99 minden esetben szabályul szolgálván az, hogy az egyenlő cathegoriába eső követelések egymás közt aránylagosari elégitendők ki, ha azok teljes kielégítése nem lehetséges. 51. §. A csődeljárásra nézve nagy befolyással van a separatió, vagyis azon javak elkülöní- tése, melyeket a közadós másokkal akár a tulajdon közösségénél, akár társasági viszonynál fogva, akár más közösség alapján együttesen bírt, s melyekre nézve a vele közösségben lévőket bizonyos jogok illetik. A csődnyitás ténye a közösséget rendszerint megszünteti, s minden ily esetben azon kérdés merül fel: váljon azoknak, kik a bukottal közösségben voltak, minő jogok engedtessenek a megszűnt viszonyon alapuló igényeikre nézve? Saját csődtörvényünk e tekintetben egyáltalán nem intézkedik, mert annak az osztatlan állapotban lévő javakra (19. §.), s a közös- ségre (21. §.) vonatkozó intézkedései mindössze a bukottat illető rész kinyomozására és meg- állapítására vonatkoznak a nélkül, hogy azon igények iránt, melyek a fenállott viszonyból másokat illethetnek, csak említést is tennének; egyedül a 20. §. foglal magában némileg álta- lános intézkedést, a mennyiben az 1840: XVIII. t. cz. 46—50. §§-aira utalva, ezek határozatait a csőd esetére is fentartja; azonban a most érintett §§-ok is kizárólag a közadós vagyonillető- ségének megállapításáról s a társasági tartozások levonásáról rendelkeznek; tehát azon igénye- ket, melyeket a közadós társai a fenállott viszony alapján támaszthatnának, nem szabályozzák; miből azt lehetne következtetni, hogy a most érintett igények s a bukott társ privát hitelezői- nek követelései közt különbség nem létezik. A szóban levő viszonyokat szabályozandó, a javaslat 51. §-a oly általános intézke- dést állapit meg, mely egyrészről a societas minden nemére alkalmazható, és másrészről nem kizárólag a societas hitelezőire, hanem a megszűnt közösség tagjainak igényeire is kiter- jed a nélkül, hogy a külön szabályozást a societas egyes nemei szerint a kellő helyen mellőzné. A javaslat abból indul ki, hogy a közösség tárgyát képező vagyonból nemcsak a societas adósságai, hanem az egyes társaknak a megszűnt viszonyon alapuló minden, tehát személyes igényei is a közadós privát hitelezőit megelőzik; hogy tehát a közös vagyonból, mint a bukott társ illetősége, csak az fordítható a privát hitelezők kielégítésére, mi a társasági tartozások s a társak igényeinek kielégítése után fenmarad; más szavakkal, hogy nem a bruttó hanem. a nettó vagyon-illetőség képezheti csak azon alapot, melyből a közadós privát hitelezőinek kielégíttetni kell. Hogy a szóban lévő .igények, a meny- nyiben a közadós vagyon-illetőségéből ki nem kerülnek, mint csődkövetelések is érvényesíthe- tők, — kétséget már azért sem szenvedhet, mert ezen igények mint a közadós személyes tar- tozásai, annak általános tömegét is minden kétségen felül terhelik. HETEDIK FEJEZET. Külön kiegyezésre jogosított hitelezők. Általában. 52. §. Az 1853-iki csödrendtartásnak kétségtelenül legfontosabb vívmányát azon rendszer képezi, melyet ez a 10—17. §§-ban a zálogos hitelezőkre nézve felállít, s mely úgy az újabb külföldi, mint az osztrák törvényhozás által is elfogadtatott. Az ideiglenes csődrendtartás szer- kesztői kétségen kivül azon meggyőződéstől vezéreltettek, hogy szemben a közönséges német 13*100 360. szám. jog és a magyar csődtörvény intézkedéseivel és az azokban nyilvánuló felfogással, lényeges haladás nem képzelhető, ha a törvényhozás már a materialis intézkedések megállapításánál nem gondoskodik arról, hogy a zálogos hitelezők külön kielégítése biztosittassék. Ezen igazság felismerése alatt keletkezhettek az ideiglenes csődrendtartás érintett §§-ai, melyek egy nevezetes elvet s ezzel együtt egy új intézményt létesítettek, de azt minden következményeiben keresztül- vinni elmulasztották. Az ideiglenes csődrendtartás elismeri ugjran a zálogos hitelezők külön kielégítési jogát; az ezek fedezésére szolgáló vagyont mint külön tömeget tekinti; de a zálogos hitelezőket a csődeljárástól annyiban nem emancipálja teljésen, hogy azokat követeléseik beje- lentésire kötelezi. Jelenlegi csődtörvényünknek az országbírói értekezlet által megállapított intézkedései, miként ez már kiemeltetett, lényegileg az ideiglenes csődrendtartás határozataihoz alkalmazkodnak, tehát ugyanazon hibában szenvednek. E hibás rendszert azonban sem indo- kolni, sem fentartani nem lehet; mert ha a zálogos hitelezőket a közadÖs valamely vagyoná- ból külön kielégítés illeti; ha e vagyon, a mennyiben a zálogos hitelezők kielégítésére szolgál, a tömeg kiegészítő részét nem is képezheti, — akkor teljesen felesleges és helytelen azokat, kik a csődtömeg ellen igényt nem formálnak, követeléseiknek bármily alakban leendő bejelen- tésére vagy érvényesítésére kényszeritni. Miután a javaslat a zálogos hitelezők tekintetében lényegileg az eddigi materialis intézkedéseket kívánja fentartani, igen természetes, hogy a jelen részben, mely egyedül materialis intézkedésekkel foglalkozik, az eddigi törvényes határozatokon csak annyiban tör- ténik változás, a mennyiben ezt akár a javaslat rendszere általában, akár a csődeljárásra vonat- ( í kozó intézkedései szükségessé teszik. Az e részbeni változásoknál a javaslatnak az osztrák csődtörvény rokon intézkedéseit már azért sem lehetett figyelmen kívül hagyni, mert az osz- trák polg. törvénykönyvnek az ingatlan javakra szerzett dologi jogokat tárgyazó intézkedései még a szűkebb értelemben vett Magyarországban is kötelező erővel bírnak, s az e részbeni eltérés a jogbiztonságot, a jogok érvényesítését csak veszélyeztethetné. ' A mi magukat az 52. §. egyes intézkedéseit illeti, azok mindössze két elv megállapí- tására szorítkoznak, midőn egyrészről kijelentik, hogy a zálogos hitelezők követeléseikkel a csődhitelezőket, a dologi joggal terhelt vagyonból leendő kielégítésnél, kizárják; másrészről, hogy a zálogos hitelezők, a mennyiben őket a közadós ellen személyes igény is illeti, követe- léseiket az általános csődtömeg ellen is érvényesíthetik. A most érintett elvek tehát implicite különbséget állítanak fel a különös és az általános tömeg közt; az elsőt minden oly vagyon képezi és képezheti, melyből egy vagy több hitelező valamely dologi jog alapján külön kielégí- tést igényelhet; ellenben az utóbbinak azon vagyonösszesség tekintendő, mely a közadós ellen emelhető személyes igények kielégítésére szolgál. A speciális tömeg azonban — és ilyen több lehet — bizonyos esetben az általános tömeg jellegét is felveheti; mert ez csak annyiban szolgál a dologi joggal biró hitelezők kielégítésére, a mennyiben ezeknek ebbeli igényei ter- jednek, az tehát, mi a most érintett igények kielégítése után fenmarad, a közös tömegbe vagyis azon vagyonösszességbe folyik, mely a személyes követelések kielégítési alapját képezi. De a javaslat a zálogos hitelezőket nem szorítja kizárólag a különös tömegre; mert ezeknek megengedi, hogy követeléseiket, a mennyiben azok személyes igényt is állapítanak meg, az általános csődtömeg ellen érvényesíthessék; mely esetben azok kiváltságos jellegüketfelvesztik, s azon szabályok alá esnek, melyeket a javaslat a személyes igényekre, tehát a csődhitelezők követeléseire nézve úgy az első, mint a második részben megállapít. Hogy az 52. §. intézkedései a reálhitelezők minden nemére kiterjednek, azt e §. fel- írása után alig szükséges bővebben fejtegetni. A javaslatnak, mely, miként már többször érintetett, a jelenlegi törvényes határozatokat lényegükben fentartja, — szakitani kellett azon korábbi felfogással, mely a hypothecarius és a kézi zálog által biztosított hitelezők közt különb-360. szám. 101 séget téve, az utóbbiakat nemcsak követeléseik liquidálására, hanem a zálogtárgyak kiadására is kötelezte, illetőleg a tömeges zálogtárgyak átvételére feljogosította. E felfogásnak egyik természetszerű következménye volt az, hogy ha a kézi zálog által fedezett hitelezők követe- léseiket a csődperben nem liquidálták, a tömeggondnok a zálogtárgyak feltétlen kiadását köve- telhette. Az újabb törvények e tekintetben visszatértek a római jogfelfogáshoz, mely szerint a zálogos hitelezők — és pedig kivétel nélkül -- a csődperbe befolyni, illetőleg követeléseiket bejelenteni, nem tartoztak, sőt azokat a csőd kiütése után is ép úgy, mint csődön kivül érvé- nyesíthették; és habár a distributio bonorum behozatalával, mely a venditio per universitatem helyébe lépett, különösen a generális hypothekára nézve nehézségek keletkezhettek; mindamel- lett a zálogos hitelezők azon közösségbe, melyet a chyrographarius hitelezők képeztek, befolyni nem tartoztak, hanem ezekkel szemben is mint önálló felek jelenkeztek, A kézi záloggal fede- zett hitelezők pláne a csőddel nem is törődtek, hanem a zálogot annak idejében eladták s csak a netaláni felesleget szolgáltatták ki a tömegnek. A római jog e részbeni intézkedései és az újabb csődtörvények közt oly kétségtelen hasonlatosság létezik, mikép joggal állitható, hogy ez utóbbiak, midőn a zálogos hitelezőket elkülönített kielégítésre jogosítják fel, midőn azokat csődperbe beavatkozni nem kényszerítik, tulajdonképen csak a római jog intézkedéseit emelik érvényre. I. Jelzálog által biztosított hitelezők. 53. és 54. §§. Az 53. §., megfelelőleg a 47. §-ban kimondott elvnek, a tömeghez tartozó ingatlan vagyon jövedelmeiből, vételárából és annak kamataiból mindenekelőtt a tömeg tartozásait és költségeit rendeli kielégíttetni, és pedig azon mértékben, a mint e tartozások és költségek a speciális massát terhelik. Ebből folyólag önként következik egyrészről, hogy a tömeg tarto- zásai és költségeiként csak azokat lehet érteni; melyeket a javaslat 48. és 49. §-ai mint ilyeneket kijelölnek; másrészről, hogy a most érintett §§-ban megállapított tartozások és költségek a speciális massából csak annyiban nyernek előleges kielégítést, a mennyiben a speciális massára vonatkoznak. A vételárnak azon része, mely a tömeg tartozásai és költségei után fenmarad, a törv. rendtartás értelmében az előnyös tételek és a jelzálogos hitelezők közt osztatik fel. Az utóbbiaknak rangsorozatára nézve a törv. rendt. szabályai szolgálnak a javaslat 54. §-a szerint irányadóul. A jelzálogos hitelezők ugyanis az 52. §. indokolásában kifejezettek szerint követeléseiket csőd esetében is az általános szabályok szerint érvényesíthetik, a miből Önként következik, hogy a csődtörvény a jelzálogos hitelezők tekintetében sem a kielégítés módjára, sem a rangsorozatra nézve eltérő szabályokat meg nem állapithat. II. Kézi zálog által biztosított hitelezők. 55—57. §§. Azok után, mik a jelzálogra nézve felhozattak, alig szükséges ismételten kiemelni, hogy az újabb törvények azon különbséget, mely a római és német jog szerint a jelzálogilag és a kézi zálog által fedezett hitelezők közt létezett, rég elejtették; s mert a javaslat e tekin- tetben határozottan az újabb legislatio irányát követi, önként következik, hogy mindaz, mi a jelzálogos hitelezők követeléseire s ezek mikénti kielégítésére felhozatott, nagyban és egészben a kézi zálog által biztosított követelésekre is alkalmazható. Mindamellett azonban, és habár a javaslat a kézi zálogra nézve az eddigi intézkedéseket lényegükben fentartja, nem lehet felesleges az 55—57. §§-ban foglalt intézkedéseket a következő megjegyzésekkel kiegészíteni:102 360. szám. 1. Az 55. §., mellőzve a zálog mikénti megszerzésének meghatározását, mellőzve a zálogjog egyes eseteit és ezek megkülönböztetését, kizárólag azon elv megállapítására szorítkozik, mely szerint a kielégítésnek a zálogjoggal terhelt ingóságok vételárából kell történni. E meg- határozás mig egyrészről a kézi és jelzálog közt kétségtelenül létező hasonlatosságból indul ki, másrészről nem ignorálja azon különbséget sem, mely a kettő közt létezik. A hasonlatosság ki van fejezve az által, hogy a. hitelezőknek a kézi zálognál is elkülörátett, illetőleg kiváltságos kielégités biztosíttatik; a különbségnek pedig az által van kifejezés adva, hogy a javaslat az ingókat, ellentétben az ingatlan javakkal, csak az esetben tekinti külön massának, ha azok zálog által terhelvék. Igaz, hogy minden zálogjog, legyen ennek alapja akár ingatlan, akár ingó vagyon, a dologi jog közvetítésével egyenes viszonyban áll magához a dologhoz; mind- kettőnek közvetlensége egyedül a személyes hitelezőkkel szemben hatályos, a mennyiben a külön kielégítéshez jogot ád; a javaslat azonban előjogot, illetőleg külön kielégítést csak oly igényeknek biztosithat, melyeknek vonatkozása a dologhoz mindenkire nézve felismerhető. Ebből folyólag a javaslat azon hypothekát, melyet úgy a római, mint a közönséges német jog ingók tekintetében megállapított, el nem fogadhatta; ezzel együtt elejtvén a kézi zálog azon fajait is, melyeket a most érintett törvények ismernek, melyeket a. kielégítésnél, illetőleg az osztá- lyozásnál nem egyenlő előnyökben részesítettek. A most mondottak figyelembe vétele mellett rendeli a javaslat 55. §-a, hogy a zálogjoggal terhelt ingóságok vételárából mindenekelőtt a tömeg tartozásai s költségei, és pedig azon arányban, melybén a speciális tömeget terhelik, azután pedig a hitelezők követelései nyerjenek kielégítést. 2. Az 56. §-ban foglalt intézkedés egyrészről megfelel az 1853-iki ideiglenes csőd- rendtartás 15, másrészről az osztrák csődtörvény 39. §-ának és a jelen javaslatba — egyebektől eltekintve — már azon viszonynál fogva is felveendő volt, mely a magyar korona tartományai és az osztrák tartományok közt a kereskedelmi és a vámszövetség következtében létezik. E viszony egyik természetes következményét képezi az is, hogy az államot a vámok, fogyasz- tási és egyéb adók tekintetében csőd esetére mindkét területen egyenlő jogok illessék; hogy a csőd hatálya e jogok tekintetében egyenlően rendeztessék. E nélkül könnyen megtörtén- hetnék, hogy csőd esetében a magyar állam, sőt az egyes magyar alattvalók érdekei is rövid- séget szenvednének. 3. A törvénykezési rendtartás 93. §-a a szállásadás viszonyából eredő kereseteket, a mennyiben ezek a panaszlott helybentartózkodása alatt indíttatnak meg, a sommás eljárás alá helyezi ugyan; de az e viszonyból eredő követeléseket illető vagy illethető zálogjogra nézve sem törvénykezési rendtartásunkban, sem más törvényeinkben intézkedést nem találunk. A kereskedelmi törvény megtartási jogot ád a kereskedőnek az adós pénzeire és ingóságaira, melyek ennek akaratával tényleges birtokába vagy rendelkezése alá kerülnek; és mert a vendéglösök, ha üzletük a kis ipar körét meghaladja, úgy a kereskedelmi törvény szerint a kereskedők sorába tartoznak és tartozhatnak, — nem szenvedhet kétséget, hogy e minő- ségükben követeléseikre nézve a kereskedelmi törvény intézkedéseiben elegendő védelmet találnak. A kereskedelmi törvény e részbeni intézkedése azonban, mely, miként érintetett, csak kereskedőkre alkalmazható, kielégítőnek nem tekinthető; és mert a vendéglősök követeléseikre nézve egyedül és kizárólag a vendég úti podgyászában találhatnak biztosítékot; mert továbbá nekik mindenkit be kell fogadni, mig ezt helyiségeik engedik, a nélkül, hogy a beszálló vendég fizetési képességét vizsgálhatnák, jogos és méltányos, hogy őket az utas podgyászára, mint egyedül lehetséges kielégítési alapra megtartási, illetőleg zálogjog illesse, s hogy ennek alapján a zálogos hitelezőkre nézve megállapított elvek szerinti kielégítésre igényt tarthassa- nak. A most felhozott okok alkalmazhatók a művészekre, gyárosokra, iparosok és munkások díjaira és kiadásaira nézve is, melyekről törvénykezési rendtartásunk — ha ugyan ennek360. szám. 103 a 93. §. k) pontját a jelen esetre alkalmazni lehet — hasonlag csak az eljárás szempontjából intézkedik. A javaslatnak tehát, mely a szóban lévő díjak és kiadások tekintetében magánjogi intézkedéseinkre nem utalhatna, az érintett irányban okvetlenül intézkednie kellett, magától értetvén, hogy a kérdéses jog a dolog birtokához van kütve ólyképen, hogy annak kiszolgál- tatásával maga a zálogjog is megszűntnek tekintetnék; mert ez esetben az alap, melyhez a jog fűződik s mely a külön kielégítést biztositja, megszűnnék. 3. A bérbeadóknak és haszonbérbeadóknak a törvényk. rendtartás által biztositott zálogjogán a csőd esetében sem történhetik változás; miért is kimondandó volt a javaslatban, hogy a most érintett jogok hatálya teljesen egyenlő azzal, melyet a kézi zálog az egyes hitelezőknek biztosit. 4. A német kereskedelmi törvény a bizományosnak, szállítmányozónak és a fuvarozónak zálogjogot, illetőleg külön kielégítést ad a bizományi, szállítmányozott és fuvarozott árukra nézve; ezenfelül a kereskedelmi törvény a sorrendet is megállapítja, mely a bizományos, szállít- mányozó és fuvarozó követeléseinél megtartandó. Ily körülmények közt mi sem természetesebb, mint az, hogy a jelen javaslatnak sem a zálogjog, sem az .elsőség megállapításába bocsát- kozni nem lehetett, hanem mindössze arra kellett szorítkozni, hogy minden lehető félreértés elkerülése végett kijelenti, miszerint a kereskedelmi törvény e részbeni intézkedései csőd esetében sem szenvednek változást, hogy tehát az érintett hitelezők elsőségére nézve, csőd esetében is a kereskedelmi törvény intézkedései szolgálnak irányadóul. 5. Az in rem versio természetének és joghatályának megfelelőleg, ki kellett mondani, hogy azokat, a kik bizonyos dolgokra valamit hasznosan fordítottak, az ebből eredő követelé- süknek, a még meglevő hasznot meghaladó részébe nézve a zálogos hitelezőkkel egyenlő jogok illetik, a mennyiben a dolognak a visszatartási jog alapján még birtokában vannak. III. Bányavagyon által biztositott hitelezők. 58. §. Az 58. §-ban foglalt intézkedések, a lényeget illetőleg, nemcsak az ideiglenes törvény- kezési szabályokkal (IV. 13: §.), hanem mint a bányatörvényjavaslat (284. §.) határozataival is megegyeznek, s e helyütt indokolást csak annyiban tesznek szükségessé, a mennyiben úgy a jelenlegi törvényes szabályoktól, mint a bányatörvényjavaslat intézkedéseitől eltérnek. Eltérés mutatkozik mindenekelőtt az 1. pont alatt érintett állami követelésekre nézve, melyeknek az ideigl. törvénykezési szabályok csak egy évre, a bányatörvényjavaslat idézett §-a pedig a csődöt közvetlenül megelőző két esztendőre biztosit elsőséget. Ezzel szemben a javaslatnak az osztrák csődtörvény intézkedéséhez kellett alkalmazkodni, s e tekintetben a bányatörvényjavaslat intézke- dése sem képezhetett akadályt; mert egyrészről nem lehet semmi kétség az iránt, hogy e javaslat intézkedése egyedül a törvénykezési rendtartás 446. §-ában foglalt határozatra való tekintettel lett felvéve; mert továbbá másrészről az, a jelen javaslatban határozott ellenmondást képezne. Egyébiránt nem leend semmi esetben sem felesleges, ha a bányatörvényjavaslat kérdéses intézkedése, a mennyiben az a jelen javaslat után lenne törvénynyé, módosittatik, nehogy a két törvény ily fontos kérdésben egymással ellenkezzék.104 360. szám. NYOLCZADIK FEJEZET, Csó'dhitelezó'k. 59. §. A közadós azon vagyona, mely a zálogos hitelezők, továbbá a különös költségek és tartozások fedezése után fenmarad, a személyes hitelezők kielégítési alapját, vagyis az általános csődtömeget képezi. E vagyonból nyernek tehát kielégítést mindazon követelések, melyek a megelőző §§-ban foglalt határozatok szerint külön kielégítésre nem utalvák, illetőleg külön kielégítésre igényt nem tarthatnak. Valamint azonban a speciális massáknál, úgy az általános csődtömegnél is, mindenek- előtt azon költségeknek és tartozásoknak kell kielégíttetni, melyek arra vonatkoznak, melyek annak érdekében tétettek és keletkeztek; magától értetvén egyrészről, hogy az általános tömeget terhelő költségeknél és tartozásoknál is alkalmazandók azon elvek, melyek a javaslat 47— 50. §§-aiban a tömeg költségei és tartozásai tekintetében megállapittatnak; másrészről, hogy a személyes hitelezők kielégítéséről addig szó nem lehet, mig a költségek és tartozások kiegyenlítve nem lettek. Habár a javaslat, miként ez az általános indokolásban már kiemeltetett, a személyes követelések kiváltságolását indokolhatónak nem találja; mindamellett nem téveszt- hette szem elől azon fontos okokat, melyek a személyes követeléseknél is bizonyos előjogok megállapítását s egyúttal ezeknek kiváltságos kielégítését követelik. Ez okból már az 59. §-ban, mely a csődhitelezőkre nézve mintegy általános intézkedésnek tekinthető, szükségesnek látszott kimondani, hogy az egyes osztályokba sorozott követelések azon sorrendben elégitendők ki, melyet a javaslat e részben az egyes osztályok felállításával kijelöl; miből Önként következik, hogy addig, mig az első osztályba sorozott követelések teljesen kielégítve nem lettek, a második osztályba eső követelésekre a sor nem kerülhet. Hogy az egyes osztályokba sorozott követelések közt mennyiben kell különbséget tenni, hogy tehát azoknak egymás felett mennyiben kell elsőséget biztosítani, az a következő §§. indokolásában leend külön kiemelve. 60-63. §§. Azon reformok közt, melyeket az újabbkori legislatio a csődeljárás terén felmutathat, alig van egy, mely a régibb törvények intézkedéseivel szemben oly nevezetes eltérést mutatna, rninta személyes — csőd — hitelezők igényeinek teljesen új alapokra fektetett korszerű szabályozása. E reform iránya s annak eredményei általános vonásokban, már az általános indokolásban jelez- tettek; a hol különösen a nő előjogainak,a váltóbeli és más személyes követelések közt létezett különbség megszüntetésének jelentősége és szüksége kiemelve s egyúttal azon felfogás, mely a jelzett reformoknál irányadóul szolgált,kellően méltatva lett. Az általános indokolás ide vonatkozó része tehát, bizonyos tekintetben feleslegessé tette azt, hogy e helyütt az irányadó élvek általánosságban kiemeltessenek, hogy a javaslat rendszere általánosságban indokoltassék. Ennélfogva a 60—63. §§-ban foglalt intéz- kedések indokolásánál elég lesz egyrészről magukat ez intézkedéseket igazolni, s másrészről azon eltéréseket kijelölni, melyek a szóban lévő intézkedések, és jelenlegi törvényünk e részbeni határozatai közt léteznek. Ennek előrebocsátása s annak constatálása mellett, hogy az ötödik magyar jogászgyülés is lényegileg e javaslat álláspontját tette magáévá, az egyes §§. indoko- lására következő megjegyzések látszanak szükségeseknek: 1. Miután a javaslat a csődhitelezők osztályozásánál sem általában, sem a részie- lekben feltétlenül egyik európai törvényhez sem csatlakozik, — az elfogadott rendszer s az annak megfelelő egyes intézkedések helyességének vagy helytelenségének alapos megítélését360. szám. 105 mi sem könnyítheti meg inkább, mintha a nevezetesebb törvényeknek a csődhitelezök osztályo- zására vonatkozó intézkedései főbb vonásaikban egymás mellé állíttatnak. A közönséges német jog, mely az egyes intézkedéseknél kimutatandó eltérésekkel a római jog elvei szerint állapítja meg határozatait, a csödhitelezőknek 'őt osztályát különbözteti meg. A német particularis törvények az osztályozást illetőleg 3 cathegoriát képeznek; az elsőbe azok tartoznak, melyek némi módosításokkal a közönséges német jog rendszerén ala- pulnak, és melyek közül lényegesebb eltérést csak a hamburgi csődtörvény, mely a kivált- ságolt special hypothekát a személyes hitelezők közé sorozza, továbbá az oldenburgi, hannoveri és lübecki csődtörvények mutatnak, melyek a privilegiált hypotheka második osztályát nem ismerik, végre a brémai csődtörvény, mely a közönséges német jog negyedik osztályát is mellőzi; a második cathegoriát azon csődtörvények képezik, melyek elejtve a generális hypo- thekát, a zálogos és kiváltságos hitelezőket a csődhitelezők közé helyezik; végre a harmadik cathegoriába azon törvények sorozhatók, melyek a fogalmilag egyenlő előjogoknak csak egy osztályát ismerik, s csak bizonyos személyes követeléseknek egymás közt adnak elsőséget. Ez utóbbi törvények közül a porosz csődtörvény a kiváltságolt személyes hitelezőknek nyolcz osztályát különbözteti meg, és minden más személyes követelést egy osztályban rendel kielé- gíttetni. Magukra az egyes osztályokra nézve a porosz csődtörvény az ingatlan vagyon tekinte- tében megállapított elveket jelöli ki irányadóul. Afranczia csődtörvény és az olasz kereskedelmi törvény egyedül a munkások béreiről és a segédek fizetéséről rendelkezik; egyebekben megállapítja ugyan az ingó vagyon liquidálását és felosztását a hitelezők közt a nélkül, hogy ezek mikénti sorozásáról intézkednék; mert mindössze arra szorítkozik, hogy az eljárási és kezelési költségek, továbbá a közadósnak enge- dett segélyezés előleges levonását rendeli. Az osztrák csődtörvény, félve a túlságos radicalismustól, habár a sokféle osztályozás helytelenségét elismeri, lényegileg az 1853-iki ideiglenes csődrendtartás intézkedéseit accep- tálja, és a csödhitelezőknek öt osztályát különbözteti meg. Végre a német csődtörvény lényegileg az angol és amerikai törvények felfogásához közeledve, a csődhitelezök külön osztályozását nem állítja fel, hanem bizonyos tételeket egy- más előtti elsőséggel rendel kielégíttetni, s e mellett a kiváltságolt tételek több oly nemét mellőzi, melyeket úgy a porosz, mint az osztrák csődtörvény részint a közérdek, részint a humanismus szempontjából előnyös kielégítésben részesít. A javaslat ép ugy, mint a német csődtörvény, a csődhitelezőknek három, nemét külön- bözteti meg, s ezeket három különböző osztályba sorolja a nélkül, hogy az érintett törvényt mindenben követné. Igaz, hogy a személyes követelések közt, illessék azok akár az államot, akár egyeseket, a szorosan vett jog szerint különbséget tenni nem lehet; igaz, hogy az elő- jogok, bármily gondossággal rendeztessenek is azok, a csődeljárásnak úgy a közadós, mint a hitelezők szempontjából csak hátrányára vannak; mert egyrészről kétségtelen nehézséget okoznak a sorozásnál és másrészről lehetlenné teszik a hitelezőknek, hogy ezek a közadós vagyoni állásáról maguknak biztos tájékozást szerezhessenek; igaz továbbá, hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése ha nem is jogtalanságra, de méltatlanságra vezet, a mennyiben azok a többiek rovására elégíttetnek ki, s ez utóbbiaktól gyakran az egész kielé- gítési alapot elvonják. Tekintve azonban, hogy a forgalom lehető biztossága, s az egyeseknek ez által feltételezett érdekei jogos védelemre csak annyiban számithatnak, a mennyiben ezt a salus publicá-nak minden körülmények közt szem előtt tartandó követelményei megengedik, illetőleg ki nem zárják; tekintve továbbá, hogy a törvény azon védelmet, melyben a kis- korúakat és gondnokoltakat részesíteni kívánja, illusoriussá tenné az által, ha ezeknek a kötelességellenes vagyonkezelésből eredő igényeit a közönséges követelések sorába helyezné; KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. X. KÖTET 14106 860. szám. tekintve végre, hogy a versio in rem — és ilyennek tekinthetők azok szolgálatai, kik a köz- adós háztartásában, gazdaságában vagy ipariizletében állandóan alkalmazva voltak — a tömeg értékének fenntartása vagy gyarapitása által oly értéket képvisel, mely minden csődhitelezőnek javára szolgál, melyet természeténél fogva nemcsak a személyes hitelezők, hanem a tömeg hitelezői közt is bizonyos előjogokban lehetne részesiteni, a javaslat a személyes hitelezők közt oly osztályozást állapit meg, mely a mellett, hogy az eddigi intézkedésekkel szemben kétségtelen haladásnak tekinthető, nem ignorálja azon tekinteteket sem, melyeknek kellő figye- lembe vétele nélkül, intézkedései természetellenes felforgatását képeznék a jelenlegi állapotnak. Ehez képest 2. a javaslat az els'ó osztályban rendeli kielégíttetni a) a csődöt közvetlenül megelőző évre hátralevő évi vagy munkabéreket nemcsak azért, mert e követeléseket az újabb európai törvények kivétel nélkül kedvezményben részesitik; hanem azért is, mert azoknak, kik a köz- adós szolgálatában állandóan alkalmazvák, e minőségüknél fogva nem igen áll módjukban magukat követeléseikre nézve biztosítani; mert továbbá az e részbeni előjog sem az általános hitel, sem a többi hitelezők érdekeivel nem ellenkezik. Ehez járul még, hogy az ily módon alkalmazottak követelése, illetőleg az annak alapját képező szolgálati viszony mindenki által felismerhető s terjedelmére , nézve oly jelentéktelen, mikép a hitelezők összességével szemben figyelembe alig jöhet, magára a szolgálati viszony lehetőségére nézve pedig nagy fontossággal bir. Az, mit ők követelhetnek, csak megtérítése azon szolgálatoknak, melyeket a közadósnak s általa közvetve magának a tömegnek tettek; jogos és méltányos tehát, hogy e követelések, melyek bizonyos tekintetben a versio in rem jellegével birnak, minden személyes hitelezőt meg- előzőleg elégittessenek ki. Mig azonban a javaslat az évi, illetőleg a munkabéreket az által, hogy azokat az első osztályban és pedig első helyen rendeli kielégíttetni, kétségtelen előnyben részesiti, az előnyt nem terjeszti és nem terjesztheti ki a szolgálati viszonyból eredő egyéb követelésekre, például azon kártérítési igényekre, melyeket a szolgáló személyzet, a szolgálati viszony időelőtti felbontása miatt a rendes béren kivül támaszthatna; az ily követelésekre nézve a szolgálati személyzet is a csődhitelezők sorába tartozik és semmiféle kedvezményt nem igényelhet. Hogy a csőd tartatna alatt esedékessé váló évi vagy bérkövetelések nem a sze- mélyes igények közé tartoznak, azok után, mik a tömeg tartozásai és költségeire nézve fel- hozattak, kétséges nem lehet; mert ez esetben a szolgálati viszonyból eredő igények mint a tömeg tartozásai jelenkeznek, s mint ilyenek minden, tehát még a kiváltságolt követeléseket is megelőzik; ha pedig a szolgálati viszony a csőd tartama alatt a kózadóssal szemben áll fenn, ez esetben az a tömeget semmiféle alakban nem terheli, hanem a bukott privát tartozását képezi, mely esetleg ennek keresményéből nyerhet kielégítést. A mi az időt illeti, melyre nézve a hátralékos évi vagy bérkövetelések kiváltságos kielégítésben részesittetnek, e tekintetben a tételes törvények lényegesen eltérnek egymástól, s Öszhang egyedül a porosz, osztrák, dán s a német törvény közt létezik, melyek kivétel nélkül az egy esztendei bért részesitik kedvez- ményben. A javaslatnak e tekintetben nemcsak azért kellett és lehetett a most érintett tör- vények intézkedéseit elfogadni, mert azok a méltányosságnak teljesen megfelelnek; hanem azért is, mert azok úgy az ideiglenes csődrendtartás (20. §.), mint jelenlegi csődtörvényünk (83. §.) intézkedésével is megegyeznek; habár ez utóbbi a cselédek követeléseit nem az első, hanem a második osztályba rendeli soroztatni. Az, hogy a szolgálatban álló személyek a bukott- nak gyermekei, vagy hogy ennek szolgálatát a csődnyitás idejekor már elhagyták, e tekintetben különbséget azért nem tehet, mert a most érintett körülmények a követelés jogi természetét meg nem változtatják. Végre a javaslat intézkedése szerint, mely határozottan azokról rendel- kezik, kik a bukottnál állandóan alkalmazva voltak, az első osztályba nem sorozhatók azok követelései, kik a bukottnak egyes szolgálatokat, habár ismételve teljesítettek és nemcsak fize-860. szám. 107 tésben, hanem élelemben is részesültek; az ilyeneknél hiányzik a szolgálati viszony fogalmá- nak megfelelő állandóság; b) Az első osztályba sorozza a javaslat a csődnyitás előtt elhalt adósnak gyógyítási és temetési költségeit, a mennyiben azok egy évnél nem régiebbek. A javas- lat tehát e tekintetben azon álláspontot foglalja el, melyet a jelenleg fennálló csődtörvény is elfoglal, és melyet nem annyira jogi, mint inkább humanisticus okok igazolhatnak, e) Hasonlag az első osztályba sorozza a javaslat a csődöt közvetlenül megelőző, három évre hátralévő adókat és közterheket, a mennyiben ezek valamely vagyonból már kielégítést nem nyertek. A fiscus privilégiuma a római államkormányzat sajátszerű berendezéséből vette eredetét, s az állami jövedelmek nélkülözhetlen biztositékát képezte. A római államkormány a jövedelmek nagy részét bérbeadás utján értékesítette, nagyszerű építkezéseit, szállításait, rendszerint magán- vállalkozóknak engedte át; igen természetes tehát, hogy e berendezés mellett a fiscalis érdekek védelme, az állami jövedelmek biztosítása szempontjából, nélkülözhetlennek mutatkozott. Ez alapon azonban a fiscalis követelések kiváltságolását egy modern államban sem lehetne indo- kolni; s mégis e követelések különös kiváltságolása a legújabb időkig minden államban, még Angliát és Amerikát sem véve ki, magát fentartotta. Igaz, hogy azon veszteség, mely az álla- mot az egyes bukottaknál érheti, kevésbé terhes, mint az, ha az állam követeléseivel az egyeseket megelőzi, s e szempontból tekintve a dolgot, sokkal méltányosabb, ha az érintett veszteséget a honpolgárok milliói viselik, mintha az egyeseknek esik terhére; igaz továbbá, hogy az államnak rendszeres adókezelés mellett módjában áll magát a lehető veszteség ellen biztosítani, mindamellett a javaslat nem téveszthette szem elől, hogy az államtól a szóban lévő kiváltságot a legrendezettebb és leggazdagabb országok törvényei sem tagadták meg, hogy az állam mint a jogbiztonság létesítője, mint a jogok érvényesítésének biztosítója, minden körülmény közt joggal követelheti, hogy azon igényei, melyeket egyesek ellen a közjó érde- kében formálhat, ép az egyesek érdekében a többi követelések felett előnyben részesittessenek. És ha az állam arra kényszeríttetik, hogy adóbeli s más hasonló követeléseit kellően bizto- sítsa, kérdés, hogy e biztosítás ép csőd esetében nem leend-e az egyes hitelezőknek nagyobb hátrányára, mint azon kiváltság, melyet a javaslat fentartatni kiván. A legislatio az állami követelések lehető biztosítása iránt közönyös nem lehet; hanem köteles oly módokról gondos- kodni, melyek az állami érdekek megvédésére alkalmasak; úgy de e tekintetben a gondos- kodásnak bizonyos minimumán innen nem maradhat, s minden képzelhető minimum terhesebb enne azon biztosítéknál, melyet a tervezet az állami követeléseknek vindicál. Végre, hogy a javaslat az első osztályba sorozott követelések közül, a tömeg elég- telensége esetében, az évi és bérköveteléseket első sorban rendeli kifizettetni, részint a most érintett követeléseknek már jelzett sajátszerű természetében, részint azon körülményben találja indokolását, hogy egyrészről a 2. pont alatt felvett követelések kiváltságolása nem szorosan vett jogi szempontokon alapszik; másrészről hogy a javaslat az állami követeléseket csakis az esetben sorozza a személyes követelések közé, ha azok más vagyonban fedezetet nem találnak, tehát úgyis csak ritka esetben kerülnek az első osztályban kielégítés alá; ha pedig ez megtörténnék, és a tömeg az első osztályba sorozott összes követelések fedezésére nem elegendő, akkor jogos és méltányos, hogy inkább a polgárok összessége szenvedjen rövidséget, mint azon osztály, melynek követelését a törvény más uton úgy sem biztosithatná, melynek követelései rendszerint oly csekélyek, hogy az állami követeléseknek rövidséget csak ritkán okozhatnak. 3. Megfelelőleg az ideigl. csödrendtartás 21. §-ának, a javaslat a második osztályba sorozza, és a tömeg elégtelensége esetében aránylag rendeli kielégíttetni: a kiskorúak kártérí- tési igényeit az atya, gyám vagy gondnok kötelességellenes vagyonkezeléséből. A kiskorúak igényei ellen nagyban és egészben ugyanazon okokat lehetne felhozni, melyek a nő vagyon- id108 360. szám. jogainak kiváltságolása ellen harczolnak; daczára azonban a kétségtelen hasonlatosságnak, mely az érintett követelések közt létezik, a positiv törvények majdnem kivétel nélkül ked- vezményben részesitik a kiskorúak igényeit. Egyrészről a kiskorúaknál oly visszaélések- ről, .minők a nő vagyonjogaival történhetnek, tartani nem kell; másrészről a kiskorúak vagyona ezek hozzájárulása és akarata nélkül kerül az atya, gyám vagy gondnok keze- lése alá; nekik nem áll úgy, mint a többi hitelezőknek, módjukban azt, kire vagyonuk bizatik, megválasztani; nem áll módjukban vagyonuk kezelését úgy, mint egy harmadik- nak, biztonsággal áttekinteni. A jog és méltányosság tehát azt követeli, hogy a törvény azokat, kiknek vagyonát mások kezelése alá helyezi, bizonyos mértékben oltalom alá vegye. Igaz, hogy midőn a törvény a kiskorúakat ily módon védelem alá veszi, tulajdonképen nem tesz egyebet, mint azt, hogy a vagyonkezelésből eredő veszteséget a hitelezőkre hárítja; épen azért szükséges, hogy az e részbeni kedvezményezés lehetőleg korlátóltassék. Ezt teszi a javas- lat midőn egyrészről a kiskorúaknak egyedül azon kártérítési igényekre nézve ád elsőséget, melyeket ezek az atya, gyám vagy gondnok kötelességellenes, tehát roszhiszemil vagyonkezelése miatt támaszthatnak; miből önként következik, hogy a tervezet a kiskorúaknak azon köve- teléseit, melyeket ezek az atya, gyám vagy gondnok hanyagsága miatt támaszthatnak, kivált ságban nem részesiti, másrészről, hogy az érintett követeléseket csak az esetben rendeli a második osztályba soroztatni, ha azok a vagyonkezelés megszűnésétől számítandó két év alatt biróilag érvényesíttettek s az eljárás ez irányban a csődnyitás idejéig abba nem hagyatott. 4. A többi személyes követeléseket, melyek.határozottan más osztályba nem utasit- vák, a javaslat kivétel nélkül a harmadik osztályban rendeli kielégíttetni, tehát határozottan elejti azon különbséget, melyet csődtörvényünk a 85. g-ban az ősi adósságok, a törvényes hitbér a hozomány és jegyajándék, nemkülönben a váltókövetelések tekintetében; a 89. §-ban pedig a közönséges adósságok, a terhes szerződésekből eredő tartozások, a könyvkivonati és számadási követelések tekintetében megállapít. A hitbér, hozomány és a váltóbeli követelések kiváltságolása ellen harczoló okok már áz általános indokolásban felhozattak; miért is a javaslat intézkedésének e részbeni újabb indokolása feleslegesnek mutatkozik. De felesleges volna a most érintett többi követelések közt eddig létezett megkülönböztetés elejtésének bővebb igazolása is; mert ezekre nézve is teljes mértékben áll az, mi az általános indokolásban a váltóbeli, s általában a személyes követelésekre nézve felhozatott. E tekintetben felesleges volna újra hangsúlyozni hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése és kiváltságolása a hitel érdekeivel ellenkezik; hogy azon felfogás, melyből a törvényhozások a személyes követelések egyes nemeinek kiváltságolásfánál korábban kiindultak, gyakorlatilag tarthatlannak bizonyult; hogy végre Anglia, mely nagyszerű gazdagságát a személyes hitelnek köszönheti, a kérdéses köve- telések közt különbséget nem ismer, s hogy e felfogás az új német csődtörvény intézkedéseiben határozott kifejezést talált. A személyes követelések, tekintve jogi alapjukat, egyenlő erővel bír- nak, s azok természetén sem az idő, sem a bizonyítási eszközök minősége változást nem tehet. Ha áll az, mit kétségbe vonni alig lehet, hogy a kereskedelmi forgalom alapját, éltető elemét a hitel képezi; ha áll továbbá az, hogy a hitel az adós vagyoni állásának biztos áttekintését tételezi fel, akkor nem szenvedhet kétséget, hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése az adós vagyoni állásának áttekintését megneheziti, s a hitelre kártékonyán hat. Ha a hitelező nincs biztosítva az ellen, hogy az adós oly kötelezettségi viszonyba léphet, mely a törvény által kivált- sággal van megvédve, csak tartózkodással fog üzleti összeköttetésbe lépni, vagy oly biztosíték megszerzésére fog törekedni, mely a többi hitelezők érdekeivel ellenkezik, tehát az adós hitel- képességének legalább is korlátozását vonja maga után. Ha az adós bármi okból oly helyzetbe jut, hogy összes tartozásait kielégíteni nem képes, legigazságosabb, ha a személyes követelések azon arányban elégíttetnek ki, melyben a felosztandó tömeghez állanak, ha tehát azok közt semmi- féle különbség nem tétetik.360. szám. 109 5. Ami a kamatokat, visszatérő fizetéseket, továbbá a per- és végrehajtási költségeket illeti, ezekre nézve nem látszott szükségesnek külön szabályokat felállítani; mert e követelések akkor is, ha személyes igényen alapulnak, elválaszthatlan tartozékát képezik magának a követelési jog- nak, tehát magával a tőkével egyenlő tekintet alá esnek. Ebből önként következik egyrészről, hogy a csőd alatt folyó és a három évnél nem régibb kamatok és évi járadékok magával a tőkével, ille- tőleg a foggal egyéníti elsőséget élveznek, együttesen elégíttetnek ki; másrészről, hogy a most érin- tett időn túl hátralékban lévő kamatok és évi járadékok csak az esetben nyerhetnek kielégítést, ha- azon osztálybeli követelések, melyekkel maga a tőke egy cathegoriába tartozik, már mind kiegyen- littettek. 64. §. A 63. §-ban foglalt intézkedés kiegészítéséül a javaslat 64. §-a a hitelezőknek jogot ád azon kamatokhoz, melyek ezeket csődön kivül illetnék; egyúttal megállapítja, hogy a késedelmi kamatok, melyek a csődnyitás idejekor még nem folytak, ha más lejárati idő ki nem köttetett, a csödnyitds napjától számitandók. A javaslat ez intézkedésével egyrészről csatlakozik az ideigl. csődrendtartás 96. §-ában foglalt dispositióhoz, tehát egy jelenleg is érvényes intéz- kedést tart fenn hatályosságában; másrészről szakit azon felfogással, mely a csődeljárást a iuris- titiwm egy nemének tekinti, s a csődnyitás tényével a kamatokhoz való igényt megszünteti. A késedelmi kamatok a csődnyitás idejekor vagy már folyni kezdettek vagy nem; az első esetben azok a 64. §. intézkedése alá esnek; az utóbbi esetben ellenben vagy van szerződésileg megállapí- tott lejárat vagy nincs; a megállapított lejárat a csődnyitás által változást nem szenved, s mint kétoldalú szerződés mindkét félre nézve kötelező; ellenben ily megállapodás hiányában, miután a követelések a csődnyitás tényével érvényesíthetők lesznek; miután továbbá csődön kivül is a kamatok a kereset megindításával folyókká válnak, igen természetes, hogy azokat a csődnyitás napjától lehet és kell számítani. Ha sem kamatok ki nem köttettek, sem lejárati idő meg nem állapíttatott, a hitelező a kamatokat csőd esetében a dolog természete szerint azért nem követelheti, mert a csődnyitás ténye a hitelezők részére újabb jogok megszerzésére nézve jogczímül nem szolgálhat. 65. §. ' Megfelelőleg az eddigi törvényes intézkedéseknek, a javaslat a csődtömeg ellen nem engedi érvényesíttetni, azon költségéket, melyek az egyes felekre nézve a bejelentési és fel- számitási eljárásból keletkeznek, s melyeket a jelen javaslat a tömeg terhére már azért sem fogadhatna el, mert a bejelentéssel és felszámítással egybekötött eljárás oly formalitásokkal nem jár, melyek a felek részéről akár keresetet, akár képviseletet tennének szükségessé. A fel- számolási határnapon, melyet a második rész a bejelentett követelések liquidálására kijelöl, mindenik fél személyesen megjelenhet, és képviselőre csak az esetben szorul, ha követelése valódinak el nem ismertetik; ez esetben a liquidationalis eljárásnak vége szakad, e fél egy- szerűen perre utasittatik, midőn azután igényét az általános eljárási szabályok szerint, tehát már nem a csődperben kell érvényesítenie. Hogy a tervezet 65. §-a a közadósnak élők közt vagy halál esetére tett ajándékozásaiból eredő igényeket, a tömeg elleni érvényesítéstől kizárja, egyrészről abban találja indokolását, hogy az ily igényeket az ideigl. csődrendtartás 25. §-a az ötödik, tehát oly osztályba sorozza, hol ezen igények száz eset közül legfelebb egyszer nyerhetnek kielégítést, mi a kizárással teljesen egyenlő; másrészről azon körülményben, hogy a javaslat a már tényleg végrehajtott ajándékozásokat is megtámadtatni engedi; a javaslat tehát önmagával jön ellenkezésbe, ha a közadós ajándékozási kötelezettségeiből eredő igényeket a tömeg ellen érvényesíttetni engedné. Hogy az ajándékozás mily alakban jött létre, a dolog természetén mit sem változtat, feltévé,110 360. szám. hogy az ügylet ingyenes természete minden kétségen felül helyeztetik, mert egyedül e körül- mény lehet irányadó. Ha a tömeg állása a három első osztályba sorozott követelések kielé- gítésére elegendő, akkor a maradék úgyis a közadós szabad rendelkezése alá kerül, mely esetben a szóban lévő igények a csőd megszűnte után is érvényesíthetők. A most érintett okok teljes mértékben alkalmazhatók a pénzbüntetésekre is, miért is ezek kizárását az 56. §-ban érintettek kivételével hasonlag teljesen indokoltnak lehet tekinteni. - 66. §. A javaslat 52. §-a a külön kielégítésre jogosított hitelezőket, kiket a közadós ellen személyes igény is illet, követeléseiknek az általános tömeg ellen leendő bejelentésére is fel- jogosítja, abból indalván ki, hogy a követelés azért> mert a dologi jog által biztosítva van, személyes természetét teljesen el nem veszti, s mint ilyen, nehézség nélkül érvényesíthető az általános tömeg ellen, ha azon vagyonból, melyet terhel, kielégítést nem nyerhetett. A mi a most érintett követelésekre áll, alkalmazható a visszakövetelést és elkülönítési jogra is, a mennyiben ez egyúttal személyes igényt is állapit meg a közadós ellen. Az ily igények jogi természete abban áll, hogy a törvény kielégítésükre bizonyos alapot jelöl ki; ha azonban ez alap elesik, vagy elégtelennek mutatkozik, az igény kiváltságos jellege megszűnik, az személyes követelés lesz, mely mint ilyen semmivel sem er'ósebb és semmivel sem gyengébb, mint az általános tömegre utalt többi személyes követelések. A javaslat azonban a szóban lévő igényeknek az általános tömeg ellen leendő érvé- nyesítését kettb's feltételhez köti, illetőleg csak annyiban engedi meg, a mennyiben a hitelező a visszakövetelési, illetőleg az elkülönítési jogról lemond, vagy a mennyiben e jog alapján teljes kielégítést nem nyert. Ekként a javaslat a kérdéses igényeket csak feltételesen, vagyis az esetben hárítja az általános csődtömegre, a mennyiben azok a külön jog alapján kielégítve nem lettek ép ugy, mint a külön kielégítés alapjául szolgáló vagyonnak csak azon részét engedi át az általános csődtömegnek, mely a biztosított követelések kielégítése után fenmarad. Hogy a visszakövetelési, illetőleg elkülönítési igények, a mennyiben mint személyes követelések az általános csődtömeg ellen érvényesíttetnek, minden tekintetben a személyes hitelezőkre nézve felállított szabályok alá tartoznak, kétséget már azért sem szenvedhet; mert valamint a zálo- gos követelések, úgy a kérdéses igények is csak annyiban tartoznak a csődtörvény határozatai alá, a mennyiben az általános csődtömeg ellen érvényesíttetnek; ez esetben a külön kielégí- tési alap elesvén, azzal együtt a követelés, illetőleg áz igény kiváltságolt jellege is megszűnik. Végre magától értetik, hogy a mennyiben a kérdéses igények a külön kielégítés megkísértése előtt jelentetnek be és számittatnak fel, azok a mindenkori felosztásnál teljes összegükben veendők fel ugyan; de kielégítés alá csak a 66. §-ban megállapított feltételek egyikének vagy másikának bekövetkezése mellett kerülhetnek. 67. §. Az évi járadékok, tartási összegek s más bizonyos időszakokban visszatérő fizetések, akár vannak valamely ingatlan vagyonon biztosítva, akár nem, csak arra tarthatnak igényt, hogy azok teljesítése a mindenkori lejáratra biztosittassék; miből önként következik, hogy azok, kik ily igényeket támaszthatnak, az ezen igényeknek megfelelő biztosíték ki- vagy átadását nem követelhetik. A kérdéses viszony a csődeljárásban csak azért rendezendő, hogy annak tisztába hozatala után a többi hitelezők részére szolgáló kielégítési alap megállapittathassék; az érin- tett viszony tehát a közadóssal szemben a csődeljárás daczára is érintetlen marad. A javaslat intézkedéséből, természetszerűen következik, hogy ha a közadós hitelezőivel kiegyezik, s vagyona felett szabad rendelkezési jogát ismét megnyeri, a kérdéses fizetések biztosítására360. szám. 1Ü szolgáló alap az ő, s nem a jogosult fél rendelkezése alá kerül, s hogy ez utóbbi a köz- adóssal ismét közvetlen viszonyba lép. Hogy a szóban lévő igények miként biztositandók, az iránt a javaslat második részében történik intézkedés; e helyütt elégnek látszott magát az élvet megállapítani, illetőleg kijelenteni, hogy azok, kik évi járadékhoz stb. igényt formálhatnak, e járadékoknak a mindenkori lejáratkor leendő pontos kifizetésére nézve biztosítékot köve- telhetnek. 6S. §. A javaslat a felbontó feltételhez kötött követelések feltétlen érvényesítését engedi meg, abból indulván ki, hogy az ily követelések csakis a felbontás szempontjából tekinthetők feltételeseknek. Azon kérdés, hogy kell-e a hitelezőnek a feltétel bekövetkezte esetére bizto- sítékot adni vagy sem, nem a csődnyitás tényétől, hanem egyedül azon körülménytől lehet feltételezve, hogy az ügylet maga állapit-e meg a hitelező részére ily kötelezettséget, vagy sem; mert az első esetben a biztosíték adásától a hitelezőt a csődnyitás ténye fél nem mentheti, s ennek külön kijelentése szükségesnek nem mutatkozik; az utóbbi esetben pedig e kötelezettséget a csődnyitás ténye mint ilyen, mely az érvényesen keletkezett jogviszonyokat nem módosítja, meg nem állapithatja. Egészen máskép áll a dolog a felfüggesztő féltételhez kötött követelésekre nézve, melyek a tömeg ellen kétségtelen igényt állapítanak meg ugyan, de ép a feltétel miatt ki nem fizethetők. Az ily követelésekre nézve legczélszerübbnek és egyszersmind legtermészetesebb- nek látiszik a leendő kifizetést, a feltétel bekövetkezte esetére biztosítani, vagyis megengedni azt, hogy a hitelező az ily követelés kifizetésére nézve biztosítást kívánhasson; magától értet- vén, hogy ez csak oly feltételes követelésekre állhat, melyeknél a teljesítés a közadós tevé- kenységét, közreműködését nem teszi szükségessé; mert a közadós jogcselekvényei, melyeket ez a csődnyitás után tesz, a hitelezőkkel' szemben érvénytelenek lévén, a feltételes követelés feltétlenné nem is válhat, tehát annak biztosításáról sző nem lehet. Miután a hitelező, kit felfüggesztő feltételhez kötött követelés illet, e feltétel bekövetkezte előtt csak arra tarthat igényt, hogy a teljesítés annak idején lehetővé tétessék, magától értetik egyrészről, hogy a hitelező feltételes követelésének kifizetését még biztosíték adása mellett sem követelhetné; más- részről, hogy igénye mindössze a biztosításra terjed. De e tekintetben is különbség teendő ahoz képest, hogy a biztosíték adása a közadóst terhelte volna-e vagy sem; mert az első esetben a kötelezettség a tömegre átmenvén, ez ellen feltétlenül érvényesíthető; ellenben az utóbbi esetben kell, hogy a csődbíróság a biztosíték adását tárgyazó kötelesség és annak mértéke felett szabad belátása szerint határozhasson, ha a hitelezők a biztosíték adásába önként bele nem egyeznek. Hogy a kérdéses kötelezettség a közadóst terhelte-e vagy sem, arra nézve minden egyes esetben a magánjog e részbeni intézkedései, ilyenek hiányában pedig az ügylet természete fog irányadóul szolgálni; a bíróságnak tehát a feltétel valószínű bekövetkezésének figyelembe vétele mellett, a törvény, esetleg az ügylet természete szerint kell a fenforgó. kér- dést minden concret esetben elintézni. 69—70. §§. A javaslat a kezesek és egyetemleges adóstársak jogi állásának szabályozását ép ugy mint az osztrák csődtörvény, nem mellőzhette; és ha Ausztriában a kérdéses intézkedést azon körülmény, hogy a gyakorlatban az osztrák polgári törvénykönyv mellett is eltérő véle- mények keletkezhettek, teljesen indokolja, még inkább indokolva van a kérdéses intézkedés nálunk, hol a kezesek és egyetemleges adóstársak jogi állását codificált magánjog nem biz- tosítja és nem szabályozza. A javaslatnak tehát a 969. §-ban foglalt intézkedést már azért sem lehetett mellőzni, mert oly kérdést hagyott volna megoldatlanul, mely codificált törvények112 360. szám. mellett is eltérőleg értelmeztetett. Egyébiránt a kérdéses intézkedés egészen újnak nem is mondható, mert az a magánjogi felfogásnak teljesen megfelel, s jogrendszerünkben sem idéz elő oly változást, mely akár a fennálló törvényekre, akár a gyakorlatra zavarólag hatna; A solidaris óbligatio természetében fekszik egyrészről, hogy a hitelező mindegyik adós ellen teljes követelését érvényesítheti, mely jogán a csődnyitás ténye sem tehet változást; más- részről, hogy a hitelező teljes követelését csak egyszer kaphatja meg, s hogy minden részletfizetés, mely arra történik, az egyetemleges kötelezettséget csökkenti. Ez elveket a csőd esetére alkalmazva önként következnék, hogy a hitelező teljes követelését mindegyik csődtömeg ellen bejelentheti ugyan, de ha arra valamelyik tömeg részéről fizetés már történt, a többi tömegek ellen a köve- telés a felosztásnál csak a hátralékos összegben szerepelhetne; miből azután oly esetben, midőn az egyetemleges adósok mind csőd alatt vannak, az következnék, hogy a hitelező teljes követelését akkor sem kapná meg, ha arra az összes tömegekből 100% kerülne. Ennek kivánja a javaslat elejét venni, midőn a mellett hogy a hitelező jogát csőd esetére is csonkitatlanul fentartja, egyúttal határozottan rendeli, hogy a hitelező a teljes követelés után számitott osztalékot mindaddig felveheti, mig teljesen kielégítve nem lett. A most érintett intézkedésnek mintegy kiegészítését, illetőleg sanctióját képezi a 70. §. második bekezdése, mely az egyes csődtömegeknek egymás ellen nem feltétlenül, hanem csak az esetre ád visszkereseti jogot, ha a követelés teljes kifizetése után, az egyik vagy másik tömegben felesleges osztalék marad. Ha az egyes tömegeknek egymás ellen feltétlen visszkereset engedtetnék, könnyen megtörténnék, hogy valamelyik tömeg, miután saját quótáját már kifi- zette, ismét megtámadtatnék, tehát többet kellene fizetnie, mint a mennyit valójában fizethet. Hogy azonban a javaslat szóban lévő intézkedései csak az esetben alkalmazhatók, ha az egyetemleges adósok ellen a csőd egyszerre nyittatik meg, ép oly kevéssé kiván bővebb fejte- getést, mint az, hogy a hitelezőnek valamelyik tömegtől már bizonyos osztalékot kellett kapnia a nélkül, hogy teljes kielégítést nyert volna. Végre a felett őrködni, hogy a hitelező összesen többet ne kapjon, mint a mennyi őt tőkében, kamatokban stb. illeti, az egyes csődtömegek feladatához tartozik a nélkül, hogy a törvény e részbeni gondoskodása szükségesnek mutatkoznék. 71. §. A javaslat 3. §-a csak azon intézkedéseket összesíti, melyek az ideiglenes csőd- rendtartás 7. §-ában is kifejezést nyertek, s melyek az újabb törvényekben nyilvánuló felfo- gásnak teljesen megfelelnék. A mi egyébiránt a kérdéses §-ban foglalt egyes intézkedéseket illeti, azok következő megjegyzések által egészíthetők ki: 1. hogy a javaslat 3. §-a első sorban a nemzetközi szerződésekre utal, igen termé- szetes, mert ezek lévén a nemzetközi magánjog principális forrásai, azon viszonyokra nézve, melyeket szabályoznak, első sorban kell hogy alkalmaztassanak. Igaz, hogy Magyarország eddigelé nem igen volt azon helyzetben, hogy a többi európai államokkal a csődügyeket illetőleg önállóan szerződhessék; de valamint a büntetőjog terén már több állammal köttettek szerződések, úgy remélhető, mikép a törvényhozás gondoskodni fog arról is, hogy a magyar alattvalók részére, a csődügyek tekintetében a kellő garantiákat szerződésileg biztosítsa. 2. Miután nem igen remélhető, sőt nem is épen" szükséges, hogy Magyarország minden egyes európai állammal külön szerződésre lépjen, az államszerződésekre nem lehetett mint egyedüli forrásra utalni; hanem e mellett a polgári törvénykezési rendtartásban is elfo- gadott elvnek megfelelőleg, ki kellett mondani, hogy a külföldiek igényeikre nézve a belföl- diekkel egyenlő elbánás alá esnek, feltéve, hogy az illető külföldi állam a magyar alattvalókat hasonló kedvezményben részesiti, mi egyelőre minden esetben felteendő. Hogy a javaslat360. szám. ez intézkedése csak formális reciprocitást tételez fel, az bővebb fejtegetést már azért sem kívánhat, mert a magánjogok lehető állandósága csak azt követeli, hogy a külföldiek igényeiket azon feltételek mellett érvényesíthessék, melyeket a törvény a belföldiekre nézve megállapít* Ebből önként következik egyrészről, hogy a kellő feltételek mellett a külföldieket a belföl- diekkel egyenlő jogok illetik, és másrészről, hogy a külföldiek igényeiket a belföldi törvény szabványainak megfelelőleg kötelesek igazolni. 3. Hogy a bíróság kételye a reciprocitást illetőleg mikor tekinthető alaposnak, azt eleve meghatározni ép oly kevéssé lehetne, mint azt, hogy e kételyt minő körülmények állapithatják meg* Lehet, hogy a bukott vagy a tömeggondnok, vagy a hitelezők valamelyike emel e részben kifogást; de bármily uton támadjon is a bíróság kételye, annak kötelességében, álland e kétely elhárításáról gondoskodni, s e végből esetleg a bejelentő féltől a viszonosság igazolását követelni; magától értetvén, hogy az egyik esetben ugy, mint a másikban nem a külföldi törvények egyenlő vagy eltérő intézkedéseinek, hanem egyedül és kizárólag a külföldi állam eljárásának constatalása képezendi a bíróság feladatát. 4. Az államnak azon jogát, hogy bíróságai által egyes esetekben a külföldiek ellen retorsiot gyakorolhasson, ezek illusoriussá tehetnék az által, hogy követeléseiket egy belföldire átruházzák. Ennek kívánja elejét venni a 3. §. utolsó bekezdése, midőn a többi intézkedéseket az oly igényekre is kiterjeszti, melyek csak a csődnyitás után ruháztattak át egy belföldire. Ez intézkedésből önként következik, hogy nem alkalmazható, ha az átruházás már korábban megtörtént; mert ez esetben a törvény kijátszásáról szó nem lehetvén, a kérdéses intézkedés szüksége fenn nem forog, és az alkalmazásában jogtalanságra s a forgalom lényeges megne- hezítésére vezethetne. MÁSODIK RÉSZ. Csődeljárás. ELSŐ CZIM. !KZ özöxiségres csőd. ELSŐ FEJEZET. Általános határozatok. 72. 73. §§. A javaslat második részében foglalt egyes intézkedések részletes indokolása előtt nem látszik feleslegesnek azon czÜt, melyet a csődeljárás szabályozásánál szem előtt tartani kell, és azon rendszert, mely a kitűzött czél elérésére legalkalmasabbnak mutatkozik, főbb voná- saiban megismertetni; habár e részben az általános indokolás nagyban már jelezte azt, minek részletezése a javaslat második részének feladatát képezi. Az iránt alig lehet kétség, hogy a csődeljárás csak akkor felelhet meg rendeltetésének, ha a hitelezők lehetőleg gyorsan, kevés költséggel, s a tömeg lehető kímélésével jutnak követeléseik azon töredékéhez, mely rájuk a köz- adós vagyonának bizonyos elvek szerinti felosztása mellett esik; a csődeljárásnak tehát közvetlen és főczélját: a gyorsaság és az ezzel kapcsolatos olcsóság képezi. E czél biztos KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 15iu 360. szám. sérése természetesen azon rendszertől van feltételezve, melyet a törvényhozás a esődeljárás szabályozásánál követ, s mert az egyszer elfogadott és megállapított rendszer csak következe- tesen keresztülvive vezethet a kivánt sikerhez, — igen természetes, miszerint a törvény- hozásnak azon helyzetben kell lennie, hogy az elfogadott és megállapított rendszert gyakorlati alkalmazásban, illetőleg következményeiben megismerhesse. Az általános indokolásban már jeleztetett, hogy a javaslat szabályként a közönséges csődöt tárgyalva, mint kivételeket rendezi azon szabályokat, melyek a kereskedelmi csőd sajátszerű természete által feltételezvék. Megfelelőleg e rendszernek, a javaslat a közönséges csődre vonatkozó intézkedéseket akként állapítja meg, hogy azok nagyban és egészben a csődeljárás mindkét nemére egyenlően alkalmaztathassanak; mi egyebektől eltekintve, azon kétségtelen előnynyel bir, hogy az általános szabályok megállapítását nem nehezítik és nem korlátozzák azon tekintetek, melyeknek figyelembe vételét a kereskedelmi csőd sajátszerű természete követeli; mert kétségtelen tény az, hogy sokkal könnyebb a kellően rendezett általános szabályok mellett, a szükséges kivételeket megállapítani, mintha az eljárás kivételes természete vétetik kiindulási alapul, vagy ha a különbség a közönséges és a kereskedelmi esőd közt teljesen elejtetik. Az első esetben a törvény általános intézkedései — mint ezt a porosz csődtörvény mutatja — nélkülöznék a kellő elasticitást; az utóbbi esetben pedig nem Igazolható módon azonosítanák a legkülönbözőbb természetű viszonyokat, mi a kitűzött czél elérését legalább is megnehezítené. A most érintett rendszeren belől s annak megfelelőleg a javaslat: 1. lehető egyszerűséggel állapítja meg a cs'ódnyitás eseteit, megtévén e tekintetben is azon különbséget, melyet a fizetési tehetlenség jelentősége a kereskedőknél követel. Sem a közönséges bukottakra, sem a kereskedőkre nem lehetne a csődnyitás tekintetében oly intéz- kedéseket felállítani, melyek a közadósnak most érintett mindkét nemére egyenlően és természet- ellenes erőszak nélkül alkalmazhatók volnának; mert habár áll az, hogy a forgalom növekedö fejlődésével sok esetben igen nehézzé válik a kereskedő és nemkereskedő közt a kellő különb- séget megtenni, — annyi kétségtelen, hogy a kereskedő fizetési tehetlensége, a nemkereskedö fizetési tehetlenségével sem jelentőségében, sem következményeiben nem azonosítható. Alig kép- zelhető kereskedelmi ügylet, mely kereskedő által megkötve, egész sorát az ügyleteknek ne vonná maga után, melyek mindazon feltevésben keletkeznek, hogy kellő időben és helyen teljesíttetni fognak; e feltevésen alapszik a kereskedelmi forgalom, melynek éltető elemét a hitel és bizalom képezi. Ha a kereskedő fizetési kötelezettségének meg nem felel, ha azt kellő időben nem teljesiti, megszűnik jogosított közvetítője lenni a kereskedelmi ügyleteknek; mert a hitel és bizalom, melyen kereskedelmi létele alapszik, tőle elfordul; reá nézve egyetlen fizetés nem teljesítése, egyenlő a fizetési tehetlenséggel, mert nem ismeretlen mennyiségű vagyona, hanem hitele s azon bizalom, melylyel pontossága iránt viseltettek, tették őt a kereskedelmi forgalom jogosult tényezőjévé. Egészen máskép áll a dolog a nemkereskedőnél, kinek fizetési tehetlenségét az egyik vagy másik fizetés nem teljesítéséből jogosan következtetni nem lehet; nála a fizetési tehetlenség a szó természetszerű értelmében veendő, mely a csődeljárás megindítására csak akkor szolgálhat indokul, ha az a vagyonhiánynyál egyenlő jelentőségűnek tekinthető, ha tehát a vagyon az összes tartozások fedezésére nem elegendő. Ehez járul még egy más, nem kevésbé fontos körülmény, és azon közvetlen összeköttetés, melyben az örökös tartományokkal állunk, s mely ép ugy, mint több anyagi intézkedésnél, a csődeljárásnál is lehetőleg egyenlő elvek felállítását javalja, ha azon anomaliát, melyet a csődnyitás eseteinek eltérő rendszerek alapján történt szabályozásával okvetlenül létesítenénk, elkerülni akarjuk. Hogy a csődnyitás eseteinek kellő szabályozása, magára a csődeljárás gyorsaságára lényeges befolyással van, azt felesleges volna bővebben fejtegetni.360. szám. 115 2. Ügy az eljárás gyorsaságát, mint annak ölesóságát kívánja a javaslat az által biztosítani, hogy eltérőleg nemcsak saját csődtörvényünktől, hanem az osztrák csődtörvény rendszerétől is, a tömeggondnoknak háromszori és a csődválasztmánynak kétszeri választását mellőzve, az ideiglenes tömeggondnok kinevezését a bíróságra ruházza, s azontúl felhatal- mazza a hitelezőket a végleges tömeggondnok s a csődválasztmány megválasztására. Az osztrák csődtörvény szerint az ideiglenes tömeggondnokot a bíróság nevezi ki; azután a hitelezők választanak ideiglenes gondnokot és ideiglenes Választmányt; e végre egy újabbi választásnál vagy megtartják az ideiglenes gondnokot és választmányt, vagy ezek helyébe véglegesen másokat választanak. Hogy ez intézkedés sem a gyorsaság, sem az olcsóság elvének meg nem íelel, azt nem nehéz kimutatni; mert alig szenvedhet kétséget, hogy a csődvagyon, mely esetleg háromféle kezelés alá kerülhet, sem azon gyorsasággal, sem azon költségkíméléssel nem értékesíthető, melyet a hitelezők érdekei kívánnak. Már maga a kétszeri átszámolás feles- leges időt vesz igénybe, s lehetetlenné teszi azt, hogy a végleges tömeggondnok megválasztása előtt, a tömeg értékesítésére nézve elhatározó intézkedések történjenek. E helyett a javaslat csak egy választást ismer, a mennyiben tudniillik a hitelezők csakis végleges tömeggondnokot és végleges választmányt választanak; és mert a javaslat e választást oly időre teszi, midőn a hitelezőknek már módjukban állott a csődnyitásról tudomást szerezni, tehát a választásnál megjelenhetni, — minden aggály elesik arra nézve, mintha a hitelezők érdekei a választási esetek megszorítása állal csorbát szenvedhetnének. E mellett a javaslat nem zárja ki azt, hogy a csődbíróság egyes esetekben ideiglenes csődválasztmányt is nevezhessen ki, melynek feladatát akkép szabályozza, hogy a csődeljárás gyors lebonyolítása semmi tekintetben sem nehezíttetik meg. 3. A csődeljárás közjogi természete és annak lehető biztonsága azt követeli ugyan hogy az bizonyos tekintetben a bíróság ellenőrző felügyelete alá helyeztessék; erre nézve azonban korántsem, szükséges, hogy a csődbíróság oly teendőkkel terheltessék, melyek az érintett felügyelet által szükségképen nem feltételezvék. E tekintetben a javaslat, megfelelőleg az újabb csődtörvények intézkedéseinek, egy új intézményt létesít, midőn a csődeljárás köz- vetlen vezetésével egy külön orgánumot, t. i. a csö'dbiztost ruházza fel, s a bíróságnak csak annyiban enged a csődeljárásra közvetlen befolyást, a mennyiben ezt a hitelezők érdekei múlhatlanul megkívánják. Miként az általános indokolásban kiemeltetett, a csődhitelezők lévén a csődvagyonnak egyedül jogosult kezelői, a birói felügyelet elvének teljesen elég tétetik az által, ha a törvény a hitelezőknek engedett jogok helyes gyakorlását, a csődbiztos által ellenőrizteti. Ekként mig egyrészről a hitelezők részére kellő cselekvési szabadság biztosíttatik; másrészről eleje vétetik annak, hogy a hitelezők jogaikat a bukott rovására, vagy annak egyenes meg- károsítására gyakorolják. 4. Kétségtelen idő- és' költségkímélést biztosit a javaslat azon intézkedése, mely szerint a követelések osztályozását és liquidálását nem a bíróság, hanem maguk a hitelezők esz- közlik, s hogy perre csak azon követelések utasíttatnak, melyek akár a tömeggondnok, akár a hitelezők kifogása miatt liquidálhatók nem voltak. Ez eljárás jogosultsága és czélszerüsége már az általános indokolásban kifejtetvén, e helyütt elégnek látszik azon körülményre utalni, hogy a szóban levő intézkedés értékét és czélszerüségét még azon rendelkezés is fokozza, mely szerint az oly követelések, melyeket a javaslat első része szerint külön kielégítési alap illett, liquidatio alá nem is tartoznak, mi által a csődeljárásnál sok felesleges teendő elesik, maga pedig az eljárás kétségtelenül megrövidíttetik. 5. Az előbbeni pontban érintett intézkedésnek természetszerű következményét képezi az, hogy a bíróságnak sem a követelések valódisága, sem azok osztályozása iránt határoznia nem kell. Ha ugyanis a követelés minden oldalról valódinak elismertetik, a felett a valódiság í?.360. szám. tekintetében bírói határozat nem szükséges: és ha a valódiság feletti határozat feleslegessé -válik, nem szükséges az osztály feletti határozat sem; mert e tekintetben a javaslat intéz- kedései oly egyszerűek és világosak, mikép a liquid követelések osztályozása iránt nehézség soha sem támadhat. 6. Mindennél inkább fogja a lehető gyorsaságot a javaslat azon intézkedése biztosítani, mely szerint a tömeg félosztása azon mértékben, a mint az készpénzzé tétetik, részletesen történik, nem kellvén bevárni, mig minden követelés megítéltetett, s mig az egész vagyon feloszthatóvá lesz. Ez intézkedés czélszerüsége is már az általános indokolásban kiemeltetett ; miért is e helyütt elégnek látszik arra, mint az elfogadott rendszer kiegészítő részére, annak constatalása végett utalni, hogy a javaslat a csődeljárás jelzett czélját következetesen s minden irányban megvaló- sítani törekszik. Végre 7. a kereskedelmi csőd gyors és olcsó befejezését fogja lehetővé tenni a javaslat által elfogadott kényszeregyezség, melynek segítségével sok esetben a csődeljárás már néhány hó múlva végét érheti. Miután ez intézmény kellő helyen részletesen indokoltatik, ezúttal felesleges volna az egyes határozatok jelentőségét és czélszerüségét bővebben fejtegetni. Egyelőre elég lesz magára az intézményre általában utalni, s egyúttal kiemelni, hogy a javaslat, mig egyrészről a kényszer- egyezséget mint a kereskedelmi csőd befejezésének egyik igen alkalmas módját tekinti; másrészről nem tartotta lehetőnek azt a csőd minden nemére kiterjeszteni; mi természetesen az elfogadott rendszernek szükségképeni folyományát képezi. ttérve a 72. és 73. §§. részletes indokolására, mindenek előtt szükségesnek látszik kiemelni, hogy a javaslat az illetőség megállapításánál kellő figyelemmel volt úgy a törv. rend- tartásra, mint a keresk. törvénynek azon intézkedéseire, melyek az illetőségre nézve a csődeljárásban is kell, hogy irányadóul szolgáljanak. Ép ez utóbbi körülmény tette szükségessé azt, hogy a javaslat az illetőségről intézkedjék; mert a törv. rendtartásnak e részbeni intézkedései, a csődtör- vény elveivel teljes összhangzásban nem állanak. A mi a 73. §-t illeti, az teljesen megfelel a tételes európai nerrizetközi jog elveinek; a kérdéses §. ugyanis kétségtelen kifejezést ád annak egyrészről, hogy az állam a külföldön levő ingatlan vagyonra jogszolgáltatási hatalmát ki nem terjesztheti; másrészről elismeri azt, hogy mobilia ossibus inhaerent, personam sequuntur. A tételes európai nemzetközi jognak általánosan elismert határozatai szerint minden egyes államnak jogában áll meghatározni, hogy a területén lévő dolgok közül melyeket kiván az államterület elválaszthatlan kiegészítő részének tekinteni olyképen, hogy azokra az idegen államoknak a fenségi jogok gyakorlását meg nem engedi. Ilye- neknek tekintetnek általában az ingatlanok, melyekre nézve az idegenek is az állam törvényeinek vannak alávetve; ellenben az ingóságok már természetűknél fogva sem lévén alkalmasak arra, hogy az államterület elválaszthatlan részének tekintessenek, a személy illetőségét követik olyképen, hogy azt még az esetben sem vesztik el, ha a személytől véletlenül physicailag elválasztva vannak. Az azonban, mi a 73. §-ban foglaltatik, csak általános elvnek tekintendő, melynek gyakorlati kivitele egyrészről magában e javaslatban bővebb intézkedéseket, másrészről oly államszerződéseket tételez fel, melyek által a külföldi államok az érintett elvet magukra nézve kötelezőnek elismerik. Végre nem szükséges külön hangsúlyozni azt, hogy a 73. §. intézkedése teljesen megfelel azon közjogi viszonynak is, mely Magyarország és a társországok közt létezik. 74. és 75. §§. A 73. §., miként ez annak indokolásában kiemeltetett, csak általános elvet foglal magában, melynek részint e tervezetben, részint pedig a már kötött vagy ezután kötendő államszerződésekben kell kiegészítést nyernie. Az előbbit czélozzák a tervezet 74. és 75. §§-ai, melyeknek intézkedései a következő megjegyzéseket teszik szükségessé:360. szám. 117 1. A 74. §. azon esetről intézkedik, ha a csőd a magyar korona oly területén nyit- Jíatik, a hol a jelen törvény hatályban nincsen; ez esetben, ha a közadósnak a jelen törvény alá tartozó területen ingatlan javai vannak, ezekre nézve a', belföldi illetékes bíróság által külön csőd nyitandó. A javaslatnak tekintettel kellett lennie azon közjogi viszonyra, melyben a társországok a magyar koronához állanak. Horvát- és Tótország reánk nézve külföldnek nem tekinthető ugyan, de mert a magánjogi törvényhozás tekintetében Magyarországtól teljesen független, ennek törvényei Horvát- és Tótországot nem kötelezik; miért is ez irányban az érintett országok úgy tekintendők, mintha a magyar koronától teljesen független és önálló államot képeznének. Bármily helyesek legyenek is bizonyos nemzetközi elvek és intézkedések, azokat egy ország sem fogadhatja el magára nézve kötelezőknek olyképen, hogy azoknak államszerződések által leendő módosítását véglegesen kizárja; mert ez annyit tenne, mint a nemzetközi jog fejlődéséről lemondani. Ehez képest a javaslat 75. §-a megállapítja ugyan azon szabályokat, melyek az ingóságokra nézve a 73. §-ban kimondott elv szerint alkalmazandók; de nem zárja ki, hogy az érintett szabályok cartel-szerződések által pótoltassanak, esetleg módosíttassanak. A mi egyébiránt a 75. §-ban foglalt, s az ingóságokra vonatkozó szabályokat illeti, azok hason- lag megfelelnek az ideigl. csődrendtartás (6. §.) intézkedéseinek. Az id. csődrendtartás szer- kesztői, midőn az európai törvényekben nyilvánuló felfogással szemben, az ingóságok személyei lletőségét megállapították, kétségtelenül nevezetes lépést tettek, s a jogfejlődésnek szerencsés lendületet adtak; mert a szabadelvű Anglia (az 1869-iki bankruptey act-ban) ugyanazon elveket emeli érvényre. 2. A 75. §-nak az ingatlan javakra vonatkozó intézkedése tulajdonképen csak folyománya lévén a 73. és 74. §§-ban foglalt határozatoknak, az ott kifejtettek után bővebb indokolást nem tesz szükségessé. Végre 3. miután a nemzetközi jogszabályok érvényesítésére bírói kényszer nem létezik, — az ^gyes nemzetek, amennyiben valamely jogszabály foganatosítása végett háborút indítani nem akarnak, mint egyedül alkalmas kényszert a retorsiot, azaz ugyanazon elvek, ugyanazon eljárás alkalmazását használják; tehát a külföldiek ellenében ugyanazon eljárást követik, melyet a külföldi állam saját alattvalóik iránt tanúsít. Ennek megfelelőleg teszi a 75. §. a bíróságok- nak kötelességévé, hogy ezek a vagyon kiadását illetőleg általában a viszonosság elveinek meg- felelőleg járjanak el; tehát a kért kiadást ahoz képest, a mint a megkereső állam eljárni szokott, teljesítsék vagy tagadják meg. Hogy azonban a bíróságok indokolatlan eljárásukkal a nemzetközi forgalmat meg ne zavarják, hogy a kellő tájékozottság hiányában a retorsiót hely- telenül ne alkalmazzák, — szükségesnek látszott kötelességükké tenni, hogy a megtagadás egyes eseteit az igazságügyi ministeriumnak feljelentsék. Ennek azután, a külügyi ministerium közvetítésével, módjában álland sok esetben a további következményeket elhárítani, esetleg jövőre nézve az érdekelt államot ellenkező eljárásra bírni, vagy a retorsio szigorú alkalma- zására nézve a kellő intézkedéseket megtenni. 76-81. §§. A javaslatnak a gyorsaság és olcsóság elveire alapított rendszere azt hozza magával, hogy a határozatok közlésére, a határidőkre és a jogorvoslatokra nézve a peres eljárás szabályaitól eltérő intézkedések állapíttassanak meg annál is inkább, mert a javaslat által czélbavett eljárás egyszerűsége egyáltalán nem követeli azonformalitásokat, melyek a peres eljárásban sok tekintetben az alapos jogszolgáltatásnak nélkülözhetlen feltételeit képezik. A mi különösen 1. a felek értesítését illeti, erre nézve egyes esetekben a javaslat maga állapítja meg a kellő szabályokat, melyek természetesen minden kijelölt esetben megtartandók lesznek; de e118 360. Mára. mellett tekintettel kellett lenni arra, hogy az érdekelteknek mindenkori külön perrendtartásszerií értesítése a csődeljárásban aránytalan költséggel és időveszteséggel járna; hogy továbbá a meg- történt értesítés perrendtartásszerü igazolása sok esetben lehetetlen lenne. Ez okból czélszerűnek és szükségesnek látszott az újabb csődtörvények példájára, a külön értesítés kizárása nélkül, az értesítésre nézve szabályul a határozat kifüggesztését, illetőleg annak a hivatalos hirlap utján történt közzétételét olyképen kijelölni, hogy egyrészről a közzététel esetleg más lapok utján is történhessék; hogy továbbá másrészről az érvényesen történt közzététel a kézbesítést még az esetben is pótolja, midőn maga a törvény a külön kézbesítést megkívánja. És ez annál inkább történhetik, mert a mulasztás következményei a csődeljárásban koránsem felelnek meg azoknak, melyeket a peres eljárás a mulasztással rendszerint egybeköt; a javaslat ugyanis, miként ez annak egyes intézkedé- seiből kitűnik, azon elvből indul ki, hogy a csődeljárásban a felek ellenében a makacsságot alkal- mazni nem lehet, s e felfogásnak megfelelőleg, a felek mulasztásával az egyes esetekben a makacsság rendes következményeit nem hozza kapcsolatba. A mi magukat a kézbesítéseket illetir ezekre nézve legegyszerűbb lett volna ugyan a törv. rendtartás szabályait alkalmazni; miután azonban ez esetben is különösen a pósta utján eszközlött kézbesítésre nézve bizonyos módo^ sitások lettek volna szükségesek, — legczélszerübbnek látszott kijelenteni, hogy a kézbesítések s a tömeggondnok részéről eredő értesítések, minden esetben pósta utján eszközölhetők; eként mig egyrészről a perrendtartás szabályai szerint eszközlött kézbesítés lehetősége fentartatott, másrészről ugy a csődbíróság, mint a tömeggondnok a posta utján eszközlött kézbesítés tekin- tetében a felek akaratától, — melyhez a törvk. rendtartás 271. §-a a kézbesítés e nemét köti — felmentetett; tehát tetszése szerint minden egyes esetben a postát választhatja a kéz- besítés eszközlésére. 2. Megfelelőleg azon elvnek, mely szerint a csődeljárásban a felek ellenében a ma- kacsság rendszerinti következményeit alkalmazni nem lehet, a javaslat 77. §-a következetesen zárja ki mindazon határidők meghosszabbítását, melyeknek tartamát vagy maga a törvény, vagy ennek határain belől a csődbíróság állapítja meg. Ha a csődtörvény a feleket követeléseik bejelentésére, ezeknek különben elvesztése mellett kényszeríti, s a bejelentésre praeclusiv határidőt tűz ki, lehetetlen, hogy a vétlen mulasztás által szenvedett hátrányok orvos- lására módot ne engedjen, habár e mód sok esetben, mint pl. csődtörvényünk 50. §-a szerint alig ér többet a semminél; ha ellenben a törvény, mint ezt a javaslat teszi, a felék- nek a bejelentést a csődper minden stádiumában megengedi, akkor nincs semmi elfogadható ok arra, hogy az egyszer kitűzött és kellően közzétett határidők meghosszabbítása megenged- tessék. És ezzel együtt elesik annak szüksége is, hogy az elmulasztott határidő ellenében az igazolásnak hely adassék. A csődeljárást mi sem hátráltatja inkább, mint az, ha bizonyos cse- lekmények elkésett teljesítése megengedtetik, ha a bíróság az eljárásnak valamely meghaladott stádiumára ismételten visszatérni kénytelen. Valamint a praeclusiot s az edictalis idézést, mely a felek jogainak kétségtelen megrövidítését involválja, általában helyeselni nem lehet, úgy a meg- hosszabbítást és igazolást, a makacsság elejtésével szemben, igazoltnak tekinteni nem lehetne. Ha a törvény a feleknek a bejelentést a kitűzött határidőn túl is egyszerűen és minden meg- szorítás nélkül megengedi; ha a mulasztás a felekre nézve a követelés elvesztését, nem vonja, maga után, úgy valóban feleslegessé válik azon apparatus, mely az edictalis idézés és a praeclusio mellett, a lehető méltatlanságok elkerülése végett szükségesnek és czélszerűnek mutatkozott. 3. A javaslatokra nézve a törvény esetleg kétféle rendszert követhet; ugyanis vagy az mondatik ki szabályként, hogy jogorvoslatnak is csak törvényben kijelölt esetekben van helye, vagy az, hogy a törvényben kizárt esetek kivételével minden birói határozat ellen jog- orvoslatnak helye van. Mind a két rendszernek egyaránt vannak előnyei és hátrányai, azonban360. szám. 119 au lehető méltatlanságnak minden esetre sokkal inkább vehető eleje, ha a törvény az utóbbi rendszert követi. E mellett nincs kizárva az sem, hogy az indokolatlan hazavonásnak a jog- orvoslatok határozott kizárásával eleje vétessék, vagy hogy a jogorvoslatok egyes esetekben a dolog természetének megfelelöleg korlátoltassanaksemmi esetben sem lehetne azonban indo- kolni azt, ha két egyenlő határozat ellen további jogorvoslatnak helye lehetne. 4. A. csődeljárásban, úgy a mint azt a javaslat megállapítja, a csődbíróság nem igen jő azon helyzetbe, hogy peressé vált jogkérdések felett határozzon; mert azon határozatok, melyekkel a perre utasított követelések felett intézkedik, tulajdonképen nem a csődeljárás kiegészítéseként, hanem mint a per bírósága a peres eljárás szabályainak megfelelöleg hozza. A legfontosabb határozat, melyet a csődbíróság mint ilyen hoz vagy hozhat, kétségen felül az, melylyel a közadós ellen a csBdöt megnyitja; azonban sem a most érintett, sem átalában -azon határozatok, melyekkel a csődbíróság a felmerülő, s elintézése alá helyezett kérdések felett rendelkezik, nem teszik szükségessé azt, hogy azokra a jogorvoslatok complicált appara- tusa alkalmaztassák; ugyanazért a javaslat a bíróság határozatai ellenében jogorvoslatként -egyedül a felfolyamodást jelöli ki. Miután azonban a javaslat, miként ez kiemeltetett, e mulasz- tásokra a makacsság rendszerinti következményeit nem alkalmazza, s ez okból az igazolást -az elmulasztott határidő ellenében kizárja, — igen természetesen, hogy a mulasztás czímén azon határozatokat sem engedheti megtámadtatni, melyek valamely tárgyalás alkalmával esetleg & hitelezők által hozatnak. Ez intézkedés nélkül azon czél, melyet a javaslat 77. §-a elérni kíván, a legtöbb esetben kétségessé tétethetnék. 5. A csó'dbiztost mint a csődeljárás hivatalos ellenőrzőjét, a javaslat szerint igen fontos teendők illetik; ő igen sok kérdésben úgyszólván elsőfolyamodásilag határoz. E hatáskörrel szemben a javaslatnak gondoskodni kellett arról, ,hogy az érdekeltek a csődbiztos rendelkezései ellenében orvoslást kereshessenek; mire nézve legalkalmasabbnak, de egyszersmind legtermé- szetesebbnek látszott, a formális jogorvoslatok mellőzésével, előterjesztést a csődbírósághoz megengedni. A csődbíróság a beadott előterjesztés folytán a csődbiztos intézkedését vizsgálat alá veszi, s azt a szerint, a mint a törvény rendeleteinek megfelel vagy nem, megerősíti vagy megszünteti. Az előbbeni esetben a javaslat az érdekelt fél részére jogorvoslatkép a fel- folyamodást jelöli ki; az utóbbi esetben ellenben jogorvoslatnak természetszerűen helye nem lehet. Hogy a javaslat a csődbíróság helybenhagyó határozata ellen a másodbirósághoz inté- zendő felfolyamodáson kivüí további jogorvoslatnak helyt nem enged, az nemcsak a czélba vett gyorsaság, hanem azon körülmény által is indokoltatik, hogy sem a csödbiztos rendelkezése, sem a csb'dbiróság helybenhagyó határozata tulajdonképeni jogkérdést nem érint, mert azoknak tárgyát csakis kezelési dolgok képezik; ilyenek miatt pedig nem volna tanácsolható, hogy a csődeljárás folyama, további jogorvoslatok megengedése által feltartóztassák. MÁSODIK FEJEZET. Csó'dnyitás. 82-85. §§. A csődeljárásban alig van kérdés, melyre nézve, úgy az elmélet, mint a tételes törvények intézkedései annyira ellenkeznének egymással, mint az, hogy a csődnyitásnak egyedül 4iz érdekeltnek kérelmére vagy hivatalból is kcll-e helyt engedni? Ez indokolás körét messze túl- haladná az európai törvények e részbeni ellentétes intézkedéseit mind kiemelni; miért is elég-120 360. szám. nek látszik a szóban lévó kérdést illetőleg is, csak azon törvényekre reflektálni, melyek a javaslat egyéb intézkedéseinél irányadóul szolgáltak. A code de commerce szerint a csődnyitásnak helye lehet vagy az adós, vagy a hitelezők kérelmére, vagy hivatalból, a mennyiben a fizetési tehetetlenség notoriussá lett. Az ideiglenes esb'drendtartás 26. és 28. §§-ai szerint a csőd hivatalból nyitandó meg, ha a hagyatéki tárgya- lások alkalmával kitűnik, hogy a vagyon a tartozások fedezésére nem elegendő, s a barátságos egyezségre kilátás nincsen; vagy ha az adós megszökött, vagy elrejtőzik a nélkül, hogy ennek más oka, mint a fizetési tehetlenség lehetne. Ellenben az osztrák csődtörvény az angol bank- ruptey act, az amerikai csődtörvény (An act to etablish a uniform system of bankruptey throughont the United Staates); az új német csődtörvény és saját csődtörvényünk (5. §.) szerint a csődnyitásnak mindig csak az érdekeltek kérelmére lehet helye, s mint ilyenek, az adós, s hitelezők s az örökösök jelöltetnek ki. A javaslat e tekintetben természetesen az utóbb érin- tett törvényekhez csatlakozik nemcsak azért, mert ez által eddigi jogfelfogásunkat emeli érvényre; hanem azért is, mert az állam gyámkodó beavatkozását, a hitelezők érdekeinek hiva- talos megóvását, sem szükségesnek sem czélszerünek nem tarthatja. A gyakorlat minden kétségen felül helyezte, hogy a bíróságok ott, hol a törvény őket a csődnyitásra feljogosítja, igen ritkán jutnak azon helyzetbe, hogy e joggal élhetnének; s a nekik engedett jogosultság legfelebb arra szolgált, hogy e hitelezőknél a szükséges gondosságot, saját érdekeinek kellő ellenőrzését csökkentette. Ha azonban a törvény a hivatalos beavatkozást kizárja, ha a felek érdekeinek meg- óvását ezekre magukra bízza, ákkor szükséges, hogy a jog a csődnyitás kérelmezésére sem a hitelezők számától, sem a követelések minőségétől függővé ne tétessék; szükséges továbbá, hogy oly esetben, midőn a fizetési tehetlenség akár igazoltnak tekinthető, akár csak alaposan véld- meihetö, a csődnyitási kérelemnek minden felesleges hosszadalmasság mellőzésével, hely enged- tessék. Ezen elveket törekszik a javaslát érvényre emelni, midőn a csődnyitási kérelemnél minden előleges tárgyalást kizár, ha a csődöt az adós vagy ennek örökösei kérik. Ellenben a. csőd elrendelését nem minden örökös kéri, mert ez esetben a csődnek feltétlen elrendelése, a többi örökösöknek kiszámithatlan hátrányával járhatna, a javaslat 83. §-a szerint a csőd minden további tárgyalás nélkül csak akkor rendelhető el, ha a csődöt kérő örökösök kér- vényüket oly körülményekre állapítják, melyek a vagyonhiányt evidenter igazolják. De nem rendelhető el a csőd feltétlenül a 84. §. esetében sem, habár látszólag oly körülmények forognak fen, melyekből a vagyonhiány jogszerűen következtethető. Igaz ugyan, hogy a kirendelendő gondnok a csődnyitás elhárítására lényeges befolyást alig gyakorolhat, s annak kirendelése legfölebb arra szolgál, hogy a bíróság néhány nappal később s a gondnok siker- telen meghallgatása után hozza- meg azon határozatot, melyet azonnal meghozhatott volna; mindamellett nem volna helyes a lehetőséget kizárni arra nézve, hogy a csődnyitásnak s az azzal járó következményeknek eleje vétethessék. Hogy a javaslat a hitelező részéről csak. kellően igazólt követelést kiván, s a csődnyitási kérvényt nem szorítja a végrehajtható vagy teljes bizonyítékot képező okiraton alapuló követelésre, abban találja indokolását, hogy a 86. §. intézkedése szerint a csődbíróság a kérelem megengedése vagy megtagadása felett szabad belátása szerint határoz; tehát mindig azon helyzetben lehet, hogy a követelés létezése iránv még akkor is, ha az nem teljes bizonyítékot képező okiraton alapszik, magának meggyőződést szerezhessen. Ehez járul még, hogy a javaslat a személyes követelések közt azért, mert azok teljes vagy nem teljes bizonyítékot képező okirat által igazoltatnak, különbséget az osztályozásnál sem ismer; tehát azon elvből indul ki, hogy a személyes követelések egyenlően érvényes jog- czímen alapulnak. Végre az sem látszott szükségesnek, hogy a csődnyitási kérelem megenged- Jietősége: lejárt követeléstől tétessék függővé; mert ha a csődeljárás az egyes hitelezők kielé-360. szám. 121 gitésének meggátlását, s az összes hitelezőknek bizonyos elvek szerinti kielégítését czélozza, úgy arra leginkább azok szorulnak, kiknek követelései még le nem jártak,, kik tehát kielégí- tésüket az adós ellen a per rendes utján nem szorgalmazhatják. Ha a csődnyitás egy vagy több hitelező részéről oly körülmények közt kéretik, melyek a vagyonhiányt alaposan vélelmeztetni nem engedik, a kérelemnek contradictorius ■eljárás nélkül helyt adni nem lehetne; mert ez esetben a törvény sokkal több kár forrásává lenne, mint a mennyit elhárítani kiván. Ugyanazért a javaslat a kérdéses esetben az adós meghallgatását rendeli a végből, hogy ez akár a csődöt szorgalmazó hitelezők biztosítása, .akár cselekvő és szenvedő állapotának előterjesztése által fizetési képességét igazolhassa. Ha az adós a nyert meghagyásnak meg nem felel, helyesen vélelmezhető, hogy vagyonhiány miatt nem tette, s ép azért ellene a csőd, tekintet nélkül minden egyébkénti érveléseire és kifogá- saira, azonnal elrendelhető. Yégré a lehető halogatások kizárása végett szükségesnek látszott kijelenteni, hogy a csődnyitási kérvényre kitűzött tárgyalás azon hitelezők beleegyezése nélkül, kik a csődöt kérték, rendszerint el nem halasztható; az adós tehát az ellene intézett kérelemre azonnal érdemileg nyilatkozni, illetőleg a meghagyást teljesíteni tartozik a nélkül, hogy a határozatot bármiféle kifogással vagy ellenvetéssel elodázhatná. E mellett azonban fenn kellett tartani a lehetőséget arra nézve is, hogy egyes esetekben a tárgyalást a csődbíróság is elhalaszt- hassa, a mit, egyebektől eltekintve, az ügy alapos elintézése is szükségessé tehet. 86. és 87. §§. A bíróság határozata, legyen az akár megengedő, akár visszautasító, oly fontossággal bír, miként annak kellő indokolását nemcsak czélszerűnek, hanem szükségesnek is kell tekin- teni; a határozat ugyanis mindegyik esetben felfolyamodás tárgyát képezheti, tehát a felsőbb bíróság elintézése alá kerülhet, mely az ügy felett helyesen csak úgy határozhat, ha előtte az eljáró bíróság indokai ismeretesek. Hogy kiket kelljen érdekeltfeleknek tekinteni, tehát kiknek kelljen a határozatot kézbesittetni, az minden egyes esetben a körülményektől függ, s nehéz- ségre egyáltalán alkalmat nem szolgáltathat. A biróság határozata ellen, legyen az akár megengedő, akár visszautasító, a javaslat 86. §-a szerint felfolyamodásnak van helye a másod bírósághoz olyképen, hogy a felfolyamodás felfüggesztő hatálylyal nem bír. Hogy a visszautasító határozat ellen csak az érdekelt, tehát a csődöt kérelmező hitelezők, ellenben a megengedő -határozat ellen csak a közadós, illetőlég ennek örökösei vagy a hagyatéki gondnok élhetnek jogorvoslattal, a dolog természetéből következik; miért is ennek kijelentése, vagy a felfolyamodásrá jogosult felek kijelölése ép oly kevéssé mutatkozott szükségesnek, mint annak megállapítása, hogy a felfolyamodás minden egyes esetbén ki ellen intéztessék. Egészen máskép áll a dolog a felfolyamodás joghatályára nézve, mely mint minden jogorvöslat, e természeténél fogva rendszerint nemcsak d&volutiv, hanem auspensiv hatálylyal is bír. E tekintetben tehát, mert a felüggesztő hatály egyenes kizárása nélkül, a csődnyitási eljárás eredménye könnyen meghiusittathatnék, szükségesnek látszott világosan kijelenteni, hogy a f&ío\y&moáú,sx\.3k felfüggesztő hatálya nincsen. "Ez intézkedés minden esetre aí.lkálmafcándó lévén, önként következik egyrésziől, ;hogy a csődnyitási végzés, származzék az akár az első, akár a másodbiróságtól, a folyamodás daczára azonnal végrehajtandó', más- részről, hogy á visszautasító határozattal minden addigi intézkedés hatályon kívül helyezettnek tekintendő még akkor is, ha a határozat ellen folyamodás használtatik. Végre a lehető zavarok elkerülése végett szükségesnek látszott kimondani, hogy ha a felsőbb biróság a csődnyitási határozatot megváltoztatja vagy feloldja: a már foganatosított biztosítási intézkedések mind- addig hatályban maradnak, míg a csődnyitás kérdése ijogérvényesen-elintéztetik. KÉPVH. IROMÁNY 1878—81 X. KÖTET. 16122 360. s*ám. Gyakorlatilag minden kétségen felül czélszerünek fog bizonyulni azon intézkedés, mely szerint a csődbíróság oly esetben, midőn a közadósnak csak egy személyes hitelezője van, vagy midőn a vagyon előreláthatólag az eljárási költségek fedezésére sem elegendő, a csődnyitási kérvényt visszautasíthatja; illetőleg a csődnyitási kérelemnek az utóbbi esetben helyt csak úgy engedhet, ha a hitelezők az eljárási költségek viselésére készeknek nyilatkoznak. Az oly eljárás, mely a létező vagyont felemésztené, senkinek sem szolgálhat javára. A hitelezők ily esetben ugy sem remélhetnek kielégítést, s ha a törvény az ezek kérelmére elrendelt eljárás folytatását követelné, következetesen a költségek viselésére őket kellene köteleznie; mi ép oly helytelen lenne, mintha az adós meglévő vagyona a sikertelen eljárásra fordittatik. De feles- legesnek mutatkozik a csődeljárás oly esetben is, midőn az adósnak csak egy személyes hitelezője van; mert a csődeljárás a javaslat szerint is első sorban a személyes hitelezők érdekében indíttatik meg; úgy, de ha ilyen csak egy van, akkor sokkal czélszerűbb őt, a költséges apparatus mellőzésével, kielégittetésének egyébként leendő szorgalmazására utasítani. A 87. §-ban foglalt intézkedésnek szükséges kiegészítését képezi azon határozat, mely szerint az adós vagyonhiány esetében eskü letételére kötelezendő az iránt, hogy vagyonából semmit el nem titkolt. Végre a szükséges sanctio jellegével bír azon intézkedés, mely szérin az eskületétel megtagadása a királyi ügyészségnek azonnal feljelentendő; mert csak ekként válik lehetségessé a hozott határozatnak foganatot szerezni, s egyúttal kideríteni, hogy nem forognak-e fenn a fizetési tehetlenség mellett oly körülmények, melyek azt a büntetőtörvény határozatai alá helyezik? ■ 88.-92. §. A javaslat 88—92. §§. azon teendőket állapítják meg, melyek a csődnyitás tényébőí mintegy természetszerűen következnek, s melyek a részletesebb indokolást már azért is feleslegessé teszik, mert a nevezetesebb csődtörvények e részbeni intézkedéseivel megegyeznek. A mi némi megjegyzésekre adhat alkalmat, az különösen azon éltérés lehet, mely a javaslat és a tételes törvények egyes intézkedései közt mutatkozik. Ilyennek tekintendő az, hogy a 89. §. 7. pontja szerint a hitelezők nem ideiglenes, hanem végleges tömeggondnok javaslatba hozatala, & végleges választmány választása végett hivatnak össze, e tekintetben a javaslat s az osztrák csődtörvény közt abban mutatkozik különbség, hogy mig az utóbbi szerint a hitelezők kétszer választanak tömeggondnokot és választmányt, a javaslat szerint csak egyszeri választásnak van helye. Eltekintve azonban attól, hogy a kérdéses eltérés, mint ez a jelen rész indokolásának elején kifejtetett, a csődeljárás gyors és olcsó berendezésének egyik nélkülözhetlen feltételét képezi, — azt még azon körülmény is indokolhatja, hogy az osztrák csődtörvény rendszerét, a német csődtörvény sem fogadta el. Egyébiránt mindezektől eltekintve, már a dolog természete is el többszörös választások mellőzésére utal; mert kétségtelen tény az, hogy a vagyonkezelés é& értékesítés sikere bizonyos egyöntetűséget tételez fel; minden változás, mely e tekintetben történik, eltekintve az azzal járó késedelemtől és költségektől, a kezelésnek nem előnyére,, hanem hátrányára válik. A szóban lévő §-ok többi intézkedései, s az osztrák csődtörvény közt alig van különbség; s ha daczára ennek, a most érintett intézkedésekhez némi megjegyzések csatoltatnak, ez egyedül azért történik, mert azok szemben eddigi csődtörvényünkkel, nevezetes újítást mutatnak. Ilyennek tekintendő mindenekelőtt a 89. §. 5. pontjának azon intézkedése, mely szerint a hirdetmény csak azokhoz intéztetik, kik mint csődhitelezők személyes, tehát az. áltaíános csődtömeget terhelő igényeket vélnek érvényesíthetni. A javaslat, eltérőleg az id. cs8drendtartástól, az újabb európai törvényekben elfogadott azon rendszerből indul ki, mely következetesen keresztülvitt különbséget állit fel a személyes és azon hitelezők közt, kik kielégítésüket a csődnyitás előtt szerzett jog alapján bizonyos vagyonból követelhetik; s mert a.360. szám. 123 javaslat ez utóbbiak jogait csőd esetére is érintetlenül hagyja, igen természetes, hogy azokat igényeiknek a csődtömeg ellen leendő érvényesítésére nem kötelezheti. Az, mi az ily hitele- zőknek kielégítési alapul szolgál, a csődtömeg kiegészítő részét csak annyiban képezheti, a mennyiben az érintett igények kielégitésére nem szükséges. E rendszerből, melyen a javaslat egész constructiója alapszik, önként következik, hogy az a bejelentésre csak azon hitelezőket kötelezheti, kiket személyes igények illetnek, kik tehát kielégítésüket csakis a csődtömegből követelhetik. Speciális intézkedést tartalmaz továbbá a 89. §. 6. pontja, mely távol attól, hogy az ép most érintett rendszerrel ellenkeznék, csak lehetővé akarja tenni azt, hogy a tömeg a külön kielégítés alapjául szolgáló dolgok tekintetében, saját jogait sikerrel ellenőrizhesse. A mi a joghátrányt illeti, melylyel a hirdetmény a bejelentés elmulasztását fenyegeti, az korántsem áll ugy, mint eddig, a be nem jelentett követelés kizárásában. Ettől, mint helytelen és igazságtalan intézkedéstől, a javaslatnak a 78. §. indokolásában kifejtettek szerint el kellett térnie, s meg kellett elégednie azzal, hogy a késedelmes hitelezőt, ki a csődperbe bármikor beavatkozik, kizárta azon vagyonból, mely időközben esetleg már jelosztás alá került; hogy megvonta tőle a jogot, a nélküle történt intézkedések megtámadására. Ez lényegileg azon joghátrány, melyre a fel- hívásban utalásnak kell történni, s mely az eset minőségéhez képest, a késedelmes hitelezőt egyik vagy másik alakban érheti. Miután a javaslat 1. §-a szerint a csődnyitás joghatálya azon nappál veszi kezdetét melyen a csődnyitást rendelő határozat az illetékes törvényszék által kifüggesztetett, — igen természetes, hogy a javaslatnak a csődnyitási nap biztos megállapításáról kellő módon gon- doskodnia .kellett. Ezt czélozza a 90. §., mely szerint a bíróság a hozott végzést még az nap kifüggesztetni, s a megtörtént kifüggesztésről szóló bizonyítványt a csődiratok közt megőrizni tartozik. Maga a kifüggesztés e tekintetben nem lett volna elegendő; mert az egyszer levett határozat többé bizonyítékul nem szolgálhatna; ellenben teljesen elegendőnek mutatkozik íiz, ha a megtörtént kifüggesztésről egy hivatalos bizonyítvány a csődiratokhoz csatoltatik. Ez által egyúttal lehetővé tétetik az érdekelteknek, a csődnyitás napját, a bizonyítványnak hiteles másolata által bármikor igazolhatni. Nem ugyan törvénynél,fhanem a gyakorlatnál fogva, eddigelé is szokásban volt nálunk a 92. §-ban érintett intézkedéseket a csődnyitásról értesíteni, s azt az adós ingatlan javaira feljegyeztetni; sőt az utóbbit a bíróságok, nehogy időközben bekeblezések vagy előjegyzések történjenek, táviratilag előre jelezni szokták. A mi különösen a levelek, sürgönyök és külde- mények visszatartását, illetőleg ezeknek a tömeggondnok részére leendő kézbesítését illeti, az a csődnyitásnak természetszerű következményekép jelenkezik; mert a közadós, mint ilyen, cselekvési és rendelkezési képességét vagyona felett elvesztvén, köteles mindazt, mi a tömegre vonatkozhatik, a gondnoknak átengedni. Hogy a magánjellegű levélek és sürgönyök, melyek a tömeghez semmiféle vonatkozásban nem állanak, a közadósnak kiadandók, a dolog természe- téből következik. Egyébiránt, hogy e tekintetben a tömeggondnok jogai mennyire terjednek, az a következő fejezetben van meghatározva; e tekintetben elvileg mindössze annyit kellett kimondani, hogy a javaslat 91. §-ának a levelekre, sürgönyökre stb. vonatkozó intézkedései a csődbíróság által bármikor megszüntethetők. A mi a csődnyitás feljegyzését illeti, e tekin- tetben a javaslat csak az általa elfogadott rendszernek felel meg, midőn e feljegyzés elmu- lasztásának magánjogi hatályt nem tulajdonit. A csődnyitás ugyanis ipso iure hat, annak joghatálya magához a tényhez van kötve olyképen, hogy ezzel a joghatály egyidejűleg követ- kezik be a nélkül, hogy erre a csődnyitási végzés érvényes meghozatalán kívül bármiféle más tény kívántatnék. A feljegyzés tehát, melyet a javaslat megkíván, nem annyira a csődtömeg, mint inkább harmadik személyek érdekeit czélozza, vagyis ezeket akarja megóvni attól, hogy szükségtelen lépéseket tegyenek, hogy oly bejegyzéseket eszközöljenek ki, melyeket a tömeg- gondnok mint érvényteleneket kénytelen lenne megtámadni. 16*124 360. szám. HARMADIK FEJEZET. Csodbiztos, tömeggondnok és csó'dválasztmány. 93-95. §§. Már az általános indokolásban jeleztetett, mikép csődeljárásunk lassúsága nagy mértékben azon körülménynek volt tulajdonitható, hogy az a bíróságnak a csődeljárásra ép úgy, mint a vagyon kezelésére és ennek értékesítésére túlságos és egyáltalán nem indokolható befolyást engedett. E baj felismerése vezethette az id. csődrendtartás szerkesztőit arra, hogy a csődeljárásban az autonómiának bizonyos mértékét megállapították az által, hogy a követelések felszámítását általában a bírói teendők sorából kihagyták. Azonban bármily elismerésre méltó is a csődrendtartás szerkesztőinek e törekvése, az magában véve sem a teljes és feltétlenül szükséges autonomiát nem biztosíthatta, sem a bajt gyökeresen meg nem szüntethette; pedig az út erre a csődrendtartás szerkesztőinek az 1838-iki franczia csődtörvény által már ki volt jelölve; csak bátorság kellett volna részükről keresztülvinni azt, mit részben megkísértettek. A porosz csődtörvény, mely alig két évre rá lépett életbe, már tovább ment, s a franczia csődtörvény egyes intézményeit nem félig, hanem teljesen ültette át, habár nem mindenben járt el a kellő kritikával. Hasonlag teljes reformot létesített az osztrák csődtörvény, mely & franczia törvény intézkedéseit több szerencsével birta az adott viszonyokhoz alkalmazni, s attól lényegesen csak annyiban tér el, hogy a tömeggondnok végleges megválasztását a felszámolási határnap eltelte előtt meg nem engédi, hanem kettős választást állapit meg. A javaslat természetesen nem az idézett, hanem az újabb csődtörvényekhez csatla- kozik, s azon felfogásból indul ki, hogy nemcsak a liquidatio mint ilyen, hanem a csődeljárás vezetése sem tartozik feltétlenül a biróság teendőihez; hogy ez utóbbit fel kell menteni mindazon teendőktől, melyek akár administrativ természetüknél fogva, akár mert birói cognitiót nem tételeznek fel, a bíróság hatásköréhez nem is tartozhatnak. E rendszer keresztülvitele azonban egy oly orgánum létesítését teszi szükségessé, melyre hivatalos jellegénél fogva teljes meg- nyugvással ruházhatók át mindazon teendők, melyek akár az eljárás vezetését, akár annak folyama alatt bizonyos intézkedések megtételét czélozzák. Ily orgánumként jelenkezik a csődbiztos, kit e minőségénél fogva az eljárás vezetése, a tömeg kezelésével megbízott személyek működésének ellenőrzése, szóval mindazon teendők illetnek, melyek habár administrativ természettel birnak, az előtt mégis a biróság hatásköréhez: tartoztak. így a csőd biztos vezeti a tárgyalásokat, eszközli a szükséges meghívásokat, intézkedik és határoz mindazon kérdésekben, melyek a törvény által egyenesen a csődbíróság elhatáro- zásának fentartva nincsenek; s mert úgy a tömeggondnokkal és választmánynyal, mint a, hitelezőkkel közvetlen érintkezésben áll, teendőit azon gyorsasággal és biztossággal végezheti, melyet a csődeljárás sikere feltételez. Rendelkezései és határozatai, a részére kijelölt hatáskörön belől, rendszerint a véglegesség jellegével birnak ugyan, de inappéllabilisóknak annyiban nem tekinthetők, hogy ellenük a javaslat 81. §-a szerint előterjesztésnek van helye a csődbírósághoz. A javaslat tehát arról is gondoskodik, hogy a csődbiztos hatáskörét át ne léphesse, hogy törvényellenes határozataival vagy intézkedéseivel a feleknek jogsérelmet ne okozhasson. A csődbiztos, a reá ruházott hatáskörnél fogva, arra is van hivatva, hogy azok működését, ellenőrizze, kiket a tömeghez tartozó vagyon kezelése illet; s mert ilyennek első sorban a tömeggondnok tekintendő, a javaslat a csődbiztost különösen szemben a tömeggondnokkal, oly jogkörrel ruházza fel, mely az ellenőrzést teljes mértékben lehetővé teszi. A javaslat eltérőleg mindazon törvényektől, melyek a szóban lévő intézményt elfogadták, a csődbiztost vagylagosan a bírósági tagokbői, vagy a közjegyzők sorából rendeli kineveztetni, mi360. szám. 125 kétségtelen fontosságú eltérésnek tekinthető, s mint ilyen, részletesebb indokolást tesz szük- ségessé. A törvényhozásnak ép úgy, mint az administratiónak, kell hogy helyes politika képezze alapját, s az egyiknél úgy, mint a másiknál nem mindig az absólut jónak, hanem annak kell irányadóul szolgálni, mi az adott körülmények és viszonyok közt leghelyesebbnek, legczél- szertíbbnek mutatkozik; a törvényhozó teljesen félreismerné feladatát, ha ideálokért rajongna, a helyett, hogy a létező faktorokkal számolva, oly intézményeket honosítana meg, melyek hazája viszonyainak, materiális és intellectualis tehetségeinek leginkább megfelelnek. A legislatió terén alig képzelhető intézmény, mely habár absolute jónak és helyesnek tekinthető, minden országra egyenlő sikerrel volna alkalmazható; mert a sikert nem egyedül az intézmény absolut helyessége, hanem az ahoz szükséges factorok együttes közrehatása képes csak biztosítani. Elfogultság lenne ugyanis egyrészről tagadni, hogy a csődbiztosi teendők általában leghelyesebben és legbiztosabban a bírósági tagokra ruházhatók; de másrészről helytelen volna ebből azt következtetni, hogy a kérdéses teendőkkel másokat megbízni általában nem lehet, vagy hogy a szóban levő teendőkkel mindenütt okvetlenül a bírósági tagokat kell megbízni. Arra nézve ugyanis, hogy ez történhessék, qualificált és kellő számú birák szükségesek; mert ha akár az egyik, akár a másik factor hiányzik, az intézmény nem eredményezheti azt, mit a kellő factorok mellett eredményeznie kellene. Sem bírósági szervezetünk, sem eljárásunk nincs olykép berendezve, hogy törvényszékeink egyes tagjait, a többi ügyek nevezetes hátramaradása nélkül, a csődbiztosi teendőkkel kizárólag felruházhatnák; a törvény tehát, ha a csődbiztosi teendőket kizárólag a bírósági tagokra ruházná, mert erre csak bírákat alkalmazhatna, vagy magát a csődeljárást nehezítené meg, vagy a többi ügyek elintézését gátolná; azt nem is említve, hogy nem minden törvényszék lenne képes kellő számban rendelkezni oly qualificált birák felett, kikre a csődbiztosi teendők teljes megnyugvással bízhatók lennének. Midőn az osztrák igaz- ságügyi minister 1874. augusztus havában kelt rendeletében, a csődeljárás hiányossága ellen kikelt, kénytelen volt bevallani, hogy a hiányos eljárás egyik főokát azon körülmény képezi, hogy a csődbiztosok teendőiket részint a kellő qualificatio, részint a szükséges idő hiánya miatt, a törvény intentiójának megfelelőleg ellátni nem képesek. Úgy de, ha a csődbiztosi teendők kizárólag a bírósági tagokra kellő sikerrel a lajtánthúli országokban sem ruházhatók, önhittség volna azt képzelni, hogy a mi bírósági szervezetünkkel kedvezőbb eredmény érhető el. Egészen máskép áll a dolog a közjegyzőknél, kiket úgy idejük, mint qualificatiójuk a kérdéses tisztre egyaránt ajánlanak; azt.nem is említve, hogy a javaslat intézkedése által a közjegyzői intézmény értéke és jelentősége kétségtelenül fokoztatik, mit ez intézmény érdekében csak kívánatosnak lehet tekinteni. Habár az 1859. egyezségi eljárást általában elhibázottnak kell tartani, — annyi tény, hogy azon hiányok közé, melyek a kérdéses eljárást tarthatlanná tették, nem azon körülmény tartozott, hogy az eljárás vezetése a közjegyzőkre volt ruházva. Továbbá ha áll az, hogy a bíróságok a jogszolgáltatás érdekében, minden oly teendőtől felmen- tendők, mely szorosan véve a bíráskodáshoz nem tartozik; ha áll az, hogy a végrehajtói intézmény ép ezen elv megvalósítása végett hozatott be, — úgy a javaslat csak az érintett elvet fejleszti tovább, midőn a csődeljárás körében a bíróságot azon teendőktől felmentig melyek a szorosan vett bírói functióval semmiféle összeköttetésben nem állanak. E mellett nem lehet felesleges a javaslat intézkedése mellett azon körülményt felhozni, hogy az 1863-iki birodalmi tanács jogügyi bizottsága, a bécsi és a gráczi kereskedelmi . kamrák véleménye alapján, hasonlag a közjegyzőkre kívánta a csődbiztosi teendőket ruháztatni; s nagyon valószínű, ha az osztrák csődtörvény 1873-ban és nem 1868-ban kerül a birodalmi tanács elé, ez a jogügyi bizottság véleményét elfogadandotta. Végre nem tévesztendő szem elől, hogy a javaslat nem kényszeritőleg, hanem csak facultative intézkedik, tehát nem zárja ki azt, hogy a bíróság egyes esetekben a csődbiztost saját tagjai közül nevezze ki.126 360. szám. A javaslat szóban lévő intézkedésének helyességét nem érintheti azon körülmény, hogy a csődbiztos részére, ha ilyenül közjegyző neveztetik ki, díjak állapitandók meg, mi természetesen a tömeg terheltetését vonja maga után. A díjak ugyanis, melyeket a biróság a csődbiztos részére megállapít vagy megállapíthat, semmi esetben sem állanak és nem fognak állani arányban azon időnyereséggel, mely a kérdéses uton eléretik, s mely a hitelezőket, kik hamarább jutnak követeléseik töredékeihez, a köztük feloszló díjakért gazdagon kárpótolja. Ehez járul még, hogy a javaslat a perügyelői intézményt elejtve, nevezetes megtakarítást biztosit a hitelezők részére, kik a csődbiztosnak csak csekély részt fizetnek abból, mit jelenleg a perügyelői dijak felemésztenek. Végre, miután a csődeljárás — daczára kétségtelen közjogi jellegének — a hitelezők érdekében folytattatik, jogos és méltányos, hogy ez eljárásból az államra minél kevesebb teher háruljon; jogos és méltányos, hogy a hitelezők maguk viseljék annak díjait, ki érdekeik felett őrködik, kinek a tervezet az eljárás vezetésében és befejezésében nevezetes szerepet jelöl ki. A csődbiztos, legyen az akár birósági tag, akár közjegyző, a csődbíróság megbízott- jának tekintendő; igen természetes tehát, hogy a biróság a csődbiztos működését ellenőrizheti, sőt ha a bizalomra érdemetlennek mutatkozik, állásától [is elmozdíthatja, anélkül, hogy a csődbiztos, a biróság e részbeni határozata ellen jogorvoslattal élhetne. . 96—100. §§. Miután a javaslat a liquidatiónál az eddigi apparatus helyett igen egyszerű eljárást állapit meg; miután különösen a liquidatiónál, contradictorius eljárásnak helye nincsen, igen természetes, hogy a perügyelői tiszt, melynek köréhez eddigelé a liquidatóinál a tömeg kép- viselése tartozott, teljesen feleslegessé válik. Azon körülmény, hogy a javaslat szerint a nem liquidálható követelések perre utasíttatnak, a perügyelői tisztet egyáltalán nem teszi szüksé- gessé ; mert az ily perek nem a csődeljárás kiegészítő részét képezik, s azokban a tömeget a tömeggondnok akár közvetlenül, akár közvetve képviselheti. Egészen máskép áll a dolog a tömeggondnokkal, kinek a csődeljárásban általában igen fontos szerep jut, s kinek szerepe azon mértékben nyer fontosságban, melyben a törvény a tömeggondnoki hatáskört kiterjeszti. Az autonómia, melyet az újabb törvényhozások a hitele- zők részére biztosítanak, azt követelné ugyan, hogy a tömeggondnok kinevezése kizárólag a hitelezők választásától tétessék függővé; mindamellett azt tapasztaljuk, hogy a hitelezők e részbeni autonómiája a positiv törvényekben korántsem talál feltétlen elismerést; hogy továbbá a positiv törvények e tekintetbeni intézkedései még akkor is, ha különben teljesen egyenlő elveket emelnek érvényre, egymástól lényegesen eltérnek. Az ellentétek kiindulási alapját kétségtelenül azon körülmény képezi, hogy mig némely törvények, mint a Code de comme.rce, a porosz és osztrák csődtörvény, a bajor perrendtartás a csődtömeg kezelésére nézve bizonyos stadiumokat különböztetnek meg olyképen, hogy a biróság által kinevezett legideiglenesebb tömeggondnokot, a hitelezők által választott ideiglenes és ezt ugyancsak a hitelezők által választott végleges tömeggondnok váltja fel, más törvények, mint az 1838-iki/ranczia csődtörvény, a hollandi és az olasz kereskedelmi törvények, az angol és a német csődtörvény ily stadiumokat nem ismernek, hanem a biróság által kinevezett ideiglenes gondnok helyébe közvetlenül a hitelezők által válasz- tott gondnokot állítják. Mindazon törvények, melyek az érintett első cathegoriába tartoznak, a legideiglenesebb tömeggondnok kinevezését kivétel nélkül a bíróságra ruházzák; ellenben a végleges tömeggondnok kirendelését a hitelezők választásától teszik függővé, és pedig vagy feltétlenül vagy megszorítással, mint a porosz csődtörvény, mely a hitelezőknek a kijelölési jogot átengedi a nélkül, hogy a történt kijelölést, a bíróságra nézve kötelezőnek tekintené.360. szám. 127 Hogy a tervezet a porosz és osztrák csődtörvény által felállított hármas stádiumot miért nem fogadta és fogadhatta el, más helyütt már kifejtetvén, ezúttal elégnek látszik különö- sen annak indokolására szorítkozni, hogy miért teszi a javaslat a hitelezők választását a bíróság jóváhagyásától jüggHvé? A mi az ideiglenes tömeggondnokot illeti, erre nézve a javas- lat s az idézett európai törvények közt nincs külömbség; a javaslat is abból indul ki, hogy addig, mig a hitelezőknek módjukban áll saját érdekeik képviseltetéséről gondoskodni, a bíró- ságnak áll kötelességében valakit kijelölni, a ki a tömeget képviseli, kinek közbenjöttével azon lépések megtörténhetnek, melyek a tömeg biztosítására nézve szükségesek. Hogy a javaslat az ideiglenes tömeggondnokot rendszerint a helybeli, tehát a törvényszék székhelyén lakó gyakorló ügyvédek sorából rendeli kineveztetni,) kizárólag gyakorlati okokban találja igazolását. A bíróság akkor, midőn a csődnyitási végzést meghozza, ritkán van azon helyzetben, hogy a közadós hitelezőit ismerje, hogy ezek közt tömeggondnokot választhasson; azt nem is említve, hogy a biróság soha sem volna biztos az iránt, vájjon a kinevezett hitelező a neki szánt tisztet elvállalja-e vagy sem; a biróság tehát minden esetben leghelyesebben jár el, ha az ideiglenes tömeggondnokot azok sorából választja, kiknek állásával a tömeggondnoki tiszt leg- jobban összefér. És miután a tapasztalás azt mutatja, hogy a bíróságok ott is, hol a tör- vény őket erre határozottan fel nem jogosítja, az ideiglenes tömeggondnokot mindig a gya- korló ügyvédek sorából nevezik ki, nincs semmi elfogadható ok, hogy a szóban lévő jog a bíróságoknak határozottan meg ne adassék; ekként eleje vétetvén azon kételyeknek, melyek a biróság jogkörére nézve felmerülhetnének. Egészen máskép áll a dolog a végleges tömeggondnokra nézve, kinek választásánál a hitelezők kizárását egyáltalán indokolni nem lehetne. A végleges tömeggondnok választására tehát a hitelezőknek minden esetre döntő befolyás engedendő, s a kérdés csak az lehet, hogy e befolyást kell-e és minő mértékben a biróság beavatkozása által korlátozni9 A javaslat e tekin- tetben lehetőleg közép-utat tart, a mennyiben a hitelezők autonómiáját veszi ugyan alapul, de tekintettel van arra is, hogy a tömeggondnoknak bizonyos tekintetben hivatalos jelleggel kell bírnia, már azon állásnál fogva is, melyet neki a javaslat kijelöl. A tömeggondnok a jelen javaslat szerint nem tekinthető pusztán a hitelezők mandatariusának; ő a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon gondviselője, s mert e vagyon nem megy át a hitelezők tulajdonába, a tömeggondnok egyúttal a közadós curatorának is tekintendő. A tömeggondnok azért kezeli és értékesiti a csődvagyont, hogy a hitelezőknek a törvény által kijelölt szabályok szerint leendő kielégítését lehetővé tegye; a tömeg azonban csak annyiban fordittatik a hitelezők kielégítésére, a mennyiben azt ezek követelései szükségessé teszik, s a felesleg nem ezeket, hanem a közadóst illeti; a tömeggondnok- nak tehát, ki eként a hitelezők s a közadós közt áll, bizonyos tekintetben független, a hitelezők önkényének alá nem rendelt állással kell bírnia. Mindezt, vagyis úgy a hitelezők autonómiáját, mint a tömeggondnok független, s bizonyos tekintetben hivatalos jellegét a javaslat az által biz- tosítja, hogy a végleges tömeggondnok választását a hitelezők kezeibe teszi ugyan le, de a tör- tént választás megerősítését a bíróságnak tartja fen, mely, ha alapos aggályai vannak, a meg- erősítést megtagadhatja; mi különösen akkor történhetik, ha a választott a közadóssal oly viszonyban áll, mely reá nézve a tömeggondnoki állást incompatibilissá teszi. Mint szükséges és czélszerű jelenkezik a javaslat 99. §-ának azon intézkedése, mely szerint a tömeg állásához képest, a kezelés egyes ágaira nézve külön gondnokok is nevezhetők ki. E kinevezéssel, melyet sok esetben a helyes munkafelosztás tehet szükségessé, az illetők a javas- lat szerint önálló hatáskört nyernek, melyen belől őket a tömeggondnoki jogok és kötelességek illetik. De ép azért, mert a külön-gondnokok hatáskörükön belől függetlenül járnak el, cselek- vényeikért és mulasztásaikért a tömeggondnokot felelőssé tenni nem lehetett. Ellenben, mert a tömeggondnoknak az egész kezelés áttekintésével kell birnia, szükségesnek látszott az utóbbit128 360. szám. arra feljogosítani, hogy a külön-gondnokoktól a kezelést illetőleg felvilágosításokat kívánhasson, és szükség esetében azok elmozdítása végett a csődbíróságnál a szükséges lépéseket megtehesse; magától értetvén, hogy a csődbíróság az elmozdítás kérdése felett, minden esétbén saját belátása szerint szabadon határozand. Megfelelőleg a javaslat rendszerének, mely szerint a zálogos hitelezők jogain a csőd- nyitás ténye által változás nem történik, engedi meg a 100. §., hogy a zálogos hitelezők, a nekik kielégítési alapul szolgáló vagyonra nézve küíön gondnokot választhassanak a nélkül, hogy ennek megerősítése 'a csődbíróságnak fentariatnék. Az ily gondnok ép úgy, mint a kezelés egyes ágaira kinevezett külön gondnok, teljesen 'ónálló hatáskörrel bir; tehát e hatáskörön belől a tömeggondnoki jogokat és kötelességeket gyakorolja, de e mellett a tömeggondnoknak a keze- lést illetőleg felvilágosítással tartozik; mert habár azon vagyon, melynek kezelésére kirendel- tetett, a zálogos hitelezők külön kielégítési alapját képezi, az a tömeg kiegészítő része lenni csak az esetben szűnik meg, ha a zálogos hitelezők követelései által teljesen felemésztetik. Ennek megtörténtéig, s ennek ellenőrizhetése végett, a tömeggondnoknak legalább annyi jog adandó, hogy ez a külön gondnoktól, a kezelést illetőleg, felvilágosítást követelhessen. Végre a helyes ügykezelés érdekében szükségesnek látszott a csődbíróságot feljogosí- tani arra, hogy az akár hivatalból, akár a hitelezők kérelmére ideiglenes csödválasztmányt nevez- hessen ki. Egyes tömegeknél ugyanis oly teendők fordulhatnak elő, melyekét a végleges választ- mány megválasztásáig feltétlenül a tömeggondnokra bizni alig lehetne. Ily esetekben czélszerű leszi ha az ideiglenes csődválasztmány bizonyos teendőknél a tömeggondnokot ellenőrzi, és bizo- nyos kérdéseknél a csődbíróságot véleményével támogatja. 101—104. §§. Mint minden állásnál, melylyel idegen vagyon kezelése van összekötve, úgy a tömeg- gondnoki hivatalnál is a biztosságnak, a kezelés sikerének mellőzhetlen feltételeként jelerikezik az, hogy a jogok és kötelességek, melyek a vagyonkezelésre hivatottat illetik, lehető szabatosság- gal állapíttassanak meg, hogy az illető jogkörének túllépése által magának vagy másoknak hát- rányokat ne okozhasson. A tömeggondnok, kinek állása fentebb már jeleztetett, a javaslat sze- rint oly fontos közege a csődeljárásnak, mikép hatáskörének szabatos meghatározását nem lehetne eléggé ajánlani. Ha a positiv törvények e tekintetbem intézkedéseit vizsgáljuk, kielégítőknek sem a franczia csőd-, sem az olasz kereskedelmi törvény, sem a porosz és a német csődtörvény intézkedéseit nem találhatjuk; az érintett törvények ugyanis a tömeggondnok hatáskörét sem általában nem állapítják meg olyképen, hogy általános határozataik minden égyes kérdésre nézve kellő tájékozást nyújthatnának, sem a részletékbe oly dispositiókat nem tartalmaznak, mélyek az általános határozatok hiányait pótolhatnák. Kivételt e tekintetben egyedül az osztrák csődtörvény képez, mely a tömeggondnok jogkörét nemcsak általában határozza meg, hanem részletesen is kijelöli azon teendőket, melyek a tömeggondnok jogköréhez tartoznak; e mellett egyúttal szabatosan meghatározza azon korlátozásokat is, melyek a tömeggondnok jogkörére nézve szükségeseknek mutatkoznak. Hibának legfelebb azt lehetne az osztrák csődtörvéhybéii tekin- teni, hogy általános intézkedéseit nem a kellő elkülönítéssel, hanem részben a tömeggondnoki és csődbiztosi jogok egybekeverésével állapítja meg. E lényegtelen körülmény természetesen nem képezhet akadályt arra nézve, hogy a javaslat a tömeggondnoki jogok és kötelességek megállapításánál, lényegileg az osztrák csőd- törvény intézkedéseit kövesse. Ehez képest a javaslat is ép ugy, mint áz osztrák csődtörvény, a tömeggondnok jogkörét mindenekelőtt általában határozza meg, s az egyes teendőket részint a tömeg biztosítására, részint az annak kezelésére vonatkozó intézkedések közé sorozza. A mi a360. szám. 129 tömeggondnok jogkörét általában illeti, az a 101. és 104. §§-ban Tan körülírva; mert a 102. és a 103. §§. csak szükséges kiegészítését képezik a jogkörre vonatkozó határozatoknak. A tömeg- gondnok a tömegnek kezelője lévén, jogköre általában már e minőségénél fogva magával hozza a jogosítványt mindannak megtételére, mi a vagyonkezeléssel természetszerűen jár. Hogy a 101. és 104. §§-ban érintett, s a jelen czím negyedik és nyolczadik fejezetében határozottan megállapított teendőkön kívül, a tömeggondnok mily ügyletekre és cselekvényekre tekinthető a vagyonkezelés természetéből folyólag felhatalmazottnak, az minden egyes concret esetben külön van meghatározva; s a törvény e tekintetben ép oly kevéssé szabhatná meg a teendők és jogo- sítványok egész sommáját, mint ezt pl. a kereskedelmi meghatalmazottaknál tenni nem képes. A mi különösen a 101. §. második bekezdését illeti, mely a tömeggondnok diligentiáját állapítja meg, e tekintetben a javaslat a tömeggondnoki állás természetéből indul ki. A tömeggondnok 'ónként és díjazás mellett vállalja el hivatalát; tőle tehát joggal lehet a gondosságnak azon nemét követelni, mely a rendes (gondos) családapát terheli, s mely őt a római jog értelmében a culpa levisért is felelőssé teszi. A 102. és 103. §§-ban foglalt intézkedések csak arra szolgálnak, hogy a tömeggond- noknak teendőit általában lehetővé tegyék, illetőleg megkönnyítsék; mert egyrészről az adós támoga- tása nélkül a tömeggondnok a cselekvő és szenvedő állapotot nem lenne képes biztosan consta- tálni; másrészről oly esetben, midőn maga nem ügyvéd, az ilyennek közreműködését oly ügyek- ben, melyek ügyvédi képviseletet tesznek szükségessé, nem nélkülözheti. Ezenfelül lehetnek ese- tek, hogy a tömeggondnok egyes teendőkkel kénytelen valakit esetről esetre megbizni a nélkül, hogy a 98. §. értelmében külön gondnok kinevezése kívántatnék; a tömeggondnokot tehát az érintett irányban már azért is fel kellett jogosítani, mert a helyettesítés ott, a hol az egyene- sen kizárva nincsen, a meghatalmazási viszonyból a nélkül is következik. 105—107. §§. • A tömeggondnokot, legyen ez akár hitelező, akár nem, kiadásainak megtérítésén felül fáradozásaihoz mért díjazás is illeti. A positiv törvények a Code de commerce kivételével, mely a tömeggondnoktól, ha ez egyszersmind hitelező, a munkadíjt egyenesen megvonja, általában megegyeznek abban, hogy a tömeggondnok működését ingyenesnek tekinteni nem lehet. A díj megállapítási módjára nézve azonban eltérnek egymástól. A javaslat e tekintetben teljesen a külföldi törvények egyikéhez sem csatlakozhatott; mert az osztrák törvény intézkedését, mely a barátságos egyezséget kizárva, a díjak megállapítását a hitelezők Összességére ruházza át, nehézkesnek és czélszerűtlennek kell tartania, miután a hitelezők összességénél rendszerint hiányzik azon tárgyilagosság, mely a hasonló kérdések megoldásához kívántatik. A német csődtörvény a díjak megállapítását oly organumra bizza, melynek érdekei a tömeggondnok érdekeivel gyakran azonosak; a német csődtörvény mellett tehát könnyen megtör- ténhetik, hogy a választmány minden controlleria hiányában, a díjakat oly összegben állapítja meg, melyet sem méltányosnak, sem helyesnek tekinteni nem lehet. A javaslat a tömeggondnoki díjakat hasonlag szabad egyezkedés tárgyának nyilvánítja, csakhogy a létrejött egyezséget a bíróság jóváhagyása alá rendeli terjesztetni, feljogosítván ez utóbbit arra, hogy a díjak tekin- tetében belátása szerint intézkedjék. A tapasztalás, legalább nálunk, minden kétségen felül helyezte, hogy a tömeggondnok és a hitelezők közt keletkezett egyezségek valóságos satyrái vol- tak a barátságos megállapodásnak, s a hitelezők valódi akaratát csak ritka esetben fejezték ki. Ha az érdekeltek közt egyezség nem jő létre, alig marad más hátra, mint a díjak megállapítását a csődbíróságra ruházni, s annak e tekintetben lehetőleg szabad tért engedni; mert minden közelebbi meghatározás vagy utasítás, melyet a törvény e tekintetben kötelező- leg felállítana, az egyes concret esetekre egyaránt alkalmazható alig lenne, s csak arra szol- KÉPVH. IROMÁNY 1878—81. X. KÖTET. 17 itt x130 360. szára. gálna, hogy a bíróságnak a kellő intézkedést megnehezítse. Ugyanazért a javaslat csák azt jelenti ki, hogy a biróság a díjakat, tekintettel az ügykezelés terjedelmére és fontosságára, továbbá a tanúsított tevékenységre, szabad belátása szerint állapítja meg; és mert a biróság e részbeni határozata ellen ép úgy, mint az ellen, mely által az egyezségileg megállapított dijak mérsé- kelteinek, felfolyamodásnak van helye,— az érdekelteknek a biróság helytelen vagy méltatlan határozata ellenében elegendő oltalom biztosíttatik. Hogy azonban a tömeggondnoki díjak miatt keletkezett differentiák a csődeljárás befejezését minél kevésbbé gátolhassák, a javaslat itt is, mint az administrativ természetű egyéb intézkedéseknél, a másod bírósági határozat ellen, további jogorvoslatnak helyt nem enged. Miután a tömeggondnok állása a biróság jóváhagyó határozatán alapszik, mi sem természetesebb, mint az, hogy a tömeggondnok a csődbíróság disciplinaris hatabna alatt áll, s hogy ennek jogában áll őtet kötelességei teljesítésére szorítani. E végre szolgál a 106. §. első bekezdése, mely szerint a biróság a tömeggondnokot, minden előleges kihallgatás nélkül, pénzbirsággal sújthatja, illetőleg őt kötelességei teljesítésére pénzbírság kiszabásával szorít- hatja. A pénzbírság kiszabása azonban magában véve nem mindig lenne elegendő, mert sok esetben a kivánt czélhoz nem vezetne; miért is a bíróságot még tágabb hatalommal is fel kellett ruházni. E tágabb hatalom a tömeggondnok elmozdításában nyer kifejezést, melyet azonban nem lett volna tanácsos minden megszorítás nélkül a biróság kezeibe letenni; ugyanazért, habár a javaslat az initiativát az elmozdításhoz, a csődbíróságnak is átengedi, — a határozat hozatalát a csődválasztmány s esetleg a tömeggondnok meghallgatásához köti; bármit tapasztaljon is tehát a csődbíróság, a tömeggondnokot rövid uton hivatalától el nem mozdíthatja, s érvényes határozatot csakis a kijelölt formalitások megtartása mellett hozhat. Végre alig szükséges bővebbfen fejtegetni, hogy a jelen javaslatnak mindazon intéz- kedései, melyek a tömeggondnokra vonatkoznak, a helyettesre is alkalmazhatók, feltéve, hogy ez tényleg működik, vagyis az akadályozott tömeggondnokot helyettesíti; mert ez esetben a teendőkre nézve, melyeket végez, valóságos tömeggondnoknak tekintendő úgy, hogy közte és a tulaj donkép eni tömeggondnok közt különbség ném létezik. 108-111. §§. A javaslatnak, mely a hitelezők részére a lehető legtágabb autonomiát kívánja biz- tosítani, mely az általános indokolás szerint a hitelezőket tartja a csődvagyon legilletékesebb kezelőinek, — szakítani kellett azon felfogással, mely a hitelezőknek a vagyonkezelésre, a választ- mány utján, befolyást engedett ugyan, de ez utóbbitól minden önállóságot megtagadott. A csőd- választmány nemcsak saját csődtörvényünk, hanem a közönséges német jog szerint is mindössze tanácsadói szerepet játszott; mert határozatai a csődbíróságra nézve legfelebb az informatió erejével bírtak. Azon mértékben, a mint a törvény a tömeggondnok működését a csődbíróság gyámkodó beavatkozása alól feloldja; azon mértékben, a mint a hitelezők jogosult autonó- miáját érvényre emelni akarja, — egyúttal gondoskodnia kell arról is, hogy a csődválaszt- mány egyrészről a tömeggondnok működését sikerrel ellenőrizhesse, másrészről a hitelezők nevé- ben és érdekében érvényesen eljárhasson mindazon ügyekben, melyeknek elintézését okvetlenül a csődbíróságnak fentartani nem szükséges. És ha e részbeni intézkedéseivel a hitelezőket a biróság szükségtelen gyámkodása alól, ez utóbbit pedig a birói teendők körébe nem tartozó ügyek elintézése alól felszabadítania sikerült, — megtett mindent, a mi a kivánt sikert bizto- si thatja. A kérdés csak az, hogy a most érintett czél elérésére minő utat, minő intézkedéseket kell választani ? A felelet itt is ép ugy, mint a tömeggondnoki hatáskörnél, magából az intéz- mény természetéből következik, s arra reducálható, hogy a törvény, mellőzve a czélhoz ugy sem vezető részletezést, általános vonásokban jelölje ki azon hatáskört, melyen belől a választ-360. szám. mánynak működési szabadságot engedni kiváu; mert ha a törvény az autonómiát komolyan akarja, meg kell engednie, hogy az 'önmagában fejlődjék ki, mi sokkal biztosabb és természetesebb, mintha a törvény a hatáskört positiv intézkedéseivel akarja megszabni. Minden intézkedés, mely a hatáskör közelebbi mégha,tározását czélozza, csak arra szolgálna, hogy az érintett fejlődést akadályozza. E szempontból indul ki a javaslat, midőn a csődválasztmány hatáskörét általános vonásokban jelezve, csak azt állapitja meg, hogy a csődválasztmány a tömeggondnokot műkö- désében támogatja, s ennek ügykezelését ellenőrzi. Igaz, hogy e rövid intézkedés mellett, min- den egyes csődperbea a választmány tapintatosságától, buzgóságától és erélyességétöl fog függni, hogy a támogatást és ellenőrzést mire és meddig terjeszti ki, szóval hogy autonómiáját, szem- ben a tömeggondnokkal mikép és mily mértékben képes megvalósítani; És ha álli is, hogy a javaslat rendszere mellett a tömeggondnok igen könnyen emancipálhatja magát az engedékeny, vagy a közönyös választmány ellenőrködése alól, — e lehető veszély, melyet a csődbíróság ellen- súlyozhat, nem indokolhatná azt, hogy a törvény retrográd lépést tegyen, hogy az autonomiát feláldozza s az ügykezelést a bíróság befolyása alá helyezze. A javaslat eltér az osztrák- csődtörvénytől abban, hogy. a választmányi tagokra nézve mást, mint a hitelezői qualificatiót nem kiván, s hogy a választmányi tiszt elvállalására senkit sem kötelez. A javaslat a hitelezők autonómiáját sem az egyik, sem a másik irányban nem tar- totta szükségesnek korlátozni, s abból indul ki, hogy az oly hivatalnál, mely csak teherrel jár, mely az illetők részéről áldozatot követel, sem a kizárás bizonyos- okok miatt, sem. a kényszer igazolható nem lenne. A hitelezők vagy érdekeltetnek a tömeg' iránt vagy nem; az első eset- ben szívesen fognak a választmányi tagságra vállalkozni, tehát) a kényszer felesleges volna; az utóbbi esetben pedig a kényszer sem fogná az érdekeltséget illetőleg azon buzgalmat pótolni, mely minden ingyenes állásnál múlhatlanul szükséges. A csődválasztmány szabadságának biztosítását czélozza a javaslat azon. intézkedése, mely szerint a csődválasztmány szabadón szervezkedhetik; másrészről az, hogy a határoza- tok a cs'ódbiztos kizárásával hozatnak. Hogy- a hozott határozatokat a választmány valóságos akaratának lehessen tekinteni, — a határozat érvényességének feltételeként kellett a választ- mányi tagok többségének■ jelenlétét kikötni. Ennek egyébiránt még azon előnye is van, hogy a választmányi tagokat a megjelenésre, illetőleg a mennyiben többször gátoltatnának, & lekö- szönésre fogja indítani. Mind ennek szükséges kiegészítését képezi a 110. §. második bekezdése, mely lehetővé kívánja tenni azt, hogy a választmány határozata okmányilag igazoltathassák. A megbízási viszony természetének megfelélőleg engedi meg a javaslat a hitelezők- nek, hogy ezek a választmány tagjait határozatilag bármikor elmozdíthassák; a választmányi tagok ugyanis a hitelezők bizalmának köszönik állásukat, melyet csak addig viselhetnek jogo- san, mig tőlük a bizalom el nem fordul; és bármi okból történjék ez, még* az- esetben is, ha minden látszólagos alapot nélkülöz, elegendő arra, hogy a viszony, mely a választmányi tagok és a hitelezők közt létezett, megszűnjék. Miután továbbá a választmányi tagság* merőbentisz- teletbeli hivatal, alig szükséges bővebben igazolni azt, hogy e hivatal után az illetőket munka- díj nem illetheti; ellenben igenis követelhetik, hogy a tömeg érdekében tett kiadásaik ép úgy, mint minden más meghatalmazottnak megtéríttessenek. Végre nem annyira jogi, mint inkább gyakorlati' jelentőséggel bir a 111. §. utolsó bekezdése, a mennyiben a-választmánynak lehe- tővé teszi, hogy az szélesebb ügykezelés mellett, a teendők- sikeres ellátása végett a tömeg terhére jegyzőkönyvvezetőt alkalmazhat.133 360. szám. NEGYEDIK FEJEZET. A tömeg zár alá vétele és leltározása. 112. és 113. §§. Az egyes európai csődtörvények, habár úgy az elnevezésekre, mint a dispositiók minő- ségére nézve egymástól eltérnek, kivétel nélkül különbséget tesznek a tömeg lezárolása és annak leltározása, közt; tehát a kettőt mint a csődeljárásnak egymástól különböző actusait jelölik meg. A dolog természetéből következő ezen megkülönböztetést a javaslatnak is meg kellett tartani már azért is, mert a leltározás nem minden esetben teljesithető azonnal, midőn azután a tömeg biztosítására nem igen marad más mód, mint annak zár alá vétele. A zár alá vételnek-a javaslat szerint a csődnyitási határozat meghozatala után azonnal, tehát lehetőleg a csb'dnyitás napján kell megtörténni; s mert a csődper ezen stadiumában >a csődbiztoson és az ideiglenes tömeg- gondnokon kivül más orgánumok nem léteznek, — igen természetes, hogy a zár alá vételnek özek által, különösen sürgős esetben pedig, vagy ha a tömeggondnok meghívása nem lehet- séges, egyedül a csödbiztos által kell eszközöltetni- Mint a lezárolással egyidejűleg teljesítendő cselekvényeket jelöli ki a javaslat a köny- vek és iratok átvételét, továbbá a drágaságok, értékpapírok és a készpénznek birói letétbe helye- zését. Az utóbbit azonban a javaslat csak az esetre rendeli, ha a drágaságok, értékpapírok s különösen a készpénzre okvetlenül szükség nincsen; mert ha például a csődbiztos azt látná, hogy az értékpapírokkal rövid idő alatt bizonyos cselekvények teljesitendők, vagy hogy a készpénz nem haladja meg azon összeget, mely az előleges tömeggondnoki kiadások .-.fedezé- sére szükséges, — úgy az értékpapírokat, mint a készpénzt a tömeggondnoknak átadhatja. Miután a zár alá vétel teljesítéséről jegyzőkönyv vétetik fel, annak a birói letétel eseté- ben a leteendő tárgyak leírását magában kell foglalni, hogy ekként azoknak később leendő leltározása lehetővé tétessék. A 113. § ban foglalt intézkedés egyrészről a közhivatal érdekeinek megóvását, más- részről a leltár előkészítését czélozza; az idegen dolgok ugyanis a tömeg kiegészítő részét nem képezik, tehát mint activ vagyon nem szerepelhetnek. Igaz ugyan, hogy a tulajdon kérdését a leltározásnál nem lehet eldönteni; de igenis meg lehet álíapitani azon momentumokat, melyek úgy a közhivatal, mint a tömeg érdekeinek megóvását lehetővé teszik. 114—117. §§. A javaslat 114—117. §§. lehető rövidséggel jelölik ki azon szabályokat, melyek a tömeg leltározására nézve irányadóul szolgálnak. E szabályok oly egyszerűek, de egyszersmind oly szükségesek, hogy azok igazolására néhány megjegyzésnél egyéb alig kívántatik. Miután a tömeg kiegészítő részét csak oly dolgok képezhetik, melyek a közadós tulajdonához tartoznak, igen természetes, hogy azon dolgok, melyekről igazolható, hogy másnak tulajdonát képezik, a csődleltárba fel nem vehetők. Annak megállapítása azonban, hogy bizonyos dolgokat a közadós, vagy más tulajdonának kell-e tekinteni, nem mindig oly egyszerű, hogy az e részbeni végleges intézkedést, a leltár felvételével megbízott orgánumok elhatározása alá lehetne helyezni. E végből, s mert a csődeljárás a végrehajtásnak egy nemét képezi, szükségesnek mutatkozott az Összeírást az oly tárgyakra .is kiterjeszteni, melyek állítólag nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik; magától értetvén, hogy az ily tárgyaknál az állítólagos igényt, minden esetben ki kell tüntetni nemcsak az igénylő esetleges jogainak megóvása végett, hanem azért is, hogy a tömeggondnok magát a cselekvő360. szám; 133 és ^szenvedő állapot iránt már a leltár alapján tájékozhassa. Hogy ez igény magánszemélyektől, vagy a 113. §. értelmében valamely közhivataltól ered-e, különbséget már azért sem tehet,, mert az igény, ha az nem nyilvánvaló, nem mindenki által felismerhető jogczímre alapittatik, a leltározó orgánumok által jogérvényesen el nem intézhető. Megfelelőleg azon elvnek, mely szerint a zálogos hitelezők kielégítésére szolgáló tár- gyak, a mennyiben az érintett hitelezők kielégítésére egészen nem szükségesek, a tömeg kiegészítő részének tekintendők, — a javaslat 115. §-a leltároztatni rendeli azon tárgyakat is, melyekre valamelyik hitelezőt zálog- vagy megtartási jog illet. Ez intézkedés korántsem kívánja az illető hitelezőknek abbeli jogát alterálni, melynél fogva ezek magukat ép úgy, mint csődön kivül kielégíthetik; mert a szóban lévő intézkedés czélja mindössze abban áll, hogy a tömeg joga a zálogtárgyak vételárából netán maradó feleslegre fentartassék, s hogy a tömeg ebbeli jogai felett őrködhessék. Hogy azonban az ily tárgyak leltározása lehetővé tétessék, szükséges volt a zálogos hitelezőket arra kötelezni, hogy ezek az igénybe vett zálog- vagy megtartási jogot a tömeggondnoknak bejelentsék, s ugyanennek a zálogtárgyakat leltározás és megbecsülés végett félmutassák. Mint szükséges sanctiója a most érintett intézkedésnek jelenkezik a 115. §. harmadik bekezdése, mely a zálogos hitelezőket, a reájuk rótt kötelesség meg nem tartásából eredő károkért felelőssé teszi. Hogy e felelősség illetőleg a kártérítésre való jog, miként lesz igazolható és mire fog kiterjedni, az az egyes concret esetek minőségétől függvén, még általánosságban sem jelezhető. Tekintve egyrészről azon körülményt, hogy az ingatlanok, a mennyiben telekkönyvi bejegyzések által terhelvék, az általános tömeget csak feltételesen, vagyis annyiban érdeklik, a mennyiben azok vételárából felesleg marad; tekintve továbbá másrészről, hogy az ingatlanok megbecsülese a legtöbb esetben időt és tetemes költséget vesz igénybe, a javaslat az ingatlanokat n leltározás alkalmával nem rendeli megbecsültetni, mi, tekintettel a törvénykezési rendtartás 424. §-ára, mely szerint a, földadó alá esö ingatlanok a végrehajtás alkalmával sem becsültetnek meg, már fennálló jogrendszerünknél fogva is teljesen igazoltnak tekinthető. A javaslat azonban nem hagyja figyelmen kivül, hogy az ingatlanok megbecsülése a tömeg érdekében szükségessé válhat; Iliiért is a megbecsülést nem zárja ki teljesen, hanem a választmány belátására bizza annak megállapítását, hogy az ingatlanok később megbecsültessenek-e vagy sem. A mi az ingatlanok tekintetében az idő és költség szempontjából felhozatott, teljes mértékben áll azon ingó- ságokra is, melyeknek, mint pl. a könyvtáraknak, miigyüjteményeknek stb. megbecsülése foko- zottabb képzettséget és több időt tételez fel. Az ily dolgok értékesítése a nélkül sem szokott rögtönözve s a közönséges dolgok módjára történni; miért is azok megbecsülését ép úgy, mint az ingatlanokét, bizton lehet azon időre halasztani, midőn az értékmegállapitás szük- ségessé válik, mi felett leghelyesebben a csődválasztmány határozhat. A mi végre a közadósra szállott örökséget illeti, arra nézve különösen két esetet kellett megkülönböztetni. Ha az ily örökség már a csödnyitás előtt szállott a közadósra, de a most érintett időpontig még át nem adatott; ez esetben a tömegre szálló vagyon biztossággal még megállapítható nem lévén, a leltárba csak azt lehet a tömeg részére felvenni, mi esetleg a hagyatéki tárgyalások szerint a közadósra valószínűleg esik. A most érintett eset mellett azonban egy másik is lehetséges, az t. i. hogy a hagyaték mint ilyen, csőd alá kerül. Ez eset- ben a közadós tömegére eső rész a leltárba fel nem vehető; mert az örökség mindenekelőtt az örökhagyó hitelezőinek kielégítésére szolgál, kiket a hasonlag csőd alatt lévő örökös hitele- zőivel összezavarni nem lehet; a dolog természete tehát ily esetben azt hozza magával, hogy a hagyaték ellen nyitott csőd mint elkülönített, tehát a bukott örökös csődperével szemben, mint önálló csőd kezeltessék, melynél a bukott örökös csak annyiban lehet érde- kelve, a mennyiben a hagyatéki hitelezők kielégítése után valami marad. A kérdéses intéz-134 360. szám. kedések alkalmazhatók oly esetben is, midőn az örökség csak a csődnyitás után nyilik meg, midőn tehát a tömeg a javaslat szerint, a közadós helyett örökösül nyilatkozik. ÖTÖDIK FEJEZET. A cselekvő £s szenvedj állapot előterjesztése s a közadós személyét tárgyszó intézkedések. 118. és 119. §§. A javaslat 118. §-a lényegileg új intézkedést nem tartalmaz; mert csődtörvényünk 11. §-a szerint a bukott cselekvő és szenvedő állapotát hasonlag hit alatt felfedezni tar- tozik. Az id. csödrendtartás 34. §-a e tekintetben már határozottabb intézkedést tartalmaz a mennyiben nemcsak a hit alatti felfedezést, hanem egyúttal a leteendő eskü alakját is meghatározza. Az osztrák csődtörvény lényegileg az id. csődrendtartást köpetik, s ettől csak annyiban térnek el, a mennyiben a csődbiztosi intézményre való tekintettel szerkesztvék, s a felfedező eskü letételét a leltár elkészitése után követelik. A javaslat e tekintben határozottan az osztrák csődtörvényt követi nemcsak azért, mert annak intézkedései az id. csődrendtartásnak megfelelnek, tehát nálunk bizonyos tekintetben jelenleg is érvényben vannak; hanem azért is, mert minden más intézkedés a nélkül, hogy positiv előnynyel kínálkoznék, csak szükségtelen zaklatásokra adhatna alkalmat, s e mellett jogrendszerünknek sem felelne meg. Eltérőleg úgy saját csődtörvényünktől, mint az id. csÖdrendtartástól, a javaslat a felfedező eskü letételét nem feltétlenül követeli a közadóstól, hanem annak szorgalmazását a tömeggondnokra és a hitelezőkre bizza. A czél, mely a felfedező eskü által eléretni akar, már az által is biztosíttatik, ha a bukott a törvény értelmében készségét a felfedező eskü letételére bejelenteni tartozik, s ha lehetőség az eskü tényleges letételét követelhetni, úgy a tömeggond- noknak, mint a hitelezőknek megadatik; mert a bukottnak a letételre minden esetben készen kell- lennie, ellenben a biróság nincs kényszerítve arra, hogy a bukottat akkor is, ha ezt senki nem követeli, megeskesse. Miután a javaslat a csődbiztosi teendőkkel nem feltétlenül; bírói tagot, hanem közjegyzőt kiván felruházni, igen természetes, hogy az eskü kivételét, nem a csődbiztosra, hanem a bíróságra kellett biznia; mert az eskü kivétele határozottan birói functio, a csődbiztos pedig a javaslat szerint birói functiót nem végezhet. Tekintve az eskü szentségét s a hamis esküvés következményeit, módot kellett nyújtani a közadósnak arra, hogy ez az általa benyújtott kimutatást az eskü letétele előtt, a mennyiben ez szükséges, kijavíthassa. Ha valahol, úgy a számokon alapuló kimutatásoknál a tévedés vagy kihagyás könnyen előfordulhat, s a legnagyobb méltatlanság lenne az ily tévedés vagy kihagyás kiigazitását kizárni, vagy a bukottat arra kötelezni, hogy ez a kimutatást úgy, a mint az benyúj- totta, erősitse meg; ez merőben ellenkeznék a felfedező eskü czéljáv.al; mely a cselekvő és szenvedő állapot valódi constatálására irányul. I20r—124. §§. Miután a nevezetesebb csődtörvények a bukott letartóztatása iránt kivétel nélkül intézked- nek, tehát a közadós letartóztatását a csődeljárás szempontjából;szükségesnek tartják, igen termé- szetes, hogy a javaslat sem maradhatotte tekintetben, az. eddigi,rendszernél; annafc is m.eg?kellett álla- pítani azon szabályokat, melyek mellett a közadós letartóztatásaelrendelhető, magától értetvén, hogy a javaslatnak e kérdésnél úgy létező peres eljárásunkra, mint az ezzel összekötött viszonyokra360. szám. 13~» tekintettel kellett lennie. így különösen tekintettel kellett lenni a javaslatnak arra, hogy peres eljárásunk sem a személyes végrehajtást, sem az adós ideiglenes letartóztatást nem ismeri; miért is a javaslat a letartóztatás alakjára és módjára nézve a peres eljárás határozataira nem utalhatott. Hogy a javaslat a közadós élelmezését csak másod sorban hárítja a tömegre, abban találja indokolását, hogy a bukottat a javaslat szerint élelmezés rendszerint nem illeti; ilyenre tehát azért, mert letartóztatása szükségessé válik, feltétlenül igényt nem tarthat. A mi magukat a 121. 122. és 124. §§-ban foglalt intézkedéseket illeti, azokra nézve általában elégnek látszik annyit megjegyezni, hogy a javaslat a közadós letartóztatását a csliddjárás szempontjából tartja ugyan szükségesnek, de a biróságot a letartóztatás elrendelé- sére azért, mert az az eljárás szempontjából szükségesnek mutatkozik, még fel nem jogosítja; ellenkezőleg a javaslat maga jelöli Jci azon eseteket, melyekben a leltározást az eljárás szem- pontjából szükségesnek tartja, s a biróságot csak arra hatalmazza fel, hogy a kijelölt esetek fenforgása felett, belátása szerint határozhasson. És ez nemcsak a csődeljárás természetének, hanem a személyes szabadság elvének is teljesen megfelel; mert a esőd eljárás bármennyi hitelező legyen is annál érdekelve, nem a köz-, hanem a magán érdekek miatt indíttatik meg és folytattatik; ez utóbbiaknál tehát hiányzanék a kellő alak arra, hogy a bukott egyedül az eljárás czéljából a biróság által ugy, mint a bünfenyitö eljárásnál, fogságba helyeztessék. E tekintetben indokul még azon körülmény sem szolgálhatna, hogy az adós vagyonának egy részét eltitkolta vagy eltitkolhatta; mert az e részbeni gyanú vagy alapos, vagy nem; az első esetben a csődeljárással egyidejűleg megindítandó bűnfenyitő eljárás feladata lévén a tényálladé- kot felderíteni, letartóztatás tehát legalább is felesleges lenne; az utóbbi esetben pedig az a személyes szabadság nem indokolható megtámadásaként jelenkeznék. Ez okból nem lesz feles- leges e helyütt határozott kifejezést adni annak, hogy a csődbíróság által elrendelt letartóztatás a bűnvádi eljárástól teljesen független s ez utóbbira befolyással nincsen; miből Önként követ- kezik, hogy a büntető biróság nemcsak teljesen függetlenül, hanem tekintet nélkül a csődbíróság rendelkezésére jár el. Végre, hogy a közadós letartóztatása a csődper bármelyik stadiumában sikerrel elren- deltethessék, szükségesnek látszott kimondani, hogy a közadós lakhelyét, a tömeggondnok engedelme nélkül el nem hagyhatja. HATODIK FEJEZET. A tömeg elleni igények megállapítása. I. Bejelentés alá eső igények. 125—129. §§. A 125. §-ban foglalt intézkedés csak szükséges kiegészítése lévén a 89. §-ban foglalt határozatoknak, bővebb indokolást vagy különös megjegyzéseket már ezért sem tesz szük- ségessé. Mindössze talán azt lehetne kiemelni, hogy a javaslat a bejelentési határnapot olyképen rendeli kitűzetni, hogy ez által sém a csődper lehető gyors befejezése ne gátoltassék, sem a csődnyitás kellő közzététele ki ne zárassék. A javaslat 126—129. §§. a bejelentésre vonatkozó szabályokat állapítván, meg, mindenekelőtt azon elvnek adnak kifejezést, mely szerint igényeiket a csődtömeg ellen bejelen- teni s a törvény értelmében felszámítani csak azok tartoznak, kik a tömeg ellen valamely személyes igényt kívánnak érvényesíteni, kiket tehát a csödhitelezök elnevezése alá foglalunk. A javaslat136 360. szám. miként ez nemcsak az általános indokolásban, hanem más helyeken is kiemeltetett, a csőd- nyitásnak nem tulajdonit foganatot azok ellenében,, kiket valamely jogczímen külön kielégítés illet, s kik ép ez okból az általános csődtömegből kielégítést nem követelnek. Azon vagyon ugyanis, mely bizonyos hitelezők részére külön kielégítési alapot képez, a csődtömeg kiegészitH részének csak annyiban tekinthető, a mennyiben a biztosított igények kielégítésére nem szük- séges; igen természetes tehát, hogy a javaslat igényeik bejelentésére és felszámítására nem kötélézheti azokat, kiket valamely jogczímen külön kielégítés illet. A mi magát a bejelentést és annak formalitásait illeti, azok megfelelőleg a javaslat által elfogadott rendszernek, mely szerint az egész liquidationalis eljárás a birőság hatáskörén kivül esik, lehetőleg egyszerűek; azok megtartása sem ügyvédi közbenjárást, sem különös jogi ismereteket nem tételez fel, miért is a bejelentést a fél maga is könnyen teljesítheti. A bejelen- tésnek a javaslat 127. §-a szerint a bíróságnál kell történni; mig azonban némely csődtör- vények szerint a bejelentés, jegyzőkönyv felvétele mellett, szóval is történhetik , a javaslat, tekintettel bírósági szervezetünkre, kizárólag Írásbéli bejelentést kiván a nélkül, hogy azt az írásbeli keresetek kellékeihez kötné. A bejelentés közönséges alakjától eltérésnek van helye oly esetben, midőn a követelés iránt már per van folyamaiban, tekintet nélkül arra, hogy keletkezett-e már véghatározat vagy sem; ez esetben a bejelentő félnek, a dolog természete szerint, nem lehet mást kötelességévé tenni, mint azt, hogy bejelentésében a tényálladék elő- terjesztése s a kezei közt lévő okmányok becsatolása mellett, a pernek a csődbírósághoz leendő áttétélét kérelmezze; ez utóbbinak állván azután kötelességében arról gondoskodni, hogy az összes periratok mielőbb áttétessenek. Miután a felszámolási teendők a javaslat szerint a csődbiztos és a tömeggondnok közt oszlanak, meg, az ügykezelés megkönnyítése végett, szük- ségesnek látszott a bejelentésnek két -példányban leendő beadását követelni; mert ha a bejelentés úgy, mint ezt az osztrák csődtörvény rendeli, egy példányban adatik be, a tömeg- gondnoknak • csak időveszteséggel áll módjában azon teendőket elvégezni, melyek a javaslat 131. §-a szerint feladatához tartoznak, s melyek a felszámolási eljárásnak egyik leglényegesebb részét képezik. A felszámolási tárgyalásnál, feltéve, hogy az eredményhez vezet, nemcsak a követelés valódiságának, hanem egyúttal az osztályozásnak is meg kell állapíttatni. E végből rendeli a javaslat 128. §-a, hogy a kérelem necsak a követelés valódiságának elismerésére, hanem az osztályozásra is intéztessék, melyet a hitelező igénybe venni kiván; e tekintetben sem tévén különbséget az, hogy a követelés iránt per volt-e folyamatban vagy sem, hogy az véghatározat által már meg volt-e állapítva vagy sem. Ugy a zálogos követelések, mint a visszakövetélési igények egyúttal a személyes igény természetével is bírhatnak, s mint ilyenek, nemcsak a külön kielégítési alapot, hanem az általános csődtömeget is terhelhetik; az ily hitelezőknek tehát kétségtelen jogukban áll köve- teléseiket, mint személyes hitelezőknek is érvényesíteni, vagyis a tömeg ellen bejelenteni és felszámítani. E jogot adja meg a javaslat Í29. §-a az illető hitelezőknek, megkívánván ezek- től, hogy bejelentésükben necsak a tényálladékot adják elő, hanem azon tárgyakat is kijelöljék,, melyekből külön kielégítést követelhetnek, vagy melyekre nézve őket visszakövetelési igény illeti; mert a tömeggondnok s esetleg a többi hitelezők is csak eként lesznek azon helyzet- ben, hogy a bejelentett követelés felett alaposan nyilatkozhassanak. Hogy a javaslat az ily követeléseknél a petitumot a teljes összegre kiterjesztetni engedi, abban találja indokolását, hogy az illető hitelező a bejelentés alkalmával ritkán van azon helyzetben, hogy követelé- sének az általános tömegre eső részét biztossággal meghatározhassa; neki tehát mód nyújtandó arra, hogy magát minden eshetőségre fedezhesse, annál is inkább, mert ez által az általános csődtömegnek sérelem nem okoztatik. A felszámolás ugyanis, habár az egész összegre kiterjed,, minden esetben csak a kimutatandó követelés tekintetében lesz hatályos.360. szám. 137 130—132. §§. A felszámolási eljárás természetes menetét követve, a javaslat 130—132. §-ai meg- állapítják azon teendőket, melyeknek a felek részéről történt bejelentéseket követni kell. A bejelentések a 127. §. szerint a csődbíróságnál nyújtandók ugyan be, de ez csak azért tör- ténik, hogy a bíróság mint közvetítő a felek és a tömeg közt, hivatalosan megállapíthassa a benyújtás idejét; mert a beadványokat minden további elintézés nélkül, a csődbiztosnak és a tömeggondnoknak kézbesitteti. A beadványok átvételével veszik azután kezdetüket azon teen- dők, melyeknek összessége a felszámolási eljárást képezi. A felszámolás, miként az a 134. §. intézkedéséből kitűnik, a csődbiztos vezetése mellett a tömeggondnok, a közadós s a hitelezők jelenlétében történik, s a követeléseket megtámadni nemcsak a tömeggondnoknak és a bukott- nak, hanem minden egyes hitelezőnek is jogában állván, ez utóbbiaknak mód nyújtandó arra, hogy a bejelentett követelésekkel megismerkedhessenek. Ezt teszi a javaslat 130. §-a, midőn világosan meghátározza, hogy a bejelentések a tömeggondnoknál mindenki által megtekinhetök. A felszámolás fő súlya kétségen felül a tömeg gondnokra nehezedik, ki a javaslat szerint nemcsak a hitelezők, hanem a közadós érdekeit is képviselni tartozik; az ő nyilat- kozata bir első sorban döntő befolyással a bejelentett követelések valódiságának és osztályának megállapítására nézve; ugyanazért a tömeggondnoknak a felszámolási határnapig azon hely- zetben kell lennie, hogy mindén egyes követelésnek nemcsak valódisága, hanem egyúttal osztályozása iránt is határozottan nyilátkozhassék. Ez a dolog természete szerint csak úgy lesz lehetséges, ha a tömeggondnok a 131. §. határozatának megfelelőleg, nemcsak a beje- lentésekhez csatolt okmányok és periratok, az adós könyveinek és egyéb iratainak gondos áttanul- mányozása; nemcsak a bukott meghallgatása, hanem általában minden alkalmasnak mutatkozó mód felhasználása által magát kellően informálja. Hogy mily módokat lehet és kell az informa- tióra nézve alkalmasoknak tekinteni, azt eleve még általánosságban sem lehetne meghatározni, mert e részben egyedül a cóncret eset lehet irányadó; ugyanazért a javaslat, minden közelebbi meghatározás nélkül, a tömeggondnok belátására bizza azon módok megválasztását, melyeket saját informatiójához szükségeseknek talál; magától értetvén, hogy a tömeggondnok ép úgy, mint minden egyéb teendőinél, itt is a rendes családapa gondosságával köteles eljárni. Végre a liquidatio előkészítéséhez tartozónak tekintendő azon kimutatás is, melynek szerkesztését a javaslat 132. §-a a tömeggondnoknak kötelességévé teszi, s mely a csődeljárásnak kétségtelenül egyik legfontosabb okmányát képezi. E kimutatás nemcsak hogy minden más, a bejelentések evidentiában tartását czélzó iratot feleslegessé tesz; hanem egyúttal hű képét tünteti fel a liquidationalis eljárás állásának, .ez által lehetővé tévén azt, hogy a tömeggond- nok a vagyon felosztása iránt minden perczben intézkedhessék. A kérdéses kimutatásnak tehát a legnagyobb pontossággal kell vezettetni, mit á javaslat az által vél elérhetni, hogy a kimutatás átvizsgálásával, s általában annak ellenőrzésével a csődbiztost bizza meg. Egyébiránt miután a későbbi intézkedéseknél még lesz alkalom a kimutatásra visszatérni, e helyütt még csak azt kell kiemelni, hogy a javaslat a kérdéses kimutatást azért kívánja minden osztályra külön vezettetni, mert azon csekély munka, melylyel a kimutatás elkülönített vezetése jár, figyelembe sem jöhet azon könnyűséggel szemben, melyet a kérdéses intézkedés az által nyújt, hogy az áttekintést mindenkinek, tehát a nem szakértőnek is lehetővé teszi, s az ügykezelést magának a tömeggond- noknak is tetemesen megkönnyíti. Ehez járul még, hogy sok esetben sem az első, sem a második osztályba eső követelések elő nem fordulnak; a tömeggondnok tehát a nélkül is csak kivételesen lesz azon helyzetben, hogy a kimutatást osztályonként elkülönítve kellend vezetnie. KÉPVU. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 18138 360. szára. 133-138. §§. A 133—138. §§. részint egyszerű szerkezetüknél fogva, részint azért, mert elvi intézkedést alig tartalmaznak, részletes indokolást nem tesznek szükségessé. Ellenben nem látszik feleslegesnek, a könnyebb tájékozhatás végett, az egyes §§. intézkedéseit némi meg- jegyzésekkel kiegészíteni. így különösen a 134. §-nál, mely a csödbiztos teendőit állapítja meg, nem lesz felesleges kiemelni, hogy e g-nak koránsem czélja a felszámolásra nézve perrend- tartásszerü eljárást megállapítani; ez ellenkeznék a javaslat intentiójával, mely az egész fel- számolási eljárást az érdekeltek magánügyének tekinti. Ehez képest a csődbiztos teendői a fel- számolási tárgyalásnál körülbelül a következőkben fixirozhatók: mindenekelőtt rövid áttekintését fogja a szenvedő állapotnak előterjeszteni, hogy eként a hitelezők a tömeget terhelő követe- lések iránt már eleve tájékozva legyenek; azután bírálat alá veszi az egyes követeléseket, kihallgatván első sorban a tömeggondnokot, azután az érdekelt hitelezőket s esetleg a köz- adóst is; a kihallgatásnál minden formaszerilség mellőzésével oda fog hatni, hogy az érde- keltek közt egyetértést, tehát vagy a követelés valódiságának és rangsorozatának megállapítását létesítse, vagy esetleg a hitelezőt elállásra birja. Ha sem az egyik, sem a másik nem sikerül, a csődbiztos a felszámolási eljárást a kérdés alatti követelésre nézve azon kijelentéssel fejezi be, hogy a hitelező követelésével a per rendes útjára utasittatik; ezt a jegyzőkönyvbe vezeti s egyúttal a tömeggondnok által a táblás kimutatás utolsó előtti rovatában feljegyezteti. Hogy a 134. §. mindenekelőtt azon követeléseket rendeii tárgya.ltatni, melyek a szenvedő állapotban elő nem fordulnak, abban találja indokolását, hogy az ily hitelezők a tárgyalásnál csak úgy vehetnek részt, hamint ilyenek elismertetnek; szükséges tehát, hogy követeléseik minden más követelést megelőzőleg állapíttassanak meg. A tárgyalás egyszerűsítését czélozza a dolog természetének teljesen megfelelő azon intézkedés, mely szerint a birői véghatározattal vagy egyezséggel már megállapított követelé- seknél, a valódiság feletti tárgyalás egyedül azon körülményekre terjedhet ki, melyek a vég- határozat, vagy az egyezség után keletkeztek. A felszámolási eljárás természetével és czéljával merőben ellenkeznék az, ha a kérdéses követelések egészen újból vita tárgyává tétetnének; mert ha valódiaknak nem ismertetnek el, a per a javaslat szerint azon stadiumban vétetik fel, melyben azt a csődnyitás ténye találta, tehát a felebbezés stadiumában. Hogy a jogérvé- nyes véghatározat vagy egyezség által megállapított követeléseknél, a tárgyalás egyedül a rang- sorozatra terjed ki, a 128. §-ban már kimondatott. A jegyzőkönyv, mely a javaslat 135. §-a szerint a felszámolási tárgyalásról veze- tendő, arra szolgál, hogy annak alapján az egyes hitelezők részére a követelés megállapítását illetőleg hiteles okmány adathassák ki. A követelés megállapítása ugyanis a javaslat értelmében rendszerint a végrehajtható egyezség erejével bír, s a hitelezőt végrehajtásra jogosítja fel a csőd befejezése után; szükséges tehát, hogy a jog gyakorolhatása a felek részére lehetővé tétessék. Miután a javaslat praeclusiót nem ismer, s a bejelentést a csődper minden stadiumában megengedi, igen természetes, hogy a későbbi bejelentéstől az oly hitelezőt sem zárhatta el, ki követelését helytelenül választott jogczímen érvényesítette, s bejelentését a tárgyalásnál vissza- vonta. Valamint azonban a bejelentési határidő eltelte után jelentkező hitelezők, az időközben netalán már felosztott pénzre igényt nem tarthatnak, úgy azon hitelező is, ki a 136. §. második bekezdése szerint új bejelentéssel él, az érintett következményt tűrni tartozik, s ismételt bejelen- tésének visszaható erőt nem vindicálhat. Az ily hitelező körülbelől azon helyzetben van, mint az, ki a nem igazolt előjegyzést ismétli, ki tehát az időközben történt telekkönyvi bejegyzések első- ségét tűrni kénytelen anélkül, hogy ismételt kérvényének visszaható erőt tulajdonithatna. Végre nem lesz felesleges még kiemelni, hogy mig a hitelezők vagy a közadős meg nem jelenése a felszámolási tárgyalás megtartását nem gátolja, azt a tömeggondnok, illetőleg helyet-360. szám. 139 tese elmaradása esetében megtartani nem lehetne; a döntö nyilatkozat ugyanis minden egyes tételnél a tömeggondnokot illeti olyképen, hogy az ő nyilatkozata nélkül határozni egy követelés felett sem lehetne. Ebből önként következik, hogy a csödbiztos ily esetben a tárgyalást elhalasz- tani, s az érdekelteket ép úgy, mint a 138. §. esetében újabbi tárgyalásról értesíteni tartozik. Az igazolatlanul elmaradt tömeggondok ellen, a javaslat 106. §-a szerint pénzbírság kiszabá- sának, esetleg ugyanazon §. értelmében az elmozdítás elrendelésének lehet helye, mire nézve a szükséges lépéseket a csődbiztos, kit a tömeggondnok ellenőrzése illet, köteles megtenni. 189. és 140. §§. A javaslat 139. és 140. §-ai meghatározzák azt, hogy kiket lehet a csödperben a fel- számolási tárgyalásnál ügyfeleknek tekinteni; vagyis kiknek áll jogában a bejelentett követelé- seket ugy a valódiság, mint a rangsorozat tekintetében megtámadni. E részben természetesen első helyen áll a tömeggondnok, ki a javaslat szerint, ugy a hitelezők összességének, mint a közadós- nak képviselője, kinek nyilatkozata tehát első sorban irányadó. A tömeggondnok mellett azon- ban jogosult feleknek ismeri el a javaslat az egyes hitelezőket is, a mennyiben ezek követelései valódiaknak ismertettek el, vagy a szenvedő állapotban előfordulnak; mert ha valakinek, úgy az egyes hitelezőknek áll érdekükben meggátolni azt, hogy a koholt vagy nem létezH követelések valódiaknak ismertessenek el, s eként a csődvagyonból leendő kiegészítésre jogosíttassanak. Ugyan- azért a javaslat 129. §-a szerint nem kifogdsoltnak csak azon követelés tekinthető, mely a tömeggondnok által határozottan valódinak elismertetett, s a hitelezők részéről megtámadva nem lett. Miután azonban a felszámolási eljárás egyedül a csődtömeg lehető felosztását, tehát annak megállapítását czélozza, hogy mely követelések nyerjenek e meglévő vagyonból kielé- gítést, önként következik egyrészről, hogy a felszámolás utján történt megállapítás általában csak a csődeljárás szempontjából bir foganattal ; másrészről, hogy a közadós egyedüli kifogásolása, szemben a tömeggondnok és a hitelezők elismerésével, a csődtömeget képező vagyon tekinteté- ben joghatálylyal nem bírhat. A közadós a csődnyitás tényével, a tömeghez tartozó vagyon felett, rendelkezési jogát elveszti, mely a javaslat szerint a hitelezők Összességére megy át; igen természetes tehát, hogy a hitelezők összességének adott ezen joggal szemben, a közadós kifogá- solása joghatálylyal nem bírhat. Egészen máskép áll a dolog a csőd megszűnése után, tehát akkor, midőn a közadós szabad rendelkezési jogát ismét visszanyeri; ez esetben nem birhat joghatálylyal azon megállapítás, mely az ő akarata ellenére a tömeggondnok és a hitelezők egyetértése folytán keletkezett. Ezért rendeli a javaslat, hogy az oly követelés tekintetében, melynek valódiságát a közadós a csődben el nem ismerte, ellene a felszámolási határozat alap- ján, végrehajtást intézni nem lehet; az ily követelésnek tehát a csőd megszüntetése után a köz- adós ellen ép ugy birói határozattal kell megállapittatni, mintha az a csődben elő sem fordult volna. A javaslat a felszámolásnál keletkezett megállapodásnak, — ha ahoz a közadós hozzá- járult — csődön kívül is végrehajtható erttt tulajdonit, vagyis azt a jogérvényes birói egyezség erejével ruházza fel; e szabály alól azonban kivételnek kell történni oly esetben, midőn a köz- adós a követelés valódiságát a csődben el nem ismerte, mert ez esetben ellenében a felszá- molásnál keletkezett megállapodásnak, a beismerés vagy egyezség erejét tulajdonítani nem lehet. Miután a javaslat 107. §-a szerint a helyettes, ha az akadályozott tömeggondnok helyébe lép, ennek jogaival és kötelességeivel bir — azon követelések felett, melyeket a tömeg- gondnok mint hitelező jelent be, helyesen csak a helyettes nyilatkozhatik; minden más intéz- kedés ellenkeznék azon hatáskörrel, melyet a javaslat az egyes functionariusok részére kijelöl, s melyet a lényeg felforgatása nélkül, egyes kivételekkel alterálni nem lehetne. 18*140 360. szám. 141—148. §§. Ha a bejelentett követelés sem a valódiság, sem az osztály tekintetében meg nem támadtatik, a felszámolási eljárás befejezettnek tekinthető; azontúl a valódinak elismert köve- telés többé megtámadás alá nem jöhet, miért is megszűnik annak szükségessége, hogy a megállapított követelésre vonatkozó iratok visszatartassanak. Ezért rendeli a 141. §. az iratok visszaadását és ezeken annak kitüntetését, hogy a követelés mily Összegben és melyik osz- tályban lett valódinak elismerve. E kitüntetés azonban magában véve nem lenne elegendő arra, hogy annak alapján a létrejött megállapodás, esetleg a közadós ellen, érvényesíttessék, azt nem „is emlitve, hogy az okirat elveszése esetében, a történt megállapodás igazolható nem lenne: ugyanazért szükségesnek látszott a feleket arra is feljogosítani, hogy ezek a csődbiztostól hiteles jegyzőkönyvi kivonatot követelhessenek, mely által követeléseiknek a csődben történt megállapítását hiteles alakban constatálhatják. E mellett, miután a felszámolási tárgyalásnál formális egyezség nem keletkezik, sem határozat nem hozatik, magában a csődtörvényben kellett meghatározni, hogy a jegyzőkönyvi kivonat által igazolt megállapítás minő joghatálylyal bir. A javaslat a jegyzőkönyvi kivonatot feltéve, hogy abból kitűnik, hogy a követelés a közadós által meg nem támadtatott, végrehajtható egyezség erejével ruházza fel, mert ez alak a dolog természetének teljesen megfelel; az érdekeltek közt ugyanis az által, hogy ezek a bejelentett követelésnek sem valódisága, sem osztályozása ellen kifogást nem tesznek, egyetértés vagyis helyesebben egyezség keletkezik; mert a felek megállapodását, a bejelentett követelés tekinte- tében egyébnek, mint egyezségnek tekinteni nem lehet. A 48. §. szerint nem lehet ugyan kétség az iránt, hogy a tömeg ellen bejelentett követelések felszámolásával járó költségek, a mennyiben ezek a csőd képviselőségét illetik, a tömeg terhére esnek, s mint ennek költségei előlegesen elégitendők ki; mindazonáltal, miután a 48. §. kivételre is utal, szükséges volt a jelen részben és pedig a felszámolási eljárásnál kijelölni azon költségeket, melyek nem a tömeget, hanem az egyes hitelezőket terhelik; és ez történik a javaslat 142. és 143. §§-aiban. A 142. §. a hitelezőkre hárítja mindazon költsége- ket, melyek a bejelentésből erednek; és itt a dolog természete szerint nemcsak a beadvány költségei, hanem a megjelenési és a tárgyalási költségek is értendők; az egyes felek tehát a tömeg ellen a bejelentés, illetőleg a felszámolás alapján semmiféle költséget sem igényelhetnek. Kivételesen a feleket s nem a tömeget terhelik azon költségek is, melyek a hitelezők összehívá- sából és a követelések felszámolásából a csődképviselőségre nézve keletkeznek. Ez a 143. §. utolsó bekezdése szerint akkor történik, ha a bejelentési határidő eltelte után érvényesített követelések miatt külön összehívásnak és felszámolási tárgyalásnak kell történni. A jog és mél- tányosság ugyanis egyaránt azt követeli, hogy azon költségeket, melyeket a késedelmes hite- lezők okoznak, ezek viseljék. Már a 73. §. indokolásában, mely a második rész rendszerének rövid ismertetésével foglalkozik, kiemeltetett, miszerint a csődeljárásban praeclusiónak, contumaciának oly értelemben helye nem lehet, hogy a késedelmes hitelező követelésétől elüttessék. A javaslat ez elvet határozottan magáévá teszi, s a hitelezőknek megengedi, hogy ezek igényeiket a bejelentési határidő eltelte után is érvényesíthessék; azonban míg a javaslat ez elvet határozottan magáévá teszi, figyelemmel kellett lennie arra, hogy annak feltétlen alkalmazása, a csődeljárásra igen káros befolyással lehetne már azért is, mert a csőd befejezését ha nem is lehetlenné, de min- denesetre bizonytalanná tenné; miért is szükségesnek látszott az elkésett bejelentéseket azon megszorításhoz kötni, hogy azok esetleg a csődper azon stádiumába lépnek, melyben azt bejelentésük találja.360. szám. 141 144—148. §§. Miután a javaslat rendszere szerint a fontosabb választások kivétel nélkül, a felszá- molási határnap megtartása után történnek, szükséges volt azon hitelezőkre nézve, a kiknek követelései a felszámolásnál megtámadtattak, a választási jogosultság tekintetében intézkedni. •A javaslat 144. §. e részbeni határozattal a csődbíróságot ruházta fel, mint a mely a vitás- kérdések eldöntésére egyedül lehet hivatva. Mig azonban a javaslat e részben a bíróság hatá- rozatát véglegesnek nem tekinti, másrészről az eljárás gyorsasága érdekében ki kellett zárnia azt, hogy a szavazati jog tárgyában hozott határozat a csődeljárás huzavonására alkalmat adhasson. A felszámolási eljárás, .melyet a tervezet elfogadott, két részre osztható, t. i nem peresre és peresre; az elsőnél, miként ez a 133—143. §§. intézkedéseiből kitűnik, a birói hatá- rozat úgy a valódiság, mint az osztály tekintetében azért válik feleslegessé, mert a követelés sem az egyik, sem a másik irányában meg nem támadtatik, s mert annak ugy valódisága, mint rangsorozatára nézve az érdekeltek közt egyetértés keletkezik, melyet a javaslat a végre- hajtható egyezség erejével ruház fel; ellenben a peres felszámolásnál, melynek akkor van helye, ha valamely követelés akár a valódiság, akár a rangsorozat tekintetében megtámadta- tik, a birói határozat el nem kerülhető; itt is azonban felesleges lenne, eddigi eljárásunk pél- dájára, a valódiáág és a rangsorozat feletti határozást, a csődeljárás kiegészítő részének tekinteni; mert ha valamely követelés az érdekeltek részéről valódinak el nem ismertetik, a felett helyesen csak azon szabályok szerint hozathatik határozat, melyeket a peressé vált jogviszonyok érvé- nyesítésére, a polgári peres eljárás kijelöl. Ezen, már az általános indokolásban jelzett rendszer- nek megfelelőleg, szerkesztettek a javaslat 145—151. §§-ai, melyek az e részben felmerülhető kérdések megoldásával foglalkoznak, s következő megjegyzések által egészíthetők ki: 1. A 145. §. az egymással szemben álló felek meghatározásával foglalkozván, ilye- nekül azokat jelöli ki, kik a követelést a felszámolási tárgyalásnál megtámadták; ezek lehetnek a hitelezők a tömeggondnokkal együttesen, vagy mindegyik külön; ellenben a közadós magában véve mint fél, soha sem szerepelhet. E mellett a 145. §. ugy a kereset, mint az eljárás nemét is meghatározza olyképen, hogy a peressé vált követelések minden esetben a 145. §. értelmé- ben érvényesitendők, tekintet nélkül arra, hogy mily jogczímen alapulnak, s hogy különben mily eljárás alá tartoznak; magától értetvén, hogy azért, mert a követelés a törvénykezési eljárás szabályainak megfelelőleg érvényesítendő, annak jogi természetén változás nem történik, így például, ha a bejelentett váltókövetelés valódinak el nem ismertetik, s e miatt a 145. §. értelmében érvényesítendő, az materialis tekintetben megtartja azon előnyöket, melyekkel azt a törvény felruházza: miből önként következik, hogy a váltókövetelés ellen csőd esetében sem lehet oly kifogásokkal élni, melyeket a váltótörvény esetleg kizár. 2. Vannak igények, melyeknek megállapítása nem a bíróságok, hanem valamely hatóság hatásköréhez tartozik, melyek tehát a peres eljárás tárgyát nem is képezhetik; az ily igények valódisága felett nem a rendes bíróságnak, hanem az illetékes hatóságnak kell hatá- rozni. Azonban habár az illetékes^hatóság jogkörét, a valódiság tekintetében csonkítani nem lehet, az osztály megállapítása minden esetben a csődbíróságnak tartandó fen; mert a felett a különben illetékes hatóság semmi esetben sem határozhat. 3. Nem elvi, hanem egyedül kezelési szabályokat tartalmaz a javaslat 147. §-a, mely a csődbiztos kötelességeit, szemben a peressé vált igényekkel állapítja meg. Arra nézve ugyanis, hogy a felek peressé vált igényeiket érvényesíthessék, illetőleg a már folyamatban volt pert folytathassák, szükséges, hogy becsatolt eredeti okmányaikat visszakapják, illetőleg, hogy a periratok a csődbírósághoz áttétessenek. Erről a javaslat 147. §-a szerint a csődbiztos köteles gondoskodni, kit erre szükség esetében a csődbíróság kötelezhet A jegyzőkönyvi kivonat, melynek142 360. szám. kiállítását a 147. §. a csödbiztosnak teszi kötelességévé, sok esetben annak igazolására fog szolgálni, hogy a követelés mily irányban lett megtámadva; általában pedig azt czélozza, hogy a hitelező általa ellenfelét constatálhassa; mert a kérdéses kivonatnak minden esetben magában kell foglalni azt, hogy a követelés kinek és mily irányban történt megtámadása miatt lett perre utasítva. Végre 4. a 148. §. szerint a hitelezőnek áll kötelességében, arról gondoskodni, hogy a kereset megindittassék. A csődbiztos e részbeni feladata mindössze abban áll, hogy a per megindítását ellenőrzi, s erről a tömeggondnokot értesiti. E végből tészi a javaslat 148. §-a a hitelezőnek kötelességévé, hogy a kereset megindítását, illetőleg a per folyamatba tételét, a csődbiztos előtt igazólja. Ha a hitelező ezt tenni elmulasztja, követelése a felosztási tervnél figyelembe nem vétethetik; a hitelező tehát késedelme által azon veszélynek teszi ki magát, hogy a felosztandó összegben nem részesittetik. 149—151.'§§. A javaslat 140—151. §-ai azon kérdések megoldásával foglalkoznak, melyek a peres felszámolásnál, mint annak kiegészítő részei, az eddig már megállapítottakon kívül felmerül- hetnek, s röviden következőkben indokolhatók: 1. A külön per az egyes követeléseket illetőleg vagy a valódiság és az osztály, vagy ezek valamelyike iránt folytattatik; a határozat tehát alioz képest, hogy a kereset tárgyát mi képezi, keletkezik, de nem mindig a kereseti kérelemnek megfelelőleg; mert lehetséges, hogy mig a bíróság a követelés valódiságát megállapíthatónak nem találja, az osztály tekin- tetében a kereseti kérelem teljesítését mi sem gátolja; a bíróság tehát mig felperest a valódiság tekintetében keresetével elutasítja, az igénybe vett osztályt nehézség nélkül állapíthatja meg. A bíróság határozata azonban a peres eljárás általános szabálya alá esik, tehát felcbhvitel utján megtámadható, a midőn nem lehetetlen, hogy a felsőbb biró ellenkezőleg határoz, vagyis a követelést valódinak elismeri. A javaslat 149. §-a tehát ez eshetőséget tartja szem előtt, midőn a bíróságnak kötelességévé teszi, hogy az osztály felett oz esetben is határozzon, ha a követelést valódinak el nem ismerheti. Eként az osztály kérdése minden esetre elintézve lévén, ha a felsőbb bíróság a valódiság tekintetében marasztalólag határoz, az ügy minden irányban megoldottnak tekinthető, s az osztály feletti határozat szüksége elesik. 2. A 150. és 151. §§. határozatait a hitelezők közt létező, s már több izben kiemelt közösség indokolja. A külön per akár a tömeggondnok közbejöttével folytattatik, akár nem, minden esetben a hitelezők összeségét érdekli; mert ha a követelés megállapíttatik, az az Összes hitelezők hátrányára nyer kielégítést; ha ellenben meg nem állapittatik, az eként megmentett összeg a csődhitelezök közt osztatik fel; igen természetes tehát, hogy a külön perből felmerülő költségek rendszerint a tömeget, vagyis a hitelezők összeségét terhelik, s a tömeg az esetben is, ha a pert kizárólag a hitelezők folytatják, ezéknek a költségeket azon mértékben tartozik megtéríteni, melyben a folytatott per előnyére szolgál; magától értetődvén, hogy a javaslat 150. §-a csak oly költségekre vonatkozhatik, melyek a törvény szerint az ellenfél terhére nem esnek; mert ezeket nem a tömegnek, hanem a perbeli ellenfélnek kell viselni. A mi a perköltségekre nézve áll, teljes mértékben alkalmazható magára a külön perben hozott határozatra is. Bármi legyen a külön per eredménye, tehát szóljon a hozott határozat akár marasztalólag, akár Jelmentőleg, az tekintet nélkül a tömeggondnok közbenjárására, a hitelezők összesége ellen hatályos ;Fmert ha a hitelező követelése azok ellenében, kik azt megtámadták, megállapíttatik, a követelés úgy tekintendő, mintha az a felszámolási tárgyalásnál minden oldalról valódinak elismer- tetett volna; az akadályok, melyek annak megállapítását gátolták, megszűnnek s a követelés a hitélezők összesége ellenében megállapítottnak tekintendő; ha ellenben felperes keresetével360. szám. 143 elutasittatik, kilép a hitelezők sorából, s e körülménynek Jiasonlag az összes hitelezők javára kell szolgálni, miután a csődnyitás ténye után kedvezőbb helyzetet egyik hitelező sem szerezhet. II. Bejelentés alá nem eső igények. 152. és 158. §§. Az osztrák és a német csődtörvény egyaránt elismeri a tömeg hitelezőinek, továbbá azoknak, kiket visszakövetelést. zálog- vagy megtartási jog illet, abbeli kiváltságát, mely szerint igényeiket ép úgy, mint csődön kivül, tehát ugyanazon eljárás mellett érvényesíthessék, mely alá igényeik csődön kivül tartoznának. Mig azonban a német csődtörvény egyedül az elv megállapítására szorítkozik, az osztrák csődtörvény nemcsak hogy a kérdéses hitelezők kivált- ságos jogát általában constatálja; hanem a szükséges közelebbi intézkedéseket is megállapitja. A javaslat e tekintetben nemcsak azért közeledik az osztrák csődtörvény intézkedéseihez, mert azokat elhelyezésüknél és tartalmuknál fogva helyesebbnek tartja, hanem azért, is mert azok jogrendszerünknek is teljesen megfelelnek. Ehez járul még, hogy a helyes törvényhozási politika is azt követeli, miszerint a kérdéses jogok érvényesítésére nézve, Magyarország és a. lajthántuli tartományok törvényeiben lehetőleg egyenlő tervek nyerjenek alkalmazást. A mi magukat a 152. és 153. §§-ban foglalt intézkedéseket illeti, azok tulaj donképen csak folyományai a javaslat első részében megállapított elveknek, s az ezeken alapuló azon rendszernek, mely szerint a csődeljárás az oly igényeket, melyek külön kielégítési alappal birnak, nem érintheti. Azon jogokra, melyek bizonyos dolgok tekintetében a csődnyitás előtt tényleg már megszereztettek, ez utóbbinak befolyása nem lehet, mert az azok kielégítésére szolgáló vagyon csak annyiban tekinthető a tömeg kiegészítő részének, a mennyiben a biztosított igények kielégítésére nem szükséges. Miután a közadós mint ilyen, a javaslat szerint, rendelkezési képességét a csőd- nyitásig szerzett vagyona tekintetében elveszti, igen természetes, hogy azon perekben, melyek a most érintett vagyont tárgyazzák, mint alperes nem szerepelhet; helyette tehát a hitelezők Összességének képviseletét a tömeggondnoknak kell átvenni, ki ellen az igény úgy, mint csődön kivül érvényesíthető. Végre nemcsak a következetesség, hanem az egyszerűsítés elvének is teljesen megfelel a javaslat azon intézkedése, melynél fogva az eljárás rendszerint a csődbíróság előtt indítandó. Ez a kiváltságolt hitelezők jogainak lényegileg nem praejudicál; mert ezekre nézve irreleváns lehet az, hogy jogaikat melyik bíróság előtt érvényesitik, feltéve, hogy a törvény különben azon előnyöket, melyekre igényt tarthatnak, részükre biztosítja. HETEDIK FEJEZET. A csó'dvagyon kezelése és értékesítése* 154.—155. §§. A tömeggondnoki teendők helyesen két részre oszthatók, t. i. a szorosan vett kezelési és az értékesítési teendőkre; az elsőket kevés kivétellel nehéz olyképen praecisirozni, hogy a törvény e részbeni intézkedései minden esetre alkalmas zsinórmértékül szolgálhatnának; mert a szorosan vett kezelési teendők, habár általában a tömeg fentartásában és ideiglenes haszná- latában állanak, mégis rendszerint a tömeg minőségétől függnek; a törvény tehát e tekintet- ben alig tehet egyebet, mint azt, hogy a részletezést lehetőleg mellőzve, a tömeggondnok kötelességeit általánosságban megszabja. A tömeggondnok ugyanis egyelőre a csődbiztos, a választmány megválasztása után pedig ennek ellenőrzése alatt áll; felesleges volna tehát, s a144 360. szám. czélba vett autonómiával teljesen ellenkeznék, ha a törvény a kezelési teendők részletezésébe bocsátkoznék. A most érintett szempontok figyelembe vétele mellett szerkesztettek a javaslat 154. és 155. §§-ai, melyek a kezelési teendőkre vonatkoznak, s a tömeggondnok e részbeni köteles- ségeit lehetőleg általánosságban határozzák meg. Ez általános hatáskör azonban már a 154. és 155. §§.-ban is bizonyos korlátozást nyer, a mennyiben t. i.'a 154. §. a letéteményezés szük- sége feletti elhatározást a csődbiztosnak, a választmány megválasztása után pedig ez utóbbi- nak tartja fen; a tömeggondnok tehát a csődvagyont belátása szerint kezeli ugyan, a pénzek gytimölcsöztetéséről belátása szerint gondoskodik; de a kezeléshez mulhatlanul nem szükséges pénzeket, drágaságokat és értékpapírokat csak annyiban tarthatja kezelése alatt, a mennyiben azok letéteményezését a csődbiztos, illetőleg a választmány szükségesnek nem találja. Körvonalozást nyernek továbbá a kezelési teendők a 155. §. által is, mely a vagyon- kezeléshez tartozó minden fontosabb intézkedést, a csődválasztmány elhatározásától tesz függővé. Hogy mily intézkedéseket kell olyanoknak tekinteni, melyekre nézve a választ- mány elhatározása szükséges, első sorban a tömeggondnok belátásától függ; mert habár a javaslat kijelöli azon eseteket, melyeknél részben a csődbiztos, részben a biróság jóváhagyása szükséges, mindamellett sok oly eset képzelhető, melyek a nélkül, hogy a most érintett intézkedések alá subsummálhatók lennének, oly fontosak, mikép a választmány elhatározását teljes mértékben szükségessé teszik. A tömeggondnok lehető visszaélése a kérdéses intézkedés által nincsen ugyan kizárva ,* de az nagy dímensiót azért nem nyerhet, mert a tömeggondnok a csődbiztos és a választmány folytonos ellenőrzése alatt áll; mert továbbá úgy a csődbiztosnak, mint a választmánynak |oga van szükség esetében a tömeggondnok elmozdítását követelni, tehát a lehető visszaéléseket," mielőtt azok nagyobb mér- vet ölthetnének, meggátolni. 156—157. §§. A kezelési teendők további korlátozását tartalmazza a javaslat 156. §-a, melynek első bekezdése mintegy általános szabálynak tekinthető. A tömeggondnok tehát mint a csőd vagyon kezelője, általában a tömeg kipuhatolásáról, annak biztosításáról és ideiglenes használatáról köteles gondoskodni, megtehetvén e tekintetben belátása szerint mindazt, mit a tömeg érde- kében szükségesnek talál, feltéve, hogy ebbeli intézkedései, az érintett általános szabály korlá- tain belől maradnak. Mint nélkülözhetlen kiegészítése az érintett általános szabálynak, jelen- kezik a 156. §. második bekezdése, mely az üzlet folytatásáról s a tömeghez tartozó ingók eladásáról rendelkezik. Az üzlet folytatása nem képezi ugyan rendszerint a vagyonkezelés kiegészítő részét; de sok esetben mint a szükségesség vagy a czélszerűség postulatuma jelen- kezik; ez történik különösen akkor, ha az üzlet folytatása a tömegnek világos hasznára van, vagy ha az üzlet megszüntetése az egyezség lehetőségét veszélyeztetné; mindkét körülmény tel- jesen elegendő indok arra, hogy az üzlet folytatása addig is, mig e részben hitelezők összes- sége határozhat, az id. csődválasztmány ellenőrzése mellett megengedettnek tekintessék. Az ingóságok eladása, az üzlet folytatását ide nem értve, hasonlag nem tartozik a vagyonkezelési teendőkhöz, s annak megengedése mégis sok esetben okvetlenül szükségesnek mutatkozik. Az egyes eseteket e tekintetben felsorolni alig lehetne, mert ezek a tömeg minősége szerint igen különbözők lehetnek ; azonban bármily tárgyakból álljon is a tömeg, az eladás indokoltnak tekinthető, ha az ingóságok megtartása akár azért, mert megromlásnak, akár azért, mert érték- csökkenésnek vannak kitéve, a tömegnek nyilvános kárával járna. Ha már az üzlet folytatása s az ingóságok eladása a kezelési teendők közé általában nem számithatók, még kevésbé lehet az ingatlanok eladását a kezelési teendők kiegészítő részé- nek tekinteni; s mégis lehetnek esetek, melyekben az ingatlanok eladását hasonlag nem lehet megtagadni. Igaz, hogy az ingatlanok rendszerinti magasabb értéke a visszaélések360. Mám. 145 nagyobb lehetősége, e tekintetben fokozottabb elővigyázatót követel; de a fokozottabb elővigyázat szüksége magát az eladás kizárását egyátalán nem indokolhatná. Ugyan- azért a javaslat az ingatlanok eladását is megengedi; megfelelőleg azonban a foko- zottabb elővigyázat szükségének, a javaslat az eladást általában csak rendMvüU körül- mények közt. vagyis csak az esetben engedi meg, ha az eladást valamely nagyobb kár elhárí- tása végett rendkívüli körülmények szükségessé teszik. A javaslat tehát e tekintetben nem elégszik meg azzal, hogy az eladás a tömegnek javára szolgáljon ; hanem világosan kívánja, hogy az eladás által valamely positiv nagyobb kár elhárítása czéloztassék. De ez esetben is a javaslat mint rendszerinti eladási módot, a végrehajtási árverést jelöli ki, melytől eltérésnek helye nem lehet. Azon állásnak, melyet a tömeggondnok és a csődválasztmány a vagyon tekintetében elfoglal, természetesen meg kell változni azon időponttal, melylyel a hitelezők közt a közösség tényleg constituáltnak tekinthető. Ez időpontot a felszámolási határnap képezi, melylyel a hite- lezők, a részükre biztosított autonómiának megfelelőleg, a vagyon kezelését és érékesitését átveszik olyképen, hogy határozataikkal a bírói közbenjárást rendszerint kizárják. A felszá- molási határnap megtartásával tehát a hitelezők összessége válik azon forummái mely a vagyon- kezelés és értékesítés tekintetében szabadon és önállóan rendelkezik. E szabad rendelkezési jognak egyik folyományát képezi a 157. §. azon intézkedése, mely szerint a hitelezők Összesége a töineggondnoknak és a választmánynak a kezelésre, az értékesítésre, a számodásokra nézve külön utasításokat adhat, feltéve, hogy ezen utasítások azon jogkörnek, melyet maga a törvény kijelöl, nem praejudicálnak. A hitelezők e részbeni határozatai, egy e végre külön kitűzendő határ- napon szótöbbséggel hozatnak olyképen, hogy nemcsak a már megállapított, hanem a felszá- molás alatt lévő követelések is határozati joggal birnak. Miután ugyanis a felszámolási eljárás hosszabb időt vehet igénybe; miután továbbá az is megtörténhetik, hogy a kérdéses határozat hozatala akkor válik szükségessé, midőn a bejelentett követelések közül még egy sem lett megállapítva, helytelen volna a határozati képességet, a követelések megállapításához kötni. A hitelezőknek engedett azon jog, melynél fogva ezek a kezelés és értékesítés felett szabadon határozhatnak, illusoriussá válhatnék, ha az a 157. §. harmadik bekezdése által ki nem egészíttetnék. A hitelezőknek mód nyújtandó arra nézve, hogy a törvény által engedett jogaikat az esetben is gyakorolhassák, ha nekik erre a tömeggondnok vagy a csődválasztmány által alkalom nem nyujtatik. Ezt czélozza a 157. §. harmadik bekezdése, mely a bejelentett köve- telések negyedrészét képviselő hitelezőket arra jogosítja fel, hogy a választmánytól a hitelezők 'összehívását követelhessék mindazon ügyekben, melyek akár a választmány, akár az összhitelezők elhatározása alá tartoznak; a hitelezőknek tehát, ha saját érdekeik felett őrködni, ha a vagyon- kezelés és értékesítésre kellő befolyást gyakorolni akarnak, erre a javaslat által elegendő mód adatik. Hogy a hitelezők a hanyag választmány ellen a csődbíróságnál panaszt emelhetnek, sőt eset- leg a választmányt hivatalától is elmozdíthatják, a 157. §. utolsó előtti bekezdésének és a 111. §. intézkedésének összefüggéséből minden kétségen felül következik. 158. és 159. §. A tömeg tulajdonképeni értékesítése azon esetet kivéve, ha a közadós (224. §.) egyez- ségi ajánlattal lép fel, a felszámolási határnap megtartásával veszi kezdetét; mert habár a javaslat a tömeghez tartozó ingók és ingatlanok eladását kivételesen a felszámolási határnap eltelte előtt is megengedi, ez nem alterálja azon elvet, mely szerint a hitelezők összességét a tömeg értékesítésére döntő befolyás illeti, melyet ezek csakis a felszámolási határnap meg- tartása, vagyis az universitas creditorum constituálása után gyakorolhatnak. Magát a realisálás módját illetőleg, a javaslat 157. §-a a hitelezők összességének szabad kezet ád ugyan; mind- amellett nem látszott feleslegesnek a most érintett szabad rendelkezési jog némi korlátozása KÉPVII. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 19146; 360. szám. t, meghatározni, hogy az ingók és ingatlanok eladásának rendszerint, a törvénykezési rendtartás értelmében, tehát birói uton kell történni, feltéve, hogy a tömeg kétségtelen érdeke az eladás- nak más módját nem javalja; mert ez esetben úgy a közadós, - mint a hitelezők érdekével ellenkeznék, ha a szabad választási jog, az értékesités módját illetőleg, kizáratnék. A tömeghez tartozó activ követelések értékesítése iránt az ideiglenes csödrendtartás 169. §-a is intézkedik, s pedig olyképen, hogy az ily követelések a hitelezők határozata foly- tán vagy nyilvános árverés utján adatnak el, vagy a kielégítést nem nyert hitelezőknek követeléseik erejéig engedtetnek át. Ez intézkedés azonban kielégítőnek semmi tekintetben nem mondható; mert egyrészről kizárja a szabadkézböli eladás lehetőségét, és másrészről az értékesítésnek égy oly módját állapítja meg, mely gyakorlatilag vagy kivihetetlen marad, vagy különféle bonyodalmakra vezet. E szempontok vezérelték kétségen felül az osztrák csődtörvény szerkesztőit, midőn azok az ideiglenes csődrendtartástói eltérve, az értékesités módjának meg- határozását a hitelezőknek engedték át, s egyedül a szabad kézbőli eladást teszik a közadós beleegyezésétől függővé. Ez álláspontot fogadta el a javaslat is, midőn a 159. §-ban érintett követelések mikénti értékesítése tekintetében, a törvénykezési rendtartásra utal. 160. §. A jelen fejezet több §-ánál kiemeltetett, hogy azon hatáskör, melyet a törvény a tömeg kezelését és értékesítését illetőleg, a tömeggondnoknak és a csődválasztmánynak kijelöl, több tekintetben korlátozásoknak van alávetve. Azon korlátozásokon kiviil azonban, melyeket a jelen fejezet egyes §§. bizonyos dolgok tekintetében megállapítanak, a lehető visszaélések meggátlása végett szükségesnek mutatkozott kijelölni azon ügyleteket, melyeknek érvényes- ségéhez bizonyos feltételek szükségesek, melyek tehát e feltételek nélkül semmiseknek tekin- tendők. Mindez természetesen csak addig tarthat, míg a hitelezők a javaslat 157. §a értel- mében, a tömeg önálló kezelését és értékesítését át nem veszik. Hogy a javaslat a hitelezők jogosult autonómiáját elismeri, s azt érvényre emelni akarja, nemcsak az általános indoko- lásban, hanem az egyes §§. intézkedéseinél is kiemeltetett; azonban az autonómiának is meg vannak a szükséges határai, melyek nélkül az könnyen visszaélésekre vezethet és több kárt okozhat, mint a mennyi előnynyel kínálkozik. Ez okból a javaslat a 160. §-ábau felsorolt teen- dők tekintetében a hitelezők autonómiáját oly alakban emeli érvényre, mely a tömeg érdekeit nem veszélyeztetheti. Miután a 160. §-ban érintett ügyletek és jogcselekvények csak az esetben tekint- hetők érvényeseknek, ha az ott érintett feltételek mellett keletkeznek, — önként következik egyrészről, hogy az érdekelt harmadiknak áll kötelességében a törvény által kijelölt feltételek megtartására ügyelni; másrészről, hogy a hitelezők összessége azon ügyleteket és jogcselek- vényeket, melyek a 160. §-ban kijelölt feltételek mellőzésével keletkeznek, mint érvénytéleneket megtámadhatja. NYOLCZADIK FFJEZET. Számadás. 161 —164. §§. A vagyonkezelés tekintetében alig van kérdés, melyre nézve a tételes törvények annyira eltérnének egymástól, mint a számadások mikénti elintézésére nézve. A javaslat e tekintetben az osztrák csődtörvény intézkedéseit, melyek a számadásra nézve két időszakot különböztetnek meg, tette magáévá. A számadás szüksége ugyanis elő-360. szám. 147 . fordulhat a tömeggondnok személyében történt változás, vagy a vagyonkezelés hosszabb tartama miatt; daczára azonban az indokok e különféleségének, a dolog érdeme ugyanaz marad; miért is mindkét esetre egyenlő szabályok alkalmazhatók, s a különbség mindössze abban áll, hogy mig a tömeggondnok személyében történt változás esetében, a számadások meg- vizsgálására az új tömeggondnok is feljogosítottnak tekintendő, annak szüksége a végleges tömeggondnok számadásánál elesik. A mi magát a számadás körüli eljárást illeti, e tekintetben a javaslat a mellett, hogy lehető egyszerűségre törekszik, kellő befolyást enged mindazoknak, kiket a számadások helyessége érdekelhet, tehát nemcsak a közadósnak, hanem a hitelezőknek is, habár mind- kettőnek befolyását kizárólag az észrevételezési jogra szoritja; mert a számadások jogérvényes megtámadása vagy jóváhagyása egyedül a csődválasztmány s esetleg az új tömeggondnok kezeibe van letéve. Ez azonban a hitelezők autonómiájával egyáltalán nem ellenkezik; mert ezeknek, ha alapos észrevételeik a csőd választmány által figyelembe nem vétetnek, módjuk- ban áll a választmány kötelességsértése miatt panaszt emelni. Áz ellenkező vagyis az oly intézkedés, mely által a számadások közvetlen megtámadására a hitelezők mindegyike feljoga- sittatnék, nemcsak aránytalan időveszteséget vonna maga után; hanem az egyes hitelezőknek ürügyül szolgálhatna arra, hogy a csőd befejezését meggátolják. Ha a csődválasztmánynak s esetleg az új tömeggondnoknak a számadásokat békéy uton rendezni nem sikerül, — nem marad más hátra, mint az ügyet az érdekeltek meghallgatása s a netaláni bizonyítási eljárás után itéletileg elintézni. Végre eltérő intézkedések voltak szükségesek azon ingatlanok tekintetében, melyek a jelzálogos hitelezőknek kielégítési alapul szolgálnak. Az ily hitelezőknek a javaslat 100. §-a meg- engedi, hogy külön gondnokot választhassanak, mely körülmény már magában véve eltérő intéz- kedést igényel a számadások tekintetében. De eltekintve a most érintett körülménytől, miután a bejegyzésekkel terhelt ingatlanok csak annyiban tartoznak a csődtömeghez, a mennyiben a bizto- sított igények kielégítésére nem szükségesek; miután továbbá a zálogos hitelezők jogaira a csőd- nyitás befolyással nincsen, — igen természetes, hogy az ily vagyon jövedelmei és vételára minden esetben, tehát akár lett külön gondnok kinevezve, akár nem, elkülönítve kezelendő, vagyis külön számadás tárgyát képezi. Ezenfelül a zálogos hitelezőket, a most érintett okok- nál fogva helyesen nem lehetne arra kényszeríteni, hogy ezek akkor is, ha az ingatlan feletti dologi hatóság nem a csődbíróságot illeti, a számadás elleni észrevételeiket ez utóbbinál, vagy a csődbiztosnál tegyék meg; ők csakis az illetékes dologi bírósággal állanak érintkezésben, miért is. meg kellett nekik engedni, hogy észrevételeiket az erre nézve illetékes dologi bíróságnál érvényesíthessék. Ha ez már megtörtént, a számadások további elintézésére nézve, a javaslat 162. és 163. §-ai minden jogsérelem és nehézség nélkül alkalmazhatók. KILENCZEDIK FEJEZET. A csőd befejezése. I. Hivatalból és a hitelezők beleegyezése folytán. 165—167. §§. Ha a tömeg az eljárási költségek fedezésére sem elegendő, a 87. §. szerint csődnyiti»>- nak helye nem lehet; gyakran azonban e körülmény a csődeljárás folyamában merül fel, s a bíróság vagy közvetlenül, vagy a csődeljárást vezető orgánumok jelentése folytán azon meg 19*Í48 360. szám. gyífoődésre jut, hogy a czélba vett vagyonfelosztás a hitelezőkkel szemben képzel étivé lett, mert ezekre a tömegből misem jut. Úgyde ha ily körülmény közt a 87. §-uál felhozott okokból caődnyitásnak ihelye nem is lehet, — következetesen a már megnyitott eljárásnak is azonnal be kell fejeztetni, ha annak folyamában kiderül, hogy a tömeg az eljárási költségek fedezékére bem elegendő, A mi a 166. és 167. §§-ban foglalt intézkedéseket illeti, melyek a magánegyezséget, mint a csődmegszüntetésnek egyik nemét jelölik ki, — e tekintetben a javaslat a felszámolási határnap megtartását jelöli ki azon időpontul, mely irányadóul szolgál arra nézve, hogy kiknek beleegyezésével lehet a csődöt megszüntetni. A német csődtörvény, midőn az egyezséget a felszámolási határnap eltelte előtt is megengedi, de annak hatályát az összes csődhitelezők bele- egyezésétől teszi függővé, nyilván túlmegy a kellő határokon, s a közadóstól olyasmit követel, mit ennek igazolni majdnem lehetetlen. A javaslat sem kívánja a hitelezőket a bejelentésre praeclusio által kényszeríteni; de meg kellett egy bizonyos időpontot állapítania, mélynek eltelte előtt a hitelezők mint ilyenek a csődperbe teljes joggal beléphetnek, s ezen időpont a felszámolási határnap; ha azonban a törvény e határnap eltelte előtt az addig ismeretessé lett hitelezőket a meg- szüntetésre feljogosítja, okvetlenül sérelmet követel azok ellen, kik a közzétett bejelentési határidőre támaszkodva, követeléseiket annak eltelte előtt nem érvényesítették. A mi magát az intézményt, t. i. a csődnek megszüntetését a hitelezők beleegyezése folytán illeti, annak kizárását indokoltnak már azért sem lehetne tekinteni, mert ha az érde- keltek a csődeljárás folytatását nem kívánják, sőt annak megszüntetésébe határozottan bele- egyeznek, nem volna elfogadható ok arra, hogy a törvény ebbeli kívánságuknak eleget ne tegyen; magától ertetvén, hogy az e részbeni kezdeményezés nem a [bíróságnak, hanem a k'őz- adósnak feladatát képezi; neki áll tehát kötelességében a hitelezők beleegyezését kieszközölni, s annak alapján a csőd megszüntetését, a hitelezők beleegyező akaratának igazolása mellett, a csődbíróságnál szorgalmazni. Hogy az igazolás mily álakban történik, teljesenjirrelevans lehet már azért is, mert a bíróság a tervezet 167. §-a szerint a közadós kérelmére a csődöt azonnal meg nem szüntetheti; hanem a hitelezők akaratának kétségtelen constatálása végett előbb egy határnapot kitfízni tartozik. Ha a hitelezők e határnapon, meg nem jelennek, elmaradásuk jogosan tekinthető hallgatagos beleegyezésnek. A bíróság a megszüntetés kérdése felett minden esetben szabad belátása szerint határozand olyképen, hogy ebbeli határozata ellen semmiféle jogorvoslatnak helye nem lehet; nem tévén e tekintetben különbséget az, hogy a bíróság a közadós kérelmének helyt adott-e vagy sem. Hogy az oly hitelezők a kiknek beleegyezési nyilatkozata közjegyzői okirattal igazoltatik, a tárgyaláshoz meg nem idézendők, a dolog természetéből következik. 168. §. A javaslat 168. §-a azon esetről intézkedik, ha a közadósnak hitelezői legnagyobb részével sikerülne ugyan egyezséget kötni, s ekként a csőd megszüntetését kieszközölni; de ebben egy vagy több hitelező ellenzése által gátoltatik. Miután az Egyezségnek azon neme, melyről a javaslat 166. §-a intézkedik, a kényszert fogalmilag kizárja, igen természetes, hogy az egyezséget el nem fogadó hitelezők tekintetében oly intézkedésnek kell történni, mely a míg egyrészről a csőd befejezését lehetővé teszi, másrészről az érdekelt hitelezők jogos igé- nyeinek nem praejudicál. Ez történik a javaslat 168. §-ában, melynek egyes intézkedései az érintett kettős czélnak egyaránt megfelelnek.360. szám. 149 II. A csődragyon felosztása által. 1. A visszakövetelési igényeknek és a tömeg hitelezőinek Melégitése. 1G9—172. §§. A javaslat első részének ötödik és következő fejezetei, melyek a hitezŐk igényeinek megállapításával foglalkozak, a tömeg ellen érvényesíthető igényeknek négy nemét különböztetik ínég és pedig: a visszalcövetelési, illetőleg elkülönítési igényeket, a tömeg hitelezőinek igényeit, a külön kielégítésre jogosított hitelezők és a csődhiiélezők igényeit. Megfelelőleg e megkülönböztetésnek és felosztásnak, a második rész külön-külön állapítja meg azon eljárást, mely az érintett igények kielégítésére nézve irányadóul szolgál, s mely az igények különböző természeténél fogva egyenlő nem lehet. , E tekintetben, a már elfogadott sorrend értelmében, mindenekelőtt a visszakövetelési, illetőleg elkülönítési igények, nemkülönben a tömeg hitelezőit illető igények kielégítése szabályoztatik s pedig olyképen, hogy a most érintett igények mindegyike, tekintet nélkül a csődper állására, azonnal kielégítendő, mihelyt az lejárt és jogérvényesen megállapittatott. Hogy a visszakövetelési, illetőleg elkülönítési igény minő dolgokra érvényesíthető, azt az első rész határozza meg; e helyütt tehát mellőzve minden közelebbi kijelölést, egyedül annak meg- határozására kellett szorítkozni, hogy az érintett igények mikor elégíthetők ki. Maga a kielé- gítés módja, az egyes esetekben úgy a tárgy, mint a modalitásra nézve különböző lehet; mert lehetséges, hogy a még meglevő dolog természetben fog visszaadatni; de lehetséges az is, hogy annak helyébe az érték lép; lehet továbbá, hogy a fél bizonyos dolgot feltétlenül, vagy csak bizonyos viszonszólgálat mellett követélhet. Miüdez tehát a kielégítésnél figyelembe veendő lesz olyképen, hogy á javaslat 169. §-a csak magára az időre nézve lehet irányadó; a mennyiben t. i. az a kérdéses igények kielégítését, a csődper állásától függetlenül rendeli foganatosíttatni, mihelyt azok jogérvényesen megállapittattak és lejártak. A tömeg hitelezői közé a javaslat 47—50. §§-ai szerint nemcsak azok tartoznak, kik a tömeggel, mint ilyennel szerződnek, s ennek folytán az ellen jogokat szereznek; hanem - azok is, kik a tömeg érdekében fáradnak és költekeznek. Ez utóbbiak követelései képezik a tömeg költségeit, melyeknek mikénti kielégítését a javaslat 170—172. §-ai határozzák meg, A tömeg költségei közt azonban, melyek közé a 48. §. kétségtelen értelme szerint a tömeggondnoki díjakon és költségeken kívül, a csödbiztos díjai és kiadásai, továbbá a választmányi tagok költségei is tartoznak, — vannak olyanok, melyeknek kielégítési ideje a 62. §. szerint későbbre, t. i. a csődtömeg végleges felosztási stádiumára esik. Az ily követelésekre a most érintett idő- pont elérkeztéig mitsem fizetni, sok esetben méltatlanság lenne, mi főleg a tömeggondnoki díjakra és kiadásokra áll; ugyanazért a javaslat 171. §-a megengedi, hogy az ily követelé- sekre a csődválasztmány addig is, mig azok végleges megállapítási, tehát kifizetési ideje el- érkezik, előlegeket, illetőleg részletfizetéseket utalványozhasson. A mi a választmányi tagoknak, mint ilyeneknek kiadásait illeti, azok mikénti meg- állapításáról eddigelé szó nem lévén, a kielégítési idő meghatározása mellett, szükséges volt egyúttal a megállapítás -módját is kijelölni; mire nézve legczélszertíbbnek látszott a végleges intézkedési jogot a csődbiztos és á tömeggoudnok kezeibe letenni. A kiadások a nélkül is minden egyes esetben okmányilag lévén igazolandók, a megállapítási jog minden veszély nélkül a csődbiztosra és tömeggondnokra ruházható; s nem látszott szükségesnek, a határozathoz a nem érdekélt választmányi tagok hozzájárulását is kikötni; mert alig képzelhető, hogy költségei minden egyes választmányi jtagnak ne legyenek, mely esetben azután érdektelennek egyik sem tekinthető.150 360. szám. 2. A külön kielégítésre jogosított hitelezők kielégítése. 173—177. §§. Már az első rész 53. és 54. §-ainál jeleztetett azon álláspont, melyet a javaslat, szemben a külön kielégítésre jogosított, zálogos hitelezőkkel elfoglal. Az ott megállapított iutéz- kedések és elvek kifolyásaként jelentkeznek a javaslat 173—177. §-ai, melyek a zálogos hitelezőknek az első részben biztosított külön kielégítési jogát szabályozzák, s azt a csődeljárás követelményeivel összhangzásba hozzák. Miután a most érintett intézkedések különböző kérdések megoldásával foglalkoznak, nem lesz felesleges azokat elvi és gyakorlati jelentőségükben külön megismertetni. A 173. §., elismerve a zálogos hitelezőknek azon jogát, melynél fogva ezek a fedezetül szolgáló vagyonból elkülönített kielégítést követelnek, megállapítja a szükséges Össz- hangot, a zálogos hitelezők külön kielégítési joga s a hitelezők 'összességének, a csődvagyon tekin- tetében engedett jog között, kijelentvén, miszerint azon intézkedések, melyekre a javaslat a hitelezők összességét a csődvagyon tekintetében feljogosítja, a zálogos hitelezők külön kielégítési jogát nem alterálhatják. Ez általános kijelentés, mely a javaslat által elfogadott rendszernek teljesen megfelel, világosan megállapítja azon határokat, melyek közt a hitelezők Összességének intézkedési joga mozoghat; megóvja azon elvet, mely szerint a csődeljárás a zálogos hitelezők jogaira befolyással nem lehet, azok érvényesítését nem korlátozhatja. Mindazon intézkedések tebát, melyek a javaslat 174— 177. §-aiban foglaltatnak, a 173. §-ban kimondott általános elv figyelembe vételével combinálvák, s azt semmi tekintetben sem alterálják. Mintán az általános csődtömegnek a zálog* és megtartási joggal terhelt ingóságok értékéhez, a mennyiben ez a biztosított követelések fedezésére nem szükséges, kétségtelen joga van, már a javaslat 115. §-a megállapította azon kötelességeket, melyek a zálogos hitelezőket a tömeg irányában terhelik. Az e részbeni intézkedések kiegészítését képezi a javaslat 174. §-a, mely az oly hitelezőkről (legyenek ezek akár egyesek, akár intézetek) rendelkezik, kik a törvény erejénél fogva magukat a zálogos tárgyakból, birői közbenjárás nélkül kielégíthetik. E jog a 173. §-ban kimondott elv szerint a csődeljárás alatt is érintetlen marad; azonban az ily hitelezőktől is joggal követelhető, hogy a tömeggondnoknak a szükséges felvilágosításokat meg- adják, tehát vele a zálogtárgyak minőségét s a megtörtént kielégítés eredményét közöljék a vég- ből, hogy ez a netaláni felesleg tekintetében, a csődtömeg jogait érvényesíthesse. Az ingó és ingatlan javak elárverezését illetőleg, a javaslat mindenekelőtt a tömeg- gondnokot jogosítja fel általában a bírói árverés kieszközlésére. Ez intézkedés, mely a tömeg lehető gyors és akadálytalan értékesítését czélozza, sem a bukott, sem a zálogos hitelezők jogait nem alterálja. Az elsőket azért nem, mert a csődeljárás megnyitásával a közadós javai ennek rendelkezése alól ép azért vonatnak el, hogy a hitelezőknek bizonyos szabályok szerint kielégítésére fordíttassanak; a tömeggondnoknak engedett jog tehát csak folyománya magának a csődeljárásnak. De nem alterálja a kérdéses intézkedés a zálogos hitelezők jogait sem; mert ezeknek jogos igényei csak addig terjednek, hogy a biztosítékul szolgáló javakból elkülönített kielégítést követelhetnek s hogy ebbeli jogukat a csődnyitás daczára is érvényesíthetik; irányukban tehát feltéve, hogy most érintett jogaikban csorbát nem szenvednek, a tömeggondnoknak engedett jogosítvány által méltatlan- ság vagy jogtalanság nem történik. Ilyenről csak akkor lehetne szó, ha a törvény tőlük bármily irányban áldozatot követelne, ha jogaik megcsonkítását czélozná, mi azonban egyáltalán nem történik; mert az esetben is, ha a zálogos dolog elárverezését a tömeggondnok eszközli ki, az e részbeni eljárás a csődper kiegészítő része nem lesz, hanem külön folytattatik ép ugy, mintha azt360. szám. valamelyik hitelező indította volna meg. A kérdéses intézkedésből, kapcsolatban a 175. §. harmadik bekezdésben foglalt határozattal, önként következik a tömeggondnok azon jogosítványa, melynél fogva ez a már megkezdett végrehajtási eljárásba bármikor beléphet, azt az érdekelt hitelező helyett teljes joggal folytathatja a nélkül, hogy a már folyamatban lévő eljárást újra meg- kezdenie kellene. Azon korlátozások, melyek e részben a tömeggondnok jogkörére nézve irány- adóul szolgálnak, a javaslat 160. §-ában állapittatnak meg; a tömeggondnok tehát minden egyes, esetben csak úgy járhat el, ha a szándékolt lépések vagy feltétlenül megengedvék, vagy a 160. §-ban kijelölt jóváhagyásokon alapulnak. * Mig a javaslat a tömeggondnokot a zálogos tárgyak birói árverezésére jogosítja fel, a lálogos hitelezőknek e jogot nem adhatta meg, hanem azokat egyenesen a végrehajtási árverésre utalja; a zálogos hitelezők állásán ugyanis, miként ez már ismételten kiemeltetett, a csődeljárás által változás nem történik, jogaik tehát ugyanazok maradnak, melyekkel a csődnyitás előtt birtak. A zálogos hitelezők valamint egyrészről joggal követelhetik, hogy jogaik a hitelezők intézkedései által ne alteráltassanak, — úgy másrészről nem kívánhatják, hogy a csődnyitás folytán oly előnyben részesittessenek, melyre a csődön kivül igényt nem tarthatnának. A zálogos hitelezők jogos igénye semmi esetben sem terjedhet tovább, mint a teljes kielégítésig, melyet csőd esetében is a rendes uton szorgalmazhatnak. Az, hogy ki által és mi módon nyernek kielégítést,, reájuk nézve teljesen irreleváns lehet; ugyanazért a 175. §. második bekezdése épen nem alterálja a zálogos hitelezők jogait, midőn a tömeggondnokot a zálogos tárgyak beváltására, természetesen a zálogos sommá teljes lefizetése mellett feljogosítja. Eltekintve attól, hogy a tömeg a zálogos tárgyakat rendszerint kedvezőbben értékesítheti, mintha azok a hitelezők által adatnak el, — lehetnek esetek, melyekben a tömegnek érdekében áll, bizonyos zálogtárgyakat visszaszerezni, mi csak úgy lehetséges, ha a tömeggondnoknak a kérdéses jog megadatik, s a zálogos hitelezők az általuk birt tárgyak kiadására köteleztetnek. Már fentebb érintetett, hogy az ingatlanok eladását tárgyazó eljárás az esetben is, ha azt a tömeggondnok eszközli ki, a csődeljárás kiegészítő részét nem képezi, hanem ettől egészen függetlenül tís pedig a peres eljárás általános szabályai szerint folyik le. Ez elv határozott kifejezést nyer a javaslat 176. §-a által, mely szerint a külön kielégítés alapjául szolgáló dolgok jövedelmeinek és vételárának felosztása, a javaslat 53—58. §§-ainak figyelembe vétele mellett, a törvénykezési rendtartás értelmében történik. Azon kérdés tehát, hogy a zálogos hitelezőket minő tételeknek lehet és kell megelőzni csőd esetében, a javaslat 53—58. §-aiban megállapított elvek szerint lesz megoldandó. A hitelezők összességének, tehát a tömegnek érdekeit közvetlenül a tömeggondnok kép- viseli ; neki áll kötelességében nemcsak a tömeg jogait érvényesíteni, hanem arra is ügyelni, hogy a tömeg mások jogainak érvényesítésénél sérelmet ne szenvedjen. Hogy a tömeg minden zálogos tárgynál érdekelve lehet, az már több izben hangsúlyoztatott; ez érdek felett Őrködni a tömeggond- nok hivatása, ki mint ilyen, mindazon cselekvényeknél, melyek valamely zálogos követelés érvénye- sítése czéljából történnek, a csődhitelezőket képviselni, s különösen arról gondoskodni tartozik, hogy a felesleg, tehát az, mire az általános csődtömeg minden egyes esetben igényt tarthat, rendel- tetésétőr el ne vonassék. A töme« gondnok ebbeli kötelessége és jogosultsága általában a tömeg- gondnoki tiszt természetéből következik ugyan; mindamellett a viszonyok helyes rendezése szem- pontjából nem látszott feleslegesnek, a tömeggondnok szóban lévő jogát és kötelességét világosan megállapítani. 3. A csődhitelezők kielégitése. 178—180. §§. Már több izben hangsúlyoztatott, hogy a csődeljárás csak úgy felelhet meg czéljának, ha a hitelezők kielégítésére szolgáló alapot mielőbb ezek rendelkezése alá teszi, hogy a hite-15# 360. swfciii. lezok követeléseik töredékeihez minél rövidebb idő alatt jussanak, nem lévén kénytelenek tétle- nül eltűrni, hogy a meglevő tömegét az évek hosszú sora alatt, akár az előnyös követelések, akár a csődeljárás költségei felemészszék. Mig a csődtörvények egyrészről a privilegiálÉ köve- telések felállításával magát a felosztást megnehezítették, s másrészről ez utóbbit a tömeg teljes értékesítéséig elhalasztották^ — a hitelezők gyors és olcsó kielégítéséről szó nem lehetett. Maga az ideiglenes csődrendtartás, mely a követelések felszámolására nézve lényeges könnyítéseket állapított meg, a tömeg felosztására nézve nem tartalmaz oly intézkedéseket, melyek az érintett czél elérését biztosithatnák. Á javaslat e tekintetben mindenekelőtt megállapítja azon időpontot, melytől kezdve a csődhiteíezők közt felosztásnak helye lehet illetőleg, melyen túl a felosztásnak — ha elegendő alap áil rendelkezésre — megkezdetni kell, s mint ily időpontot, a félszámolási határnapot jelöli ki. A javaslat 178. §-a szerint felosztásnak a felszámolási határnap előtt helye nem lehet; de ezen időn túl annak mindannyiszor meg kell történni, valahányszor a felosztásra elegendő alap van. Ebből önként következik, hogy a felosztás nem a csődeljárás orgánumainak akaratától függ, hanem ezeknek oly kötelességét képezi, melynek elmulasztása miatt úgy hivatalból, mint az érdekelt hitelezők kérelmére felelősségre vonhatók. Hogy a rendelkezésre álló alap mikor tekint- hető elegendőnek arra nézve, hogy azzal a felosztást megkezdeni lehessen, a törvényben még általában sem határozható meg, s mint questio facti, mindén egyesi esetben az illető orgánumok által lesz első sorban meghatározandó. Ez azonban korántsem akarja azt jelenténi, mintha a csődhitelezők minden egyes esetben az illető orgánumok 'önkényétől függnének; mert a Csőd- eljárás ellenőrzése a biróság feladatát képezvén, ennek áll kötelességében áz illetőket a törvény megtartására szorítani a nélkül, hogy e részben feltétlenül a hitelezők panaszát bevárni tartoz- nék; magától értetvén, hogy miután első sorban a hitelezőknek áll érdekükben jogaik felett ellenőrködni, a törvénynek főleg ázok energiája biztosithat kellő foganatot. A mi magát az előleges felosztás tényleges keresztülvitelét illeti, e tekintetben a javas- latnak figyelemmel kellett lenni ázon osztályokra, melyeknek az első rész 60. és61.§-ai kiváltsá- gos kielégítést biztosítanak, s melyeknek teljes fedezése előtt, a tulajdonképení csődhitelezők kielégitéséről szó nem lehet. Ugyanazért a javaslat 179. §-a szerint mindenekelőtt az első osz- tályba éső követeléseknek kell teljes kielégítést, illetőleg teljes fedezetet nyerni, s csak azután, ha ez megtörtént, lehet a második és a további osztályokba eső követélésekre részletfizetést teljesíteni. Azon körülmény, hogy az első vagy második osztályba eső valamely követelés még* megállapítva nem lett, sem az ezen osztályokba tartozó többi követelések kifizetését, sem a. harmadik osztályba esőknek részletes kielégítését nem gátolhatja; mert a kétes követelések mind- addig, mig véglegesen elutasítva nem lettek, a tömeg terheit képezik, s mint 'ilyenek, számításba veendők, az azokra eső összegnek tehát minden esetben biztosíttatni, illetőleg bírói letétbe helyeztetni vagy esetleg gyümölcsözŐIeg elhelyeztetni kell. Hogy a harmadik osztályba eső követelések rész- letes kielégitését az, hogy az egyik vagy másik kövételés még megállapítva nem lett, nem gátol- hatja, a 179. §. második bekezdése szerint kétséges alig léhet; ez esetben is azon eljárásnak lévén helye, melyet a 179. §. az első és második osztályba eső követelésekre nézve megállapít. A külön kielégítésre jogosított hitelezőkét, S azokat, kiket visszakövetelést igény illet, nem szorítja a külön kielégítési alapra; hanem megengedi, hogy az ily követelések, a mennyiben a közadós ellen személyes igényt is állapítanak meg, az általános csődtömeg ellen is érvényésittese- nek. Ez elvnek megfelelőleg, a javaslat 129. §-a részletes intézkedést tartalmaz a bejelentésre- nézve ; misem természetesebb tehát, mint az, hogy magára á kielégítésre nézve is külön intézke- dések szükségesek. Ez intézkedéseket állapítja meg a javaslat 180. §-a, mely az előleges fel- osztásnál két lehető esetet tart Személőtt; Ugyanis a részletes felosztás idejekor a külön kielé- gítési alap vagy már értékesíttetett, vagy nem; az első esetben a dolog igen egyszerű, mert a.360. szám. 153 kérdéses követelések csak azon összeggel jöhetnek számításba, mely a külön alapból ki nem került, tehát mint személyes követelés az általános csődtömeget terheli. Egészen máskép áll a dolog oly esetben, midőn a külön alap a részletes felosztás idejekor még értékesítve nem lett, midőn tehát az általános tömeget terhelő quota még meg nem állapitható. Ez esetre legczél- szerübbnek látszott megállapítani,- hogy a kérdéses követelések teljes 'összegük szerint vétessenek számításba, s úgy, miut a többi követeiésok, elégíttessenek ki; mert csak ekként válik lehet- ségessé az előleges felosztást minden zavar nélkül foganatosítani; holott ellenkezőleg, vagyis az Összeg ideiglenes visszatartásával az előleges felosztás az ily követelésekre nézve illusoriussá válnék. Daczára azonban az ideiglenes kielégítésnek, a kérdéses követelések eredeti jellegüket el nem vesztik; azok az általános csődtömeget csak annyiban terhelik és terheltetik, a mennyiben a külön alapból kielégítést nem nyernek; ugyanazért szükséges volt azon szabályokat is megv állapítani, melyek a külön alap eladása esetében az általános esődtömegből teljesített fizetések visszatérítésére nézve irányadóul szolgálnak. A tervezet itt is két lehető esetet különböztet meg; ugj7anis a szóban lévő követelések a külön alapból vagy teljes vagy részletes kielégítést nyer- hetnek; az első esetben magától érthetőleg az egész összeget, melyet az általános csődtömegből illetéktelenül nyertek, ez utóbbinak visszatéríteni tartoznak, vagyis az általános tömeg a kifi- zetett egész összeggel az illető hitelező helyébe lép; a tömeggoudnoknak állván kötelességében arról gondoskodni, hogy az általános csődtömegnek a kifizetett összeg a külön alap vételárából megtéríttessék. Az utóbbi esetben ellenben irányadóul azon elvnek kell szolgálni,, mely szerint az általános csődtömeget a külön alap által biztosított követelésnek csak fedezetlen része ter- helheti; miért is a hitelező, ki a most érintett alapból csak részletes kielégítést nyer, az álta- lános csődtömegnek csak azop összeget tartozik visszatéríteni, mely fedezetlen követelésének az általános tömegre eső hányadát meghaladja. Lényegileg a most érintett elvek szolgálnak irányadóul azokra nézve is, a kiket visszakövetelési jog illet, s a különbség mindössze abban áll, hogy a reájuk eső felosztási hányadot az igény jogérvényes megállapításáig kiadni nem lehet; miért is annak egyelőre birói letétbe kell helyeztetni. 181 — 183. §§. Már a 178. §. indokolásában érintetett, liogy a javaslat bizonyos esetekben a felosztást formaszerű terv nélkül is megengedi; tehát lehetővé teszi, hogy a csődhitelezők azon apparatus nélkül is, melylyel a formaszeríí felosztás jár, részletes kielégítéshez juthassanak. Ez a 181. §. első bekezdése szerint minden oly esetben történhetik, midőn a 179. §-ban megállapított fel- tételek megvannak, vagyis ha a felszámolási határnap megtartása után elegendő alap áll rendel- kezésre, s a csődvagyon az első osztályba eső követelések fedezésére teljesen elegendő úgy, hogy a" második osztályba eső követelésekre bizonyos összeg marad. Ez esetben s az érintett feltételek mellett a javaslat megengedi, hogy a tömeggondnok, a választmány egyetértésével s a csődbiztos jóváhagyásával, a rendelkezésre álló alapot a csődhitelezők közt rövid utón, tehát a formaszeríí felosztási terv mellőzésével s a közvetlenül érdekeltek meghallgatása nélkül fel- oszthassa. Miután ez esetben a felosztás úgy a bíróság jóváhagyása, mint az érdekeltek meg- hallgatása nélkül történik, igen természetes, hogy annak ellenőrzése a csődbiztos egyik legfőbb kötelességét képezi, ki az e részbeni mulasztásokért felelősségre vonható. Részint ez okból, részint pedig azért, mert ha a rövid útu felosztás ellen nehézségek merülnek fel, azok megítélése leghelyesebben a csődbiztosra ruházható, — teszi a javaslat a felosztás kérdéses nemét egyene- sen a csődbiztos jóváhagyásától függővé olyképen, hogy ennek szabadságában áll a szándé- kolt felosztást egyszerű ellenzésével, illetőleg jóváhagyása megtagadásával meggátolni, tehát a tömeggondnokot formaszeríí felosztási terv készítésére kényszeríteni. Hogy azonban a hitelezők a csődbiztos önkénye ellen védve legyenek; hogy a rövid útu felosztás, a csődbiztos ellenvetése KBPVH. IROMÁNY 1878—81. X. KÖTET. 20154 360. szám. daczára is, foganatosítható legyen, — a javaslat megengedi a tömeggondnoknak, hogy ez a csődbiztos tagadó határozata ellen, a csődbírósághoz fordulhasson, mely azután a javaslatba hozott felosztást vagy megengedi, vagy nem; az első esetben a felosztás nyomban foganatosittatik ; ellenben az utóbbi esetben a tömeggondnok, a mennyiben folyamodással élni nem akar, formaszerü Jelosztási tervet köteles készíteni. A mi magát a formaszerű felosztási tervet illeti, melylyel a következő §§. határozatai szerint az eljárásnak egy önálló neme hozatik kapcsolatba, — e tekintetben a javaslat 182. §-a lehető rövidséggel állapítja meg azon kellékeket, melyek szerint a felosztási tervnek szerkesztetni kell, hogy annak alapján a felosztást biztossággal foganatosítani lehessen. Ez ugy érhető el, ha a felosztási terv mindenekelőtt a tömeg netaláni költségei és tartozásai fedezésére szükséges ösz- szeget tünteti fel; mert e tételek kiváltságos természetüknél fogva, minden az általános tömegbe tartozó követelést megelőzvén, teljes összegük szerint veendők számításba s vonandók le azon alapból, melyre a csődhitelezők igényt tarthatnak. Hogy a most érintett tételekre eső összegek nem minden esetben állapithatók meg az utolsó fillérig, az természetes, mert azok az eljárás folyama alatt többre vagy kevesebbre mehetnek; az e részbeni számítás tehát legfelebb proxi- mativ természetű lehet; ez azonban a felosztásnál akadályt már azért sem képezhet, mert azon összeg, mely a tömeg költségei és tartozásainál mint meggazdálkodott esetleg megmarad, a csŐd- hitelezőkre esik, kik azt a végleges felosztásnál minden esetre megkapják. Ha a tömeg költségei és tartozásai fedezésére szükséges összeg aproximative megálla- pittatott, a felosztás lehetővé tételére szükséges, hogy az összes csödhitelezök követelései úgy tőkében, mint járulékaikban kiszámítva legyenek ; mert a követelések teljes összege, szembe- állítva a felosztandó alappal, nyújtja azon arányt, melyben az egyes hitelezők a felosztandó összegekben részesülnek; végre a felosztási tervnek ki kell tüntetni az összegeket, melyek az egyes követelésekre esnek, mert csak eként válik lehetségessé a felosztási terv helyességét megbírálni. Az előleges felosztás nem lenne biztonsággal eszközölhető, ha a tervben a peressé vált követelések egész 'összegük szerint s az igénybe vett osztályozással fel nem vétetnének; az ily igények mindaddig, míg véglegesen elutasítva nem lettek, az általános csődtömeget terhelik; azok mellőzése vagy más arányban felvétele tehát a csődvagyon végleges rendezésénél mulhat- lanul zavarokat vonna maga után; mig ellenben, ha teljes Összegük szerint s az igénybe vett osztályozással vétetnek számításba, minden eshetőségre nézve könnyű az elintézés. Az ily köve- telésekre eső osztalék ugyanis a javaslat 179. §-a szerint egyelőre birói letétbe helyeztetvén, a követelés megállapítása esetében az illető hitelezőnek kiadatik, elutasítás esetében pedig az álta- lános csődtömeghez csatoltatik, s a végfelosztás alkalmával a hitelezők közt kiosztatik. A való- diság vagy osztály tekintetében megtámadott követelések azonban a javaslat szerint kétfélék lehetnek; vagy olyanok, melyek per utján érvényesitendŐk, vagy olyanok, melyek felett nem a bíróság, hanem valamely hatóság határoz; ehez képest a javaslatnak az előleges felosztásnál is különbséget kellett tenni, s a perre utasított igényeket csak az esetben lehetett figyelembe vehe- tőknek nyilvánítania, ha a permeginditás a felosztási terv elkészítéséig igazoltatott; ellenkezőleg az ily követelések mint nemlétezÖk, a tervezetbe fel nem vétethetnek. Miután azonban nem lehe- tetlen, hogy az illető hitelező a pert megindította s csak az igazolást mulasztotta el, — meg kellett engedni, hogy az igazolás azon határidő alatt, mely a feloszlás elleni észrevételek érvé- nyesítésére a következő §§-ban megállapíttatik, érvényesen megtörténhessék, mely esetben ter- mészetesen a felosztási tervnek is változást kell szenvednie; kötelessége lévén ily esetben a tömeggondnoknak a tervet az igazolásnak megfelelőleg átalakítani. Ez a dolog természete szerint csakis az észrevételek felett tartott tárgyalás után történhetik; mert a tömeggondnok csa'c ekkor jut azon helyzetbe, hogy a felosztási terv netaláni hiányaival megismerkedjék.360. szám. 155 184-189. §§. A javaslat 184—189. §-ai a felosztási terv elintézésének, s magának a felosztás keresztülvitelének módozatait állapítják meg. Ez intézkedések nemcsak szerkezettik egyszerűsé- génél fogva, hanem azért is, mert nem elveket, hanem instructiv szabályokat foglalnak maguk- ban, a részletes indokolást feleslegessé teszik, s néhány megjegyzés által teljesen kiegé- szithetŐk. Miután a javaslat 181. §-a a felosztási terv készítését a tömeggondnoknak teszi köte- lességévé, a kellő formalitások kiegészítéséül szükséges volt megállapítani, hogy a terv két pél- dányban szerkesztessék, s necsak a tömeggondnok, hanem a választmány tagjai által is alá- irassék. A választmánynak a javaslat 109. §-a szerint egyik főkötelessége a tömeggondnokot műkö- désében támogatni s ennek ügykezelését ellenőrizni; a miből önként következik, hogy a tömeg- gondnok a hatáskörébe eső minden fontosabb teendőnél a választmány közreműködését igénybe venni tartozik, s mert a tömeg felosztása, illetőleg az ezt czélzó terv elkészítése minden két- ségen felül a fontosabb teendők közé tartozik, — igen természetes, hogy annál a választmány közreműködését mellőzni nem lehet. A javaslat 182. és 188. §§-ai a felosztási terv mikénti készítésére nézve kimerítő utasítást tartalmaznak ugyan; mindazonáltal az autonómiának nem igazolható kiterjesztése lenne, ha a törvény a felosztási tervnél a szükséges felülvizsgálatot mellőzné, s a felosztást minden megszorítás nélkül a tömeggondnok és a választmány kezeibe tenné. Ugyanazért tekintettel arra, hogy a javaslat szerint a közvetítői szerep a csődbiztost illeti, ki a reá ruházott hatáskörön belől a bíróságot helyettesíti, — a felosztási tervnek megvizsgálása ennek feladatát képezi, ki a terv elintézésénél egyedül arra tartozik tekintettel lenni, hogy az megfelel-e a törvény kellékeinek vagy sem; s ehez képest a bemutatott tervet vagy jóváhagyja vagy kiigazítás végett a tömeg- gondnoknak visszaadja; magától értetvén, hogy a csődbiztos e részbeni intézkedése ellen, mely érdemleges természettel nem bir, jogorvoslatnak helye nem lehet. A csődbiztos jóváhagyásával azonban á felosztási terv elintézettnek még nem tekint- hető, mert a javaslat a csődhitelezőknek e tekintetben kellő befolyást biztosit, midőn azokat a terv elleni észrevételekre jogosítja fel. Az e részbeni eljárást szabályozzák a javaslat 185. és 186. §§-ai, melyek míg egyrészről kellő módot nyújtanak a hitelezőknek észrevételeik érvénye- sítésére, másrészről a felosztási terv lehető gyors elintézését, tehát a felosztás tényleges végre- hajtását biztosítják. Ez utóbbit czélozza azon intézkedés, mely szerint az észrevételek beadá- sára szolgáló határidő lehetőleg rövidre szabatik, s a tárgyalási határnap maximuma megálla- píttatik ; ezt czélozza továbbá azon intézkedés, mely szerint a kellő időben beadott észrevételek figyelembe nem vehetők, ha a hitelező, kitől azok származnak, a tárgyalásnál meg nem jelenik. A kérdéses intézkedések mellett csak jóakarat és buzgalom kell az érdekeltek részéről arra nézve, hogy a felosztási terv az esetben is, ha ellene észrevételek adattak be, lehetőleg rövid idő alatt elintéztessék. A mi magát a felosztási terv elintézését illeti, e részben eltekintve attól, ha kifogások nem adattak be, két eset lehetséges; ugyanis a beadott kifogások a tárgyalás alkalmával barátságos úton vagy elintézhetŐk, vagy nem; az első esetben ép úgy, mintha kifogások nem adattak volna be, a felosztási terv végrehajtását mi sem gátolja, miért is a csőd- biztos annak elintézéséül a tömeggondnokot a végrehajtásra utasítja, s e végből bizonyos határ- időt tűz ki oly képen,' hogy annak elteltével a tömeggondnok eljárásáról jelentést tenni tartozik; maga a végrehajtás akép történvén, hogy a kétségtelen követelésekre eső összegek az illető hitelezőknek kifizettetnek, a kétes követelések osztaléka pedig birói letétbe helyeztetik, illetőleg gyümölcsözőleg elhelyeztetik. Egészen máskép áll a dolog akkor, ha a beadott észrevételek 20*156 360. szám. békés elintézése a tárgyalás alkalmával nem sikerül. Ez esetben, "miután a csődbiztost birói hatáskör nem illeti, a peres kérdésre nézve birói cognitiónak van helye, mely a tervezet szerint a csődbíróságot illeti. Végre mint szükséges kiegészítése a felosztási terv elintézésének jelenkezik a tervezet 189. §-a, mely szerint egyrészről a birói határozatot feltételező követelésekre eső összegek egy- előre, vagyis a határozat jogerőre emelkedéséig birói letétbe helyezendők, illetőleg a 179. §. határozatainak megfelelőleg gyíimölcsözőleg elhelyezendők. 190-194. §§. A felosztási terv végrehajtását a megállapított követelések kifizetése, s a peres tételek biztosítása képezi. Az egyikre úgy, mint a másikra, különös intézkedések nem szükségesek; miért is a javaslat e tekintetben mindössze a szükséges elővigyázati szabályok megállapítására szorít- kozik. A megállapított igények közt azonban lehetnek olyanok, melyeknek kielégítése a közön- séges fizetés szabályaitól eltérő intézkedéseket kiván. Ide tartoznak az évi járadékok, a tartási igények, a visszatérőleg teljesítendő, nemkülönben a halasztó feltételhez kötött fizetések. Ezen igények miként kielégítésének megállapításánál tekintettel kellett lenni a javaslat első részében foglalt intézkedésekre, melyek materialis természetüknél fogva magát az eljárást is kell hogy szabályozzák. A mi különösen a bizonyos időszakokban visszatérőleg teljesítendő fizetéseket illeti, e tekintetben az első rész 67. §-a aképen intézkedik, hogy azok, kiket ily igények illetnek, a esődtömeg ellen az esedékes lejáratkor teljesítendő fizetések biztosítását követelhetik. Ha már most az ily igény az érintett §. értelmében megállapíttatik, igen természetes, hogy annak kielégí- tése is ugyanazon §. értelmének megfelelőleg történik. Az illető hitelező ugyanis csak azt köve- telheti, hogy részére a fizetés a mindenkori lejáratra biztosittassék; misem természetesebb tehát, mint az, hogy az ily követeléseknek mindenekelőtt tőkésittetni kell; hogy továbbá a tőkésített Összeg, melynek kamatai a visszatérőleg teljesítendő fizetésnek 'megfelelnek, gyümölcsözőleg elhe- lyeztessék ; hogy végre a jogosult fél a gyümölcsözőleg elhelyezett összeg kamatainak élvezetéhez jusson. Mindezt a javaslat l'JO. §-ának első bekezdése határozottan megkívánja; tehát teljesen eleget tesz azon intézkedésnek, mely az első rész 67. §-ában a kérdéses igények tekintetében foglaltatik. A jelfüggesztő feltételhez kötött követelés kifizetését a hitelező, a 68. §. indokolása sze- rint, a feltétel bekövetkezte előtt még az esetben sem követelhetné, ha a maga részéről a tömeg- nek biztosítékot adna. Az ily hitelező igénye mindössze odáig terjed, hogy a tömegtől a fizetés- nek a feltétel bekövetkezte esetére leendő biztosítását követelheti. Ezt rendeli a 190. §. második bekezdése, mely szerint a halasztó feltételhez kötött követelésnek megfelelő Összeg egyelőre, vagyis a feltétel bekövetkeztéig birói letétbe helyezendő. Ez intézkedés is tehát teljesen meg- felel a 68. §-ban kimondott elvnek; mert nem kötelezi a tömeget egyébre, mint a mire a hite- lezőnek a most érintett §. szerint kétségtelen joga van. Miután a tervezet 64. §-a szerint a hitelezők azon kamatokat, melyek őket csődön kivül illetnék, a csődtömeg ellen is érvényesíthetik, — igen természetes, hogy a felosztásnál a kamatokra is, melyek az egyes hitelezőket illetik, tekintettel kell lenni; valahányszor tehát fel- osztás történik, az egyes követelések után a kamatok is, és pedig azon napig számitandók, melyen a kifizetés valószínűleg megtörténhetik; magától értetvén egyrészről, hogy a kamatok oly esetben, midőn a követelésre részletfizetés történik, nem az egész tőkétől, hanem a kifizetés alá kerülő Összegtől járnak; másrészről, hogy a kamatok, a mennyiben a csődnyitás előtt még folyóvá nem lettek, a csődnyitás napjától, mint általános lejárati naptól számitandók. A 'pénzfelvételhez való jogosultság körül felmerülhető kételyek elhárítása, és egyúttal az ügykezelés egyszerűsítése végett rendeli a javaslat 193. §-a, hogy ha a fél a csődeljárásban360. szám. 157 ügyvéd által képviseltetett, ennek, hacsak a meghatalmazásban az ellenkező ki nem köttetett, a pénzfelvételhez külöu meghatalmazásra szüksége nincsen; mert joggal tehető fel, hogy a fél az ügyvédet, kit a csődeljárásban érdekeinek korlátlan képviseletére feljogosított, egyúttal arra is felhatalmazni kivánta, hogy az esedékes fizetéseket felvehesse és jogérvényesen nyugtathassa. Egészen máskép áll a dolog akkor, ha a fél a csődeljárásban ügyvédet nem használt, s valakit egyedül a pénzfelvételre kiván feljogosítani; ez esetben az elővigyázat épen nem látszik feles- legesnek, s joggal követelhető a felhatalmazottól, hogy ebbeli minőségét minden kétséget kizáró módon igazolja; mi természetesen csak úgy történhetik, ha jogosultságát bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesített meghatalmazásra alapítja. Végre a csődeljárás mindenkori állásának könnyebb áttekintését czélozzák a 194. §-ban foglalt intézkedések, melyeknek kétségbe nem vonható czélszerüsége a bővebb indokolást teljesen feleslegessé teszi. 195. §. A javaslat, miként az már több izben kiemeltetett, szakított azon rendszerrel, mely a hitelezőket követeléseik bejelentésére praeclusiv határidő kitűzése mellett kényszeritette. Ennek megfelelőleg már a 143. §-ban megengedtetett a hitelezőknek, hogy igényeiket a 195. §-bau megállapított joghátrányok mellett, a bejelentési határidő eltelte után is érvényesíthessék. E hát- rány a most idézett §. szerint abban áll, hogy a késedelmes hitelezők azon felosztásokból, melyek időközben formaszerü felosztási terv alapján történtek, kizárva maradnak, s igényt a tömegnek csak azon részére tarthatnak, mely esetleg még felosztás alá kerül; mi sok esetben elég érzé- keny veszteség lehet arra nézve, hogy a hitelezőket a bejelentési határidő megtartására ösztönözze a nélkül, hogy bárki tekintetében méltatlanságot involválna. A kérdéses intézkedés nélkül, mely a praeclusióval egyértelműnek korántsem tekinthető, a csődeljárás nélkülözné azon feltételek egyikét, melyek az eljárás gyors és biztos befejezését lehetővé teszik; s a törvény, ha a visszahelyezésnek tért engedne, maga semmisítené meg mindazon előnyöket, melyeket egyéb intézkedései nyújthatnak. A mi magát az elkésve bejelentett követelések tekintetében követendő kielégítési eljárást illeti, az a javaslat 195. §-a által nemcsak lehető egyszerűséggel, de egyszersmind a méltányos- ságnak megfelelőleg állapittatik meg. A méltányosság ugyanis azt követeli, hogy a kérdéses hitelezők a későbbi felosztásoknál a többi hitelezőkkel lehetőleg egyenlő állapotba helyeztessenek ; mi csak úgy érhető el, ha egyrészről követeléseik a későbbi felosztásoknál teljes 'összegükkel vétetnek számításba, ha továbbá másrészről a rendelkezésre álló alapból mindenekelőtt azon hányadot kapják meg, mely a korábbi felosztásnál a velők egy osztályba tartozó hitelezőknek jutott, ellentétben a részletes kielégítést nyert többi követelésekkel, melyek csak a hátralékkal szerepelhetnek. A joghátrány, melylyel a törvény a késedelmes hitelezőket sújtani akarja, az érintett intézkedés által nem enyhittetik; mert azok a már végrehajtott felosztásból, hacsak a rendelkezésre álló alap meg nem engedi, kizárva maradnak. 196—198. §§. Minden oly esetben, midőn a csőd egyezség folytán meg nem szüntettetik, annak befeje- zését a meglévő csŐdvagyon végfelosztása képezi. Arra nézve azonban, hogy végfelosztásnak helye lehessen, nemcsak az ismert csődvagyon teljes értékesítése, hanem mindazon igények vég- leges megállapítása is szükséges, melyeknek a csődvagyonból kielégíttetni kell; ezenfelül ismerni kell azon tartozásokat is, melyek a tömeget mint eljárási költségek terhelik, s melyek minden hitelezőt megelőzőleg elégitendők ki; végre elintézve kell lenni a tömeggondnoki számadásoknak melyek a végfelosztásnak tulajdonképeni alapját képezik. Ha mindez megtörtént, elérkezettnek tekinthető az idő arra, hogy a csődeljárás befejeztessék, s az esetleg fenmaradó vagyon a köz-158 360. szám. adós szabad rendelkezése alá bocsáttassák; magától értetvén, hogy e megszüntetésnek ugyanazon bíróság által kell történni, mely a csődöt határozatilag elrendelte, tehát a csődbíróság által. A mi magát a végfelosztást s a tömeggondnoki számadások elintézését illeti, e tekin- tetben újabb intézkedések nem szükségesek; mert egyrészről a végfelosztás tulajdonképen csak folytatása lévén a már megkezdett felosztásnak, ugyanazon szabályok szerint eszközölhető, melyek a részletes felosztásra nézve megállapítva lettek; mert továbbá másrészről a számadások elin- tézésének módozatai, a javaslat 162. és 163. §-aiban általában és kellően szabályozvák. Azon körülmény, hogy a járadékok vagy a feltételhez kötött követelések fedezésére szolgáló összegek a tömegbe még vissza nem folytak, a csőd megszüntetését nem gátolhatja, mert a kérdéses összegek bármikor folyjanak is vissza a tömegbe, nehézség nélkül fordíthatók rendeltetésükre akkor is, ha a csőd már tényleg megszűnt. Az e részbeni szabályokat állapítja meg a javaslat 197. §-a, melynek természetszerű intézkedései bővebb indokolást alig kívánhatnak. Végre azon állás, melyet a jelen tervezet a csődbiztosnak kijelöl, szükségképen azt hozza magával, hogy a jelentést a felosztás befejezéséről, a csődbiztos tegye meg. E jelentés folytán a csődeljárás befejezettnek tekinthető S' a bíróságnak feladata mindössze abban áll, hogy a csőd megszüntetését határozatilag kimondja, határozatát közhírré teszi, s azt egy-egy példány- ban mindazon hatóságoknak megküldi, melyek a csődnyitásnál hivatalból értesíttettek. TIZEDIK FEJEZET. A hitelezők jogai a csó'd megszüntetése után. 199-201. §§. A csődeljárás befejezésével megszűnnek azon korlátozások is, melyek a közadós rendelkezési jogát megszorították; a közadós tehát nemcsak a felett rendelkezhetik szabadon, mit a csőd megszüntetése után bármi alakban és jogczímen szerez', hanem a felett is, a mi a csőd megszüntetésekor rendelkezése alá helyeztetett. E szabály alól azonban, mely a javaslat 198. §-ában találja alapját, kivételnek kell történni oly esetben, midőn a csőd megszüntetése után valamely vagyon fedeztetik fel, mely törvény szerint a csődtömegbe tartozott volna, melynek tehát a csődhitelezők kielégítésére kellett volna fordíttatni; nem tévén e tekintetben különbséget az, hogy az ily vagyon a közadós eltitkolása, vagy pusztán véletlen miatt maradt-e ki a felvételből és a hitelezők közti felosztásból- A javaslat 1. §-a szerint a csődnyitás jog- hatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet ez a csődnyitás idejekor bir, vagy melyhez a csőd tartama alatt saját tevékenysége nélkül jut. Ezen intézke- désnek szükségképeni kifolyását képezi a 199. §., mely a csődtömeghez tartozó, de a csőd meg- szüntetése után felfedezett vagyonról rendelkezik, s azt kizárólag azon hitelezőknek engedi át, kiknek megállapított követelései a csődtömegből teljesen kielégítve nem lettek. Azon hitelezők, kiknek követelései a csődnyitás idejekor már fennállottak, de be nem jelentettek, vagy meg nem állapíttattak, a később felfedezett vagyonhoz ép oly kevéssé tarthatnak igényt, mint azok, kiknek követelései a csőd megszüntetése után keletkeztek; mert a javaslat rendszere szerint az egyik esetben úgy, mint a másikban hiányzanak azon feltételek, melyek a kérdéses hitelezők igényét a csődvagyonból leendő kielégítésre megállapíthatnák. A mi magát a felfedezett vagyon tekintetében követendő eljárást illeti, e részben épen nem látszik indokoltnak az általános szabályoktól eltérni; mert a felfedezett vagyon természetén mitsem változtat azon körülmény, hogy az csak kés'őbb kerül a hitelezők közt felosztás alá.360. szám. 159 Ez okból, s mert a volt tömeggondnok és csődválasztmány a tömeg állását a a csődper egyes körülményeit legjobban ismerik, tehát az utólagos felosztást legcélszerűbben eszközölhetik, szükségesnek látszott szabályként kijelölni, hogy az utólagosan felfedezett vagyon kezelésével és Jelosztásával, a mennyiben ez lehetséges, a volt tömeggondnok és csődválasztmány bizassék meg; miből Önként következik, hogy a csődbiróság ellenkezőleg csak az esetben intézkedhetik, ha a volt tömeggondnokot vagy a választmányt bármi okból alkalmazni nem lehetne. Nemcsak a csődeljárás természetével és rendeltetésével, hanem a javaslat rendszerével is ellenkeznék, azon hitelezőket, kik a csődnyitás idejekor már létezett követeléseiket a tömeg ellen nem érvény esitették, a csőd megszüntetése után jogaik érvényesítésében bármi irányban korlátozni. A törvény senkit sem kényszeríthet csőd esetében jogai érvényesítésére olyképen, hogy a, nem érvényesített igényeket általában hatálytalanoknak nyilvánítaná; ez egyenes jogtalanság lenne, mely a személyes szabadság nem csekély megsértését vonná maga után. Ugyanazért a javaslat, mely a hitelezők praeclusióját nem ismeri, megengedi azoknak, hogy követeléseiket a csőd megszüntetése után a közadós ellen az esetben is érvényesíthessék, ha azokat a tömeg ellen be nem jelentették; magától értetvén, hogy a kielégítés tárgyát az ily hitelezőkre nézve a köz- adósnak csak azon vagyona képezheti, melyet ez a csőd megszüntetése után szerez, vagy mely a csőd megszüntetésekor szabad rendelkezése alá helyeztetett. A csődeljárásban egyikét a legfontosabb, de egyszersmind legvitásabb kéi déseknek képezi az, hogy a csődhitelezők, kik teljes kielégítést nem nyertek,,igényeiket a csőd megszűnte után a közadós ellen mennyiben érvényesíthetik; továbbá, hogy a csődperben keletkezett határo- zatok, illetőleg a követeléseknek a csődperben történt megállapítása mind erővel bír a közadós ellen? A javaslat e kérdés megoldásánál az általa elfogadott rendszerből indul ki. A javaslat ugyanis arra nézve, hogy valamely követelés a tömeg ellen liquidnek tekintessék, a közadós elismerését nem kívánja, abból indulván ki, hogy a szenvedő állapot constatálása nem függhet annak beismerésétől, ki a tömeget képező vagyon tekintetében rendelkezési jogát elvesztette; arra nézve azonban, hogy a csődperben történt liquidatio a közadós ellen végrehajtható erővel birjon, ez utóbbinak határozott hozzájárulását kívánja. A javaslat 201. §-a tehát csak a követ- kezetességnek tesz eleget, midőn a csőd megszűnte után a végrehajtást csak az oly követelések tekintetében engedi meg minden további eljárás nélkül, melyek a felszámolás alkalmával, sem a hitelezők, sem a közadős által megtámadva nem lettek, vagy melyek későbbi bírói határozat által valódiaknak elismertettek. második czím. I^eres3s:ed.elmi csőd.. ELSŐ FEJEZET. Általános határozatok. 202—204. §§. A csődeljárás második czíme, megfelelőleg a javaslat rendszerének, azon szabályokat állapítja meg, melyek a kereskedelmi csőd sajátszerű természete által feltételezvén, melyek szem- ben a közönséges csődre vonatkozó határozatokkal, mintegy kivételt képeznek. E határozatok kivételes természete mindenekelőtt szükségessé teszi, hogy a kereskedelmi csőd alanyai meg-IGO 860. szám. határoztassanak, vagyis kijelöltessenek azok, kikre a szóban lévő kivételes szabályok alkalmazást nyernek. Ez történik a 202. §. első bekezdésében, mely a kereskedelmi esőd alanyai közé a bejegyzett kereskedőket és a kereskedelmi társaságokat sorolja, szem előtt tartván e tekintetben a ke- reskedelmi törvény intézkedéseit, melyekhez a javaslatnak is alkalmazkodni kell. A kereskedelmi törvény a kereskedő fogalmát nem köti ugyan a bejegyzéshez; mindamellett a jelen javaslat a kereskedelmi csőd rendelkezéseit csak a bejegyzett kereskedőkre kívánja alkalmaztatni. Elte- kintve ugyanis attól, hogy a kereskedelmi törvény, a kereskedőknél a bejegyzést kötelezőleg megkívánja, s azokat a kereskedőd részére megállapított jogokban csak a bejegyzés feltétele mellett részesiti, — igen nehéz lenne csőd esetében eleve, tehát már a csodnyitásnál meghatározni, hogy valaki mennyiben tartozik a jelen törvény határozatai alá, ha e tekintetben oly qualificatio nem állíttatik fel, melynek igazolása úgy a közadósra, mint a hitelezőkre nézvs nehézség nélkül lehetséges. A javaslat tehát, habár a kereskedelmi törvény határozatait nem ignorálja, a kivételes csődeljárást csak azokra terjesztheti ki, kiknek kereskedői minősége, a bejegyzés által minden kétségen felül helyeztetett. Hogy az associatióknak mily nemeit kelljen kereskedelmi társaságoknak tekinteni, azt nem a jelen javaslat, hanem a kereskedelmi törvény határozza meg; a javaslat tehát e tekintet- ben, a kereskedelmi associatiók minden részletezése nélkül, csak annyit állapithat meg, hogy a kivételes csődeljárás a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandó. A javaslat a kereskedelmi csőd szabványainak a kereskedő halálán, illetőleg a czég törlésén és a kereskedelmi társaság feloszlásán túl is kiterjeszti feltéve, hogy a csődnyitás az első esetben a hagyaték átadása előtt, az utóbbi esetben pedig a felszámolás befejezése előtt történik. A javaslat abból indul ki, hogy a kereskedelmi forgalomból eredő viszonyok sem a kereskedő halálával, sem a czég törlésével, sem a társaság felszámolásával eo ipso megszünteknek nem tekinthetők; hogy az üzleti vagyon azontúl is speciális fedezetéül szolgál az üzleti össze- köttetésből eredő igényeknek, illetőleg tartozásoknak, melyeknek mint kereskedelmieknek, a keres- kedelmi csőd szabályai szerint kell kielégítést nyerniök. Ehez járul még, hogy sem a kereskedő örököseitől, sem a liquidatió alatt lévő társaság tagjaitól nem függhet, a hitelezőket azon elő- nyöktől megfosztani, melyeket a kereskedelmi csődeljárás a hitelezők részére biztosit. . Nemcsak az általános indokolásban, hanem az egyes intézkedéseknél is ismételten ki- emeltetett, hogy a javaslat a kereskedelmi csődöt kivételnek tekinti. Ebből önként következik, hogy a jelen javaslatnak a közönséges csődre, mint szabályra vonatkozó intézkedései, általános természetüknél fogva, a kereskedelmi csődre is alkalmazandók, a mennyiben a jelen rész második czímében eltérő intézkedések nem állapittatnak meg. A hol tehát a jelen czím speciális és eltérd intézkedéseket nem tartalmaz, ott minden megszoritás nélkül a közönséges csőd szabályai alkal- mazandók a nélkül, hogy ezt minden egyes esetben, külön kiemelni kellene. Hogy a javaslatnak első részében foglalt intézkedések a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra minden megszo- ritás nélkül alkalmazandók, már azért sem lehet kétséges, mert a javaslat kivételt csakis az eljárásra nézve kiván létesíteni; ellenben annak materialis intézkedései akép combinálvák, hogy a csőd mindkét nemére nyerjenek alkalmazást. A mi végre a képviseleti jogot illeti, azt közkereseti és betéti társaságoknál az összes béltagoknak, részvénytársaságoknál az igazgatóság tagjainak, felszámolás alatt lévő kereskedelmi társaságoknál pedig a felszámolóknak kell gyakorolni. A közkereseti és b'etéti társaságoknál a törvény nem zárja ki ugyan, hogy a képviseleti joggal egyes tagok kizárólag ruháztassanak fel; e korlátozásnak azonban, melynek alapját egyedül a társasági szerződés képezi, csőd esetében, mely a társaság feloszlását vonja maga után, meg kell szűnnie; mert az egyes tagok a tár- sasági vagyont illetőleg azontúl a társasági szerződés korlátozó intézkedéseihez kötve nem lehetnek. .360. szám. MÁSODIK FEJEZET. Csőűnyitás és annak közzététele. 205—209. §§. Azon különbség, mely az általáuos indokolásban kifejtettek szerint, az európai csődtör- vények rendszere közt létezik, sehol oly praegnans kifejezést nem nyer, mint a csb'dnyitási esetek meghatározásánál, melyre nézve mindegyik törvénynél az elfogadott rendszer szolgál irányadóul. A javaslat a már többször kifejtett okokból az osztrák cs&'dtörvény rendszerét fogadta el; tehát a csődnyitás eseteit a csőd mindegyik neménél külön állapítja meg. Mig a törvényhozások a kereskedelmi forgalomból eredő jogviszonyok tekintetében, a külön kereskedelmi törvényt felesleges- nek nem tekintik, vagyis mig a forgalomra nézve általános szabályokat nem állapítanak meg, — természetellenes módon erőszakolnának a nemkereskedők fizetési tehetlenségéből eredő viszonyokra oly szabályokat, melyek a kereskedelmi törvény alá tartozó viszonyok különös figyelembe véte- lével készülnek. Egyébiránt, miután a szóban lévő kérdés nemcsak az általános indokolásban, hanem a javaslat egyes intézkedésénél is már ismételten felemlittetett, — az e részbeni bővebb fejtegetés helyett czélszeriibbnek látszik a 205—209. §§-ban foglalt intézkedések részletezésére -áttérni. Azok után, mik a fizetések megszüntetésének jelentőségére nézve már felhozattak, tel- jesen indokoltnak mutatkozik a tervezet 205. §-a, mely a kereskedőktől és a kereskedelmi tár- saságoktól, a fizetések megszüntetésének azonnal bejelentését követeli, s a törvényszéket a beje- lentés folytán a csőd azonnali megnyitására utasítja. A kereskedő nem vagyonával, mely a legtöbb esetben ismeretlen, hanem hitelével, melyet pontossága alapján élvez, szerepel, mint a kereskedelmi forgalom factora; a kereskedelmi ügyletek, melyek rendszerint egész lánczolatot képeznek, & pontos teljesítés feltétele mellett köttetnek meg, s azok meg nem tartása, bármi okból történjék is ez, romboló hatást gyakorol az egész lánczolatra. A kereskedőnél tehát nem az jő kérdésbe, hogy bir-e elegendő vagyonnal elvállalt kötelezettségei teljesítésére; hanem az, hogy képes-e kötelezett- ségeinek pontosan megfelelni; mert a kereskedelmi fogalmak szerint, az elkésett teljesítés a nemteljesitéssel rendszerint egyenlő. Mig tehát a nemkereskedőnél a csődeljárás megindítása rendszerűit a vagyon elégtelenségét tételezi fel, — a kereskedőnél a fentebb érintett okokból maga & fizetések megszüntetése jogilag elegendő arra, hogy a csőd megnyittassék. Ha a kereskedő azon helyzetbe jut, hogy fizetéseit megszüntetni kénytelen, a hitel s a közjó azt követeli, iiogy e körülmény mielőbb a bíróság tudomására hozassék, hogy a csőd a kereskedő ellen mielőbb megnyittassék. Az e részbeni késedelem csak új zavarokra, új bo- nyodalmokra adhatna alkalmat; mert a kereskedő ügybarátai bizonytalanságban tartatnának az iránt, hogy az adóstól mit remélhetnek; a bizonytalanság pedig sok esetben veszélyesebb a leg- rosszabb valónál. E végből teszi a javaslat a kereskedőnek kötelességévé, hogy ez a fizetések megszüntetését, még az nap az illetékes törvényszéknek bejelentse. A javaslat 205. §-a a közadósnak kötelességévé teszi, egyidejűleg a fizetési tehetlenség bejelentésével, a kereskedelmi könyveket a törvényszék rendelkezése alá helyezni, s a mérleget bemutatni. E tekintetben a javaslat, míg egyrészről a kereskedelmi törvényre utal, másrészről kijelöli a mérleg kellékeiként azon momentumokat, melyeket a kereskedelmi törvény a mérlegnél nem követel. Ilyenek a hitelezők nevei és lakhelyei, továbbá azon rokonsági és sógorsági viszony, melyben ezek a közadóshoz állanak; továbbá az ajáulkozás a mérleg meghitelésére, mely alól a kereskedőt sem lehetne felmenteni. Miután azonban könnyen megtörténhetik, hogy a közadós a KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 31Í6f 360. szám. fizetési tehetlenség bejelentésével egyidejűleg nem kéjpes a törvény szóban lévő intézkedésének megfelelni, — szükségesnek és. czélszerünek látszott, neki módot nyújtani arra, hogy a törvény rendeletének utólagosan is megfelelhessen. E végből a gátló akadályokat kiemelni, s a lehetőség szerint mindazt utólagozni tartozik, mit már a bejelentés alkalmával teljesítenie kellett volna, magától értetvén, hogy indokolatlan késedelem esetében a törvény megtartására, a bíróság által szorítható. A 207. §-ban foglalt intézkedések a kereskedelmi törvény e részbeni határozatainak teljesen megfelelvén, e helyett bővebb indokolást nem tesznek szükségessé. A javaslatnak tekintettel kellett lenni azon eshetőségre is, .hogy a csőd megnyitását a közkereseti társaságnak nem minden s a betéti társaságnak nem minden beltagja vagy a felszá- molás alatt lévő társaságnak nem minden felszámolója kéri. Ily esetben a csődöt kérők vagy egyúttal a fizetések megszüntetését hitelt érdemlőleg igazolják vagy nem. Az első esetben a csőd minden további eljárás nélkül nemcsak elrendelhető, hanem egyúttal elrendelendő; ellenben az utóbbi esetben a csődöt nem kérő tagoknak mód nyújtandó arra nézve, hogy a csődnyitási kérdés tekintetében nyilatkozhassanak. A most érintett eljárás teljes mértékben alkalmazható a részvénytársaságokra és szövetkezetekre is, ha a csődöt az igazgatóságnak illetőleg- a felszámo- lóknak nem annyi tagja kéri, a hány tagnak aláirása a czégjegyzéshez szükséges. Végre a javaslat 209. §-a, megfelelőleg azon elvnek, hogy csődnyitásnak hivatalból helye nem lehet, a csődöt hivatalból még az esetben sem engedi megnyittatni, ha a bíróság a fizetések megszüntetéséről tudomást szerez. A javaslat 209. §-a a közönséges csődre vonatkozó szabá- lyoktól annyiban tér el, hogy a 82. §-ban megállapított féltételeket a kereskedelmi csődnél nem kívánja meg; hanem ezekre való tekintet nélkül is helyt ád a csődnyitásnak, ha azt valamelyik hitelező a fizetések megszüntetésének igazolása mellett, kellően kimutatott követelés alapján kérel- mezi. Hogy a bíróság a fizetések megszüntetéséről mi módon szerezhet magának meggyőződést, azt még általában sem lehetne meghatározni; mert az esetek oly különfélék lehetnek, hogy a leg- általánosabb határozat sem felelne meg a szükséges szabatosságnak; ugyanazért a bíróság- minden egyes esetben saját belátása szerint határozand a felett, hogy forognak-e fenn oly körül- mények, melyekből a fizetések megszüntetését jogosan következtetni lehet? 210.—212. §§. A javaslat 210. §-a ép úgy, mint az osztrák csődtörvény 196. §-a, minden oly esetbenr midőn a csőd közkereseti vagy betéti társaság ellen nyittatik, az egyes beltagok privát vagyonára egyidejűleg hivatalból rendel csődöt nyittatni. A javaslat a szóban lévő intézkedésnél abból indul ki, hogy egyrészről a társasági vagyonnak egységes egészet kell képeznie, és hogy má,. részről a társaság beltagjai a társasági kötelezettségekért személyesen és egyetemlegesen feleloseks E kettős körülmény nemcsak azt követeli, hogy a társasági vagyonra külön csőd nyittassékí hanem azt is, hogy a beltagok magánvagyonára egyidejűleg szintén csőd rendeltessék; mert csak eként válik lehetségessé, hogy a társaság hitelezői követeléseiket az egyes tagok csődtömeget ellen is teljes mértékben érvényesíthessék. Igaz, hogy a javaslat kérdéses intézkedése szerint az egyes társasági tagok magánvagyonára akkor is csőd nyitandó, ha ezek mint ilyenek több vagyonnal bírnak, mint a mennyi az összes társasági adósságok fedezésére szükséges, amit bizo- nyos mértékben anomalianak kell tekinteni. Továbbá az is igaz, hogy a társasági tagok soli- daritása csak azt hozza magával, hogy ezek a társaság kötelezettségeiért személyesen is. felelősek, s hogy felelősség nem követéli azt, hogy a beltagok magánvagyonára is csőd nyittassák mert, a ki kész és képes fizetni, az aere alieno oberatus-nak nem tekinthető; mindamellett nem jszenved kétséget, hogy azon visszaéléseknek, melyek a társasági tagok magánvagyonával történ-360. szám. 163 )ietilének, sikerrel csak úgy vétethetik eleje, ha a társasági csőd az egyes tagok ellen is csődöt von maga után. A közkereseti és betéti társaságoknál nemcsak az egyes tagok vagyonbetételei, hanem azok személyes tulajdonságai és képességei is befolyással vannak a társasági szerződés kelet- kezésére. Ez okból a kereskedelmi törvény szerint a társaság feloszlik, ha annak valamelyik tagja csö'd alá kerül. A társaság feloszlása esetében felszámolásnak van helye, tehát minden egyes tag vagyonilletősége megállapíttatik s a társasági tartozások kiegyenlítése után kiadatik. Ezen intézkedések figyelembe vételével állapíttattak meg a javaslat 211. §-ában foglalt hatá- rozatok, melyek szerint a társaság, ha valamelyik beltagja ellen csőd nyittatik, ennek illetőségét végkiegyenlités útján megállapítja, s a tömeggondnoknak kiszolgáltatja a nélkül, hogy a csőd- perbe beavatkozni tartoznék. Végre a kereskedelmi törvény rendeletének megfelelőieg állapítja meg a javaslat 212. §-a íi társasági hitelezők jogait azon esetre, ha a társasági csőd mellett az egyes tagok magánvagyonára is csőd nyittatik; feljogosítván ezeket arra, hogy követeléseiket, melyek az egyes tagokat sze- mélyesen és egyetemlegesen terhelik, ez utóbbiak csődtömegei ellen is érvényesíthessék. Miután n kereskedelmi törvény szerint a társaság hitelezői csőd esetében az egyes tagok magán vagyo- nából csak annyiban igényelhetnek kielégítést, a mennyiben a társasági vagyonból teljesen kielégítve nem lettek, — igen természetes, hogy ezen intézkedéshez képest kellett a társasági hitelezők jogviszonyait rendezni. Hogy az egyes tagok magánhitelezői a társaság csődtömege •ellen mint hitelezők fel nem léphetnek, oly természetes, miszerint e tekintetben minden indokolás feleslegesnek tekinthető. 213—215. §§. A javaslat megfelelőieg az általa elfogadott rendszernek, határozóttan az osztrák csőd- törvény intézkedéseihez közeledik, a mennyiben a kereskedelmi csődöt illetőleg, a hirdetmény közzétételére nézve, hasonlag külön szabályokat állit fel. így megkívánja a javaslat 213. §-a, hogy a hirdetmény a 89. §-ban kijelölt adatokon kívül, a kereskedő czégét és telephelyét is magában foglalja. A mi különösen a czéget és a telephelyet illeti, ennek kitüntetését azért kell megkívánni, mert a kereskedőre nézve tulajdonképen a czéget kell a valódi névnek tekinteni; a kereskedő ez alatt folytatja üzletét, ezt használja aláírása gyanánt; a telephely pedig a törvény- kezési rendtartás 45. §-a szerint kereskedőknél az illetőséget állapítja meg a csődügyekben, tehát már e szempontból is fontosággal bir. A 214. §-ban foglalt intézkedések nemcsak a 210. és 211. §§. határozatainak, hanem a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek is megfelelnek. Ehhez képest meg kellett kívánni, hogy a társaság ellen nyitott csőd esetében a hirdetmény ne csak a társaság czégét, hanem a beltagok nevét, polgári állását és lakhelyét is tartalmazza; mert a társaság hitelezőinek jogukban áll a társaság vagyonából ki nem került követeléseiket, az egyetemlegesen és személyesen felelős tagok magán- vagyona ellen is érvényesíteni; sőt jogukban áll ezek ellen csődöt is kérni, midőn azután a hirdet- ményre nézve a 214. §. második bekezdése szolgál irányadóul. Miután a kereskedelmi törvény a kereskedő és a kereskedelmi társaság vagy ennek egyes tagjai ellen elrendelt csődnek, a kereskedelmi jegyzékben kitüntése iránt kimeritőleg intézkedik, — ■elégnek látszott e tekintetben a kereskedelmi törvény megfelelő intézkedéseire utalni. Végre a 205. §. intézkedésének kiegészítéséül meg kellett állapítani azon eljárást, melyet a birói kiküldöttnek a könyvek átvétele alkalmával követni kell és mely lényegileg másban, mint a könyvek lezárásában nem állhat. Hogy a lezárás alatt nem könyvviteli lezárás értetik, az a dolog természetéből következik. 21*j 64- 360. Kzám, HARMADIK FEJEZET. A mérleg megállapítása. 216. és 217. §§. A javaslat a mérleg felállítását mint a kereskedelmi csőd egyik kiegészítő részét tekinti, » ez okból annak módozatait részletesen megállapítja; elfogadván e részben az osztrák csődtörvény 205. és 206. §-aiban foglalt intézkedéseket, melyek szemben a többi európai törvények határozataival már teljességüknél fogva is elsőséget érdemelnek. Különösen helyesnek és elfogadhatónak kellett tekinteni az osztrák csődtörvény azon intézkedését, mely szerint a tömeggondnok a mérleg megálla- pításánál nemcsak a közadóst lehetőleg meghallgatni, hanem minden esetben a választmánynyal egyetértőleg köteles eljárni. Mindezen intézkedések, miként érintetett, tekintettel a mérleg kiváló- fontosságára, vétettek fel; kereskedőknél ugyanis a mérleg adhat csak kellő tájékozást a cselekvő t;s szenvedő állapot iránt, s azt rendes üzletkezelés mellett a leltár által pótolni nem' lehetne. Miután csőd esetében a mérlegnek a tömeg állására nézve kell irányadóul szolgálni,. — igen természetes, hogy az a felszámolási határnap megtartásával változásokat szenvedhet; a, mennyiben t. i. a nem jelentkezett hitelezők a tömegre nézve ilyeneknek — legalább az utólagos jelenkezésig — nem tekinthetők; igen természetes tehát, hogy ha a mérleg végleges megállapításáról szó lehet, az csakis a felszámolási határnap eltelte után történhetik; de ugyanekkor annak az érintett okokból meg is kell történnie, ha az a tömeg állására nézve irányadóul akar szolgálni. E végből teszi a javaslat 217. §-a a tömeggondnoknak kötelességévé, hogy ez a felszámolási határnap megtar- tása után, a mérleget a választmánynyal egyetértőleg kiegészítse, s megvizsgálás végett a csődbiz- tosnak bemutassa. NEGYEDIK FEJEZET. Kényszer-egyezség. 218. és 219. §§. A kereskedelmi csó'd kivételt képezvén az általános szabály alól, már e természeténél fogva, de különösen tekintettel a jelen czím 203. §-ára, csak annyiban tartozik az általános szabályok alá, amennyiben a jelen törvény a kereskedelmi csődre nézve tényleg külön szabályo- kat fel nem állit. Ebből önként következik, hogy a javaslatnak a csdd befejezésére vonatkozó határozatai, a kereskedelmi csődre is alkalmazandók, s hogy ez ép úgy, mint a közönséges csőd, hivatalból, a hitelezők beleegyezése és a csődvagyon felosztása által is megszüntethető. E megszüntetési módok mellett azonban a javaslat a kereskedelmi csőd megszüntetésének egy sajátságos nemét, vagyis a kényszer-egyezséget is kijelöli; melynek lényege abban áll, hogy a csődeljárás az adós- és a hitelezők többsége közt létrejött egyezség folytán megsziintettetik olyképen,-hogy a létre- jött egyezség joghatálya azon hitelezőkre is kiterjed, kik követeléseiket be nem jelentették, vagy a közadós részéről ajánlott egyezséget el nem fogadták. Saját csődtörvényünk a kényszer-egyezséget a szó valódi érdemében nem ismeri; az ideiglenes csődrendtartás 8. §-a pedig a pacturn praejudiciele-t, mely a kényszer-egyezségnek felelne meg, határozottan kizárta. Csak 1859-ben lett nálunk a május 18-án, illetőleg junius 15-én kelt rendeletekkel a kényszer-egyezség behozva, mely azonban az országbírói értekezlet360. szám. 165 határozatai által ismét hatályon kívül helyeztetett a nélkül, hogy e kétes értékű intézmény meg- •ztintetését, a helyes jogszolgáltatás érdekében, fájlalnunk kellett volna. A javaslat, mely eddigi csődeljárásunkat gyökeresen átalakítani, s az általános indokolás szerint a modern legislatio minden czélszerü vívmányát meghonosítani akarja, — a kényszer- egyezséget nem mellőzhette a nélkül, hogy a culturállamok törvényhozásától messze el ne marad- jon. Tekintve azonban, hogy a kényszer-egyezség azon alakban, melyben azt a javaslat meg- honosítani kivánja, kétségtelen fontosságú újításként jelenkezik, — nem lehet felesleges azon momentumokat kiemelni, melyek a kérdéses intézmény elfogadását javaihatják és indokolhatják. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy maga a kereskedő világ nem feltétlenül nyilatkozik a kényszer- egyezség mellett; sőt Németország igen tekintélyes kereskedelmi testületei, midőn e részben véleményadásra felhivattak, egyenesen a kényszer-egyezség ellen nyilatkoztak. Daczára azonban önnek, az újabb és legújabb legislatio az intézményt meghonositandónak találta; mert nem igno- rálhatta azon fontos közgazdászat! és jogi momentumokat, melyek a kényszer-egyezség meghonosí- tását egyaránt igazolják. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a kereskedelmi forgalomban a pénz csak akkor bir jelentőséggel, ha az a forgalom közvetítésére szolgálhat, ha circulálhat, s az egyeseknek minél több módot és alkalmat nyújt illő haszon biztosítására; azt nem is említve, hogy a pénznek gyorsabb és sürubb forgatása, azt rendeltetése teljesítésére fokozottabb módon képesiti. Ha a kereskedő tőkéjét egy éven át tízszer forgathatja, nemcsak magának szerez tíz alkalmat a lehető nyereségre, hanem a kezei közt lévő pénzt ugyanannyiszor adja át a forgalom- nak, ugyanannyiszor szerepelteti azt, mint a kereskedelmi forgalom nélkülözhetien tényezőjét. E körülménynek tulaj donitható azon kétségtelen tény, hogy a kereskedő ott is, hol a törvény által erre nem kényszeríttetik, szívesen hoz áldozatot, ha rövid uton követeléséhez juthat; kész annak egy részét minden jogi kényszer nélkül elengedni, csakhogy azt üzletében ismét forgathassa. Ugyanezt mutatja a tapasztalás csőd esetében is. A kereskedelmi csődök legnagyobb része egyezség által fejeztetik be, holott a törvény a hitelezőket erre nem kényszeríti; mert a keres- kedelmi hitelezők csak abban találnak veszteségeikért elfogadható kárpótlást, ha rövid idő alatt jutnak követeléseik töredékeihez; s hogy ezt elérhessék, készek kisebb quótával megelégedni, minta mennyi rájuk a csődeljárás rendszerinti befejezése mellett jutna. Ezenfelül a kereskedők- nek nem áll és nem állhat érdekükben a bukottól megvonni a lehetőséget, hogy az ügyleteit ismét felvehesse; hogy hitelezőivel újabb üzleti összeköttetésbe lépve, módot és alkalmat találjon azoknak azt is megtéríteni, a mit az egyezség által esetleg vesztettek; a kényszer-egyezség tehát a mellett, hogy a közadósnak javára szolgál, hogy ezt a kereskedelmi forgalomban mint ennek jogosult factorát ismét rehabilitálja, a' hitelezőknek is oly előnyöket biztosit, melyeket ezeknek jól felfogott érdekében figyelmen kivül hagyni nem lehet. A mi a jogi momentumokat illeti, melyek a kényszer-egyezség meghonosítását igazol- hatják, azok ép oly kevéssé téveszthetők szem elől, mint a közgazdászatiak, s nemcsak azért bírnak jelentőséggel, mert az élet, által igazoltatnak, hanem mert önmagukban absolut meggyőző erővel birnak. A kényszer jogosulatlannak tekintendő ott, hol az egyesek jogaikat külön érvé- nyesitik, ellenben nem ellenkezik az sem az általános jogi elvekkel, sem a személyes szabad- sággal oly esetben, midőn az érdekeltek közt jogi tekintetben közösség létezik. Az érdekek közössége igazolja az állam kényszerítő hatalmát, melylyel ez az egyesek cselekvési szabadságát korlátozza; az érdekek közössége igazolja a kényszer-egyezséget is, mely az egyes hitelezőket követeléseik egy részének elengedésére kötelezi. Hogy a hitelezők közt — természetesen a csődhitelezőket értve — közösség létezik, az minden európai csődtörvényben kifejezést talált, s a jelen javaslatban ismételten kiemeltetett; a hitelezők közt az adós fizetési tehetlenségemiatt közösség származik, a mennyiben mindannyian ugyanazon egy alapra utalvák; melyből egyenlő elvek szerint egyenlő kielégítést nyernek. Az egyenlőség a többség kényszerítő hatalmát formailag is igazolja s1G6 360. szára. az a materiális jog szempontjából kérdéses sem lehet; mert abban nyilatkozik az Összes tagok morali* akarata., melyet az egyesek ellenmondásának már azért sem lehetne alárendelni, mert ez a legtöbb esetben egoismusbólv&gy méllékérdékböl veszi eredetét; mert továbbá a többség is kényszernek enged, midőn a létező viszonyokkal számolva követelésének egy részét feláldozza, csakhogy annak többi részét biztosítsa. Igen helyesen emeltetett ki a lajthántúli képviselőházban, hogy ha a kényszer-egyezség a kereskedő közönség, s az ez által képviselt kereskedelem és forgalom érdekében helyesnek, czél- szerűnek ismertetik el, — akkor azon ellenvetés, hogy a kisebbség kényszerítése az egyesek jogainak korlátozását vonja maga ütán, még áz esetben sem jöhetne figyelembe, ha az jogilag teljesen indo koltnak mutatkoznék; mert a mi a természeti joggal nem ellenkezik, az államban más okok és czélolc miatt, amúgy is sokféle korlátoknak van alávetve. Midőn a javaslat a fentebbi okokból s az újabb törvényhozásokat követve, a kényszer- egyezséget meghonosítja, nem hagyhatta figyelmen kiviil azon veszélyéket, melyekkel a kérdéses intézmény járhat; nem hagyhatta figyelmen kivül, hogy az hiányosan rendezve sokkal több baj forrásává lehet, mint a mennyit elhárítani kiván. A javaslatnak tehát oly garantiákat kellett felállítani, melyek egyrészről a kitűzött czél elérését lehetővé teszik, másrészről — emberi számítás szerint — elejét veszik a visszaéléseknek/ a jóhiszemű hitelezők kijátszásának. Az e részbeni garantiák a következő §§. intézkedéseiben vannak ugyan letéve, s kiilön-külön a maguk helyén lesznek indoko- landók; mindamellett nem látszik feleslegesnek már e helyütt főbb vonalaiban megismertetni azon rendszert, melyet a javaslát a kényszeregyezség szabályozásánál követendőnek talált, s mely lényegi- leg a következő momentumokon alapszik : 1. A javaslat az egyezségi eljárás meginditási időpontjául a felszámolási határnapot tűzi ki olyképen, hogy ennek megtartása előtt, az egyezségi eljárAs semmi esetben meg nem indítható., Arra nézve ugyanis, hogy az egyezségi eljárás a siker reményével megindittathassék, mindenek előtt biztos alap szükséges; egyrészről tehát a visszakövetelési és elkülönítési igények rendezése, továbbá a kézi és jelzálog elkülönítése által meg kell állapíttatni a csődtömegnek, hogy a hitélezők a tett ajánlat elfogadhatása iránt magukat tájékozhassák; másrészről ismerni kell n bukott csődhitelezőit, tehát azokat, kiknek hozzájárulása az egyezség létrejöttéhez szükséges. Mindez azonban a felszámolási határnap előtt nem történhetik; miért is ennek megtartása előtt a kényszer-egyezséget tárgyazó eljárás megindítását igazoltnak tekinteni nem lehet. Hogy az érintett időpont után a közadós mikor akar a törvény által engedett joggal élni, az egyedül tőle függ; <) ismeri körülményeit, tehetségeit, tehát legjobban megítélheti azt, váljon kell-e és lehet-e hite- lezői elé egyezségi ajánlattal lépnie; magától értetvén, hogy ennek minden esetben a végfelosztás megkezdése előtt kell történnie; mert azontúl az egyezségi ajánlat értelemmel többé nem birna. Az adóssal jogilag egy személynek tekintendők annak örökösei is; a dolog természetéből követ- kezik tehát, hogy a kényszer-egyezségre nemcsak a közadóst, hanem annak örököseit is fel- jogosítani kell. 2. A javaslat a kényszer-egyezséget csak azon hitelezőkre terjeszti ki, kik a csődtömeg ellen valamely személyes igényt érvényesítettek, kiket tehát a csődhitelezők elnevezésével szoktunk megjelölni. A javaslat által elfogadott rendszerrel ugyanis teljesen ellenkeznék, ha az bármi tekintetben is alterálná azok jogait, kiket valamely jogczímen külön kielégítés illet, kikre tehát a csődnyitás joghatályát ki nem terjeszti. Hogy azok, kiket visszakövetelési-, zálog- vagy megtar- tási jog illet, a mennyiben követeléseik fedezetlen részét, az általános csődtömeg ellen érvénye- sitik, a bejelentett követelésre nézve a kényszer-egyezség alá esnek, kétséget már azért sem szenvedhet, mert az emiitett hitelezők a kérdéses esetben egyenesen csődhitelezőknek tekinthetők ; mert továbbá a javaslat ez esetben köztük s a tulajdonképeni csődhitelezők közt különbséged általában nem ismer.360. szám. 167 3. A garantiának egyik legjelentékenyebb neméül tekinthető a javaslat azoa intézkedése, mely szerint a kényszer-egyezség érvényességéhez kettős irányban kívántatik többség és pedig olyképen, hogy az egyezséget ne csak a megjelent szavazatképes hitelezők ábsólut többsége fogadja el, hanem e többség egyúttal a követelések összességének többségét is képviselje. Bármily többséget kivárnia is a törvényhozás megállapítani, nem védhetné meg kellően a jóhiszemű hite- lezőket, ha a többséget egyoldalú alapra fektetné; mert a közadós könnyen módot találna az egyoldalú többséget mesterséges utón biztosítani; mig ellenben a kettős többség mellett, a kiját- szás lehetősége legalább nem annyira valószínű. 4. Gondos megfontolást és helyes szabályozást igényel a hitelezők szavazati joga annál ia inkább, mert a bejelentett követelések a felszámolási határnapon rend szerint nem mind álla- pittatnak meg. A törvényhozás e tekintetben kettős utat választhat, ugyanis: vagy minden beje- lentett követelés birtokosának szavazati jogot ád vagy e jogot csak azokra szorítja, kiknek követelései már liquidálva, vagy egyébként bíróilag már megállapítva lettek. Az elsőt azért nem lehetne helyeselni, mert a közadósnak módot nyújtana fingált követelések felállításával magának mesterséges többséget biztosítani; az utóbbit pedig azért nem, mert könnyen megtörténhetnék, hogy a közadós egyik vagy másik hitelezőjével összejátszva, a többiek nagy részét a szavazati jogtól az által fosztaná meg, hogy ezek követeléseit a felszámolási határnapon megtámadtatná. A törvényhozásnak tehát közép utat kell tartani, vagyis lehetővé kell tenni azt, hogy bizonyos feltételek mellett, az oly hitelezők is szavazati joggal bírjanak, kiknek követelései a felszámolási határnapon esetleg megállapítva nem lettek. 5. A javaslat, megfelelőieg a nevezetesebb csődtörvények intézkedéseinek, az egyezség érvényességének feltételeként jelöli ki a birói jóváhagyást • az egyezségnek tehát minden esetben és tekintet nélkül arra, hogy egyhangúlag vagy szótöbbséggel jött-e létre, a bíróság jóváha-. gyása alá kell terjesztetni. Arra nézve, hogy a szótöbbséggel létrejött egyezség az összes, tehát azon hitelezőket is kötelezze, kik követeléseiket be nem jelentették, vagy az egyezséget el nem fogadták, múlhatlanul szükséges, hogy a létrejött megállapodás birói határozattal megerősíttessék; mert kötelező erőt csak ennek lehet helyesen tulajdonítani. Ott, hol bizonytalan jogviszonyok megállapításáról, ismert és ismeretlen hitelezők érdekeiről van szó, a szótöbbséggel létrejött egyezségnek birói határozat nélkül minden hitelező ellenében joghatályt tulajdonítani, valóban indokolatlan megtámadása lenne az egyesek jogainak. De szükségesnek tekintendő a birói jóvá- hagyás az esetben is, ha az egyezség egyhangúlag és a törvényes szabályok teljes megtartása mellett keletkezett; mert eltekintve attól, hogy ily esetben is lehetnek ismeretlen hitelezők, a biróságnak az összhitelezők szempontjából kell az egyezséget vizsgálnia, illetőleg magának meg- győződést szerezni arról, hogy az egyezség az összhitelezők érdekeivel nem ellenkezik; mert az oly egyezséget, mely a most érintett irányban megnyugtatást nem nyújt, a bíróság még az esetben sem fogadhatná el, ha a törvény minden feltételei megtartatnának. A törvény akép rendezze be intézkedéseit, hogy a kényszer-egyezség alkalmas mód legyen ugyan a csőd megszün- tetésére ; de viszont meg kell gátolnia azt, hogy a bukott a csődöt kényszer-egyezség kieszköz- lésére felhasználhassa. E szempontokat tartja a javaslat szem előtt, midőn 6. az egyezséget minden oly esetben kizárja, midőn az adós magát a kedvezményre érdemetlenné tette, vagy midőn attól lehetne tartani, hogy a csődöt kényszer-egyezség kieszközlé- sére akarja felhasználni. A javaslat tehát határozottan kijelöli azon eseteket, melyekben az egyezségi eljárás meg sem indítható. A csődeljárás szempontjából sokkal helyesebb, ha a törvény bizonyos esetekben a kényszer-egyezséget czélzó lépéseket már a priori kizárja, mint ha a sikertelen kísérlet megengedése által a csőd befejezését meggátoltatni engedi. Ilyeneknek tekinthetők: ha a közadós a mérleget bemutatni elmulasztja, ha kereskedelmi könyveket egyáltalán nem vezetett, vagy ha könyvei oly rendetlenek, hogy azokból vagyoni állása, különösen pedig168 360. szánt. tartozásának mennyisége biztosan meg nem állapitható. A közadós ez utóbb érintett esetékben mát a kereskedelmi jog szempontjából sem tarthat igényt azon kedvezményekre, melyekben a törvény a rendes kereskedőt részesiti; a csődtörvény tehát csak a kereskedelmi törvény intézkedései ír egészíti ki, midőn a kereskedőktől a kérdéses esetekben megvonja a jogot, hogy hitelezőikkei praejudiciale pactnm-ot köthessenek. Végre 7. .mig a javaslat 218. §-a a kényszer-egyezség joghatályát azon hitelezőkre is kiter- jeszti, kik követeléseiket be nem jelentették, vagy az egyezséget el nem fogadták, — érintetlenül kellett hagynia a csődhitelezőknek azon igényeit, melyekkel ezek a kiegyezett követelés tekin- tetében az adóstársak és a kezesek ellen birnak. Ezen intézkedés nálunk már azért is elfogadható, mert azt kétségtelen argumentumok indokolják. Az egyezség, mely a szóban lévő hatálylyal megköttetik, a hitelezőkkel szemben kétségtelen kényszernek tekintendő; mert ezek a helyzet kényszerítő hatalma által indittatnak arra, hogy követeléseik egy részét elengedjék; ez egyez- ségnek tehát nem lehet oly joghatályt tulajdonítani, mely az egyezséggel a magánjog szerint rendesen járni szokott; mert az a szó valódi értelmében egyezségnek nem is tekinthető. A törvényhozás teljesen félreismerné feladatát, ha a hitelezőket a csődeljárás lehető gyors befeje- zése végett az adóstársak és a kezesek elleni jogaik elvesztésével sújtaná, holott azok csakis a viszonyok kényszerítő hatalmának engednek; követeléseikből csakis a közadósnak, s nem a többi' kötelezetteknek engednek el bizonyos összeget. Ehhez járul még, hogy a kérdéses intéz- kedés által az adóstársak és kezesek ellen jogtalanság nem történik; sőt ellenkezőleg a hitelezők érdekében kötött egyezség nekik is javukra szolgál; mert a csőd folytatása esetében bizonyosan tdbbet tartoznának a hitelezőnek megtéríteni, mint a mennyi a követelésből az egyezség folytán fizetetten marad. 220. és 221. §§. A 220. §. lényegileg formalitásokat állapit meg, melyek az egyezségi ajánlat tekinte- tében szükségeseknek mutatkoznak arra nézve, liogy azt a közadós irányában kötelezőnek lehes- sen tekinteni. E formalitások egyébiránt oly természetszerűek, mikép azok bővebb indokolást nem követelnek. Ugyanez áll a 221. §. első bekezdésére nézve, mely a 201-. §-ban foglalt álta- lános határozat szíikségképeni folyományának tekintendő. Egészen máskép áll a dolog a 221. §. második és harmadik bekezdésére nézve, me- lyek a részvénytársaságok részéről keletkező egyezségi ajánlatoknak nemcsak formális, hanem materialis feltételeit is megállapítják. Ez intézkedések nemcsak azért érdemelnek kiváló figyelmet, mert egészen eredetiek, hanem azért is, mert egy oly kérdést oldanak meg, mely a kereskedelmi törvény tervezete felett tartott szaktanácskozások alkalmával már felmerült, de mint nem a keres- kedelmi törvénybe tartozó, a csődtörvényben leendő megoldásnak tartatott fen. A szaktanácskoz- mány abból indult ki, hogy habár a részvénytársaság a kereskedelmi törvény szerint csőd ese- tében jogi létezését elveszti, mindamellett szükséges csőd esetére, habár csak fictió utján, oly közeget létesíteni, mely által a társaság akarata úgy szemben a hitelezőkkel, mint a birósággal kifejezést nyer; mert nem lehet tagadni, hogy a bukott társaságnak is vannak megóvandó érde- kei, melyeknek megvédésére a csődválasztmány hivatva nem lehet, s melyek legtöbb esetben képzeletivé válnának, ha a társaságnak mód nem nyújtatnék arra, hogy akaratának érvényt sze- rezhessen. Erre alkalmasnak egyedül a közgyűlés mutatkozik, melyre a bukott részvénytársaságot a közadós helyzetéből vett analógia alapján annál is inkább fel lehet jogosítani, mert ez által a. hitelezők jogai praejudiciumot nem szenvednek. A kérdés, melyet a nevezett szaktanácskozmány felvetett, de meg nem oldott, annál fon- tosabb, mert a franczia csődtörvény 531., az olasz kereskedelmi és az újabb csődtörvények e tekintetben vagy ellentétes állást foglalnak el, vagy a kérdést hallgatással mellőzik. A javaslat.360. szám. 169 abból indul ki, hogy a szóban lévő kérdést már azért is határozott formában kell megoldani, mert annak szükségét és czélszerüségét nemcsak a tudomány, hanem az élet elutasithatlan köve- telményei is minden kétségen kiviil helyezik. A részvénytársaság feloszlásával, melyet a csőd- nyitás von maga után, a társaság csak productiv irányban szűnik meg; ellenben nem szűnik és nem szünhetik meg a társaság joga a kövételfisi és tcivtozdsi viszonyok szabályozásara; mert a vagyon önállósága, mely a részvénytársaságnak jogi létezést adott, a végleges felosztásig érin- tetlen marad. Hisz a törvény a részvénytársaság feloszlásának más módjait is ismeri a nélkül, hogy ezekkel a társaság rendelkezési jogát ipso iure megszűntnek tekintené. Ha állana az, mi- ből a törvényhozások korábban kiindultak, hogy t. i. a csődnyitás tényével a társaság személyi sége megszűnik, — akkor a jogilag megszűnt társaság ellen liquidationak sem lehetne helye ; akkor a jogilag megszűnt részvénytársaság mint ilyen ellen csödföt nyitni nem is lehetne. A ke- reskedelmi társaságok — s pedig kivétel nélkül — ép úgy mint a physicai személyek, ha csőd alá kerülnek, elvesztik kezelési és rendelkezési jogukat actualis vagyonuk felett, mely a hitelezők összességére megy át; valamint azonban az egyén a csődnyitás tényével személyiségét el nem veszti és hitelezőivel egyezkedhetik, — úgy a részvénytársaságok sem szűnnek meg a csődnyi- tás folytán olyképen, hogy a physicai személyeket megillető jogokat ne gyakorolhatnák; magá- tól értetvén, hogy azon jogokat, melyek a részvényeseket mint ilyenekét illetik, ezek csőd ese- tében is csak a közgyűlésen gyakorolhatják. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a részvénytársasá- gok a csődnyitás daczára is érvényes közgyűlést tarthassanak, feltéve, hogy ez nem arrogál ma- gának oly határozatot, melylyel a hitelezők jogainak praejudicálna. Egyébiránt a javaslat szóban lévő intézkedése, mely egy nevezetes élvet foglal magában, még más esetben is, jelesen a csőd megszűntetése után is birliat jelentőséggel, ha a, társaságnak a hitelezők kielégítése után vagyona marad. E vagyonmaradék felett is intézkedni kell, s az e részbeni intézkedést helyesen csak a közgyűlésnek lehet megengedni. A társaság tehát a most érintett esetben is kénytelen közgyű- lést tartani, illetőleg a törvény a közgyiilés megtartását a most érintett esetben is kényfelen meg- engedni, ha a vagyon feletti rendelkezéssel az igazgatóságot, illetőleg a felszámolókat felruházni nem akarja, mit azonban helyeselni nem lehetne. 222. és 223. §§. . Azon biztosítékok közé, melyeket a javaslat nemcsak az egyezségi eljárás lehető sikere, hanem a hitelezők érdeke szempontjából is szükségeseknek tart, sorolható kétségen kiviil a 222. és 223. §§-ban foglalt azon intézkedés, mely szerint az egyezségi ajánlat előleges vizsgálat tárgyát képezi, csakis a csődválasztmány jóváhagyása mellett kerülhet a hitelezők elhatározása alá. Ez intézke- dés, mig egyrészről az alaptalan huzavonásnak, a sikertelen egyezségi kísérleteknek elejét veendi; másrészről feleslegessé teszi a bíróság elSleges beavatkozását, s ennek a határozatot az egyezség felett minden esetre megkönnyíti. Hogy a javaslat az egyezségi ajánlat megvizsgálásánál a tö- meggondnoknak is befolyást enged, abban találja indokolását, hogy a tömeg állását, tehát az egyezség elfogadása mellett vagy ellen szóló okokat és körülményeket a tömeggondnok ismeri legjobban; a dolog természetes menetele tehát azt követeli, hogy az egyezségi ajánlat feletti előleges határozatra a tömeggondnoknak kellő befolyás engedtessék. A mellett azonban, hogy a javaslat az egyezségi ajánlat előleges megvizsgálásáról s annak el- vagy el nem fogadásáról intézkedik, "egyúttal kijelöli azon eseteket is, melyekben a választmány a tömeggondnokkal egyet- értőleg, az egyezségi ajánlatot visszautasíthatja, tehát meggátolhatja azt, hogy a közadós a csőd befejezését, illetőleg a tömeg értékesítését egyezségi kísérleteivel hátráltathassa. Ezen esetek közé tartozik különösen az, ha az egyezségi ajánlat benyújtásakor a bejelentett követelések fele része még megállapítva nem lett. Igaz ugyan, hogy a javaslat — miként ez a 224. §. intézkedéséből kitűnik — gondoskodik arról, hogy a még nem liquidált követelések szavazati joga megállapit- KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. X. KÖTET.170 360. szám. tassék; de ez intézkedés nem terjed és nem terjedhet ki azon esetre, ha a követelések nagyobb része még megállapítva nem lett: mert ez esetben a 224. §. intézkedésének keresztülvitele aránytalanul sok nehézséget okozna. Szükséges volt tehát elvként kijelenteni, hogy a választmány oly esetben, midőn a bejelentett követelések fele része még megállapítva nem lett, az egyezségi ajánlatot visszautasíthatja. De ettől eltekintve, nem is lenne helyeselhető, hogy az egyezség el- vagy el nem fogadása a hitelezők kisebbségének akaratától tétessék függővé; hogy a számszerinti többség az egyezségre jogos befolyásától elüttessék. A kényszer-egyezség legyen a valóságos többség akaratának kifolyása; erről azonban csak akkor lehet szó, ha a bejelentett követelések nagyőbb része már liquidálva lett, tehát az egyezség feletti határozatban egész nyomatékkal részt vehet. A szóban lévő esetek közé tartozik továbbá a tervezet 223. §-a szerint az is, ha a köz-^ adósnak egy egyezségi ajánlata a hitelezők vagy a bíróság által már visszautasittatott. A javas- lat e kérdést már azért sem hagyhatta megoldatlanul, mert ez gyakorlatilag bonyodalmakra vagy legalább is controversiákra vezethet; mert továbbá az e részbeni intézkedés a javaslat rendsze- rével s az általa követett elvekkel szembeii nehézséggel nem járhatott. Kétségtelen tény ugyanis, hogy az egyezségi kísérletek a csőd rendes befejezését, különösen pedig a tömeg értékesítését gátolják. Ezt ismételten megengedni annyit tenne, mint a közadósnak a csőd befejezésére döntő befolyást adni; annyit tenne, mint a közadósnak módot nyújtani arra, hogy ismételt egyezségi ajánlataival a hitelezőket kifárassza, s utoljára is az egyezség elfogadására kényszerítse. Ez ok- ból, s mert a javaslat mindenben és mindenekelőtt a csőd lehető gyors befejezését kívánja biztosí- tani, — szükségesnek látszott a csődválasztmányt arra feljogosítani, hogy ez az egyezségi aján- latot a szóban lévő esetben a tömeggondnokkal egyetértőleg visszutasithassa. Ez azonban korán- sem jelenti azt, mintha a választmány az ismételt egyezségi ajánlatot minden esetben visszautasí- tani tartoznék; mert a 223. §. szerint — ha ezt czélszerünek látja — kétségtelenül jogában áll az ismételt ajánlatot is a hitelezők elé terjeszteni. Ezenfölül, ha az egyezségi ajánlat a csődbiztos hibája miatt utasíttatott vissza, — méltatlanság lenne a közadóst megfosztani azon jogtól, hogy ismételt ajánlattal felléphessen. Végre miután a csődvagyon értékesítésé egyezségi ajánlat esetében kivételesen felfüg- gesztendő, szükségesnek látszott kijelenteni, hogy a választmány által visszautasított egyezségi ajánlat a tömeg értékesítését többé nem gátolhatja. 224. és 225. §§. Ha a csődválasztmány az egyezségi ajánlatot elfogadhatónak, tehát a hitelezők elé terjeszthetőnek találja, azon kérdés megoldása kerül szőnyegre, hogy a bejelentett követelések birtokosai közül, kiket illet szavazati jog az egyezség feletti tárgyalásnál. Ennek eldöntése ter- mészetesen csak akkor válik szükségessé, ha a bejelentett követelések a felszámolási tárgyalás- nál mind megállapítva nem lettek; mert az ellenkező esetben nem lehet kétség az iránt, hogy a személyes igényeket érvényesítő, vagyis a csődhitelezők mind szavazati joggal birnak. A szóban lévő kérdés megoldására nézve a positiv törvények különféle módokat jelölnek ki, melyek ugy a lényegre, mint a formára nézve egymástól eltérnek. A javaslat a szavazati jog megállapításánál határozottan a porosz csődtörvény intéz- kedéseit követi nemcsak azért, mert azok a dolog természetének teljesen megfelelnek, hanem azért is, mert a nélkülözhetlen eljárást a lehető egyszerűséggel állapítják meg. A mi magukat a kérdéses intézkedéseket illeti, azok igazolására a következő megjegyzések szolgálhatnak. A meg nem állapított követeléseket teljesen kizárni ép oly igazságtalan és veszélyes lenne, mint azoknak feltétlen szavazati jogot engedni; mert az első esetben mód nyújtatnék a közadósnak arra, hogy egyik vagy másik hitelezőjével szövetkezve, a legjelentékenyebb követeléseket a szavazati jogtól megfoszthassa; az utóbbi esetben pedig az egyezség elfogadását ép úgy, mint360. szám. 171 Hz 1859-iki egyezségi eljárás szerint koholt követelések felállításával biztosithatná. Azonban ha már a meg nem állapított vagy peressé vált követelések szavazati joga felett határozni kell, leg- természetesebbnek, de egyszersmind legczélszerűbbnek látszik az e részbeni határozást a bíróság szabad belátása alá helyezni; minden más intézkedés vagy nélkülözni a kellő garantiát, vagy szükségképen hosszadalmasságokra vezetne. Hogy a javaslat 225. §-a a bíróságnak szóban lévő határozata ellen semmiféle jogorvoslatnak helyt nem enged, abban találja indokolását, hogy az oly hitelezővel, kinek követelése a felszámolási határnapon valódinak el nem ismertethetett, nem történik jogtalanság az által, ha a szavazat tőle megvonatik; mert ez intézkedésnek követelésére nézve más tekintetben befolyása nincsen. Végre mig a meg nem állapított követeléseknek bírói határozattal kizárása teljesen indokoltnak mutatkozik, méltatlanság lenne a kizárást akkor is fentartani, ha az ily követe- lések utólagosan birói ítélettel valódiaknak elismertetnek; ugyanazért ha az ítélet az egyezség végleges elfogadása előtt keletkezik, a javaslat a hitelezőt a további egyezségi tárgyalásoknál szavazati joggal ruházza fel, s e- jog az esetre is gyakorolható, ha a valódiság tekintetében keletkezett ítélet jogerőre még nem emelkedett. 226. és 227. §§. A javaslat megengedi ugyan a külön kielégítésre jogosított hitelezőknek, hogy ezek, a mennyiben őket személyes igény illeti, követeléseiket mint csődhitelezők is érvényesíthessék.; sőt feljogosítja őket, a csődtömeg ellen intézett kereseti kérelmüket a követelés teljes összegére kiterjeszteni. Ugyanez áll azokra is, kiket visszakövetelési jog illet. Azonban daczára a most érintett körülménynek, a szóban lévő hitelezőket még sem lehetne mindenben a csődhitelezőkkel parificálni; mert ez az utóbbiak irányában könnyen jogtalanságot vonhatna maga után, a meny- nyiben a kiváltságolt hitelezők a mellett, hogy a külön alapból kielégittetésttket csődön kívül szorgalmazhatják, lényeges befolyást gyakorolhatnának az általános csődtömegre, s e befolyásu- kat könnyen a csődhitelezők rovására érvényesíthetnék. A kiváltságolt és a csődhitelezők közt tehát mindenesetre különbséget kell tenni, s e különbségnek mindenekelőtt a kényszer- egyezség feletti szavazásnál kell kifejezést nyernie. Nem ugyan e jogczímnél, de a kiváltságnál fogva, mely szerint előleges kielégítésben részesülnek, hasonló tekintet alá esnek azon követelé- sek is, melyek mert minden esetben teljesen kielégitendők, mielőtt a harmadik osztályba eső követelések kielégítéséről szó lehetne, a kényszer-egyezség feletti harározatnál szavazattal nem bírhatnak, ha csak előjogaikról le nem mondanak. A 227. §-ban foglalt intézkedések tehát, távol attól, hogy a javaslat rendszerével vagy annak egyes intézkedéseivel ellenkeznének, egye- nesen arra szolgálnak, hogy azon ellentéteket egyenlítsék ki, melyek egyrészről a kiváltságolt, másrészről a csődhitelezők érdekei közt léteznek, s a kellő rendezés nélkül csak bonyodalmakra vezethetnének. A 226. §-ban foglalt s a zálogos hitelezőkre vonatkozó intézkedés azonban csak általá- nos elvnek tekinthető, mely nemcsak a kellő részletezést, hanem a kivétel megállapítását is szük- ségessé teszi. Ha ugyanis a zálogos hitelező vagy azok, kiket visszakövetelési jog illet, mint csődhitelezők is fellépnek, két esetet lehet és kell megkülönböztetni; azok ugyanis vagy hajlandók a zálogról, illetőleg a visszakövetelt tárgyakról lemondani, vagy nem; az első esetben, feltéve, hogy az igény az általános csődtömeg ellen különben érvényesíthető, a hitelezők kiváltságos jellege megszűnik, azok a közösségbe lépnek, tehát valamint más tekintetben, iigy a szavazati jogra nézve is a csődhitelezőkkel egyenlőknek tekintendők; az utóbbi esetben ellenben a lehető méltatlanságnak csak ugy vétetik eleje, ha a hitelezők követeléseiknek azon részére ruháztatnak fel szavazattal, mely a külön alapból ki nem kerül, tehát minden körülmény közt az általános csődtömeg terhére esik. Arra nézve, hogy a kérdéses követelések mily része esik az általános 22*172 360. szám. csődtömegre, a záloggal terhelt vagyon eladása esetében: a tényleg befolyt vételár, egyéb esetek- ben pedig: a birói becsérték szolgálhat irányadóul. Ez utóbbit különösen azért kellett elfogadni, mert á zálogos tárgyak az egyezségi ajánlat tárgyalásáig nem minden esetben értékesíttetnek, tehát a vételár nem minden esetben szolgálhat irányadóul. 228—230. §§. Ha a szavazati jog akár azért, mert a bejelentett követelések a felszámolásnál meg- támadva nem lettek, akár azért, mert a csődbíróság e kérdésben már határozott, véglegesen meg- állapittatott, — az egyezségi ajánlat a hitelezők elé terjeszthető a végből, hogy ezek annak el vagy el nem fogadása iránt nyilatkozzanak. Hogy ez megtörténhessék, határnap tűzendő ki, s arra a hitelezők megidézendők. A kérdés csak az lehet, hogy tekintettel a tárgyalás fontossá- gára, miként és mély időre kelljen ax megidézésnek történni, hogy az minden érdeknek megfelel- jen s egyúttal az egyezségi eljárás mielőbbi befejezését ne hátráltassa. A javaslat e tekintetben közép utat tart; mert a tárgyalási határnapot közzététetni rendeli ugyan, de a hitelezők külön értesítését mellőzi. Eltekintve ugyanis attól, hogy az összes hitelezők külön értesítése a legtöbb esetben aránytalan költséggel és időveszteséggel járna, vagy az, vagy a határnap külön kihirdetése feleslegesnek tekinthető; mert ha a hitelezők külön értesíttetnek, akkora hirdetvény nem szükséges ; lia pedig az utóbbi használtatik, az egyesek külön értesítése túlságos óvatosságnak mutatkozik annál is inkább, mert a javaslat 76. §-a szerint, az értesítés hivatalos közzététele az esetben érvényes kézbesítésnek tekintetik, midőn a törvény a kézbesítést külön megrendeli. Ezenfelül szükségesnek látszott az esetre is intézkedni, ha a közadós a kitűzött egyezségi tárgyalásnál sem személyesen, sem meghatalmazottja által meg nem jelenik. Az utóbbi a javaslat szerint az egyezségnek a hitelezők részéről elfogadását nem gátolja, mert ha már a tárgyalások az egyezségi ajánlat felett megindittattak, azok befejezése a közadós szeszélyétől vagy önkényétől függővé nem tétethetik. A 230. §. a tárgyalás menetelét s a csődbiztos e részbeni teendőit állapítja meg, kijelölvén azon momentumokat, melyek az illetőkre nézve irányadókul szolgálnak. Ilyenek: a tömeggondnok előterjesztése, a választmány nyilatkozata, a hitelezők szavazása s a jegyzőkönyv félvétele, mely külö- nösen az egyezség elfogadása esetében bír fontossággal. Az elfogadott egyezség ugyanis nemcsak az arra következő birói határozatnak alapját, hanem egyúttal a hitelezők jogainak körvonalazását és megállapítását is tartalmazván, igen természetes, hogy annak a lehető pontossággal kell ajegyző- könyvbe felvétetni. Ezért rendeli a javaslat, hogy az egyezség úgy, a mint az a hitelezők által elfogadtatott, egész kiterjedésben, tehát teljes hűséggel jegyzőkönyvbe vétessék. Hogy speciális stipu- latiók esetében, melyek az egyezségnél előfordulhatnak, a jegyzőkönyvnek mit kell tartalmazni, az iránt a 234. §-ban történik intézkedés. 231—234. §§. A kényszer-egyezségnek, miként ez a 218. §. indokolásában kiemeltetett, egyik leg- lényesebb biztositékát a többségnek helyes alapon megállapítása képezi; mert a törvény minden intézkedése, annak legjobb intentiója hajótörést szenvedhet, ha az egyezség el- vagy el nem fogadása felett határozati joggal felruházott többség nem kellő állápon constituálva szerveztetik. A positiv törvények e részbeni intézkedései lényegesen eltérnek egymástól', mert míg némelyek az egyezség érvényes elfogadásához egyedül a hitelezők számszerinti többségét és pedig háromnegyed részét követelik, mások ellenben a hitelezők számszerinti többségével meg nem elégedve azt követelik, hogy e többség a bejelentett összes követéléseknek legalább kétharmad részét képviselje. De eltérnek a positiv törvények még más irányban is; mert némely törvények a szavazati jogot nemcsak a közadós házastársától és ennek legközelebbi rokonaitól, hanem azoktól is megvonják,360. szám. 173 kikre követeléseik a csődnyitás után ruháztattak át; más törvények ellenben kizárják a követe- lések felosztását, ha ez engedmény utján keletkezik. A javaslat az érintett szempontokat mind figyelemre méltatva, a többség megállapításánál egyrészről a lehető biztosságot törekszik meg- valósítani az által, hogy a többséget kettős momentumhoz köti; másrészről a jogosság elveinek megfelelőleg jár el, midőn a követelések felosztását csak annyiban zárja ki, a mennyiben azt jogilag sem lehetne indokoltnak tekinteni. A javaslat ugyanis a többséget csak az esetben fogadja el, ha azt egyrészről az egyezségi tárgyalásnál jelenlevő szavazatképes hitelezők számának legalább kétharmadrésze és a bejeiéntett szavazásra bocsátott Összes követeléseknek legalább háromnegyed része képezi; mert csak igy lehet minden körülmény közt alaposan feltenni, hogy a létrejött egyezségben a valóságos többség akarata nyer kifejezést. A többség egyoldalú meg- állapítása, bármily combinatió képezze is annak alapját, könnyen visszaélésekre vezethet; mert lehetővé teszi a közadósnak, hogy ez az egyoldalú többséget magának mesterséges és tiltott utón, tehát a jóhiszemű hitelezők érdekeinek rovására biztosítsa. Ott, hol a törvény a hitelezőket akaratuk ellenére jogaik feladására kényszeríti, minden mód igazoltnak tekinthető, mely a kény- szert enyhítheti, mely a hitelezők érdekeinek lehető megvédését czélozza a nélkül, hogy magát az óhajtott eredményt veszélyeztetné. A felosztás korlátozását illetőleg pedig a javaslat csak az általános jogi elveknek tesz eleget, midőn egyedül azon hitelezőket rendeli egy személynek tekintetni, kiket egy és ugyanazon követelés akár határozott, akár határozatlan arányban illet. Az tehát, bogy az eredetileg egy összeget képező követelés többekre ruháztatott, ha ezek mint önálló hitelezők jelenkeznek, nem képezhet akadályt arra, hogy ezek a szavazásnál mint ugyan- annyi külön hitelezők tekintessenek. Végre mint az egyezség érvényes elfogadásának feltételét jelöli ki a javaslat 231. §. harmadik bekezdése azt, hogy az egyezség az ugyanazon osztályba tartozó hitelezőknek egyenlő jogokat biztosítson. Ezt, egyebektől eltekintve, már azért is felté- telként kellett kikötni, mert a javaslat nem szentesíthetne a priori oly egyezséget, mely a hite- lezők követeléseire nézve nem egyenlő kielégítési módot állapítana meg. Az egyenetlenség azonban, mely a hitelezők tekintetében megállapíttatik nem mindig és nem feltétlenül tekinthető jogtalanság vagy méltatlanságnak; mert ha az érdekelt hitelezők azon megállapodásba, mely szerint egyesek előnyösebb feltételekben részesittetnek, talán épen az egyezség biztosítása szem- pontjából beleegyeznek, megszűnik minden jogos ok arra, hogy a törvény az ily egyezségtől, illetőleg megállapodástól a birói jóváhagyást megtagadja; magától értetvén, hogy a megrövidített hitelezők beleegyezésének minden kétséget kizáró módon kell constatálva lenni. Az egyezséget azért, mert az első tárgyalás alkalmával a többség mindkét irányban elérhető nem volt, sem meghiúsultnak tekinteni, sem véglegesen abbanhagyni nem lehetne; sőt ellenkezőleg azon körülmény, hogy á hitelezők többsége egyik irányban az egyezség elfogadása mellett nyilatkozott, határozottan annak bizonyságául szolgál, hogy az egyezség létrejötte minden valószínűség szerint remélhető. Ez okból, s mert az egyezség elejtésével a constatált többséget képviselő hitelezőkkel legalább is méltatlanság történnék, a javaslat 232. §-a kötelességévé teszi a csődbiztosnak az egyezség még egyszeri megkísértése végett ujabbí határnapot kitűzni, s erre a jelenlevőket azonnal szóval megidézni. Miután azonban az ujabbi tárgyalás az elsőnek folyta- tását nem képezi; miután továbbá per esetén is az egyezségi kísérletek alkalmából tett nyilat- kozatok és beismerések. joghatály lyal nem bírnak, a javaslat sem tulajdoníthatott joghatályt a hitelezőkkel szemben azon ajánlatoknak, engedményeknek és határozatoknak, melyek az első tárgyalás alkalmával keletkeztek. E tárgyalás ugyanis a hitelezők irányában teljesen meghiúsult- nak, tehát nem létezőnek tekintetik; miért is annak a későbbi tárgyalásra s az ennél folytatott alkudozásokra befolyás már azért sem tulajdonitható, mert ez az egyezségek megkötését a leg* több esetben a priori lehetetlenné tenné. Mint nélkülözhetlen feltétele az egyezség érvényességének, jelenkezik a 233. §-ban174 360. szám. foglalt azon intézkedés, mely szerint a létrejött egyezségnek a bejelentett összes követelésekre 1d kell terjednie. Ez intézkedés természetes következményének tekinthető azon további határozat, mely szerint a valódiság vagy az osztály tekintetében meg nem állapított követelések s azok közt, melyek valódiaknak elismertettek, a kielégítési percentuatióra nézve különbséget tenni nem lehet. Azon körülmény ugyanis, hogy az egyik vagy másik követelés akár a valódiság, akár az osztály tekintetében megtámadtatott, még nem involválja azt, hogy az ily követelést nem- létezőnek kell tekinteni; e felett a megindítandó eljárás folyamában hozandó birói határozat fog intézkedni; ugyanazért e határozat bekövetkeztéig a megtámadott követelést ép úgy számításba, tehát az egyezség keretébe kell venni, mint ez közönséges csődnél a végfelosztás alkalmával történik; a különbség, mely a megtámadott és a valódiaknak elismert követelések közt létezik és létezhet, egyedül a teljesítés módjában találhat kifejezést; mig tehát az egyezségben a való- diaknak elismert követelések mikénti kifizetése iránt kell rendesen intézkedni, a megtámadott követeléseknek egyedül biztosítása jöhet kérdésbe; de ennek azon alapon kell történni, melyet az egyezség a többi hitelezőkre nézve kijelöl. Mindez azonban csak oly követelésekre érthető, melyek a jelen törvény szerint előnyös kielégítésben (-pl. az első vagy második osztályban) nem részesülnek; mert a harmadik osztályba eső követelések kielégítéséről általában csak akkor lehet szó, ha az első és második osztályba sorozandó követelések teljesen kielégíttettek. Ez intézkedésen a dolog természete szerint változás egyezség esetében sem történhetik. Nem ritka eset lesz a kereskedelmi csődnél, hogy az egyezség biztosítására kézi zálog fog adatni, vagy jelzálog fog kiköttetni. Valahányszor ez előfordul, múlhatlanul szükséges lesz nemcsak a kikötött biztosíték maximumát pénzben kifejezni, hanem arról is intézkedni, hogy egyrészről kinek álland jogában a kézi zálogot értékesíteni, s esetleg az egyezség teljesítése után visszaadni; hogy másrészről ki fogja a jelzálogul kijelölt ingatlanokra a biztosítási összeget bekéb- leztetni, illetőleg a törléshez a szükséges engedélyt kiállítani. Mindez már azért is szükségesnek mutatkozik, mert azon közösség, melyben a hitelezők a csőd folyama alatt állottak, a kényszer- egyezség jóváhagyásával ipso iure megszűnik; mert a hitelezők összességének képviseletére rendelt orgánumok hatásköre is elenyészik. Kell tehát már az egyezségben valakit kijelölni, kit a jogosultság az érintett irányban illet, ki tehát az összes hitelezők nevében és érdekében érvényesen megteheti azon lépéseket, melyek akár az adott biztosíték érvényesítésére, akár annak megszüntetésére szükségesek. 235—240. §§. A javaslat azok szerint, mik a 218. §. indokolásában felhozattak, a kényszer-egyezség egyik feltételeként jelöli ki a birói jóváhagyást, tekintet nélkül arra, hogy az egyezség minden hitelező vagy csak a többség beleegyezésével jött-e létre. Hogy a csődbíróságnak az egyezség jóváhagyásánál mire kell ügyelnie, s mily érdekek megóvásáról kell gondoskodnia, a 218. §. indokolásában már kifejtetvén, a 235. §. első bekezdése újabb indokolást vagy kiegészítést nem tesz szükségessé. A mi a második bekezdésben foglalt intézkedést illeti, azt czélszerüsége indo- kolhatja; mert oly esetben, midőn az egyezség csak a kellő alakszerűségek hiányában szenved, nem volna.-helyes a bíróságot a jóváhagyás megtagadására utasítani, s ekként a hitelezők szán- dékát s a csőd lehető gyors befejezését meghiúsítani; ugyanazért a kérdéses esetben s feltéve, hogy a hiányzó alakszerűségek újabb tárgyalás nélkül is pótolhatók, legczélszerübbnek látszott a csődbiztost a hiányok pótlására utasítani. Ellenben ha ily hiányok nem mutatkoznak, a be- terjesztett egyezség felett véglegesen kell határozni, és pedig vagy jóváhagyólag vagy tagadólag. Hogy a csődbíróságnak a jóváhagyást mikor lehet, illetőleg mikor kell megtagadni, azt a 236. §. határozza meg, mely három külön esetet jelöl ki, melyekben a csődbíróság az egyezség jóvá- hagyását megtagadni köteles. Ez esetek gyakorlati jelentőségét tekintve, nem lehet felesleges360. szám. 175 azokat kővetkező megjegyzésekkel kiegészíteni: 1. hogy az első pontban érintett szabályok alatt nem pusztán alakszerűségeket kell érteni, kétséget már azért sem szenvedhet, mert az utóbbiakról egyenesen a 235. §. intézkedik. Ellenben igenis értendők itt mindazon szabályok, melyeket a jelen törvény úgy a kényszer-egyezségi eljárásra, mint magára az egyezségre nézve megállapít, s melyeknek teljes megtartása mellett lehet az egyezséget érvényesnek tekinteni. A lényeges kellékek, melyeket a törvény valamely ügylet érvényességéhez megkíván, alkat- részei magának az ügyletnek tehát olyanok, melyek közül egynek hiánya az ügylet érvényte- lenségét vonja maga után. Hogy a 236. §. első pontja az egyes eseteket külön fel nem sorolja, azt nemcsak az egyezségi eljárásra s az egyezség megkötésére vonatkozó szabályok egyezsége, hanem a szabad méltánylási jóg is indokolja, melyet a javaslat a bíróságnak minden esetben biztosítani kiván. 2. Az egyezségnek a 231. §. szerint egyik előfeltételét képezi az, hogy a hitelezőknek egyenlő jogokat biztosítson; igen természetes tehát, hogy oly esetben, midőn a bíróság alaposan gyaníthatja, hogy a közadós az egyezség létrehozása végett egyes hitelezőinek kedvezőbb feltételeket biztosított, vagy csalárdul járt él, az egyezséget jóváhagyni nem lehet; mert ez esetben hiányzanék minden feltétel arra nézve, hogy érvényes egyezségről szó lehessen. Hogy mily esetekben lehet a gyanút alaposnak, tehát a jóváhagyás megtagadására elegendőnek tekinteni, az eleve ép oly kevéssé határozható meg, mint az, hogy minő cselekmények állapit- hatják meg minden egyes concret esetben a csalás fogalmát. A javaslatnak tehát itt is az elv megállapítására szorítkozni, s annak alkalmazását a bíróság szabad belátására kellett bízni. 3. Ha az egyezség az összes hitelezők közös érdekeivel ellenkezik, annak jóváhagyását nemcsak azon okokból lehet és kell megtagadni, melyek a 218. §. indokolásában felhozattak; hanem azért is, mert a törvénynek az összhitelezők érdekeinek megóvása határozott feladatát képezi. Az állam, mint a közjó és a közérdekek hivatott védője, azok szükséges feltételeinek nemcsak létesítéséről, hanem biztosításáról is köteles gondoskodni. Hogy az egyezség mennyiben ellen- kezik az összhitelezők érdekeivel, mint quaestio facti minden egyes esetben az adott körülmé- nyek szerint lesz megítélendő; miért is e részben a bíróságot még általános határozatokkal sem lehetne megkötni; mert az utasítások jellegével bíró általános határozatok legfelebb exemplificativ természetűek lehetnének, s mert teljesen soha ki nem merithetők, csak ritkán könnyítik meg a birói elhatározást. A 237. §. nem pusztán instructiv szabályokat, hanem elvi jelentőségű intézkedéseket is tartalmaz, a mennyiben a csődbíróságnak az egyezség tekintetében keletkezett határozatát appellabiUsnak jelenti ki. A felebbviteli jogra vonatkozó intézkedések szükséges kiegészítését képezi a javaslat 238. §-á, mely a felfolyamodásra jogosult felekről intézkedve, ilyeneknek jelöli ki a jóváhagyó határozattal szemben azon hitelezőket, kik az egyezséget kifejezetten el nem jogadták; a tagadó határozattal szemben pedig a közadőson kívül azon hitelezőket, kik az egyezséget kifejezetten nem ellenezték. Az ellenfél, ki ellen a felfolyamodásnak intéztetni kell, az esetek minősége szerint majd a hitelezők egy része egyedül, majd ezek mellett a tömeg- gondnok is lehet: sőt az sem lehetetlen, hogy a felfolyamodás a tömeggondnok, mint egyedüli ellenfél ellen intézendő, mi akkor történhetik, ha a biróság az egyezséget visszautasítja a nélkül, hogy a tárgyalás alkalmával valaki az egyezség ellen nyilatkozott volna. Minden más esetben azok lesznek a felfolyamodásnál egymásnak ellenfelei, kik a tárgyalásnál mint ilyenek jelent- keznek ; ha tehát a folyamodás a jóváhagyó határozat ellen intéztetik, a felfolyamodók ellen- felei a tömeggondnokon kivül azon hitelezők lesznek, kik az egyezséget elfogadták; ellenben ha a felfolyamodás a visszautasító határozat ellen intéztetik, ellenfeleknek azok tekintendők, kik a tárgyalás alkalmával az egyezség ellen nyilatkoztak. Végre a 239. §. az egyezség érvényes elintézése utáni teendőkről, a 240. §. pedig az eljárási költségekről intézkedik. A 239. §. intézkedései inkább utasítás természetével birván,17G 360. szám. külön indokolást már azért sem tesznek szükségessé, mert azok az egyik vagy másik irányban történt elintézésének úgyszólván természetes következményeit képezik. A 240. §. intézkedése abban találja indokolását, hogy a javaslat a csődeljáráshoz tartozó, s az abból felmerülő költ- ségeket általában a tömeg tartozásának tekinti, ezeket pedig a közadós vagyona első sorban és teljesen tartozik viselni; mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy az egyezségi eljárásból felmerülő költségek is a közadóst terhelik. E tekintetben kivételnek kell történni azon költsé- gekre nézve, melyek az egyes hitelezők alaptalan felfolyamodásai által okoztatnak, s melyekkel a közadóst terhelni nem lehetne. Az ily költségek tehát azon hitelezők által lesznek viselendők, kik azokat alaptalan felfolyamodásaikkal okozták. 241.—245. §§. Habár a kényszer-egyezség joghatálya a javaslat 218. §-ában már általában jeleztetett, a mennyiben a most érintett §-ban határozottan kimondatik, hogy az érvényesen létrejött kény- szeregyezség azon hitelezőket is kötelezi, kik azt el nem fogadták, vagy követeléseiket be nem jelentették; mindamellett, miután az érintett intézkedés csak általános elvnek tekinthető, a kény- szer-egyezség joghatályának részletes megállapítását mellőzni nem lehetett. A javaslat tehát a kényszer-egyezség joghatásaként kijelenti, hogy a közadós a kényszer-egyezség által megszabadul annak megfizetése-alól, mit] hitelezői követeléseikből a kényszer-egyezség által vesztettek. És ezt az egyezség czélja követeli, mely illusoriussá válhatnék, ha a közadóst hitelezői az érvényesen létrejött egyezség daczára is megtámadhatnák, ha tőle annak megtérítését követelhetnék, mit az egyezség folytán vesztettek. Hogy a szóban levő intézkedés az adóstársakra és a kezesekre ki nem terjed és ki nem terjedhet, az a 218. §. indokolásában már kifejtetett. A kényszer-egyezség a csőd befejezésének egyik nemét képezvén, igen természetes, hogy annak létrejöttével a csődeljárásnak meg kell szűnnie, tehát a vagyon a közadós rendelkezése alá bocsátandó. Arra nézve azonban, hogy ez megtörténhessék, bizonyos feltételek szükségesek, melyeket szem elől téveszteni nem lehet. E feltételeket jelöli ki a javaslat 241. §-a, melyeknek teljesülésével elérkezettnek tekinthető az idő arra nézve, hogy a csődeljárás a 198. §-ban kimondott következményekkel s az ott megállapitott módon befejezettnek nyilvánittassék. Végre miután a tervezet 198. §-a a közönséges csődöt is egyedül a csŐdbiztos jelentésére rendeli megszüntettetni, — a következetesség és a dolog természete azt követeli, hogy e jelentés a kereskedelmi csődnél is fentartassék annál is inkább, mert ez utóbbinál is a csődbiztos tekintendő azon organumnak, melyet a felek és a csődbíróság közt a közvetítői szerep illet. Miután a 218. §. szerint az egyezség joghatálya azon hitelezőkre is kiterjed, kik köve- teléseiket a csődtömeg elleni nem érvényesítették, — önként következik, hogy a közadós a 242. §. határozatához képest többet ezeknek sem köteles fizetni, mint a mennyi a jelenkező hitelezőkre az egyezség szerint esik, illetőleg ezek részére megállapittatott; hogy továbbá a nem jelenkezett hitelezők sem támadhatják meg a közadósnak sem szerzeményét, sem azon javait, melyek a csőd megszüntetésekor rendelkezése alá bocsáttattak. Ez a javaslat 218. és 242. §-ainak egybeveté- séből következtetés útján minden nehézség nélkül megállapítható ugyanj mindamellett annak hatá- rozott kifejezést adni már azért sem lehet felesleges, mert a deductio soha sem nyújtja azt a biztosságot, melyet a törvény positiv intézkedései eredményeznek. És ha már a törvény e rész- beni intézkedése feleslegesnek nem tekinthető, még kevésbé lehet felesleges annak elvi kijelen- tése, hogy a nem jelenkezett hitelezők követeléseiket a csőd befejezése után is érvényesíthetik; magától értetvén, hogy a mint kedvezőbb quótát nem igényelhetnek, úgy egyebekben is az egyezség feltételeit kötelesek elfogadni, tehát esetleg a fizetést csak azon időben követelhetik, melyet az egyezség a jelentkezett hitelezőkre nézve megállapít.360. szám. 177 Az illetékesség állandóságának, de egyúttal az eljárás egyöntetűségének is megfelel a 244. §. azon intézkedése, mely a csődbíróság illetőségét úgy a már folyamatban lévő, mint a később megindítandó perekre nézve (243. §.) fentartja. Különösen a már folyamatban lévő perekre nézve csak hátrányos lehetne, ha azok a csőd befejezése után más bírósághoz tétetnének át; mert az ily áttétel a mellett, hogy időt venne igénybe, az ügy alapos elintézésének rovására történnék. Végre szükségesnek látszott azon esetről is gondoskodni, ha a közadós az egyezség által elvállalt kötelezettségeinek meg nem felelj s az e részbeni intézkedés szükségét már maga azon körülmény is indokolhatja, hogy a közadós ellen formálható követelések nem egy termé- szetűek, tehát'nem egyenlő tekintetek alá esnek. A közadós ellen formálható követelések ugyan is lehetnek olyanok, melyekre az egyezség joghatálya ki nem terjed, s olyanok, melyek e jog- hatálynak alávetve vannak; az utóbbiak ismét vagy olyanok, melyek a csőd folyama alatt való- diaknak elismerve lettek, illetőleg melyek ellen sem a valódiság, sem a rangsorozat tekintetében kifogás nem tétetett, vagy olyanok, melyek az egyik vagy másik ok miatt felszámolhatók nem voltak. E mellett a hitelezőknek támadhatnak követelései azok ellen is, kik az egyezségben a közadósért kezességet vállaltak. A követelések e különböző természetéhez képest állapítja meg a javaslat 245. §-a a szükséges szabályokat. Azon igények, melyekre az egyezség joghatálya ki nem terjed, melyek tehát minden esetben teljesen kielégitendők már az által, hogy a csődeljárás folyamában valódiaknak elismertettek, a végrehajtáshoz jogczímet szereztek, s a mennyiben az egyezség megkötésekor kielégítve nem lettek, az e végre megállapított idő alatt elégitendők ki. Ha ez idő sikertelenül telik el, végrehajtásnak van helye, mert ennek összes feltételei bekövet- keztek. Ellenben azon követelések, melyekre az egyezség joghatálya kiterjed, ha valódiaknak már elismertettek, lejártaknak csakis az egyezségben kijelölt idő elteltével tekinthetők; miért is ezekre nézve végrehajtásnak csak akkor lehet helye, ha igazoltatik, hogy a közadós egyezségileg elvállalt kötelezettségét meg nem tartotta; ha pedig az ily követelések még megállapítva nem lettek, szükséges, hogy a hitelező a végrehajtáshoz jogczímet szerezzen; mert ilyet neki az egyez- ség ép oly kevéssé adhat, mint azon hitelezőknek, kik követeléseiket be nem jelentették. Mindaz, mi a közadósra nézve a fentebbiek szerint felhozatott, áll azokra is, kik a közadós mellett kezességet vállaltak; ezek ellen is tehát csak azon feltételek mellett lehet végrehajtásnak helye, melyekhez a törvény e jogot a közadós tekintetében kötötte. 246. és 247. §§. A Mzkeréseti és betéti társaságoknál úgy a csődön kivül, mint csőd esetében fő jelentő- séggel a társasági vagyon bír már azért is, mert az egyes tagok magánvagyona csak subsidiarie szolgál a társasági tartozások fedezéséül. Ehez képest a javaslat is, a kereskedelmi törvényhez alkalmazkodva, a társasági hitelezőket csak arra jogosítja fel, hogy ezek követeléseiknek a csŐd- vagyon által nem fedezett részével fordulhassanak az egyes tagok magánvagyona ellen. Ezt tartva szem előtt, a tervezet 246. §-a a társaság csődjében létrejött kényszer-egyezség hatályát egyúttal az egyes tagok személyes felelősségére is kiterjeszti, tehát azokat a személyes felelősség alól feloldja, ha ennek ellenkezője az egyezségben ki nem köttetett. E nélkül a közkereseti és a betéti társaság csődjénél az egyezség minden jelentőségét elvesztené, s az egyes társasági tagok- nak nem állana érdekében az egyezség megköthetése végett esetleg áldozatot hozni; mert távol attól, hogy a zaklatásoktól megszabadulnának, ezeket az egyezség megkötése által magok tennék lehetővé; reájuk nézve tehát sokkal elonyösebb maradna a csőd folytatása, mint annak egyezség által befejezése. Ha a közkezelési vagy a betéti társaság ellen nyitott csőd kényszer-egyezség által befejeztetik, a dolog természetéből következik, hogy a tagok magán vagyonára hivatalból elren KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 23360. szám. delt csődnek is meg kell szűnnie, feltéve, hogy a magán hitelezőknek viszonya a közadóshoz, a csőd további folytatását szükségessé nem teszi. Az egyes tagok magánvagyonára nyitott csődnek kényszeregyezség által befejezése, a javaslat rendszerével egyáltalán nem ellenkezik; a hitelezőkre nézve pedig igen sok esetben kivána- tos és előnyös lehet. A társasági hitelezők a nélkül is követeléseiknek csak fedezetlen részével fordul- hatnák az egyes tagok csődtömege ellen, rájuk nézve tehát a külön csőd befejezése sok esetben hatá- rozott előnynyel járhat; miért is az egyezségnek azon módját, melyet a javaslat 247. §-a szabályoz, teljesen indokoltnak lehet tekinteni. Hogy az ily egyezségnek tárgya egyedül a társasági tag magán- vagyona, lehet, az a dolog természetéből következik, s bővebb indokolást már azért sem kívánhat, mert a társasági vagyon egészen külön csb'd alá tartozik; mert továbbá a magánhitelezők, kik a külön csődnél a társasági hitelezőkkel concurrálnak, a társasági vagyonra igényt nem tarthatnak, tehát arra nézve egyezséget nem is köthetnek. A külön csődben kötött egyezség természetes követ- kezményeként jel enkezik az, hogy a társasági tag, a társasági adósságok tekintetében, a személyes felélb'sség alól felszabadul; ő tehát a megkötött egyezség után a társasági adósságokért csak azon vagyonával felel, mely őt a társasági tömegből illetné. E vagyonát a külön csődben keletkezett egyezség nem érinti; miért is az utóbbinak a társasági csődre befolyása nem lehet. 248.—250 §§. A kényszer-egyezség megkötésére vonatkozó szabályoknak 'szükségképeni sanctiőját képezik a 248—250. §§-ban foglalt intézkedések, melyek a kényszer-egyezséget bizonyos ese- tekben hatálytalannak nyilvánítják, vagy annak megtámadását a hi telezőknek ^megengedik. Ez intézkedések különféle feltevéseken alapulván, s különféle eseteket {(szabályózván, *nem~ lehet felesleges azok általános indokolása helyett, az egyes intézkedéseket Ifrészletes vizsgálat tár- gyává tenni. _ A 248. §. szerint, a kényszer-egyezségen alapuló leengedések [ipso iure hatályukat vesztik, ha a közadós az egyezség megkötése után csalárd bukás miatt jogérvényesen elitéltetik. Ez esetben az egyezségnek, mert a javaslat abból indul ki, hogy a hitelezők kisebbségének kény- szerítését csak az esetben lehet jogosnak tekinteni, ha magára a többségre nézve a körülmények kényszerítő hatása az egyezséget szükségessé teszi; ha tehát a közadós egész vagyonát hitelezői rendelkezése alá bocsátja, s ezek teljes kielégítésre még sem számithatnak, s ennélfogva saját érdekükben kiegyezni kénytelenek. Mindez máskép áll, ha a közadós csalárd bukás miatt elitéltetik; mert ez esetben a kényszernek nemcsak jogossága, hanem szüksége is elesik. Hogy a javaslat a szóban lévő esetben az egyezséget a hitelezőkkel szemben tehát a leengedések tekintetében ipso iure hatálytalannak nyilvánítja, abban találja indokolását, hogy a jogi elvek szerint azon okok, melyek miatt valamely ügylet érvényesen létre nem jöhet, az ügylet meg- semmisülését vonják maguk után, ha később merülnek fel. Ugy, de ha ezen elv a jogügyle- tekre általában alkalmazható, az még inkább alkalmazandó a kényszer-egyezségre, mely a kisebbség jogait ennek beleegyezése nélkül rövidíti meg, s e természeténél fogva nem tartoz- hatik azon ügyletek közé, melyeknek minden esetben fenntartását indokoltnak lehetne tekinteni. Ezenfelül a javaslat 248. §-a azon esetről is intézkedik, ha a közadós ellen az egyezség meg- kötése után csalárd bukás miatt bíínfenyitő vizsgálat indíttatik, megengedvén az esetben a csőd- bíróságnak, hogy ez akár valamelyik hitelező kérelmére, akár hivatalból a közadós javainak zár alá vételét, elrendelhesse; tehát a biztosítási intézkedés által, a közadós elitéltetése esetére, a megkárosított hitelezők érdekeit megvédhesse. Maga azon körülmény, hogy a közadós ellen vizsgálat indíttatott, még nem igazolhatná az egyezség félretételét; de igenis igazolhatja azt, hogy a közadósra nézve, ki a csalás gyanúja ala,tt áll, hitelezőinek további megkárosítása lehet- lenné tétessék. Miután azonban a zár alá vétel csak az esetre bírhat joghatálylyal, ha a közadós360. szám. 179 érvényesen elitéltetik, igeu természetes, hogy annak meg kell szűnni, ha a közadós jogérvénye- sen felmentetik, vagy az eljárás megszíintettetik; az egyik esetben úgy, mint a másikban, a biztosítási intézkedés szüksége és jogossága elesvén, annak további fenntartását indokoltnak tekinteni nem lehetne. A javaslat 249. §-a oly esetben, midőn a közadós javainak egy részét eltitkolja, vagy loholt követelésekét állatott fel, vagy egyes hitelezőinek titokban kedvezőbb jeltételeket biztosított, az egyezség fenntartása mellett, az egyes hitelezőknek kereseti jogot ad arra, hogy az egyez- ségen alapuló leengedések megsemmitését követelhessék. Az egyezséget elfogadó hitelezők azon feltevésből indulnak ki, hogy az ügylet, melyet a közadóssal kötnek, ment minden tévesztéstől, ment minden csalástól; ha tehát ebbeli feltevésük később valótlannak bizonyul, ha az derül ki, hogy a többség egyenesen a megtévesztés következtében kötötte meg az egyezséget, ennek hatályát kell veszteni, ha a hitelezők valamelyike oly tényeket igazol, melyek csalást involvál- nak. A javaslat tehát az általános jogi elvekből indul ki, midőn a hitelezőknek kereseti jogot ád az egyezségen alapuló leengedések megtámadására. Azonban habár e kereset általában indokoltnak és igazságosnak mutatkozik, az a kereskedelmi forgalomra nézve nevezetes hátrá- nyokkal járhatna, ha in finitwm, fentartatnék; ugyanazért szükségesnek látszott a kérdéses kere- setet az általános forgalom, tehát úgy a hitelezők, mint a közadós érdekében, bizonyos időhöz kötni olyképen, hogy ennek eltelte után a kényszer-egyezséget keresettel megtámadni ne lehessen. A 250. §. a kereset feletti tárgyalást szabályozza; megengedvén, hogy az egyezségen alapuló leengedések megsemmisítése iránt indított eljáráshoz, az érdekelt hitelezők felpered minő- ségben csatlakozhassanak. 251-255. §§. Ha az egyezség azért, mert a közadós csalárd bukás miatt elitéltetett, hatályát veszti, újból csődnyitásnak van helye, mely tekintettel a már közzétett megszüntetési határozatra, ép úgy, mint az eredeti csőd, közzéteendő. Miután a tervezet 241. §-a szerint a kényszer-egyezség jóváhagyásával a csőd meg- szűntnek nyilvánittatik, s a közadós javai felett szabad rendelkezési jogát visszanyeri, igen ter- mészetes, hogy ez időtől kezdve új jogügyleteket köthet, új kötelezettségeket vállalhat. Ha tehát a közadós ellen újból csőd nyittatik, ennél nemcsak azon hitelezők jelenkezhetnek, kiknek követe- lései az egyezség megkötésekor már fennállottak; hanem azok is kiknek követelései a csőd meg- szüntetése után keletkeztek. A kérdés csak az leh»t, hogy minő jogviszony állapíttassák meg a korábbi és a későbbi hitelezők közt. Ezt czélozzák a javaslat 252. és 254. §-ai, melyeknek elseje szerint a követelések kivétel nélkül bejelentendők ugyan, de a már korábban megállapí- tott követelések tekintetében felszámolásnak csak a később felmerült tényekre nézve van helye; ha tehát e tekintetben a bejelentő fél s a tömeg közt egyetértés létezik, a felszámolás teljesen feleslegesnek tekinthető. Nem oly egyszerű annak megállapítása, hogy a régibb és újabb kö- vetelések minő elvek szerint elégíttessenek ki, tehát minő elvek alapján kell a végfelosztási terv- nek készíttetni; e tekintetben a javaslat 254. §-a a régibb követeléseket egész öszegeikben engedi ugyan bejelentetni; de ezt az által ellensúlyozza, hogy a felosztási tervbe azt, mit a hitelezők már kaptak, a meglevő vagyonhoz rendeli számíttatni. Az eként megállapított activák és passi- vák aránya szerint történik azután a hitelezők közt a felosztás, melynek foganasitásakor a régibb hitelezőknek a végfelosztási terv szerint megállapított quótájukba beszámittatik az, mit az egyez- ség folytán már kaptak. Ugyanez történik a javaslat 255. §-a szerint oly esetben is, midőn a kereskedő ellen az egyezségi feltételek teljesítése előtt új csőd nyittatik; s a különbség mind- össze abban áll, hogy a régi hitelezők követeléseiknek csak azon részével léphetnek fel a tömeg ellen, mely az egyezség által megállapittatott; ez esetben tehát a régibb hitelezők szemben az 23*180 360. szám. újabbakkal, egyéb előnyben nem részesülnek, mint abban, hogy a már felvett részletfizetéseket visszaadni nem tartoznak. Végre miután a csőd újból megnyitása által a közadós visszauyert rendelkezési képes- ségét ismét élveszti, szükségesnek látszott egyrészről az időközben kötött jogügyletek megtámad- hatdsa, és másrészről azon időpont iránt intézkedni, mely ily esetben a fizetések megszüntetési, tehát a concursus materialis időpontjául tekintendő. A mi az ügyletek megtámadhatását elvileg illeti, annak indokolására alig szükséges egyebet, mint azon körülményt felhozni, hogy a közadós az egyezség megsemmisülésével azon helyzetbe jut, melyben" a csődnyitás idejekor, illetőleg a fizetések megszüntetésekor volt; a mit tehát a közadós a most érintett idő alatt érvényesen nem tehetett, azt azon idő alatt sem teheti, mely az egyezség megsemmisülése és a csőd újból megnyitása közt fekszik. Valamint azonban az első rész harmadik fejezete értelmében a közadós által kötött ügyletek magukban véve érvénytelennek nem tekinthetők, s ilyenek csak a hitelezők megtámadása folytán lesznek, úgy azon ügyletek is, melyeket a közadós az egyezség jogérvényessége és a csőd újból megnyitása közt kötött, csak a hitelezők megtámadása folytán lesznek és lehetnek érvénytelenek. Nem oly egyszerű a dolog az időpontot illetőleg, mely a szóban lévő esetben a fizetés megszüntetési időpontjául tekintendő; mert e tekintetben a positiv törvények intézkedései is eltérnek egymástól. A javaslat e tekintetben azon időpontot jelöli ki, midőn az első biróság a 248. §. értelmében határozott, midőn tehát a bukás minősége iránt Ítéletét meghozta. ÖTÖDIK FEJEZET. . Eltérő intézkedések a szövetkezeteket illetőleg. 256-261. §§. A javaslat egyes intézkedéseihez, különösen pedig e fejezet határozataihoz szánt indo- kolásnak nem lehet feladata jogi és közgazdászati jelentőségét fejtegetni egy oly intézménynek, mely a kereskedelmi törvény keretébe tartozik, s annak keretében nyert már nálunk is megoldást. Ily intézménynek tekinthető a szövetkezet (Genossenschaft), vagyis a kereskedelmi associatiók azon neme, mely az egyéni munka, a parányi erők és tőkék egyesítése által kivánja lehetővé tenni egyeseknek, hogy az ipar és kereskedelem jelen kifejiettt alakjában, a nagy ipari vállala- tokkal sikeresen versenyezhessenek. Hazánkban a szövetkezetek iránt, habár ilyenek tényleg különféle formákban léteztek a kereskedelmi törvény megalkotásáig minden törvényes szabály hiányában egyedül a társasági alapszabályok szolgálnak irányadóul. A kereskedelmi törvény tekintetében egybehívott tanács- kozmány tehát egy jelentékeny hiányt pótol, midőn a kereskedelmi törvény revideált tervezetébe a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseket is felvette. Hogy nálunk a szövetkezetekre vonatkozó törvényes határozatok a kereskedelmi törvénybe vétettek fel, egyrészről abban találja indokolását, hogy a szakbizottság a részvénytársaságok fogalmát a vállalat tárgyától függővé nem tette; hanem azokat kivétel nélkül kereskedelmi társaságoknak tekintette; úgy de a különbség, mely eddig a részvénytársaság közt a vállalat tárgyához képest tétetett, elejtetik, a következetesség azt hozza magával, hogy a kereskedelmi társaságok közé a szövetkezetek annál is inkább felvétessenek, mert különben ezek iránt egy külön törvényben kellene intézkedni. Másrészről •indokolását találja a szakbizottság eljárása azon körülményben, hogy a szövetkezetek iránt az érintett országban is csak azért alkottattak külön törvények, mert akkor, midőn az associatiók érintett formáinak szabályozása szükségessé vált, a kereskedelmi törvény már mindenütt befejezett360. szám. 181 ■egészet képezett. Ehez járul még, hogy az emiitett országokban a szövetkezetek iránt hozott tör- vények közvetlen alapját a kereskedelmi törvények képezték, melynek intézkedései, a dolog természetének megfelelő módosításokkal, á szövetkezetekre is alkalmaztattak. Miután azonban a kereskedelmi törvény mint ilyen, a dolog természete szerint azon intézkedéseket, melyeknek csőd esetében irányadóul kell szolgálni, keretébe fel nem vehette, azt a jelen javaslatnak kellett a 256—261. §§-ban kiegészíteni. A javaslat szerint a szövetkezetek csődjében, ha az egyezség által be nem fejeztethetik, a csőd befejezésének azon módja alkalmazandó, mely a tömegnek bizonyos szabályok szerinti felosztásában áll. Mig azonban a közönséges és a kereskedelmi csődnél általában, a végfelosztással a hitelezők kielégítésére szolgáló alap teljesen kimerittetik, a közkereseti és a betéti társaságoknál, nemkülönben a szövetkezeteknél fenmarad még egy külön alap, melyre a társasági hitelezők igényt tarthatnak, s uiely a társaságok érintett nemeinél a beltagok magánvagyonából, a szövetkezeteknél pedig vagy hasonlag az egyes tagok magán vagyonából, vagy ezeknek lekötött üzletrészeiből, tehát azon járulékokból áll, melyekkel a szövetkezeti társaságok a társasági hitelezőknek felelősek. A közkereseti és betéti társaságok közt tehát egyrészről, és a szövetkezetek közt másrészről kétségtelen hasonlatosság van; daczára azonban e hasonlatosságnak, csőd esetében a szövetkezetekre nézve egészen önálló és éltérd intézkedések szükségesek. Ez eltérés, melynek szükségét a szövet- kezeti tagok sajátszerű helyzete indokolja, abban áll, hogy mig a közkereseti és a betéti társa- ságoknál a végfelosztással a csőd befejeztetik s a társasági hitelezők követeléseikkel a beltagok ellen fordulnak, a szövetkezeteknél a társasági vagyon végfelosztása mellett, az adósságok az ■egyes tagokra előbb kivetendők, s csak akkor, ha e kivetés és pedig kétszer siker nélkül maradt, fordulhatnak a társasági hitelezők az egyes tagok ellen. A javaslat 256. §-a, az érintett kivetést szabályozza, Js azt a szövetkezetek mindkét neménél a képviselőségnek teszi kötelességévé. Hogy & képviselőség alatt kit kelljen érteni, az iránt a javaslat 204. §-a ad felvilágosítást. A tervezet 257. és 258. §-aiban a járulék-kimutatás mikénti elintézése állapittatik meg, elvként jelentetvén ki, hogy a kérdéses kimutatásnak a csődbíróság által kell jóváhagyatni. E jóváhagyást azonban a jávaslat szóban levő §§-ai szerint az érdekeltek meghallgatásának kell megelőzni, kiknek jogukban áll a kimutatás ellen észrevételeiket megtenni. A bíróság e végre felhívást bocsát ki, melyben a szövetkezeti tagokat észrevételeik beadására szólítja fel, s azokat egyúttal a kitűzött tárgyalásra megidézi. A tárgyalást, mint minden más esetben, úgy itt is a csÖdbiztos vezeti, kinek feladatához tartozik az érdekeltek közt lehetőleg egyetértést létesíteni, tehát a járulék-kimutatás barátságos elintézésére törekedni. Csak az esetben, ha a barátságos egyezség nem sikerül, van helye formaszerinti tárgyalásnak, melynek eredménye felett a csődbíróság a kimutatás jóváhagyása vagy elvetése mellett határoz. A járulék-kimutatást jóváhagyó bírói határozat szükséges sanctiójaként jelenkezik a javaslat 259. §-a, mely a kérdéses határozat végrehajthatóságát mondja ki, s a végrehajtás miként teljesítéséről intézkedik. A képviselőségnek tehát kötelességében áll a kivetett járulékok behaj- tásáról az által gondoskodni, hogy a késedelmes tagok ellen a végrehajtásért folyamodik, s azt a polgári eljárás szabályai szerint foganatosíttatja; ellenkezőleg erre ezer forintig terjedhető pénzbirsággal szorítandó. Habár a szövetkezeti tagok kivételes helyzete a járulék-kivetést általában indokolhatja, maga a kivetési mód kell hogy bizonyos tekintetben korlátoztassék, ha általában a csőd befeje- zését lehetlenné tenni s a társasági hitelezőket jogaik érvényesítésében igazolatlanul gátolni nem akarjuk. A javaslat a járulék-kivetést mint a csődhitelezők kielégítésének egyik módját azért fogadta el, mert e nélkül a korlátlan felelősségű szövetkezetek keletkezése merőben lehetetlenné válnék. Miután ugyanis az egyes szövetkezeti tagok a kiegyenlített társasági adósságokért a többi ssolidaris tagokat csak pro rata támadhatnák meg, igen természetes, hogy a kivetés elfogadása185 360. szám. nélkül korlátlan szövetkezetekbe csak olyanok lépnének, kiknek nincs mit koczkáztatni; ellen- ben a vagyonosabbak az ily egyesülésekbe való belépéstől méltán vonakodnának. Azonban más- részről a törvény a szövetkezetek hitelképességét maga rontaná meg, ha a hitelezőket in infinitum a kivetésre utalná. Ezért rendeli a javaslat 260. §-a, mely a másodszori kivetésről intézkedik, hogy ennek megtörténtével további kivetésnek helye nincsen. Ebből azután önként következik, hogy a másodszori kivetés után^a"csődeljárás befejezendő; hogy továbbá a hitelezők követelé- seiknek ki nem elégített részét, a kereskedelmi törvény értelmében, az egyes tagok ellen érvé- nyesíthetik. Végre a 258. §-ban foglalt szigorú intézkedés ellensúlyozásául meg kellett engedni az egyes" szövetkezeti tagoknak, hogy ezek^a bíróilag jóváhagyott járulék-kimutatást keresettel meg- támadhassák. E kereset a társasági viszonyból eredvén (actio pro socio), habár a képviselőség ellen intézendő, joghatálylyal a szövetkezet többi tagjai ellen bir; a mennyiben tehát felperes keresete folytán, a befizetéstől jogérvényesea felmentetik, a tartozatlan fizetés visszatérítését a többi tagoktól igényelheti. HARMADIK CZIM. Sommáseljárás. 262—265. §§. Az olcsóság és gyorsaság elvének, mely a jelen javaslat több intézkedésénél ismétel- ten hangsúlyoztatott, semmikép sem felelne meg a csődeljárás egész apparatusát oly esetekre is kiteijeszteni, midőn a tömeg a felmerülhető költségekkel arányban nem áll; vagy midőn a követelések minősége azon formalitásokat, melyek különbea szükségeseknek és czélszerííeknek mutatkoznak, feleslegessé teszi. Ezt tartva szem előtt, a javaslat bizonyos esetekben sommás, tehát a közönséges csődeljárásnál rövidebbet állapit meg, s azt a 262—264. §§-ban szabá- lyozza. Ily esetnek tekinti a 262. §. azt, ha a tömeg elegendő ugyan az eljárási költségek fedezésére, de nagyobb részben könnyen értékesíthető ingóságokból áll, vagy ha a kétségtelen előjoggal biró követelések, minden valószínűség szerint a közadós egész vagyonát felemésztik. Ez esetekben, miután egyrészről a meglévő tömeg a rendes eljárás valószínű költségeivel arányban nem állana; másrészről pedig a követelések minősége a formális eljárást nem is követeli, telje- sen indokoltnak látszik, a rendes eljárástól eltérőleg oly szabályokat felállítani, melyek a mel- lett, hogy az illetők érdekeit nem alterálják, az idő- és költségkímélést egyaránt lehetővé teszik. Tekintve azonban, hogy a kivételes eljárás, melyet a javaslat az érintett esetekre megállapít, a hitelezők jogait kétségtelenül megszorítja, szükségesnek látszott megkívánni, hogy a csődbíró- ság már a csődnyitási végzés hozatala alkalmával határozzon a felett, hogy az eljárásnak melyik neme szerint kívánja a csődből eredő jogviszonyokat rendezni, hogy tehát a csődhitelezők már eleve tudhassák, miszerint követeléseiket, a közönséges eljárástól eltérő módon kell érvé- nyésiteniök. Miután az eltérések az általános szabálytól, a bíróság önkényére nem bízhatók, szük- séges volt mindazon eltéréseket kijelölni, melyek a sommás eljárásnál előfordulhatnak. Ez törté- nik a javaslat 263. §-ában, melynek egyes pontjai részint a szükségtelen költségek megkimélé- sét, részint pedig magának az eljárásnak tényleges megrövidítését czélozzák, s félre nem magyarázható tartalmuknál fogva, bővebb indokolást alig kívánhatnak.360—361. szám. 183 Tekintettél arra, hogy a javaslat szerint a tömeggondnok az ügykezeléshez tartozó teendőket rendesen nem mind végezheti el egyedül, sőt több esetben egyenesen a választmány hozzájárulásának ki eszközlésére van utasítva, szükségesnek látszott a sommás eljárásban, mely- nél csődválasztmány nem választatík, meghatározni, hogy a választmánynak különben] szükséges hozzájárulása miként helyettesittessék. Ez a dolog természete szerint másként nem történhetik, mint ha a választmány hatásköre a hitelezek össszeségére ruháztatik; há tehát azon ügyletek, melyekhez különben a választmány hozzájárulása lenne szükséges, a csődhitelezők határozatához, illetőleg jóváhagyásához köttetnek; magától értetvén, hogy a hitelezőknek szabadságukban áll akár esetről esetre határozni, akár pedig a tömeggondnokot, az ügyletek kijelölése mellett egyszer mindenkorra felhatalmazni; mi a sommás eljárásban annál is inkább megtörténhetik, mert sem a vagyon minősége, sem a követelések természete, a tömeggondnok jogkörének különös korlátozását nem teszi szükségessé. Yégre miután a jelen javaslatnak mint leendő törvénynek sikeres életbeléptetése fon- tos átmeneti intézkedéseket tesz szükségesekké, melyek ideiglenes természetüknél fogva a tör- vény keretébe nem tartozhatnak, igy ezeknek megállapítása, mint a törvény életbelépési idő- pontjának meghatározása tekintetéből, az igazságügyi ministernek külön meghatalmazásra van szüksége. Budapest, 1879. október hó 23-án. Dr. Pauler Tivadar s. k., ___igazsdgügyminister. 361. szám. Törvényj avaslat, a védelmi adóról. I. FEJEZET. 1. §• A védelmi adót kötelesek fizetni: 1. a) azok, kik a hadi szolgálatra mindenkorra alkalmatlanoknak találtattak és mint ilyenek, az állítási lajstromokból törültetnek; b) azok, kik az utolsó korosztályban, vagy ebből való kilépésük után az állítási lajstromokba visszahelyeztetnek; 2. azok, kik az utolsó korosztályban vagy ebből való kilépésük után, a .véderőről szóló 1868: XL. törvényczikk 17. §-a értelmében felmentetnek, vagy az idézett törvény 40. §-ának c) pontja értelmében elbocsáttatnak; 3. azok, kik katonai szolgálati idejük eltöltése előtt oly testi fogyatkozás miatt bocsáttatnak el, mely az illetőt nem tette keresetképtelenné s kinél a testi fogyatkozás nem a katonai szolgálat teljesítésének következménye; 4. azon védkötelesek, kik a törvényszerű szolgálati idő eltelte előtt, az* osztrák-magyar monarchiából kiköltöznek. (1868: XL. törvényczikk 55. §-a.)184 361. szám. Azokra nézve, kik ezen törvény hatályba lépte előtt az 1., 2. és 3. pontok alatt emiitett helyzetbe jutnak, a védelmi adó fizetés kötelezettsége azon évtől fogva kezdődik, & melyben ezen törvény érvénybe lép. 2. §. A védelmi adó fizetésének kötelezettsége kiterjed: a) az 1. §. 1. és 3. pontjai alatt emiitett egyénekre nézve a törvényszerű szolgálati idő (védtörvény 4. §-a) mindegyik évére, melyet az illető még eltölteni köteles lett volna, azoa esetben, ha besoroztatott, illetőleg el nem bocsáttatott volna; b) az 1. §. 2. pontja alatt emiitett egyénekre nézve, a tizenkét évi szolgálati idő mind- azon éveire, melyek alatt az illetőnek felmentési vagy elbocsátási czíme fennáll; c) az 1. §. 4. pontja alatt emiitett védköteleseknél a tizenkét évi szolgálati idő mind- azon éveire, melyeket az illetőnek a védtörvény alapján még el kellett volna tölteni, akár alkal- masnak, akár alkalmatlannak találtatott a hadi szolgálatra. 3. §. Védelmi adót nem kötelesek fizetni: 1. a keresetképtelenek, a mennyiben egyszersmind vagyontalanok is; 2. a közsegélyben részesített szegények; 3. a véderőről szóló 1868: XL. törvényczikk 18-ik §-ában emiitett védkötelesek és a népfelkeléshez tartozók, azon évben, melyre szolgálattétélre behivattak. 4. §. A védelmi adó fizetésének kötelezettsége megszűnik; o) az adóköteles egyénnek halálával; 6) ha az adóköteles a közellátásban részesített szegények sorába jut; c) az osztrák-magyar monarchia egyik államterületéből a másikba való kiköltözés által, azon államterületre nézve, melyből az illető kiköltözött. 5- §• A védelmi adó czímén befolyó első sorban: 1. a rokkantak ellátásának javítására (8. §.); 2. a hadsereg, hadi tengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt havi díjasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak ellátására fordítandó. (9. §. a) Másod sorban az emiitett jövedelemnek egy része a mozgósítás esetében behívott állan- dóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak felsegélésére fog fordittatni. (9. §. b) A véderőről szóló 1868-iki XL. törvényczikk 18-ik §-a értelmében tábori szolgálatra behívott védkötelesek, továbbá a felhívott népfelkeléshez tartozók egyenlőknek tekintendők a. sorhadhoz, (haditengerészet) és honvédséghez tettleges szolgálatra behivottakkal. 6. §. A védelmi adó czímén befolyó jövedelemnek azon része, mely az 5. §. 1-ső és 2-ik pontjaiban megjelelt czélokra van rendelve, a pénzügyminister által kamataival együtt, mint különálló- alap kezelendő. Ezen alaphoz a magyar korona országai újonczjutalékuk arányában járulnak ez idő- szerint évenkint 857,470 o. é. frttal.861. szám. 185 7. §. A 6. §. értelmében alakított alap feletti rendelkezés joga a honvédelmi ministert illeti, egyet értőleg a közös hadügyi ministerrel. Háború esetén ezen alap az e törvényben kitűzött czélokra egészben is kimeríthető. 8. §. A rokkantak ellátásának javítása eszközöltetik : 1. A hadsereg, haditengerészet és honvédség azon egyéneinél, kik az 1875 : LI. törvény- czikk alapján jutottak és ezentúl jutni fognak katonai ellátásba, esetről esetre kegyelmi uton adományozandó személyes pótlék által, ha szenvedett sebesülések vagy hadi fáradalmak következ- ményei rendkívüli figyelembe vételt igényelnek, és ha az érdekeltnek ellátási illetéke, ezerkétszáz forint Összeget meg nem halad, a sebesülési pótdíjt ide nem értve. 2. A hadsereg, haditengerészet és honvédség azon egyéneinél, kik katonai ellátásba az 1875 : LI. törvényczikk életbelépte előtt jutottak, eddigi ellátási illetékeikhez százalékos pótléknak engedélyezése által, és pedig: a) a korábbi nyugzsoldos (nyugzsold-igényüket fentartó) rokkantak állományához tartozó altiszteknél, közkatonáknál és ezekkel egyenlő rendfokozatú katonai személyeknél, a nekik járó nyugzsoldbeli illeték 50 százalékával; b) azon havi díjasoknál, kiknek az élőbb fenállott szabályok értelmében megszabott eddigi katonai nyugdíjuk ezer forintra nem terjed, az 500 frtig terjedő nyugdíj 20 500— 800 „ „ „ 15 800—1000 „ „ 10 százalékával. A 2. 6) pontra nézve azonban elvül szolgál, hogy habár a százalék szerinti számítás magasabb összeget eredményezne is, a megjavított nyugdíj egyfelől az ezer forintnyi összeget, másfelől pedig azon összeget semmi esetben nem haladhatja túl, mely az ugyanazon díjosztály- zatbeli egyenlő rendfokozatuakat, az ily díjosztályzatba nem tartozó havi díjasoknál pedig az egyenlő illetéküeket, az 1875 :LI. törvényczikk értelmében és a jelenleg érvényben levő havi díjtételek alapján illetné. Ha a díjosztályzatokba tartozó havi díjasok évi nyugdíja háromszáz forintnál kevesebb az háromszáz forintra még akkor is felemelendő, ha a százalék szerinti számítás eredménye annál kisebb összeg volna. 9. §. Külön törvény által fog szabályoztatni: a) azon eljárás, mely a hadsereg, haditengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt havi díjasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak ellátásánál lesz követendő; továbbá &) azon módozat, mely alatt a mozgósítás esetén behívott állandóan szabadságoltak, tar- talékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak segélyezése lesz eszközlendő. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 24186 36Í. szám. II. FEJEZET. 10. §. A védelmi adó évenkénti adótételei a következők: 1. Három forintot fizetnek: á) a mezőgazdasági és a gyárakban, kereskedelmi- és ipazttzletekben és vállalatokban cseléd minőségben alkalmazott egyének; b) a napszámosok. 2. Négy forintot fizetnek: a) a házi cselédek; b) gyárakban, kereskedelmi- és iparüzletekben és vállalatokban alkalmazott segédek és segédmunkások, ha 40 írtnál több havi díjt nem húznak, vagy ha darabszámra dolgoznak; c) a napidíjasok évi vagy havi állandó fizetést nem húzó Írnokok és általában az Írás- beli, számviteli vagy felügyelői teendőket valamely üzletben, vállalatban, vagy intézetben állandó alkalmazás nélkül végző egyének; d) állandó üzlethely nélkül működő házalók. 3. Hat forintot fizetnek: a) segéd nélkül dolgozó Önálló,,kézmíí-iparosok; &) kis és nagy községekben segédekkel dolgozó kézmü-iparosok; 4. azon védkötelesek, kik az 1875: XXIX. törvényczikk 2. §-a, illetőleg az 1875: XLVII. törvényczikk 13. §-a értelmében a kereseti adó II. és III. osztályába mint családfők vagy mint családtagok tartoznak, vagy az 1875: XXVII. törvényczikk értelmében a bányaadó alá esnek, védelmi adó czímén fizetnek a reájuk, illetőleg a családfőre a megelőző évben bárhol kivetett összes állami egyenes adók és földtehermentesitési járulék alapján. 5 frtot, ha az adóalap 50 frtnál nem nagyobb; 10 „ „ „ „ 50 „ nagyobb, de 100 frtot meg nem halad; 20 ,, „ „ „ 100 j; » n 500 „ „ „ n 40 „ „ „ „ 500 „ „ „ 1000 „ „ „ „ 80 „ „ „ „ 1000' „ „ „ 3000 „ „ „ s „ 100 „ „ „ „ 3000 frtot meghalad. 5. Azon védkötelesek, kik az 1875 : XXIX. törvényczikk 2. §-a és az 1875 : XLVII. törvényczikk 13. §-a értelmében, a keresetadó IV. osztálya alá, mint családfők vagy mint család- tagok tartoznak: védelmi adó czímén fizetnek a reájuk, illetőleg a családfőre a megelőző évben kivetett összes egyenes államadó és földtehermentesitési járulék alapján: 5 frtot, ha az adóalap 50 frtnál nem nagyobb; 10 „ „ „ „ 50 „ nagyobb, de 100 frtot meg nem halad, 20 „ „ „ „ 100 „ , „ 200 „ „ „ 40 „ „ „ „ 200 „ „ „ 400 „ „ „ 80 „ „ „ •; 400 „ „ „ 800 „ ;; „ „ 100 „ „ „ „ 800 frtot meghalad. , A most meghatározott módon adó alá vonatnak azon védkötelesek is, kik az 1875: XXIX. törvényczikk 5. §-ának 3. d) pontja értelmében, a kereseti adó IV. osztálya alól fel vannak mentve, adóalapul vétetnek azon adóösszeg, melyet fizetni tartoznának, ha adómentesség- ben nem részesittettek volna.361. szám. 187 11. §• A 10. §. értelmében évenkint kivetett védelmi adót rendszerint st védköteles tartozik fizetni. Kivétetnek a 10. §. 1. a) 2. a) és b) pontjai alatt felsorolt védkötélesek, kiknek adó- ját a munkaadók fizetik, ezeknek jogában állván az általuk fizetett adót, a védköteles egyén béréből levonni. A 10. §. 4. és 5. pontjai alatt emiitett, s mint családtagok, adó alá vont védkötelesek adóját, a családfők fizetik. 12. §. Azok, kiknek a törvényszerű szolgálati idő eltelte előtt a külföldre költözködés meg- engedtetik, (1. §. 4.) tartoznak a védkötelezettség hátralévő éveire, a 10. §. értelmében kivetett védelmi adót a kiköltözködési engedély átvétele előtt egyszerre lefizetni. 13. §. A védelmi adó kivetésére nézve a következők rendeltetnek: 1. A községek (városok), járási szolgabirák és kir. adófelügyelők, a pénzügyminister által meghatározott módon nyilvántartják a védelmi adó alá tartozó egyéneket. 2. A törvényhatósági joggal felruházott városok és az önálló sorozási járást képező rendezett tanácsú városok polgármesterei, valamint a járási szolgabirák kötelesek az 1880. évtől kezdve: a) az évenkinti fősorozás befejezte után azon védkötelesekről, kik az újoncz-állitás évében a felhívott korosztályokba tartoznak és ezen törvény rendelkezései alá esnek, az ezekre vonatkozó állítási lajstromok segélyével és a védkötelesektől záros határidő alatt bekivánandó adatok alapján a pénzügyminister által a honvédelmi ministerrel egyetértőleg meghatározott módon és határidőben kimutatásokat készíteni és azokat az illetékes kir. adófelügyelőnek megküldeni; b) a fősorozást követő május hó 1-től kezdve az év végéig liavonkint azon védköte- leseket, a kik az utóállitások alkalmával az 1. §-ban említett okok valamelyikéből a tettleges hadiszolgálatra nem köteleztettek, az a) pont alatt körülirt módon a királyi adófelügyelőnek kimutatni. 3. Mindazon védkötelesek, kik az 1880. évtől az újoncz-állitás évében a felhívott kor- osztályok valamelyikébe nem tartoznak, azonban ezen törvény rendelkezései alá esnek, kötelesek mindaddig, mig a 2. §. értelmében adófizetési kötelezettségük tart, minden év február havában azon községnél (városnál), hol állandóan tartózkodnak: a) polgári állásukat, b) lakásukat/ c) azon sorozó járás, illetőleg azon község nevét, melyben az 1. §-ban felsorolt okok valamelyikéből a hadi (hadtengerészeti) vagy honvédségbeli szolgálat alól mentesek; d) azon évet, melytől fogva a felmentés számítandó bejelenteni és é) a reájuk a megelőző évben kivetett egyenes államadók összegét hitelesen kimutatni. 4. A községek (városok), a melyeknél a 3. pontban emiitett bejelentések történtek, kötelesek az ily módon bejelentett védkötelesekről a 2. a) pont alatt körülírt kimutatásokat össze- állítani és a védköteleseknek állandó lakhelyére nézve illetékes kir. adófelügyelőnek legkésőbb márczius hó végéig megküldeni, egyúttal pedig a sorozást teljesített várost vagy szolgabírót az illető kimutatás kivonatának közlése mellett oly czélból értesíteni, hogy az ezen körülményt az illető nyilvántartásban jegyezze fel. A sorozást teljesített városnak vagy szolgabírónak érte- 94*188 361. szám. sitése elmarad, ha a védkötelesnek állandó lakhelye egyszersmind illetőségi helye is, és ez Utóbbi hely oly város, mely önálló sorozási járást képez. — Ez esetben a nyilvántartást eszközli maga azon város, hol a védköteles jelentkezeti. 5. A kir. adófelügyelő kiveti a városok, szolgabirák és községek kimutatásaiban foglalt és általa helyességükre nézve megvizsgált adatok alapján a védelmi adót, és intézkedik, hogy a kivetési lajstromok a község (város) házánál nyolcz napon át közzé tétessenek, azon czélból, hogy azokat mindenki megtekinthesse és észrevételeit megtehesse. 14. §. A kivetési lajstromoknak közzétételére kitűzött nyolcz napi határidőnek lejártától szá- mítandó 15 nap alatt a védelmi adó kivetése ellen fellebbezésnek a törvényhatóság közigazgatási bizottságához van helye. Két egyenlő végzés esetén további felebbezésnek helye nincs. Ellenkező esetben a bizottsági végzés kézhez vételének napjától számított 15 nap alatt felszólamlás intézhető a pénzügyministerhez. A kir. adófelügyelő vagy helyettese köteles a köz- igazgatási bizottság által hozott mindazon végzéseket, melyek a jelen törvénybe ütköznek, vagy az államkincstár érdekeit sértik, a pénzügyministerhez fellebbezni. Ezen kérdésekben a pénzügyminister a honvédelmi ministerrel egyetértőleg, harmadik fokban és véglegesen határoz. 15. §. Az 1879. évre járó védélmi adónak kivetése szintén a megelőző 13. és 14. §§-ban körülírt módon történik, azon módosítással azonban, hogy ezen évre vonatkozólag azon határidő- ket, melyek alatt a 13. §. 2. és 4. pontjaiban emiitett kimutatások beküldendők és az ugyanazon szakasz 3. pontjában emiitett bejelentések megteendők lesznek, a pénzügyminister, a honvédelmi ministerrel egyetértőleg rendeleti uton fogja megállapítani. 16. §. Oly esetekben, midőn a 13. §. 3. pontja alatt emiitett védkötelesek védelmi adó-kötele- zettségük ideje alatt elhalnak, kötelesek szülőik, gyámjaik, esetleg nejeik az elhalálozástól szá- mított 30 nap alatt, az illető e czélra bélyegmentesen kiállítandó halotti bizonyítványt azon község elöljáróságának (város polgármesterének) bemutatni, mely község vagy város az elhalt védköte- lesnek illetőségi helye volt. A község (város) feljegyzi ezt saját nyilvántartásában és egyúttal jelentést tesz a kir. adófelügyelőnél. 17 §• A védelmi adó után sem földtehermentesitési járulék, sem törvényhatósági vagy községi pótlék nem vethető ki. 18. §• Az 1879. évre járó védelmi adó az 1880. évi április hó 1-ső napján esedékes és egyszerre fizetendő le. Az 1880. évtől kezdve évről évre kivetendő védelmi adó azonban mindig az adó-évet követő év január hava első napján esedékes, és szintén egyszerre fizetendő le. Azon védköteles, a ki védelmi adóját, ugy szintén azon munkaadó vagy családfő, a ki cselédjére, munkására, illetőleg családtagjára kivetett védelmi adót (11. §.), annak esedékessége napját követő hó közepéig le nem fizeti, a hátralékban maradt összeg után a közadók kezelé- séről szóló 1876 : XV. törvényczikk 41-ik §-a értelmében, évi 6% késedelmi kamatot fizetni köteles. \361. szám. 189 19< §* A védelmi adó elkönyvelésére, beszedésére és behajtására nézve érvényesek a köz- adók kezeléséről szóló 1876: XV. törvényczikknek az egyenes adókra vonatkozó határozmányai. 20. §. Azon védkötelezett, a ki a 13. §. 3. pontjában körülirt bejelentést elmulasztja, vagy a községtől (várostól) bekivánt adatokat a kitűzött határidőben be nem szolgáltatja, azon évre, melyben a mulasztási elkövette, a beszámítás mérvéhez képest a védelmi adó háromszoros egész hatszoros összegének megfelelő pénzbirsággal; azon községi előljáró (városi polgármester) vagy járási szolgabíró, a ki a 13. §. 1. pontjában emiitett nyilvántartást nem az előirt módon vezeti, vagy a 13. §. 2. és 4. pontjaiban megjelelt kimutatásokat nem a meghatározott módon készíti, ▼agy az azok beküldésére kitűzött határidőt meg nem tartja, végre azon szülő, gyám, vagy nő, ki a 16. §-ban említett halotti bizonyítványt a kitűzött határidőben be nem mutatja, 5—50 frtnyi pénzbirsággal büntettetik meg. A pénzbirságot a kir. adófelügyelő végzésileg szabja ki, fellebbezéssel a közigazgatási bizottsághoz lehet folyamodni. * 21. §. Ha a védkötelezettek megbüntetése feljelentés következtében történt, a birságnak egy harmad része a feljelentőt illeti. 22. §. Oly esetben, midőn a védkötelezettre kirovott pénzbírság az elmarasztaltnak vagyon- talansága miatt egészben vagy részben be nem hajtható, a pénzbírság helyett az elzárás bünte- tetése alkalmazandó akkép, hogy minden be nem hajtott tiz forint után egy-egy napi elzárás essék, tíz forint aluli összeg teljes tiz, forintnak vétetvén. Az elzárási büntetés alkalmazását a kir. adófelügyelő indokolt javaslatára, a törvény- hatósági közigazgatási bizottság határozza el. 23. §. Ezen törvény intézkedései által a véderőről szóló 1868: XL. törvényczikk 56. §-a módosittatik. 24. §. Ezen törvény kihirdetése után azonnal lép életbe és az 1879. évre is érvényes; végrehajtásával a pénzügyminister és a honvédelmi minister bízatnak meg. Budapesten, 1879. évi október 30-án. Gróf Szapáry Gyula s, k.f m. kir. pénzügyminister.Í90 361. szám. Melléklet a 361. számú irományhoz. Indokolás. „a védelmi adóról" szóló törvényjavaslathoz. A véderó'ró'l szóló 1868: XL. törvényczikk 56. §-a értelmében oly védkötelesek, kik valami Iliányosság miatt a sorhadi, hadtengerészeti vagy honvédségbeli szolgálatra be nem Boroztathattak, valamint azok is, kik családi tekintetekből ideiglen felmentették és a kikre, mint póttartalékosokra a szolgálatteljesités sora nem került, vagyonosságukhoz és keresetképessé- gükhöz képest a rokkant katonák eltartására katonasági díjt tartoznak fizetni. A védtörvénynek ezen külön törvény által szabályozandó volt intézkedése eddig még nem lépett életbe. Kiindulva a védtörvényben kimondott ezen elvből, a honvédelmi ministerrel egyetértő- leg a jelen előterjesztésemmel egy új adónemnek védelmi adó czímén leendő behozatalát hozom javaslatba. Ezen új adó alá tartoznának, mindazon védkötelesek, kik testi fogyatkozás vagy családi tekintetekből a hadi szolgálat alól mentesek. Részemről ugyan nem csak igazságosnak, hanem méltányosnak is tartom, hogy azok, kik néha csekély okokból, mint például azért, mert testmértékük a szabályszerűen megállapított mértéknél alacsonyabb, vagy más hasonlóan csekély okból a hadi szolgálatra nem alkalmasak, de különben munkaképes egyének, a katonai szolgálat alól fel vannak mentve, mérsékelt adót fizessenek, azon könnyebbség fejében, melyben részesül- nek az által, hogy a reájuk nézve kétségkívül terhesebb katonai szolgálatot teljesíteni nem tartoznak; mihez hozzájárul azon körülmény is, hogy az ezen külön adó fizetésére kötele- lezendő egyének életkoruk javában állván, fokozott keresetképességüknél fogva is ezen külön adót könnyen fogják elviselhetni. A védelmi adóról szóló törvényjavaslat két fejezetből áll. Az első fejezet szól a védelmi adó alá tartozó egyénekről, az adófizetésit kötelezettség tartamáról és megszűnéséről, továbbá az adómentességekről, végre a védelmi adóczímén befolyó jövedelmek rendeltetéséről, és a rokkantak ellátása megjavításának módozatairól. A második fejezet tárgyalja a védelmi adó kivetésének, nyilvántartásának, beszedésének és behajtásának módozatait. Javaslatom szerint védelmi adót tartoznak fizetni: 1. azok, kik az utolsó korosztályban vagy abból való kilépésük után hadi szolgálatra alkalmatlanoknak találtatnak; 2. azok, kik családi tekintetekből a hadiszolgálat alól felmentetnek, vagy elbocsáttatnak; 3. azok, kik katonai szolgálatidejök eltöltése előtt oly testi fogyatkozás miatt bocsát- tatnak el, mely az illetőt sem keresetképtelenné nem tetíe, sem pedig a hadi szolgálat teljesítésé- nek következménye;161. szám. l(Jl 4. azok, kik a törvényszerű szolgálati idő eltelte előtt, az osztrák-magyar monarchiából kiköltöznek. Az adóköteles egyének megjelölésénél két irányban tér el javaslatom a védtörvény intézkedésétől, az egyik eltérés az, hogy javaslatom az adókötelesek sorába 3. pont alatt fölvesz oly egyéneket, kiket a védtörvény nem emlit, ellenben a póttartalékosokat az adókötelezettség alól fölmenti, holott azokat a védtörvény az adókötelesekhez számítja. Ezen eltéréseket igazolja, hogy a katonai szolgálatból elbocsátott, különben keresetképes egyén a törvényszerű szolgálati idő hátralevő éveiben ugyanazon könnyebbségben részesül, melyben részesülnek a hadképtelenség miatt, vagy családi tekintetekből felmentett védköteles egyének; s hogy továbbá a póttartalékosok az esetben, ha háború idején a sorhad vagy honvédség kiegészítésére hadi szolgálatra behivattat- nának, vérrel és pénzzel adóznának az államnak, mi az osztó igazsággal nem volna összeegyez- tethető. Megjegyzem itt, liogy ily adó Helvétia egyes kantonjaiban már évek óta van érvény- ben, és legújabban — 1878. évben kiterjesztetett a szövetség egész területére. A törvényjavaslat az adófizetési kötelezettség tartamát oly módon állapítja meg, liogy az adóköteles a tizenkét évi szolgálati idő mind azon éveire tartozzék adót fizetni, mely években a helyett, hogy a sorhadnál vagy honvédségnél szolgált volna, a tényleges szolgálat alól mentes volt. A védelmi adónak rendeltetését illetőleg, javaslatom oda terjed, hogy az ezen adó czímén befolyó jövedelem első sorban: 1. a rokkantak ellátásának javítására, és 2. a sorhad, haditengerészet és honvédség állományához tartozott — az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt havidíjasok és legénység gyámoltalan Özvegyeinek és árváinak eltartására fordittassék. Másod sorban az emiitett jövedelemnek egy része a mozgósítás esetén behívott állan- dóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak felsegé- lésére fog fordíttatni. A jövedelem maradványa a magyar államkincstárt illeti. Az 1. és 2. pontok alatt emiitett czélokra szánt jövedelem külön álló alap gyanánt fog a pénzügyminister által kezeltetni, és az ezen alap feletti rendelkezés jogát a honvédelmi minister fogja gyakorolni, egyetértŐleg a közös hadügyministerrel, azon elvek szem előtt tartása mellett, melyeket a javaslat 8. §-a felállít. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával történt meg- állapodás szerint az emiitett alapba egyelőre évenkint két millió forint fog a monarchia mind- két államából beszolgáltatni, és pedig az 1873: .XXXVII. törvényczikkben megállapított ujoncz- jutalék arányában, mely számítás szerint a magyar korona országaira évenkint 857,470 frt fog esni. Azon intézkedések, melyek a rokkantak ellátásának mérvére nézve hozatnak javaslatba, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértŐleg állapíttattak meg, és azoknak czélja oda terjed, hogy a rokkantak sorsa feljavittassék; elvül mondatván ki, hogy azoknak, kik az 1875: LI. törvényczikk alapján részesittetnek katonai ellátásban, csak rendkívüli körülmények között/nyugdíjaikhoz személyi pótlék kegyelmi úton engedélyezhető. A mozgósítottak családjainak felsegélésénél követendő eljárás módozatait külön törvény fogja szabályozni, dé az ez iránti törvényjavaslatot csak akkor leszek képes benyújtani, ha ismeretesek lesznek ezen most benyújtott törvényjavaslat pénzbeli eredményei, melyekre most teljesen megbízható adatok nem állnak rendelkezésemre.192 361. szám. A törvényjavaslat Il-ik fejezete megállapítja a védelmi adó évi adótételeit, az adó- kivetés, nyilvántartás, beszedés és behajtás módját. — Az adótételek mérve oly módon hozatik javaslatba, hogy az adókötelesek — vagyonosságukhoz és keresetképességükhöz képest — a reájuk vagy szülőikre kivetett egyenes adók alapján rovassanak meg védelmi adóval. Az adó- tételek minimuma három forintban, azok maximuma száz forintban állapittatott meg. Áttérve már most a törvényjavaslat részleteire, megjegyzem, hogy az 1. §. azon egyéneket sorolja fel, kik a védelmi adó alá tartoznak, a 2/ §. meghatározza az adófizetési kötelezettség tartamát, a 3. §. megállapítja azon eseteket, melyekben a védkötelesek ezen adó alól fel vannak mentve, és a 4. §. felsorolja az adófizetési kötelezettség megszűnésének eseteit. Az 5., 6. és 7. §§-ok körülírják a védelmi adó czímén befolyó jövedelmek rendeltetését és meghatározzák, hogy a rokkantak ellátására alakítandó külön alap feletti rendelkezés joga a honvédelmi ministert illeti, egyetértőleg a közös hadügyministerrel. A 6. §. megállapítja egyúttal azon összeg mennyiségét, melylyel a magyar korona országai a rokkantak alapjához hozzájárulni fognak. Ezen alapba ugyanis a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányá- al történt megállapodás szerint, a monarchia mindkét államából egyelőre évenként 8.000,000 frt lesz befizetendő, és pedig az 1873: XXXVII. törvényczikkben meghatározott iijonczjutalék arányában. Ezen. megállapodáshoz képest a magyar korona országai 857,470 frttal, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 1.142,530 frttal fognak az említett alaphoz évenkint járulni, — a hadseregbe besorozott katonák ellátásáról lévén szó, méltányosnak tartom, hogy azon arány vétessék alapul, mely szerint az újonczok besoroztatnak. A 8. §. meghatározza a rokkantak ellátása javításának módozatait. Ezen módozatok megfelelnek az igazság követelményeinek és azon czélnak, melyet a törvényhozás a katonasági díj behozatala által elérni kívánt. A 10. §. megállapítja az adókötelesek keresetképességéhez és vagyonosságához képest az adótételeket, és pedig oly módon, hogy azok) kik a kereseti adó I-ső osztálya alá tartoznak, állandó Összegekkel, azok pedig, kik a többi egyenes adók alá tartoznak, a reájuk vagy azok szülőire kivetett egyenes adók alapján állandó tételíí ugyan, de bizonyos fokozatok szerint emelkedő összegekkel vétessenek adó alá. Az adóztatás ezen módozata lehetővé teszi, hogy az adó kivetése az egyenlő teher- viselés elvének megfelelőleg eszközöltethessék. A 11. §. meghatározza, hogy a védkötelesnek munkaadója, vagy a szülői hatalom alatt álló védkötelesek adóját a szülők, illetőleg a családfők tartozzanak az adót fizetni. Ezen intézkedés okvetlenül szükséges arra, hogy az adónak befolyása biztosíttassák. Ugyanez czélja a 12. §-ban foglalt intézkedésnek is. A 13., 14. és 16. §§-ok megállapítják az adó kivetésének és az adókötelesek elhalá- lozása esetén követendő eljárásnak módozatait. A 15. §. azon kivételes intézkedéseket foglalja magában, melyek az 1879. évre járó Tédelmi adó kivetésére nézve szükségesek.361. szám. 193 A 17. §-ban foglalt intézkedést szükségessé teszi ezen új adónak külön rendeltetése, és az arra való tekintet, hogy az adóköteles egyén mértéken túli megterheltetéséktől óvas- sék meg. * A 18. §. megállapítja a védelmi adó esedékességének idejét. Ezen határidő az adó- évet követő év első napjára tétetik azon okból, mert ily módon elkerülhető lesz az, hogy oly adóköteleseknél, kik az adóév közben hadi szolgálatra behivatnak, s így reájuk nézve az adóz- tatás czíme megszűnik, az általuk már befizetett adó ismét visszafizettessék. A javaslatnak ezen intézkedésére való tekintetből szükséges is volt a [törvénynek érvényét az 1879. évre is kiterjeszteni, minthogy különben| az ez adó| czímén várható bevétel csak az 1881-ik évben érvényesülne, de különben a^hadiszolgálat alól felmentettek fizetési kötelezettségét kimondván már az 1868: XL. t. cz., nincs benne semmi igazságtalanság, ha ezen fizetési kötelezettség most végleg megállapittatván, az már az 1879-ik évre terjesztessék ki; tekintettel azonban a kivetéssel járó nehézségekre az 1879. év után fizetendő adó 1880. ápril 1-én lenne esedékes, az 1880. évre fizetendő adó 1881. év január 1-én lenne esedékes, de fbefizetendő az adókeze- lésről szóló törvény értelmében azon év február 15-dike előtt, mely határidőn túl ez után késedelmi kamat fizetendő úgy, mint a többi egyenes adók után. A 19. §. rendeli, hogy [a védelmi adónak könyvelése, beszedése és behajtása az egyenes adók módjára történjék. _____A 20. 21. és 22. §-okban foglalt és a védelmi| adó fkivethetésének meghiúsítására irányzott mulasztások megbüntetését tárgyazó intézkedések szükségesek, ha az adókivetés sikerét biztosítani akarjuk. Ezen intézkedések egyébiránt más adótörvényeinkben is foglalnak helyt, A mi végre az ezen adó czímén várható bevételeket illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy a honvédelmi minister által rendelkezésemre bocsátott adatok szerint az adókötelesek száma átlagban évenkint 76,615, lehagyva ezekből a póttartalékosokat, lehagyva a munkakép- telen és vagyontalanokat, az átlag évenkint 70,000 főre tehető, kik a tizenkét évi szolgálati időtartamra való tekintettel évenkint 840,000 főre emelkedvén, az adótételt átlagban 4 forintjával véve fel: évenként ....................3.360,000 forintot fizetnének, mely összegből a fentemiitett alapba....... . 857,470 forint beszolgáltatandó lesz, s igy a mozgósítottak családjainak felsegélésére és állambevétel czímén...............2.502,530 forint fenmaradna. Ezen Összeget kerek számban harmadfél millió forinttal az 1880. évre benyújtott államköltségvetés fedezeti részébe „védelmi adó" czímén fel is vettem. Budapesten, 1879. október hó 30-án. Gr. Szapáry Gyula s. k, m. kir. p érmigyminitter. KÍPVH. IROMÁNY. 1Ő78—81. X. KÖTET.19$ 326. szám. 362. szám. Törvényjavaslat, a ser-, szesz- és czukortermelés után fizetendő fogyasztási adónak, Martinschizza, Buccari, Portoré, Zengg és Carlopago vámkülzetekbe való behozataláról. i. §. Martinschizza, Buccari, Fortoré, Zengg és Carlopago vámkülzeteknek az általános osztrák- magyar vámterületbe való bevonása napjától kezdve, ezen vámkülzetekben az égetett szeszes folyadékok behozatalánál eddig alkalmazott adóztatási mód megszüntettetik. 2. §• Ellenben ugyanazon naptól fogva a nevezett vámkülzetekben a sör-, égetett szeszes folyadékok és belföldi anyagokból készült czukor termelése után fogyasztási adó szedetik. Ezen fogyasztási adók kiszabása, beszedése, hitelezése, visszatérítése és ellenőrzése tekintetében, a magyar államterület egyéb részeiben érvényes törvények és szabályok lépnek életbe. 3. §. A felsorolt fogyasztási adók iránt fennálló szabályok ellen elkövetett kihágások bünte- tésére nézve, a magyar államterület egyéb részeiben érvényben levő törvények és szabályok Martinschizza, Buccari, Portoré, Zengg és Carlopagó vámkülzetekre is kiterjesztetnek. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg. Budapest, 1879. október 29-én. Gr. Szapáry Gyula s. k., *». Jfcir, pénzügyminUter. -362—36S. Mám. 195 Melléklet a 362. számú irományhoz. Indokolás, „a ser-, szesz- és czukorfogyasztási adóknak, Martinschizza, Buccari, Portoré, Zengg és Carlopago vámkíilzetekbe való behozataláról" szóló törvényjavaslathoz, Martinschizza, Buccari, Portoré, Zengg' és Carlopago vámkülzeteknek az általános magyar- osztrák vámkülzetbe szándékolt bevonatása feltétlenül szükségessé teszi, hogy a vámkülzetekben a ser-, szesz és czukortermelés után fizetendő fogyasztási adók, ugyanazon mérvben és módon, a mint azok a vámterület egyéb részeiben szedetnek, behozassanak. Minthogy pedig a nevezett vámkülzetekben eddig az égetett szeszes folyadékok után be- hozataluk alkalmával szedetett a fogyasztási adó, ezen adóztatási mód önértelmüleg a bevonatás napjától kezdve megszüntetendő lészen. E czélra az osztrák cs. kir. pénzügyministeriummal egyetértőleg, a mellékelt törvény- javaslat alapittatott meg, melyet szerencsém van alkotmányos tárgyalás végett azon tisztelet- teljes megjegyzéssel bemutatni, hogy a 2. §-ban foglalt azon intézkedés, mely szerint az emiitett fogyasztási adók kiszabása, beszedése, hitelezése, visszatérítése és ellenőrzése tekintetében az általános magyar-osztrák vámterület egyéb részeiben érvényes törvények és szabályok Martin- schizza, Buccari, Portoré, Zengg és Carlopago eddigi vámkülzetekre is kiterjesztetnek, az 1878. évi XX. törvényczikkben alapszik. Budapesten, 1879. október 29-én. Gr. Szapáry Gy ula s. k., m. kir. pénsügyministw. 303. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, gr. Forgách Antal képviselő mentelmi ügyében. A balassa-gyarmati kir. törvényszék 1879. május 28-án 1096. sz. kérvényével meg- kereste a t. képviselőházat, hogy gr. Forgách Antal képviselő mentelmi jogát, az ellene emelt állítólagos birói zártörés által elkövetett sikkasztás bűnténye miatt megindítandó fenyítő eljárás foganatba vétele czéljából függeszsze fel. 25*196 363—365. szám. A t. ház ezen kérvény folytán az ügyiratokat jelentéstétel végett a mentelmi bizott- sághoz utasította. Mielőtt azonban a mentelmi bizottság ezen ügyet tárgyalta volna, ugyancsak a balassa-gyarmati kir. törvényszék 3865/879. sz. megkeresvényében, miután időközben gr. Forgách Antal képviselő ellen a fenyitő eljárás jogerős birói végzéssel tárgyi tényálladék hiányából megszüntettetett, — kéri a t. házat, minden további intézkedés mellőzésével, az ügyiratok visszaküldésére. A mentelmi bizottság a t. ház október 23-án hozott határozatával ezen ügyet tárgyalván, véleménye oda terjed: hogy a balassa-gyarmati kir. törvényszék fenti számú megkeresvényéhez képest, gr. Forgách Antal képviselő mentelmi ügyére vonatkozó iratok, minden további intézkedés mellő- zésével nevezett kir. törvényszékhez visszaküldessenek. Budapest, 1879. október hó 31-én. Szathmáry Miklós s. k., Szlávy Olivér s. k, bizottsági elnök. bizottsági előadó. 364. szám. Indítvány. Válasszon a t. képviselőház egy huszonegy tagból álló közigazgatási bizottságot. Budapest, 1879. november 5-én. Beadja: Tisza Kálmán s. h, mint belügyminister. 365. szám. Törvényjavaslat, a Szörény megyei ideiglenes közigazgatási rendszernek három évre való fentartásáról szóló 18TT. évi IV. törvényczikk hatályának további három évre való kiterjesztése iránt. i.§. A Szörény megyei ideiglenes közigazgatási rendszernek három évre való fentartásáról szóló 1877. évi IV-ik törvényczikk hatálya további*három évre kiterjesztetik. 2. §. Ezen törvény végrehajtásával a ministerium bizatik meg. Budapesten, 1879. november 5. Beadja: Tisza Kálmán s. k., mint beliigyminüter.365. szám. 19T Melléklet a 365. számú irományhoz. Indokolás, „a Szörény megyei ideiglenes közigazgatási rendszernek három évre való fentartása iránt alkotott 1877. évi IV. törvényczikk hatályának további három évre való kiterjesztéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1877. évi IV. t. cz. értelmében Szörény megyének külön önálló törvényhatósággá való szervezése három évre elhalasztatván, felhatalmaztattam, hogy Szörény megyét ezen három évre, a jő közigazgatás igényeinek megfelelőleg úgy rendezzem, hogy ezen ideiglenes szervezet, a régi állapotból a végleges szervezetre helyes átmenetet képezzen. Ezen törvény alapján Szörény megye ideiglenes új szervezésének eszközlésére a kellő intézkedések megtétetvén, az 1870 : XLII. t. cz. 57. §-ában elősorolt tisztviselői állomások, minthogy azokra alkalmas egyének a megyében nem találtattak, legnagyobb részben az ország más törvényhatóságaiból kiszemelt, a kellő nyelvismerettel biró alkalmas egyénekkel töltettek be. A tisztikar megalakítása után az ezredközségi képviselőkkel, kik az 1870 : XLII-ik t. cz. 91. §-ában felsorolt közgyűlési teendők teljesitésére, az 1873-ik évi XXVIII. t. cz. 10. §-a szerint hivatva vannak, az alakuló megyei közgyűlés 1877. évi junius hó 1-én megtartatott. Ezen közgyűlés, a közigazgatási bizottságnak választás alá eső 10 tagja közül 5 tagot a megye bizottságát képező ezredközségi képviselők közül megválasztván, a másik 5 tagot pedig a királyi biztos kinevezvén, ekként 1877. év augusztus hó 3-ik napján a közigazgatási bizottság is megalakult. A fentebb emiitett alakuló megyei közgyűlés az 1870-dik évi XLII. törvényczikk 91-ik §-ának Szörény megyében az ideiglenesség alatt is érvényesíthetett pontjaihoz képest tervezetet dolgozott ki: а) a megyének szolgabírói járásokra osztásáról; б) a tisztikar, a segéd, kezelő és szolgaszemélyzet létszámáról, hatásköréről, a munka felosztásáról, a fizetések mennyiségéről, a napidíjak fokozatáról; c) az árvaszék szervezéséről és az árvaügyeknek a törvényszéktől átvételéről; mely munkálatok általam jóváhagyatván, életbe léptettettek.198 365. szám. Az 1873. évi XXVII. t. cz. 14-ik §-a azon rendelkezésének, mely szerint a létező köz- ségi képviseletek és elöljáróságok az ezen törvény kihirdetését követö három év leteltéig eddigi szervezetükben fentartatván, ezen három év letelte után, a községek képviselete és elöljárósága az 1871. évi XVIII. t. cz. határozatai szerint szervezendő, szintén elég tétetett, a mennyiben a községek az idézett törvény értelmében szervezkedtek, a körjegyzői körök megállapittattak, és a jegyzői állomások betöltése erélyesen foganatosíttatok, bár itten némi nehézségek merül- tek fel, a mennyiben az állam hivatalos nyelvében jártas községi jegyzők nem jelentkeznek kellő számban. Folyton kiváló éber figyelemmel kisérvén a Szörény megyei viszonyokat, meggyőző- dést szereztem magamnak arról, hogy még sok oly akadály van, és még számos oly leküz- deni való nehézség létezik, melyek a jelenlegi ideiglenes állapot további fentartását múlhatat- lanul igénylik, és még nem jött el annak ideje, hogy Szörény megyében á megyei önkormány- zatot életbe léptetni lehessen. Főoka annak, hogy a végleges szervezés még ezúttal sem rendelhető el az, hogy Szörény megye, — melyben a megyei tisztikar, s a törvényhatósági bizottság alakitására szük- séges elemek különben is majd nem teljesen hiányzanak, — anyagi helyzeténél fogva sincs képesitve arra, hogy önálló törvényhatóságként fentartassék, — mert a házipénztárak vissza- állítása alkalmával, a közigazgatási-, árva- és gyámhatósági költségek fedezésére oly nagy pót- adót lenne kénytelen kivetni, mely a lakosságnak szerfeletti megterheltetését vonná maga után, a szomszédos Krassó megyével való egyesítésre pedig — melyhez fekvésénél fogva utalva van: ez idő szerint még a közszolgálatra, valamint a közigazgatásra káros hatással bir nehéz- ségekbe ütköznék. Ezen indokoknál fogva nem érezhetvén magamat indíttatva arra, hogy Szörény megyének az 1870: XLII. t. cz. értelmében való rendezését eszközöltessem, kénytelen vagyok felhatalmazást kérni arra nézve, hogy a Szörény megyei ideiglenes közigazgatási rendszer hatálya további három évre kiterjesztessék. Budapest, 1879. évi november hó 5-én. Tisza Kálmán s. fi., mini belügymimitér.366. tzim. 1»» 366. szám. A képviselőház számvizsgáló bizottságának jelentése, az 1879. évi január 1-tŐl ugyanazon évi junius 30-ig vezetett pénz- tári számadás megvizsgálása tárgyában. A képviselőház pénztárának 1879. évi január 1-től azon évi junius 30-ig terjedő be- vételei és kiadásairól vezetett számadást megvizsgálván.; a számvizsgáló bizottság mind a bevéte- leket, mind a kiadásokat tételenkint, a szükséges okmányokkal kellőleg igazoltaknak találta. Az ekként egész hibátlanul rendben talált számadás szerint az 1879. évi január 1-től junius 30-ig lefolyt időszak alatt a bevétel összege tett............... 719,070 frt 69 krt a kiadás összege tett . . . . ......... . . 673,393 „ 43 „ pénztári maradvány . . 45,677 frt 26 kr., mely negyvenötezer hatszázhetvenhét forint és 26 krt tevő összeg, mint pénztári maradvány, az 1879. évi julius 1-én kezdetét vevő újabb számadásba első bevételi tételül bevezettetni rendeltetett és bevezettetett. Ehhez képest a számvizsgáló bizottság a megvizsgált számadás után azon kérdést terjeszti elő: méltóztassék a tisztelt képviselőház az 1879. évi január 1-től junius 30-ig vezetett számadásra nézve Lisznyay János pénztárnokot, a további számadás terhe alól felmenteni, a meg- vizsgált számadást pedig irattárba tétetni. A számvizsgálat befejezése után a pénztár jelenlegi állása is szabályszerű vizsgálat alá, vétetvén, a következő eredmény tünt elő: 1879. évi julius 1-től alólirt napig a bevétel összege tett........................300,745 frt 26 krt a kiadás összege tett............... 201,174 „ 61 „ pénztári maradvány . . . 99,570 frt 65 krt. mely összeg hiánytalanul a pénztárban találtatott. Kelt Budapesten, 1879. október hó 29-én. Viadár JErvin s. k., a ttámvizsgáló bizottság elnöke. Dániel Gábor s. k., a számvizsgáló bizottság j*gyz!>je.200 367. szám. 367. szám. Törvényjavaslat, az osztrák-magyar bank jelzálog-hitelosztálya alapszabályaiban (1878: XXV. t. cz.) foglalt külön jogoknak, a magyar földhitelintézetre kiterjesztéséről. {A képviselőház áltál elfogadott szerkezet.) 1. §• Azon külön jogok, melyek az osztrák-magyar bank jelzáloghitel-osztálya alapszabá- lyainak (1878: XXV. t. cz.) 11. §-a a), b), c), e), /) és g) pontjaiban, továbbá 37-től 52-ig terjedő s 54., 55. és 69. §§-ban foglalvák, megfelelő értelemben a magyar földhitelintézetre kiterjesztetnek. A mondott szakaszokban több helyt előforduló „határozó bíróság" hatáskörét a magyar földhitelintézet ügyeire nézve ezentúl is ennek az 1871: XXXIV. t. cz. 1. §-ábau megnevezett bírósága gyakorolván, az intézet részére eszközlendo végrehajtásokat (11. §. c) és 37. §.) jövőre is ezen biróság rendeli el, s a foganatosításra illetékes bíróságot (telekkönyvi hatóságot) csupán a foganatosítás végett keresi meg. Az idézett bankszabályok 47. §-ában emiitett becsértékül és kikiáltási árul azon érték szolgál, melyet a magyar földhitelintézet a jelzálog-kölcsön engedélyezése alkalmával, alapszabályai értelmében megállapított. 2. §. A magyar földhitelintézet záloglevelei a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek pénzei, úgyszintén gyám- és árvahatósági, hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsöző elhelyezésére használhatók, végre tőzsdei árfolyam szerint szolgálati ég üzlet-biztositékokra fordíthatók, a mennyiben a biztosítékok külön szabályok értelmében nem készpénzben teendők le. 8. §. Az 1871: XXXIV. t. cz. 11 —15., 17., 18. és 20—23. §§. a magyar földhitelintézetre nézve hatályon kivül helyeztetnek. ' . ' 4. §. . A jelen törvény végrehajtásával az igazságügyi minister bizatik meg.368—369. szám. 201 368. szám. Tőrvényjavaslat, {A képviselőház által elfogadott szerkezet.) a megyék 1880. évi közigazgatási-, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről. i. §. A megyék közigazgatási-, árva és gyámhatósági kiadásaira 1880. évben, a mennyiben a törvényhozás időközben másként nem intézkedik, 4.850,000 forint fog az állampénztárból kiszolgáltatni. Ezen törvény hatályának ideje alatt, az emiitett törvényhatóságoknak, ezen czélokra házi adónak kivetése meg nem engedtetik. 2. §. Ezen összeg a belügyminister által a megyék közt, akként fog felosztatni, hogy min- den megye az előző évekre helybenhagyott költségvetései alapján tényleg igénybe vett összegben részesittessék, a mennyiben ezen összeg szükségét az 1880. évre is igazolja, Az egyes megyék részére megállapított évi illetmény havi részletekben előzetesen szolgáltatik ki. 3. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyi- és belügyi ministerek bízatnak meg. 369. szám. Törvényjavaslat, (A képviselőház által elfogadott szerkezet.) r.r O császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb udvartartása költségeiről. í. §. Ő császári és apostoli királyi Felsége Ferencz József Ur legmagasabb udvartartása költségei 1880-ik évi január 1-től 1889. évi deczember 31-ig évenkinti 4.650,000, azaz négymillió hatszázötven ezer forintban állapittatnak meg. 2. §. Ezen összeg évenként felvétetik a költségvetésbe. 3. §. Jelen törvény végrehajtásával, a pénzügyminister bizatik meg. KÉPVH. ER0MÁY 1878—81. X. KÖTET.202 370. szám. 370. szám,. Az állampolgárság megszerzéséről. Leszármazás. Törvényesités. Házasság. Honosítás. Törvényjavaslat, a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről. (A képviselőház által elfogadott szerkezet.) 1. §. A magyar korona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz. . .. §• A magyar állampolgárság csak a következő módon szereztetik meg: 1. leszármazás, 2. törvényesités, 3. házasság, 4. honosítás által. 3. §. Leszármazás által megszerzik a magyar állampolgárságot a magyar állampolgár tör- vényesgyermekei és magyar állampolgárai) törvénytelen gyermekei, mindkét esetben akkor is, ha a születés helye a külföldön van. 4. §. Törvényesités által megszerzik a magyar állampolgárnak külföldi nőtől született tör- vénytelen gyermekei a magyar állampolgárságot. 5. §. Házasság által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi nő, a ki magyar állampolgárhoz megy férjhez. 6- §• Honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, aki a 11. §-ban megnevezett hatóságok egyikétől honosítási okiratot, vagya 17. §. értelmében ő Felségétől hono- sítási oklevelet nyer s a magyar állampolgári esküt vagy fogadalmat leteszi. 7. §. A honosított férfi által szerzett magyar állampolgárság kiterjed nejére és atyai hatalom alatt levő kiskorú gyermekeire.370. szám. " 203 8. §• A magyar állampolgárságnak honosítás által megszerzéséről honosítási okiratot csak oly külföldi nyerhet, a ki: 1. rendelkezési képességgel bír, vagy ha ennek hiányát törvényes képviselőjének bele- egyezése pótolja; 2. valamely belföldi község kötelékébe fel van véve, illetőleg felvétele a község által kilátásba helyeztetik; 3. a belföldön öt év óta megszakítás nélkül lakik; 4. kifogástalan magaviseletű; 5. bir annyi vagyonnal, vagy olyan keresetforrással, a melyből lakása helyének körül- ményeihez képest magát és családját eltarthatja; 6. áz adózók lajstromába öt év dta be van vezetve. Oly külföldi honositásánál, kit magyar állampolgár törvényeink szerint örökbe fogadott, ezen §. 3., 5. és 6. pontjainak feltételei elengedhetők, ha az örökbefogadó az 5. és 6. pontban foglalt feltételeknek megfelelt. 9- §• A magyar állampolgárság megszerzése végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon törvényhatóság első tisztviselőjéhez (alispán, polgármester), illetőleg a határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanácshoz nyújtandó be, a melynek területén, illetőleg kerületében folyamodó lakik. 1°. §• A 9. §-ban megjelelt hatóság a folyamodványt és mellékleteit megvizsgálja, esetleg folyamodót a hiányzó szükséges okiratok pótlására utasítja s azon esetben, ha az okiratok alakja vagy tartalma ellen aggály merül fel, az illető hatóságoktól felvilágosítást kér s az iratokat indokolt véleménye kíséretében a belügyministerhez, illetőleg a horvát-szlavon-dalmát bánhoz, vagy a határvidéki országos hatósághoz felterjeszti. 11. §. A 8., 9. és 10. §§. értelmében eszközlendo honosítás tárgyában, azokra nézve, a kik Magyarország és Fiume területén laknak: a belügyminister, — azokra nézve, a kik Horvát- . Szlavonországok területén laknak, a horvát-szlavon-dalmát bán, illetőleg a határvidéki országos hatóság határoz s azon esetben, ha a kérelemnek helyt ad: az illető részére honosítási okiratot állit ki, minden egyes eset azonban a kellő nyilvántartás végett, aministerelnök tudomására hozandó. 12. §. A honosítási okiratban világosan kiteendő, hogy a honosított a magyar állampolgárok közé felvétetik s a 7. §. esetében nejének és azon gyermekeinek nevei is felemlítendő k, a kikre a honosítás kiterjed. 13. §. A honosítási okirat a felterjesztést tevő hatósághoz leküldetvén, ez a határozatról a 9. §-ban megnevezett illetékes hatóságot értesiti, inely a folyamodót az eskü (fogadalom) letételére napjá- nak meghatározása mellett tudósitja. Az eskü a törvényhatóság első tisztviselője, a határvidéken pedig a járási főnök, ille- tőleg a polgármester vagy helyetteseik előtt teendő le. 14. §. Az állampolgári eskü (fogadalom) szövege a következő: Én N. N. esküszöm az élő Istenre (fogadom), hogy 0 Felségéhez, Magyarország apostoli királyához és a magyar korona országai alkotmányához hü leszek s ígérem, hogy magyar állampolgári kötelességeimet híven teljesíteni fogom.204 370. szám. 15. §. Az eskü (fogadalom) letételéről jegyzőkönyv veendő fel, a melyet az esküt (foga- dalmat) teví> aláir. Az eskü (fogadalom) letételének napja, annak aláírásával ellátva, a ki előtt az letétetett, a honosítási okiratra feljegyzendő s ezen okirat a honositottnak átadandó. A honosított ezen naptól kezdve magyar állampolgár; a törvényhozás tagja azonban, kivéve a 17. §. esetét, csak a honosítás után tiz év múlva lehet. 16. §. Ha az, a kinek részére a honosítási okirat kiállíttatott, s a ki az eskü (fogadalom) letételére megidéztetett, az idézés kézbesítésétől! számítandó egy év alatt az eskü (fogadalom) letétele végett nem jelentkezik és azt le nem teszi, a honosítási okirat hatályát veszti s azon hatóságnak, a mely azt kiállította, az idézés kézbesítéséről szóló bizonyitványnyal együtt, fel- teijesztendő. 17. §. A ministerium javaslatba hozhatja O Felségénél azon külföldiek honosítását, kik a magyar korona országai irányában rendkívüli és kitűnő érdemeket szereztek és vagy a bel- földön laknak, vagy kijelentik, hogy itt letelepedni fognak, habár a 8. §. 2. 3. és 6. pont- jaiban felsorolt kellékekkel nem bírnak is. Ha az ekképen honosított valamely belföldi község kötelékébe való felvételért még nem folyamodott: községi illetősége egyelőre Budapesten lesz. A királyi oklevéllel honositottakra is alkalmazandók a fentebbi 12,, 13., 14., 15. és 16. §§. határozatai. 18. §. A honosított külföldi a honosítás által magyar nemességet nem nyer. 19. §• Mindaddig, mig idegen honosságuk be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők: 1. a kik a magyar korona országai területén születtek; 2. a kik ezen területen mint lelenczek találtattak és neveltetnek vagy felneveltettek. 20. §. A* állampolgárság Megszűnik a magyar állampolgárság: elvesztéséről. 1. elbocsátás; 2. hatósági határozat; 3. távol létei; 4. törvényesités és 5. házasság által. 21. §. Elbocsátás. Az elbocsátás iránt béke idejében a Magyarország és Fiume területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve a belügyminister, a Horvát-Szlavonországok területén levő köz- ségek kötelékébe tartozókra nézve a horvát-szlavon-dalmát báu, illetőleg a határvidéki országos hatóság hoz végérvényes határozatot. Ezen határozatban, ha a kérelemnek hely adatik, kimondandó, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik. Az ily határozatok pedig a szükséges nyilvántartás végett esetről- esetre a ministerelnök tudomására hozandók.370. száni. 205 c? 2 S 11 # TV A sorhadi (hadi tengerészeti), tartalék- és póttartaléki szolgálat kötelezettségében álló egyének csak azon esetben bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha a közös hadügy- ministertől, a honvédek pedig csak azon esetben, ha a honvédelmi miuistertől a véderő kötelékéből elbocsátó evelet nyertek. A fennebbi védkötelezettségben nem álló, de ez alól végleg fel nem mentett egyének, akik 17-ik életévüket betöltötték, csak azon esetben bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha az illető törvényhatóság bizonyitványával kimutatják, miszerint elbocsáttatásukat nem azon czélból kérik, hogy a védkötelezettségtől meneküljenek. 23 §. A 22. §-ban foglalt szabályok alól a viszouyosság feltétele mellett kivételnek vau helye azokra nézve, a kiknek az ausztriai állampolgárság elnyerése kilátásba helyeztetett. Ezek a magyar állam-kötelékből elbocsátandólc, ha kimutatják, hogy mindazon kellé- kekkel birnak, a melyek a 24. §. 1., 2. és 3. pontjaiban felsoroltainak. Ezen határozat azonban a 22. §. esetében az osztrák cs. kir. ministeriummal közlendő. 24. §. A magyar állam kötelékéből való elbocsátás béke idejében más okokból, mint a melyek a 22. §-ban foglalvák, nem tagadható meg annak, a ki kimutatja, hogy 1. rendelkezési képességgel bir, vagy hogy kérelméhez atyja beleegyezésével, illetőleg gyámja vagy gondnoka, gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével hozzájárul; 2. állami és községi adóval hátralékban nincs; 3. nem áll a magyar korona országai területén büntető vizsgálat alatt, vagy oly bün- tető bir ói itélet ellene nem hozatott, mely még végrehajtva nincs. 25. §. Háború idejében a magyar állampolgárságból való elbocsátás iránt minden egyes esetben a ministerium előterjesztésére O Felsége határoz. 26. §. Az elbocsátás kiterjed az elbocsátott férfi nejére és a mennyiben a 22-ik §. értel- mében kivételnek nincs helye, atyai hatalom alatt levő kiskorú gyermekeire, ha ezek az atyával illetve férjével együtt kiköltöznek. 27. §. A magyar állam kötelékéből való elbocsátás végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon törvényhatóság első tisztviselőjéhez (alispán, polgármester,) illetőleg a határvidéken azon járási hivatalhoz vagy városi tanácshoz nyújtandó be, a melynek területén, illetőleg kerületében folyamodó községi illetőséggel bir. Ezen hatóság a folyamodvány tekintetében a 10. §-ban meghatározott eljárást követi. 28. §. Az elbocsátási okiratban világosan kiteendő, hogy az illető a magyar állam kötelé- kéből elbocsáttatik s a 26. §. esetében az elbocsátott nejének és azon gyermekeinek nevei is felemlitendők, a kikre az elbocsátás kiterjed. , 29 §\ Az elbocsátási okirat, kézbesítése napjától kezdve, a magyar állampolgárság elvesz- tését vonja maga után.206 370. szám. Azonban az elbocsátás érvénytelenné válik, ha az elbocsátási okirat kinyerése után a kiköltözés idejéig, az elbocsátottra nézve a 24. §. 2. és 8. pontjaiban körülírt akadályok vala- melyike felmerül, vagy e nélkül is, ha az elbocsátott az elbocsátási okirat kézbesítése napjától számitándó egy év alatt ki nem költözött. 30. §. A 11. §-ban megnevezett hatóságok az állampolgárság elvesztését az igazgatásuk alatt levő területen községi illetőséggel biró azon magyar állampolgárokra nézve is kimondhatják, a kik engedélyük nélkül más állam szolgálatába állottak, ha felszólításukra a meghatározott idő alatt ezen szolgálatból ki nem lépnek. A jelen §-ban érintett határozatok, a szükséges nyilvántartás végett, esetről esetre a ministerelnök tudomására hozandók. 31. §. Távollétéi. Azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy az osztrák-magyar közös ministerek megbizása nélkül 10. évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát. A távollét ideje azon naptól számítandó, a melyen az illető a magyar korona terüle- tének határát elhagyva távozott a nélkül, hogy magyar állampolgárságának fentartását a 9-ik §-ban megnevezett illetékes hatóságnak'bejelentette volna; vagy lia útlevéllel távozott, a mely napon útlevele lejárt. A távollét folytonossága megszakittatik azáltal, ha az eltávozott magyar állampolgár- ságának fentartását a fentebb nevezett illetékes hatóságnak bejelenti, vagy ujabb útlevelet szerez, vagy valamely osztrák-magyar konzuli hivataltól tartózkodási jegyet nyert, avagy valamely osztrák-magyar konzuli község anyakönyvébe beiratik. 32. §. A magyar állampolgárságnak ily módon történt elvesztése kiterjed a távollevő férfinak vele élő nejére és vele levő atyai hatalom alatt álló kiskorú gyermekeire. 33. §. Tárvényesités. Elvesztik a magyar állampolgárságot azon gyermekek, a kik külföldi honosságú természetes atyjuk hazája törvényei értelmében törvényesíttetnek, kivévén, ha ezen törvényesités által atyjuk állampolgárságát el nem nyerték s törvényesittetésük után is a magyar korona országai területén laknak. 34. §. Házasság. Elveszti magyar állampolgárságát azon nő, a ki nem magyar állampolgárhoz megy férjhez.370. szám. 207 35. §. Nem veszti el magyar állampolgárságát azon külföldi nő, a ki magyar állampolgárhoz férjhez menvén, özvegységre jutott, férjétől bíróilag. el választatott, vagy a kinek házassága feloldatott. 30. §. Azon magyar állampolgár, a ki egyszersmind más állam polgára, mindaddig magyar állampolgárnak tekintendő, mig magyar állampolgárságát a jelen törvény értelmében el nem vesztette. 37. §. - Visszanyeri magyar állampolgárságát azon nő, a ki külföldihez ment férjhez, az által, Az állampolgárság ha házassága az illetékes biróság által érvénytelennek nyilváuittatik. visszanyeréséről. 38. §. Azokra, a kik a magyar állampolgárságot elvesztették, s a magyar állampolgárok közé Visszhónositás. leendő visszavételért folyamodnak, a honositásról szóló fennebbi szabályok alkalmazandók, a mennyiben a következő §§-ok kivételt nem tesznek. 39. §. A ki elbocsátás vagy távollétei által elvesztette magyar állampolgárságát s más állam- polgárságot nem szerzett, a magyar állampolgárok közé visszavehető akkor is, ha a magyar korona országai területére lakni vissza nem tért. Ez utóbbi esetben a visszhonositott visszanyeri előbbi községi illetőségét. 40. §. A ki elbocsátás vagy távollét altal elvesztette magyar állampolgárságát s a magyar korona országai területére visszatérvén, valamely belföldi község kötelékébe felvétetik, illetőleg ezen fel- vétel részére kilátásba helyeztetik, folyamodása folytán a magyar állampolgárok közé visszaveendő. 41. §• , Azon nő, a ki férjének elbocsátása, távolléte vagy külföldivel kötött házassága folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ha férjétől bíróilag elválasztatik, házassága feloldatik, vagy özvegységre jut, s a magyar korona országai területén valamely község kötelékébe felvétetik vagy ezen fölvétel kilátásba helyeztetik, folyamodása folytán visszaveendő a magyar állam- polgárok közé. 42. §. A viszhonositási kérvény, a 39., 40., 41., 42. §§. eseteiben, a 9. §-ban megjelölt azon hatósághoz nyújtandó be, melynek területéhez azon község tartozik, mely község kötelékébe az illető felvétetik, illetőleg ezen felvétel részére kilátásba helyeztetik.808 870. szám. 43. §. A ki törvényes atyja elbocsátása vagy távolléte által, mint kiskorú,, elvesztette magyar állampolgárságát, atyja halála után vagy miután új hazája törvényei szerint elérte nagykoru- ságát, s mindkét esetben a magyar korona országai területén valamely község kötelékébe föl- vétetett, illetőleg ezen felvétel kilátásba helyeztetett, folyamodása folytán, melyhez ha kiskorú, gyámja hozzájárulása szükséges, a magyar állampolgárok közé visszaveendő. 44. §. Viszhonositottra nézve a 15. §. azon intézkedése, hogy 10 év múlva lehet csak a törvényhozás tagja, rendszerint ki nem terjed; kivévén, ha a magyar állampolgárságot honosítás utján nyerte meg, (6. §.) s az elnyerés idejétől még 10 év nem telt el. 45. §. Zárhatározatók. -A- törvényhatóságok, illetőleg a határvidéken a járási hivatalok és a városi tanácsok tartoznak a honosításokról és az elbocsátásokról külön két-két példányban jegyzéket vezetni. I. A honosításokról vezetendő jegyzék rovatai a következők: 1) az év első napján kezdődő folyó szám; 2) a honositottnak, illetőleg visszhonositottnak neve, életkora és foglalkozása; 3) a honosított előbbi hazája és illetőségi községe; 4) azon családtagok neve és életkora, a kikre a honosítás kiterjed; 5) a honosítási okirat kelte és száma; 6) jegyzet, a melybe a visszhonositottakra nézve feljegyzendő, hogy mily módon vesz- tették el előbbi magyar állampolgárságukat. II. Az elbocsátásokról vezetendő jegyzék a föntebbiekhez hasonló rovatokkal látandó el, azon különbséggel, hogy a 6. a jegyzetrovatban az tüntetendő ki, hogy a magyar állam köte- lékéből elbocsátott mi által szerezte meg a magyar állampolgárságot. Ezen jegyzékek egyik példánya minden év végével a 14. §-ban megnevezett illető hatósághoz terjesztendő fel. 46. §. A honositásért és a kiköltözésért (kivándorlásért) járó szabályszerű illetékeken felül, a magyar állampolgárok közé való fölvételért, és a magyar államkötelékből való elbocsátásért semminemű díj vagy illeték nem fizetendő. 47. §. A jelen törvény alól kivételnek van helye azon államok irányában, a melyekkel e tárgyban szerződések köttettek, a mennyiben az ilyen szerződések a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. 48. §. A jelen törvénynyel ellenkező minden törvény és rendelet hatályon kivül helyeztetik. Nem érintetik a jelen törvény által azok magyar állampolgársága, a kik ezen törvény hatályba- lépteig honosítási okiratot nyertek. Magyar állampolgároknak tekintendők azok is, a kik a magyar korona országai terü- letén a jelen törvény hatályba lépte napjáig legalább öt év óta megszakítás nélkül, habár több helyen laktak, s valamely belföldi községben az adózók lajstromába be vannak vezetve, hacsak a jelen törvény hatályba lépte napjától számítandó egy év alatt azon törvényhatóság, illetőleg a horvát370—371. szám. határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanács előtt, melynek területén, illetőleg kerületé- lben utolsó lakhelyük van, nem igazolják, hogy idegen állampolgárságukat fentartották. A 31. §-ban a távollét idejéül megállapított tiz év, azokra nézve, kik a jelen törvény hatályba lépte előtt távoztak el, a magyar korona területéről, a jelen törvény hatályba léptének napjától számítandó.. 48. §. A jelen törvényben a horvát-szlavon határőrvidékre és határőrvidéki országos hatóságra vonatkozó különleges intézkedések ideiglenesek, melyek hatálya csak addig tort, mig a határőrvidék Horyát-Szlavon-országokkal közigazgatásilag is egyesittetni nem fog. 49. §. A jelen törvény végrehajtásával a ministerium, illetőleg a belügymiaister, a horvát szlavon-dalmátországi bán és a határvidéki országos hatóság, bízatnak meg. 371. szám. A honosítási bizottság jelentése, „a magyar állampolgárság megszerzése és elvesztéséről" szóló tör- vényjavaslathoz Molnár Aladár és Csider Károly képviselők által beadott indítványok tárgyában. A képviselőház f. évi nov. 5-én tartott üléséből Molnár Aladár képviselőnek egy, Csider Károly képviselőnek két indítványát tette át tárgyalás végett a bizottsághoz, mely indítványok a bizottság által f, é. nov. 5-én tartott ülésben letárgyaltatván, arról szóló jelentését tisztelettel beterjesztjük. Molnár- Aladár képviselő indítványa következő: >A 37-ik §. 2-ik bekezdéseül tétessék; »A 17-ik § értelmében eszközlött honosítás oly hatálya, hogy a honosított a törvényhozás tagja lehessen, csak akkor áll elő, ha a honosított kimutatja, hogy elbocsáttatott azon állam kötelékéből, melybe eddig tartozott ; a mennyiben ily elbocsátásnak azon ország törvényei szerint helye van.« Megemlítjük, miszerint indítványt tevő képviselő, a bizottságban indítványát akként módosította, hogy annak hatálya ne csak a 17-ik §, hanem általában a jelen törvény értel- mében honositottakra kiterjedjen. A bizottság azonban nem fogadta el sem az eredeti, annál inkább nem a módosított indítványt, mivel az a törvényjavaslatnak már elfogadott elvével, a kettős állampolgárság lehetőségével áll ellentétben, s mégis csak egyoldalú intézmény lenne, a mennyiben korlátozó ereje csak az oly állam polgáraira terjedne ki, mely állam elbocsátási engedélyt ad; azonban az eredeti indítvány intentiójának részben eleget teendő, a bizottság hajlandó a 17-ik §. értelmében honositottaknak lehető azonnali törvényhozási tagságát, a törvény 15-ik §-a által megkívánt 10 éven belül, az indítvány értelmében korlátozni, s erre KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 27210 371—372. szám. nézve következő, de nem a 37-ik, hanem a 17-ik §. után teendő új §-t indítványozza elfo- gadás végett. - >A 17-ik § értelmében eszközlött honosítás azon kivételes hatálya, hogy az ily módon honosított a honosítás után azonnal a törvényhozás tagja is lehet, csak az esetben bír érvénynyel, ha a honosított igazolja, hogy elbocsáttatott azon állam kötelékéből, melyhez addig tartozott, a mennyiben ily elbocsátásnak azon állam törvényei szerint helye van.« Csider Károly képviselő első indítványa következő: >A 42. §. után új §-ként vétessék fel; »A visszhonositási kérvény a 39., 40., 41., 42-ik §-okban megjelölt községi kötelékhez tartozás szerint illetékes hatóságnál (9. §.) nyújtandó be.< V- ■ A bizottság az indítványt elvileg elfogadja, bár hallgatagon l>enne értetődik a tör- vényben, hogy a visszhonositási kérvény is ugyanazon hatóságokhoz nyújtandó be, mint a honosítási fazonban ennek is kifejezést adandó, az indítvány értelmében következő szövegű új §-t véleményez a 42-ik után Jelvétetni: >A visszhonositási kérvény a 39., 40., 41., 42. §§. eseteiben a 9-ik §-ban megjelölt azon hatósághoz nyújtandó be, melynek területéhez azon község tartozik, mely község kötelékébe az illető felvétetik, illetőleg ezen felvétel részére kilátásba helyeztetik.* Csider Károly képviselő második indítványa következő: A 43-ik §. után új szakaszba igtattassék be: >Azon 10 évbe, mely ezen törvény 15-ik §-a szerint a honosítottál, a végett, hogy a törvényhozásnak tagja lehessen — megkívántatik, — a visszhonositottra nézve elvesztett előbbi magyar állampolgárságának időtartama is beszámittatik.* A bizottság az indítványt elvileg szintén pártolja, mert elismeri, hogy a honosítottak s visszhonositottak közt, a politikai jogok gyakorlatára nézve, a visszhonositottaknak kedvező különbség teendő, ugyanazért következő, az indítvány szellemében szerkesztett s szövegezett új §-t véleményez a 43. §. után beigtatni: »Visszhonositottra nézve a 15-ik §. azon intézkedése, hogy 10 év múlva lehet csak a törvényhozás tagja, rendszerint ki nem terjed, kivévén, ha a magyar állampolgárságot hono- sítás utján nyerte meg (6. §.) s az elnyerés idejétől még 10 év nem telt el.« Budapest, 1879. évi november hó 5-én. Péchy Manó s. k., Pécfiy Jenő s. k., bizottsági elnök. bizottsági előadd. 372. szám. Indítvány. Utasíttassák a pénzügyminister úr, miszerint még az 1880. évi állami közköltség lőirányzat tárgyalását megelőzőleg, az 1875 : XXI. t. czikknek, „a vadászatnak és vadászatra használható fegyvereknek megadóztatásáról" szóló 11., 12. és 20. §-ai módosítása, illetőleg az ezen §-okban jelzett adó leszállítása iránt, az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszen. Budapest, 1879. november hó 8-án. Beadja: Gyurgyik Gyula s. k., országgyűlési képviselő.373. szám. 373. szám. Törvényjavaslat, a szegényjog kölcsönös biztosítása tárgyában Francziaországgal 1879. évi május hó 14-én kötött szerződésről. ó császári és apostoli királyi Felségének és a franczia köztársaság elnökének meg- hatalmazottjai által, a szegényjog kölcsönös biztositása tárgyában kötött és Párisban 1879. évi május hó 14-én aláirt szerződés, miután az országgyűlés által elfogadtatott és utóbb mindkét szerződő fél részéről szokott módon megerősíttetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik. Szövege kővetkező: Ő Felsége, ausztriai császár, Csehország Sa Majesté, l'Empereur d'Autriche, Roi királya stb. stb. és Magyarország apostoli de Bohémé etc. etc. et Roi Apostolique de királya és Hongrie et a franczia köztársaság elnöke, le Président de la République frangaise, egyetértőleg oly egy oly egyezményt óhajt- désirant d'un commun accord, conclure une ván megkötni, mely által a másik szerződő fél convention pour assurer réciproquement le béne- honosainak a birói jogsegély kölcsönösen biz- fice de l'assistance judiciaire aux nationaux de tosittassék: e végre meghatalmazottaikká kine- l'autre Partié contractante, ont nőmmé á cet vezték: effet, pour leurs plénipotentiaires savoir: Ö Felsége, ausztriai császár, Csehország Sa Majesté, l'Empereur d'Autriche, Roi királya stb. és Magyarország apostoli királya, de Bohémé etc. etc., Roi Apostolique d'Hongrie valóságos belső titkos tanácsosát és kamarását M. le Comte de Beust, Son Chambellan, Con- Beust grófot, ő Felsége rendkivüli nagykövetét seiller intimé et Son Ambassadeur extra ordi- a franczia köztársaságnál. - naire et Plénipotentiaire prés la République fran^aise. A franczia köztársaság elnöke: Le Président de la République fran^aise: Waddington Vilmos Henrik urat, senatort, Mr. William Henri Waddington, Sénateur, a ministertanácsnak elnökét és — külügyi mi- Président du Conseil, Minis ter des affaires nistert; étrangéres; a kik miután jó és kellő alakban talált lesquels aprés s'étre communiqué leurs meghatalmazásaikat egymással közölték volna, pleinspouvoirs trouvés en bonne et due forme, a kővetkező czikkekben állapodtak meg: sont convenus des articles suivants: 27*218 373. szám. 1. czikk. Article 1. A magas szerződő felek alattvalói a má- Les ressortissants des Hautes Parties con- sik állam területén kölcsönösen ugyanazon birói tractantes jouiront réciproquement du bénifíce segélyben részesölendnek, mint az utóbbi állam de l'assistance judiciaire, comme les nationaux honosai, feltéve, hogy azon állam törvényeihez eux, mémes en se conformant á la loi du Pays alkalmazandják magukat, a melynek segélyét dans lequel l'assistance sera réclamée. igénybe veszik. 2. czikk, Article 2. Azon idegen részére, a ki a segélyt igénybe Dans tous les cas le certificat d'indigence veszi, á szegénységi bizonyítvány lakhelyének dóit étre délivré a l'étranger qui demande la hatósága által állítandó ki. assistance par íes autorités de sa résidence Ha a külföldi nem azon országban lakik, habituelle. a melyben a kérelem előterjesztetik, a szegény- S'il ne réside pas dans le pays oü la ségi bizonyítvány azon ország diplomaticai ügy- demande est formée, le certificat d'indigence nöke' által erősítendő meg és hitelesítendő, a sera approuvé et légalisé par l'agent diploma- melyben az használtatni fog. tique du Pays ou le certificat dóit étre reproduit. Ha pedig a külföldi azon országban lakik, Lorsque l'étranger réside dans le Pays ou a melyben a kérelem előterjesztetik, további la demande est formée des renseignements felvilágosítások hazájának hatóságaitól is kiván- pourront, en outre, étre pris auprés des autorités hatók. de l'Etat auquel il appartient. 3. czikk. '* Article 3. Az ausztriai, valamint a, magyar honosok Les Autrichiens et Hongrois admis en Francziaországban, úgyszintén a francziák Francé, et les- Frangais admis en Autriche Ausztriában vagy Magyarországban, a kiknek a ou en Hongrie, au bénéfice de l'assistance birói jogsegély kedvezménye megadatik: teljes judiciaire seront dispensés, de pléin droit, dé joggal felmentvék a biztosíték - adástól vagy toute caution ou dépőt qui, sous quelque deno- bármely elnevezés alatti oly letéteményezéstől, mination que ce sóit, peut étre exégé des mely a belföldi ellen perelő külfölditől azon étrangers plaidant contre les nationaux par la bíróság törvényei szerint, a hol a kereset indít- législation du Pays ou l'action sera introduite. tátik, követelhető. 4. czikk. A jelen egyezmény azon naptól kezdődő öt évre köttetik, a melyben a megerősítési okira- tok kicseréltetnek. Azon esetben, ha ezen határidő lejárta előtt egy évvel, a magas szerződő felek egyike sem közölte volna szándokát, hogy ezen egyez- mény hatálya megszűnjék: ez egy további évre kötelező marad és igy évről évre azon naptól számítva, melyen azt a felek egyike felmondaná. Article 4. La présente Convention est conclue pour cinq années á partir du jour de l'échange des ratiíications. Dans le cas ou aucune des Hautes Parties contractantes n' aurait notifié, une année avant l'expiration de ce terme, son intention d'en fairé cesser les effets, la Convention continuera d'étre obligatoire encore une année et ainsi de suite d' année en année a compter du jour ou l'une des Parties l'aura dénoncée.373. szám. 813 Ezen egyezmény, mihelyt lehetséges^ meg Elle sera ratifiée aussitót que fairé se fog erősíttetni. ~ pourra. Ennek erejéül az illető meghatalmazottak En foi de quoi, les plénipotentiaires respec- ezen egyezményt aláírták és pecsétjeikkel , tifs ont signé la présente Convention et y ont ellátták. apposé le cachet de leurs armes. Kelt Párisban, 1879. évi május hó 14-én. Fait á Paris le 14 mai 1879. (L. S.) Beust m. p. (L- S.) Waddington m. p. Budapest, 1879. november hó 10. Ih". JPáuler Tivadar s. k., v igazságügyi minister. Melléklét a 373. számú irományhoz. Indokolás A franczia perjognak azon szabálya, hogy minden külföldi, ki Francziaországban valamely franczia honpolgárt be akar perelni, több rendbeli, a per költségeinek biztosítására - szolgáló biztosíték letételére köteleztetik, igen nyomasztólag hat azon szegényebb sorsú külföl- diekre, kiknek Francziaországban franczia honpolgárok ellen békés uton be nem hajtható köve- , teléseik vannak, sőt ezeknek gyakran jogaik érvényesítését lehetetleníti. A külföldieknek ezen hátrányos helyzete már több kormányt arra indított, hogy szegény alattvalóik részére Franczia- - országban a felperesi biztosíték alóli felmenthetést szerződésileg biztosítsák. Ily szerződések már fennállanak Belgium, Bajorország, Olaszország és Luxemburg között egyrészről, és Franczia- ország között másrészről. Az osztrák-magyar monarchia külügyi ministeriuma figyelmeztetvén a monarchia mindkét részének kormányát az osztrák és magyar honosoknak ez irányban fennálló hátrányos helyzetére, indítványozta, hogy a monarchia részéről is az emiitett szerződésekhez hasonló szerződés köttessék Francziaországgal, s ez által úgy az osztrák, mint a magyar honosoknak igazolt szegénységük esetére, a mentesség mindennemű biztosíték letétele tárgyában, szerződésileg köttessék ki. Ügy az osztrák, mint a magyar kormány ezen indítványt elfogadta. A tárgyalások a franczia köztársaság kormányával folyamatba tétettek, és hosszabb alkudozások után a franczia kormány végre hajlandónak nyilatkozott, viszonosság mellett, az osztrák és magyar honosokat saját hazájuk hatóságai által kiállított szegénységi bizonyítvány alapján felmenteni a biztosíték adástól, vagy bármely elnevezés alatti oly letéteményezéstől, mely a belföldi ellen perelő kül- földitől azon bíróság törvényei szerint, hol a kereset indíttatik — követelhető. (Assistance judiciaire.) Magyarország részéről a viszonosság a biztosíték letételére való mentesség tekinteté- ben annyival inkább volt megígérhető, mert a magyar törvények ily biztosíték letételét egyáltalá- ban nem követelik.214 373—374. szám. Az e tárgyban az Összes érdekelt kormányok különös beleegyezésével létrejött szer- ződés, az osztrák-magyar monarchia párisi nagykövete és a franczia köztársaság külügyministeré áltál Párisban, 1879. évi május hó 14-én aláíratván, az alulírott igazságügyminister azt az 1867 : XII. törvényczikk értelmében, az országgyűlés elé elfogadás, és az ország törvényei közé leendő iktatás végett terjeszti. Budapest, 1879. november 10-én. Dr. Pcvuler Tivadar s. k., igazságügyi minister. 374. szám. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a „budapesti általános munkás-betegsegélyző- és rokkant-pénztár központi választmányának" a képviselőházhoz benyújtott 2047. igt. sz. a. kérvénye iránt. A >budapesti általános munkás-betegsegélyző- és rokkant-pénztár* központi választ- mányának kérvénye — melyben az egylet czéljaira vásárolt ház után járó, s már telekkönyvileg is biztosított kincstári illetékek elengedése és az intézetnek állandó állami segélyben részeltetése, a pénzügyministerium részérőli ismételt elutasítás után a képviselőháztól kérelmeztetik, — a képviselőház 1879. évi junius 4-én tartott üléséből 1608. jegyzőkönyvi szám alatt kelt hatá- rozatával véleményezés végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatván, ezen bizottság által beható tárgyalás folytán, azon tiszteletteljes vélemény kíséretében terjesztetik vissza: hogy ámbár a folyamodó egylet közhasznú és nagy terjedelmű jótékony működése teljes elismerést érdemel, az kérelmével mégis elutasítandó volna. Mert, míg egyrészt az 1868. évi XXIII. t. cz. 21. §-a csakis a tudományi, köz- oktatási és közjótékonysági czélokra tett >hagyományokat és ajándékozásokat<; az illetékszabás 85-ik tételének 2-ik pontja pedig csakis >az államhatóságok, vagy községek közvetlen igazgatása alatt álló, közczélokra fennálló közintézeteket< nyilvánítván illetékmenteseknek, a jelen esetben szabályszerűen kiszabott illeték elengedése törvényeinkkel ellenkeznék, azalatt másrészt az intézetnek kért állandó állami segélyezése az ország jelen pénzügyi helyzetében és tekintettel a hason igényt támasztható jótékony egyletek és intézetek nagy számára, a bizottság nézete szerint nem volna időszerű. Kelt Budapesten, 1879. november hó 1-én. Ordődy Pál s. h., az állandó azon nyereményekre, melyek az 1870 : X. törvényczikk' alapján, a Duna folyamnak a főváros mellett szabályozása s a forgalom és köz- lekedés érdekében Budapesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezésére felvett sorsolási kölcsön kötvényeire esnek*. Kihagyandónak tartja a bizottság e pontot azért; mert kizárólag az állami számsors- játékról, továbbá jótékony czélokra rendezett sorsjátékokról és ingóságok engedélyezett ki sor- solásáról lévén a törvényjavaslatban szó: igen természetes, hogy a fővárosi sorsolási kölcsön ez osz- tályokba nem esik, tehát erre a törvényjavaslat nem is vonatkozik; — sőt nem tartozhatnak ide a budai-, Pálfi- és Keglevich-féle sorsjátékok sem, melyek szintén nem esnek a fentebb említett osztályok egyikébe sem, — tehát nem is szükséges, hogy egyik vagy másik felemlittessék, mint olyan, melyre a törvényjavaslat hatálya ki nem terjed; ez önkényt értetődik, ezért indítvá- nyozza a bizottság a fentebb említett c) pont kihagyását is. Az 5. §-ban a >magán felek által jótékony czélokra« helyett jótékony vagy köz- hasznú czélokra« lenne teendő. A 6. §. szórendje és fogalmazása czélszerübbnek mutatkozik a következő szer- tkzeeben :376. szám. >6. §. Jövedéki kihágást követ el, az а) a ki a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén az osztrák államkincstár által rendezett sorsjátékra, az 1868: XV. törvényczikk 2. §-ában meghatározott módozat ellenére pénzt gyűjt, betétjegyeket árul, vagy másokat ily jegyek elárusitá- sával megbíz; б) a ki a külföldön rendezett sorsjátékokra pénzeket gyűjt, betét- vagy sorsjegyeket árul, vagy másokat ily jegyek elárusitásával megbíz; c) a ki a nélkül, hogy kisorsolási engedélyt nyert és nyereményadót fizetett volna, ingóságokat kisorsol, vagy azok kisorsolását megkísérli. Az ezen jövedéki kihágásokat elkö- vetők: az a) és 6) esetben, a beszámítás mérvéhez képest, a gyűjtött pénzek elkoboztatásán kivül 50—500 frtnyi pénzbirsággal, a c) esetben pedig a nyereményadó kétszeresétől — négy- szereséig menő összeggel büntettetnek. Az elkobzott pénzek, valamint a pénzbírságok az állam- kincstár javára számoltatnak fel. A befizetett pénzbírságok egy harmadrésze jutalmul a fel- jelentőnek adatik*. A 7., 8., 9. és 10. §-okat változatlanul elfogadandónak tartjuk. A törvényjavaslatot újra szövegezve, van szerencsénk mellékelni. Kelt Budapesten, 1879. november hó 12-én. Ordődy Pál s. k.f Hegedűs Sándor *.k, os állandó pénzügyi bizottság elnöke. az állandó pénzügyi bizottság tl'éadója. Melléklet a 376. számú irományhoz. Törvényjavaslat, a nyereményadóról. (A pénzügyi bizottság szövegezése szerint.) 1. §. Azon nyeremények, melyek az állami számsorsjáték betéteire és jótékony czélokra rendezett állami sorsjátékok sorsjegyeire esnek, továbbá azon engedélyek, melyek a pénzügyi hatóságok által ingóságok kisorsolására magán feleknek adatnak, nyereményadó alá esnek. 2. §. A nyereményadó: o) a nyeremények után a nyeremény összegének, 6) a kisorsolási engedélyek után a játéktervben foglalt összegnek — tiz százalékában állapittatik meg. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 28218 876. szám. 3. §. A nyereményadót fizetni köteles: a) a nyeremények után, azoknak kifizetése alkalmával a betétjegy, illetőleg sorsjegy átadója; b) a kisorsolási engedélyek után, az engedélyokmány átvétele előtt, az engedélyt nyert fél. 4. §. Nyereményadó alá nem tartoznak: а) a nyertes fél által fel nem vett nyeremények; б) a jótékonyczélú állami sorsjátékoknak el nem kelt sorsjegyeire eső nyeremények. 5. §• A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy mindazon esetekben, midőn a jótékony vagy közhasznú czélokra rendezendő kisorsolások engedélyezéseért a lottojövedék iránt fennálló szabályok értelmében járó játékdíjt különös figyelmet érdemlő okokból mérsékli vagy elengedi, a nyereményadót is ugyanazon arányban mérsékelhesse, illetőleg elengedhesse. 6. §. Jövedéki kihágást követ el az: a) a ki a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén az osztrák államkincstár által rendezett sorsjátékokra pénzt, az 1868 : XV. törvényczikk 2. §-ában meg- határozott módozat ellenére gyűjt, betétjegyeket árul, vagy másokat ily jegyek elárusitásával megbiz; b) a ki a külföldön rendezett sorsjátékokra pénzeket gyűjt, betét vagy sorsjegyeket árul, vagy másokat ily jegyek elárusitásával megbiz; c) a ki a nélkül, hogy kisorsolási engedélyt nyert és nyereményadót fizetett volna, ingóságokat kisorsol, vagy azok kisorsolását megkísérli. — Ejövedéki kihágásokat elkövetők, a beszámitás mérvéhez képest, az a) és b) esetben, a gyűjtött pénzek elkoboztatásán kivül 50—500 frtnyi pénzbirsággal, a c) esetben pedig a nyereményadó kétszeres egész négyszeres összegével büntettetnek. Az elkobzott pénzek, valamint a pénzbirságok az államkincstár javára számoltatnak fel. A befizetett pénzbirságok egy harmadrésze jutalmul a feljelentőnek adatik. 7' §' Ha a 6. §. értelmében kirovott pénzbírság az elmarasztalttól részben vagy egészben behajtható nem volna, a bírság helyett elzárás alkalmazandó akkép, hogy minden be nem hajtott tiz forint után egy-egy napi elzárás essék, a pénzbirságnak tíz forinton alóli része teljes tiz forintnak vétetvén. 8. §. A nyereményadó után sem földtehermentesitési járulék, sem törvényhatósági vagy községi pótlék nem vethető ki. 9. §. Az állami számsorsjáték betéteire és a jótékony czélu állami sorsjátékok sorsjegyeire eső nyeremények bélyegilletéke, a kisorsolási engedélyek játékdíja, az igérvényüzlet, végre a lottojövedék ellen elkövetett kihágások iránt fennálló szabályok: ezen törvény által nem érintetnek. 10. §. Ezen törvény az 1880. évi január 1-ső napjától kezdve lép érvényre és végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.377. szám. 219 377. szám. 20ik sorjegyzéke, a képviselőház kérvényi bizottsága által tárgyalt kérvényeknek. Folyó szám Iktatói ' szám Kérvényező neve Kérvény tárgya 1 2546 Uj-Szeged község Uj-Szegednek Szeged sz. kir. váro- sába leendő bekebeleztetése alkal- mával Uj-Szeged község vagyoni érdekeinek megóvása. 2 2440 Heves megye ' A nyilvános betegápolási költsé- geknek fedezéséről szóló 1875: III. t. cz. módosítása kéretik. 3 2441 Komárom megye 4 2446 Árva megye \ Annak eldöntését kéri, hogy a határ- széli vészbiztosnak fuvar-illet- ményeit a kincstár köteles-e viselni vagy a községek. 5 2448 Máramaros megye Oly törvényjavaslat előterjesztését kéri, mely szerint az adóbehajtás szigora miatt, az elöljárók va- gyonán boszúból vagy szándé- kosan okozott károk községi pótadó utján megtéríttessenek. 6 2449 Nyitra megye Külön földmívelési ministerium fel- állítását kéri. 7 2453 Bekény János A kincstár elleni követelésének kielégittetését, s az adófelügyelő ellen a vizsgálat elrendelését kéri. 8 2466 Szepes megye ... _ . Pest megye feliratát pártolván, kéri a pest-zimonyi vasutat Szabadka felé vezetni. 9 2469 A budapesti állat- és növényhono- ! sitó társaság i 1 Állandó évi segélyért esedezik. i520 377. szám. Folyó szám Iktatói szám Kérvényező neve Kérvény tárgya 10 2470 Torontál megyebeli ó-besenyői választó-polgárok A kincstári területekre vonatkozó telepitvények iránt törvényjavas- lat beterjesztését kérelmezik. 11 2483 Hajdú megye A katona-beszállásolási teher igaz- ságosabb megosztását póttör- vény által megvalósíttatni kéri. 12 2483 Hajdú megye \ Az 1875: VII. t. cz. 19. §-ának megváltoztatását s a katasteri \ tiszta jövedelem alapjául, az 1867—1872. árak helyett az 1872—1877. árakat kérik vétetni. 13 2542 Csanád megye 14 2543 Gömör és Kishont megye 15 2544 Trencsén megye 16 2485 Nyitra megye Oly törvényjavaslat beterjesztését kéri, mely szerint a közmunka- teher minden osztály által egyen- lően viseltessék s a magán vám- szedési szabadalmak eltöröltes- senek. 17 2486 A II. országos iparos gyűlés köz- ponti bizottsága Az ipar terén elszaporodott bajok orvoslását és a hazai ipar elő- mozdítására czélzó intézkedések sürgős megtételét kéri. 18 2487 A budapesti kereskedelmi- és ipar- kamara A védtörvény módosítását, jelesül az egy évi önkéntesség kiterjesz tését kéri. 19 2520 Bács-Bodrog megye A budapest-zimonyi vasútnak Új- vidék érintésével leendő kiépí- tését kéri. 20 2528 Veszprém megye Törvényben kimondatni kéri, hogy a hadsereg és honvédség a had- gyakorlatokat szeptember 20-ika előtt ne kezdhesse. 21 2535 Gömör és Kis-Hont megye Az ipartörvény módosítását kéri. 22 2536 Szatmár megye A Szamos szabályozását kéri. 23 2537 SzepeB megye A magyar gazdák II. országos értekezletén Székesfehérvárott hozott megállapodásait pártolván, a mezőgazdasági helyzet mielőbbi javítását kéri. 520 377. szám.377. szám. 221 Folyó szám Iktatói szám Kérvényező neve Kérvóhy tárgya 24 2538 Veszprém megye A közadók kivetése, beszedése s behajtása körül tapasztalt hiá- nyok orvoslását kéri. 25 2545 Az aradi kereskedelmi- és ipar- kamara Az egyévi önkéntes intézmény kibővítését és jótéteményének az értelmesebb termelő osztályok iijaira való kiterjesztését kéri. 26 2571 A magyar gazdák Il-ik országos értekezletének végrehajtó bizott- sága Emlékiratot nyújt be az ország mezőgazdasági helyzetéről, kér- vényezve külön közgazdasági ministeriumot, központi gazda- sági államtanácsot, gazdasági kamarákat, a szállítási viszonyok javítását, közraktárak állítását Budapesten és Fiúméban,az orszá- gos közgazdasági alap alkotását 5 millió forinttal, talaj-javitási, fel- szerelési s marhatenyésztési ezé- lokra, s némely törvények (1840: IX. 1874: XX. és 1875: VIL) revisióját. 27 2595 Revitzki Matejecz János „A fenyőszú kártékonysága iránt téves tannak s onnan kifolyó országos calamitásnak ledöntési érdemnek kegyes tekintetbe vé- tele iránt". 28 2596 A putnoki népbank 4T Az 1875: XXIV. t. cz. 4. §. 10. pontjának kedvező magyará- zatát vagy módosítását kéri. 377. szám. 221 Kelt a kérvényi bizottságnak, Budapesten, 1879. évi november hó 11 -éii tartott üléséből. Kelt a kérvényi bizottságnak, Budapesten, 1879. évi november hó 11 -éii tartott üléséből. Vizsolyi Gusztáv s. k., bizottsági tlnök. Dr. Vécsey Tamás *- k., bizottsági tlöadó.222 378. szám. 378. szám. A közgazdasági bizottság jelentése, „a Bosznia és Herczegovinával való közös vámegyesíilet létesítéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A közgazdasági bizottság tárgyalás alá vette a czímben megjelölt törvényjavas- latot és azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Egy éve mult, hogy azon két tartomány igazgatása a magyar-osztrák monarchia kezében van, — és bármilyen legyen ama politikai és itt a megvitatáson kivül eső viszony, mely a monarchia és Bosznia és Herczegovina közt keletkezett, megczáfolhatlan tényként áll, hogy közgazdasági és kereskedelem-politikai szempontból intézkedni kell ama helyzetet illetőleg, melyben a nevezett tartományok az 1878: XX. t. cz. alapján fennálló magyar-osztrák álta- lános vám- és kereskedelmi területhez legczélirányosabban alkalmazhatók. Ez intézkedést tartalmazza a jelen törvényjavaslat, melynek jellegét a közgazdasági érdekek adják meg és a melynek el, vagy el nem fogadását főképen e szempontból kellett a bizottságnak eldöntenie. Egy tekintet a monarchia két államának területén' fennálló vámviszonyokra, minden- kit meggyőzhet arról, hogy nem állhat a két állam érdekében egy oly közgazdasági állapotot hozni létre Bosznia és Herczegovinával, mely úgy a forgalom, mint az egységes tarif-politika igényei ellenére egy elkülönzött állást adna e két tartománynak és ez által szaporítaná ama visszásságokat, melyeknek a vámkülzetek megszüntetése által ép ez idő.szerint elejét venni óhajtanók. De másfelől, ha már a monarchia által lesznek e tartományok tetszés szerint igazga- tandók, lehetetlen megtagadni önmagunktól azt, hogy ama két tartományt, speciális érdekeinek megóvása mellett, közgazdaságilag előnyösen fel ne használjuk. Igaz ugyan, hogy hazánk termelési viszonyai inkább igényelnék, hogy a fogyasztók számát szaporítsuk és kétséget nem szenvedhet, hogy ez irányban a kormánynak oly köteles- ségei vannak, melyeknek teljesitése egyenlő azon törekvéssel, mely az ország felvirágoztatása és jólétének előmozditására van irányozva. Ámde ha számba vesszük, hogy p. o. épen a gabona eddig is vámmentesen jött be e tartományokból az általános vámterületre, hogy továbbá Bosznia és Herczegovina termelő képessége távolról sem fejlődött, de viszont azon két tartomány remélhető emelkedésével növekedik a fogyasztási képesség is, melyet úgy gazdaságilag, mint iparilag igénybe venni a forgalom szabadsága által nekünk csak ép oly378. szára. 223 előnynyel lehet, mint a velünk kereskedelmi- és vámközösségben álló másik államfélnek: közgazdasági szempontból a vám-és kereskedelmi kapcsolatnak e két tartománynyal létesitését ellenezni alig lehet. A törvényjavaslat azon intézkedését tehát, mely szerint Bosznia és Herczegovin^ a már létező általános vám- és kereskedelmi területbe bevonatik és ez által ama két tartomány a monarchia két államával a szabad kereskedelmi és ipari forgalom biztositása mellett egy vám- és kereskedelmi területté alakittatik, a bizottság közgazdasági szempontból helyesli és a maga részéről ahoz hozzájárul. És a bizottság t. ház! azon emiitett czél érvényesítésére kitűzött időt és határnapot sem ellenezhette; mert ha csakugyan megfelelő azon alak, mely e törvényjavaslatban ajánltatik, úgy nincs ok, mely miatt az ily irányú megoldást halogatni kellene. A mi a vám- és kereskedelmi kapcsolat létesitésének módozatait illeti, azok egyfelől a közigazgatás, másfelöl a vámkezelés és az ezzel kapcsolatos pénzügyi kérdéssel függnek egybe. Általában a törvényjavaslatban érvényesült az, hogy az 1878: XX. és XXL t. cz. alapján ama két tartomány közgazdasági igazgatására, a monarchia két államának kormányai egyenlő befolyást gyakoroljanak. A vám- és kereskedelmi kapcsolat alapja a közösség, mely az 1878: XX. és XXI. t. cz.-ben foglaltatik és természetes, hogy a hatáskör és teendők is ezen törvények hasonmásai; eltérés csak ott engedtetik meg, hol azt a két tartomány speciális viszonyai megkövetelik. Ép úgy egyenlő és a kölcsönös megállapodásokra utalók azon intézkedések, melyek a só- és dohány-egyedárúságra vonatkoznak. A midőn tehát ezen törvényjavaslat a már létező törvények keretében mozog, e mellett semmi irányban sem praejudicál a t. ház ama határozatának, melyet e tartományok közigazgatása iránt alkotandó lészen. Továbbá intézkedik e törvényjavaslat az iránt, hogy a czukor, sör és szesz után fizetendő fogyasztási adók a két állam területén eddig alkotott és jövőben alkotandó törvények és szabályokkal egyezőn kezeltessenek, valamint általában érvényesekül ismeri el a már emiitett XX-ik t. cz. egyes, a közösségből kifolyó intézkedéseit. E mellett az átmenet is nyer szabályozást. És e szempontból legczélszerűbbnek tartja a bizottság a törvényja.vaslat által ajánlott módozatot. Ugyanis, hogy az ezen két tartomány területén felhalmozódott árúk a vámdíj kikerü- lésével a közös vám- és kereskedelmi területre be ne juthassanak, és az ez által keletkező pénzügyi megkárositásnak eleje vétethessék, a törvényjavaslat 15. §-a elrendeli, hogy 1880. január 1-től, mint a vámkapcsolat tényleges létesitése napjától a Bosznia és Herczegovinából a közös vámterület többi részeibe irányuló bevitelnél (kivéve a Dalmátiába való bevitelt, a melyről egy más törvényjavaslatnál fejezte ki a bizottság nézetét), ideiglenesen a leg- nagyobb kedvezésben részesülő nemzetek irányában érvényes vámtételek alkalmaztassanak, ha csak szabályszerű vámokmányokkal ki nem mutattatik, hogy a bevitelre szánt árúért vámdíj már lefizettetelt. Ez okból, mit a fennt megjelölt czél tekintetében bővebben indokolni valóban nem kell, Bosznia és Herczegovinával szemben addig is, mig a rendes forgalmi helyzet létre nem jő, a vámhatár fenntartatnék. Ha ehez hozzá vesszük, hogy a dolog természetéből folyó kivételek biztositvák, és ez intézkedés által a két állam területéből Bosznia és Herczegovinába irányuló bevitel és forgalom nem gátoltatik, a törvényjavaslatnak a vámkapcsolat létesítésére vonatkozó rendelke- zéseitől a hozzájárulást megtagadni nem lehetett. Mielőtt a részletekre térne át a bizottság, szükségesnek látszik, nem a részleteknél, hová ezen megjegyzés tulajdonképen tartoznék, de már e helytt két dologra hívni fel a t. ház figyelmét.22* 378. szám. Az egyik az, hogy az 1. §. tárgyalásánál a bizottság kebelében felmerült aggodalom folytán kötelességének tartja a bizottság a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister által adott magyarázattal egyezőn, azon nézeteknek adni kifejezést, hogy a mennyiben e két tarto- mány ez idő szerinti helyzete egyébként sem esnék változás alá, az e törvényjavaslatban szabályozott vám- és kereskedelmi viszony sem tarthat tovább, mint az abban foglalt intéz- kedések alapjául szolgáló 1878: XX. törvényczikk. A másik megjegyzendő dolog vonatkozik a törvényjavaslat 13. §-a végpontjában foglalt amaz intézkedésre, mely szerint a közös határvám-jövedékeknek úgy megmaradó összegé- ből Bosznia és Herczegovina részére, a határvám-kezelési költségeknek fedezésére szánt 100,000 frt összeggel együtt 600,000 frt, aranyban állapittatik meg. Azon számitás, melyet a kormány indokolásában találhatni, a bizottság nézete szerint itt alapul nem vehető, mert ingatag és nem találó, s ha már a hiteles bevételi- és forgalmi adatokat a helyszínén uralgott viszonyoknál fogva sajnosán kell nélkülöznünk, lehetetlen, hogy ezek pótlásaként oly számitás tétessék, mely önmagában megbizhatlan alapból indul ki. Ellenben e törvényjavaslat minden egyes, ugy a fogyasztási adókra, mint az egyed- árúságokra vonatkozó intézkedéseiben azon elvnek hódol, hogy ezen többször nevezett két tartomány összes jövedelmei azok igazgatási költségeinek fedezésére tényleg fordíttassanak. És ebben rejlik a bizottság felfogása szerint a 18. §. utolsó pontjának elvi indoka. Minthogy pedig már az administrativ berendezés szempontjából czélszerűnek látszik, épen kezdetben e két tartomány igazgatásának számszerint határozott összeget bocsájtani rendelkezésére, s minthogy e törvényjavaslat világosan kijelenti, hogy azon 600,000 frtnyi összeg, melybe 100,000 frttal a vámkezelési költségek beszámitvák, a törvényhozás további intézkedéséig leend kiszolgáltatandó, s igy módjában álland a törvényhozásoknak az ez irány- ban gyűjtendő hiteles adatok alapján, bármikor eltérőleg rendelkezni, a bizottság elhatározta, hogy a t. háznak azon §. végpontját elfogadásra fogja ajánlani. Megjegyzendő még, hogy itt azért van arany forintról szó, mert az 1878: XXL tör- vényczikk szerint, a vámok aranyban szedendők. Ezek után a törvényjavaslat részleteinél a következő módosításokat hozza a bizottság javaslatba. A czímben ezen szó >közös* kihagyandó, a > vámegyesület* szó helyett pedig >vám- kapcsolat* teendő; mert ez utóbbi kifejezés a létesítendő viszonyt találóbban fejezi ki. Az 1. §. második sorában e szavak helyett »vámterületbe felvétetnek* teendő »a vám- és kereskedelmi területbe olvasztatikc. Ugyané §. második pontjának harmadik sorában e szó helyett >kivételével* e szó >mellett* teendő. A 2. §. első sorában >vámegyesület> helyett»vám- és kereskedelmi kapcsolat* teendő. A 3. §. második sorában »megkötött* »megkötendő« helyett: »kötött« »kötendő< szavak; a 4-ik sorban pedig a >jelenleg< szó után »érvényes«, a >jövőben< után az >érvényes< szó helyett »életbeléptetendő* ajánltatik. A 4-ik §. negyedik pontjában a >Harmadfokban* szó után »pedig« teendő. Az 5-ik §. első pontjában az első sor »és« szava után »só< teendő, mely az előbbi szövegből csak nyomdahiba következtében maradhatott ki. Ugyanezen sor »államterületeiben* szava helyett >államterületén*; a 4-ik sorban pedig e szavak helyett »a bennök fogyasztás alá kerülő* >az abban fogyasztott* teendő; a második pont második sorában >állam terü- leteiben* helyett >államterületén*, a harmadik pont első sorában »állam* helyett >állami*; az 5-ik pontban >államterületein* helyett >államterületén*, az >az előbbi* helyett >a fent körülirt*; a 6-ik pontban >egyedárú* helyett >egyedárúsági*; >fogja előre* helyett >egyet-378. szám. 225 értőleg előre*; és a 7-ik pontban > állam területeiben< helyett > államterületen*, a > szabály* helyett > szabályok«; s végül a 8-ik pontban >belső forgalomnak* helyett ibelforgalomnak* teendő. A 6-ik §. első sorában »vámterületen* helyett »vám- és kereskedelmi területen* teendő. A 7-ik §. első pontja második sorában > lehetőleg* helyett > mielőbb*, a második pont második sorában >itt* helyett >ott«, a harmadik sorban pedig »területem* helyett >területén* teendő. A 9. §. 2-ik pontja első sorában »árújegy mustra* helyett >árújegy és mustra* teendő. A 13. §. harmadik pontja első sorában '»osztályrészéül* helyett >részére« teendő. A 15. §. c) pontjában e szavak után »Herczegovinán át* a jelenlegi szöveg elhagyá- sával teendő: »fognak a számukra fennálló vámtételek kijátszásával, az eddigi általános vám- és kereskedelmi területbe csempésztetni. Ezek után kéri a bizottság a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot általános- ságban s a bizottság által ajánlott szövegezés szerint részleteiben elfogadni. Budapest 1879. november hó 12-én. / Falk Miksa s, k., Baross Gábor s. k., bizottsági elnök. bizottsági eldado. Melléklet a 378. számú irományhoz. Törvényjavaslat, a Bosznia és Herczegoyinával való yámkapesolat létesítéséről. (j4 közgazdasági bizottság szövegezése szerint.) 1. §• Bosznia és Herczegövina az 1878 : XX. t.-czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szö- vetség alapján fennálló osztrák-magyar közös vám- és kereskedelmi területbe olvasztatik. Ezen közös vám- és kereskedelmi területen belől az egyik területről a másikra bejövő és kimenő árúk— a 15. §-ban foglalt átmeneti rendszabályok által meghatározott korlátozások mellett — vám díj fizetése nélkül szabadon közlekedhetnek. Az osztrák-magyar monarchiának Boszniával és Herczegovinával szemben levő határ- vámvonala megszűnik, egyidőben mindazáltal ezen országoknak Szerbiával, Törökországgal és Montenegróval szemben levő határain, a megnagyobbított vám- és kereskedelmi terület közös határvámvonala fel lesz állítandó. 2. §. Ezen közös vám- és kereskedelmi kapcsolat létesítésére feltételekül szolgálnak azon határozatok, melyek a vámintézményekről és a vám- és kereskedelmi terület közösségéből folyó gazdasági viszonyok rendezéséről, a következő 3—12. §§-ban foglaltatnak. A kormány ő Felsége többi királyságai és országainak kormányával egyetértőleg gondoskodni fog arról, hogy ezen feltételek Bosznia és Herczegovina országos igazgatása részé- ről teljesíttessenek. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 29226 378. szám. 3. §. ; Az 1878: XXI. törvéuyczikkbe iktatott osztrák-magyar általános vámtarifa az idegen államokkal kötött vagy kötendő vám- és kereskedelmi szerződések, valamint az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületeiben a vámok szedésére és kezelésére vonatkozó, már jelenleg érvényes vagy jövőben életbe léptetendő egyenlő törvények és közigazgatási szabályzatok a meg- nagyobbított közös vám-és kereskedelmi terület újonnan felvett részeiben is érvényesek. A mennyiben Bosznia és Herczegovina különös szükséglete az emiitett szabályoknál kivételes tekintetet igényel, azok Bosznia és Herczegovina országos igazgatásának meghall- gatása után lesznek kibócsátandók. A vámszolgálat szervezése, a vám-jövedéki áthágások megfenyitése és á vámügynek az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületeiben egyenlő elvek szerint szabályozott egyéb berendezése Boszniában és Herczegovinában is ezen egyenlő elvek szerint eszközlendő. . Ezen ügyekre vonatkozó szabályzatok kibocsátásához mindazonáltal szükséges az, hogy az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületeinek kormányai azokhoz hozzá- járuljanak. Bosznia és Herczegovina képviseltetése harmadik államokkal szemben mindazon ügyek- ben, melyek az 1878: XX. törvéuyczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség tárgyait képezik, ezen vám- és kereskedelmi szövetség határozmányai szerint fog történni. ; 4. §. A vámdíj, valamint a közös vámjövedékhez tartozó mellék - illetékek szedése és kezelése a közös határvámjövedék javára az országos igazgatás alatt álló közegek által esz- közlendő. A pénzügyi szolgálatnak legfelsőbb vezetésével Boszniában és Herczegovinában meg- bízott hivatalnok, (országos pénzügyi igazgató) valamint helyettesének és a vámhivatalnokok- nak kinevezése a két pénzügyi minister befolyásával fog történni. A vámügyeknek másodfokú elintézését a pénzügyi szolgálat vezetésével Bosznia és Herczegovinában megbízott hatóság végzi. Harmadfokban pedig a közös miuisterium utján a mindkét részbeli szakministerek, az ezek közt esetről esetre történt megállapodás szerint fognak határozni. 5. §. ' A dohány és só egyedáruság az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületén érvényes elvi berendezéssel Bosznia és Herczegovinában is meghonosítandó és ezen országok javára az országos igazgatás által azon alapelv szerint kezelendő, hogy az egyedárusági területek mindegyikének, az abban fogyasztott dohány és só után járó illeték biz- tosittassék. A sör, pálinka és czukor előállítására vetett közvetett adók az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületén érvényes megállapított egyenlő törvények és rendszabályok szerint Bosznia és Herczegovinában meghonositandók, és ezen országok javára az országos igazgatás által kezelendők.378. szám. 227 Az emiitett állami egyedáruságokra és közvetett adókra vonatkozó törvényeknek és rend- szabályoknak az 1878: XX. t. cz.-be iktatott vám-és kereskedelmi szövetség XI. czikke értel- mében bekövetkező minden változtatása Bosznia és Herczegovinában is érvényes. Ha e részben Bosznia és Herezegovina különös viszonyai eltérő intézkedéseket köve- telnének, szükséges, hogy azokhoz az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületeinek illető szakministerei hozzájáruljanak. Az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületén újonnan meghonosítandó minden közvetett adó, mely az ipartermelésre közvetlen-befolyással van, Bosznia- és Herczegovinában is szedendő és e részben is a fent körülirt elvek érvényesek. Ha Bosznia és Hercegovina dohány- és só-szükséglete saját dohánytermeléséből, ille- tőleg saját sótelepeiből nem fedeztetnék, a hiányt kizárólag az osztrák-magyar monarchia mind- két egyedárusági igazgatása, egyetértőleg fogja előre megállapított megtérítési árakon, az országos igazgatásnak szolgáltatni. A lőporegyedáruság Bosznia és Herczegovinában az osztrák-magyar monarchia mind- két államterületén érvényes szabályok szerint kezelendő. Másféle közvetett adók, melyek az árúk termelését, eladását és fogyasztását érik, bárki részére is csak annyiban szedhetők, a mennyiben azok nemcsak a bevitt, hanem az országban magában előállított árúkat is egyenlőkép terhelik, és a mennyiben a bel-forgalomnak a vám- terület közössége által biztosított vámmentessége általuk nem veszélyeztetik. Az egyes helységekbe való vitelkor szedett illetékek csak élelmiszerekre, italokra, épitő- és tüzelőszerekre terjedhetnek. 6. §. Az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi területein érvényes osztrák érték Boszniában és Herczegovinában is, az ottomán vertpénz szabad forgalma mellett, törvényes országos értékül szolgál. A pénzverés, az államjegyek és az osztrák-magyar bank szabadalma tárgyában a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt létesített egyezmények Bosznia és Herczegovinában is —— a bankot illetőleg, az osztrák-magyar bankkal való egyez- mény létesítése ntán — kizárólagos érvénynyel birnak. 7. §. A súly- és mértékrendszer az országos igazgatás álta] szabályoztatik; a méterrend- szerhez való áttérés mindazáltal mielőbb eszközlendő. , Ha a méterrendszer szerinti mértékek és súlyok, mérlegek és mérő készülékek ezen országok forgalmában használatba jönnek, az ott hitelesítetteken kívül csak az osztrák-magyar monarchia mindkét területén szabályszerűen hitelesítettek vehetők használatba. 8<§\ Az arany-és ezttstárúk finomsági tartalmára vonatkozó szabályokat és az azok feletti őrködést illetőleg, Bosznia és Herczegovinában ugyanazon elvek alkalmazandók, a melyek az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületén érvényesek. 9. §. Az 1878: XX. t. czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség XYI. és XVH, czikke értelmében szerzett szabadalmak, árújegy és mustra-ótalom Bosznia és Herczegovinában 29*228 378. szám. is, az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületén fennálló szabályok értelmében bírnak érvénynyel. Bosznia és Herczegovina lakosai szabadalmakat és jogot árújegy és mustra ótalomra csak ezen szabályok értelmében szerezhetnek. Az ezen elvek keresztülvitelére vonatkozó közelebbi intézkedések rendeleti jiton fognak megállapittatni. 10. §. A posta- és távirda-ügy az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületének szak- ministereivel egyetértőleg, Bosznia és Herczegovina orsz. igazgatása által fog rendeztetni. 11. §. Az 1878: XX. t. czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség 'VII., X., XIV., XV. és XX. czikkei Bosznia és Herczegovinára is alkalmazandók. A vám- és kereskedelmi szövetség XX. czikkének végrehajtása külön rendeleti uton foganatosítandó egyezménynek tartatik fenn. 12. .§. Az osztrák-magyar monarchia két államterületeinek pénzügyministerei fel vannak jogo- sítva arra, hogy felügyelök kiküldése által magoknak meggyőződést szerezzenek arról, hogy a vámdíjak szedése és kezelése (3—4. §§.) az egyedárúságoknak és a sör, pálinka és czukor ter- melésére vetett közvetett adóknak kezelése (5. §.), valamint az arany- és ezüstárúk finomsági tartalmára vonatkozó szabályoknak ellenőrzése (8. §.) a megállapított határozatoknak megfelelő módon történik. 13. §. A határvámjövedékoek, a határvámjövedéki visszatérítések és biztosítékok levonása után megmaradó részéből, a közös vámvonalon" kivitt, adó alá vetett tárgyak után járó adó visszatérí- tések fedezendők. Bosznia és Herczegovinának az adóvisszatéritések tekintetében való megterheltetése az 1878: XIX. törvényczikk határozatainak értelemszerű alkalmazásával oly módon vitetik keresztül, hogy Bosznia és Herczegovina az egyes naptári évben az illető adónemben közösen fizetett adó- visszatéritéseknek annyi százalékát tartozik viselni, a hány százalékát teszi ki az általa azon naptári évben az illető adónemben elért nyers jövedelem, az összes közös vámterületen elért és az emiitett határozatok szerint kiszámítandó összes nyers jövedelemnek. A közös határvámjövedéknek így megmaradó összegéből Bosznia és Herczegovina részére, valamint ezen országok határvámkezelési költségeinek fedezésére további intézkedésig évi 600,000 frt aranyban állapittatik meg. 14. §• Ezen törvény 1880. évi január 1-vel lép életbe. Ezen naptól kezdve vámmentes a forgalom egyrészt Bosznia és Herczegovina, másrészt az egyidejűleg az osztrák-magyar általános vám- és kereskedelmi területbe kapcsolt Dalmatia közt. Szintúgy vámmentes a forgalom ezen naptól kezdve a közös vám- és kereskedelmi terület minden többi részéből is Bosznia és Herczegovinába.378. szám: 229 15. §. Ezzel szemben, 1880. január l-jétől kezdve a Bosznia és Herczegovinából a közös vám- és kereskedelmi terület többi részeibe irányuló bevitelnél (kivéve a Dalmatiába való bevitelt 14. §.) ideiglenesen a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzetekkel szemben érvényes vámtételek alkalma- zandók, lia csak szabályszerű vámokmányok által ki nem mutattatnék az, hogy a bevitt árúért az általános vámterületbe való bevitelkor járó vámdíj már lefizettetett. Az osztrák-magyar általános vámterület és Bosznia és Herczegovina közt fennálló határ- vámvonal ezen okból, az érvényben levő vámszabályok további alkalmazásával ideiglenesen fenntartandó. A vámdíj fizetése alól mindazáltal kivétetnek: a) Bosznia és Herczegovina közönséges termékei, ha származásuk szabályszerű bizo- nyítványokkal igazoltatik; b) a liatárforgalombau a házi szükségletre szolgáló árúk kisebb mennyisége; c) oly árúk, melyek tekintetében ismert forgalmi viszonyoknál ép úgy, mint az értük járó csekély vámdíjnál fogva fel nem tehető az, hogy azok a külföldről Bosznián és Herczego- vinán át fognak a számukra fennálló vámtételek kijátszásával, az eddigi általános vám- és kereskedelmi területbe csempésztetni. Az a) b) és c) pontok alatt emiitett esetekben a vámmentes eljárásnak közelebbi rész- letei rendeleti uton állapittatnak meg. 16. §. A 15. §-ban foglalt megszorítások megszüntetésének időpontját az osztrák-magyar monarchia mindkét államterületének kormányai egyetértőleg és rendeleti uton fogják megállapítani. Ezen időpontig a czukor és pálinka kivitelénél csak oly küldemények után téríttetik vissza az adó, a melyeknek elküldési helye az eddigi általános vám és kereskedelmi területen van. 17. §. Ezen törvény végrehajtásával a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister, vala- mint a pénzügyi minister bízatnak meg.230 379. szám. 370. szám. A közgazdasági bizottság jelentése, : . / „a Martinschizza, Buccari, Porto-Rd, Zengg és Carlopagó szabad kikötőknek, az osztrák-magyar általános vámterületbe Vonásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. Az 1878 : XX. törvényczikk IV. czikke csak kifejezése azon már a vám- és keres- kedelmi szövetség megkötése és megújítása alkalmával indokolt óhajnak, hogy á vámkülzetek megszüntetése iránt a kormány előterjesztést tegyen. Ezen létező törvény tehát elvileg már is eldöntötte azon 5 tengerparti város vámkül- zetének sorsát s ha mindjárt tény is, hogy a tettleges megszüntetést e városok lakói, legalább kezdetben meg fogják érezni, a bizottság mégis helyesli, hogy a kormány hódolva amaz álta- lános és az 1878: XX. törvényczikk IV. czikke szerint már is elfogadott szempontnak, mely szerint a magyar-osztrák monarchia területén létező vámkülzetek fentartása nem lehet a keres- kedelmi forgalom és az ipar érdeke, valamint nem lehet az állam érdeke sem, hogy az általános vám- és kereskedelmi területen annyi eltérő vámkezelés és kivétel létezzék, e törvényjavaslatot végre előterjesztette, és hogy ezen vámkülzetek megszüntetése a többi kapcsolatos intézkedésekre való tekintettel, ezekkel egyidőben, azaz 1880-ik évi január 1-én fog megtörténni. A bizottság azon nézetben van, hogy a kezdet nehézségei csakhamar el fognak oszlani és ama vámkülzetek^ illetőleg szabad kikötők lakói az ipar fejlődésében és a kereskedelmi érintkezés szabadságában nem megvetendő kárpótlást nyerendnek, mert hiszen megmondatott már, hogy ezen külzetek kivételes állása a belfölddel való forgalom és érintkezés jelentékeny akadályai, hogy általuk egy erőteljes ipari tevékenység kifejlődése majdnem lehetetlenné tétetik, és oly gazdasági elkü- lönzés hozatik létre, mely. hátrányaival a külforgalom igenis prekariussá vált előnyeit csaknem megsemmisiti. Lényegesek a törvényjavaslatnak a megszüntetés módozataira, és a pénzügyileg hátrá- nyossá válható utóhatás ellensúlyozására vonatkozó intézkedésen A törvényjavaslat ugyanis azon helyes elvből indul ki, hogy valamennyi külzetben 1880. január 1-től a magyar-osztrák általános vámtarifa, valamint az itt törvényesen alkalmazott czukor-, sör- és szeszadó lépjen életbe, azaz, hogy ezen időtől fogva a külföldről bejött árúk az általános vámtarifa értelmében fizessék a vámot, valamint, hogy az eddigi vámkülzetekben fogyasztás alá kerülő czukor, sör és szesz után az itt érvényes adótételek fizettessenek.379. szám. 231 Ezen elv érvényesítésére két mód kinálozik. Az egyik az, mely a vámhatár ideiglenes fentartása mellett alkalmas a pénzügyi hátrány elhárítására; a másik pedig az, hogy az 1880. január 1-je előtt e vámkttlzetekben felhalmozódott vagy készletben levő árúk és a fogyasztási adó tárgyai előleges bejelentés és Összeírás utján, a vámilleték és fogyasztási adó utánfizetésére. szoríttassanak. E vámkülzeteknél ezen második mód hozatik javaslatba és a bizottság nem tagadhatja meg ettől helyeslését, mert e vámkülzetek kisebb területén az ellenőrzés könnyebb és azokban a vám- és adóköteles tárgyak összeírása, illetőleg kellően kimért határidő alatt történt bejelen- tésének felülvizsgálata, a czélt és eredményt koczkáztató nehézségekbe nem ütközik. De megfelelő és a lakosság különös nyugtalanítását és megterheltetését mellőző ezen mód azért is, mert a törvényjavaslat egyfelől biztosítást nyújt a jogtalan alkalmatlaukodás elleü, másfelől részleteiben rendelkezik arról is, hogy a lakosságnak az adó- és vámfizetéseket illetőleg bizonyos könnyítések engedélyeztethessenek. E helyen utal a bizottság a kormány által tett azon ígéretre, mely szerint igyekezni fog az átmeneti eljárást könnyíteni és oda fog törekedni, hogy a nagyobb forgalmi helyeken közraktárak nyittassanak. Ilyképen a bizottság ugy a vámkülzetek megszüntetésének időpontjára, mint a meg- szüntetés módozataira vonatkozólag helyeselvén a törvényjavaslat rendelkezéseit, azt általánosság- ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta és kéri a t. házat, hogy hasonlón cselekedni méltóztassék. A törvényjavaslat részleteinél a következő módosításokat hozza a bizottság javaslatba: A czímben „Portoré" helyett „Porto-Ré", a második sorban „a vámterületbe" helyett „vám- és kereskedelmi területbe" ; a „vonásáról" szó helyett pedig, egyezőn az 1878 : XX-ik t.-cz. 4. czikkében használt kifejezéssel „olvasztásáról" szó volna teendő". Az első §. első sorában „Portoré" helyett „Porto-Ré", a második sorban „vámterületbe" helyett „vám- és kereskedelmi területbe" ; a „vonatnak" szó helyett pedig „olvasztatnak" szó lenne elfogadandó. A 2. §-nak 3-ik bekezdése első sorában e kifejezés „üzletegyének" „kereskedők és iparosok" kifejezéssel cserélendő fel. A 6-ik §-nál a második bekezdés első sorában ezen kifejezés „Más mint az említett" helyett „Az emlitteken kívül más" teendő. A 7. §. második sorából e szavak „vagy haladéktalanul előállítani" kihagyan- dók lennének. . A 9. §-nál a 3. pontban „arra kért" helyett „arrakért". A 11. §. harmadik sorában „raktározhatása" helyett „raktározása", A 14. §-ban pedig az első sor „megszűnési" szava helyett „megszűnésekor" _ volna elfogadandó, a második sor „idejekor" szava ehez képest kimarad. Budapest, 1879. november hó 12-én. Falfc Miksa $. k., bizottsági elnök. Baross Grábor s. k. bizottsági előadó.223 B79. szám. Melléklet a 379. számú irományhoz. Törvényjavaslat, MartinseMzza, Buecari, Porto-Ré, Zengg és Carlopago szabad kikötőknek az osztrák-magyar általános vám- és kereskedelmi területbe olvasz- tásáról. [A közgazdasági bizottság szövegezése szerint.) 1. §• Martinschizza, Buccari, Porto-Ré, Zengg és Carlopago szabad kikötök 1880. január 1-yel az osztrák-magyar általános vám- és kereskedelmi területbe olvasztatnak. Ezen naptól kezdve ezen vámkíilzetek és az osztrák-magyar általános vám- és kereskedelmi teriilet közt korlátlanul szabad és vámmentes lesz a forgalom. Az emiitett naptól kezdve ezen vámkíilzetek területein, a határvámjövedékre vonatkozó mindazon törvények és rendszabályok életbelépnek, melyek a magyar korona területén érvényesek. 2. §. 1879. évi deozember hava utolsó hetében a vámköteles árúknak, valamint a czukor, sör és égetett szeszes folyadékoknak készletei, az illető vámkülzet vámhivatalánál Írásban bejelentendők. Ezen bejelentésre kötelesek mindazon kereskedők és iparosok, kik az emiitett árúk eladásával, feldolgozásával, elkészítésével és átalakításával foglalkoznak, még pedig csak azon ezikkekre nézve, melyek üzletük tárgyát képezik. Magán személyek, kikhez az emiitett kereskedők és iparosok is, az üzletük körébe nem eső árúkra nézve, soroztainak —• bejelenteni tartoznak: 1. a vámköteles árúk készletét, a mennyiben az személyes viszonyaiknak megfelelő egy évi szükségleténél nagyobb; 2. czukor-készletüket, ha az 25 kilogrammnál nagyobb; sörkészletüket, ha az 50 liternél nagyobb és az égetett szeszes folyadékok készletét, ha az 25 liternél nagyobb. 3. §. A 2. §-ban megjelölt árúk bejelentésének idejétől kezdve, a bejelentett készletek jövedék- hivatali megvizsgáltatásának bevégzéséig, a bejelentett árúkból nem szabad semmit a bejelen- tésben megjelölt raktárokból, a pénzügyi közegek engedélye nélkül eltávolítani. Ezen megszorítás alól kivételt képeznek: a) a kiskereskedésre szánt árúk, oly feltétel alatt, hogy minden egyes eladott részlet379. szám. 233 egy, a pénzügyi igazgatás vizsgáló közege elé terjesztendő lajstromba és pedig a vevő meg- nevezésével, bevezettessék; 6) a saját háztartásban való fogyasztás; c) az árúknak az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi területbe törvényes illetékek megfizetése mellett való szállitása, és a külföldre való kivitel, oly feltétel alatt, hogy a pénz- ügyi igazgatás által az árúkészletek megvizsgálására kiküldött közeg elé, a vámkezelést igazoló okmány terjesztessék. 4. §. Ha az árúkészletnek jövedékhivatali megvizsgálásakor a bejelentett mennyiséghez képest hiány áll elő, a melyre nézve a vámkezelést igazoló és a 3. §. c) pontja alatt emiitett okmány fel nem mutatható, a fél tartozik a hiányzó mennyiségért járó vámdíjat és fogyasztási adót megfizetni. . 5. §. A pénzügyi igazgatás a vámozásra, illetőleg a megadóztatásra bejelentett árúk meny- nyiségét és minőségét vámközegei által 1880. évi január l-ig pontos vizsgálat alá véteti, a mely napig minden fél a hivatalos lelet igazolásával ellátandó. 6. §. Az árú-készletek megvizsgálására a pénzügyi igazgatás részéről kirendelt közegeknek nemcsak a bejelentett árúkészletek raktározására szolgáló helyiségek, hanem mindazon helyiségek is, melyek árúk raktározására használtatni szoktak, pl. boltok, árúkamarák, szinek, pinczék stb. bejelentendők és kívánatra megnyitandók. * . Az emiitetteken kívül más helyiségeknek átvizsgálása, a birtokos beleegyezése nélkül, a pénzügyigazgatás közegei által, csak helyhatósági közbenjárás mellett engedtetik meg. 7' §' Az árú birtokosa tartozik az annak megvizsgálásánál szükséges segédletet nyújtani, és a mennyiség vagy a súly megállapításához szükséges eszközöket rendelkezésre bocsátani. 8. §. 1880. évi január 1-vel a vámköteles árúk összes készlete vámozás alá vetendő, ha- csak a közös vám- és kereskedelmi területből való származásuk, vagy az abban érvényes tör- vények és rendszabályok szerint megtörtént vámozásuk nem igazoltatnék. . 9'§' A belföldi származású sörnek, czukornak és égetett szeszes folyadékoknak készlete után — a mennyiben a vámkülzetekben már megtörtént megadóztatásuk, vagy a vámterületből a vámkülzetekbe adóvisszatérités nélkül való kivitelük nem igazoltatnék, — 1880. évi január l-jével a következő illetékek fizetendők, és pedig: 1. sörért hektoliterenként 2 forint; 2. nyers czukorért 100 kilogramm után 9 frt 10 kr; finomított czukorért 100 kilo- gramm után 11 frt 18 kr; 3. pálinkáért, szeszért, rumért és arrakért hektoliterenként és a törvényes szeszmérő minden foka után 11 kr.; édesített pálinkáért liektoliterenkint 5 frt 50 krt. 10. §. A pénzügyi igazgatásnak jogában áll az, hogy azon feleknek, kikre nézve a 8. és 9. §§-okban megjelölt illetékek azonnali fizetése terhes volna, megfelelő, fél évet tul nem haladó fizetési határidőt biztosíték mellett engedélyezzen. KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81 X. KÖTET. 30234 379. szám. 11. §• A Ö. §-ban megjelölt illeték-köteles árúknak vámhivatali raktárokba vagy erre alkal- masoknak talált magán raktárokba, az utóbbi esetben hivatalos ellenzár alatt és legfeljebb egy évi időtartamig való raktározhatása megengedtetik, és pedig úgy, hogy az értük járó illetékek a raktárokból való kivétel mérve szerint fizettessenek. 12. §. A ki illeték-köteles árúkat hivatalos ellenzár alatt magánraktárakba kiván helyezni, tartozik legkésőbb 1879. deczember 10-ig erre az illető rakhelyek pontos megjelölésével, a pénzügyi igazgatástól engedélyt kérni. 13. §. Martinschizza tengeri veszteg intézete, a tengeri veszteglésre vonatkozó szabályok értelmében, raktározott árúkra nézve közraktárnak tekintendő. " 14. §. Az illeték-köteles árúk azon készletei, melyek az emiitett vámktilzetek megszűnése- kor közraktárokban vagy hivatalos vámraktárokban vannak elhelyezve, az emiitett megszűnés napjától kezdve fél évig a fekbér fizetése alól mentesek. 15- §• Mindenkinek szabad az utólagos illetékfizetés alá eső árúkat egészen vagy részben külföldre vinni, a mely esetben az árú tényleg megtörtént kivitelének szabályszerű igazolása után az illető árúért vámdíj- vagy adó nem fizetendő. 16. §. Minden fél az általa történt bejelentés teljességéről és helyességéről felelős. A bejelen- tés elmulasztása, valamint árúkészletek eltitkolása vagy helytelen bejelentése a jövedéki áthágá- sokról szóló szabályok szerint és pedig a külföldi vámozatlan árúkat illetőleg, mint törvényelle- nes bevitel által elkövetett csempészet, és a belföldi származású czukrot, sört és égetett sze- szes folyadékokat illetőleg, mint jövedék megrövidítése fenyíttetik. 17. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyi minister és a földmívelés-, ipar- és kereske- delemügyi minister bízatnak meg.380. szám. 235 380. szám. A közgazdasági bizottság jelentése, „Isztria vámkülzetének és Dálmatiának az osztrák-magyar általános vámterületbe vonásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. Az 1878: XX. t. cz. IV. czikkének a vámkülzetek megszüntetésére vonatkozó elvi intézkedése tárgyi megoldást nyer ezen törvényjavaslatban. Már azon indokolásban, melylyel az idézett törvényezikk ezen intézkedése elfogadásra ajánltatott, a vámkülzetek megszüntetésének szükséges voltát igazoló érveken kivül, jelesen a kivételes állást elfoglaló és 1854. óta külön vámterületet képező Dalmátiára vonatkozólag fel- hozatott, hogy ezen terjedelmes partvidék izolált helyzete kétszeres hátrányt gyakorol a belföld kereskedelmi forgalmára, s hogy különösen a pénzügyi vámrendszer alapján szervezett, de a czélnak és rendeltetésnek meg nem felelő kivételes vámvonal amig egyfelí)l ezen vámkülzet, illetőleg külön vámterület közgazdasági fejlődésének érzékeny akadálya, ugy másfelől ezzel kapcsolatban a jólét meghonosodásának útjában áll. Ezen érvek ma sem szenvednek változást, sőt ha hozzá vesszük, hogy a magyar-osztrák monarchiának nem áll érdekében az annyiféle vámkezelés mellett továbbra is fentartani azon emiitett kivételes vámvonalat, mely a belföldi gazdasági és ipari termékeknek Dalmátia nem meg- vetendő fogyasztási területére szabad bevitelét a jövőben is gátolhatná, érvényesülnie kell s pedig mentől előbb amaz elvnek, hogy az osztrák-magyar monarchia területén szabad legyen a forgalom és a mennyire lehetséges, egyenlő és egységes a vámkezelés, és létesüljön egy oly benső keres- kedelmi érdekkapcsolat, mely az ellenkezőnek hátrányait egyszer mindenkorra megszüntesse. A mi a megszüntetés időpontját s módozatait illeti, szabad legyen a bizottságnak meg- jegyezni, hogy a megszüntetés határideje azon napra esik, a melyen a többi vámkülzetek is megszűnnek s a melyen azon helyzet is, mely Bosznia és Herczegovina, valamint az osztrák- magyar monarchia közt a lefolyt évben kifejlődött, egy más törvényjavaslat keretében közgazda- sági tényleges megoldást nyerend. A megszüntetés határideje, azaz 1880. január 1-je, tehát egy combinált intézkedés és megállapodás kifolyása, mely ellen a bizottságnak már azért sem lehet kifogása, mert elvégre is, miután a jelenlegi állapot tarthatlansága kétségen felül áll, a kezdetet meg kellett tenni. . A megszüntetés módozatait illetőleg leglényegesebbek a törvényjavaslat azon intézke- dései, melyek az átmenetet szabályozzák. 30*236 380. szám. Hogy az átmenet pénzügyi hátrányai elhárittassanak, gondoskodni kell arról, hogy a vámköteles árúk, melyek a megszüntetés időpontja előtt a megszüntetendő vámkülzetekben könnyű szerrel felhalmoztatnak, vámfizetés nélkül az osztrák-magyar vámterületbe be ne vitettethessenek. E czél elérése szempontjából e törvényjavaslat, azon oknál fogva, mert Istria és Dalmátia területe sokkal terjedelmesebb, hogy sem a vám- és adóköteles tárgyaknak egyszerű bejelentése és összeirása a pénzügyi károsodás elkerülésére elegendő lenne, Istria és Dalmátia kettős vámhatárát ideiglenesen, azaz mindaddig, míg az árú - felhalmozódás és a vám-illeték kikerülésének lehetősége meg nem szűnt, fentartani rendeli. Ezen vámhatárok egyike Istria és Dalmátia partjai mentén húzódik a külföldről jövő árúk*ellen, a másik pedig a monarchia általános vámterületének eddigi határával azonos, az ezen lciilzetekből jövő árúk ellen. Eltérést képez Bosnia és Herczegovina, mert ezen .tartományok és a nevezett külön vámterület közt a forgalom szabadsága azonnal hatályba lép, de úgy, hogy az utóbb megjelölt vámvonal a Bosnia és Herczegovinából jövő árúk ellen is alkalmaztatik. A bizottság a törvényjavaslat ezen intézkedését helyesli és azon nézetben van, hogy azon átmeneti intézkedés a dolog természetéből foly, s igy legalkalmasabb arra, hogy az átmenet nehézségein jelentékenyen könnyítsen. Reményli a bizottság, hogy a kormány a kettős vámhatárt kelleténél túl fentartani nem fogja s igy nem tesz kifogást az ellen, hogy a végintézkedést a kormány rendeleti utón foganatosítsa. Hogy pedig jelesen Dalmátia és Bosnia és Herczegovina közt a vámhatár e szerint teljesen megszűnik, azt, eltekintve azoktól, miket e részben egy másik törvényjavaslat tárgya- lásánál indokként felhozni lehet, a bizottság szükségszerűnek tartja egyfelől Dalmátia fekvése e's érdekei szempontjából annyival inkább, mert Trieszt és Fiume kiváló okoknál fogva még meghagyatik kivételes helyzetében, de másfelől azért is, mert a nevezett tartományok közt ezzel megnyitott szabad forgalom közgazdasági előnyeit, semminemű pénzügyi hátrány nem csökkenti. Ezek azon indokok, melyek mellett a bizottság a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részletek tárgyalásának folyamán a következő módosításokat fogadta el a bizottság: A czímben „vámterületbe vonásáról" helyett „vám- és kereskedelmi területbe olvasz- tásáról" teendő, mert az 1878: XX. t. cz. által használt kifejezésnek ez felel meg. Az 1. §. zárjel közé foglalt e szarait (a quarnerói szigetekkel együtt) a bizottság azon oknál fogva, mert ezek Istria vámkülzetében már bennértetnek, kihagyását, a 3-ik sorban e szavak helyett pedig „Vcímteriiletbe vonatik" egyezőn a czímben tett módosítással, „vám- és kereskedelmi területbe olvasztatnak" szavak beillesztését hozza javaslatba. A 2. §-ra megjegyzi a bizottság, hogy Istriába már eddig is vámmentes a bevitel s igy ezen őrgrófságnak felemlítése itt felesleges. A 3, §. első sorából e szó: „ideiglenesen" kiveendő s a második sor e szava után „bevitelénél" helyezendő el. Ugyanezen §. 2-ik pontja utolsó sorában „megfizetése" helyett „már megtörtént lefizetése" teendő. A bizottság kéri a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot általánosságban és a fennebbiek szerint módosított részleteiben elfogadni. • Budapesten, 1879. november hó 12-én. Falk Miksa s. k., bizottsági elnöke Baross Gábor s. fc., bizottsági előadó.380. szám. 237 Mélléklet a 380. számú irományhoz. Törvényjavaslat, Isztria vámkíilzetének és Dalmatiának az osztrák-magyar általános vám- és kereskedelmi területbe olvasztásáról. (A közgazdasági bizottság szövegezése szerint.) 1. §. Isztria őrgrófságának eddig az osztrák-magyar átalános vámterületéből kizárt részei és a külön vámterületet képező Dalmatia, 1880. január 1-vel az osztrák-magyar általános vám- és kereskedelmi területbe olvasztatnak. % §. Az emiitett naptól kezdve a közös vám- és kereskedelmi terület minden részéből Dal- matiába a bevitel vámmentes. 3. §. Ezzel szemben 1880. január 1-től kezdve az árúknak az alább megnevezett irányokban való bevitelénél ideiglenesen következő határozatok érvényesek: 1. Az Isztria eddigi vámkülzetéből a közös vámterület minden többi részeibe való bevi- telnél a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzetekkel szemben érvényes vámtételek alkalmazan- dók, ha csak szabályszerű' vámokmányokkal ki nem mutattatnék az, hogy a bevitt árúért az átalános vámterületbe való bevitelkor járó vámdíj már lefizettetett. Az Isztria vámkülzete és az osztrák- magyar átalános vámterület közt eddig fennálló határvámvonal ezen okból az érvényben levő vámszabályok további alkalmazásával ideiglenesen fentartandó. 2. Dalmatiából a közös vámterület többi részeibe való bevitelnél — kivéve a Bosznia és Herczegovinával való közös vámegyesületnek létesítéséről szóló törvény 14. §-ában szabályozott vámmentes forgalmat Boszniával és Herczegovinával — az eddig érvényes dalmátiai vámtarifa tételei és a legnagyobb kedvezésben részesülő államokból az általános vámterületbe való bevitel- kor alkalmazásba jövő vámtételek közt mutatkozó különbség fizetendő azon esetben, ha az 1879. évi utolsó évnegyedben kiállított szabályszerű vámokmányokkal igazoltatik az, hogy ugyan- azon árúért a vámdíj a dalmátiai vámtarifa határozatai szerint lefizettetett; ellenkező esetben a legnagyobb kedvezésben részesülő államokból az általános vámterületbe való bevitelkor járó egész vámdíj fizetendő, hacsak ezen vámdíjnak már megtörtént lefizetése szabályszerű vám-okmányokkal nem igazoltatik. A Dalmatia és az eddigi osztrák-magyar általános vámterület közt fennálló határvám- vonal ezen okból az érvényben levő vámszabályok további alkalmazásával ideiglenesen fentartandó.238 380—381. szám. 3. Az 1. és 2. pontokban szabályozott vámkötelezettség alól mindazonáltal kivétetnek: a) Isztria és Dalmatia közönséges termékei, ha származásuk szabályszerű bizonyítvá- nyokkal igazoltatik; b) a határforgalomban a házi szükségletre szolgáló árúk kisebb mennyisége; c) oly árúk, melyek tekintetében, ismert forgalmi viszonyoknál ép úgy, mint az értük járó csekély vámdíjnál fogva, fel nem tehető az, hogy azok a külföldről Dalmatián és Isztrián át, a számukra fennálló vámtételek kijátszásával, az eddigi átalános vám- és kereskedelmi területbe fognának becsempésztetni. Az a) b) és c) pontok alatt emiitett esetekben, a vámmentes eljárásnak részletei ren- deleti uton állapittatnak meg- 4" §* A 3. §-ban foglalt megszorítások megszüntetésének időpontját az osztrák-magyar monar- chia mindkét államterületének kormányai egyetértőleg és rendeleti uton fogják megállapítani. Ezen időpontig a czukor és a pálinka kivitelénél csak oly küldemények után téríttetik vissza az adó, melyeknek elküldési helye az eddigi osztrák-magyar általános vám- és kereske- delmi területben van. • 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzíigyminister, és a földmívelés-, ipar és kereskede- lemügyi minister bízatnak meg. 381. szám,. A közgazdasági bizottság jelentése, „Bródy vámkülzetének megszüntetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Az 1878. évi XX-ik t. cz. IV. czikke elrendeli, hogy a fenuálló vámkülzetek meg- szüntetendők, s hogy megszüntetésük időpontja, módozata s a közös vám- s kereskedelmi terü- letbe való beolvasztásuk iránt a kormány megfelelő javaslatokat terjesszen a törvényhozás elé. Ezen törvényjavaslat tehát azoknak egyike, melyeknek alapját már a fent idézett törvény elvi rendelkezése szolgáltatja. Ez okból a közgazdasági bizottság nem is tartotta feladatának, hogy Bródy vám- külzetének megszüntetését elvi szempontokból vegye bírálat alá.881. szám. 239 Ellenben bírálat alá vette a bizottság a törvényjavaslatot a vámkülzet megszüntetése módozatainak szempontjából. • A mi a megszüntetés időpontját illeti, a bizottság nem tehet kifogást az ellen, hogy az 1880. évi január 1-ére állapíttatott meg, mert egyfelől általában helyeselnie kell a bizottságnak azt, hogy a fennidézett törvény 4-ik czikkében foglalt rendelkezésnek elvégre foganat szerez- tetik, s hogy ez által a magyar-osztrák monarchia területén belől a forgalom szabadságának ez akadálya is elhárittatik; de másfelől, mert ez azon határnap, melyen a többi vámkülzetek is meg- szűnnek, s nincs indok, mely ezen vámkülzet egyedüli fentartására s kivételként meghagyására alapot nyújtana. E helyütt azonban megkívánja a bizottság jegyezni, hogy Bródy vámkülzetének meg- szüntetését több, mint 50 év óta Oroszország is sürgeti, s hogy azon tárgyalásoknál, melyek az osztrák-magyar monarchia és Oroszország közt a kereskedelmi érintkezés fejlesztése szem- pontjából tartattak s jegyzőkönyvi megállapodásokra is vezettek, e vámkülzet megszüntetésének kérdése nem csekély szerepet játszott. Midőn tehát most, tán nem egy helyi érdek sértésével, a törvény elvi rendelete alapján a vámkülzet tettleg megszüntettetik, a bizottság azon reményben van, hogy a t. kormány fel- használandja törvényes befolyását arra, hogy Oroszország által a kereskedelmi érintkezés könnyí- tése szempontjából, az osztrák-magyar monarchiának kilátásba helyezett, lekötött vagy épen lekötendő könnyítések valóban teljesíttessenek is. A vámkülzet megszüntetésének további módozataira vonatkozólag kijelenti a bizottság, hogy bár ugyan a viszonosság elvének jobban megfelelt volna a törvényjavaslat oly alakban és rész- letekkel előterjesztése, mint a hogy az ő Felségé többi országainak törvényhozása elé jutott, még sem tesz kifogást az ellen, hogy a jelen törvényjavaslat egyedül a tényleges megszüntetés és időpontjának kimondására szorítkozik; mert a módozatok megállapítása és azok foganatosítá- sára, azon oknál fogva, mert Bródy vámkülzet Grácsországban fekszik, és igy Magyarországot, és annak kormányát ez irányban közvetlenül nem érinti, egyedül 8 Felsége többi országai tör- vényhozása és kormánya van hivatva. Ezen indokok alapján a bizottság a czímben megjelölt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részleteknél az 1. §-t tisztán irályi szempontból és következő szerkezetben fogadta el a bizottság: „Bródy vámkülzete 1880. évi január 1-vel megszűnik és területe e naptól kezdve az osztrák-magyar általános vám- és kereskedelmi területbe olvasztatik.tt A közgazdasági bizottság ezek után kéri a t. házat, méltóztassék a „BrÓdy vámkülzetének megszüntetéséről" szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadni. Budapesten, 1879. november hó 12-én. Falk Miksa s. k, bizottsági elnöh Baross Gábor s. k., bizottsági előadó.240 381—382. szám. Melléklet a *381. számú irományhoz. Törvényjavaslat, Bródy vámkülzetének megszüntetéséről. (4 közgazdasági bizottság szövegezése szerint.) 1. §, Brődy vámkülzete 1880. január 1-vel megszűnik és területe e naptól kezdve az osztrák-magyar általános vám- és kereskedelmi területbe olvasztatik. 2. §. A földmívelés-ipar- és kereskedelemügyi minister és a pénzügyi minister megbízatnak azzal, hogy az ezen törvény keresztülvitelénél a Magyarország részéről szükséges intézkedé- seket tegyék meg. 382. szám. A közgazdasági bizottság jelentése, „a ser-, szesz- és czukortermelés után fizetendő fogyasztási adóknak, Martinsehizza, Buccari, Porto-Ké, Zengg és Carlopagó vámkíilzetekbe való behozataláról" szóló törvényjavaslat tárgyában. MidÖn a törvényhozás a czímben megjelölt tengerparti városok vámkülzetének meg- szüntetését lészen kimondandó, az ezen törvényjavaslat intézkedéseinek elfogadását a bizottság meg nem tagadhatta; mert ezen törvényjavaslat egyenes következménye nem csak a vámkülzetek megszüntetésének, de egyszersmind az 1878: XX. t. czikken alapuló közösségnek is, mely jövőre a monarchia általános vám- és kereskedelmi területébe olvasztott vámkiilzetekre is természetszerűleg kiterjesztetik. A mi továbbá azon fogyasztási adók alkalmazásának módozatait illeti, ismét csak helyeselnie kell a bizottságnak a javaslat amaz intentióját, hogy az emiitett fogyasztási adók kiszabása, beszedése, hitelezése stb. a magyar államterület egyéb részeiben érvényes törvények s szabályok szerint történjék; mert a vámkülzetek megszüntetésével, azok területén más törvények382. szám. 241 és szabályok fenntartását, mint a milyenek az állam többi részeiben érvényesek, eltekintve az 1878 : XX. t. ez. rendelkezéseitől, sem a pénzügyi érdekek, sem a kezelés szempontjából indokolni nem lehetne. * A törvényjavaslat részleteinél a bizottság mindenütt, hol a „vámkülzet" szó elofordul, ez elé az „eddigi" szót helyezte; mert a törvényjavaslat a vámkülzetek megszüntetése esetére intézkedik és igy rendelkezései nem a létező, hanem az eddig létezett vámkülzetekre vonatkoznak. Ezek ntán a közgazdasági bizottság kéri a t. házat, méltóztassék a 251. számú törvény- javaslatot, a bizottság által megállapított szerkezettel úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. Budapesten,. 1879. évi november hó 12-én. Falk Miksa s. k., bizottsági elnök. ' Melléklet a 382. számú irományhoz. Törvényjavaslat, a sör-, szesz- és czukortermelés után fizetendő fogyasztási adónak, Martinschizza, Buccari, Porto-Ké, Zengg és Carlopago eddigi vámkü]- zetekbe való behozataláról. (A közgazdasági bizottság szövegezése szerint.) 1. §• Martinschizza, Buccari, Porto-Ré, Zengg és Carlopagó eddigi vámkülzeteknek az általános osztrák-magyar vámterületbe való beolvasztása napjától kezdve, ezen vámkülzetekben az égetett szeszes folyadékok behozatalánál eddig alkalmazott adóztatási mód megszüntethetik. 2. §. Ellenben ugyanazon naptól fogva a nevezett eddigi vámkülzetekben a sör-, égetett szeszes folyadékok és belföldi anyagokból készült czukor termelése után fogyasztási adó szedetik. Ezen fogyasztási adók kiszabása, beszedése, hitelezése, visszatérítése és ellenőrzése tekintetében, a magyar államterület egyéb részeiben érvényes törvények és szabályok lépnek életbe. 3. §. A felsorolt fogyasztási adók iránt fennálló szabályok ellen elkövetett kihágások bünte- tésére nézve, a magyar államterület egyéb részeiben érvényben levő törvények és szabályok Martinschizza, Buccari, Porto-Ré, Zengg és Carlopagó eddigi vámkülzetekre is kiterjesztetnek. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg. Baross Gábor s. k., bizottsági előadó. KÉPVH. moMÁmr. 1878—81. X. KÖTET. 31249 333. szám. 383. szám. Kivonat, a főrendiház 1879. évi november hó 12-én tartott 64-ik ülése jegyző- könyvéből. 883. Következett „a magyar állampolgár- ság megszerzéséről és elvesztéséről" szóló , tör- vényjavaslat általános és elvi megvitatása, mely- nek befejeztével jelzett törvényjavaslat általános- " ságban,- a részletes vita alapjául elfogadtatott. Áttérvén a részletes tárgyalásra, a főrendi- ház e törvényjavaslat czímét és az 1—3-ig ter- jedő szakaszokat módositás nélkül elfogadta. A 4. §-t, a 3., 5. és 6. §§-al való Össz- kangzás és helyesTb szövegezés szempontjából a főrendiház ekkép javasolja szövegezni: „ Törvényesités által az állampolgárságot megszerzik a magyar állampolgárnak külföldi nöttfl született törvénytelen gyermekei Az 5—13-ig terjedő §-ok módositás nélkül elfogadtattak. A 14. §-ban előirt eskü (fogadalom) letéte- lénél a főrendiház a cselekmény fontossága és az abból folyó Ünnepélyességnél fogva kívána- tosnak tartja, hogy az esküminta is ahhoz képest szerkesztessék; mi végből O Felsége nevére való hivatkozás kell, hogy az ünnepélyes alkalmakkor383. szám. £43 szokásos módon történjék és ennek folytán a főrendiház a 14. §. 2-ik bekezdése első sorában levő ezen szavak helyett: ó' felségéhez, Magyar- ország apostoli királyához „Ő császári és királyi felségéhez Magyarország apostoli királyához— a szövegbe való felvéte- lét javasolja. A törvényjavaslatnak 15-től 29-ig terjedő szakaszai módosítás nélkül elfogadtattak. \ A 30-ik §. második sorában levő „is" szót a főrendiház, tekintettel azon körülményre, mi- szerint a kormány által a képviselőházhoz benyúj- tott törvényjavaslat azon szakasza, melyre a 30. §. 2-ik sorában előforduló „is* szó vonat- kozott, a törvényjavaslatból elhagyatott, — mint értelemzavarót, a szövegből kihagyni java- solja. A 31-től 47-ig terjedő szakaszok módosítás nélkül elfogadtattak. A 48. §. második bekezdése negyedik és ötödik sorában előforduló ezen szavak helyett: „a horvát határvidéken" a főrendiház a törvény- javaslat többi szakaszaiban mindenütt használt ezen nevezetet: „horvát-szlavon határvidéken" használni kívánván, ezen elnevezést a szövegbe iktatta. A 49. és 50. §-ok módosítás nélkül elfogadtattak. Ekként a törvényjavaslat a főrendiház által fent jelzett módosításokkal részleteiben is elfo- gadtatott, és e felől a képviselőház alkotmány- szerű tárgyalás és a módosításokhoz való szives hozzájárulás végett szokott módon értesíttetni rendeltetett. Kiadta: B, BfudnydnszJcy József s. k., a főrendiház jegyzője. 31*244 884. szám. 384. szám. Törvényjavaslat, az Angolország és Fiume közt eszközlendő kereskedelmi gőzhajózási járatok segélyezésére engedélyezendő póthitelről. i. §• Az Angolország és Fiume közt eszközlendő kereskedelmi gőzhajózási járatok segé- lyezésére, a folyó évi költségvetésbe felvett 50,000 forintnyi összegen felül, az évre még 16,000 forintnyi összeg póthitelkép engedélyeztetik. - 2. §. Jelen törvény végrehajtásával a földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi, valamint a pénzügyi m. kir. ministerek bizatnak meg. Budapest, 1879. november 14-én. Báró Kemény Gábor s. Jc., ,, föld/m..-, ipar- és kereskedelmi mmister. Melléklet a 384. számú irományhoz. Indokolás, A Fiuméből Angolországba és onnan visszamenő kereskedelmi gőzhajózási járatoknak segélyezésére a folyó évi költségvetésben 50,000 frtnyi összeg van felvéve. A folyó év első 8 havában a fiumei tengerészeti hatóság ezen összegből 40 gőzöst részesített 47,000 frtnyi állami segélyezésben s igy a megszavazott 50,000 frtnyi Összegből még csak 3,000 frt maradt kiadható subventió gyanánt. Ezen segélyezések eddigelé is már kedvező eredményt szültek, a mennyiben f. évi január havától augusztus végéig 40, subventióban részesült, gőzös és pedig 15 Liverpoolba, 16 Grlaspolba, 4 Leidbe és 5 Amsterdamba indult el összesen 406,788 métermázsányi teher-rakománynyal. Ezen segélyezésben részesült hajókon kivül azonban számba kell venni még azt is, hogy az ekkép megkezdett forgalom folytán, más nem segélyzett hajók is keresték fel Fiume kikötőjét. Ha pedig azon nem subventionált hajók is tekintetbe vétetnek, melyek a folyó év első 8 hónapjában Fiúméban megfordultak és rakománynyal terhelve, Gibraltáron túl indultak, úgy az ezen irányban történt kivitelnek összes mennyisége 518,907 métermázsát tesz ki. Hogy ezen sikerteljes arány állandóan fentartathassék, az állami segélyezés czímén nyújtandó Összegnek legalább is 16,000 frttal való szaporítása okvetlenül megkívántatik, minthogy e részben, mint már fentebb szerencsém volt előadni, f. évi szeptember hó 1-je óta csupán 3,000 frt maradt fen a megszavazott 50,000 frtból.384—-385. szám. 245 Ez annyival inkább lehetséges, mivel a növekedett forgalom azon kedvező ered- ménynyel járt, hogy a befolyó kikötő-illetékek az előirányzott 28,000 frtnyi bevételt tényleg igen tetemesen túlhaladják és már a folyó év első 10 hónapjában 55,160 frtot szolgáltattak a kincstárnak. Ha a kikötő-illetékek, a mit teljes jogosultsággal feltenni szabad, legalább ezen arányban folynak be az év hátralevő 2 hónapja alatt, úgy a bevétel 28,000 frt helyett 66,198 forintot tesz, azaz 38,198 forinttal többet, mint a mennyi költségvetésileg elő van irányozva. Tekintve ennélfogva azt, hogy a kérdéses állami segélyezésnek 16,000 írttal való szaporítása, a kikötői illetékeknek a költségvetésbe felvett összegen felül befolyó jövedelemben teljes fedezését találja, kötelességemnek tartom, hogy az országgyűlés elé a mellékelt törvény- javaslatot terjeszszem, melyben az emiitett czélra 16,000 frtnyi összeg póthitelkép engedélye- zését kérem. Budapest, 1879. november 14-én. B. Kemény Cfábor s. k., földmwelés", ipar- <:s kereskedelmi minister♦ 385. szám. A zárszámadási bizottság jelentése, a magyar korona országainak 1868—1877-ig terjedő 10 évi állam- háztartása eredményeiről. A •/. alatt 12 darabban ide mellékelt kimutatások, a tisztelt képviselőháznak folyó évi február 1-én tartott 55-ik országos ülésben 449—451. jegyzőkönyvi számok alatt meg- állapított következő határozata alapján készültek: „Utasítja a képviselőház a zárszámadási bizottságot, hogy az érintkezésbe téve magát a m. k. állami számvevőszékkel, nyújtson be a képviselőháznak egy kimutatást, melyben ki legyenek tüntetve a lefolyt 10 évi zárszámadásilag már megállapított következő adatok: 1. Melyek voltak a lefolyt 10 évi (1868—1877.) időszak alatt évenként állami ház- tartásunkban a kiadások, a főbb czímek szerint összevonva? 2. Melyek voltak ez időszak alatt a bevételek és pedig: e a) mennyi volt évenként s főbb czímenként a rendes jövedelem? és b) mely összegek folytak be vagyonfogyasztásból, kölcsönök-, vagy más hitelművele- tek útján? 3. A kölcsönök és más hitelműveletek által elért bevételek, mely összegben fordít- tattak beruházásokra s mily mennyiségben az államháztartási hiányok fedezésére ? 4. Mennyi volt évenként a beruházások levonása után állami háztartásunkban a hiány? ■■ ■:34 6 385. szám. . 5. Mennyivel gyarapodott az államvagyon ingókban és ingatlanokban?" 6. Mily befolyással voltak a vasutaknak adott kamatbiztositások az építés alatt és azóta az államháztartás évi mérlegére és mi mértékben növekedett azon töke-vagyon, a mely a garantirozott vasutak által visszafizetendő összegekből alakul ? 7. Hogy állott az emiitett 10 év alatt évenként s végeredményében a 10 év lefolyta után a vagyonmérleg?" Már a feladatátvételének első pillanatában érezte a bizottság azon nagy nehézségeket, melyekkel ennek megoldásában küzdenie kell. Mert egy olyan időszakról kellett rendszeres, egyöntetű és egymással kapcsolatosan összefüggő, tehát világos és könnyen át is tekinthető kimutatást állítani Össze, mely a kezdet nehézségeivel, kísérleteivel s tapasztalat - szerzései- vel küzdött. Egy egész birodalomnak összes anyagi gondja, terhe szállott volt akkor egyszerre reánk azon kötelezettséggel, hogy az átvétel, rendezés, és a létezőknek nem csak épségben tar- tása, hanem épen jövedelmező módon való kezelése is minden fennakadás nélkül vezettessék általunk. Már pedig egy ilyen nagy vagyonnak helyes kezelése, az azzal járó ezer meg ezer különféle bevételi és kiadási tételeknek teljesen egyöntetű elrendezése, csak a kezelők külön- böző felfogása és képessége miatt is majdnem lehetetlen. Olyan megtörtént tényekkel állott tehát a bizottság szemben, a melyeket nem meg- változtatni, hanem legfeljebb csakis áttekinthetőbbé tenni lehetett. S miután ezen czéljának elérésére is bizonyos rendszert kellett megállapítani, kimon- dotta, hogy a kimutatások összeállításánál — tekintet nélkül az irt időszak alatt évenként vál- tozó alakra és rendszerre, mindvégig ugyanazon elv, alap és rendszer követtessék, mely a mos- tanihoz legközelebb áll, t. i. az 1877-iki. Ily értelemben kérte fel tehát a m. kir. állami számvevőszéket mindazon adatoknak rendelkezés alá bocsátására, melyek az előltisztelt képviselőházi utasítás teljesithetésére szüksé- gesek voltak. Ennek következtében az állami számvevőszék elnöke, folyó évi 47. számú átiratával következő kimutatásokat küldötte meg a bizottság használatára: A. I.) kimutatás a tényleges (bruttó) kiadásokról csoportok szerint részletezve; A. II.) kimutatás a tényleges (bruttó) kiadásokról, főczímek szerint részletezve; B. I.) kimutatás a tényleges (bruttó) bevételekről, csoportok szerint részletezve; B. II.) kimutatás a tényleges (bruttó) bevételekről, főczímek szerint részletezve; C. I.) kimutatás az állam saját jövedelmeiből, illetőleg költségeiből eredt (nettó) pénz- tári eredményekről; C. II.) kimutatás a hitelmüveleti-, vagyoncserét képező- és egyéb, nem valódi (nettó) bevételek, illetőleg kiadások pénztári eredményéről; D) kimutatás az évről-évre kitüntetett vagyon gyarapodásról, illetőleg fogyatkozásról; E) kimutatás az államvagyon álladékáról 1868-ik év kezdetén, illetőleg 1877-ik év végével; F) kimutatás a vasut-kamat-biztositási előlegek czímén elszámolt Összegekről és azokra befolyt téritményekről. Azon megjegyzések, melyek e táblázatok szerkezetének felvilágosítására vonatkoznak, az állami számvevőszék elnökének előbb említett átirata alapján, a következőkbe foglalhatók össze: Az eredmények Összehasonlítása czéljából az állami számvevőszék is czélszerűnek látta és elfogadta azon elvet, hogy az eredmények, az 1877. évre készült utolsó állami zárszámadás berendezéséhez képest, egyenlő alapra fektettessenek és egymásmellé csoportosítva legyenek kitüntetve, — (de hogy ezen czél elérhető legyen, mulhatlanul el kellett térni azon évről évre385. szám. 247 változó berendezéstől, melyet a számadási tételek csoportosítása es kimutatása . tekintetében a költségvetési törvények alakilag nyertek és ennélfogva az állami zárszámadások is követni tartoztak); s ez okból a kimutatások összeállítása alkalmival a kővetkező átalakításokat esz- közölte is: 1. a) fóldtehermentesitési adópótlékokat, melyek az 1871-iki és 1872-iki költség- vetésekben, s tehát az illető zárszámadásokban is a „hitéi- es 'pénztári műveletek"'-nél voltak föl- véve, az „egyenesadatcsoportjához áthozta. b) az előirányzat keretén kivül álló bevételeket és kiadásokat, valamint a rendkívüli-, a hitel- és pénztárműveleti, továbbá az átmeneti bevételeket és kiadásokat a hasonló természetű rendes bevételekkel' és kiadásokkal egybevonta s ennélfogva az adóhátralékokra befolyt össze- geket is, melyek a költségvetések, és igy a zárszámadásokban is a „rendkívülieku közt szere- peltek, szintén az „egyenes és fogyasztási adók" csoportjához áthelyezte. " 2. Az 1868-iki és részben . még az 1869. és 1870-iki zárszámadásokbán előforduló tiszta bevételek és kiadások helyett, kivétel nélkül a nyers Összegeket vette fel, minél fogva a pénztári mérleg összegét általában, a bevételben és kiadásban mindig egyenlő összeggel felemelte. 3. A vasúti kölcsönalapra vonatkozó 1868. és 1869-iki zárszámadási tételeket az átfutok csoportjába helyezte át és ezen két év kezeléseül azon Összeget állította be, mely az 1870-iki zárszámadásban kimutatott (három évi kezelést magukba foglaló) összegekből, a meg- előző (1868—1869.) két évet illeti. Eltekintett továbbá ezekre nézve a bevételek ós kiadások csoportosításánál az 1873. évig* érvényben állott alapszerű kezeléstől is, s az illető tételeket mindenkor a természetüknek megfelelő bevételek vagy kiadások csoportjába sorozta; a keresztülvezetéseket pedig, mint olyano- kat, úgy a bevételben mint a kiadásban, egyenlő összegekkel mutatta ki. (Ezek tehát az A. II. és B. 11. kimutatásokból kihagyattak.) Az elősoroltaknál fogva, a szelvény- és kötvény-beváltásra fordított összegeket az „államadóssági kamatok— illetőleg a „tőketörlesztési kiadások" közé, — a vasútépítési költ- ségeket az „ingatlanok szerzésére fordított kiadások" közé sorozta; a vasúti kölcsönből vett és épített vasutak jövedelmét pedig, a „vasutak tiszta jövedelme" czímén, s a kibocsátott vasúti köl- csön-lcötvények értékesítéséből eredő bevételt „fölvett kölcsönök" czíme alatt mutatta ki. Végül a nagyvárad-kolozsvári vonalért kiadott és befolyt 1.804,083 frtot, valamint az építés ideje alatt felmerült időközi kamatot, mint keresztülvezetést vette tekintetbe. 4. Ugyanezen eljárást követte a gömöri vasúti záloglevél-kölcsön és a 30 millió frtnyi kölcsönalap bevételeire és kiadásaira, valamint a sorsolási kölcsönre és a szőlődézsma-váltsági alapra nézve is. 5. A kölcsönalapoknál számba vett építési összegeket, mint javadalmazásokat, az „átfutók" közé sorozta, mig a közlekedési minister által ezen javadalmazásokból tényleg fel- használt összegeket, mint beruházásokat, illetőleg a dunarész szabályozására fordított költsége- ket, mint valódi kiadásokat mutatta ki és a budapesti sugárút úttestének építésére a sorsolási kölcsönből fordított költségeket, szintén a valódi kiadások közt vette fel. 6. Miután a kamatbiztositási alap vagyona 1871-től fogva, az ingó állami vagyonkeze- lésével egybeolvadt, annak 1868—-1870. évi kezelési eredményeit is az „ingó állami vagyon" kezelési eredményéhez csatolta. 7. Minthogy a bányauradalmak kezelési eredménye az 1868—1870. évi költségveté- sekben s ennélfogva a zárszámadásokban is a bányászat-nál, 1871-től kezdve pedig az állami248 385. szám jószágoknál és erdőknél volt kimutatva: a három első év eredményét kihasította a bányászattól 8 áthelyezte az állami jószágok, illetőleg erdők bevételei és kiadásai közé. 8. Kiválasztotta továbbá és mint keresztülvezetéseket vette föl, az állami jószágok és erdők 1868—1870. évi „•nem készpénzu kezelését és ugyanezt foganatosította a bányászat és pénzverés 1868—1870-iki, továbbá 187B. és 1874-iki „nem készpénz" kezelésére nézve is. 9. A sótermelésre vonatkozó kezelést, mely 1872. óta a bányászatnál szerepel, elkülö- nítette a sój'óvedék (eladás) 1868—1871. évi bevételeiből s kiadásaiból és a bányászathoz helyezte át. 10. Az 1875— 1877-ik évek értékpapír-kezelését az A. I. és B. I. alatti kimutatásokba azon okból nem vette fel, mert ez a kezelés 1875-től kezdve már többé nem a pénztári mér- legben, hanem egy külön számlán van kimutatva. 11. Az 1868. és 1869-iki zárszámadásokban a tárczakezelés közt foglalt „átfutó" bevételeket és kiadásokat a valódi kezelésből kihasította és az átfutókhoz helyezte át 12. Az 1868—1875. évi költségvetésekben, s ennélfogva a zárszámadásokban is, az állami jószágokat, erdőket, a bányászatot és pénzverést, határvámot, a dohány-, lottó- és sójövedéket terhelő nyugdíjak, azon czímek kiadásai között foglaltak helyet; most ezek kiválasztattak s a nyug- díjak közös czíméhez áttétettek; csupán az egyetemi és zálogházi alapból fizetett nyugdíjak és a számvevőszék tárczáját terhelő nyugélvezmények hagyattak meg ezen számadási ágaknál. , 13. A pénztári (tényleges) pótkezelési eredmények elhelyezésére vonatkozólag szintén megjegyzendő ezen kimutatások összeállítására nézve az: a) hogy az 1868. évben nem hasittattak ki az előző 1867. évet megillető pótkezelési eredmények, ellenben felvétettek azon összegek, melyek ezen év javára vagy terhére a követ- kező 1869. évi január-ápril havában befoíytak, vagy kifizettettek, — minélfogva az 1879. évi kezelésből hiányzik az, a mi az előző év javára vagy terhére a folyó év kezeléséből kihasittatott, másrészt pedig benn foglaltatik az 1869-iki kezelésben az, a mi ezen év javára vagy terhére, a reá következett 1870. év tlső harmadában az állami pénztáraknál befolyt, vagy azokból kifizettetett; b) az 1870—1871. és 1872. évre vonatkozólag is a pénztári pótkezelést illetőleg hasonló körülmények forognak fenn és csak annyiban történt változás, a mennyiben 1872-re pénztári pótkezelés czímén nem négy, hanem csak három havi összegek hozattak át az 1873. év kezeléséből; c) végre 1873-ban, miután ekkor a pénztári pótkezelés meg lett szüntetve, a tényleges bevételekből hiányzik azon Összeg, a mely mint pénztári pótkezelés az előző 1872. év eredményeihez még hozzá számíttatott, és ugyanazon okot hozva fel a következő 1874. év kezeléséből, az 1873. év eredményeihez átvezetést többé nem eszközölt. A zárszámadási bizottság, tekintettel ezen kimutatások nagy fontosságára, czélszerünek találta azokat a ministeriummal is közölni azon okból, hogy netalán lehető olyan észrevételeit, a melyek ezen kimutatások szerkezetének és adatai világosabbá tételének előnyére szolgálnak, a maga részéről is tegye meg. Átadta tehát a pénzügyministernek, a ki csakugyan tett is azokra vonatkozólag észrevételeket. Megjegyzendő azonban, hogy a számítási adatok —önállóan magukban — mind a bizottság által hiteleseknek vétettek, mind pedig a pénzügyminister által azoknak ismertettek el, az észrevételek és később felsorolandó változtatások is csak az egyes tételeknek csoportosítására s a valóság szerint őket inkább megillető helyekre történt áthelyezésére vonatkoznak. A tett észrevételeknek egy része, az állami számvevőszék előtt is oly alaposnak tünt fel, hogy az azoknak értelmében való áthelyezéshez még a bizottság érdemleges üléseinek meg-385. szám. 249 j kezdése előtt hozzájárult; a melyekre nézve pedig az egyetértés nem sikerült, azok a bizottság- nak' úgy a ministerium, mint az állami számvevőszék képviselői közös részvételével tartott üléseiben, mindkét fél érveinek kellő figyelemre méltatása mellett, érdemlegesen megvitattattak és az ennek folytán szerzett meggyőződéshez képest bizottságilag állapíttattak meg. Mivel azonban az állami számvevőszék, a bizottsági megállapodások egyrészével szem" ben is fenn kivánta tartani véleményének helyességét, a bizottság abban állapodott meg, hogy: az eredetileg összeállított kimutatásokat nem kicseréli, hanem azokat is meghagyva, a helyes- bített tartalmú táblákat (C. III. C. IV. és E. II.) további mellékletképen csatolja ide. Az összes kimutatások isinertethetése tekintetéből még megjegyeztetik, hogy az azok- ban foglalt adatok, természetükre nézve két fő csoportra oszthatók, t. i. olyanokra, a melyek I. a pénztári kezelés eredményét; II. a vagyonálladékot (mérleg) mutatják ki. $ I. A pénztári kezelésre vonatkozó adatok ismét két részre -oszlanak a szerint, mint: а) csak az egyes évek egymásközti, vagy б) az egész 10 évi kezelés eredményének kedvezőbb s illetőleg kedvezőtlenebb szín- ben való előtüntetésére vonatkoznak. Az a) alatt jelzett természetűek a pótkezelési Összegek, melyeknek egy részére vonat- kozólag az állami számvevőszék és ministerium között, még a bizottsági tárgyalás megkezdése előtt teljes egyetértés jött létre, a mennyiben elismertetett, hogy az állami számvevőszék által beadott eredeti kimutatások szerkesztésére vonatkozólag előbb tett ismertetésnél 13. pont alatt említve levő pótkezelési összegek csatoltassanak vissza azon évek eredményeihez, a melyekben tényleg elkezeltettek, azonban azon összegeket, melyek „közösügyi költségek" és „államadóssági járulék" czímén egyes években a jövő évi tartozás rovására történt előleges fizetéseket, illetőleg a netalán mutatkozott és a jövő év elején kiegyenlített hátralékokat képezik: az állami szám- vevőszék nem hajlandó az illető kezelési év rovására visszahelyezni, mert mint állítja, kény- telennek érzi magát ezekre nézve szorosan az illető zárszámadásokban tényleg elszámolt össze- gekhez tartani s elégségesnek találta azon megjegyzéseket, melyeket a fennforgó különleges viszonyok jelzésére, a C. I. tábla kiadási oldalán 2. alatt jegyzetképen megemlít. A bizottság azonban, figyelembe véve. a pénzügyminister azon indokolását, hogy: miután a kimutatások az 1877. évi alap szerint állíttatnak össze, s már az 1873. évi zárszám- adás összeállításakor az állami számvevőszék elfogadta azt, hogy a közösügyi költségek és államadóssági járulék czímén egyes években mutatkozó, s a jövő évi pótkezelés alapján kiegyen- lített felülfizetések vagy visszamaradások, a pótkezelés visszahelyezésénél tekintetbe ne jöjjenek, sőt ezen eljárás már 1873-ban, az akkor mutatkozott e nemű 1.092,000 frttal szemben fogana- tosíttatott is, a minister véleményét fogadta el helyesnek és hozzájárult, hogy mindkét tétel egynemű elbánásban részesüljön. KÉPYH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 32250 385. szám. Ezen, a bizottság által részben csak tudomásul vett, s részben a ministerium véle- ményéhez yaló csatlakozással megállapított áthelyezés, a következő — és C. I. táblát helyettesítő C. III. táblában keresztül vezetett összegváltozásokat eredményezte: a 0.1. táblában kimutatott fölösleg apad 1868-ra ..... 8.787,182 frttal, „ „ „ „ „ . 1870-re . . . . . 620,743 „ „ „ „ ■„ „ hiány emelkedik 187 l-re ..... 924,061 „ az összeg tehát. . . . . 10.331,986 frt, másrészt, ugyancsak a C. I. kimutatásban foglalt számadatokkal szemben: javul a mérleg 1869-re............6.309,705 frttal, ,,,,,, 1872-re . . . . . . . . . 687,996 „ „ „ „ 1873-ra . . . ...... 3.334,285 » Összesen .... 10.331,986 frttal; tehát látható, hogy a 10 évi nagy összeg keretén belől, akármelyik év eredményénél osztatik fel, az egészre változást nem idéz elő. Azonban fontosabbak a 6) alatt jelzett más változtatások, a melyek szerint több tétel azon szempontból biráltatott meg, hogy valóságos rendes kiadást, illetőleg bevételt, avagy csak vagyoncserét, — vagy legalább nem valódi kiadott, illetőleg bevett összeget képvisel-e ? és ezen természetéhez képest, nemcsak az egész 10 évi kezelés eredményére, hanem még magának a vagyonálladék értékének megbírálása tekintetében is figyelmet érdemel. Hogy ez minő fontossággal bir, mutatja azon körülmény, hogy az egyes tételeknek, részint a ministerium és az állami számvevőszék által már előre közösen elfogadott, részint a tárgyalás alkalmával a bizottság által megállapított áthelyezése és másképen történt csopor- tosítása által 62.575,031 frt értékű államvagyon létezése lett az előbbi összeállítással szemben kitüntetve. Ugyanis: ' már a bizottság tárgyalásainak megkezdése előtt megegyezett a ministerium és az állami számvevőszék abban, hogy a Cl kimutatás kiadási rovatában, nem helyesen van, mint rendes (tehát visz önérték által nem pótolt) kiadás felvéve а) az „államjószágok" rovatánál ..................1.225,185 frt б) a „bányászat" rovatánál ... • . . . ..........258,884 „ c) az „ingó államvagyon" rovatánál .........140,000 „ tehát összesen 1.624,069 frttal. A következő eseteknél pedig a bizottság intézkedett, az alábbiakban foglalt indokok alapján: 1. A közös rendkívüli kiadások rovata alatt, az állami számvevőszék, mint valódi kiadásokat vette fel a közös hadsereg elhelyezése és felszerelésére fordított összegeket is, azon indokot hozva fel, hogy: mivel a képviselőház saját háztartásunk bevétele és kiadásait kivánja előtüntetni, ez pedig olyan kiadás, mely Magyarországnak s épen ugy Ausztriának is, nem külön „saját" háztartásához tartozik, — s továbbá, mivel ennek miként való tényleges fel- használását az állami számvevőszék nem ellenőrzi: a mi háztartásunkra nézve — s igy vagyo- nunk álladékából is — eleső, valódi kiadásnak tekintette. A minister ellenben azon nézeten volt, hogy: az ezen közös vagyonnak a mi pénzünkből szerzett része, még is csak a mi tulaj- donunkat képezi, tehát méltányos, hogy az azok beszerzésére fordított pénz ne elveszettnek, hanem csak vagyoncserét képezőnek tekintessék. A bizottság osztotta ez utóbbi nézetet, és megállapította, hogy a mennyiben a dele- gátiok elébe tartozó hivatalos adatokból kiszámítani lehet, azon, ingó és ingatlan vagyonérték, mely a quota szerint Magyarországot illeti, a C I. tábla jelzett rovatáb&n foglalt tételből, sza- kittassék ki, és mint vagyoncserét képező kiadás, a beruházásra fordított tételek közé helyez- tessék át.385. szám. 251 Az eredmény — miután az ilynemű közös vagyon értéke 104.948,850 frt, — az lett, hogy valódi kiadásaink 10 évi Összege kevesebbnek — s ezzel kapcsolatosan, vagyonálladékunk értéke kedvezőbbnek tűnik fel 32.138,760 írttal. 2. Az állami vasútokba fektetett TU % intercalaris kamatok összegét, az állami szám- vevőszék, szintén az ily folyó kiadások közé sorozta s ezen eljárását azzal indokolta hogyt ezen kamatösszegek 1868—1872-ig, a mig t. i. a vasúti kölcsön alapszerűleg kezeltetett, csak keresztülvezetést képeznek s mint ilyenek, a valóságos pénztári bevételek és kiadások kiderí- tésére befolyással nem voltak, — továbbá mivel a kérdés alatti munkálatban nem vagyonálla- dékról — mely előíráson alapszik — hanem a pénztárilag foganatosított tényleges bevételek és kiadások kimutatásáról van szó. A bizottság azonban, a valósággal inkább megegyezőnek találta a ministerium azon felfogását, hogy: ezen összegekkel, nem a vasutaknak adott előleg, illetőleg kölcsön-összegek, mint inkább a vasutak építési költsége növekedett, s ez okból az intercalaris kamatok Összegét, a beruházási tételek közé áthelyezendőnek találta annál is inkább, mert a vasutak értéke, a leltár- ban is ezen összegek hozzászámitásával van felvéve, sőt a telekkönyvi biztositásnál is ezen ösz- szegek szerepelnek. Ez által a folyó — rendes — kiadási tétel újból kisebbedett, s illetőleg a vágyon értékét kitüntető tétel nagyobbodott...... ...........6.995,046 frttal. 3. A szölödézsmaváítsági alappal fennálló viszony folytán, megtörténik, hogy az alap által teljesítendő kiadások — a bevárandó összegek hátralékban maradása által — meghaladják a bevételt, s miután azok, a kincstár által mégis kiutalványoztatnak, az állami számvevőszék a bevétel és kiadás közötti különbséget, mint ráfizetést, szintén a valódi, s igy végleges kiadások közé vette fel, holott a ministerium — a bizottság véleménye szerint helyesen — csak mint előleget kívánja tekinteni, melyet az alap, mihelyt künn levő hátralékai befolynak, visszatérí- teni köteles. Ezen összeg is ...... ...................2.181,428 frttal kevesbíti a véglegeseknek kittintetett kiadások Összegét s emeli a vagyonértékhez tartozó előlegekét. 4. Szintén az előrebocsátottakban is jelzett azon alapelv érvényesitéseképen, hogy t. i. minden olyan kiadás, a mely bizonyos meglevő, s habár közvetlen hasznot nem is hajtó, de a forgalom-, ipar- és kereskedelem előnyére s más jövedelmi források fokozására szolgáló czélokra fordíttatott, a mely tehát bizonyos egyenértéket képvisel, noha eddig a leltárban befoglalva nem is volt, ne mint rendes folyó kiadás, hanem mint vagyoncserét képező beruházási összeg nyerjen valódi rovata alatt kifejezést; ugyancsak a bizottságnak, a minister nézetét pártoló meg- állapodása folytán áthelyezést nyer: a) a sorsolási kölcsönből a sugárút úttestének létesítésére, az Albrecht és Ilona utak kiszélesítésére................2.892,932 frt o. é. &) a tokaji, tiszaujlaki és valemarei hidak építésére .... 68,122 „ c) az államerdők rendezésére kiadott ... . . . . . 805,426 „ d) új kőutak építésére „ ........ 7.436,756 „ e) a viziutak „ „ ..............8.490,417 „ f) a Duna szabályozására „...... . . . 7.882,600 „ g) a fiumei kikötő építésére „ ..............3.897,508 „ Továbbá: 5. Tekintettel az 1868. évi XLVI. t. cz. 20. §-ára, szintén a rendes bevételek össze- géhez csatoltatott azon .......................292,159 frt nyereség, mely ,a bankjegyalakú államjegyek be nem váltása által 1874—1875 és 1876-ban 32*252 385. szám. keletkezett, s melyet az állami számvevőszék, a kincstári kölcsönökből eredő bevételeknél tün- tetett ki. Végre 6. az állami számvevőszék, a régi állami előlegek törlesztéséből befolyó és egyáltalán a rendes bevételek „különféle" rovata alatt elszámolt többi hasonteimészetü összegekből 14.130,1^7 frtot kiliasitva, áthelyezett a vagyoncserét képező bevételek csoportjába. Ez is a bizottság megállapodása folytán szintén visszacsatoltatott a többi hasontermé- szetü összegek közé. így részint a valódi kiadási tételek apasztása, s illetőleg az abban foglalt összegeknek a vagyon értékét és gyarapodását tartalmazó kimutatásba való áthelyezése, részint a valódi bevételt képező összegeknek ezen rovatban történt kifejezése által, a pénztári kezelés ered' ményén . .......... ... . . . . . . . 88.835,420 frt Összegű eWnyös változtatás eszközöltetett. Ebből azonban, mint a valódi bevételek közé nem helyesen beosztott........................1.362,587 frt o. é. összeg leütendő, mert az a tiszai uradalom kerületét képező községek uradalmi járulékainak megváltása fejében folyt be s igy azt az 1870. évi XXVI. t. ez. értelmében, nem mint rendes államjövedélmet, hanem a kisbéri uradalom megszerzése végett eladott vagy elzálogosított föld- tehermentesitési vagy szőlődézsmaváltsági kötvények visszaváltására vagy pótlására, s tehát ipint ingatlanok értékesítéséből eredő bevételt kell kezelni. Ha tehát a felhozott változtatások eredményeképen kihozott két összeget, t. i.........................88.835,420 frt és_1.362,587 „ összehasonlítjuk, még mindig ...............87.472,833 frt o. é. összeget tesz azon kedvezőbb eredmény, mely az állami számvevő- szék által összeállított eredeti kimutatásokban jelzett ....... 70.985,579 frt összes 10 évi pénztárkezelési hiánynyal szemben .........16.487,254 frt fölös eredmény létezését tünteti ki. Az erre vonatkozó adatok a C. I. és C. II. kimutatásokat helyettesítő, illetőleg kiigazító C. III. és C. IV. kimutatásokban vannak összefoglalva. II. A mi a vagyonálladékot (mérleg) előtüntető kimutatásokat illeti, ezekre nézve a bizottság nem tartózkodik kijelenteni, hogy adataik a tiszta valóság szempontjából lényeges kívánni valót hagynak fenn. Nem titok és részben természetes is az, hogy az államvagyon átvétele alkalmával 1867-ben, mondhatni csak hypothesisen alapuló becslések eszközöltettek, melyek — mint később a törzskönyvezés alkalmával kitűnt, nagyon eltértek a valódi becsértéktől. Ez látszik magából az eredeti E. I. kimutatásból is, melyben az állami számvevőszék maga jelzi, hogy már eddig 100 milliót meghaladó helyesbítések eszközöltettek, pedig a törzskönyvek igen nagy része még nincs készen. Miután azonban a helyesbítéseket ez idő szerint eszközölni teljes lehetetlen, kénytelen volt a bizottság is a számításokat azon adatok szerint fogadni el, a mint azok a D. és E. táblá- zatokban felsorolva vannak. De miután azokban végeredményképen csak az van kitüntetve, hogy az államvagyon gyarapodásával szemben 107.717,306 írttal teherszaporodás történt, nem tehette a bizottság, hogy385. szám. 253 vizsgálat alá ne vegye az erre befolyó körülményeket s úgy találta, hogy ezen eredmény létre- jövetelére olyan tényezők folytak be, melyeknek legalább megemlítése szükséges, s a melyek- nek figyelembe vétele valódibb, még pedig sokkal kedvezőbb állásban tünteti fel az eredményt. Mindenekelőtt ugyanis, ezen 107.717,306 frtból le kell ütni a jelentés szövegében részletesen is előtüntetve levő.............. 87.472,833 frtbói vagyonszerzésre fordított . . • . . .......... •_62.575,031 frtot, a mely által ezen összeg leszállt............. 45.142,275 frtra. E mellett szintén figyelembe veendő, hogy az államadóssági kibocsátási veszteségek a 10 év alatt 57.433,332 frtot tettek s ez, miután a cselekvő vagyon a leltárban nem a felvett kölcsön névértéke, hanem csak a ténylegesen befolyt készpénz erejéig számíttatott fel, hozzá adandó azon értékhez, melyet a vagyonálladék a jelen kimutatás szerint képvisel s ekkor már nem hogy vagyon-fogyatkozás, de 12.291,057 frt olyan összeg jön ki, melyet a készpénzben befolyt államadóssági Összegeken kívül, saját jövelmeinkből is vagyonszerzésre fordítottunk. Nem különben figyelembe kell venni azon 26.169,300 frtot is, mely a földtehermente- sitési adósság felszaporodása által nevelte az államadósságokat. Ez is olyan összeg volt, a mely nem államháztartási kezelésből, vagy meglevő államvagyon elidegenítéséből származott. Ezzel pedig a saját folyó bevételeinkből fedezett államvagyon-gyarapodás 38.460,357 frt o. é. Az előlsoroltakból tehát kitűnik: • a) ha csak közigazgatási szükségeinket kellett volna fedezni, azok saját jövedelmeinkből fedezhetők lettek volna, a mint fedezhetők ma is, és 6) a lefolyt 10 év alatt, nemcsak annyit fordítottunk vagyoncserét képező beruházá- sokra, mint a mennyit^ugyanezen idő alatt névértékben szaporodott adósságainkból készpénzül bevettünk, hanem annál elég tekintélyes összeggel többet. Végül még azt tartja a bizottság szükségesnek tisztelettel figyelembe ajánlani, hogy mint előbb is említve van, az államvagyon értékének helyesbítése múlhatatlanul eszközlendő, még pedig a lehetőleg rövid idő alatt, a mint ennek szükségességét mind a ministerium, mind pedig az állami számvevőszék határozottan hangsúlyozták, utóbbi kijelentvén azt, hogy ő is azon nézetben van, hogy a vagyonmérlegben felvett cselekvő és terhelő vagyon, a tényleges állapot- nak megfelelő lényeges helyesbítést igényel és a legnagyobb készséggel hozzájárul ahoz, hogy a szükséges helyesbítés megtörténjék, kinyilatkoztatván egyszersmind a zárszámadási bizottságban azt is, hogy az állam ingatlan birtoka sokkal nagyobb értéket képvisel, mint az a zárszámadásban felvéve van, és hogy a helyesbítés tekintetében a tárgyalások folyamatban vannak, a minek ész- lelhető jelei már a a jövő zárszámadásokban nyilvánulni fognak. Kelt Budapesten, 1879. november 4-én. Prileszky Tádé s. k., a zárszámadási bizottság elnöke. Nagy Gábor s. k., a zárszámadási bizottság előadója.385. szám. 255 A. I. alatti melléklet a 385. számú törvényjavaslathoz. A. M Kimutatás, a m. korona országainak 1868—18TT. évi állami zárszámadásaiban foglalt tényleges (bruttó) kiadásokról a benn kitüntetett csoportot szerint részletezve.256 385. szám. ts Tényleges kiadás A 3-i k hasábban A pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimu- tatható és Összehasonlít- ható legyen az eredmény: hozzá Együtt kiadásokra érték- papírokban átfutó kezelésre keresztül- vezetésekre 256 o £00 <5 xn OQ -O c8 a c? Királyi udvartartás. Kabineti iroda és nyugdíjai . Országgyűlés . . Közösügyek. ... Nyugdijak...... I Államadóssági járulék . Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön . Szőlődézsmaváltság . Sorsolási kölcsön Gömöri záloglevél-kölcsön 30 millió forint állami kölcsön 54 !> !) n n Maradvány- és irtvány-foldek , 76 '/a millió I. kibocs. állami kölcsön 761/2 n *1. » n Aranyjáradék-kölcsön . . Keleti vasút megvétele czéljából I kibocs. 10 millió frt kölcsön \ Függő adósság..... Vasúti kamatbiztositás..... Fiumei kormányzat..... Állami számvevőszék . . ... Horvát beligazgatás..... Határőrvidék polgárosítása folytán igényelt átmeneti kiadások..... Ministerelnökség...... Felség személye körüli minis terium . florvát-azlavon ministerium . Belügyministerium . . . . / Közigazgatás...... Egyenes adók . . . . . Fogyasztási adók .... Határvám-kezelési átalány . Bélyeg . . . .... Jogilletékek és dijak . Fémjelzés . . . üt-, hid- és révvám Dohányjövedék . . . . fl Lottó-jövedék...... S i Só-jövedék...... Államjavak igazg. és ügyészsége Államjószágok..... Államerdök . . . . . Bányászat és pénzverés . Állami nyomda..... Állami épületek..... Ingó államvagyon . . . . I Vasutak és gépgyár .... \ Földadó*szabályozás. \ Különfélék . . . . . Közigazgatás..... Kőutak épitése és fentartása Vizi utak épitése és fentartása Vasutak és gépgyár . . Dunaszabályozás .... Fiumei kikötő .... Margitszigeti hid.... Í Közigazgatás .... Lótenyesz-intezetek . Pósta...... „ Távirda . . . . . Vallás- és közoktatásügyi ministerium Igazságügyi ministerium . . . Honvédelmi ministerium .... Idegen pénzek . ...... Előlegek......... Szállítmányok és ellátmányok . Adott kölcsönök ...... Vett „ ...... Átszámítások és kiegyenlítések . bto 33 N a PM m ■<» = m 5 rö M ö S 5 piá Ö 4) ,=2 373 fl N :o :0^j a M r öq tí , 3.253,006 36,427 976,399 "28.592,253 2.438,891 33.977,203 18.398,404 9.667,904 94,852 2.101,777 111,610 83,733 63,345 9.734,696 5.152,011 25,686 182,473 71,079 7,543 8,425 939 657,360 157,130 1.442,310 2.475,495 201,549 843 2.749,150 742,113 495,667 2.714,942 731,345 417,189 434,725 282,526 261,618 1.088,278 2.429,775 151,073 23.704,226 76.703,779 425,405 5.405,317 57,467 78,801 243,359 9.658,783 1.217,102 2.582,029 3.831,993 25,809,974 238 30,071 1.406,100 2,737 24,663 1,418 9.919,008 4.493 1.196,360 3.333,662 759,437 63,716 24.071,234 232.819,749| 90.123,367 3.253,006 36,427 976,399 28.592,253 2.864,296 33.977,203 18.398,404 15.073,221 91,852 2.101,777 111,610 83,733 63,345 9.792,163 5.230,812' 25,686 182,473 243,359 71,079 7,543 8,425 939 10.316,143 1.374,232 1.442,310 5.057,524 3.831,993 26,011,523 1,081 30,071 4.155,250 742,113 498,404 2.739,605 732,763 9.919,008 421,682 1.631,085 3.616,188 1.021,055 1.088,278 2.493,491 151,073 23.704,226 76.703,779 24.071,234 322.943,116 1.030,618 9.667,904 28,226 18,800 4.155,250 272,153 32,405 3,402 43,318 " 724 738 651 748 300,640 570,805 3.709,524 284,640 3,006 13,908 9,300 47,550 508 264,168 * 745 21,832 23.694,926 76.656,229 24.071234 4.531,279 140.372,673 1.427,830 2.251,729 5.747,108 853,103 1.465,925 18.692,297 65,020 2 30.503,0146$ 385. szám. 257 kimutatott kiadási összegbő1 esik értékpapírok szerzésére fordított kiadásokra termesztmé- nyek s anya- gok készle- teinek gyara- pítására ingatlanok szerzésére fordított kiadásokra törvényes felhatalma- zás folytán felvett köl- csönök kibo- csátási költ- ségeire államadóssá- gok törlesztésére inségi és más kincstári kölcsönökre készpénzben vasúti kamat- biztositási előlegek valódi kiadásokra készpénzben Jegyzetek 43,820 59 1.781,828 5,917 309,823 106,410 ) 2.498,144 65,275 4) 238,744 85,031 9.735,346 268,817 200,000 2.250,801 300,000 43,8201 i.366,444| 12.843,919| 85,0311 2.550,801) KÉPVH. IROMÁNY— 1878—81. "X". KfiTE'P-------------_--------— 3.253,006 36,427 976,399 28.592,253 2.864,296 1)33.977,203 ")13.689,155 2.748,557 94,852 2.101,777 111,610 83,733 63,345 9.759,758 5.230,753 22,284 110,929 243,359 70,355 6,805 7,774 939 2.680,797 1.373,484 1.442,310 1.386,837 1.724,071 3.061,135 1,081 30,071 141,500 495,398 2.725,697 732,763 183,662 421,174 1.366,917 3.551,168 751,493 1.066,446 2.293,489 151,073 129.646,135 1) Közte 2.677,701 frt túlfizetés. 2) A földtehermentesi- tésnek ez év.2.748,081 ■ frtra rugó hiánya, a közjövedelmekből fe- deztetett. 3) Közte Gödöllő véte- lére... 2.438,708 frt. *) Közte Diósgyőr véte- lére......201.548 frt258 385. szám. 18 Tényleges kiadás A pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimu- tathaó és összehasonlít- ható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 8-ik hasábban kiadásokra érték- papírokban. átfutó kezelésre keresztül- vezetésekre *o ÓJD -c3 OQ m O a e5 Királyi udvartartás....... Kabineti iroda és nyugdíjai . . . Országgyűlés....... Közösügyek. . . . . . . - . Nyugdíjak........ I Államadóssági járulék . ' Föld tehermentesítési adósság . Vasúti kölcsön..... Szőlődézsmaváltság .... Sorsolási kölcsön . . . . Gömöri záloglevél-kölcsön . 30 millió forint állami kölcsön 54 » » » » Maradvány és irtványföldek . 761/® millió I. kibocs. állami kölcsön 76Vs » II. » » » Aranyjáradék-kölcsön .... Keleti vasút megvétele czéljából kibocs. 10 millió frt kölcsön Függő adósság..... Vasúti kamatbiztositás..... Fiumei kormányzat...... Állami számvevőszék ..... Horvát beligazgatás ..... Határőrvidék polgárositásafolytánigényelt átmeneti kiadások . . Ministerelnökség ..... Felség személye körlili ministerium Horvát-szlavon ministerium . .. Belügyministerium 60 =3 N a ■o Oh Közigazgazgatás..... Egyenes adók ..... Fogyasztási adók. Határvám-kezelési átalány . Bélyeg. . . ... Jogilletékek és dijak Fémjelzés....... Ut- bid- és révvám . Dohányjövedék . . w Lottó-jövedék ...... 'g \ Só-jövedék ...... Államjavak igazg. és ügyészsége Államjoszágok . . Államerdők . . . Bányászat és pénzverés. Állami nyomda..... Állami épületek . . . . . Ingó államvagyon .... Vasutak és gépgyár .... Földadó-szabályozás .... Különfélék . ... . Közigazgatás..... Kőutak épitése és fentartása Vizi utak épitése és fentartása Vasutak és gépgyár . . Dunaszabályozás .... Fiumei kikötő..... Margitszigeti hid . / Közigazgatás 05 S I ^ c3 rO Jtí * . i Átszámítások és kiegyenlítések . 3.453,200 78,551 783,081 20.646,725 3.425,344 35.048,178 15.293,763 24.568,258 243,499 1.866,201 122,789 70,021 53,667 9.998,681 5.101,193 344,720 193,613 8*9,048 22,402 9,367 1,006 13.125,806 1.453,764 1.638,435 156,347 3.407,754 6.112,971 30.190,203 102.563 28,582 1.675.600 1.691,038 518,257 3.108,754 610,431 776,047 2.826,224 1.362,886 838,863 1.159,153 2.522,417 5.961,835 27.664,888 19.647,312 247.993,437 8.974,855 26,799 71,131 255,038 767,701 3,407 23,024 32,923 12.050,387 2.142,479 52,386 3.453,200 78,551 783,081 20.646,725 3.425,344 35.048,178 15.293,763 33.543,113 243,499 1.866,201 122,789 70,021 53,667 10.025,480 5.172,324 344,720 193,613 255,038 89,048 9,367 1,006 13.125,806 1.453,764 1.638,435 156,347 3.407,754 6.112,971 30.190,203 102,563 28,582 2.443,301 1.691,038 521,664 3.131,778 643,354 12.050,387 776,047 2.826,224 3.505,365 838,863 1.159,153 2.574,803 5.961,835 27.664,888 19.647,312 24.400,130 272.393,567 24.56 8,258 1,022 2.383,100 2.384,122 347,082 55,147 18,597 3,629 200 394,816 1.078,935 4.658,908 17 15 804,494 9,155 43,755 2,920 1.033,869 5.350,428 709,438 2.218,254 14.894,177 903,077 17,467 27.664,888 19.647,312 .80.218,692 24.206,16669 385. szám. __259 kimutatott kiadási összegből esik Jegyzetek értékpapírok szerzésére fordított kiadásokra termesztmé- nyek s anya- gok készle- teinek gyara- pítására ingatlanok szerzésére fordított kiadásokra törvényes felhatalma- zás folytán felvett köl- csönök kibo- csátási költ- ségeire államadóssá- gok törlesztésére inségi és más kincstári kölcsönökre készpénzben vasúti kamat - biztositási előlegek valódi kiadásokra készpénzben 3*4,080 164,774 2,364 *2,924 2*8,861 106,573 979,257 1.363,265 22*3,105 100,210 7,265 30,000 * 205,896 2)851,864 270,968 3)898,353 *4,042 11.58*8,753 3.589,377 3.177,840 341,760 • • 3.453.200 78,551 783,081 20.646,725 3.425,344 1)35.048,178 12.115,923 4.009,849 243,499 1.866.201 12*2,789 70,021 53,667 9.671,133 5.084,813 344,720 175,016 251,409 89,048 22,402 9,147 1,006 7.566,558 1.453,764 1.609,574 156,347 1.344,041 1.565,557 8.375,500 102,546 24,525 26,121 72*1,770 512,509 3.088,023 640,434 461,634 , 776,047 1.923,147 3.282,260 738,653 1.141,686 2.574,803 5.961,835 *) Közte túlfizetés 3.390,616 frt. 2) Közte Gödöllöre 392,377 frt és 244,000 frt; Vajda- hunyadi várra49,930frt. 3) Közte Diósgyőr553,690 frt, Zsil völgy 50,000 frt. 198,854 2.806,559 13.857,141 3.589,3771 3.519,600 141.613,056 69 385. szám. 259 ; ............;_____________......260 385. szám. Tényleges kiadás A pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimu- tatható és összehasonlít- ható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 3-i k hasábban kiadásokra érték- papírokban átfutó kezelésre keresztül- vezetésekre Királyi udvartartás .... Kabineti iroda és nyugdijai . Országgyűlés . . . . . ♦ Közösügyek....... Nyugdijak . . .. . . . . Államadóssági járulék . Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön . . Szőlődézsmaváltság . Sorsolási kölcsön . . Gömöri záloglevél kölcsön . 30 millió forint állami kölcsön 54 Maradvány- és irtvány-földek , 7672 millió I. kibocs. állami kölcsön o &JD co m •O nd cS a 76 V2 II. S e Aranyjáradék-kölcsön . Keleti vasút megvétele czéljáből kibocs. 10 millió frt kölcsön 1 Függő adósság . . . . Vasúti kamatbiztositás. Fiumei kormányzat . . . . Állami számvevőszék . Horvát beligazgatás .... Határőrvidék polgárosítása folytán igényelt átmeneti kiadások . . Ministerelnökség ..... Felség személye körüli ministerium Horvát-szlavon ministerium . . Belügyministerium..... Közigazgatás. . . Egyenes adók . . . . Fogyasztási adók Határvám-kezelési átalány . Bélyeg . . . . . . Jogilletékek és dijak Fémjelzés...... Ut-, híd*, és révvám. . . Dohányjövedék . . . Lottó-jövedék . . . . Só-jövedék . . . Államjavak igazg. és ügyészsége Államjószágok .... Államerdők . . . : . Bányászat és pénzverés. Állami nyomda .... Állami épületek .... Ingó államvagyon . . . Vasutak és gépgyár . Föladó-szabályozás . Különfélék..... ' Közigazgatás . . . . Kőutak építése és fenntartása Vizi utak épitése és fenntartása Vasutak és gépgyár . Dnnaszabályozás . . Fiumei kikötő. . . ^ Margitszigeti hid . . Közigazgatás . . Lótenyész-intézetek . Posta . . . . , Távírda. .... Vallás és közoktatásügyi ministerium Igazságügyi ministerium . . Honvédelmi ministerium . . Idegen pénzek . ..... Előlegek....... Szállítmányok és ellátmányok Adott kölcsönök..... Vett kölcsönök Átszámítások és kiegyenlítések . S bC SJ n P-i 00 ■*-S B i -o n C3 aj* .2 r 0 <33 t/2 S 'N "S N ZO :o^ S M i w . . S^.2 « i « n 3 J o'd 3.654,116 59,963 1.287,327 30.268,126 2.973.341 25.340,108 19.867,941 64.207,081 391,055 13.049,493 476,532 3.687,528 84,403 72,192 2.342,451 232,209 64,214 45,013 10.538,998 5.666,674 292,972 204,447 71,243 28,442 8,091 4,181 13.166,420 1.451,569 2.868,197 176,469 2.699,084 6.086,500 30.855,646 363,940 34,330 507,283 116,604 2.021,663 602,961 4.131,343 1.476,805 *5,196 785,505 4.059,783 4.268,373 1.384,381 2.237,228 2.985,422 9.777,711 37.940,956 42.809,194 357.730,704 15.432,666 60,910 40,124 259,364 1.107,169 433 8,627 4,170 14.921,264 3.654,116 59,963 1.287,327 30.268,126 2.973,341 25.340,108 19.867,941 79.639,747 391,055 13.110,403 476,532 3.687,528 84,403 72,192 2.342,451 232,209 64,214 45,013 10.579,122 5.666,674 292,972 204,447 259,364 71,243 28,442 8,091 4,181 13.166,420 1.451,569 2.868,197 176,469 2.699,084 6.086,500 3.885,646 363,940 34,330 1.614,452 116,604 2.021,663 603,394 4.139,970 1.480,975 14.921,264 5,196 745,505 4.059,783 4.268,373 1.384,381 2.237,228 2.985,422 9.777,711 37.940,956 42.809,194 41,469 * • 1.333,967 523,435 11 1.367,067 31.834,727 389.565,431 64.207,081 353.300 52,756 42,612 477,245 23,530 36.573,889 42.809,194 3.265,949| 144.539,607 4.852,921 10.961,514 6.000,000 2.929,975 143,737 1.772,340 15.052,013 73,992 41.786,49290 385. szám. 261 kim ntatott kiadási ö s z e gb ö1 e s i k értékpapírok szerzésére fordított kiadásokra termesztmé- nyek s anya- gok készle- teinek gyara- pítására ingatlanok szerzésére fordított kiadásokra törvényes felhatalma- zás folytán felvett köl- csönök kibo- csátási költ- ségeire államadóssá- gok törlesztésére inaégi és más kincstári kölcsönökre készpénzben ▼asuti kamat- biztositási előlegek valódi kiadásokra készpénzben Jegyzetek 191,591 191,591 10,000 9,301 1,111 486 231,110 286,335 10,765 228,809 3.512,509 82,300 29,806 793,537 541,306 4.534,955 10.272,330 6.671,610 20,000 2)411,882 319,402 17,288 s)451,917 658,949 4) 1.524,828 16,398 13.070,145 ,9,716 5)1.709,317 6)238,342 150,322 26,298 20,100 25.316,514 25,688 2.370,501 264,360 . 30 9,000 25,688| 2.643,891 3.034,332 3.034,332 3.654,116 59,963 1.287,327 30.268,126 2.973,341 1)25.340,108 12.644,519 4.181,104 391,025 429,793 123,232 653,196 54,403 62,891 2.342,451 231,098 64,214 45>013 10.579,122 5.254,306 292,972 204,447 259,364 71,243 28,442 8,091 4,181 9.685,933 1.451,569 2.564,574 176,469 2.051,196 3.426,402 10.766,296 265,242 34,330 227,729 829,392 603,394 4.139,970 1.480,975 1.851,119 5,196 - 745,983 1.556,918 4.030,031 843,075 2.063,376 2.959,124 5.222,656 158.489,037 ') Az 1868. és 1869. években keletkezett 6.068,317 frt túlfizetés beszámítása után. ?) Közte a vámpalota épl tésére 147,456 frt. 5) Közte Gödöllőre 51,003 frt Vajda-Hu- nyadra 50,213 frt. *) Közte Zsilvölgy 210 460 frt.Diósgyőr 112,709;rt és 542250 frt. 6) Kisbért illeti. ) Pósta és távirda-há- zat illeti.262 385. szám. "tS- Tényleges kiadás A pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimu- tatható és összehasonlít- ható legyen az eredmény: hozzá Együtt A B-ik hasábban kiadásokra érték- papírokban átfutó kezelésre keresztül- vezetésekre M © W> •o «3 a C3 Királyi udvartartás Kabineti iroda és nyugdijai Országgyűlés Közösügyek. . . . . Nyugdijak..... / Államadóssági járulék Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön . . . . Szőlődézsmaváltság . Sorsolási kölcsön Gömöri záloglevél-kölcsön 30 millió forint állami kölcsön ^ « n n » Maradvány- és irtvány-földek 76x/2 millió I. kibocs. állami kölcsön 76Va „ II. „ . , Aranyjáradék-kölcsön . . . .... Keleti vasút megvétele czéljából kibocs. 10 millió frt kölcsön Függő adósság . . . Vasúti kamatbiztositás. . . . . Fiumei kormányzat..... Állami számvevőszék . . . . . Horvát beligazgatás ... Határőrvidék polgárosítása folytán igényelt átmeneti kiadások .... Ministerelnökség ...... Felség személye körüli ministerium . Horvát-szlavon ministerium . Belügyministerium...... I Közigazgatás...... I Egyenes adók..... | Fogyasztási adók .... Határvám-kezelési átalány . Bélyeg....... Jogilletékek és dijak . . . Fémjelzés a & •p—l o Ut-, hid- és révvám, «£> 53 N a Ph Dohányjövedék ...... g Lottó-jövedék...... g \ Só-jövedék . . . Államjavak igazg. és ügyészsége Államjószágok . . Államerdők...... Bányászat és pénzverés. . . Állami nyomda..... Állami éptiletek . . Ingó államvagyon .... I Vasutak és gépgyár.... I Földadó-szabályozás. . \ Különfélék ...... Közigazgatás . . . . . KŐutak építése és fentartása Vizi utak építése és fentartása Vasutak és gépgyár . Dunaszabályozás . . . . Fiumei kikötő..... Margitszigeti bid . . . . ■. o « { Közigazgatás .... S , m .2 I Lótenyész-intézetek . "®— o . CQ C J. SÍ fl3 rrt i S S P (ü t« 3 *3 .s:° :Om fl M * 1 GQ 'Ö «g| Posta . a\ Távírda. rs íh c3 •P ffU Vallás- és közoktatásügyi ministerium Igazságügyi ministerium . . . . Honvédelmi ministerium .... Igegen pénzek . . ..... Előlegek. ........ Szállítmányok és ellátmányok Adott kölcsönök...... Vett kölcsönök....... Átszámítások és egyenlítések 3.649,679| 60,745 1.289,347 36.778,895 3.369,096 31.182,535 24.119,211 44.593,473 1.438,768 17.545,981 6,328 7.533,372 3.828,114 43,070 155,319 2.147,411 359,251 66,165 45,181 10.895,692 6.865,970 854,761 268,605 300,240 88,072 29,896 7,704 199 14.590,661 1,619,921 2.984,153 301,366 2.204,896 5.686,040 12.806,965 389,575 17,240 2.437,011 764,197 832,757 5.207,600 1.608,292 16.338,038 91,722 4,949 950,048 2.771,814 4.811,257 1.845,514 4.629,231 3.837,184 8.696,344 87.878,585 72.334,391 453.162,831 2.7 0,657 2.750,657 3.649,679 60,745 1.289,347 36.778,895 3.369,096 31.182,535 24.119,211 44.593,473 1.438,768 17.545,981 6,328 7.533,372 3.828,114 43,070 155,319 2.147,411 359,251 66,165 45,181 10.895,692 6.865,970 854,761 268,605 300,240 88,072 29,896 7,704 199 14.590,661 1.619,921 2.984,153 301,366 2.204,896 5.686,040 12.806,965 389,575 17,240 2.437,011 764,197 832,757 5.207,600 1.608,292 19.088,695 91,722 4,948 950,048 2.771,814 4.811,257 1.845,514 4.629,231 3.837,184 8.696,344 87.878,585 72.334,391 455.913,488 19.800,000 12.155,000 100,000 2.430,730 2,860 4,000 34.492,590 3.443,890 7.299,000 56,510 24,415 124,556 470,738 87.878,585 72.330,391 171.628,085 6.319,744 7.142,396 17.631,642 234,100 3.342,046 34.669,92291 385. szám. 263 kimutatott kiadási összegből esik Jegyzetek értékpapírok szerzésére fordított kiadásokra termesztmé- nyek s anya- gok készle- teinek gyara- pítására ingatlanok szerzésére . fordított kiadásokra törvényes felhatalma- zás folytán felvett köl- csönök kibo- csátási költ- ségeire államadóssá- gok törlesztésére inségi és más kincstári kölcsönökre készpénzben vasúti kamat- biztositási előlegek valódi kiadásokra készpénzben 100,000 322,985 *1,151 206 731 15,362 * • * • 1.954,671 330,169 444,128 182,110 230,863 * • 27,005 113,999 * * 62,754 550,785 333,484 1.432,159 2,461 4.039,882 101,430 *) 201,509 2) 878,566 ' • • • 533,667 * * 3) 148,444 1.568,060 1.116,510 16.338,038 24,622 35,110 5) 252,500 61,774 8,594 262,538 6,212 4.018,371 396,960 62,190 292,400 1 • 3.252,085 3.649,679 60,750 1,289,347 30.459,151 3.369,096 31.182,535 12.958,450 6.764,871 1.376,578 I.219,161 116 234,372 576,029 43,070 155,319 ■ 2.147,411 358,100 66,165 44,975 10.693,452 5.972,040 854,761 212,095 300,240 88,072 29,896 7,704 199 8.760,277 1.619,921 2.653,984 301,366 2.056,452 3.573,852 II.508,345 158,712 17,240 6,281 413,937 805,752 5.207,600 1.494,293 2.750,657 91,722 4,949 738,116 2.185,919 4.558,757 1.512,030 '2.664,560 3.826,129 4.393,924 *) a budai országházat illeti. a) Közte a vámpalota építésére 852,352 frt. *) Közte Vajdahunyadi- vár 49,577 frt és Gö- döllő . . 22,527 frt. 4) Közte Zsilvölgy 407,684 frt. ') Közte posta és távirda- ház . . . 250,000 frt. 422,985 9.721,922 21,532,362 6,212 4.769,921 3.252,085 >1175.418,404 91 385. szám. 263264 385. szám. 1$ Tényleges kiadás Á pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimu- tatható és összehasonlít- ható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 3-ik hasábban kiadásokra érték- papírokban átfutó kezelésre kérészül- vezetésekre • o T/2 03 -© <8 3 e3 Királyi udvartartás..... Kabineti iroda és nyugdíjai . . Országgyűlés....... Közösügyek....... Nyugdíjak........ I Államadóssági járulék . . Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön..... Szőlődézsmaváltság . . . Sorsolási kölcsön .... Gömöri záloglevél-kölcsön . 30 millió forint állami kölcsön » n t n n Maradvány- és irtvány-földek 7672 millió I. kibocs. állami kölcsön 76l/s „ II. „ „ „ Aranyjáradék-kölcsön Keleti vasút megvétele czéljábó kibocs. 10 millió frt kölcsön Függő adósság ..... Vasút kamatbiztositás . . . . . Fiumei kormányzat ...... Állami számvevőszék ..... Horvát beligazgatás ...... Határőrvidék polgárosítása folytán igényelt átmeneti kiadások...... Ministerelnökség........ Felség személye körüli ministerium Horvát-szlavón ministerium . . . . Belügyministerium ....... I Közigazgatás ....... Egyenes adók ....... Fogyasztási adók ...... Határvám-kezelési átalány. . . Bélyeg......... Jogilletékek és dijak .... Fémjelzés ........ Út-, hid- és révvám . . ... Dohányjövedék ...... Lottó-jövedék...... . *1 ( Só-jövedék........ Államjavak igazg. és ügyészsége Államjószágok........ Allamerdők . ....... Bányászat és pénzverés ... Állami nyomda...... Állami épületek ...... | Ingó államvagyon ..... I Vasutak és gépgyár . . . . . j Föladó-szabályozás..... \ Különfélék........ Közigazgatás...... Kőutak épitése és fentartása . Vízi utak építések és fentartása Vasutak és gépgyár . . . . |Dunaszabályozás . . . . . , Fiumei kikötő ...... Margitszigeti hid..... I Közigazgatás . . . . . Lótenyész-intézetek ... Pósta a *3 ) bS) Ö P -? Államjavak igazg. és Ügyészsége Államjószágok..... Államerdők ...... Bányászat és pénzverés. Állami nyomda . . Állami épületek . . . . Iogó államvagyon . . Vasutak és gépgyár. . . . \ Földadó-szabályozás.... » Különfélék ...... Közigazgatás . . . Kőutak épitése és fentartása Viziutak épitése és fentartása Vasutak és gépgyár . . . Dunaszabályozás .... Fiumei kikötő..... \ Margitszigeti hid .... Közigazgatás .... Lótenyész-intézetek . Pósta...... I Távírda...... Vallás- és közoktatásügyi ministerium Igazságügyi ministerium .... Honvédelmi ministerium .... Idegen pénzek ....... Előlegek......... Szállítmányok és ellátmányok . Adott kölcsönök...... Vett „ ...... Átszámítások és kiegyenlítések . . iX3 53 N a pu, «- cl tn g 1 S ö g 3.067,845 517,410 512,900 372,700 45,750 400,000 12.796,245 , 5.650,000 71,972 1.199,484 29.402.339 3.454,105 30.847,698 12.924.340 5.072,482 1,577,331 1.231,247 381,983 1.712,737 853,171 1.994,578 69,158 85,525 141,443 4.782,658 133,700 355,174 69,311 46,960 7.309,160 7.014,442 1.212,454 209,348 330,424 124,221 40,355 9,690 *) Közte a budai ország- házra 32,316 frt. 2) Közte a vámpalota épí- tésére 824,822 frt • ^ * , * . • * » * 1.469,400 272,606 h • " * * j • *-■ * v * f 9 ^ * e * x * * 4.077,355 526,334 760,893 7,879 29,435 26,828 8,100 63,653 147,609 76,140 110,498 16,184 117,373 2.872,662 126.732 52,649 3)227,199 1.227,508 4)7 76,483 20,894 3,500 18.435,690 1.893,209 223,353 156,166 5)4Q1,810 205.733 90,401 95,788 * * • . < ... . 9.271,344 2.307,713 . 1.915,546 282,790 1.740,600 6.749,640 10.201,272 353,900 13,495 15,539 543,792 722,067 4.886,211 1.216,684 6.343,104 1.886,885 358,023 1.178,421 2.608,235 4.434,208 1.832,064 3.728,444 11.088,167 5.856,570 3) Közte Vajda-Hunyadi vár 47,495 frt. 4) Közte Zsil völgy 100,233 frt azon kivül a mis- kolcz-diósgyőri vasútra 68,175 frt, mely Összeg a közlekedési tárczánál a vasutak értékénél van felvéve. 5) Közte a pósta és táv- irdaházra 371,810 frt. 1.842,006 1.842,006 24.811,383 157,154 4.916,605 12.796,2451 197,842,204 i Sít* Sít*268 385. szám. 48 Tényleges kiadás A 3-i k hasábban hogy egyenlő A pénztári alapon kimu- tatható és kiadásokra' átfutó keresztül összehasonlít- Együtt érték- mérleg szerint ható legyen az eredmény: hozzá papírokban kezelésre vezetésekre Királyi udvartartás . . . . . . . . 4.650,000 4.650,000 Kabineti iroda és nyugdijai..... 71,295 71,295 . , Országgyűlés.......... 1.402,584 1.402,584 . Közöstigyek.......... 37.408,308 37.408,308 5.479,988 Nyugdijak .......... * 3.376,493 3.376,493 ' Államadóssági járulék . . . 30.997,454 30.997,454 302,832 Földtehermentesitési adósság . . 18.568,955 18.568,955 1.185,521 Vasúti kölcsön ........ 5.352,647 5.352,647 16,698 Szőlődézsmaváltság...... 1.267,148 678,098 1.945,246 4,735 . M Sorsolási kölcsön...... 1.824,379 1.824,379 . w tJD Gömöri záloglevél-kölcsön. . . . 424,604 424,604 . 00 GQ 30 millió forint állami kölcsön. . 2.101,422 2.101,422 . *0 54 »i » tt n • • 3.073,303 3.073,303 52 cí 2 Maradvány- és irtvány-földek . . 4,765 4,765 37 76 V2 millió I. kibocs. állami kölcsön 3.973,102 3.973,102 -< 7672 » U- TI n I) . • ' Aranyjáradék-kölcsön..... . . * Keleti vasút megvétele czéljából kibocs. 10 frt millió kölcsön . . 9 i Függő adósság ....... 1.187,346 1.187,346 3 Vasúti kamatbiztositás....... 16.420,505 16.420,505 5,287 Fiumei kormányzat........ 85,944 85,944 * Állami számvevőszék ........ 138,896 138,896 5.106,818 • Horvát beligazgatás....... 5.106,818 288 Határőrvidékpolgárositásafolytán igényelt átmeneti kiadások....... . k • Ministerelnökség........ . . 324,673 324,673 ■ • Felség személye köriili ministerium . . 57,679 57,679 • Horvát-szlavon ministerimn..... 45,893 45,893 * Belügyministerium ........ 8.794,692 8.794,692 * / Közigazgatás ........ 7.998,577 7.998,577 ' • "Egyenes adók....... 1.473,021 1.473,021 . • * Fogyasztási adók...... 202,648 202,648 * Határvám-kezelési átalány . . . 306,817 306,817 • Bélyeg .......... 124,694 124,694 • Jogilletékek és díjak..... 31,800 31,800 * a Fémjelzés....... 8,099 8,099 • ö Űt- hid- és révvám..... . . > £L Államjavak igazg. és ügyészsége . 295,276 295,276 "" * IS Államjószágok ......." 2.498,841 2.498,841 . a Államerdők......... 6.097,865 6.097,865 21.857,392 430,087 22,313 . * Bányászat és pénzverés .... Állami nyomda ....... Állami épületek ....... 21.857,392 430,087 22,313 10.213,533 * . Ingó államvagyon...... 4.645,088 4.645,088 3.260,140 . Vasutak és gépgyár..... • . Földadó-szabályozás . . . . . " 1,305 ■ • \ Különfélék......... 754,886 754,886 49.251 42,001 OG /Közigazgatás...... , . 1.138,611 1.138,611 * m 11 Kőutak építése és fentartása. . 4.674,886 4.674,886 1 -c*> C3 K/l ^, 1 Vízi utak építése és fentartása . 1.402,671 1.402,671 104,850 " * a ^ EÍ iT» 2 / Vasutak és gépgyár. . . , . 16.110,911 16.110,911 * 5 ^ a '3 1 Dunaszabályozás ...... 2.033,854 2.033,854 L • SJ :0 :0 ^ 'i 1 Fiumei kikötő ...... 813,663 813,663 V * W \ Margitszigeti hid...... 1.857,381 1.857,381 287,448 • i"* OQ T3 . [Közigazgatás ...... . 1.337,483 1.337,483 J , vA, cO OC Lótenyész-intézetek.... 2.881,105 2.881,105 • 12 *- c3 290 14 • • • 2.120,079 4.394,602 536,940 405,160 365,454 61,500 463,000 796,000 • + * * *|41 * * * * * • 1 * * * • * * * m * 14.177,778 ♦ • 4.650,000 73,458 1.154,775 30.030>179 -3.730,820 30.615,958 12.718,784 •4.661j591 1.329,268 -1.224,653 400,044 1.678,793 3.117,101 233 7.015,214 3.646,679 - 336,894 535-,580 84,657 132>135 4.949,122 975,532 # • 995 420 17,482 6,277 ' 750 5,200 1,147 13,906 2.518,004 • 381 • 134,694 * * • * • * *) 4,136 a) 124,682 ■ * * » • • 75,405 3) 152,856 105,750 151,235 ' 2,613 t t ' 66,600 * • • * • * * * • * • # * * 309,818 39,791 38,062 7.532,094 • 6.739,282 1.482,588 239,012 281,161 150,729 141,749 7,254 • 632 10.770,387 • 2.171,345 2.204,658 260,037 • 1.907,565 • 4.893,888 8.234,654 422,855 • 14,542 >) A budai országházat illeti. 3) A vámpalotát illeti. s) Közte a vajdahunyadi várra 47,976 frt. 196,788 * ' 3,476 '* 1*31,694 * • 65,906 14,922 58,993 40,571 1.425,047 ' 3,026 2.714,083 * 1.317,377 32.377 26,939 4)2,011 258,890 4,745 305,115 * • * • • * * * * • * • * • * • * • • * * < * 498,513 275,112 835,937 2.810,727 810,110 ■ 5.449,198 1.021,552 821,042 1.053,051 2.563,359 4.600,626 ■ 2.018,533 3.975,700 10.333,962 4.619,563 4) A pósta és távirda- bázat illeti 1.272,3201 4.440,169J 5.280,390Í 2.120,079 7.022,656| 66,600 14.177,778 201.615,026 272 385. szám. ÉH Tényleges kiadás A pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimu- tatható és Összehasonlít- ható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 3-i k li asábban kiadásokra érték- papírokban átfutó kezelésre keresztül- vezetésekre o „ tD !0 <72 "O c3 a cS Királyi udvartartás . .... Kabineti iroda és nyugdijai. . Országgyűlés...... . Közösiigyek ....... Nyugdijak........ Államadóssági járulék . . Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön .... Szőlődézsmaváltság . . . Sorsolási kölcsön. . . . Gömöri zálog-levél-kölcsön 30 millió forint állami kölcsön, 54 „ I) é " n Maradvány- és irtvány-földek . . 76x/2 millió I. kibocs. állami kölcsön 767* „ II. „ , ; Aranyjáradék-kölcsön . . . . . Keleti vasút megvétele czéljából kibocs. 10 millió frt kölcsön . \ Fiiggő adósság....... Vasúti kamatbiztositás . . , . . . Fiumei kormányzat........ Állami számvevőszék ....... Horvát beligazgatás ....... Határőrvidék polgárosítása folytán igényelt átmeneti kiadások ....... Ministerelnökség * . . . . . . . . Felség körüli ministerium..... Horvát-szlavón ministerium..... Belügyministerium . . . . . . . . Közigazgatás . ....... Egyenes adók. . ...... Fogyasztási adók...... Határ vám-kezelési átalány . . . Bélyeg .......... Jogilletékek és dijak..... Fémjelzés......... Út- hid- és révvám...... Dohány-jövedék . ...... a Lottó-jövedék........ g < Só-jövedék ........ >> Államjavak igazg. és ügyészsége . Államjószágok ....... Államerdők . ....... Bányászat ......... Állami nyomda ....... Állami épületek....... I .Ingó államvagyon...... Vasutak és gépgyár. . . . . . \ Földadó-szabályozás..... \ Különfélék. ........ Közigazgatás....... Kőutak épitése és fentartása Viziutak épitése és fentartása . Vasutak és gépgyár ... 1 Dunaszabályozás...... Fiumei kikötő . . . . . . Margitszigeti hid...... Közigazgatás...... Lótenyész-intézetek. . . . Pósta .«>.*•.•• k Távirda........ Vallás- és közoktatásügyi ministerium . Igazságügyi ministerium ...... Honvédelmi ministerium ...... Idegen pénzek ........ . Előlegek . . . ........ Szállítmányok és ellátmányok . . . . Adott kölcsönök......... Vett „ .........' Átszámítások és kiegyenlítések . . . W) 5S3 fl •,® ? * II £-2\S s 4.650,000 73,883 1.295,722 40.724,439 3.861,402 31.097,075 16.541,457 5.691,923 882,506 2.909,378 483,302 2.258,081 4.090,891 2,423 5.388,284 5.490,826 1.210,897 514,760 15.845,119 85,136 134,888 4.883,624 307,773 50,923 35,322 7.438,879 6.569,385 1.500,432 188,510 296,266 177,988 341,864 6,424 13.888,473 2.635,193 1.869,062 253,702 1.910,684 4.126,189 10.418,222 530,507 11,095 25,180 1.566,643 2.524,742 569,520 2.782,732 578,307 8.997.218 945,232 885,617 208,117 1.573,840 2.538,615 4.697,934 2.165,802 4.038,599 9.935,037 6.712.219 147.223,852 150.297,820 262.185,308 32.606,858 555,853 50.845,687 895.133,641 1-315,834 1.315,834 4.650,000 73,883 1.295,722 40.724,439 3.861.402 31.097,075 16.541,457 5.691,923 2.198,340 2.909,378 483,302 2.258,081 4.090,891 2,423 5.388,284 5.490,826 1.210,897 514,760 15.845,119 85,136 134,888 4.883,624 307,773 50,923 35,322 7.438,879 6.569,385 1.500,432 188,510 296,266 177,988 341,864 6,424 13.888,473 2.635,193 1.869,062 253,702 1.910,684 4.126,189 10.418,222 530,507 11,095 25,180 1.566,643 2.524,742 569,520 2.782,732 578,307 8.997.218 945,232 885,617 208,117 1.573,840 2.538,615 4.697,934 2.165,802 4.038,599 9.935,037 6.712.219 147.223,852 150.297,820 262.185,308 32.606,858 555,853 50.845,687 896.449,475 8,381 5.290,631 278,773 263,851 36 3 38 127,040 242,770 147.223,852 150.297,820 262.185,308 32.606,858 555,853 50.845,687 188 1,827 4,198 1644.103,569 5.839,54596 385. szám. 273 kimutatott kiadási összegből esik értékpapírok szerzésére forditott kiadásokra termesztmé- nyek s anya- gok készle- teinek gyara- pítására ingatlanok szerzésére forditott kiadásokra törvényes felhatalma- zás folytán felvett köl- csönök kibo- csátási költ- ségeire államadóssá* gok törlesztésére inségi és más kincstári kölcsönökre készpénzben vasúti kamat- biztositási előlegek valódi kiadásokra készpénzben Jegyzetek 100,000 25,180 * 1.492,886 1.618,066, 80 950 343 400 20,572 51,387 538 5,609 290 358,246 83 9,521 303,656 2,543 12,966 188,381 59,223 362,137 11,556 54,813 120,054 2.159,615 1,800 8) 141,726 525 74,478 •227,512 18,000 227,789 243 663 2.489,729 208,117 66,433 10,313 18,652 175,749 1,538 275,275 3.722,963| 3.938,542| 64,294 64,2941 4.010,837 630,240 806,120 354,300 64,500 466,000 843,000 56,700 280,000 7.231,697 280,000 11.506,615 4.650,000 73,883 1.295,642 35.433,808 3.861,402 30.818,302 12.530,620 4.797,832 1.373,839 *) 2.455,078 418,766 1.792,081 3.247,891 2,423 5.388,281 5.490,788 1.146,603 514,760 2) 4.281,804 84,186 134,888 4.883,436 307,430 50,923 34,922 7.416,507 6.376,272 1.500,432 187,972 290,132 177,698 341,864 6,424 13.453,922 2.635,110 1.869,062 253,702 1.673,651 - 4.108,189 9.882,579 530,264 11,095 1.566,643 749,313 555,891 2.782,732 578,307 6.192,068 945,232 885,617 1.205,414 2.166,165 4.667,726 2.165,802 3.808,037 9.813,445 4.277,329 11.506,615 218.144,184 *) Közte 743,812 írt a sugárutra. *) Közte a keleti vasút elsőbbségi kötvényei- nek kamatai. 9) A vámpalotát illeti. *) Közte vajdahunyadi várra 28,566 frt.274 385. szám. t® Tényleges kiadás A pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimu- tatható és összehasonlít- ható legyen az eredmény : hozzá Együtt A 3-i k hasábban kiadásokra érték- papírokban átfutó kezelésre keresztül- vezetésekre o H ÖD j m OQ •O •rí c3 a Királyi udvartartás. • . . Kabineti iroda és nyugdija: . Országgyűlés Közösiigyek ...... Nyugdijak. .. . . . . . Államadóssági járulék. Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön . .. . * Szőlödézsmaváltság . . . Sorsolási kölcsön . . ■< (xömöri záloglevél-kölcsön 30 millió forint állami kölcsön 54 « n n JJ Maradvány- és irtvány-földek 7672 millió I.kibocs. állami kölcsön 7672 _ „ II. „ Aranyjáradék-kölcsön . Keleti vasút megvétele czéljából kibocs. 10 millió frt kölcsön Függő adósság . . . Vasúti kamatbiztositás. . . Fiumei kormányzat. . Állami számvevőszék . . . Horvát beligazgatás . . . Határőrvidék polgárosítása folytán igényelt átmeneti kiadások..... Ministerelnökség. . . . . . . Felség személye körüli ministerium Horvát-szlavon ministerium . ,. . Belügyministerium ...... Közigazgatás ...... Egyenes adók . . , . . Fogyasztási adók . . . . Határvám-kezelési átalány . Bélyeg........ Jogilletékek és dijak . . Fémjelzés...... Űt-, hid- és révvám . . . Dohány-jövedék . . . . . Lottó-jövedék...... \ Só-jövedék....... Államjavak igazg. és ügyészsége Államjószágok..... Államerdők ...... Bányászat és pénzverés . . Állami nyomda . . . -. . Állami épületek ..... Ingó államvagyon .... Vasutak és gépgyár . . . Földadó-szabályozás . . , Különfélék ....... Közigazgatás..... Kőutak épitése és fentartása Vizi utak épitése és fentartás Vasutak és gépgyár Dunaszabályozás . . Fiumei kikötő, . . Margitszigeti hid. . Közigazgatás . . Lótenyész-intézek Pósta. . . , . Távirda .... közoktatásügyi ministerium Igazságügyi ministerium . . Honvédelmi miuisterium . . Idegen pénzek . . . ... Előlegek....... Szállítmányok és ellátmányok Adott kölcsönök..... Yett „ . . . Átszámítások és kiegyenlítések e a O "S a ÓD sö tS3 a -o Ö3 05 , ^ c3 .... 3.390,616 > > 3) a túlfizetés az elö'években tett 6.068,317 frtot — — — — 399,646 381,983 1.712,737 853,171 365,054 1.689,422 3.073,251 1.988,062 400,044 1.678,793 3.117,101 7.015,214 3.646,679 418,766 1.792,081 3.247,891 5.388,281 5.490,788 1.146,603 424,046 1.805,629 3.556,803 4) 8.933,610 5.713,496 3.074,147 4) Közte 3.265,576 frt ágió a törlesz- tett 18 822,570 frtnyi tőke után. 1.577,331 1.491,941 1.329,268 1.373,839 822,827 1.281,278 — 4,765 233 2,423 29,633 1.994,578 1.187,343 336,894 514,760 5) 1.703,744 5) Közte az 1877-iki hiány fedezésére felveendő volt kölcsön kamataira 1.009,422 frt. 55.364,320 58.345.933 65.520,559 67.522,186 76.425,370 1 ' 385. szám. 279:280 385. szám. III. Közigazgatási és más állami költségek: Királyi udvartartás költségei . . Ö cs. és ap. kir. Felsége kabineti irodája . . . ... Közösügyi rendes kiadások . Közösügyi rendkivllli kiadások . Országgyűlés ...... Nyugdijak ....... Horvát-Szlavon országok autonom kormánya..... Zágrábi főhadparancsnokság . . Fiume........ Állami számvevőszék ... Ministerelnökség..... Ö Felsége személye körüli minist. Horvát-Szlavon-Dalmát minist. . Belügyministerium .... Pénzttgyministerium: Adóhivatalok . . . . . Pénzügyi-, vám- és adóőrség Állandó kataster . . Földszabályozási költségek Bányászati- és erdészeti akadémia Selmeczen . Pénzügyi kormányzat . Vasúti kamatbiztositás . . Közmunka és közieked. minist.: Közigazgatási költségek Fiumei kikötő .... Kőutak fentartása és épitése Viziutak „ „ „ Földm.- ipar- és keresk. minist. . Vallás- és közoktatásügyi minist. Igazságügyi ministerium . . Honvédelmi »- A határőrvidék polgárosításának befejezéséig igényelt átmeneti kiadások . ..... A kölcsönalap jövedelmeiből fedezett valódi kiadások: IA sorsjegyek névértékét meg- haladó nyereményekre . Kezelési költségek . . . A láncz- és Margithid költségeire Fölösleg a fővárosi pénzalap A tökéből fedezett valódi kiadások: _ »(Budapesti dunarév szabályozása ■H.e) * sugárüt költségeire | » egyéb közlekedési ' vonalokra és költségekre , . III. Összeg . A tényleg kifizetett állami költ- ségek főösszege (I., II. és III.) 1868 1869 1870 1871 1872 3.253,006 36,427 20.533,397 8.058,856 976,399 2.864,296 2.101,777 2) ~ 111,610 83,733 63,345 9.759,758 1.110,182 1.257,821 506,588 38,121 2.318,041 495.398 2.725,697 732,763 421,174 1.066,446 2.293,489 151,073 60.959,397 129.646,135 3.453.200 78,551 18.803,519 1.843,206 783,081 3.425,344 1.866.201 122,789 70,021 53,667 9.671,133 1.114,889 1.321,736 397,990 59,413 2.190,785 512,509 3.088,023 640,434 776,047 1.141,686 2.574,803 5.961,835 59.950,862 141.613,056 3.654,116 59,963 28.355,421 1.912,705 1.287,327 2.973,341 2.342,451 54,403 3) 62,891 231,098 64,214 45,013 10.579.122 1.202,962 1.312,650 391,749 73,833 2.273,112 653,196 603,394 4.139,970 1.480,975 745,983 2.063,376 2.959,124 5.222,656 7.883 51,910 370,000 5,196 3.649,679 60,745 22.812,950 7.646.201 1.289,347 3.369,096 2.147,411 43,070 155,319 358,100 66,165 44,975 10.693,452 1.449,622 1.565,451 428,181 77,628 2.451,158 576,029 805,752 '4,949 5.207,600 1.494,293 738,116 2.664,560 3.826,129 4.393,924 844,000 32,897 241,983 11,281 91,722 89,000 75.180,034 158.489,037 79.330,785 175.418,404 3.650,000 61,721 *) 22.366,169 4.309,498 878,857 3.177,764 2,491,756 1.920,150 76,305 149,596 339,098 68,181 46,274 4) 7.270,743 1.625,418 2.103,786 490,358 101.751 2,627,761 245.752 758,259 75,316 5.520,101 1.694,263 860,450 3.264,477 4) 9.767,118 3.580,482 1.474,040 854,000 15.439 223,566 664,976 1.363,721 2.297,097 86.414,243 189.387,466385. szám. 281 1878 1874 1875 1876 1877 5.650,000 4.650,000 4.650,000 4.650,000 4.650,000 71,972 *) 25.901,450 3.500,889 1.199,484 3.454,105 71,295 28.574,493 3.353,827 1.401,424 3.376,493 73.458 28.432.777 1.597,402 1.154,775 3.730,820 73,883 30.900,548 4.533,260 1.295,642 3.861,402 69.358 34.857,974 1.347,425 3.932,992 ') A »quóta« emeltetett. 1872-ben ... . . V10%-kal 1873-ban további . . . le/io°/»-kal. 2.900,024 1.882,634 85,525 141,443 355,174 69,311 46,960 7.309,160 1.600,866 2.115,970 487,148 3.003,561 2.102,969 82,384 138,827 332,736 55,679 45,893 7.887,846 1.595,408 1.254,331 795,595 3.028,350 1.920,772 84,657 132,135 309,818 39,791 38,062 7.532,094 1.506,206 2.213.121 588,264 498,513 2.859,918 2.023.518 84,186 134,888 307,430 50,923 34,922 7.416,507 1.344,484 2.153,070 502,799 1.566,643 3.390,560 2.384,432 82,707 130,126 306,823 50,131 35,325 7.438,749 1.163,909 2.110,620 395,460 1.939,156 !) 1868—1871-ben a költségek a közös hadügyi ministerium költség- vetéseiben és zárszámadásaiban fordul- tak elő. a) Ebből esik a pénzügyministe- tlumban fennállott állam főkönyvelési osztályra . . . . . 43,845 frt az év vége felé felállított állami számvevőszékre , 19,046 » 62,891 frt *) A törvénykezési rendszernek megváltoztatása folytán a költségek jelentékeny része a belügyministeri tárczából az igazságiigyministeri tár- czára szállott át. 95,905 2.714,553 69,158 119,880 2 373,941 989,096 106,079 2.325,612 535,580 84,270 2291,649 5) 4.281,804 86,018 2.546,346 5) 5.578,415 ') Közte a m. keleti vasutat ter- helő elsőbbségi kötvényeinek kamatai. 722,067 358,023 4.886,211 1.216,684 1.178,421 ' 3.728,444 11.088,167 5.856,570 1.132,830 813,663 4.674,886 1.393,527 878,155 4.064 774 10.693,075 4.141,268 835,937 821,042 2.810,727 810,110 1.053,051 3.975,700 10.333.962 4.619,563 555,891 885,617 2.782,732 578,307 1.205,414 3.808,037 9.813,445 4.277,329 693,039 938,898 2.901,573 754,533 1.003,775 3.990,313 9.854,133 4.695,363 133,700 „ — — 774,000 13,420 162,387 869,000 13,555 219,924 784,000 12,993 178,707 791,000 12,795 190,020 809,000 12,818 190,492 246,440 248,953 714,451 — 1.886,885 2.033,854 350,000 1.021,552 945,232 743,812 563,623 93,038 35 000 — — — — 91.938,150 94.474,189 88.004.583 97.758,828 98.996,924 197.842,204 204.861,790 201.615,026 218.144,184 225.575,276 KÉPVH. IROMÁNY 1878—81. X. KÖTET. 36 KÉPVH. IROMÁNY 1878—81. X. KÖTET. 36$82 - 385. szám. 1868. 1869. 1870. 1871. 1872. A kölcsönök felvételével járó kibocsátási költségek: Vasúti kölcsön..... Gömöri »...... 30 millió frtnyi kölcsön 54 » » » . 76V2 » » I.) kibocsátású 76V2 > » II.) kölcsön Aranyjáradék kölcsön 85,031 3.589,377 25,688 6,212 87,478 — — ■ — — — Együtt . 85,031 3.589,377 25,688 6,212 87,478 Kiadás államadósságok törlesz- tésére : M. keleti vasút adósságai . Főldtehermentesités .... Vasúti kölcsön ..... Sorsolási kölcsön*. . . Gömöriparvasutizáloglevélkölcsön 30 millió frtnyi kölcsön 54 „ » » . . 76Vs *■ » I. kibocsátású kölcsön Szőlődézsmaváltság .... Maradvány és irtvány földek megváltása..... 2.250.801 300,000 3.177,840 341,760 2.370,501 264,360 9,000 30 4.018,371 396,960 292,400 62,190 3.021,582 497,730 287,800 41,400 344,000 573,730 Együtt. ' 2.550,801 3.519,600 2.643,891 4.769,921 4.766,242 Ingatlanok szerzésére fordított kiadások: Fiume ........ Belügymínisterium: közigazgatási épületek . . budai országház .... Közm.- és közlekedési ministerium Földmivelés-, ipar- és keresk. min. Állami lótenyészintézetek . . Posta- és távirda épületek Bpesten Egyéb posta épületek . . . Távirda . . . . . . . Vallás- és közokt. ügyi ministerium Igazságügyi ministerium Honvédelmi ministerium . Fővámház Budapesten Nagyobb jószágtestek vételére . Közigazgatási épületek . . . Dohány-jövedéki épületek Só-jövedéki épületek .... Államjószágok . . . . . . Államerdők...... Bányászat és pénzverés . . Államnyomda..... Államépületek..... Vajdahunyadi vár .... Vasutak, gépgyár, tátarozási műhely...... Budapesti lánczhid és épület Margitszigeti hid Budapesten Határvám épületek .... 200,000 *) 2.438,708 106,410 59,436 65,275 4) 238,744 9.735,346 7,265 *) 636,378 30,000 205,896 165,557 270,968 5) 898,353 4,042 49,930 11.588,753 20,000 9,716 *) 1.709,317 238,342 150,322 26,298 20,100 147,456 x) 51,003 264,426 319,402 17,288 350,701 658,949 c) 1.524,828 16,398 50,213 13.070,145 6.671,610 201,509 24,622 35,110 250,000 2,500 61,774 8,594 262,538 852,352 *) 22,527 26,214 533,667 76,340 1.568,060 7) 1.116,510 49,577 16.338,038 101,430 57,250 225,700 19,951 601,769 183,496 1,500 116,471 1.038,072 2) 355,369 39,018 255,460 19,197 73,631 817,513 8) 1.369,351 50,000 19.012,816 133,337 Együtt . 12.843,919 13.857,141 25.316,514 21.531,362 24.369,901 1 385. szám. 283 1873. 157,154 157,154 3.067,845 517,410 372,700 45,750 400,000 512,900 4.916,605 17,000 32,316 3,500 223,353 156,166 371,810 30,000 205,733 90,401 95,788 824,822 130 126,732 52,649 179,704 1.227,508 9) 776,483 20,894 47,495 18.435,690 1.893,209 1874. 1.985,003 1.985,003 4.295,750 572,160 271,900 59,550 412,000 448,570 6.059,930 5,810 118,672 56,982 156,059 10,000 161,544 56,495 119,677 577,035 s) 282,387 247,420 10,392 556,655 361,025 10) 403,393 22,292 10.406,105 1.857,381 24.811,383 15.409,324 1875. 2.120,079 2.120,079 4.394,602 536,940 365,454 61,500 463,000 796,000 405,160 7.022,656 4,136 3,026 32,377 25,939 2.011 258,890 4,795 305,215 124,682 75,405 104,880 105,750 151,235 2,613 47,976 2.714,083 1.317,377 5.280,390 1876, 64,294 64,294 56,700 4.010,837 630,240 354,300 64,500 466,000 843,000 806,120 7.231,697 1.800 663 66,433 10,313 18,652 175,749 1,538 275,275 141,726 74,478 198,946 18,000 227,789 243 28,566. 2,489,729 208,117 525 3,938,542 1877. 1.600,432 1.600,432 59,100 4.112,605 573,180 337,200 67,650 525,000 863,000 18,822,570 945,250 500 26.306,055 2,859 45,520 7,950 134,539 483 190,935 6,344 1,153 21,207 194,442 126,704 242,471 38,524 346 2,799,309 16,815 3.829,601 *) Kisbér vételára. *) Gödöli 9 vételára. а) » » .... 54,372 frt z) Kundféle telekért . . . 300,997 » 8) Pest-Fiumei hajógyár. *) Diósgyőr....... 201,548 » ') » ....... 553,650 » б) > ....... 654,959 » ') » ....... 49,298 » ") » .......44,010 » 6) Zsil völgy....... 50,000 » 6) » ....... 210,460 » 7) » ....... 407,684 » 8) > ....... 358,420 » ») » ...... . 100,233 » l°) » ....... 12,794 » s) Selmeczi vasút . 7) Marosujvári vasút 485,066 • 91,020 158,849 36*284 385. szára. Kiadások a termesztmények, anyagok és szerek készleteinek szaporítására. Országgyűlés . . . Pénzügyi kormányzat Fiume..... Állami számvevőszék . Ministerelnökség . Ő felsége személye körüli minist. Horvát-Szlavon-Dalmát minist, Belügyministerium Fogyasztási adók . Dohányjövedék Sójövedék .... Államjószágok . . Államerdők . . . Bányászat és pénzverés Államnyomda. . Fémjelzés . . . Határvám . . . Bélyeg. . . . . Jogilletékek és dijak . Lottó..... Különfélék ... Közmunka- és közlekedési minis- terium: Közigazgatás Közutak építése és fentar tása . • . . Viziutak építése és fentartása Vasutak és gépgyár Duna-szabályozás Földmivelés-. ipar- és keresked ministerium: Közigazgatás . . Lótenyésztés-intézetek Posta..... Távirda . . Vallás- és közoktatásügyi minist Igazságügyi ministerium . Honvédelmi „ . Együtt . Kiadások értékpapírok vételére. Ingó államvagyon . . . . Pénzügyi különfélék .... Sorsolási kölcsön..... Együtt 1868 59 1.781,828 5,917 309,823 268,817 2.366,444 43,820 43,820 1869 2,364 2,924 28,861 106,573 979,257 1.363,265 223,105 100,210 2.806,559 34,080 164,774 198,854 1870 486 10,000 9,301 1,111 231,110 286,335 10,765 228,809 3.512,509 82,300 29,806 793,537 541,306 4.534,955 10.272,339 191,591 191,591 1871 15,364 1,151 206 731 1.954,671 330,169 444,128 182,110 230,863 27,005 113,999 62,754 550,785 333,484 1.432,159 2,461 4.039,882 9.721,922 322,985 100,000 422,985 1872 2,207 89,781 558 7,987 2.093,918 155,456 1.723,457 1.774,273 84,889 2,111 8,501 41,184 58.249 24.250 224,024 88,473 68,896 5,192,200 11.642,642 500,000 314,122 100,000 914,122385. szára. 285 1873 1874 1875 1876 1877 1,66° 391 31 2,80S 75S 23 2,532 4.077,355 1,16C 3,560 69 . 1,937 2,00C _ 12,578 1.152,779 29( 6,27í — U 99E 42C 17,482 75C 2.518,004 8( 51,38: 95C 34; — 40C 20,572 53£ 358,246 ) 8( ! 54,38: ) 10Í 40( 162 40t 25,81E 449,890 ) 1 ) ) í ) . 526,334 760,893 7,879 103,251 56,032 134,694 9,521 303,656 281,848 7,760 — — 5,200 1,147 13,906 381 5,609 » 290 83 2,543 2,328 1,553 29,435 5,781 3,476 12,966 3,246 26,828 8,100 9,144 5,193 131,694 188,381 11,827 63,653 147,609 76,140 110.498 16,184 117,373 2.872,662 53,208 90,450 65,060 18,623 211,275 3.929,859 66,906 14,922 58,993 40,571 1.425,047 59,223 362,137 11,556 54,813 120,054 2.159,615 53,686 54,852 2,922 71,932 127,592 1.844,030 8.849,149 5.721,959 4.440,169 3.722,963 2.994,819 1.469,400 272,606 100,000 . 1.380,062 279,470 100,000' 975,532 196,788 100,000 25,180 1.492,886 100,000 61,904 100,000 • 1.842,006 1.759,532 1.272,320 1.618,066 161,904 286 385. szám. 1868 1869 1870 1871 1872 A vasuttársulatoknak kamatbiz- tositás czimén készpénzben fize- tett előlegek: Pécs-barcsi vasuttársulatnak 788,713 188,027 1 188,629 Első erdélyi » — — 1.346,568 1.202,510 1.236,435 Alföld-fiumei » — — 626,310 695,056 1.457,753 Kassa-oderbergi » — — 39,491 193,440 768,132 Észak-keleti » — — — 50,000 729,683 Arad-temesvári » — — — 125,500 148,422 Magyar nyugoti » — — — — 649,255 Első gácsországi » — — — — 164,041 Báttaszék-dombovári » — .. — — ' — 26,185 Eperjes-tarnowi » — — — — — Magyar keleti » __ — 233,250 797,552 818,956 Együtt . . — — 3.034,332 3.252,085 6.187,491 Átfutó kiadások: Adott kölcsönök . . . . Vett » ..... — — — — — Adott előlegek . . . 76.656,229 19.647,312 42.809,194 72.330,391 124.403,681 Visszafizetett idegen pénzek . 23.694,926 27.664,888 36.573,889 87.878,585 147.653,009 Szállítmányok . . . . . . — — — — — — — — ■ — Kiegyenlítés végett kihasított ki- adások . . . . . . 40.021,518 32.906,492 65.156,524 11.419,109 14.541,361 Együtt . . 140.372,673 80.218,692 144.539,607 171.628,085 286.598,051 1 385. szám.385. szám. 287 1873 1874 1875 1876 1877 > 182,954 234,386 153,599 ! í 213,100 96,700 1.912,855 1.780,587 1.744,287 1.626,600 1.627,600 1.354,357 1.711,360 1.605,747 1.787,000 1.527,000 2.969,264 2.369,374 1.624,092 1.892,358 1.712,700 1.846,548 2.503,982 2.093,437 2.526,000 2.221,700 295,862 286,199 253,426 267,400 279,600 1.180,698 1.421,117 1.435,577 1.414,900 1.315.700 404,603 644,156 633,080 780,936 830,760 375,775 571,545 566,780 569,700 540,400 95,226 423,100 420,334 428,621 384,600 2.178,103 3.480,316 3.647,419 — — 12.796,245 15.426,122 14.177,778 11.506,615 10.536,760 3.719,860 18.984,150 32.606,858 2.156,241 — 83.455,948 35,246 555,853 6.734,520 81.979,016 88.310,277 131.353,963 150.297,820 138.624,947 182.111,174 121.667,870 160.196,171 147.223,852 159.208,762 328.609,559 249.342,155 242.473,651 262.185,308 282.960,340 — 42.637,465 47.817,224 50.845,687 59.223,981 14.034,757 520,629 705,679 388,191 204,965 606.734,506 589.654,204 601.566,084 644.103,569 649.113,756 288 385. szám. 1868 1869 1870 1871 ■1872 Összesítés. A tényleg kifizetett állami költ- ségek főösszege .... A kölcsönök felvételével járó kibocsátási költség . Kiadás államadósságok törlesz- tésére ....... Ingatlanok szerzésére fordított kiadások . . . . Kiadások a termesztmények, anya- gok és szerek készleteinek szaporítására..... Kiadások értékpapírok vételére . Vasúti kamatbiztositási előlegekre Inségi és más kincstári kölcsö- nökre . . . . . . Átfutó kiadások..... 129.646,135 85,031 2.550,801 12.843,919 2.366.444 43,820 140.372,673 141.613,056 3.589,377 3.519,600 13.857,141 2.806,559 198,854 80.218,692 158.489,037 25,688 2.643,891 25.316,514 10.272,330 191,591 3.034,332 144.539,607 175.418,404 6,212 4.769.921 21.531,362 9.721.922 422,985 3.252,085 171.628,085 189.387,466 87,478 4.766,242 24.369,901 11.642,642 914,122 6.187,491 171,700 286.598.051 Összes kiadás . Pénzmaradvány bank és fém- értékben az év végén . 287.908,823 41.918,228 245.803,279 43.735,642 344.512,990 34.982,305 386.750,976 44.565,574 524.125,093 24.849,026 Főösszeg . 329.827,051 289.538,921 379.495,295 431.316,550 548.974,119 Kezelés értékpapírokban. Kiadás....... . Értékpapírok álladéka az év végén 4.531,279 15.100,956 2.384,122 53.013,418 3.265,949' 10.629,400) 34.492,590 17.296,336 992,507 13.092,038 Együtt. 19.632,235 55.397,540 13.895,349 51.788,926 14.084,545 385. szám.385. szám. 289 1873 1874 1875 1876 1877 • Együtt. 197.842,204 204.861,790 201.615,026 218.144,184 225.575,276 1.842.592,578 frt 157,154 1.985,003 2.180,079 64,294 1.600,432 9.720,748 „ 4.916,605 6.059,930 7.022,656 7.231,697 26.306,055 69.787,398 „ 24.811,383 15.409,324 5.280,390 3.938,542 3.829,601 151.188,077 „ 8.849,149 1.842,006 12.796,245 5.721,959 1.759,532 15.426,122 4.440,169 1.272,320 14.177,778 3.722,963 1.618,066 11.506,615 2.994,819 161,904 10.536,760 62.538,956 8.425,200 „ 76.917,428 „ 606.734,506 888,458 589.654,204 66,600 601.566,084 280,000 644.103,569 70,542 649.113,756 1.477,300 „ 3.914.529,227 „ 857.949,252 841.766,322 837.561,102 890.609,930 920.189,145 6.137.176,912 frt 16.382,453 30.362,975 26.817,323 27.457,131 27.006,900 874.331,705 872.129.297 864.378,425 918.067,061 947.196.045 845,445 15.344,106 3.608,778 12.873,947 2.862,887 18.687,879 4.493,994 17.764,710 3.531,033 16.669,683 16.189,551 16.482,725 21.550,766 22.258,704 20.200,666 385. szám. 289 KÉPYH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 37385. szám. 291 B. 1. alatti mellékbJ 386. számú irományhoz. n. 1. Kimutatás, a magyar korona országainak 1868—1877. évi állami zárszámadásaiban foglalt tényleges (bruttó) bevételekről, a benn kitüntetett csoportok szerint részletezve.292 385; szám. IS Tényleges bevétel a pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimutatható és Összehason- lítható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 3-ik hasábban bevételekre értékpapírok* ban átfutó kezelésre keresztül- vezetésekre Közös ügyek ........ \Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön..... Szőlő-dézsma-váltság . . * Sorsolási kölcsön ...... GomÖri záloglevél kölcsön . 30 millió forint állami kölcsön §o CD m •O á c3 54 millió forint állami kölcsön Maradvány, irtvány-fóldek 7Q1/t millió I. kibocsátási kölcsön 761/* millió II. > Arany járadék kölcsön /Függő adósság . . Vasúti kamat-biztositás . Országgyűlés . . . Fiaméi kormányzat Állami számvevőszék Ministerelnökség ...... Ö Felsége személye körüli minist. Horvát-, sziavon beligazgatás . Belügyministerium ...... \ Egyenes adók . . . , , \ Fogyasztási adók ... Határvám kezelési átalány . Bélyeg . ...... Jogilletékek és dijak . . . Fémjelzés . . ... . Út-, hid- és révvám . . , Dohány jövedék .... Lottó jövedék..... Só jövedék ..... Allamijószágok igazg.és ügyészségei Állami jószágok . . Államerdők .... Bányászat és pénzverés Állami nyomda . . . Állami épületek . . . Ingó vagyon .... Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme Különféle ....... Közigazgatás . . . . . . . . Kőutak fentartása és építése Viziutak » » > Vasutak és gépgyár Dunaszabályozás Margitszigeti hid Budapesti sugárítt Közigazgatás..... ar Honvédelmi > Idegen pénzek..... Előlegek....... Szállítmányok és ellátmányok Adott kölcsönök . . . . Vett kölcsönök..... Átszámítások és kiegyenlítések a Srs-C a ?? o 1 £ £ s © ® S ^ *s M a 8.058,856 1.464,370 22.111,831 59.069,422 12.695,020 206,641 3.682,956 6.954,334 22,647 202,458 2.789.997 1.245,971 14.423,706 4.354,211 1.183.998 2.606,116 64,710 2.785,340 5.337,603 35.866 65,020 36,086 73.627 2 27.684.474 73.697,756 260.853,018 38.811,896 5,893 243,359 9.658,783 1.217,102 877,227 2.582,029 3.927,260 25.262,886 238 81,645 1.406,100 400,000 78,801 2,737 24,663 1,418 183,662 4,493 1.196,360 3.333,662 759,437 63,716 90,123,367 8.058,856 1.464,370 60.923,727 5.893 59.069,422 12.695,020 450,000 ' 3.682,956 6.954,334 22,647 202,458 22.448,780 2.463,073 15.300,933 6.936,240 5.111,258 27.869,002 238 146,355 4.191,440 400,000 5.416,404 2,737 24,663 1,418 183,662 40,359 1.196,360 3.398,682 795,523 73,627 63,718 27.684,474 73.697,756 350.976,385 7.77 1.40 36,540 14.332,731 150 100 391 884,221 3,417 7,585 1,785 9.275,111 304,548 563,500 3.987,840 338,374 2,737 22,912 1,183 2,958 273,688 3,044 *1,195 27.676,889 73.695,97 122.131,754 1.427,830 2.251,729 5.747,108 853,103 1.465,925 18.692,297 65,020 30.503,01468 885. szám. $93 kimutatott bevételi összegből esik Jegyzetek értékpapírok eladásából eredő készpénz bevételre termeszt- mények és anyagok készleteinek fogyasztásá- ból ingatlanok értékesítéséből eredő készpénz bevételre törvényes felhatalma- zás alapján felvett kölcsönökre közös activákból eredő bevételre inségi és más kincstári kölcsönökből eredő készpénz-be- vételre vasúti kamatbiztosi- tási előlegek megtérítésére ralódi bevételekre készpénzben 2.393,374 11,475 31,781 86,355 163,579 39,818 34,998,763 8.058,856 ! 3.646,465 1.561,404 5,893 l) 58.185,201 12.691,603 450,000 3.682,956 6.954,384 22,647 202,458 16.701,672 2.463,067 15.269,152 5.691,084 2.918,254 5.188,865 238 106,537 391,966 400,000 1.340,699 1,751 235 183,662 37,401 922,672 3.333,662 792,479 73,627 62,521 * l) A bentfoglalt föid- tehermentesitési adó- pótlékból ezen alap kiadásai 2.748,081 frt erejéig nem voltak fedezhetők. 2.404,849 281,715 39,818 34.998,763 *8.058,856 3.646,465 • 139.636,040 294 385. szám. Tényleges bevétel a pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimutatható és összehason- lítható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 3-ik hasábban bevételekre értékpapírok- ban átfutó kezelésre keresztül rezetéaekre o -O T3 c3 s oő S .5 » Aranyjáradék-kölcsön . Függő adósság . . . Vasnti kamat-biztosítás . . Országgyűlés...... Fiumei kormányzat . . . Állami számvevőszék ... Ministerelnökség .... Ö Felsége személye körtili miniBt.. Horvát-Szlavon beligazgatás . . Belügyministerium...... Egyenes adók ..... Fogyasztási adók .... Határvámkezelési átalány Bélyeg........ Jogilletékek és dijak . . . Fémjelzés ....... Út-, hid- és rév-vám . . . Dohány-jövedék . , . Lottó-jövedék...... I Só-jövedék ...... Állami jószágok igazg. és ügyészsége Állami jószágok . . . Államerdők . . Bányászat és pénzverés Állami nyomda . . . Állami épületek . . . Ingó vagyon .... 1 Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme \ Különféle ........ Közigazgatás......... Kőutak fentartása és építése Viziutak » > > Vasutak és gépgyár . Duna-szabályozás . . Margitszigeti hid . . Budapesti sugárut . . Közigazgatás . . . . . . . »r5i5--v Lóteny ész-intézetek a « i -r-v , Posta...... Távirda..... Vallás és közoktatási ministerium Igazságügyi > Honvédelmi » Idegen pénzek ..... Előlegek...... . Szállítmányok és ellátmányok Adott kölcsönök..... Vett kölcsönök ..... Átszámítások és kiegyenlítések m *56.692,283 13.173,842 460,210 4.038,605 8.941,924 26,499 198,445 18.494,479 2.678,085 12.103,432 3.667,050 3.896,542 9.499,135 242 54,891 227,695 50,000 1.011,079 *2,406 32,897 461,634 78,760 1.209,679 3.675,465 873,096 53,843 51,056 x) földtehermentesitési adópótlékból keletke- zett ez évi 1.170,931 frtnyi fölösleg ezen összegben foglaltatik, és ebből a korábbi években nyert és tőké- sített kincstári előlegek törlesztésére 387,705 frt kamatra pedig: 783,226 frt volt fordít- ható. 1.645,145 1.102,861 325,122 12.993,183 1.843,206 2.342,553 • 145.258,902 3S5. szám. 18 Tényleges bevétel a pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimutatható és összehason- lítható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 3-ik hasábban bevételekre értékpapírok- ban átfutó kezelésre keresztül vezetés ekrt o tS) -CC m w TJ e3 a oS Közös ügyek........ Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön . . . . ♦ SzölŐdézsma-váltság . . • Sorsolási kölcsön . . . Gömöri záloglevél-kölcsön . 30 millió forint állami kölcáön 54 millió forint állami kölcstin Maradvány, irtvány-földek . 76% millió I. kibocsátási kölcsön 767* . II. Aranyjáradék-kölcsön..... Függő adósság....... Vasúti kamat-biztositás . . ... . Országgyűlés...... . . . . Fiumei kormányzat . ...... Állami számvevőszék....... Ministerelnökség . ....... Ő Felsége személye körüli minist. . . Horvát-Szlavon beligazgatás . . . . Belügyministerium . ....... Egyenes adók ....... Fogyasztási adók...... Határvámkezelési átalány . . . Bélyeg . . . >■ - • ■ • • * Jogilletékek és dijak ... . . Fémjelzés ......... Út-, hid- és rév-vám . .. . . . Dohány-jövedék . . . . . . . Lottó-jövedék........ Só-jövedék . . . . . . . . Állami jószágok igazg. és ügyészségei Állami jószágok ....... Államerdők . . . . . . . . Bányászat és pénzverés . . . . Állami nyomda....... Állami épületek . . . . . . . I Ingó vagyon...... . . i Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme \ Különféle v ....... . Közigazgatás .....'..... _ f Kőutak fentartásá és épitése ■1 Viziatak „ „ » Vasutak és gépgyár Dunaszabályozás . . Margitszigeti hid . . Budapesti sugárut . . Közigazgatás . . ... , . . i Lótenyész- intézetek | . S| \ Posta . . . . . SJS a ( Távírda. . . . . Vallás és közoktatási ministerium Igazságügyi > Honvédelmi > Idegen pénzek ....... Előlegek......... Szállítmányok és ellátmányok . . Ádott kölcsönök ...... Vett kölcsönök ....... Átszámítások ée kiegyenlítések •a. •2 11. » > Aranyjáradék-kölcsön . , . . . Függő adósság . . . . . . '. Vasúti kamat-biztositás . . . . . . Országgyűlés.......... Fiumei kormányzat ...... \ Állami számvevőszék . . . . ■ . . \ Ministerelnökség.....' . . \ Ő Felsége személye körüli minist, . c. Horvát-Szlavon beligazgatás . . . . . Beltigyministerium ... . .. . . . / Egyenes adók / Fogyasztási adók.....*. j Határvámkezelési átalány . . Bélyeg ......... . Jogilletékek és dijak..... Fémjelzés . . . . . . . . . Űt~, hid- és rév-vám ... . Dohány-jövedék . . . . . . /• Lottó-jövedék ....... | / Só-jövedék ....... - Állami jószágok igazg. és Ügyészségei Állami jószágok ....... Államerdők . . . . . • . . Bányászat és pénzverés . . * Állami nyomda ....... Állami épületek....... f Ingó vagyon ... ..... 1 Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme \ Különféle....... . . Közigazgatás . ......... ao _ - f Köutak fentartása és építése IsS.g I Viziutak » » » ^ % J 1 Vasutak és gépgyár | jS .2 j Dunaszabályozás . . . .§ o •§ I Margitszigeti hid . . W a Budapesti sugárut . . Közigazgatás . ...... Lótenyész-intézetek Posta..... SiD N a PL, - 00 B «.2 ® T g S..3 a f Távírda..... Vallás és közoktatási miuistörium Igazságügyi » Honvédelmi > Idegen pénzek ...... Előlegek........ Szállítmányok és ellátmányok . Adott kölcsönök ...... Vett kölcsönök...... Átszámítások és kiegyenlítések 6.319,744 5.716,230 21.432,804 646,162 11.9221421 6.000,723 9.711,500 540 171,673 61.694,745 14.401,468 ; 482,715 4.540,854 11.406,381 27,173 9,816 26.907^988 3.027,623 14.279,464 5.383,545 5.905,116 9.930,736 276,103 50,163 3.364,093 1.292,472 5.696,836 : 15,588 20,582 15,040 16.586,-072 331,626 1.832,897 4.657,504 1.244,161 449,555 59,560 113.557,875 60.272,441 429.641,989 2.750,657 6.319,744 5.716,230 .21.432,804 646,162 -11.922,421 6.000,723 9.711,500 540 171,673 61.694,745 14.401,468 : 482,715 4.540,854 11.406,381 27,173 9,816 26.907,988 ; 3.027,623 14.279,464 5.383,545 5.905,116 9.930,736 276,103 50,163 3.364,093 1.292,472 5696,836 15,588 20,582 15,040 19.336,729 331,626 1.832,897 4.657,504 1.244,161 449,555 59,560 113.557,875 60.272,441 2.750,657 432.392,646 5 589,590 354,200 176 9.711,500 54,820 2,800 1.496,766 42,612 276,525 4,949 153,026 125,793 113.557,875 59.719,641 183.646,741 6.319,744 5.716,230 1.284,619 3.342,046 1.426,160 16.581,123 34.669, í^j| * 385. szám. £,99 kimutatott bevételi összegbö lesik Jegyzetek értékpapírok eladásából eredő készpénz bevételre termeszt- mények és anyagok készleteinek fogyasztásá- ban ingatlanok értékesitésébő eredő készpénz bevételre törvényes felhatalma- zás alapján felvett kölcsönökre közös activákból eredő bevételre inségi és más kincstári kölcsönökből eredő készpénz-be- vételre s vasúti i kamatbiztosi- tási előlegek - megtérítésére valódi bevételekre készpénzben 2.150,915 2,952 12 16,301 '8.513 • • * • • • » • * • • * • * • • • • i * * m 309,254 8,069 1,964 14,396 ■ 17.353,680 62,190 9.724,000 5.862,009 * *7,500 2.863,185 2.794,505 583,972 2.198,421 138.714 540 171,673 ■*)61.694,745 14.346,648 482.715 4.540,854 11.406,381 27,161 9,816 23.565,942 3.027,623 14.279,464 ' 5.057,990 5.897,047 9.928,772 276,103 35,767 623.588 1.249,860 766,314 15,588 12,069 15,040 2.750,657 178,600 1.832,721 4.657,504 1.244,161 323,762 59,560 l) A földtehermente- sitési pótlék az évi fölöslege tesz 1.426,160 frtot, mely Összeggel a föld- tehermentes itési alap- tőke tartozása 476,925 írttal és a kamat tartozása 949,235 írttal apasztatott. 2.153,867 24,826 333,683 33.001,879 7,500 2.863,185 * 174.194,277 38*300 385. szám. 18 Tényleges bevétel a pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimutatható és összehason- lítható legyen az eredmény: hozzá Együtt © tü ta t£t 00 -o c3 a «5 es: P-t Közös ügyek......... Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön ...... Szőlődézsma-váltság ..... Sorsolási kölcsön ..... Grömöri záloglevél-kölcsön . . 30 millió forint állami kölcsön 54 millió forint állami kölcsön Maradvány- és irtvány-foldek . 76Y* millió I. kibocsátású kölcsön 76 V* „ II. Aranyjáradék-kölcsön ...... Függő adósság ........ Vasnti kamat-biztositás......*. Országgyűlés . ....... . . : Fiumei kormányzat ......... Állami számvevőszék......... Ministerelnökség.......... Ő Felsége személye körüli minist. . . . Horvát-Szlavon beligazgatás..... Belügyministerium ........ 1 / Egyenes adók ......... I Fogyasztási adók ....... j Határvám-kezelési átalány . . . Bélyeg . ........... Jogilletékek és dijak ...... Fémjelzés .......... Út-, bid- és révvám...... Dohány-jövedék ........ Lottó-jövedék ......... ( Só-jövedék .......... Állami jószágok igazg. és ügyészségei Állami jószágok..... Allamerdők...... . Bányászat és pénzverés . . Állami nyomda ...... Állami épületek . . . . . Ingó vagyon ....... Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme Különféle . ........ Közigazgatás.......... Kőuíak fentartása és épitése Viziutak „ „ „ Vasutak és gépgyár .... Duna-szabályozás ..... Margitszigeti hid..... Budapesti sugúrut .... Közigazgatás .......... { Lótenyész-iutézetek . . 3 \ Posta . /....... £.S\S a / Távírda ........ Vallás- és közoktatási niinisterium . Igazságügyi ,, Honvédelmi „ : Idegen pénzek......... Előlegek ............ Szállítmányok és ellátmányok . . . Adott kölcsönök........ Vett kölcsönök......... Átszámítások és kiegyenlítések . . oo aü H d-o ö ^ '"O fl C? — Ö ® § :o £ 8.226,237 6.470,614 2.024,842 4.867,731 277,672 25.057,762 9.680,695 ' 7,573 3801 840 180,634 60.868,938 13.645,102 455,870 5.440,408 12.101,179 31,459 61,069 29.708,512 3.071,709 14.564,396 4,582,967 8.542,347 13.228,433 388,429 62,926 4.425,942 1.678,444 4.264,458 16,989 10,878 1.469,819 18.530,731 1,585 360,382 1.793,067 4.886,566 1.565,988 386,633 53.948 172.2*67,447 111.919,933 547.181,534 3.615,079 8.226,237 6.470,614 2.024,842 4.867,731 277,672 25.057,762 9.680,695 ' 7,573 380 840 180,634 60.868,938 13.645,102 455,870 5.440,408 12.101,179 31,459 61,069 29.708,512 3.071,709 14.564,396 4.582,967 8.542,347 13.228,433 388,429 62,926 4.425,942 1.678,444 4.264,458 16,989 10,878 1.469,819 22.144,810 1,585 360,382 1.793,067 4.886,566 1.565,988 386,633 53,948 172.267,447 111.919,933 A 3-ik hasábban bevételekre értékpapírok* ban 3.615.079 550.796,613 1 átfutó kezelésre keresztül vezetésekre 1.050,121 247,260 392,901 13,145 22,445 18,318 4.494,069 9.674,300 7.411,361 2.051,918 61,412 983,577 163,571 66,914 172.145,002 110.201,615 294.346,512 3.477,896 500,000 642,774 1.468,600 18.486,181 34.038,73099 385. szám* 301 kimutatott bevételi összegből esik értékpapírok eladásából eredő készpénz bevételre termeszt- mények é3 anyagok készleteinek fogyasztásá- ból ingatlanok értékesítéséből eredő készpénz bevételre törvényes felhatalma- zás alapján felvett kölcsönökre közös activákból eredő bevételre inségi és más kincstári kölcsönökből eredő készpénz bevételre vasúti kamatbiztosi- tási előlegek megtérítésére valódi bevételekre készpénzbea Jegyzetek 114,647 • 700,229 3.975,045 573,730 2.270,000 24.464,659 > • ■ • * • * * « • 443,651 1.451,112 1.541,610 277,672 593,103 " ' 6,395 ' 7,573 380 840 785,854 [ ' • • • • • • * • » ♦ • • • •180,634 ') 60.868,938 13.583,690 455,870 5.440,408 12.101,179 31,459 61,069 25.444,762 3.071,709 14.564,396 *) A földtehermen- tesitési pótlék ez évi fölöslege tesz 642,774 frtot, mely a foJdteher- mentesitési alap kamat tartozásának apasztá- sára fordíttatott. 573,615 82,867 *10,728 2.946,683 50,008 21,097 219,002 88,396 20,372 44,550 12,000 n 7,500 887,840 • • • * • • * * • * • # * * • • • 4.353,237 8.453,951 10.281,750 • 388,429 42,554 1.105,067 1.678,444 1.266,999 16,989 10,878 1,219 3.615,079 1,585 196,811 1.717,914 4.886,566 1.565,988 298,622 53,948 - 656,482 3.814,370 384,320 31.289,434 122,147 887,840 • 180.762,709 Í02 335- szám. «8 ! Tényleges bevétel A 3-ik hasábban hogy egyenlő . ' ' ,'■■■■ a pénztári alapon kimutatható bevételekre átfutó keresztül mérleg szerint és összehason- lítható legyen Együtt értékpapírok- ban kezelésre . vezetésekre ; az eredmény: hozzá Közös ügyek......... 7.127,302 7.127 302 7.127,302 Földtehermeotesitési adósság . '. 10,940 10,940 10,828 115 Vasúti kölcsön . ...... 173,360 ■* 173,360 . JA o SzÖlő dézsma-váltság .. . ... 2.784,629 2.784,629 7,280 Sorsolási kölcsön . . . . . . 2.099,925 2.099,925 611,509 to -a Gőmöri záloglevél kölcsön . . . 120,235 120,235 DQ -c f 30 millió forint állami kölcsön . . 960,972 960,972 c3 54 millió forint állami kölcsön . . 43.100,367 43.100,367 1.320,866 & jbÜI I Maradvány, irtvány földek . . . , # Csí »—1 1 761/1 millió I. kibocsátási kölcsön ' 767a » II. » » Arany járadék kölcsön . . . '. , • • • \ Függő adósság ....... 11.367,500 11.367,500 11.367,500 Vasúti kamat biztosítás 7. . . . • Országgyűlés........ . • Fiumei kormányzat. , . . . i. . . ; t m Állami számvevőszék Ministerelnükség ........ ! • 0 Felsége személye kortlli minist . . j 420 420 Horvát-, sziavon beligazgatás . . /I * Belügyministerium . . . . V . i 211,030 211,030 • / Egyenes adók. . . . *, . . . 59-611,643 59611,643 ■ ■' Fogyasztási adók . . . . . ! 13-297,400 13.297,400 457,908 *64,382 Határvám kezelési átalány . . . 457,908 * Bélyeg . . . . . . . . .1 6.645,963 6-645,963 * Jogilletékek és díjak . ... . 13.513,687 13.513.687 • ■ a Fémjelzés ...........'. 26,186 26,186 • .2 Ut-, hid- és révvám . ... . . 42,543 42,543 o> Dohány illeték . ... . . . ' l 28,454,021 28.454,021 2.838,958 m *5 ] Lottó jövedék . . . . . . . 3.830,822 3.830,822 • a < Só jövedék........ ! 13^611,235 13.611,235 * U 53 SJ Állami jószágok igazg.és ügyészségei . * Állami jószágok . .... . . . 4.833,576 6;922,994 4.833,576 a o Államerdők ........ 6.922,994 PL, Bányászat és pénzverés .... 17.033,459 17.033,459 7.824,592 Állami nyomda . . ... . . 456,331 92,638 ; 1 456,331 Állami épületek...... ! # " 92,638 # > Ingó vagyon ........* 3.433,168 3.433,168 2.616.510 Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme 1.198,723 1.198,723 . , Különféle....... . .' 2.709,677 2.709,677 360.109 57,270 1.074,723 Közigazgatás . . . ... . . . I 117,312 117,312 m _ -CD a 1 Kőutak fentartása és építése . .' e | Viziutak » > » . I 6,918 6,918 28,250 28,250 12 <3 J Vasutak és gépgyár..... 7.120,997 7.120.997 448.893 il .2 J Duna szabályozás .... i . . • .g »-g I Margitszigeti hid..... W M 9 \ Budapesti sugárítt..... • • • . * Közigazgatás......... 354,917 354,917 188,398 • s 48 jí (Lótenyész-intézetek . . . . 1.641,069 1.641,069 *4,676 * 2 a */mi -* 1 g'3 {Posta...... ... . 4.936,481 4.936,481 * .2*i§s 'Távírda . . ...... 1.544,759 1.544,759 Vallás- és közoktatási ministerinm. . . 383,527 383,527 91,415 * Igazságügyi > . . : 211,078 211,078 * Honvédelmi > ... 62,298 62,298 • Idegen pénzek . . . . . . . . I 177.313,723 177.313,723 116,655 177.1*97,068 » Előlegek........... 106.319,962 106.319.962 1,463 • 106.318,499 * Szállítmányok és ellátmányok .... 328.609,559 328.609.559 328.609,559 # Adott kölcsönök......... • * Vett kölcsönök......... . . • # Átszámítások és kiegyenlítések . . . . . * . . 872.779,504 * ■ 872.779,504 3.099.413 624.972,600 86,5523.10 Í02 335- szám.93 t 385. szám. 303 kimutatott bevételi összegből esik Jegyzetek értékpapírok eladásából eredő készpénz bevételre termeszt- mények és anyagok készleteinek fogyasztásá- ból ingatlanok értékesitéséböl eredő készpénz bevételre törvényes felhatalma- zás alapján felvett kölcsönökre közös activákból eredő bevételre inségi és más kincstári kölcsönökből eredő készpénz-be- vételére vasúti kamatbiztosi- táai előlegek megtérítésére valódi bevételekre készpénzben 302,973 11,303 138 359,871 15,010 333,280 10,000 * * • 371,505 *5,817 53,012 329,000 ' 398 512,900 ' 520,729 41.779,501 C * 380,950 . 172,962 2.264,449 1.488,416 120,235 440,243 420 211,030 x) 59.611,643 • 13.233,018 457,908 6.645,963 13.513,687 26,048 42,543 25.615,063 3.830,822 13.251,364 4.447,061 6.917,177 8.875,587 456,331 39,626 513,685 1.198,723 825,322 117,312 6,918 28,250 6.343,104 166,519 1.636,393 4.936,481 1.544,759 282,113 211,078 62,298 1) A földtehermen- tesitési pótlék ez évi fölöslege tesz 483,156 frtot, mely összeg a földtehermentesitési , alap kamat -tartozásá-; nak apasztására for-; dittatott. * 314,276 718,299 759,334 42.813,528 380,950 • 179.534,551 t304 385. szám. Tényleges bevétel a pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimutatható és összehason- lítható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 3-ik hasábban bevételekre értékpapírok- ban átfutó kezelésre keresztül vezetésekre M o fco -cS w m •O CŰ ♦pj a CS Közös ügyek........ Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön* . . . . . Szőlő dézsma váltság . . . Sorsolási kölcsön .... Gömöri záloglevél kölcsön . 30 millió forint állami kölcsön 54 millió forint állami kölcsön Maradvány, irtvány földek . 76l/s millió I. kibocsátási kölcsön 76Vs millió II. » > Arany járadék kölcsön Függő adósság .... Vasúti kamat biztosítás . . . Országgyűlés....... Fiumei kormányzat..... Állami számvevőszék .... Ministerelnökség..... ő Felsége személye köröli minist. Horvát-, sziavon beligazgatás . Belttgyministerium . . . . . Egyenes adók . . . . Fogyasztási adók . . . Határvám kezelési átalány Bélyeg ....... Jogilletékek és dijak . . Fémjelzés...... Út-, hid- és révvám . . Dohány jövedék .... Lottó jövedék .... Só jövedék ..... Állami jószágok igazg.és ügyészségei Állami jószágok . . . Államerdők . ... . Bányászat és pénzverés Állami nyomda . . . Állami éptiletek . . . I Ingó vagyon .... I Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme \ Különféle....... Közigazgatás........ 4g ^ / Kőutak fentartása és épitése es H Viziutak > > > la "S J Vasutak és gépgyár § j®.2 jDnna szabályozás . •§ *9 f Margitszigeti hid . taj.* S v. Budapesti sugárút . a 3 w *3 a \ 60 83 N a -® P4 Közigazgatás '• ^ m -g (Lóteny ész-intézetek 2 £ £ ".S jPosta .... jg .£>,3 3 'Távírda ... Vallás* és közoktatási ministérium Igazságügyi > Honvédelmi > Idegen pénzek ..... Előlegek....... Szállítmányok és ellátmányok Adott kölcsönök .... Vett kölcsönök . . . . . Átszámítások és kiegyenlítések 5.479,988 11,620 59,718 1.267,148 1.367,851 9,899 4,765 73.640,929 123,800 73 663 288 669,035 68.361,753 12.491,023 456,041 6-895,963 14.748.069 18,145 38,453 28.125,257 4.178,700 12.482,508 5.353,077 6.335,715 20.240,056 432,747 76,514 4.017,906 76,890 3.443,036 443,883 4,978 21,853 5.594,763 501,833 1.761,859 4.983,545 1.405,166 411,481 227,774 4,247 148.561,267 89.272,649 249.342,155 550,868 59.758,509 42.542,961 876.097,421 678,098 678,098 5.479,988 11,620 59,718 1.945,246 1.367,851 9,899 4,765 73:640,929 123,800 73 663 288 669,035 68.361,753 12.491,023 456,041 6.895,963 14.748,069 18.145 38,453 28.125,257 4.178,700 12.482,508 5353,077 6.335,715 20.240,056 432,747 77,514 4.017,906 76,890 3.443,036 443,883 4,978 21,853 4.594,763 501,833 1-761,859 4-983,545 1 405,166 '411,481 227,774 4,247 148.561,267 89.272,649 249.342,155 550.868 59.758,509 42.542,961 876.775,519 714,290 388,664 653 1,312 33,700 1.138,619 7,404 23,183 273,307 4,765 5.479,988 4,216 288 3.113,466 6,694 10.295,183 1,479 1.473,388 232,579 43,169 148.859,955 89.238,949 249.342,155 550,868 59.758,509 42.542,961 590.884,498 20.368,008 i '94 385. szám. 305 kimatatott bevételi Összegből esik Jegyzetek értékpapírok eladásából ©redő készpénz bevételre termeszt- mények és anyagok készleteinek fogyasztásá- ból ingatlanok értékesítésébe) eredd készpénz bevételre törvényes felhatalma- zás alapján felvett kölcsönökre közös activákból eredő bevételre inségi és mát kincstári kölcsönökből eredő készpénz* bevételre i vasnti t kamatbiztosi- tási előlegek megtérítésére valódi bevételekre készpénzben 2.420,392 1*0,619 90 286,477 535,467 390,551 433,236 10,000 • * V • ♦ • ■ * • • * ■ * * * ■ * * ■ • *■ * ' ♦ • . •' • • • • 638,014 * - • 36,317 * • * ■ ■ ' • • < *■ * * • • * * • ' 448,570 73.640,929 88,406 265,403 *59,718 1.473,493 1.094.544 9,899 *35,394 73 663 * • 669,035 ^easei^ös 12.491,023 456,041 6.895,963 14.748,069 18,055 38,453 25.011,791 4.178,700 12.196,031 4.7*15,063 5.800,248 9.554,322 432,747 40,197 883,224 75,411 1.301,268 443,883 4,978 21,853 5.594,763 2*69,254 1.327,970 4.983.545 1.405,166 358,312 227,774 4,247 *) A földtehermentesi- tési pótlék ez évi fölös- lege tesz: 1.181,305 frtot, mely Összeg a földteher- mentesitési alap kamat* tartozásának apasztá- sára fordíttatott. 2.431,011 1.655,821 674,331 74.089,499 • 350,809 • 185.182,923 KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 39 KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 39306 385. szám. Tényleges bevétel a pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimutatható és összehason- lítható legyen az eredmény hozzá Együtt A 3-ik hasábban bevételekre értékpapírok- ban átfutó kezelésre keresztül vezetésekre adósság M O . m aa •o d a 03 Közös ügyek..... Földtehermentesitési Vasúti kölcsön . . Szőlő dézsma váltság . . . Sorsolási kölcsöu . . . . Gömöri záloglevél kölcsön . 30 millió forint állami kölcsön 54 millió forint állami kölcsön Maradvány, irtvány földek . 767« millió I. kibocsátási kölcsön 7672 » II. » » Arany járadék kölcsön . . Függő adósság ..... Vasúti kamat biztosítás ... . Országgyűlés . . ...... fiumei kormányzat . . . . , Állami számvevőszék .... Ministerelnökség ...... Ó Felsége személye körüli minist. Horvát-szlavon beligazgatás . , Belügyministerium...... V Egyenes adók . . . Fogyasztási adók . . . , Határvám kezelési átalány Bélyeg ....... Jogilletékek és dijak . . Fémjelzés....... Út-, hid- és révvám . . . Dohányjövedék .... Lottó jövedék..... Só jövedék . . . . . Állami jószágokigazg.és ügyészségei Állami jószágok . . , Államerdők .... Bányászat és pénzverés Állami nyomda . . Állami épületek . . Ingó vagyon . . . Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme Különféle . . . . . . . Közigazgatás . ...... i Kőutak fentartása és épitése Viziutak » j » ' Vasutak és gépgyár Duna szabályozása 1 Margitszigeti hid ' Budapesti sugárút "3 S I =3 tSJ a PL, / -s-s a cS^.g a ® -91 g ^ c N «r-i I ?© ^ ~ 1 W m a Közigazgatás « w^v^Xótenyész-intézetek 9 05 B3 / rj i 2 h g 'S vPosta . . . . £ Távírda . . . . Vallás és közoktatási ministerium Igazságügyi » Honvédelmi » Idegen pénzek . ..... Előlegek ........ Szállítmányok és ellátmányok . Adott kölcsönök...... Vett kölesönök...... Átszámítások és kiegyenlítések . 5.565,648 259 963,849 85o,73o 60,742 72.306,837 1.273,092 3 1,635 764,575 71.170,019 13.255,860 467,380 7.355,397 14.295,684 16,622 23,040 25.681,882 4.068,844 12.923,751 5.242,750 7.230,150 7.792,089 487,878 50,673 487,683 1.550,000 3.867,654 221,972 7,186 11,485 6.176,348 9,600 19,118 554,130 1.635,032 5.232,649 1.621,160 240,153 219,730 47,647 129.094,935 131.589,505 242.473,651 16.559,721 31,667 47.455,947 840.960,367 771,241 771,241 5.565,648 1.735,090 855,735 60,742 72.306,837 1.273,092 3 1.635 764,575 71.170,019 13.255,860 467,380 7.355,397 14.295,684 16,622 23,040 25.681,882 4.068,844 12.923,751 5.242,750 7.230,150 7.792,089 487,878 50,673 486,683 1.550,000 3.867,654 . 221,972 7,186 11,485 6.176,348 9,600 19,118 554,130 1.635,032 5.232,649' 1.621,160 240,153 219,730 47,647 129.094,935 131.589,505 242.473,651 16.559,721 31,667 47.455,947 841.731,608 97,878 5.565,648 .69,306 562 2.501,484 566,186 285,806 129.094,935 131,589,505 242.473,651 16.559,558 31,667 47.455,947 163 568.155,1331 8.137,16395 385. szám. 307 kimn tátott bevétel i ö s s z e g b 6' 1 esik értékpapírok eladásából eredő készpénz bevételre termeszt- mények és anyagok készleteinek fogyasztásá- ból ingatlanok értékesítéséből eredő készpénz bevételre törvényes felhatalma- zás alapján felvett kölcsönökre közös activákbói eredő bevételre j inségi és más kincstári kölcsönökből eredő r készpénz- bevételre vasúti kamatbiztosi- tási előlegek megtérítésére valódi bevételekre készpénzben Jegyzetek 12,681 303 311,522 * 2,285 965,295 572,563 7,698 1*60,805 6*80,070 445,041 1,562 19,935 ' 12,095 159 *19,118 259 405,160 72.306,837 t * * • * • • » • • * • * • * • * • * * í m « • • • * * • * • • • * • * • • • • • * • * • * • • * 135,958 276,384 m m * m ' m * * • * • * * • * * * * • • • * • • * # • • * • • * * * * * • * * « • * * m * 1.232,052 855,735 60,742 * 1.137,134 3 1,635 764,575 1)71.170,019 13.255,860 467.380 7.355,397 14.295,684 16,319 23,040 25.681,882 4.068,844 12.612,229 4.795,424 6.263,293 7.130,285 480,180 38,578 486,121 1.550,000 1.077,105 221,972 7,186 11,485 5.449,198 9,600 268,324 1.026,962 5.232,649 1.621,160 240,153 219,730 47,647 ^J) A földtehermente- sitési pótlék ez évi fölöslege tesz 2.299,451 frtot, mely összeg- gel a főldtehermentesi- tési alaptöke tartozása 1.026,566 frttal, kamattartozása pedig 1.272,885 frttal apasz- tatott 12,681 2.628,541 497 910 72.712,256 • 412,342 ,!■ 189.175,582 39*308 385. szám. Tényleges bevétel a pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimutatható Ss összehason- lítható legyen az eredmény: hozzá Együtt A 3-ik hasábban bevételekre értékpapírok* ban átfutó kezelésre keresztül vezetésekre O' bo *c3 oo OD «"Ö o$ a Közös ügyek . . . . . . . . I Földtehermentesitési adósság Vasúti kölcsön . . . . . Szölödézsma-váltság . • . Sorsolási kölcsön ... * Gömöri záloglevél-kölcsön . 30 millió forint állami kölcsön 54 millió forint állami kölcsön Maradvány, irtváuy-földek . 76Va millió I. kibocsátásit kölcsön 7672 > II. > » Aranyjáradék-kölcsön . . \ Függő adósság ....... Vasúti kamat-biztosítás...... Országgyűlés ......... Fiumei kormányzat..... Állami számvevőszék....... Ministerelnökség . . . . Ő Felsége személye körüli minist. . . Horvát-Szlavón beligazgatás ..... BelUgyministerium ........ Egyenes adók . . . . . Fogyasztási adók...... Határvámkezelési átalány . Bélyeg . . . . . . . . . * . Jogilletékek és díjak . • ... Fémjelzés . . . . . . . Út-, hid- és rév-vám . . . . . Dohány-jövedék......- Lottó-jövedék. ....... Só-jövedék . . . . • . . Állami jószágok igazg.és ügyészségei Állami jószúgok ....... Államerdők . . . . . . Bányászat és pénzverés . . Állami nyomda ....... Állami épületek . . . . Ingó vagyon ........ [ Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme v Különféle....... Közigazgatás . ....... g iKőutak feutartása és épitése cs;1.3 VViziutak » » » /Vasutak és gépgyár . . . . |j ja ."M jDunaszabályozás . . . . . .§ :o-g /Margitszigeti hid..... Í4 M ~ [Budapesti sugárut..... Közigazgatás.......... Lótenyész-iutézetek . . . a Q* I il;l [ Posta. ...... \ Távírda..... Vallás és közoktatási ministerium. Igazságügyi > Honvédelmi » Idegen pénzek ....... Előlegek . • ....... Szállítmányok és ellátmányok . . Adott kölcsönök ....... Vett kölcsönök . ...... Átszámítások és kiegyenlítések 5.290,631 882,506 5,129,601 40,649 2,423 37.034,765 342,913 1.796,662 1,740 188 816,423 81.802,156 12.468,526 464,033 7.776,336 13.522,769 14,474 26,546 27.658,880 4.211,778 13.044,736 4.839,959 6.276,090 9.756,379 544,878 41,907 2.035,074 .2.177,044 2.828,891 89,822 6,467 817 6.612,208 13,000 508,379 1.400,917 5.344,220 1.779,827 213,746 258,927 70,514 151.170,637 143.856,813 262.185,308 28.947,000 555,861 51.930,582 895.774,002 1.315,834 1.315,834 5.290,631 2.198,340 5.129,601 40,649 2,423 37.034,765 342,913 1.796,662 1,740 188] 816,423! 81.802,156! 12.468,526' 464,033 7.776,336 13.522,769 14,474 26,546 27.658,880 4.211,778 13.044,736 4.839,959 6.276,090 9.756,379 544,878 41,907 2.035,074 2.177,044 2.828,891 89,822 6,467 817 6.612,208 13,000 508,379 1.400,917 5.344,220 1.779,827 213,746 258,927 70,514 151.170,637 143.856,813 262.185,308 28.947,000 555,861 51.930,582 897,089,836 545,254 2.391,722 1,935 24,484 283,602 151.170,637 143.856,813 262.185,308 28.947,000 555,861 51-930,582 641.893,198 5.290,631 188 1,916 2 5: 242,661 714 303,428 5.839,54596 385. szám. 309 kimutatott bevételi összegből esik értékpapírok eladásából eredő készpénz bevételre termeszt- mények és anyagok készleteinek fogyasztásá- ból ingatlanok értékesítéséből eredő készpénz bevételre törvényes felhatalma- zás alapján felvett kölcsönökre közös actlvákból eredő bevételre inségi és más kincstári kölcsönökből eredő készpénz-be- vételre vasúti kamatbiztosi- tási előlegek megtérítésére valódi- bevételekre készpénzben Jegyzetek , *3,000 806,120 846,966 x) 2.734,879 40,649 «) Közte 714,965 torint téritvény a sugár- útra. » 488 # 37.034,765 - 67,795 1.460,648 275,118 336,014 ' 1,740 93,574 * • * • * # > 816,423 g) 81.800,240 12.468,526 464,033 7-776,336 13-522,769 14,474 26,546 27.658,880 4.211,778 12.951,162 2) A fÖIdíehermentesi- tési pótlék m évi fölöslege tesz: 3.652,621 frtot. mely Összeggel a fóldte- hermentesitési alap- tőke tartozása: 2.756,608 frttal a kamattartozása pedig 896,013 frttal apasztatott. 1.514,125 1.408,549 1.264,206 394,679 76,299 372,843 20,000 499,447 3,202 *9,463 22,813 • • • • J * 215,836 \ ' 4.340,510 5.008,677 9.119,039 468,579 32,444 520,235 2.177,044 901,078 89,822 . 6,467 817 6.192,068 13,000 224,777 1.400,917 5.344.220 1 779,827 193,746 258,927 70,514 2.922,674 2.221,601 537,925 37.840.885 • 283,631 1.460,648 204.089,729 310 385. szám. 1$ Tényleges bevétel A 3-ik hasábban a pénztári mérleg szerint hogy egyenlő alapon kimutatható és összehason- lítható legyen az eredmény hozzá Együtt bevételekre értékpapírok- ban átfutó kezelésre keresztül vezetésekre 5.190,523 Közös ügyek ........ Földtehermentesitési adósság Vasuti kölcsön © Cj} -Cí Szőlődézsma-váltság •c 03 1 s .5 'P * 00 *s a ÍŰD Ö N Ö -<ü Sorsolási kölcsön Gömöri záloglevél-kölcsön 30 millió forint állami kölcsön 54 millió forint állami kölcsön Maradvány, irtvány-földek . 767a millió I. kibocsátású kölcsön 767* » II. » » Aranyjáradék-kölcsön . . . Függő adósság ..... Vasuti kamat-biztosítás .... Országgyűlés....... Fiumei kormányzat..... Állami számvevőszék..... Ministerelnökség...... Ő Felsége személye körüli minist. Horvát-Sziavon beligazgatás . . Belügyministerium ...... Egyenes adók ..... Fogyasztási adók .... Határvámkezelési átalány. . Bélyeg ........ Jógilletékek és dijak . . . Fémjelzés . . . . . . . Út-, hid- és rév-vám ... . . Dohány-jövedék / . . Lottó-jövedék...... Só-jövedék...... Állam jószágok igazg. és Ügyészsége Állami jószágok . . . Államerdök .... Bányászat és pénzverés Állami nyomda . . . Állami épületek . . . Ingó vagyon .... Vasutak és gépgyár tiszta jövedelme \ Különféle ....... Közigazgatás . . . . . . . . Kőutak fentartása és épitése Viziutak > > » Vasutak és gépgyár . . Dunaszabályozás . . Margitszigeti hid . . . Budapesti sugárut . .• . Közigazgatás ........ í Lótenyész-intézetek Posta...... § ( Távirda .... Vallás és közoktatási ministerium Igazságügyi > Honvédelmi > Idegen pénzek ...... Előlegek . . . . .... Szállítmányok és ellátmányok . Adott kölcsönök ...... Vett kölcsönök ...... Atszámitások és kiegyenlítések ■S'sa c3 22.2 o s ® § s q in 8-s 5.503,153j ' 3,689 45,099 1.392,563 27,411 30,133 30.714,914 23,582 727,394 24 1,800 769,219 87.311,340 12.350>561 464,550 7.819,722 14,910,491 14,974 23,350 29.255,105 4.277,960 14.316,513 47,604 5.522,545 5.978,019 9.603,102 663,517 48,105 2.680,092 2.625,000 2.130,709 48,614 5,174 17,216 5.703,561 5,000 544,528 1.884,916 5.594,397 1.622,396 331,244 277,116 104,150 163.838,808 138.063,526 282.960,340 822,014 24.041,220 58.524,442 923.670,804 2.181,429 5.503,153 3,689 2.226,528 1.392,563 27,411 30,133 30.714,914 23,582 727,394 24 1,800 769,219 87.311,342 12.350,561 464,450 7.819,722 14.910,491 14,974 23,350 29.255,105 4.277,960 14.316,513 47,604 5.522,545 5.978,019 9.603,102 663,517 48,105 2.680,092 2.625,000 2.130,709 48,614 5,174 , 17,216 5.703,561 5,000 544,528 1.884,916 5.594,397 1.622,396 331,244 277,116 104,150 163.P38,80S 138 063,526 282.960,340 822,014 24.041,220 58.524,442 2.181,429 925.852,233 883,976 24,922 5.190,523 6,037 45 47 5 2 429,171 1,399 484,795 291,331 163.838,808 138.063,526 282.960,340 822,014 24.041,220 58.524,442 669.450,579 6.112,02499 385. szám. 311 kimutatott bevételi összegből esik értékpapírok eladásából eredő készpénz bevételre termeszt- mények és anyagok készleteinek fogyasztásá- ból ingatlanok értékesítéséből eredő készpénz bevételre törvényes felhatalma- zás alapján felvett kölcsönökre i közös activákból ! eredő bevételre 3 inségi és más kincstári kölcsönökből eredő készpénz-be- vételre vasúti kamatbiztosi- tási előlegek megtérítésére * valódi bevételekre készpénzben Jegyzetek ■ * 312,630 3 % ■ 945,250 * 3,689 397,302 1.392,563 27,411 500 - V *4,711 30.714,914 • - * 234,429 *23,582 492,965 24 1,800 2.024,935 3,915 7 501,763 ' 8,588 566,673 568,592 *84,940 1.021,691 7,612 1,509 11,073 ' 4,935 779,970 7*69,219 I)87.305.305 12.350,516 464,450 7.819,72 2 14.910,444 14,967 23,350 29.255,105 4.277,960 13.814,750 47,604 4.492,261 5.403,732 8.603,830 663,517 37,032 653,758 2.625,000 862,029 48,614 5,174 17,216 5.613,686 5,00C 253.197 1.884,916 5.594,397 1.622,396 333,244 277,116 104,15C *) A foldtehermente- sitési pótlék ez évi fölöslege tesz 4.394 468 frtot, mely összeggel a földtehermentesitési alap tőke tartozása 2.882,750frttal, a kamat tartozás pedig 1.511,718 frttalapasztatott. ■ ► 1 4 i 1 r r ) s 2.028,850 1.730,563 1.046,820 • 31.660,664 312,620 779,97C 1 234,429 ' 212,495,704 311385. szám. 313 £f- B) II. alatti melléklet a 385. számú irományhoz. B) ff Kimutatás, a m. korona országainak 1868—187T. évi állami zárszámadásaiban foglalt tényleges (bruttó-) bevételekről, főezímek szerint részletezve. KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. X. KÖTET. 40315 385. szám. I) Tényleg befolyt állami jövedelmek, adók, jövedékek és államvagyon után. Egyenes adók: Földadó........ Házadó....... . . Jövedelemadó........ Személyes kereseti adó . . . . . . Malomadó....... . . Kereskedelmi-, ipar- és védelmi adó . . . Keresetadó . . . . . Nyilv. számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója Bányaadó ......... Tőkekamat- és járadékadó. . . . . Vasúti és gőzhajózási szállítás használata utáni adó Cseléd-, kocsi- és lótartásért, tekeasztalokért és játék helyis, fiz. adó...... Vadászatra használható fegyverek adója. Általános jövedelmi pótadó..... A magyar és horvátszlav. határőrvidék egyenes adói (adópótlék Bellovárnál)...... Földtehermentesitési járulék Késedelmi kamat. Adóbehajtási illetékek. Az egyenes adók főösszege Együtt állami adó') ) Fogyasztási adók: Szeszadó........ . . Boradó . . . . . ...... Hüsadó ........... Söradó ........... Czukorádó . . . ....... Különfélék . ........ A fogyasztási adók főösszege Határvámból kezelési költségátal. és különféle bevételek Bélyeg . Jogilletékek és dijak . Fémjelzés .... Út-, hid- és révvám . Dohányjövedék . Lottójövedék.... Sójövedék . . . Államjószágok és igazgatóságok Államerdők .... Bányászat és pénzverés Államnyomda Államépttletek Államvasutak és gyárak tiszta Az államvasutak és gyárak üzl Ingó államvagyon Különféle bevételek a pénzügyi Állami lótenyész-intézetek . Posta..... Távirda. . . . . Bányailletékek jövedelme költségei fedezésé tárczánál re I. Összeg 1868 1869 1870 29.599,367 5.147,476 4.342,867 5.839,723 44.929,43^ 13.156,173 47,903 51,692 58.185,201 5.415.301 2.466,519 1.865,763 897,729 865,916 1.180,375 12.691,603 450,000 3.682,956 6.954,334 22,647 202,458 16.701,672 2.463,067 15.269,152 5) 5.691,084 2.918,254 5.188,865 238 106,537 400,000 183.662 391,966 1.340,699 8) 922,672 3.333,662 792,479 35,865 137.929,073 23.684,724 4.702,201 5.684,762 5.499,941 39.571,628 16.177,816 942,839 56.692,283 6.722,857 2.509,294 1.915,322 1.173,670 842,396 10,303 13.173,842 460,210 4.038,605 8.941,924 26,499 198,445 18.494,479 2.678,085 12.103,432 3.667,050 3.896,542 9.449,135 242 54,891 50,000 461,634 227,695 1.011,079 1.209,679 3.675,465 873,096 35,498 25.254,083 4.876,196 7.771,055 5.603,824 43.505,158 17.616,295 ' 1.425,713 62.547,166 6.491,065 2.502,645 1.948,157 1.238,704 896,340 18,224 13.095,135 I 141.419,810 455,247 4.099,085 10.319,446 23,239 76,688 4) 18.366,250 3.777,422 13.718,926 5.100,076 3.226,425 11.896,435 12,057 36,026 450,000 1.851,119 1.003,064 7) 2.420,318 1.319,773 4.021,956 879,895 34,587 1871 1872 23.953,317 5.156,782 7.658,672 5.590,426 6 22 42.359,225 17.283,741 1.420,491 631,288 61.694,745 6.798,077 2.555,731 1.956,480 1.493,398 1.511,156 31.806 14.346,648 157,730,335 482,715 4.540,854 11.406,381 27,161 9,816 23.565,942 3.027,623 14.279,464 5.057,990 5.897,047 9.928,772 276,103 35,767 1.249,860 2.750,657 623,588 766,314 1.832,721 4.657,504 1.244,161 58.578 167.760,411 22.695,223 5.530,023 6.863,541 5.489,960 3,627 22,429 1.843,103 42.447,906 16.418,440 1.284,475 718,117 60.868.938 6.167,087 2.758,647 2.030,659 1.407,832 1.077,328 142,137 13.583,690 455,870 5.440,408 12.101,178 31,459 61.069 25.444,762 3.071,709 14.564,396 4.353,237 8.453,951 10.281,750 388,429 42,554 1.678,444 3.615,079 1.105,067 1.266,999 1.717,914 4.886,566 1.565,988 52,189 175.031,647385. szám. 315 1878 1874 1875 1876 1877 22.857,317 5.300,074 7.688,206 5.307.319 34,698 270,456 26.476,324 6026,903 8.731,679 5.950,371 43,053 333,730 26.384,399 6.180,006 123,492 49.265 376,806 12.774,192 1.311,909 76,907 1.552,795 822,913 . i 26.960,122 6.867,138 131,641 45,680 358,365 12-507,113 1.660,848 76.110 2.596,756 2.093,622 28.555,722 6.614,920 131,356 45,569 342,647 13.562,168 1.002,115 69,414 2.682,022 2.180,465 — 154,969 119,326 322,729 268,136 5.723,503 230,033 247,593 9.019,182 41.458,070 16.091,564 1.340,908 721,101 47.562,060 18.390,637 1.505,752 903,304 49.926,979 18.893,245 1.415,656 934,139 59.611.763 19.747,182 1.603,002 838,293 64.683.206 20.504,279 1.837,602 280,218 59.611,643 68.361.753 71.170,019 81.800,240 87.305,305 6.098,462 2.681,964 2.001,210 1.420,249 1.010,583 20,550 5.983,037 2.639,124 2.007,968 1.127,454 713,346 20,094 6.666,380 2.707,598 2.051,191 1.092,293 738,398 5.796,195 2.937,979 2.202,943 995,657 535,752 5.538,834 2.918,720 2.245,710 905,330 741,922 13.233,018 12.491,023 13.255,860 12.468,526 12.350,516 457,908 6.645,963 13.513,687 26,048 42,543 25.615,063 3.830,822 13.251,364 4.447,061 6.917,177 8.875,587 456,331 39,626 1.198,723 6.343,104 513,685 825,322 1.636,393 4.936,481 1.544,759 51,708 456,041 6.895,963 14.748,069 18,055 38,453 25.011,791 4.178,700 „ 12.196,031 4.715,063 5.800,248 9.554,322 432,747 40,197 75,411 5 594,763 „ 883,224 1.301,268 1.327,970 4.983,545 1.405,166 118,209 467,380 7.355,397 14.295,684 16,319 23,040 25.681,882 4.068,844 12.612,229 4.795,424 6.263,293 7.130,285 480,180 38,578 1.550,000 5.449,198 486,121 1-077,105 1.026,962 5.232,649 1.621,160 107,079 464,033 7.776,336 13.522,769 14,474 26,546 27.658,880 4.211,778 12.951,162 4.340,510 5.008,677 9.119,039 468,579 32,444 2.177,044 6.192,068 520,235 . 901,078 1.400 917 5.344,220 1.779,827 84,922 464,450 7.819,722 14.910,44* 14,967 23,350 29.255,105 4.277,960 13.814,750 6) 4.539,865 5.403,732 8.603,830 663,517 37,032 2.625,000 5.613,686 653,758 862,029 1.884,916 5.594,397 . 1.622,396 . 92,284 174.014,016 180.628,012 184.204,688 198.264,304 208.433,011 385. szám. *) Az 186§—1871. évi állami adóösszegekben a magj^ar és horvát-szlavon határőrvidék egyenes adói benfoglalva nincsenek, rpiután ezok akkor a közös hadügyi ministerium bevételei közé vétet- tek fel, 2) A magyarországi földtehermemtesitési alap kiadása (kamat-töketörlesztés és kez-elési költség) a földtehermentesitési adópótlékből * 1868-ban 2.748,081 frt erejéig nem volt fedezhető ; a követ- kező években azonban az adópótlék túlhaladta a kiadást, úgy hogy a fölösleg az államkincstár által az előbbi években nyújtott előlegek és az azok utáni kamatok törlesztésére volt fordítható; fordíttatott pedig: kamatra előleg törlesztés együtt 1869. 783,226 387,705" 1.170,931 1870. 989,792 900,596 1.860,388 1871. 949,235 476,925 1.426,160 1872. 642,774 — 642,774 1873. 483,156 — 483,156 1874. 1.181,305 — 1.181,305 1875. 1.272,885 1.026,566 2.299,451 1876. .896,013 2.756,608 3.652,621 1877. 1.511,718 2.882,750 4.394,468 8.680,104 8.431,150 17.111,254 A kincstári követelés 1877. végével még tett 9.994,868 frtot. 3) Az osztrák kezelőség számára beváltott dohánylevelek beváltási ára ezen összegekben nem foglaltatik. 4) Azonkívül a készletek fogyasztásából befolyt 3.901,187 frt. 5) Közte a bérhátralékok fejében befolyt 1.808,044 frt is foglaltatik, 6) Közte 47,604 frt per-költségekből. 7) Közte a 10 kros pénzjegyek benem vál- tásából 1.088,476 frt. 8) 1868-ban a honvédelmi ministeriumnál. A kincstári követelés 1877. végével még tett 9.994,868 frtot. 3) Az osztrák kezelőség számára beváltott dohánylevelek beváltási ára ezen összegekben nem foglaltatik. 4) Azonkívül a készletek fogyasztásából befolyt 3.901,187 frt. 5) Közte a bérhátralékok fejében befolyt 1.808,044 frt is foglaltatik, 6) Közte 47,604 frt per-költségekből. 7) Közte a 10 kros pénzjegyek benem vál- tásából 1.088,476 frt. 8) 1868-ban a honvédelmi ministeriumnál.316 385. szám. II.) Időközi kamatok, térítmények, állami adósságok kamataira s a kölcsönalapok bevételei. Vasúti kölcsön......... Gömöri vasúti záloglevél kölcsön ..... 30 millió forintnyi kölcsön . . ... Szőllődézsmaváltság . ...... Maradvány és irtványföldek váltsága .... Függő adósság ... ...... 11. Összeg III.) Közigazgatási és egyéb állami jövedelmek. Országgyűlés......... Fölösleg az 1870. évi közösügyi leszámolásból . . Téritmények a vasutkamatbiztositási költségekből. Fiume (törvénykezési provisorium) . . . . Állami számvevőszék...... Ministerelnökség......... Ő felsége személye körüli ministerium . . . . Belügyministerium ....... Közmunka és közlekedési ministerium: Kőutak építése és fentartása . . . Viziutak „ „ „ . . . . Közigazgatási bevételek . . . Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium . *) Vallás- és közoktatásügyi ministerium . . 2) Igazságügyi ministerium....... Honvédelmi ministerium ....... A kölcsönalap tőkéjét gyarapító bevételek: | Sugárüt költségeire téritvény ..... ^ l Budapesti Dunarészszabály, költség-járulék . oá 1 Ü I A kölcsön járadékának fedezésére jövedelmek: Ö I •o I Időközi kamatok . . ... M { A Láncz- és Margithid bevételei .... 'S Különféle társulatok és vállalatok adópótlékai 3 Nyeremény az alap birtokában volt sorsjegyek után £ Rakpartok haszonbére ...... co A járadék fedezetlen részének pótlására az állam- kincstárból ........ III. Összeg A tényleg befolyt állami jövedelmek főösssege . 1868 1869 1870 1871 1872 1 561,404 3.623,812 1.993,217 35,484 754 2.794,505 138,714 583,972 443,651 277,672 593,103 1.451,112 6,395 1.5öl,404 3.623,812 2.029,455 3.517,191 2.771,933 5,893 1,751 . 235 1,536 73,627 62,521 31,816 2,406 32,897 43,262 53,843 51,056 3.586 715 74,199 8,627 4,170 433 101,131 286,951 55,419 68,323 349,748 563,490 540 171,673 12,069 15,040 15,588 120,022 323,762 59,560 589,752 746,462 443,287 418,920 7,573 700,229 380 840 180,634 10,878 1,219 16,989 144,622 298,622 53,948 1,585 564,476 764,956 185,314 26,864 145,563 215,280 1.516,792 2.916,675 2.959,129 139.636,040 145.258,902 161.276,582 174.194,277 180.762,709 385. szám. 317 1873 1874 1875 1876 1877 172,962 120,235 440,243 2.264,449 59,718 9,899 1.473,493 35,394 60,742 1.232,052 1.137,134 40,649 846,966 488 275,118 3.689 27,411 397,302 4,711 23,582 • 2.997,889 1.578,504 2.429,928 1.163,221 456,695 11,1 73 663 3 1,635 336,014 1,740 '492,965 24 1,800 ') A zálogház kezelése 1870-töl, az alapok és alapítványok kezelése pedig 1871-től vétetett fel a kereskedelmi tárcza zárszámadásába. 420 211,030 6,918 28,250 117,312 114,811 282,113 211,078 62,298 669,035 4,978 21,853 443,883 151,045 358,312 227,774 4,247 764,575 7,186 11,485 221,972 161,245 240,153 219,730 47.647 816,423 6,467 817 89.822 139,855 193,746 258,927 70,514 769,219 5,174 17,216 48,614 160,913 331,244 277,116 104,150 !) Az egyetemi-alap és muzeum-alap keze- lése 1870-tŐl, a siketnémák alapjának kezelése 1871-től kezdve benfoglalva. *) A Ludoviceum alap kezelése 1872-től kezdve a költségvetésben foglalva. — — 9,600 714,965 13,000 5,000 858,588 % 672,254 457,574 167,424 618,879 308,241 20,580 604,203 230,952 1.144,716 598,660 258,538 37,888 597,009 346,020 — — — 18,000 12,000 — — — — 399,646 2.522,646 2.976,407 2.540,966 4.662,204 ; 3.605,998 179.534,551 185.182,923 189,175,582 !, 204.089,72'J i 212.495,704 1' j318 885. szám. Bevétel törvényes felhatalmazás alapján felvett kölcsönökből: Földtchermentesités és örökváltságok Szöllődézsmaváltság .... Maradvány- és irtványföldek megváltása Vasúti kölcsön . . Sorsolási kölcsön. Gömöri vasutzáloglevélkölcsön 30 millió forintnyi kölcsön 54 „ 767a „ 7672 „ Aranyjáradék )) JJ n n Együtt Bevétel ingatlanok értékesítéséből Államjószágok Államerdők . Bányászat és pénzverés Állami épületek . Lótenyészintézetek Vasutak. Sorsolási kölcsön . » Együtt Bevétel termesztmények, anyagok és szerek készle- teinek fogyasztásából: Dobányjövedék . . . . . . Sójövedék . . . " . Államjószágok .... Államerdök . ...... Bányászat . . . . Fémjelzés....... Államnyomda....... Közmunka- és közlekedési ministerium . Vallás- és közoktatásügyi ministerium . Lótenyész-intézetek..... Vasutak és gyárak . . . . Együtt Bevétel értékpapírok eladásából: Ingó vagyon . Pénzügyi különfélék Együtt 1868 1869 1870 1871 1872 34.998,763 12.993,183 30 3.347,400 12.000,000 62,190 17.353,680 9.724,000 5.862,009 573,730 3.975,045 2.276,000 24.464,659 34.998,763 12.993,183 15.347,430 33.001,879 31.289,434 39,818 325,122 667,985 102 24,438 309,254 8,069 1,964 14,396 219,002 88,396 20,372 12,000 44,550 39,818 325,122 702,525 333,683 384.320 31,781 86,355 163,579 266,835 836,026 3.901,187 406,540 562,936 1 16,301 12 785,854 10,728 2.946,683 , — — j 8,513 21,097 50,008 281,715 1.102,861 ' 4.870,664 24,826 3.814,370 3.393,374 11,475 1.645,145 1.201,536' 2.150,915 2,952 573,615 82,867 2.404,849 1.645,145 1.201,536 2.153,867 656,482 Együtt Együtt Együtt Együtt385. szám. 319 1873 1874 1875 1876 1877 512,900 398 448,570 405,160 259 806,120 945,250 500 ... • ' > 520,729 41.779,501 73.640,929 72.306,837 37.034,765 30.714,914 42.813,528 74.089,499 72.712,256 37.840,885 31.660,664 371,505 5,817 53,012 329,000 638,014 36,317 445,041 1,562 19,935 12,095 159 J) 19,118 499,447 3,202 9,463 22,813 2) 3,000 1.021,691 7,612 1,509 11,073 4.935 *) Margithid. 2) Lánczhid. 759,334 674,331 497,910 537,9251 1.046,820 359,871 15,010 333,280 138 286,477 535,467 390,551 90 311,522 2,285 965,295 572,563 303 7,698 93,574 1.264,206 394.679 76,299 501,763 8,588 566,673 568,592 7 - 10,000 10,000 433,236 608,070 160,805 20,000 372,843 84,940 718,299 1.655,821 2.628,541 2.221,601 1.730,563 302,973 11,303 2.420,392 10,619 12,681 1.514,125 1.408,549 2.024,935 3,915 314,276 1 2.431,011 12,681 2.922,674 2.028,850 1 í320 885. szám. 1868 1869 1870 1871 1872 Vasútkamatbiztositási előlegek visszafizetése: ír. Pécs-barcsi vasuttársulattól . :__ — — — — Első erdélyi „ . . . . . — — — — = Alföld-fiumei „ ...... — — — — — Kassa-oderbergi „ . . . . — - — — — Észak-keleti „ . . . . - - — — — Arad-temesvári „ . . . . . — — — — — Magyar-nyugoti „ ... , — ■- — _ — Első gácsországi „ . . . . . - — — — 1 — Báttaszék-dombov. „ ...... — — — — — Eperjes-tarnowi „ ...... — . — — — Magyar-keleti „ . . . . . - - . — — —. Együtt _ ■ _ — Átfutó bevételek: ■A Adott kölcsönök visszafizetéséből..... _ — — — _ Vett kölcsönök . . . ... -— — — — - Előlegek visszafizetéséből . . . . 73.695,971 19.570,428 29.757,163 59.719,641 110.201,615 Idegen pénzek . . . , ... 27.676,889 25.608,462 37.158.574 113.557,875 172.145,002 Szállítmányok..... — — — — — Átszámítások ........ — — — —r — Kiegyenlítés végett a kezelésből kihasított átfutó bevételek 20.758,894 36.729,248 88.333,115 10.369,225 11.999,895 Együtt í i 122.131,754 l 81.908,138 V 155.248,852 183.646,741 294.346,512385. szám. 321 1873 1874 1875 1876 1877 = - — 131,363 355,398 125,481 312,348 447,494 71,861 43,466 15,346 38,200 54,724 — — — 41,832 12,036 26,913 7,783 5,115 1.472 3,293 952 _ _ _ 1.460,648 234,429 * 106.318,499 177.197,068 328.609,559 12.847,474 550,868 59.758,509 89.238,949 148.859,955 249.342,155 42.542,961 591,101 16.559,558 31.667 131.589,505 129.094,935 242.473,651 47.455,947 949,870 28.947,000 555.861 143.856,813 151.170,637 262.185,308 51.930,582 3.246,997 822,014 24.041,220 138.063,526 163.838,808 282.960,340 58.524,442 1.200,229 • 624.972,600 i 1 590.884,498 t 568.155,133 i i í i 1 ! ! , s 641.S93,198 ■ í 669.450,579 i j í | ! i L • KÉPVH. IROMÁNY. 1878 —81. X. KÖTET. « KÉPVH. IROMÁNY. 1878 —81. X. KÖTET. «322 385. szám. 1868 1869 1870 1871 1872 Összesítés. " A tényleg befolyt állami jövedelmek főösszege . . 139.636,040 145.258,902 161.276,582 174.194,277 180.762,709 Törvényes felhatalmazás alapján felvett kölcsönökből 34.998,763 12.993,183 15.347,430 33.001,879 31.289,434 Ingatlanok értékesítéséből . . . . . . 39,818 325,122 702,525 333,683 384,320 Termesztmények sat. készleteinek fogyasztásából. . 281,715 1.102,861 4.870,664 24,826 3.814,370 Értékpapírok eladásából . . . . . . - 2.404,849 1.645,145 1.201,536 2.153,867 656,482 Vasúti kamatbizt. előlegek visszafizetéséből . . . — — ' — — _ Inségi és más kincstári kölcsönök visszafizetéséből . 3.646,465 2.34-2,553 3.131,031 2.863,185 887,840 Eözös activák...... . . 8.058,856 1.843.206 41,700 7,500 122,147 Átfutó bevételek . . . . . . . . 122.131,754 81.908,138 155.248,852 183.646,741 294,346,512 Együtt 311.198,260 247.419,110 341.820,320 396.225,958 512.263,814 Kezdőleges pénzmaradvány bank- és fémértékben . 18.628,791 42.119,811 37.674,975 35.090,592 36.710,305 Főösszeg 329.827,051 289.538,921 379.495,295 431.316,550 548.974,119 Kezelés értékpapírokban: 9.275,111 40.296,585 ; 1.503,276 1.496,766 4.494,069 Értékpapírok álladéka az év kezdetén . . . . 10.357,124 15.100,955 12.392,073 50.292,160 9.590,476 Együtt 19.632,235 55.397,540 13.895,349 51.788,926 14.084,545 i ! i ! i t i 1 t ! i !■ [ í385. szám. 323 1873 I87é 1875 1876 1877 Együtt 179.534,551 185.182,923 189.175,582 204.089,729 212.495,704 1,771.606,999 42.813,528 74.089,499 72.712,256 37.840,885 31.660,664 386.747,521 759,334 674,331 497,910 537,925 1.046,820 5.301,788 718,299 1.655,821 2.628,541 2.221,601 1.730,563 19.049,261 314,276 2.431,011 12,681 2.922,674 2.028,850 15.771,371 — — — 1.460,648 234,429 1.695,077 380,950 350,809 412,342 283,631 779,970 15.078,776 — — — — 312,630 10.386,039 624.972,600 590.884,498 568.155,133 641.893,198 669.450,579 3,932.638,005 849.493,538 855.268,892 833.594,445 891.250,291 919.740,209 6,158.274,837 24.838,167 16.860,405 30.783,980 26.816,770 27.455,836 874.331,705 872.129,297 864 378,425 918.067,061 947.196,045 ~ 3.099,413 1.138,619 6.473,888 3.570,825 2.435,956 13.090,138 15.344,106 15.076,878 18.687,879 17.764,710 16.189,551 16.482,725 21.550,766 22.258,704 20.200,666 i | i t ! { i i 1 i í 1 ' í 1 . ' f i i I 1 1 i t i í i í I 1 f i í ! | i í ? 385. szám. 323 41*385. szám. 325 C. I. Kimutatás, a m. korona országainak 1868—1877. évi állami zárszámadásaiban foglalt, az állam saját jövedelmeiből, illetőleg költségeiből eredt (nettó) pénztári eredjnényekről.385. szám. áta- Allami jövedelmek, az azok előállítására fordi tott költségek levonása ntáii* Egyenes adók1)..... Fogyasztási adók .. Határvám (kezelési lány)................. Bélyeg................. Jogilletékek és dijak.... Fémjelzés............... Dobányjovedék3)........ Üt- hid- és révvám...... Lottójövedék............ Sójövedék.............. Államjószágok.......... Államerdők............. Bányászat és pénzverés.. Állami nyomda ......... Állami épületek......... Állami vasutak és gyárak tiszta jövedelme....... Ingó állami vagyon...... Pénzügyi tárcza különféle b evételei............ Áll ami lótenyész-intézetek Posta................... Távirda................ Bá^ya-illetékek...... Időközi kamatok..... A láncz- ós Margithid tiszta bevételei..... Különféle társulatok és vállalatok adópót- lékai .............. Nyeremények az alap birtokában vagy sors- jegy után.......... Rakpartok haszonbére Kincstári pótlék * 58,162,917 12.580,674 206,641 3.612,601 6.947,529 14,873 14.020,875 201,519 1.089,583 13.826,842 5) 4.304,247 1.194,183 2.127,730 843 76,466 400,000 391,966 1.199.199 444,245 217,506 40,986 35,865 1868 1889 1870 1871 1872 1873 56.347,563 12.998,826 208,801 3.949,557 8.919,522 17,352 10.927,921 197.439 1.224,321 10.493,858 2.166,662 2.330.985 1.073,635 102,304 30.366 50,000 201,574 289.309 713,468 393.205 134,443 35,498 62.254,194 12.890.688 195,883 4.027.842 10.291,004 15,148 *) 8.680,317 72,507 1.325,853 11.154,352 2.872,411 199,977 1.130,139 253,185 1,696 450,000 775.';35 6)1.590,926 237.145 8,075 36,820 34,587 68,323 297,838 563.490 60.839,984 14.134,553 182,475 4.452,782 11.376,485 19,457 14.805,665 9,617 1.407,702 11.625,480 2.700,172 2.323,195 1.579,573 117,391 18,527 1.249,860 617,307 352,377 353,198 98.747 267,869 58,578 589,752 504,479 443,287 418,920 59.878.671 13.381,473 181,937 5.336,701 12.066,284 25,156 15.025,001 61,069 1.441,450 10.708,091 2.203,099 3.715,390 847,507 70,012 17,777 1.678,444 1.093,925 604,843 1.089,118 211,853 326,871 52,189 564,476 541,390 185,314 26,S6i 58.399,189 13.023,670 127,484 6.521,742 13.473.332 16,358 16.343,720 42,543 1.523,108 11.335,818 2.423/Í71 167,537 1.325,685 102.431 26,131 1.198,723 498,146 281,530 971.842 502,273 287,305 51,708 3 8>5S8 509,867 457,574 1874 1875 66.888,732 12.288,375 149,224 6.771,269 14.716,269 9,956 14.844,679 38,453 1.683,297 9.848,116 2.603,144 63,408 1.686,144 58,692 17,884 75,411 878,338 918,409 1.496,153 337,985 541,209 118,209 167,424 398.955 308,241 1876 69.687,431 13.016,848 186,219 7.204,668 14.153,935 9,065 14.911,495 22,408 1.897,499 10.407,571 2.627,822 1.369,405 1.104,369 57,325 24,036 1.550,000 486,121 801,993 1.536,397 632,023 397,373 107,079 20,580 425,496 230,955 119.772,102! 111.175,065)118.080,9711126.14H,152| 126.727,913 124.800,3111129.460,964 136.791,832 147.231,0281159.482.100 80.299,808 12.280,554 173,901 7.598,638 13.180,905 8,050 14.204,958 26,546 1.576,668 11.082,100 2.413,157 900,488 763,540 61,685 21,349 2.177,044 520.235 151,765 765,248 676.494 385,975 84,922 1.144.716 408,640 258,538 18,000 ) Az 1868— 1S71-évi egyenes adó-összegekben a mngyar és horvát-szlavon határőrvidék egyenes adói nincsenek benfoglalva, miután ezek akkor á közös hadügyi ministerium bevételei közévétettek fel. . „ . s> Az 1868 évi bevételekben azon összegek is (mint pótkezelés) foglaltatnak, melyek az 1869. év elso harmadában (mintegy 9 millió forinttal) a mult évek javára befolytak, az 58.162,917 frtnyi összeg tehát tulajdonképen 16 havi bevételt képez, ellenkezőleg lS73-ban a pótkezelés megszüntetése folytán a bevétel tulajdonképen mintegy 6.600,000 fvttal csekélyebb, miután ugyanannyi, mmt pót- kezelés 1872-re lett felvéve, mig az 1874-ik évi bevételekből ini sem hozatott át 1873-re (lásd a jelentést.) . . „ s) Az osztrák dohány-kezelöség számára beváltott dohánylevelek beváltási ára, az itt foglaltatik. kimutatott összegekben nem 4) Ezen kívül a termesztmények és anyagok készleteinek fogyasztásából befolyt tisztán 3.670,077 frt. 6) Közte a bérhátralékok fejében befolyt 1,808,044 frt. 6) Közte a 10 kros pénzjegyek be nem váltásából 1.088,476 frt.385. szám. 327 Állami költségek, az illető tárczabeli bevéte- lek lexouása után- Királyi udvartartás...... Kabineti iroda.......... Országgyűlés............ Nyugdijak.............! Közösügyi rendes kiadásot » rendkívüli » Államadósságok kamata s kezelési költségei ... Vasúti kamatbiztositási költségek............ autonom kormánya.... ágrábi ftíhadparancÉ ság4)............. Fiume............... Állami számvevőszék.. .. .)linisterelnökség..... ministerium .......... Horvát- Szlavun- Dalmát ministerium.......... Belügyministerium...... I Adóhivatalok ...... q i Pénzügyi-, vám- és .5 j , adóöráég ......... S Állandó lcataster .... |j 1 Földadó- szabályozási s( költségek.......... |3 (Bányászati és erdészeti 'g I akadémia Selmeczen 2 Egyéb pénzügyi, kor- I mányzati kiadások.. n ( [Fiumei kikötő..... * | IKőutak fentartása ^gS*J és épitése....... j ~ |( Viziutak fentartása ÉT-gí) és épitése....... 11 [ Közigazgatási ki g~ I adások......... Foldmivelés-, ipar- és ke re»kedelmi ministerium7) Vallás-, és közoktatásügyi ministerium8)......... Igazságügyi ministerium Honvédelmi ministerium9). A határőrvidék polgárosi tásának befej ezéseig igényelt átmeneti ki- adások ............... IA sorsjegyek névérté- két meghaladó nye- remény ........ Kezelést költségekre.; Fölösleg a fővárosi pénzalap javára.... * ^Budapesti .Dunarész szabályozására ..... Budapesti sugár-ut el- §[ készítésére..... 50 I Budapesti egyéb közle- * kedési vonalokra ... 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874 1875 1876 1877 3.253.006 36,427 976,399 2.864,296 3.453,200 78,551 783,081 3.425,344 3.654,116 59,96ü 1.287,327 - 2.973,341 3.649,679 60,745 1.289.347 3.369,096 3.650,000 61,721 871,284 3.177,764 l) 22.366,169 3.609,269 5.650,000 71,972 1.199,484 3,454,105 *) 25.901,450 3.500,889 4.650,000 71,295 1.401,424 3.376,493 . 4.650,000 73,458 1.154,775 3.730,820 4.650,000 73,883 1.295,642 3.861,402 4.650,000 69,358 1.347,425 3.932,992 20.533,397 . 8.058,856 *) 48.908,363 18.803,519 1.843,206 2) 47.793,637 28.355,421 1.912,705 a) 40.650,533 22.812,950 7.646,201 28.574,493 3.353,827 28.432,777 1.597,402 30 900,548 4.533,260 34.857,974 48.999,731 50.579,512 52,366,431 56.767,429 63.090,631 66.358,965 75.968,675 • • 653,196 576,029 245,752 69,158 989,996 535,580 *)3.945,790 3)4.085,450 2.101,777 1.866,201 2.342,451 2.147,411 2.491,756 2.900,024 3.003,561 3.028,350 2.859,918 3.390,560 111,610 * 122,789 54,403 5) 62,891 227,512 43,070 155,319 358,100 1.920,150 75,925 149,596 339,098 1.882,634 85,525 141,443 355,174 2.102,969 82,311 138,164 322,736 1.920,772 84,654 130,500 309.818 2.023,518 84,186 133,148 307,430 2.384,232 82,683 128,326 306,823 83,733 70,021 63,499 65,625 67,341 68,891 55,679 39,791 50,923 50,131 63,345 9.753,S65 1.110,182 53,667 9.639,317 1.114,889 45,013 10.50^,923 1.20-',962 44,975 10.521,779 1.449,622 46,274 s)7.090,109 1.625,418 46,960 7.098,130 1 600,866 45,893 7.218,811 1.595,408 38,062 6.767,519 1.505,206 34,922 6.600,084 1.344,484 35,325 6.669,530 1.163,909 1.257,821 506,588 1.321,736 397,990 1.3 í 2,650 391,749 1.565,451 428,181 2.103.786 490,358 2.115,970 487,148 2.254,331 795,595 2.213,121 588,264 498,513 2.153,070 502,799 1.566,643 2.110.620 395,460 1.939,156 38,121 59,413 73.S33 77,628 101,751 95,905 119,880 106,079 84,270 86,018 2.318,041 2.190,785 2.273,112 2.451,158 4,949 2.627,761 75,316 2.714,553 358.023 2.373,941 813,663 2.325,612 821,042 2.291,649 885,617 2.546,346 93S.898 2.733,946 3.085,617 4.131,313 5.195,531 5.509.223 4.879,293 4.669,908 2.803,541 2.776,265 2.896,399 732,528 607,537 1.476,805 1.479.253 1.693,044 1.188,434 1.371,674 798,625 577,490 737,317 495,398 512,509 602,961 790,164 741,270 604,755 688,947 613,965 466,069 644,425 419,63íS 732,785 644,852 618,094 715,828 1.063.610 727,110 891,806 1.065,559 842,862 992,819 2.230,968 151,073 . 1.087,843 2.523,747 5.961,835 1.776,425 2.903.705 5.222,656 2.340.798 3.766,569 4.393,924 2.965.855 ®)9.713,170 3.580,482 1.47Í.040 3.446,331 10877,089 5.794,272 133,700 3.706,462 10.465,301 4.137,021 3.735.547 10.114,232 4.571,916 3.614,291 9,554,518 4.206,815 3.659,069 9577,017 4.591,213 • '7,8S3 844,000 32,897 854,000 15,439 774,000 13,420 869,000 13,555 784,000 12,993 794,000 12,795 S09.000 12,818 . 370,000 11,281 664,976 246,440 . 248,953 714,451 . • 5,196 91.722 1.362,136 2.297,097 1.886,885 2.033,854 350,000 1.011,952 932,232 28,847 " 558,623 93,038 . . . 89,000 . 35,000 . 109.782,197 107.529,219|115.243,426 127.370,3791135.352,670 143.107,964 149.139,831 149.2:^,276(161.285,483(172.561,672 9.989,905 3.645,846 2.787,545 1.224,127 8.624,757 18.307,653 19.678,867 12.439,444 14.054,455 13.079,572 Egybevetve a jövedelmek és költségek Összegét, mutatkozik befolyt jo vedelmi fölösleg....... Fedezett jövedelmi hiány 1) A quóta emeltetett 1872-ben 4/10 %-kal é3 1873-ban további l6/10 %-kal *) Az államadóssági járulék czimén 1868-ban 2.677,701 frttal és 1869-ben 3.390,616 frttal történt túlfizetés, 1870-ben be lett számítva. Az 1S77. évi összegben 3*265,576 írt ágió a beváltott 18.822,570 frfcnyi kincstári utalványok után foglaltatik. 3) Közte a m. kir. keleti vasutat terhelő elsőbbségi kötvényeinek kamatai. 4) 1868—1871-ben e költségek a közös hadügyi ministerium költségvetéseiben és zárszámadásaiban fordultak elő. ö) Ebből esik az év vége felé felállított állami számvevőszékre 19,046 frt, a pénzügyminiateriumban fennállott állami fokönyvelési osztályra a többi 43,845 frt. 8) A törvénykezési rendszernek megváltoztatása folytán a költségek jelentékeny része a belügyministeri tárczából az igazság- ügyministeri tárczára szállott át. 7) A zálogház kezelése 1870-től, az alapok és alapítványok kezelése 1871-től kezdve vétetett fel 8) Az egyetemi alap és muzeumi alap kezelése 1870-től kezdve, — a siketnémák alapjának kezelése 1871-től kezdve van benfoglalva. 9) A Itidovieeumi alap kezelése lS72-től kezdve van benfoglalva.385. szám. 329 C. II. alatti melléklet a 385. számú irományhoz. C. II. Kimutatás, a magyar korona országainak 1868—1877. évi állami zárszámadásaiban foglalt hitelmüveleti, vagyoncserét képező és egyéb nem valódi (nettó) bevételek, illetőleg kiadások pénztári eredményéről. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 42330 385. szám. 1868 1869 ! f 1870 1871 , Vagyoncserét képező és egyéb nem valódi állami bevételek. 1. Felvett kölcsönök a kibocsátási költségek levo- nása után ... ............. 2. Inségi és más kincstári kölcsönök ... . . . 3. Értékpapírok értékesítése.......... 4. Közös activákból............. 5. Átfutó bevételek kiadások......... 34.913,732 3.646,465 2.361,029 8.058,856 18.240,919 9.403,806 2.342,553 1.446,291 1.843,206 1.689,446 15.321,742 3.131,031 1.009,945 41,700 10.709,245 32.995,667 2.863,185 1,730,882 7,500 12.018,656; Együtt 1—5 30.739,163 16.725,302 30.213,663 49.615,890 hozzá a pénzmaradványt bank- és fémértékben, az év kezdetén................. 18.628,791 42.119,811 37.674,975 35.090,592 Összeg 49.367,954 58.845,113 67.888,638 84.706,482 Vagyoncserét képező és egyéb nem valódi állami kiadások. 1. Ingatlanok szerzésére a bevételek levonása után 2. Termesztmények s anyagok készleteinek szapo- rítására ................ 3. Államadósságok törlesztésére . ....... 4. Vasúti kamatbiztositási előlegebre ...... 12.804,101 2.084,729 2.550,801 13.532,019 1.703,698 3.519,600 24.613,989 5.401,666 2.643,891 3.034,332 21.197,679 9.697,096 4.769,921 3,252,085 Együtt 1—4 17.439,631 18.755,317 3^.693,878 38.916,781 i hozzáadva a pénztári maradványt bank- és fém- értékben az év végén .... ......... 41.918,228 43.735,642 34.982,305 44.565,574 Összeg 59.357,859 62.490,959 70.676,183 83.482,355 Szemben a fennebbi összeggel r kiadási többlet........ mutatkozik: \ ( bevételi többlet........ 9.989,905 3.645,846 2.787,545 1.224,127 385. szám.385. szám. 331 1872 1873 1874 1875 1876 1877 Jegyzet 31.201,956 716,140 257,640 122,147 7.748,461 42.656,374 380,950 1.527,730 18.238,094 72.104,496 537,649 ,671,479 1.230,294 70.592,177 345,742 1.259,639 33.410,951 37.776,591 3,631 1.304,608 2.210,371 30.060,232 709,428 1.866,946 312,630 20.336,823 39.581,064 59.747,688 73.468,620 36.267,329 36.874,459 53.286,059 36.710,305 24.838,167 16.860,405 30.783,980 26.816,770 27.455,836 - 76.241,369 84.585.855 90.329,025 67.051,309 63.691,229 80.741,895 23.985,581 24.052,049 14.734,993 4.782,480 3.400,617 2.782,781 7.828,272 4.766,242 6.187,491 8.130,850 4.916,605 12.796,245 4.066,138 6.059,930 15.426,122 1.811,628 7.022,656 14.177,778 1.501,362 7.231,697 10.045,967 1.264,256 26.306,055 10.302,331 42.767,586 49.895,749 40.287,183 ■ 27.794,542 22.179,643 40.655,423 24.849,026 16.382,453 30.362,975 26.817.323 27.457,131 27.006,900 67.616,612 66.278,202 70.650,158 54.611,865 49.636,774 67.662,323 8.624,757 18.307,653 19.678,867 12.439,444 14.054,455 13.079,572 mely a jövedelmi fölös- legből fedeztetett. mely a jövedelmi hiány fedezésére fordíttatott, 42*385. szám. C. III. alatti melléklet a 385. számú irományhoz. 333 CJ III. Kimutatás, a m. korona országainak 1869—1877. évi állami zárszámadásaiban foglalt, az állam saját jövedelmeiből illetőleg költségeiből eredt, (nettó) pénztári eredményről.334 385. szám. Állami jövedelmek és azok előállítására fordított költségek levonása után. áta Egyenes adók *)..... Fogyasztási adók.... Határvám (kezelési lány)............. Bélyeg.. ............ Jogilletékek és dijak Fémjelzés........... Dohányjövedéks).... Űt-, hid- és révvám . Lottojövedék.... ... SójÖvedék ......... Államjószágok...... Államerdök (kiadás). Bányászat és pénzverés (kiadás) ............ Államnyomda (kiadás). Állam épületek....... Állam-vasutak és gyárak tiszta jövedelme.. Ingó állami vagyon Pénzügyi tárcza különféle bevételei...... Állami lótenyészintézetek (kiadás) ......... Posta (kiadás)..... Távirda (kiadás) ... Bányailletékek..... fIdőközi kamatok A láncz- és Margithid tiszta bevételei Különféle társulatok és vállalatok adópótlékai Nyeremények az alap- birtokában v. sorsjegy után ....... Rakpartok haszonbére Kincstári pótlék 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874 1875 ■> 58.162,917 12.580,674 206,641 3.612,601 6.947,529 14,873 14.020,875 201,519 1.089,583 13.826,842 ') 3.969,743 1.194,183 2.127,730 843 76,466 400,000 391,966 4,845.664 444,245 217,506 40,986 35,865 123.084,063 56.347,563 12.998,826 208,801 3.949,557 ,8.919,522 17,352 10.927,921 197.439 1.224,321 10.493,858 2.267,071 2.330,985 1.123,635 102,304 30,366 50,000 201,574 2.631,862 713,468 393,205 134,443 35,498 113.668,027 62.254,194 12.890,688 195,883 4.027,842 10.291.004 15,148 4)8.680,317 72,507 1.325,853 11.154,359 2.890,054 199,977 1.130,139 253,185 1,696 450.000 915,335 ®)4.721.957 237,145 8,075 36,820 34,587 68,323 297,838 563,490 60.839,984 14.134,553 182,475 4.452,782 11.376,485 19,457 14.805,665 9,617 1.407,702 11625,480 2.485,357 2.323,195 1.574,346 117,391 18,527 1.849,860 617,307 3.215,562 353,198 98,747 267,869 50,578 589,752 504,479 443.287 418,920 121.319,645 59.878,671 13.381,473 101,937 5.336,701 12.066,284 25,156 15.025,001 61,069 1.441,450 10.708,091 2.008.443 3.715,390 847,507 70,012 17,777 1.678.444 1.093,925 1,492,683 1.039,118 211,853 326,871 52,189 564,476 541,390 185,314 26,864 128.799,749 58.399,189 13.023,670 127,484 6.521,742 13.473,332 16,358 16.343,720 42,543 1.523,108 11.335,818 2.306,081 342,330 1.325,685 102,431 26,131 1.198,723 498,14(5 662,480 971,842 502,273 287,305 51,709 358,588 509,867 457,574 127.421,097 125.238,464 66.888,732 12.288,375 149,224 6.771,269 14.716,269 9,956 14.844,679 38,453 1.683,297 9.848,116 2.406,347 335,316 1686,144 58,692 17,884 75,411 878.338 1.180,812 1.496,153 337,985 541,209 118,209 167,424 398,955 308,241 129.798,478 69.687,431 13.016,848 186,219 7.204.668 14.153,945 9,065 14.911,495 22,408 1.897,499 10.407,571 2.753,890 1.469,784 1.004,369 57,325 24,036 1.550,000 486,121 916,779 1.536,397 632,023 397,373 107,079 20,580 425,496 230,952 137.233,065 1876 80.299,808 12.280,554 173,901 7.598,638 13.180,905 8,050 14.204,958 26,546 1.576,668 11.082,100 2.620,119 1.079,338 659,883 61,685 21,349 2.177,044 520,235 140,769 765,248 676,494 385,975 84,922 1,144,716 408,640 358,538 18,000 147.718.501 160.602,526 *) Az 1868—1871. évi egyenes-adó-összegekben a magyar és horvát-szlavon határőrvidék egyenes adói nincsenek bonfoglalva, miután ezek akkor a közös hadügyi ministerium bevételei közé vétettek fel. - *) Az 1868. évi bevételekben azon összegek is (mint pótkezelés) foglaltatnak, melyek az 1869. év első harmadában (mintegy 9 millió forinttal) a múlt évek javára befolytak, — az 58.162,917 frtnyi Összeg tehát tulajdonképen 16 havi bevételt képez; ellenkezőleg 1873-ban a pótkezelés megszüntetése folytán a bevétel tulajdonképen mintegy 6.600,000 írttal csekélyebb, miután ugyanannyi mint pótke- zelés 1872-re lett felvéve, még az 1874-ik évi bevételekből mi sem hozatott át 1873-ra (lásd az állami számvevőszék jelentését.) *) Az osztrák dohány kezelőség számára beváltott dohánylevelek beváltási ára az itt kimutatott összegekben nem foglaltatik. 4) Ezen kivül a termesztmények és anyagok készleteinek fogyasztásából befolyt tisztán 3.670.077 frt. B) Közte a bérhátralékok fejében befolyt 1.808,044 ftt. ') Közte a 10 kros pénzjegyek be nem váltásából 1.088,476 frt. Budapest, 1879. November 2.3S5. szám. 335 Állami töltségek az illető tárczabeli bevételek leTO- nása utón. Királyi udvartartás---- Kabineti iroda........ Országgyűlés....... Nyugdijak............ 3 :o >, - rf) =5 O *©•2 Közösügyi rendes kiadások » rendkívüli » Államadóságok kamatai s kezel, költségei....... Vasút kamat biztosítási költségek..... Horvát szl. országok au- tonom kormánya ..... Zágrábi főhadparancsnok* ság4)................. Fiume............... Állami számvevőszék. .. Ministerelnökség :....... Ő Felsége szem. kör, ministerium........... Horv. szláv, dalmát minist, Belügyministerium I Adóhivatalok . - ■ Pénzügyi vám és adó- őrség ............... Állandó kataster..... Földadó szabályozási költségek........... Bányász és erd. aka demia Selmeczbányán Egyéb pénzügyi kor- mányzati kiadások Közutak fentart. és építése..... Viziutak fentart. és épitése.......... f jj-f I Közigazgatási ki g ^ adások.......... FÖldmív.-, ipar- és keresk. ministerium7) > Vallás és közoktatásügyi ministerium8)........ Igazságügyi ministerium Honvédelmi ministerium 9) A határőrvidék polgárosí- tásának befejezéséig igé nyelt átmeneti kiadások 'A sorsjegyek névért, meghaladó nyeremény Kezelési költségekre. Fölösleg a fővárosi pénzalap javára és költségek összeg mutatkozik: befolyt jövedelmi fölösi g Fedezet jövedelmi hiány, és ha az 1868-tól 1873-i§ előfordult pénztári pót kezelési eredményei azon évek eredményei nél vétetnek számba melyeket azok tényleg megilletnek, a végered- mény a következő..... 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874 1875 1876 1877 3.253,006 36,427 976,399 2.864,296 3,453.200 78,551 783,081 3.425,344 3.654,116 59,963 1.287,327 2.973,341 3.649,679 60,745 1.289,347 3,369.096 3.650,000 61,721 871,284 3.177,764 l) 22.366,169 36,967 5.650,000 71,972 1.199,484 3.454,105 4.650.000 71,295 1.401,424 3.376,493 4.650,000 73,458 1.154,775 3.730,820 4.650,000 73.883 1.295,642 3.861,402 4.650,000 69,358 1.347,425 3.932,992 20.533,397 2.200,995 18,803,519 999,402 28.355,421 871,124 *> 45.381,474 22.812,950 752,708 25.901,450 707,872 28.574,493 768,284 28.308,857 30.900,548 374,014 J32 187,383 45.843,016 43/369,152 46.922,506 48.333,708 53.053,549 56.660,575 62.857,457 64.569,138 75.084,699 • • 653,196 576,029 245,752 69,158 989,096 535,580 3)3.945,790 »)5.085,450 2.101,777 1.866,201 2.342,451 2.147,411 2.491.756 2.900,024 3.003,561 3.028,350 2.859,918 3.390,450 111,610 122,789 54,403 ») 62,891 227,512 43,070 155,319 358,100 1.920,150 75,925 149,596 339,098 1.882,634 85.525 141,443 355,174 2.102,969 82,311 138,164 322,736 1.920,772 84.654 130,500 309,818 2.023,518 84,186 133,148 307,430 2.384,232 82,683 128,326 306,823 83,733 63,345 9.753,865 1.110,182 / 70,021 53,667 9.639,317 1.114,889 63,499 45,013 10.504,923 1.102,962 65,625 44,975 10.521,779 1.449,622 67,341 46,274 6)7.090,109 1.625,418 68,891 46,960 7.098,130 1.600,866 55,679 45,893 7.218,811 1.595,408 39,791 38.062 6.767,519 1.506,206 50,923 34,922 6.600,084 1.344,484 50,131 35,325 6.669,530 1.163,909 1.257,821 506,588 1,321,736 397,990 1.312,650 391,749 1.565,451 428,181 2.103,786 490,358 2.155,970 487,148 2.254,331 795,595 2.213,121 588,264 498,513 2.153,070 502,799 1.566,643 2.110,620 395,460 1.939,156 38,121 59,413 . 73,833 77,628 101,751 95,905 119,880 106,079 84,270 86,018 2.318,041 2.190,785 2.273,112 2.451,158 2.627,761 2.714,553 2.373,941 2.325,612 2.292,649 2.546,346 2.026,580 2.513,871 3.436,845 4.164,510 3.759,083 4.117,637 4.260,246 2.302,817 2.279.659 2.373,062 119,057 87,268 415,091 135.547 322.545 416.381 331,793 122,730 132,199 89,679 495,398 512,509 602,961 790,164 741,270 604,755 688,947 613,965 466.069 , 644,425 419,638 732,785 644,852 618,094 715,828 1.063,610 727,110 891,806 1.065,559 842,862 992,819 2.230,968 151,073 1.087,843 2.523,747 5.961,835 1.776,425 2.903,705 5.222,656 2.340,798 3.766,569 4.393,924 2.965,855 9.713,170 3.580,482 1.474,040 3.446,331 10.877,089 5.794,272 133,700 3.706,462 10.465,301 4.137,021 3.735,547 10,114,232 4.571,916 3.614,291 9.554,518 4.206,815 3.659,069 9.577,017 4.591,213 • • '7,883 844,000 32,897 854,000 15,439 774,000 * 13,420 869,000 13,555 784,000 12,993 794,000 12,795 809,000 12,818 • 370,000 11,280 664.976 246,440 248,953 714,451 • 99.408,152 101.168,915 117.171,378 115.839,163 122.679,376 137.188,448 141.800,374 144.267,167 152.547.H17 166245,571 23.595,911 12.499,112 4.148.267 12.960,586 4.741,721 11.449,984 12.001,896 7.034,102 4.829,316 5.643,045 11.464,883 2.919,089 5.447.574 924.061 687,996 3.334,285 12.131,028 1 ' 15.418,201 9-595,841 12.036,525 5429,717 8.615,699 12.001,896 7.034,102 4.829,316 I0)5.643,045 *) A quóta emeltetett 1872-ben 4/io %-kal és 1873-ban további 1 G/io 0/*-kal. 2) Az 1877-ik évi összegben 3.265,576 frt agio beváltott 18.822,570 frtnyi kincstári utalványok után foglaltatik. 3) Közte a m. kir. keleti vasutat terhelő elsőbbségi kötvényeinek kamatai. 4) 1868—1871-ben a költségek a közös hadügyi ministerium költségvetéseiben és zárszámadásaiban fordultak elő. 5) Ebből esik az év vége felé felállított állami számvevőszékre 19,046 frt a pénzügyministeriumban fenállott állami főkönyvelési osztalyra a többi 43,845 frt. 6) A törvénykezési rendszernek megváltoztatása folytán, a költségek jelentékeny része a belügyministeri tárczából az igazság- tágyministeri tárczára szállott át. 7) A zálogház kezelése 1870-től, az alapok és alapítványok kezelése 1871-től kezdve vétetett fel. 8) Az egyetemi alap és muzeumi alap kezelése 1870-tol kezelve, a siketnémák alapjának kezelése 1871-től kezdve van benfoglalva. *) A ludoviceumi alap kezelése 1872-tol kezdve van beníoglalva. 10) Ezen 5.643,045 frtnyi hiányban foglaltatik az 1873. évi 767« millió forintos I. kib. kincstári utalványok 1877-ben történt részbeni beváltásával járt 3.265.576 frtnyi költség. Prileszky Tádé s. k., a zárszámadási bizoUtág elnöke. Nagy Gábor s. L, a zárszámadási bizottság előadója.385. szám. 337 C. IV. alatti melléklet a 385. számú irományhoz. a. ív. Kimutatás, a magyar korona országainak 1868—1877. évi állami zárszámadásai- ban foglalt hitelmiveleti, vagyoncserét képező és egyéb nem valódi (nettó) bevételek illetőleg kiadások pénztári eredményéről. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. KÖTET. 43338 385. szám. Vagyoncserét képező' és egyéb nem valódi állami bevételek: 1. Felvett kölcsönök a kibocsátási költségek levonása után...................... 2. Állami előlegekből................... 3. Értékpapírok értékesítése ............. 4. Közös activákból.................... 5. Átfutó bevételek (kiadások:)......... Együtt 1—5 Hozzá a pénzmaradvány t bank- és fémérték- ben az év kezdetén.................. Összeg Vagyoncserét képező és egyéb nem valódi állami kiadások: 1. A közös költségek czímén megszavazott összegeknek productiv czélokra fordított részéből szerzett értékek............. 2. Budapesti Dunarész-szabályozás, — fiumei kikötő, — kőutak és vizi utak, tengeri kikötők és védmtívek építése, erdőrende- zési és vízszabályozási költségek...... 3. Ingatlanok szerzésére a bevételek levonása után ............................ 1868 1869 1870 1871 34.913,732 2.361,029 8.058,856 18.240,919 ! 9.403,806 ' 1.446,291 1.843,206 1.689.446 ! 15.321,742 869,945 41,700 10.353,704 32 995,667 1.730,882 7,500 11.226.050 27.092,698 18.628,791 14.382,749 42.119,811 26.587,091 37.674,975 45.960,099 35.090,592 45.721,489 56.502,560 64.262,066 81.050,691 5.857,861 1.310,837 12.917,243 2.084,729 2.550,801 843,804 1.092,015 14.716,297 1.703,698 3.519,600 1.041,581 1.761,408 25.613,467 5.401,666 2.643,891 3.034,332 6.893,493 2.471,398 22.361,710 9.697,096 4.769,921 3,252,085 4. Termesztmények s anyagok készleteinek szaporítására....................... 5. Államadósságok törlesztésére........... 6. Vasúti kamatbiztositási előlegek ....... Együtt 1—6 Hozzá adva a pénzmaradványt o) bank- és fémértékben az év végén...... b) a mult évi szolgálatra történt fizetések visszahelyeztetése folytán............. 24.721,471 41.918,228 8.787,182 21.875,414 43.735,642 6.309,705 39.496,345 34.982,305 620,743 49.445,703 44.565,574 924,061 Összeg Szemben a fennebbi összeggel — { bev^tbblct..... 57.852,517 71.920,761 73.857,907 93.087,216 12.131,028 15.418,201 9.595,841 12.036,525 338 385. szám. Budapesten, 1879. november 2. Budapesten, 1879. november 2.385. szám. 339 1872 1873 1874 1875 1876 1877 1 f 31.201,956 171,700 257.64C 122,147 . 7.554,575 42.656,374 — 1.527,730 18.925,212 r 72.104,496 888,458 671,479 1.211,846 70.592,177 94,998 1.514,998 33.508,167 37.776,591 53.169 : 953,73C 2.737,244 30.060,232 ! 197,498 i 1.314,161 312.630 ■ 19.452,847 38.449,338 60.053,856 73.099,363 35,664,010 i 35.939,909 51.337368 36.710,305 24.838,167 16.860,405 30.783,980 26,816,770 27.455,836 75.159,643 84.892,023 89.959,768 66.447,990 62.756,679 78.793,204 3.572,302 2.793,017 i 2.585,543 1.721,322 4.159,246 2.670,591 4.568,091 3.953,410 4.568,968 3.109,992 2.938,596 2.747,992 28.139,940 23.969,459 14.888,196 4.753,189 4.593,364 2.852.034 7.828,272 4.766,242 6.187,491 8.130,850 4.916,605 12.796,245 4.066,138 6.059,930 15.426,122 1.811,628 7.022,656 14.177,778 1.501,362 7.231,697 10.045,967 1.264,256 26.306,055 10.302,331 55.052,338 56.559,586 47.594,897 32.596,565 30.470,232 46.143,259 24.849,026 16.382,453 30.362,975 *26.817,323 27.457,131 27.006,900 687,996 3.334.285 — — — — 80.589,360 76.276,324 77.957,872 59.413,888 57.927,363 73.150,159 5.429,717 8.615,699 12.001,896 7.034,102 4.829,316 5.643,045 mely a jövedelmi fcftUslegbíil fe- deztetett. mely a jövedelmi hiány fedezévére fordíttatott* 385. szám. 339 JPrileszky Tádé s. k., a zárszámadás* bizottság eVn'öke. Hagy Gábor s. k, « zárszámadási bizottság előadója. JPrileszky Tádé s. k., a zárszámadás* bizottság eVn'öke. Hagy Gábor s. k, « zárszámadási bizottság előadója. 43*385. szám. 341 D. alatti melléklet a <385. számú irományhoz. JD. Kimutatás, a m. korona országainak 1868—1877. évi állami zárszámadásaiban évről évre kittintetett vagyon gyarapodásról, illetőleg fogyatkozásról.342 385. szám. 1868 18C9 1870 1871 Vagyon i [■ Ingatlan vagyon gyarapodása fogyatkozása 13.551,473 18.588,238 48.412,580 22.993,775 Termesztmények „ „ 2.033,509 1.380,004 4.867,849 9.157,333 Értékpapírok készl. „ 4.743,832 37.912,462 1.762,674 32.995,824 Készpénzmaradv. „ „ 23.289,436 1.615,831 2.692669 9.474,981 Áll. követ, és cselek, hátr. gyarap. „ 17.961.992 6.148,573 61.322,482 36.642,835 Együtt 25.656,258 53.347,962 110.1*7,568 45.273,100 Teher Állami adósságok gyarapodása fogyatkozása 20.159,249 60 612,522 132.121,812 25.200,325 Terhelő hátralékok „ „ 3.016,248 12.331,876 4.308,131 31.367,005 Együtt 23.175,497 48.280,646 136.429,943 56.567,330 A tiszta cselekvő vagyon [gyarapod. fogyatk. 2.480,761 i i 5.067,316 26.282,375 il.294,230 342 385. szám.385. szám. 343 1872 1873 1874 i 1875 1876 1877 Összesen 26.653,716 28.835,604 10.144,956 4.451,603 3.380,875 1.803,208 178.816,028 6.858,420 6.700,771 3.366,216 450,876 154,551 16,485 34.051,292 3.501,563 2.253,968 2.470,160 3.611,000 923,169 1.095,077 12.775,921 11.861,280 8.455,714 13.502,571 3.966,657 640,361 448,935 21.097,925 33.353,042 13.501,989 26.291,338 22.869,996 33.004,375 18.197,994 221.073,486 58.505,461 42.836,618 50.834,921 26.515,066 36.256,993 ' . 18.440,705 467.814,652 37.280,034 54.822,344 72.744,952 . 1 1 71.167,792 34.452,564 7.821,448 516.383,042 32.533,954 11.622,999 2.112,500 36.741.214 7.268,871 20.217,298 59.148,916 69.813,988 66.445,343 70.632,452 34.426,578 41.721,435 28.038,746 575.531,958 11,308,527 23.608,725 19.797,531 7.911,512 5.464,442 i 9.598,041 107.717,306 385. szám. 343385. szám. 345 F. I. alatti melléklet a 385. számú irományhoz. Ma Kimutatás, a m. korona országainak zárszámadásaiban kitüntetett állami vagyon- álladékról az 1868. év kezdetén, illetőleg az 1877. év végével. a KÉPYH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET 44346 385. szám. Tárgy "V agyon Álladék 1868. év elején Alladék 1877. év végén gyarapodás fogyatkozás Ingatlanok . . . . . . . . . . . . . 311.423,866 447.903,885 j 136.480,019 Termesztmények, anyagok és szerek .... 22.910,927 79.578,369 56.667,442 Állami követelések és cselekvő hátralékok . . 122.246,098 281.515,834 159.269,736 Készpénz............. 18.628,791 27.006,900 8.378,109 Értékpapírok.......... 10.357,124 16.669,632 6.312,508 Együtt 485.566,806 852.674,620 367.107,814 A lefolyt időszakban történt helyesbítések foly- tán apásztatott a cselekvő vagyonálladék . . . 100.706,840 frttal ehát tisztán a teher . . 96.637,407 „ 4.069,433 — 4.069,433 marad helyesbített vagyon-álladék . . . . . 481.497,373 852.674,620 371 177,247 evonván a vagyon-terhet . ...... 256.520,789 735.415,342 478.894,553 marad tiszta vagyon......... 1 í i1 ii i Ji -t ii [! !' !i !t i; ;! 224.976,584. ) t j 117.259,278 107.717,306 i 346 385. szám.385. szám. 347 Teher Álladék 1877. évvégén Alladék 1868. év elején gyarapodás fogyatkozás Állami adósságok Terhelő hátralékok 248.693,677 665.582,266 416.888,589 62.005,964 69.833,076 Együtt 256.520,789 478.894,553 44*885. szám. 349 E. II. alatti melléklet a 885. számú irományhoz. MM, \ ' Kimutatás, a magyar korona országainak zárszámadásaiban kitüntetett állami vagyon-álladékról 1868. év kezdetén, illetőleg 1877. év végével.350 385. szám. Tárgy "V agyon Alladék 1868. év elején Álladék 1877. év végén Gyarapodás Fogyatkozás * - Közösügyi költségek productiv czélokra fordított * részéből szerzett értékek . . . . . . — 32.138,760 32.138,760 Danaszabályozás, fiumei kikötő, kö'utak,, vizi- utak, tengeri kikötők és védmfívek épitése, erdőrendezés és vizszabályozás .... . — 28.512,707 28.512,707 Ingatlanok. . . . . . . . . . . . . •) 311.423,866 *) 449.827,449 138.403,583 Termesztmények, anyagok és szerek ... . 22.910,927 79.578,369 56.667,442 Állami követelések és cselekvő hátralékok . . 122.246,098 281.515,834 159.269,736 18.628,791 27.006,900 8.378,109 Értékpapírok............ 10.357,124 16.669,632 6.312,508 Együtt 485.566,806 915.249,651 429.682,845 A lefolyt időszakban történt helyesbítések folyton apasztatott a cselekvő vagyon-álladék . . 100.706,838 100.706,838 Marád helyesbített cselekvő vagyon-álladék . . j 384.859,968 915.249,651 530.389,683 Levonván a vagyon-terhet . . . . . . . 10.684,160 •69.833,076 59.148,916 Marad tiszta vagyon ......... 374.175,808 845.416,575 471.240,767 Ha a fennebb kimutatott vagyon gyarapodásból ■ levonatik az államadósságoknál 1877. év végével (a kibocsátási veszteség valamint a fóldtehermentesitési adósságnak 10 évi szapo- rodása^ levonásával) mutatkozó emelkedés — 432.780,410 marad még vagyon gyarapodás 1877 végével — — 38.460,357 350 385. szám. *)^Ezcn~összegben foglaltatik az 1877. évi zárszámadás kiegészítő részét képező leltár tanúsága szerint az állam* jószigok értéke 45.S77.304 frttal és az államerdőké 26.92G,180 írttal, mind a kettőé tehát 72.203,484 írttal, holott ezen Ingat' lanok a rnárgrendelkezésre álló törzskönyvek szerint ujabb becslések alapján, és pedig: az államjószágoknál 6S7.032.000 frttal, és az államerdőknél£92.093,000 frttal, vagyis egészben 161.125,000 frttal, tehát 88.921,516 frttal több értéket képviselnek. *)^Ezcn~összegben foglaltatik az 1877. évi zárszámadás kiegészítő részét képező leltár tanúsága szerint az állam* jószigok értéke 45.S77.304 frttal és az államerdőké 26.92G,180 írttal, mind a kettőé tehát 72.203,484 írttal, holott ezen Ingat' lanok a rnárgrendelkezésre álló törzskönyvek szerint ujabb becslések alapján, és pedig: az államjószágoknál 6S7.032.000 frttal, és az államerdőknél£92.093,000 frttal, vagyis egészben 161.125,000 frttal, tehát 88.921,516 frttal több értéket képviselnek. Budapest, 1879. november 2-án.385. szám. 351 Tárg y Álladék 1868. év elején T © h. © T Álladék 1877. év végén Gyarapodás Fogyatkozás Terhelő hátralékok . ... . . ... . .' . . A lefolyt időszakban történt helyesbítések folytán apasztatott a terhelő vagyon-álladék..... Marad helyesbített terhelő vagyon-álladék Ezen 471.240,767 forintnyi vagyön-gyarapo- dással szemben áll az államadósságok emelkedése és pedig.......... s tekintettel a lefolyt időszakban történt helyesbí- tésekre ................. tesz az államadósságok emelkedése 1877. év végével ................. Ha ebből levonatik az 1868—1877. végéig felvett kölcsönök kibocsátási vesztesége, vagyis a névérték és a kölcsönök után tényleg befolyt összeg közti különbözet és pedig: 1. a vasúti kölcsönnél . . » 2. sorsolási kölcsönnél . . . 3. a gömori vasúti kölcsönnél 4. a 30 millió frtos * 5. az 54 n n 6. az 1873. évi 767* millió frtos kölcsönnél. . . ... . 7. az 1874 évi 7672 millió frtos kölcsönnél....... 8. az arany-járadék kölcsönnél Összesen . . . név- értékben befolyt összeg kibocsátási veszteség 85.125,600 30.000,000 6.624,300 30.000,000 54.000,000 76.500,000 76.500,000 71.955,755 430.705,655 68.968,632 24.000,000 5.855,797 24.897,910 41.622,347 71.655,926 70.186,758 66.084,953 373.272,323 16.156,968 6.000,000 768,503 5.102,090 12.377,653 4.844,074 6.313,242 5.870,802 57.433,332 I továbbá a magyar és erdélyi földtehermentesitési adósság szaporodása 1868-tól 1877. évig . . miután ezen összegek után az állampénztárba mi sem folyván be, ebből beruházására mi sem volt fordítható: marad beruházáson mutat- kozó államadósságok szaporodása. . . PvileszJcy Tádé s.k., a zárszámadási bizottság elnöke. 7.827,112 2.857,048 10.684,160 69.833,076 62.005,964 2.857,048 69.833,076 248.693,677 99.494,453 149.199,224 665.582,266 665.582,266 59.148,916 416.888,589 99.494,453 516.383,042 149.199,224 57.433,332 26.169,300 581.979,634 57.433,332 26.169,300 432.780,410 Nagy Gábor s. h, a zárszámadási hízott sárj ol^rrrlnjn.885. szám. 353 F, alatti melléklet a 385. számú irományhoz. JF. Kimutatás, a m. korona országainak 1868—1877. évi állami zárszámadásaiban vasut- kamatbiztositási előlegek ezímén elszámolt Összegekről és az azokra befolyt téritményekről. KÉPVH. IROMÁNY. 1878 —81. X. KÖTET. 45354 885. szám. Kiadás. Pécs-barcsi vasut-társulatnak........................ Első erdélyi > » ........................ Alföld-fiumei » > ........................ Kassa-oderbergi vasut-társulatnak.................... Észak-keleti » » .................... Arad-temesvári > > .................... Magyar nyugoti > > ................ Első gácsországi » » .................... Báttaszék-dombovAri vasut-társulatnak ............ Eperjes-tarnowi » » ............ Magyar keleti > » ................ Együtt.... Bevétel. (Téritmények). Pécs-barcsi vasnt-társulattól........................ Első erdélyi » » ........................ Alföld-fiumei » > ..................... Kassa-oderbergi vasut-társulattól....... .............. Észak-keleti » » .................... Arad-temesvári > » ................. Magyar nyugoti » » .................... Első gácsországi > » .................... Báttaszék-dombovári vasut-társulattól ................ Eperjes-tarnowi » » ................. Magyar keleti » » ................. Együtt---- Tisztakiadás.... A vasuttársulíbtoknak kamat 1870 1871 1872 788,713 1.346,568 626,310 39,491 188,027 1.202,510 695,056 193,440 50,000 125,000 • • 188,629 1.236,435 1.457,753 768,132 729,683 148,422 649,255 164,041 26,185 233,250 797,552 * 818,956 3.034,332 3.252,085 6.187,491 3.034,332 3.252,085 6.187,491 A vasuttársulíbtoknak kamat385. szára. 355 biztosítás czímén készpénzben fizetett előlegek ■ Itt Összesen Jegyzetek 1873 1874 1875 1876 1877 182,954 234,386 153,599 213,100 96,700 2.046,108 1.912,855 1.780,587 1.744,287 1.626,600 1.627,600 12.477,442 1.354,357 1.711,360 1.605,747 1.787,000 1.527,000 10.764,583 2.969,264 2.369,374 1.624,092 1.892,358 1.712,700 11.568,851 1.846,548 2.503,982 2.093,437 2.526,000 2.221,700 11.971,350 295,862 286,199 253,426 267,400 ,279,600 1.656,409 1.180,698 1.421,117 1.439,577 1.414,900 1.315,700 7.417,247 404,603 644,156 633,080 780,936 830,760 3.457,576 - 375,775 571,545 566,780 569,700 540,400 2.650,385 95,226 423,100 420,334 428,621 384,600 1.751,881 2.178,103 3.480,316 3.647,419 •> • 11.155,596 12.796,245 15.426,122 14.177,778 11.506,615 10.536,760 76.917,428 131,363 71,861 203,224 - 355,398 43,466 398,864 125,481 15,846 140,827 312,348 38,200 350,548 447,494 54,724 502,218 * 41,832 5,115 * 46,947 12,036 1,472 13,508 26,913 3 293 30,206 7,783 952 8,735 1.460,648 234,429 1.695,077 12.796,245 15.426,122 14.177,778 10.045,967 10.302,331 75,222,351 385. szára. 355 45*356 386. szám. 386. szám. A véderő bizottság jelentése, „az 1880-ik évben kiállítandó njoncz- és póttartaléki jutalékok megaján- lásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A törvényjavaslat, mely a t. ház által előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a a véderő-bizottsághoz utasíttatott, a hadsereg hadi létszámának kiegészítésére a jövő 1880. évben szükséges újoncz - jutaléknak és póttartaléknak kiállítására.-- vonatkozó intézkedést tartalmazza. Miután a véderő - bizottság e jelentéssel összefüggő másik jelentésében, a hadsereg eddigi létszámának továbbra leendő fentartását hozta javaslatba, természetes, hogy az annak kiegészítésére szükséges évi újoncz-illetéknek és póttartaléknak kiállítását is megszavazan- dónak véli. A törvényjavaslat egyes intézkedései és a kiállítandó újoncz-illeték és póttarlalék száma teljesen megegyeznek az e tárgyban eddigelé évenkiní alkotott törvényeknek intézkedé- sével és számaival. A bizottság ennélfogva a törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben leendő elfogadását ajánlja a tisztelt háznak. Csakis az 1. §. harmadik sorában tartja a bizottság szükségesnek azon módosítást javasolni, hogy az > 1868-ik évi XL. t. czikk 3-ik« szavak után a > 13-ik t szó is beiktattassék azon okból, mert a bizottság a véderő-törvény 13-ik szaka- szára való hivatkozást, mely az újoncz megajánlására vonatkozó eddigi törvényekben benn- foglaltatott, ezúttal sem véli mellőzhetőnek, miután ama 13-ik szakasz intézkedései, melyek az évi újoncz-megszavazásra vonatkoznak, ezentúl is teljes érvényben maradnak. Budapest, 1879. évi november hó 14-én. Tisza László s. h, bizottsági jelnok. Márkus István s. k., bizottsági eltiaié.387. szám. 357 387. szám. A véderő bizottság jelentése, „a hadsereg és haditengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonezjutalék mennyiségének, az 1880-ik év végéig való megállapításáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A véderő bizottság a hadsereg és haditengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonezjutalék mennyiségének, az 1889-ik év végéig való megállapítása tárgyában, a kormány által benyújtott 221. számú törvényjavaslatot a t. képviselö- ház utasításához képest tárgyalás alá vette, és reá vonatkozó jelentését következőkben ter- jeszti elő. A kormány törvényjavaslata teljesen az 1868: XL. t. cz. 11. §-ában foglalt, illetőleg a mult évi XXXI. t. cz. 2. §-ában megújított utasításhoz alkalmazkodik, s annak körében mozog, midőn intézkedéseiben csakis a hadsereg hadi létszámának, s tehát a megfelelő ujoncz- jutaléknak megállapítására, illetőleg fentartására szorítkozik. Az idézett törvényszakaszok csak- ugyan nem kötelezik egyébbre a kormányt, mint arra, hogy ezen hadi létszámnak továbbra is változatlanul hagyására, vagy megváltoztatására czélzó javaslatait, alkotmányos uton leendő ujabb megegyezés végett, a megszabott időben a monarchia két államának törvényhozó testületei elé terjeszsze. Ámde a véderő bizottság nem téveszthette szem elől, hogy a véderő törvénynek 11. és 13. §-aiban foglalt intézkedésein kivttl, melyeknek, miután érvényük idő-határhoz van kötve, ezúttal okvetlenül új törvényhozási megállapodások tárgyát kell képezniök : vannak a véderórol szóló s azzal kapcsolatos törvényeknek időhatárhoz nem kötött egyéb intézkedései, az egész véd- rendszernek oly részletei, melyeknek egy évtizedes gyakorlat nevezetes hiányait tüntette fel, s a melyeknek több irányban való módosítását a védszervezet lényeges érdekei megkövetelik. A bizottság nem tekintheti feladatának a védszervezet módosítást kivánó részleteinek ezuttal leendő megjelölését; de nem hallgathatta és nem hallgathatja el azon nézetének kifeje- zését, hogy a kormánynak ezen kérdésekre vonatkozó javaslatai a leghelyesebben a hadi létszám új megállapításával kapcsolatban lettek volna előterjeszthetők. Mert habár a kérdéseknek fennt kijelölt csoportja a hadi létszám kérdésével nem áll is oly szoros kapcsolatban, hogy az utóbbi- nak új megállapítása ama kérdések megoldásával elkerülhetlen összefüggésben állana; mind a358 387. szám. mellett is a törvényhozás munkájának kétségtelen könnyítését láttuk volna abban, ha a törvény- hozás a hadi létszám új megállapítása alkalmával az egész védszervezetet felölelhette volna, s ha már ez alkalommal bírálata és megítélése körébe vonhatta volna a kormánynak, a véderő tör- vény egyéb részei módosítására vonatkozó javaslatait. A kormány részéről a honvédelmi minister ur a hozzá e tárgyban intézett kérdésekre azon választ adta, hogy a kormány is óhajtotta volna a védtörvényre vonatkozó egyéb javas- latait már ez alkalommal előterjeszteni; s ezt csak azért nem tehette meg, mert a közös had- ügyministeriummal és osztrák kormánynyal e kérdésekben folyó tárgyalások nem voltak befe- jezhetők. Miután pedig e kérdések a törvényhozások által bármikor később is megoldhatók; mig a hadi létszám kérdése, mely csak az év végéig van törvényesen rendezve, azon időhatárig a törvényhozás által okvetlenül elintézendő; a kormány indíttatva érezte magát, erre vonatkozó javaslatát a törvény utasításához képest már most benyújtani. A honvédelmi minister ur kije- lentette egyébiránt, liogy a véderő törvényben szükségesnek mutatkozó módosításokra vonatkozó javaslatait már közelebbi időben, valószínűleg még az év folytán reméli a képviselőház elé terjeszteni. Ily körülmények közt a véderő bizottság nem vélte a hadsereg liadi létszámára vonat- kozólag az év végéig okvetlenül megújítandó törvényes intézkedésnek sorsát a kormánynak a véderőre vonatkozó egyéb javaslataitól függővé tehetőnek; el kellett ismernie, hogy a törvény- hozásnak a hadi létszám fentartása vagy megváltoztatása iránt ezúttal már elkerülhetlenül kell intézkednie, és a tulaj donképi kérdés tárgyát reá nézve csak az képezhette: valljon ezúttal egy rövidebb időre szóló, egészen átmeneti természetű intézkedést, vagy pedig — ugy mint a kormány javaslata kívánja — egy hosszabb időre szóló állandóbb természetű intézkedést tart-e helyesebbnek és javaslandónak. E kérdés eldöntése előtt a véderŐ-bizottságnak megfontolás tárgyává kellett tennie azon körülményt, hogy a védszervezeten szükségesnek látszó módosítások a hadi létszám meg- állapításával nem állanak oly elválaszthatlan összefüggésben, hogy azon módosítások megtörténte előtt, a hadi létszám kérdése helyesen megoldható ne volna, vagy viszont a hadi létszám előleges megállapítása a véderő-szervezet egyéb részeiben eszközlendő módosításoknak praejudicálna. Ellenkezőleg a hadi létszám akárminő mértékben való megállapítása teljesen szabadon hagyja a tért a katonai, politikai vagy társadalmi szempontokból szükséges reform-intézkedésekre, sőt elég tág kört hagy még a pénzügyi szempontból kívánatos rendszabályokra is, a mennyiben a hadi létszám csak bizonyos fokig gyakorol szükségképi befolyást a rendes hadi kiadások ter- hére; az évi hadi költségvetés összegei azonban a hadsereg békeállományára vonatkozó törvény- hozási és kormányzati intézkedésekkel állanak közvetlen kapcsolatban, melyeknek pénzügyi szempontból a hadi létszám megállapítása után is jelentékeny tere és hatálya marad. A legfőbb szempont, melynek a bizottság nézeteire elhatározólag kellett befolynia, az volt, hogy a hadi létszámot, mely a monarchiának a külfölddel való komoly összeütközések esetére mérlegbe vethető hadi erejét fejezi ki, végelemzésben is nem a védszervezet részleteiben tehető egyes változtatásokra való tekintetek, hanem a monarchia pénzügyi, gazdasági és népes- eégi erejének mellőzhetlen tényezői mellett, első sorban a monarchia politikai és nemzetközi, geographiai és stratégiai helyzetének nagy momentumai határozzák meg: csupa oly momentumok, melyek már jelenleg elég biztos alapot. nyújtanak a törvényhozás által e kérdésben alkotandó határozatokra. Másrészről kellő figyelmet érdemel az a szempont is, hogy a hadsereg intézménye ter- mészeténél fogva nagymértékű stabilitást követel, melynek egy rövid időre szóló ideiglenes intézkedés, s a hadi létszám és tehát a fővonásaiban alioz alkalmazkodó hadi szervezet állandóbb meghatározásának újólagos elodázása mindenesetre nagy hátrányára volna.387. szám. 359 Mindezen okoknál fogva a véderő-bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy a hadi- létszámnak hosszabb időre és pedig törvényhozásunk eddigi útmutatásához és a kormány javas- latához képest 10 évre leendő megállapítását kell a t. képviselőház előtt javasolnia. Nem kerülte ki a bizottság figyelmét az az előny, melylyel a hadi létszámnak rövidebb időre leendő megállapítása, kivált monarchiánk két államának egymáshoz való közjogi viszo- nyában járna az által, hogy az időközben esetleg lehetségessé való újabb törvényes intézkedé- seknek ama rövidebb határidő leteltével leendő eszközlését megkönnyítené. Ámde ezen lehető- séggel szemben a hadi létszám állandóbb megszabását kívánó tekintetek túlnyomó súlylyal lát- szottak bírni; de másrészről a hadi létszámnak ezen megállapítása bizonyára nem fogja a tör- vényhozások kezét feltétlenül megkötni. Mert, ha az európai nemzetközi viszonyokbari a szom- széd nagy államok ez irányú felfogásában egész váratlanul oly változások állanának be, melyek a mi hadi létszámunknak is jelentékenyebb leszállítását tennék lehetségessé, úgy a tíz évre megalkotott törvény bizonyára nem fogja enuek akadályát képezni, s a két törvényhozás egyik tényezője sem fogna egy új törvényhozási intézkedés létrejövetelének ellentállani vagy legalább is nem fogna sikerrel ellentállhatni. Áttérve most már a kérdésre, hogy a legközelebbi tiz évre minő mértékben volna a közös hadsereg hadi létszáma megállapítandó, — a véderő-bizottság élénk tudatával birt anak, hogy az e kérdés megoldásánál figyelembevételt követelő tényezők egyikét sem szabad mel- lőznie vagy kicsinylenie. Nem hunyhatott tehát szemet Magyarországnak, de egyúttal a monarchiá másik államának pénzügyi és közgazdasági helyzete előtt, mely az évi kiadásoknak egyik legjelentékenyebb elemét képező hadi költségvetés terhének leszállítását majdnem parancsoló szükséggé teszi. Ámde másrészről kellő súlylyal számba kellé vennie a bizottságnak a monarchia nemzetközi helyzetét, a körülöttünk levő államok hatalmi viszonyait, a legközelebbi jövő történetének valószínű fejlődését; s meg kelle bírálnia azt a kérdést, hogy vájjon ezen utóbbi tényezők követelései nem ellensúlyozzák-e a pénzügyi helyzet kívánalmait; vájjon tekintettel a politikai helyzetünkből fakadható veszélyekre és azokkal szemben való önfentartási köteles- ségeinkre, nem helyesebb-e anyagi erőnk legnagyobb megfeszítésével, culturális érdekeink bizo- nyos mértékig való csorbításával is elviselni a védelmünkre szükséges eszközöknek óriási ter- heit, mintsem hogy ezen terhek könnyítésének árán desorganisáljuk vagy lényegesen gyengitsük védelmi szervezetünket, s ez által ama komoly veszélyek perczeiben majdnem egyszerre veszít- sük el nemzetközi és állami helyzetünket, s ebben egyúttal anyagi jólétünket. A mai pillanat súlya s a közel jövő veszélyei, a pénzügyi helyzet s a nemzetközi bonyodalmak homlok- egyenest ellenkező követelésekkel lépnek fel; se követeléseket egyensúlyba hozni, köztük a helyes mértéket megtalálni, nem egyszerű és nem is könnyű feladat. A véderő-bizottság nem akarhatja ezúttal akár a pénzügyi helyzetünknek, akár Magyarország és a monarchia nemzet- közi állásának a t. ház előtt úgyis teljesen ismert tényezőit részletes fejtegetések tárgyává lenni. Elégségségesnek tartja az egymással szemben álló ismert érvekre hivatkozva kijelenteni, hogy nézeteinek megállapodására, pénzügyi bajainknak és azok következményeinek teljes ismerete és komoly mérlegelése mellett is, nemzetközi helyzetünk nagy politikai momentumai gyakoroltak döntő befolyást, és hogy ennélfogva a hadsereg eddigi hadi létszámának fentartását tartja kötelességének a t. ház előtt javasolni. Nem teheti ezt azonban a nélkül, hogy egyúttal kifejezést ne adjon ama meggyőződésének, hogy a törvényhozásnak és kormánynak a hadsereg hadi létszámára vonatkozó intézkedésénél s az évi katonai költségvetések megállapításánál lesz feladata és kötelessége pénzügyi helyzetünk követeléseit érvényesíteni és a nemzetközi helyzet által reánk kény szeritett nagy' hadi létszám terheit elviselhetőkké tenni. Az eddigi hadi létszám fenntartását indokoló tényekből a bizottság csak némelyeke t vél szükségesnek különösen is kiemelni. A monarchia hadserege hadi létszámának megállapításánál360 387. szám. egyik irányadó tényezőt kétségkívül a körülöttünk lévő államok és kivált a nagyobb európai államok hadi szervezete és hadi ereje képezi. Nem mintha a monarchiát bárki is képesnek tarthatná arra, hogy hadi erejének számaival a szomszéd nagy államok seregeit együttvéve, vngy akár egyenként is túlszárnyalja; de mert a többi államok katonai szervezete által kény- szerítve látjuk monarchiánkat arra, hogy a hadi erők fokozásának jelenlegi sajnálatos, de mégis általános versenyében katonai súlyát és jelentőségét el ne veszítse. A pillanat, midőn a két nagy nyugati állam védszervezetének intensiv és extensiv fejlesztésén dolgozik; midőn a még oly geographiailag szerencsés helyzetű és politikailag senki által nem fenyegetett állam is, mint a minő Olaszország, a legnagyobb erőfeszítéseket teszi had- erejének szaporítására, midőn Oroszország a mult háború tapasztalatai nyomán óriás hadseregé- nek átszervezésében és még ujabb fokozásában keresi jövő sikereinek biztosítékait, midőn a déli határainkon levő kisebb* államok is, seregeiknek lehetőleg nagy hadi létszámok alapján való szerve- zésével foglalkoznak: akkor monarchiánk nem gon dolhat haderejének leszállítására. Monarchiánk geographiailag és politikailag egyaránt rendkívül exponált helyzetben van; nem támaszkodhatik — úgy mint a legtöbb európai állam teheti — egyik oldalon sem, természetileg már biztosított hatásokra. Monarchiánknak azon biztosítékokat, melyeket más államok már határaikban bírnak, még kedvező politikai viszonylatok megteremtése által kell elérnie. Ámde keressük bár e viszony- latokat kölcsönös érdekre alapított szövetségekben egyfelől, üdvös tiszteletgerjesztésben más- felől, — e viszonylatok megteremtésének alapfeltétele mindig saját erőnkben van, melyet a mér- legbe vetni képesek vagyunk, az erőben, melyet szövetségeseink benünk keresnek és feltalálnak, s a mely apróbb versenytársaink vállalkozási kedvét korlátok között tartja. Ily körülmények köz hadi erőnknek leszállítása már Önmagában is igen koczkáztatott rendszabály volna, de aránytalanul növekedni fognak szemeinkben e lépés veszélyei, ha meg- fontoljuk, hogy a hadi létszám leszállítása nem volna lehetséges a nélkül, hogy hadseregünk- nek most már egy évtized folytán megállapodott szervezetét, kitöltött kereteit és egész tagozatát jelentékeny mértékben fel ne forgassuk; és hogy épen azon időben, midőn a többi államok, melyek hadi erejüket később szervezték újra, az átalakulási éveken átesve, ismét teljes készült- ségben fognak állani, mi saját hadszervezetünket megbolygassuk és évek sorára ismét átmeneti állapotba helyezzük. A véderő bizottság a kimutatást, mely a törvényjavaslat indokolásában a külállamok haderejére vonatkozólag a kormány által előterjesztetett, kielégítőnek nem találván, részletesebb adatok és kimutatások összeállítását kívánta. Ezen kimutatások, melyek 1, 2 és 3 alatt e jelentéshez csatolvák, teljesen igazolni fogják fentebbi következtetéseinket. Részletesebb felvilágosításokat kívánt a véderő bizottság saját hadseregünknek, vala- mint a magyar honvédségnek és osztrák Landwehrnek anyakönyvi állományairól; s ez adatok- ból meggyőződött a bizottság arról, hogy a hadseregnek anyakönyvi állománya nemcsak jelen- tékenyen meg nem haladja, a törvényesen megszabott 800,000 főnyi létszámot; sőt ellenkezőleg, ha a feloszlatott határőrvidéki ezredekből származó, de a hadseregből fokonkint kilépő körül- belül 20,000 főnyi legénységet leszámítjuk, ugy a törvényes hadi létszámhoz képest még némi hiány mutatkozik. Az eddigi évi ujonczjutalék, valamint az abból évenkint 4%-ra számí- tott fogyaték tehát, a tényleges eredmények tanúsága szerint, nincsenek túlságosan felvéve, és a 800,000 főnyi hadi létszám fentartása végett ezentúl is feltétlenül szükséges az eddigi évi ujonczjutalékot kiállítani. A honvédségekre vonatkozólag a ministeri indokolásban foglalt szám, mely a magyar és osztrák honvédség által képviselt haderőt összesen 299,318 főre teszi, annyiban nem teljes, hogy ez csakis a honvédségek által, mozgósítás esetén kiállítandó hadi állományt, de nem a valóságos387. szám. 361 anyakönyvi létszámot tünteti elö. A honvédségek e tényleges anyakönyvi létszámai a követ- kezőleg állanak. A magyar honvédség 152,547 főből álló hadiállomány mellett — anyakönyv létszámában 251,618 embert tüntet fel. Az osztrák honvédség és Tirol és Yorarlbergi honvéd- lövészek teljes anyakönyvi létszáma pedig — 144,684 főnyi hadi állomány mellett — 208,933 embert tesz. A honvédségnek összes állománya tehát, mely a külföldi seregek összes állományává való összehasonlításnál figyelembe veendő, mintegy 460,000 embert tesz. A fentebbiekben előadta a véderő bizottság mindazon adatokat és okokat, melyeknél fogva a hozzáutasitott törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását ajánlja a tisztelt képviselőháznak. Áttérve a részletekre, mindenekelőtt a törvényjavaslat czímében az „ujonczjutalék mennyiségének" szavak helyébe, az eddigi törvényeinkben is használt helyesebb „hadjutalék" szót vélné a bizottság teendőnek. A czím tehát igy hangzanék: „Törvényjavaslat, a hadsereg és haditengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott hadjutaléknak, az 1889-ik év végéig * való megállapítása tárgyában." * . Az 1. §-t illetőleg a bizottság szükségesnek látja az e szakasznak, lényegileg ugyan az eredeti szerkezettel megegyező, de az eddigi törvényekre való hivatkozás szempontjából helyesebb és szövegileg világosabb szerkezetet adni, s annak következő szövegezését ajánlani: 1. §• „A monarchia közös védelmére szükséges hadseregnek és hadi tengerészetnek a véderőről szóló 1868. évi XL. t. cz. 11. §-ában 800,000 főre szabott hadi létszáma, valamint az .ugyanazon törvényczikk 13. §-a alapján az 1873: XXXVII. t. czikkben Magyarországra nézve 342,988 főre határozott hadjutalék, a következő 10 évre, vagyis az 1889-ik év végéig továbbra is megállapíttatik, illetőleg fentartatik; az 1868: XL. t. cz. 13. §. intézkedései különbé érintetlenül maradván." A 2. §-t a bizottság változatlan elfogadásra ajánlja, a következő szövegben: 2. §. < „A hadsereg és hadi tengerészet ezen létszámának a körülmények szerint továbbra is változatlanul hagyására vagy megváltoztatására czélzó javaslatok, alkotmányos uton leendő újabb megegyezés végett, a kilenczedik évnek, vagyis az 1888-ik évnek lefolyása előtt, a monarchia két államának törvényhozó testületei elé terjesztendők." A 3. §-ban a bizottság a második sor „intézkedést" szava helyett „intézkedéseket" vél teendőnek; e szakasz szövege tehát következőleg volna elfogadandó: 3. §. „Ezen törvénynek végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg, a ki az ennek folytán szükséges intézkedéseket a közös hadügyministerrel egyetértőleg teszi meg." Budapest, 1879. évi november hó 14-én. Tisza László s.k, Márkus István s. fc., a bizottság elnöké. & bizottság elbadója. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 46362 S87. szám. 1-sö melléklet a 387. számú irományhoz. Részletes Az osztrák-magyar monarchia, a német birodalom, Franczia- és Olaszország béke-, tettleges- törvényesen megállapitott évi újoncz-jutalék vétetik alapul és korosztályonként a törvényesen összes állományából az évi 4 százalékot betegekre, elhaltakra, Osztrák-magyar monarchia. Német birodalom. Évi ujoncz-jutalék ....... 95,474 fő Évi újoncz-jutalék . ...... 145,000 fő Szolgálati kötelezettség 12 év és pedig: Szolgálati kötelezettség 12 év és pedig: 1 rb 1 3 év tettleg, 3 év tettleg, 1 1 *3 1 m 7 év tartalékban, -4-2 tS3 íG 4 év tartalék, 1 o 1 S-l 1 O W 2 év a honvédségnél. O f-i o M 5 év a honvédségnél. 1 95,474 I. 145,000 íí. 91,655 II. 139,000 III. 87,989 (I—III) béke - sorhad-szolgálat köte- lesek 275,118 fő. III. 133,000 (I— III) béke-sorhad-szolgálat köte- lesek 417,832 fő. ÍV. 84,470 IV. 128,288 V. 81,091 V. 122,840 VI. 77,848 VI. 117,928 vn. 74,734 VII. 113,212 (IV—VII) pótcsapatok 482,268 fő. VIII. ÍX. 71,745- 68,875 VIII. IX. 108,684 az álló hadsereg anyakönyvi állo- mánya 900,100 fő. 104,340 X. 66,120 (IV—X) a szabadságoltak és tartalé- kosok állománya 524,888 fŐ. X. 100,178 I XI. 63,476 (I—-X) anyakönyvi állomány 800,001 fő. XI. 96,174 XII. 60,940 (XI-XII) honvédség 124,415 fő. XII. 92,330 (VIII—XII) honvédség 501,706 fő. (I—XII) teljes anyakönyvi állomány 1.401,806 fő. Az osztrák-magyar monarchia, a német birodalom, Franczia- és Olaszország béke-, tettleges- törvényesen megállapitott évi újoncz-jutalék vétetik alapul és korosztályonként a törvényesen összes állományából az évi 4 százalékot betegekre, elhaltakra, Megjegyzés a német birodalomhoz. A.z itt kimutatott anyakönyvi állományon kivül, még 150 zászlóalj esetleges mozgósit- íiatása a törvényhozás által liatározatilag kimondatott.387. szám. 363 áttekintés. és tartalékos korosztályairól, úgyszintén azok rendszeresített hadi állományairól, — ha a rendszeresített szolgálati idővel összhangzásba hozatik; leszámitván azonban a legénység nem különben a katonai szolgálatra nem alkalmasokra. Korosztály Francziaország. Évi újoncz-jutalék ....... 150,000 fő Szolgálati kötelezettség 20 év és pedig: 5 év az álló hadseregben, 4 év a hadsereg tartalékában, 5 év á területi hadseregben (Territorial-Armee) 6 év a területi hadsereg tartalékában. Olaszország. Évi újoncz-jutalék ......... 160,000 fő (Ebből levonva 65,000 fő, mint 1. osztályzatbeliek) (Categorie.) Szolgálati idő 19 év és pedig: 1. oszt. 8 év álló hadsereg — II. oszt. 5 év — 3. oszt. 19 év 4 év mozgó néphad a területi (Mobil-Miliz) — » » 4 év néphadban 7 év területi néphad (Territorial- (Territoiral-Miliz)—» » 10 év Miliz) I. II. III. IV. 150,000 144,000 138,240 132,712 (I—IV) béke-sorhad-szolgálat köte- lesek 464,952 fő. 160,000 fő besoroztatik évenkint és pedig az I. osztályzatba 65,000 II. > 50,000 III. » 45,000 összesen 160,000 ^1. osztályzat és j szojg£j a sereg kiegészítésére. III. > népfelkelésnek tekinthető. A hadkötelezettség 19 évig tart, a törvényesen rendszeresített állomány áll tehát: az I. osztályzatnál 876,980 főből a II. » 661,260 » a III. > 620,784 » összes anyakönyvi állomány . . 215,9024 főből. Ezekből az álló hadsereg számára csakis az I. és II. osztályzat t. i. 1.538,240 fő jön tekintetbe, — kevesebb az I. osztályzat XIII—XIX. korosztályához tartozókkal 247,592 fővel és kevesebb a II. osztályzat X—XIX. korosztályához tartozókkal 234,564 fővel, kik a III. osztályzat anyakönyvi állományával egyetemleg, a területi milicziát (nálunk népfelkelés) képezik és itt számításba nem jöhetnek. E szerint az anyakönyvi állomány áll; I. osztályzatnál mely tulajdonkép a hadi állomány képzésére szolgál 629,388 fő II. osztályzatnál, mely a pótlásra van hivatva ......... 376,696 > V. VI. VIL VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. 127,404 122,808 117,416 112,720 108,212 103,884 (I—IX) az álló hadsereg anyakönyvi állománya 1.153,012 fő. 99,732 95,744 91,916 88,240 (X—XIV) a területi hadsereg anya- könyvi állománya 479,516 fő. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. 84,712 81,324 78,072 74,952 71,956 69,080 (XV—XX) a területi hadsereg tarta- léka 460,096 fő. I. és II. osztályzat összege . . .1.006,084 fő. A III. osztályzat, u. in. az I. osztályzat XIII—XIX korosztálya 247,592 íő a II. » X—XIX > 284.564 » a III. > I—XIX > 620,784 » (I—XX) Összesen: 2.092,724 fo, a mennyi erőt, az anyakönyvi létszám teljes kivitelével képviselhetne. III. osztályzat összesen 1.152,940 fő. A III. osztályzat anyakönyvi ál'ománya a hadi állománnyal semmi tekintetben sincs összefüggésben, minthogy a népfölkeléssel azonos, annál fogva számításon kívül esik, s csak is az aláhúzott állo- mányok használhatók összehasonlításul. nem különben a katonai szolgálatra nem alkalmasokra. 46*364 387. szám. 2-ik melléklet a 387. számú irományhoz. Összehasonlító kimutatása a szabályozott béke és hadi állománynak (tiszteket és katonai hivatalnokokat beszámítva) az Osztrák-magyar, Német-, Franczia- és Olaszország álló hadseregeiről; és pedig a haditengerészet nélkül: Álló hadsereg 1868-ik évben 1879-ik évben Megjegyzés Béke- állomány ember Hadi- állomány ember Béke- állomány ember Hadi állomány ember Az osztrák-magyar monarchiában *) 308,560 00 s.3 0 o :*0 ! O " 1 o 268,231 JttA *?«• \ 800,000 *) Itt csak az ideglenesen létszámba vett 31,320 ember határszéli csapatok nincse- nek beszámítva. #) A feltűnőbb számok a szervezetileg rendszeresitett hadi állományt képezik. 779,346 787,741 Németországban 417,659 697,221 1 422,548 1.076,244 *) Képezi az álló hadsereg hadi állományát a kiegészí- tési csapatok beszámításával, honvédség nélkül. Francziaországban 357,624 l 1 750,000 / 467,436 997,830 *) Lásd a mellékelt rész- letes kimutatást a béke állo- mányból 60,000 ember Algírra ik. Olaszországban 222,597 377,894 228,577 397,667 i *) A 62,531 emberrel kitüntetett megszállási csapa- tok beszámításával. .......1387. szám. 365 3-ik melléklet a 387. számú irományhoz. Összehasonlító kimutatása Ausztria-Magyarország*, Német-, Franezia- és Olaszország szárazföldi hadseregeinek törvényes és tényleges anyakönyvi és rendszeresített liadi állományáról. (A tenge- részeire való tekintet nélkül, mely azonban szintén az anyakönyvi állományból állítandó ki.) és pedig Anyakönyvi állomány Hadi- állomány Mutatkozik *) többlet hiány Magyar-osztrák birodalom . . . . . 800,001 787,741 12,360 — Németország *).... : . . . 1.401,806 1.383,467 18,339 — 997,830 155,182 —, 1.006,084 397,667 608,417 — *) Németországban a honvédség az álló hadseregtől elkülönítve nincsen, csak névleg. 1) A mutatkozó többletből még a hadi tengerészet állítandó ki, melynek állománya a Magyar-osztrák birodalomban 12,400 főre rög. *) Németországban a honvédség az álló hadseregtől elkülönítve nincsen, csak névleg. 1) A mutatkozó többletből még a hadi tengerészet állítandó ki, melynek állománya a Magyar-osztrák birodalomban 12,400 főre rög. 4-ik melléklet a 387. számú irományhoz. A véderő-bizottságnak „a hadsereg és haditengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott hadijutaléknak, az 1889-ik év végéig való megállapítása iránt" beadott jelentésében a következő értelem- zavaró irási és sajtóhibák javitandók ki: A czimben „1880-ik évu helyett „1889-ik év" teendő. A 3-ik lap harmadik bekezdésének 15-ik sorában a „majdnem" szó helyett „maj- dan" teendő. Ugyanazon bekezdés utolsó előtti 3-ik sorábau „a hadi létszámára vonatkozó intéz- kedésénél" kifejezés helyett „a béke létszámára vonatkozó intézkedéseknél" teendő. A 4-ik lap első bekezdésének utolsó sorában „hatásokra" szó helyett „határokra" teendő. Ugyauezen lap harmadik bekezdésének 1-ső sorában „köz" szó helyett „közt" teendő.366 388. szám. 388. szám. Az állandó pénzügyi bizottság* jelentése, „a kőolaj-vám felemeléséről és az ásvány olaj-adóról" szóló törvény- javaslat tárgyában. A pénzügyi bizottság a jelen törvényjavaslat megbirálásánál mindenekelőtt a követ- kező három kérdést tűzte ki magának: 1. Vájjon a kőolaj-vámnak czélba vett ily tetemes felemelése, fenforgó pénzügyi viszo- nyaink által parancsolt, és azok folytán menthető-e vagy sem ? 2. Vájjon azon védvám, melyet a kőolajvám és ásváayolajadó közti különbözet a belföldi termelésnek biztosít, és mely, az arany agiót 18 °/°-al számítva, 4 frt 80 krt minden nettó mázsa után teszen, czélszerű és viszonyainknak megfelelő-e? és 8. vájjon azon pénzügyi előny, mely a belföldi ásványolajnak kisebb megadóztatása folytán és azon körülménynél fogva, hogy jelenleg ilyen ásványolaj Lajthán tál sokkal nagyobb mennyiségben termeltetik, mint hazánkban — Ausztriát éri, a kőolaj-vámból esetleg reánk háramló haszonban találja-e egyensúlyozását vagy sem? A mi az első kérdést illeti, igen mélyen érzi a bizottság a czélba vett adófelemelés terhes voltát, úgyszinte azon körülmény fontosságát, hogy ezen adó — éppen a mindennapi életnek majdnem legnélkülözhetlenebb fogyasztási czikkét sújtja, és hogy a szegényebb sorsú adózókat látszólagosan nagyobb mértékben terheli, mint az ország vagyonosabb osztályait. De nem tagadhatja a bizottság másrészt azt, — hogy pénzügyi helyzetünk kérlelhetlenül követeli, hogy új jövedelmi forrásokról gondoskodjunk — hogy direkt adók felemelése részben lehetetlen, részben csak is áz adó- és vagyonalapok nágymérvű és érzékeny elértéktelenítése mellett mutat- koznék lehetségesnek, hogy e szerint, daczára minden theoreticus ellenvetéseknek, csak a köz- vetett adókat lehet ma komolyan figyelembe venni. Ugyanezt tették az utolsó években Amerika, Olaszország, Francziaország és a legközelebb múltban Németország, mind sokkal gaz- dagabb államok, mint hazánk. A kőolaj egész természeténé. fogva, jövedelmező fogyasztási adó tárgyának tekinthető minden körülmények között első sorban, és Olaszországban, Francziaországban már évek óta annak megadóztatása igen bő jövedelmi forrást nyújt a pénzügyi kormányzatoknak. Lényegesen könnyebbíti a teher elviselését azon körülméuy, hogy ezen czikk ára utolsó években tetemesen588. szám. 367 csökkent, és az állított teheraránytalanság vagyonos és nemvagyonosok között mégis mérsékel- tetik azon figyelembe veendő körülmény által, hogy a vagyonosabbak intensivebb világosságra szoktatvák és ennélfogva minden ío után sokkal többet fogyasztanak, mint a szegényebb sorsuak > kik csekélyebb világossággal el szoktak élni. Mindezen érvek már másfél évvel ezelőtt vezették a képviselőházat, midőn már akkor s a jelenleg javasolt vámtételt, nyolcz forintot, aranyban minden bruttó mázsa után elfogadta és azt csak vonakodva későbben, az Ausztriával megkötendő pénzügyi egyezség véglegesítése czél- jából három forintra, vagyis azon tételre, melyhez a birodalmi tanács ragaszkodott, leszállította. Pénzügyi helyzetünk ma még inkább követeli, mint akkor, e jövedelemnek érvényesí- tését, és azon körülmény, hogy most már a birodalmi tanácsban is kilátás van a magasabb tétel elfogadására, legélesebben bizonyítja annak nélkülözhetlenségét. A mi a második kérdést illeti, a bizottság maga részéről is okvetlen szükségesnek tartja a védvám alkalmazását — hazai még igen zsenge ásványolaj-termelésünk érdekében, és ezen védvámnak az új adótételek folytán előálló csekély emelését sem ellenzi. Ásványolajunknak minősége az amerikai kőolajét el nem éri, s ennélfogva még az esetben is követelne bizonyos könnyebbitést — ha az illető ipar nálunk már erősebben is kifejlődött volna. Annál inkább köve- teli azt ma, midőn a vállalkozási szellemnek és a tőkéknek félénksége csak akkor küzdhetők le, ha iparunknak a külfölddel való versenye, törvényhozási intézkedések által megkönnyebbittethetik. Nem tagadható ugyan, hogy ezen védvámnak előnyét első sorban és kiválóan Graliczia fogja élvezni, minthogy ásványolajforrásaink Magyarországban kellőleg még nem míveltetnek, de nem szabad kételkednünk abban, hogy ezen egészséges ipar nálunk is nem sokára az elnyert kedve- zőbb feltételek mellett, nagyobb lendületet fog venni. Ez idézett körülményből, hogy az ásványolajtermelés Gralicziában nagy mértékben, Magyarországban azonban csak sokkal csekélyebben űzetik, a birodalmi tanácsban képviselt országok, pénzügyi előnyt fognak húzni kétségkívül — minthogy a Lajthán túl termelt, s annálfogva az Ausztriának adózó ásványolajnak egy része Felső-Magyarországba hozatik és ott fogyasztatik. A bizottság azonban azt találta, hogy ezen előny egyensúlyoztatik azzal, hogy — a bár hézagos, de mégis némi tájékozást nyújtó statistikai adatok szerint — Magyarország, a külföldről bevitt kőolajnak kisebb hányadát fogyasztja, csak mint a milyen a vámjövedék felosztási aránya szerint azt illetné, s e szerint a kőolaj vámnál azt fogja nyerni, a mit az ásványolaj-adónál veszthet. Az előadottakhoz hozzá teendő még az, hogy a törvényjavaslat pénzügyi eredménye 1.800,000 forintra fog rúgni évente, a mai bevitelt alapul véve, és hogy az utolsó évtized tapasztalatai szerint, a fogyasztásnak további fejlődése s annálfogva a jövedelem további foko- zása is feltehető. — A pénzügyi bizottság, mindezeknél fogva a törvényjavaslatnak elfogadását általánosságban pártolja és a részleteknél csak a következő, nagyrészt irályi módosításokat hoz javaslatba. A 4-ik szakasz első kikezdése'nek utolsó két szava elé a következő beszúrás eszkö- zöltessék: „ugyanazon naptól számítandó 30 nap alatt"; a 7. §-ban az 5-ik kikezdés első sorában „előljáró" holyébe „eljáró" teendő; a 18. §-ban, az első sorban „közül" szó helyébe „körül"; a 29. §-ban, az első soi'ban „nagyságától" szó helyébe „mennyiségétől"; — és végre a 34. §. második kikezdése 2-ik sorába „tettesének" szónak helyébe „eszközlésének" használandó. Kelt Budapesten, 1879. november 17. Ordódy Pál s. h, zállandó pénzügyi bizottság elnöke. Wahrmann Mór s. k., az állandó pénzügyi bizottság előadója.368 389. szám. 389. szám. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a védelmi adó" tárgyában benyújtott törvényjavaslatról. Ezen törvényjavaslat folyománya a véderőről szóló 1868: XL. t. cz. 56. §-ának, mely elvül kimondotta, hogy az oly védkötelezettek, a kik valami hiányosság miatt, a sorhad (hadi tengerészet), vagy honvédségbeli szolgálatra be nem soroztathattak, valamint azok is, a kik családi tekintetekből, ideiglen fölmentettek és a kikre, mint póttartalékosokra, a tettleges szol- gálattelj esités sora nem került: vagyonosságukhoz, vagy keresetképességtikhöz képest* a rokkant katonák eltartására, katonasági díjt tartoznak fizetni. — Ezen törvényjavaslat tehát tulajdonképeu azon törvényt kivánja életbe léptetni, melyet az 1868: XL. t. cz. 56. §-a kilátásba helyezett, s mely ama díj mennyiségét és beszedése módját határozza meg. E törvényjavaslat azonban az idézett 56. §-tól eltér két irányban. Abban t. i., hogy a póttartalékosokat nem kivánja védelmi adó alá vonatni, — ellenben azokat, — kikről a ved- törvény 56. §-a hallgat, kik katonai szolgálati idejök eltöltése előtt, oly testi fogyatkozás miatt bocsáttatnak el, mely nem a katonai szolgálat teljesítéséből származott, és mely az illetőt nem tette keresetképtelenné, aláveti ezen czélzott védelmi adónak. Eltér e javaslat pénzügyi czéljának tekintetéből is a védtörvény 56. §-áuak rendel- kezésétől, a mennyiben ezen §. szerint a katonasági díjak egész összege a rokkant katonák eltartására lett volna fordítandó, a törvényjavaslat ellenben, az e czímen nyerendő összegek egy részét egy oly különálló alap képzésére kivánja fordittatni, mely nem kirekesztŐleg a rokkant katonák ellátásának javítására, de azonfelül a hadsereg, haditengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá a megsebesülés vagy hadifáradalmak következtében elhalt havidíjasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak ellátására is fog felhasz- náltatni. A bejövendő összegek egy másik részét továbbá, a mozgósítás esetében behívott állan- dóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak fölsegé- lésére rendeli, végre az ezek után fenmaradó összeget az állam egyéb szükségleteinek fedezetére kivánja fordítani. Azon összeg, mely ezen adó czímén eléretni szándékoltatik, az eddig szerzett adatok alapján évenként 3.360,000 forintra becsültetik. Ebből évenkint 857,470 forint az emiitett külön alap dotatiójára adatnék, mintegy két és fél millió forint pedig a fentebb elősorolt többi czélokra használtatnék fel.389. szám. 369 A czélba vett aclót azon védkötelesek fognák fizetni, kik a hadiszolgálat alól, külön- böző' törvényes czímeken menekülnek, de vagy keresetképesek, vagy vagyonnal birnak, — és pedig kereseteik — illetőleg vagyonosságaik arányában különböző categoriák szerint, oly módon, hogy az adó legkisebb összege 3 forintot, legmagfisb összege, 4, 5, 6, 10, 20, 40, 80 forintos lépesőzeteken áthaladva, 100 forintot tenne. A czélba vett adónak alapelve, ugyanazon igazságos elv, mi a védtörvényé, hogy t. i. a haza védelme minden férfinak személyes kötelessége. Mig azért a hadiszolgálat terheinek elviselésére elég testi erővel birók — a nemzet virágai — azon idő alatt, mit a szolgálatban töltenek, épségüket, vérüket, éltüket koczkáztat- ják és gyakran el is vesztik a haza védelmében, addig a szolgálattól menekültek polgári békés foglalkozásaikat nyugodtan űzhetik, épségüket ápolhatják, vagyoni jobblétüket előmozdíthatják. Igazságos tehát, hogy ezek némi pénzfizetés utján járuljanak azon személyes kötelesség teljesí- téséhez, mire személyükben alkalmatlanok. Az ilyenekre kirovatni czélzott adó, kivált az alsó osztályokban, első tekintetre nagy- nak látszik. '' De ha szembe állítjuk, a személyes szolgálatnak ezen — úgyszólván — váltságát azon teher nagyságával, mit a tettleges szolgálatban állók elviselnek, lehetetlen ezen adót mér- sékeltnek nem találni. Ha tekintetbe nem vétetnek is azon testi, lelki sanyargattatások és veszé- lyek, melyekkel a hadi szolgálat együtt jár, s csupán az vétetik figyelembe, hogy a tényleges szolgálatban állók, vagyonaikat elhagyni, s e miatt azokban rendszerint tetemes kárt szenvedni kénytelenek, s azon igen szerény katonai ellátásra vannak szorítva, melyből valami megtakarítást és tőkegyűjtést eszközölni lehetetlen, és ezzel szemben meggondolás alá vonatik, hogy az e czímen rájuk vetendő adót, még a napszámosok is 2, 3, 4 nyári munkanap alatt megkereshetik: akkor ezen adó mérséklettsége ellen alapos szót emelni nem lehet. A póttartalékosoknak ezen adótól megkiméltetése abban leli jogosultságát, hogy jóllehet ezek tettleges szolgálatban rendszerint nem állanak, de 12 év folyamában, örökké készen kell állaniok a behivattatásra, és ha kitört háború esetén berendeltetnek, a hadi szolgálat minden veszélyeibe legtöbbször, immár család és berendezett gazdasági viszonyok hátrahagyásával, tehát az áldozattételek nagyobb mértékével kénytelenek menni. Ezen okból a pénzügyi bizottság a czélba vett adót ugy elvében helyesnek és igaz- ságosnak, mint rendeltetésére nézve czélirányosnak találta, s a képviselőháznak elfogadásra ajánlja. Hogy a bejövendő egész összeg a védtörvény 56. §-ában kijelölt czélon túl más ii'ányban is használtatni szándékoltatik: annak alapja az 1875: LI. törvényczikkben van letéve, mely a rokkant katonák ellátását ahoz képest, a mi még 1868-ik évben volt, lényegesen javította, és igy e téren most már elég csak rendkívüli esetekben engedélyezni kegyelmi uton személyi pótlékokat. A pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlja az adó kivetésének alapjait és fokozatait, s a behajtás módozatát is. Általában a törvényjavaslatot egészben véve elfogadandónak véleményezi. Csupán egyes részeiben kivánt tenni inkább irály-változtatásokat és némi pótlásokat, melyek hogy beillesztve olvashatók legyenek: a törvényjavaslatot a bizottság újra szövegezte, s igy nyújtja be tárgyalás alapjául. Mindenekelőtt a törvényjavaslat czímét véli a bizottság oda változtatandónak, hogy az a törvényjavaslat alapeszméjét kifejezze. Mivel t. i. a czélba vett adót azok fognák fizetni, kik a személyes hadiszolgálatok terhe alól egy vágy más törvényes czímen mentesülnek, ezen adó hadmentességi díjnak lenne nevezendő; és lenne a czím; „Törvényjavaslat, a hadmentességi díjról." E nevezet az új szövegen keresztül van vezetve. KÉPVII. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 47270 389. szám. Az 1. §. b) pontjának első sorában az „után" szó után „mint hadi szolgálatra nem alkalmasok" szavakat, ugyan az 1. §. h) pontja 3-ik sorában az „értelmében" szó után „a tény- leges hadi szolgálatból" szavakat közbe szúrta a bizottság azon okból, hogy mindenki első olvasásra beláthassa, kik azok, a kik e díjakat fogják fizetni. Az 5. §. első sóra helyébe teendő: „A hadmentességi díj czímén befolyó összegekből: Első sorban egy külön alap képeztetik, mely" Ugyanezen §. 4-ikkikezdésének első sorában a „jövedelemnekí£ szót „összegeknek" szóval cserélendőnek vélte a bizottság. A 6. §. helyébe következő új szöveg lép: "6' §- Az 5. §. szerint képzendő alaphoz, a magyar korona országai, ez idő szerinti újoncz jutalékaik arányában évenkint 857,470 o. é. forinttal járulnak. Ezen alap, kamataival együtt, mint külön álló alap fog a magyar kir. pénzügy- minister által kezeltetni." Az 1879-ik évről kivetendő díjak esedékességének napjául a 18. §-ban 1880-ik év ápril hó 1-ső napja tűzetett ki. Ezen határnapot a bizottság rövidnek találván, azt 1880-ik év julius 1-jére véli átteendőnek, részint azon ókból, hogy az illető pénzügyi közegek elég idővel rendelkezhessenek a díjak igazságos és pontos kivetésére, részint azért, hogy a díjfizetők nyári kereseteikből szállíthassák le ez évnek terhét. A törvényjavaslat 11. §-a szerint a cselédek és munkások hadmentességi díjaiért a munkaadók is felelősséggel tartoznak. Hogy ezeknek módjukban álljon cselédeik és munkásaik felfogadása alkalmával biztosan megtudni azt, hogy az illetők alá vannak-e vetve az e törvény által kiszabandó díjaknak, és igy esetleges kártól magukat mentesíthessék, továbbá, hogy a munkások gyakori helyváltoztatásai miatt, a hadmentességi díjak beszedésének nehézségei túl ne szaporodjanak, a 18-ik §. végéhez következő pótlást hoz a bizottság javaslatba: „Oly védköteles, ki a hadmentességi díj esedékességének határideje előtt azon községből, hol hadmentességi díjjal megrovatott, elköltözni, vagy eltávozni kiván, köteles a rá kivetett hadmentességi díjat egyszerre lefizetni és elköltözhetésére vagy távozhatására, a község elöljáró- ságától (város polgármesterétől) engedélyt kérni. Ezen engedély csupán akkor adható meg, midőn a védköteles hadmentességi díjának lefizetését igazolta." Ennek folyományaképen a 20-ik §. második sorában a „szolgáltatja" szó után követ- kező pótlás inditványoztatik: „vagy a rá kivetett hadmentességi díjnak lefizetése és távozási engedély nélkül, illető községéből (városból) elköltözik, vagy eltávozik." • Ha a törvény megszegőire büntetés nem rovatnék, akkor a 18-ik §. végéhez tett pótlás sikertelen maradna. Végre a 20-ik §. azon intézkedését, mely szerint az elhalt díjkötelesek szülői, gyámjai, nejei is általok teendő bejelentés elmulasztásáért 5—50 frtnyi pénzbirsággal fenyíttessenek, oda mérséklendonek vélte a bizottság, hogy ezek csupán 1—5 frt birsággal lennének büntetendők. A bizottság az új szövegezést ezen módosításokkal eszközölte. Budapest, 1879. évi november hó 18-án. Ordódy Pál s. L, az állandó pénzügyi bizottság elnöke. Molnár György s. k, az állandó pénzügyi bizottság elöadója3389. szám. 4 371 Melléklet a 389. számú irományhoz. Törvényjavaslat, a hadmentességi díjról. (A pénzügyi bizottság szövegezése szerint.) I. FEJEZET. 1. §• A hadmentességi díjat kötelesek fizetni: 1. a) azok, kik a hadi szolgálatra mindenkorra alkalmatlanoknak találtattak és mint ilyenek, az állítási lajstromokból törültetnek; b) azok, kik az utolsó korosztályban, vagy ebből való kilépésük után mint hadi szol- gálatra nem alkalmasak, az állítási lajstromokba visszahelyeztetnek; 2. azok, kik az utolsó korosztályban vagy ebből való kilépésük után, a véderőről szóló 1868: XL. törvényczikk 17. §-á értelmében felmentetnek, vagy az idézett törvény 40. §-ánali c) pontja értelmében, a tényleges hadi szolgálatból elbocsáttatnak; 3. azok, kik katonai szolgálati idejük eltöltése előtt oly testi fogyatkozás miatt bocsáttatnak el, mely az illetőt nem tette keresetképtelenné s kinél a testi fogyatkozás nem a katonai szolgálat teljesítésének következménye; 4. azon védkötelesek, kik a törvényszerű szolgálati idő eltelte előtt, az osztrák-magyar monarchiából kiköltöznek. (1868: XL. törvényczikk 55. §-a.) Azokra nézve, kik ezen törvény hatályba lépte előtt az 1., 2. és 3. pontok alat emiitett helyzetbe jutnak, a hadmentességi díjfizetés kötelezettsége azon évtől fogva kezdődik, a melyben ezen törvény érvénybe lép. 2. § A hadmentességi díjfizetésének kötelezettsége kiterjed: a) az l."§. 1. és 3. pontjai alatt emiitett egyénekre nézve a törvényszerű szolgálati idő (védtörvény 4. §-a) mindegyik évére, melyet az illető még eltölteni köteles lett volna, azon esetben, ha besoroztatott, illetőleg el nem bocsáttatott volna; b) az 1. §. 2. pontja alatt emiitett egyénekre nézve, a tizenkét évi szolgálati idő mind- azon éveire, melyek alatt az illetőnek felmentési vagy elbocsátási czíme fennáll; c) az 1. §. 4. pontja alatt emiitett védköteleseknél a tizenkét évi szolgálati idő mind- azon éveire, melyeket az illetőnek a védtörvény alapján még el kellett volna tölteni, akár alkal- masnak, akár alkalmatlannak találtatott a hadi szolgálatra. 47*372 389. szám. 3. §. Hadmentességi díjat nem kötelesek fizetni: 1. a keresetképtelenek, a mennyiben egyszersmind vagyontalanok is; 2. a közsegélyben részesített szegények; 3. a véderőről szóló 1868 : XL. törvényczikk 18-ik §-ában emiitett védkötelesek és a népfelkeléshez tartozók, azon évben, melyre szolgálattételre behivattak. 4 §' A hadmentességi díjfizetésének kötelezettsége megszűnik; а) a hadmentességi díjköteles egyénnek halálával; б) ha a díjköteles a közellátásban részesített szegények sorába jut; c) az osztrák-magyar monarchia egyik államterületéből a másikba való kiköltözés által., azon államterületre nézve, melyből az illető kiköltözött. 5. §. A hadmentességi díj czírnén befolyó összegekből: Elsősorban egy külön alap képeztetik, mely 1. a rokkantak ellátásának javítására (8. §.); 2. a hadsereg, hadi tengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt havi díjasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak ellátására fordítandó. (9. §. a) Másod sorban az említett Összegeknek egy része a mozgósítás esetében behívott állan- dóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak felsegélésére fog fordíttatni. (9. §. b) A véderőről szóló 1868-iki XL, törvényczikk 18-ik §-a értelmében tábori szolgálatra behívott védkötelesek, továbbá a felhívott népfelkeléshez tartozók egyenlőknek tekintendők a sorhadhoz, (haditengerészet) és honvédséghez tettleges szolgálatra behivottakkal. 6. §• Az 5. §. szerint képzendő alaphoz, a magyar korona országai, ez időszerinti ujonczjuta- lékaik arányában, évenkint 857,470 o. é. forinttal járulnak. Ezen alap, kamataival együtt, mint külön álló alap fog a magyar kir. pénzügyminister által kezeltetni. - 7. §. A 6. §. értelmében alakított alap feletti rendelkezés joga a honvédelmi ministert illeti, egyetértőleg a közös hadügyi ministerrel. Háború esetén ezen alap az e törvényben kitűzött czélokra egészben is kimeríthető. S. §• A rokkantak ellátásának javítása eszközöltetik: 1. A hadsereg, haditengerészet és honvédség azon egyéneinél, kik az 1875 : LI. törvény- czikk alapján jutottak és ezentúl jutni fognak katonai ellátásba, esetről esetre kegyelmi uton adományozandó személyes pótlék által, ha szenvedett sebesülések vagy hadi fáradalmak következ- ményei rendkívüli figyelembe vételt igényelnek, és ha az érdekeltnek ellátási illetéke, ezerkétszáz forint összeget meg nem halad, a sebesülési pótdíjt ide nem értve. 2. A hadsereg, haditengerészet és honvédség azon egyéneinél, kik katonai ellátásba az 1875 : LI. törvényczikk életbelépte előtt jutottak, eddigi ellátási illetékeikhez százalékos pótléknak engedélyezése által, és pedig:389. szám. 373 а) a korábbi nyugzsoldos (nyugzsold-igényüket fentartó) rokkantak állományához tartozó altiszteknél, közkatonáknál és ezekkel egyenlő rendfokozatú katonai személyeknél, a nekik járó nyugzsoldbeli illeték 50 százalékával; б) azon havi díjasoknál, kiknek az előbb fenállott szabályok értelmében megszabott eddigi katonai nyugdíjuk ezer forintra nem terjed, az - 500 frtig terjedő nyugdíj 20 500— 800 „ ■ v „ „ 15 800-1000 „ „ „ 10 százalékával. A 2. 6) pontra nézve azonban elvül szolgál, hogy habár a százalék szerinti számitás magasabb összeget eredményezne is, a megjavított nyugdíj egyfelől az ezer forintnyi összeget, másfelől pedig azon összeget semmi esetben nem haladhatja túl, mely az ugyanazon díjosztály- zatbeli egyenlő rendfokozatuakat, az ily díjosztályzatba nem tartozó havi díjasoknál pedig az egyenlő illetéküeket, az 1875 :LI. törvényczikk értelmében és a jelenleg érvényben levő havi díjtételek alapján illetné. Ha a díj osztályzatokba tartozó liavi díjasok évi nyugdíja háromszáz forintnál kevesebb az háromszáz forintra még akkor is felemelendő, ha a százalék szerinti számitás eredménye annál kisebb összeg volna. 9.§. Külön törvény által fog szabályoztatni: a) azon eljárás, mely a hadsereg, haditengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt havi díjasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak ellátásánál lesz követendő; továbbá b) azon módozat, mely alatt a mozgósítás esetén behívott állandóan szabadságoltak, tar- talékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak segélyezése lesz eszközlendő. II. FEJEZET. 10. §. A hadmentességi díj évenkénti tételei a következők: 1. Három forintot fizetnék: a) a mezőgazdasági és a gyárakban, kereskedelmi- és ipazüzletekben és vállalatokban cseléd minőségben alkalmazott egyének; ' 6) a napszámosok. 2. Négy forintot fizétnek: a) a házi cselédek; b) gyárakban, kereskedelmi- és iparüzletekben és vállalatokban alkalmazott segédek és segédmunkások, ha 40 frtnál több havi díjt nem húznak, vagy ha darabszámra dolgoznak; c) a napidíjasok évi vagy havi állandó fizetést nem húzó Írnokok és általában az Írás- beli, számviteli vagy felügyelői teendőket valamely üzletben, vállalatban, vagy intézetben állandó alkalmazás nélkül végző egyének; d) állandó üzlethely nélkül működő házalók.374 389. szám. t 3. Hat forintot űzetnek: a) segéd nélkül dolgozó önálló kézmu-iparosok; b) kis és nagy községekben segédekkel dolgozó kézmu-iparosok; 4. azon védkötelesek, kik az 1875: XXIX. törvényczikk 2. §-a, illetőleg az 1875: XLYII. törvényczikk 13. §-a értelmében a kereseti adó II. és III. osztályába mint családfők vagy mint családtagok tartoznak, vagy az 1875: XXVII. törvényczikk értelmében a bányaadó alá esnek, hadmentességi díj czímén fizetnek a reájuk, illetőleg a családfőre a megelőző évben bárhol kivetett összes állami egyenes adók és földtehermentesitési járulék alapján. 5 frtot, ha az adóalap 50 írtnál nem nagyobb; 10 „ n „ „ 50 „ nagyobb, de 100 frtot meg nem halad; 20 „ "n „ „ 100 „ „ „ 500 „ „ „ „ 40 „ „ „ „ 500 „ „ „ 1000 „ „ „ „ 80 }j r> ■ ?j jj 1000 „ „ I? 3000 „ „ „ „ 100 „ „ „ „ 3000 frtot meghalad. 5. Azon védkötelesek, kik az 1875 : XXIX. törvényczikk 2. §-a és az 1875 : XLVII. törvényczikk 13. §-a értelmében, a keresetadó IV. osztálya alá, mint családfők vagy mint család- tagok tartoznak: hadmentességi díj czímén fizetnek a reájuk, illetőleg a családfőre a megelőző évben kivetett összes egyenes államadó és földtehermentesitési járulék alapján: 5 frtot, ha az adóalap 50 írtnál nem nagyobb; 10 „ „ „ „ 50 „ nagyobb, de 100 frtot meg nem halad, 20 „ „ „ „ 100 „ , „ 200 „ „ „ ^0 JJ JJ jj JJ ^00 JJ JJ JJ JJ >J » JJ 80 j, n „ ,j 400 „ „ „ 800 „ „ „ „ 100 „ „ „ „ 800 frtot meghalad. A most meghatározott módon hadmentességi díjfizetés alá vonatnak azon védkötelesek is, kik az 1875: XXIX. törvényczikk 5. §-ának 3. d) pontja értelmében, a kereseti adó IV. osztálya alól fel vannak mentve, adóalapul vétetnek azon adóösszeg, melyet fizetni tartoznának, ha adómentességben nem részesittettek volna. 11. §. A 10. §. értelmében évenkint kivetett hadmentességi díjat rendszerint a védköteles tartozik fizetni. Kivétetnek a 10. §. 1 .a) 2. a) és h) pontjai alatt felsorolt védkötelesek, kiknek diját a munkaadók fizetik, ezeknek jogában állván az általuk fizetett díjat, a védköteles egyén béréből levonni. A 10. §. 4. és 5. pontjai alatt emiitett, s mint családtagok, díj alá vont védkötelesek hadmentességi díjat, a családfők fizetik. Í2. §. Azok, kiknek a törvényszerű szolgálati idő eltelte előtt a külföldre költözködés meg- engedtetik, (1. §. 4.) tartoznak a védkötelezettség hátralévő éveire, a 10. §. értelmében kivetett hadmentességi díjat a kiköltözködési engedély átvétele előtt egyszerre lefizetni. Í3. §. A hadmentességi díj kivetésére nézve a következők rendeltetnek: 1. A községek (városok), járási szolgabirák és kir. adófelügyelők, a pénzügyminister által meghatározott módon nyilvántartják a hadmentességi dij alá tartozó egyéneket. 2. A törvényhatósági joggal felruházott városok és az önálló soroz .isi járást képező rendezett tanácsú városok polgármesterei, valamint a járási szolgabirák kötelesek az 1880. évtől kezdve:389. szám. 375 a) az évenkinti fó'sorozás befejezte után azon védkötelesekről, kik az újoncz-állitás évében a felhívott korosztályokba tartoznak és ezen törvény rendelkezései alá esnek, az ezekre vonatkozó állítási lajstromok segélyével és a védkötelesektől záros határidő alatt bekivánandó adatok alapján a pénzügyminister által a honvédelmi ministerrel egyetértőleg meghatározott módon és határidőben kimutatásokat készíteni és azokat az illetékes kir. adófelügyelőnek megküldeni; b) a fősorozást követő május hó 1-től kezdve az év végéig liavonkint azon védköte- leselcet, ■ a kik az utóállitások alkalmával az 1. §-ban említett okok valamelyikéből a tettleges hadiszolgálatra nem köteleztettek, az a) pont alatt körülirt módon a királyi adófelügyelőnek kimutatni. 3. Mindazon védkötelesek, kik az 1880, évtől az újoncz-állitás évében a felhívott kor- osztályok valamelyikébe nem tartoznak, azonban ezen törvény rendelkezései alá esnek, kötelesek mindaddig, mig a 2. §. értelmében hadmentességi díjfizetési kötelezettségük tart, minden év február havában azon községnél (városnál), hol állandóan tartózkodnak: a) polgári állásukat, b) lakásukat, c) azon sorozó járás, illetőleg azon község nevét, melyben az 1. §-ban felsorolt okok valamelyikéből a hadi (hadtengerészeti) vagy honvédségbeli szolgálat alól mentesek; d) azon évet, melytől fogva a felmentés számítandó bejelenteni és e) a reájuk a megelőző évben kivetett egyenes államadók összegét hitelesen kimutatni. 4. A községek (városok), a melyeknél a 3. pontban emiitett bejelentések történtek, kötelesek az ily módon bejelentett védkötelesekről a 2. a) pont alatt körülirt kimutatásokat össze- állitani és a védköteleseknek állandó lakhelyére nézve illetékes kir. adófelügyelőnek legkésőbb márczius hó végéig megküldeni, egyúttal pedig a sorozást teljesített várost vagy szolgabírót az illető kimutatás kivonatának közlése mellett oly ezélból értesíteni, hogy az ezen körülményt az illető nyilvántartásban jegyezze fel. A sorozást teljesített városnak vagy szolgabírónak érte- sítése elmarad, ha a védkötelesnek állandó lakhelye egyszersmind illetőségi helye is, és ez utóbbi hely oly város, mely Önálló sorozási járást képez. — Ez esetben a nyilvántartást eszközli maga azon város, hol a védköteles jelentkezeti. 5. A kir. adófelügyelő kiveti a városok, szolgabirák és községek'kimutatásaiban foglalt és általa helyességükre nézve megvizsgált adatok alapján a hadmentességi dijat, és intézkedik, hogy a kivetési lajstromok a község (város) házánál nyolez napon át közzé tétessenek, azon ezélból, hogy azokat mindenki megtekinthesse és észrevételeit megtehesse. 14. §. A kivetési lajstromoknak közzétételére kitűzött nyolez napi határidőnek lejártától szá- mítandó 15 nap alatt a hadmentességi díj kivetése ellen fellebbezésnek a törvényhatóság közigaz- gatási bizottságához van helye. Két egyenlő végzés esetén további felebbezésnek helye nincs. Ellenkező esetben a bizottsági végzés kézhez vételének napjától számított 15 nap alatt felszólamlás intézhető a pénzügyministerhez. A kir. adófelügyelő vagy helyettese köteles a köz- igazgatási bizottság által hozott mindazon végzéseket, melyek a jelen törvénybe ütköznek, vagy az államkincstár érdekeit sértik, a pénzügyministerhez fellebbezui. Ezen kérdésekben a pénziigyminister a honvédelmi ministerrel egyetértőleg, harmadik fokban és véglegesen határoz.376 389. szám. 15. §. Az 1879. évre járó hadmentességi díjnak kivetése szintén a megelőző 13. és 14. §§-ban körülirt módon történik, azon módosítással azonban, liogy ezen évre vonatkozólag azon határidő- ket, melyek alatt a 13. §. 2. és 4. pontjaiban említett kimutatások beküldendők és az ugyanazon szakasz 3. pontjában emiitett bejelentések megteendők lesznek, a pénziigyminister, a honvédelmi ministerrel egyetértőleg rendeleti ütőn fogja megállapítani. 16. §. Oly esetekben, midőn a 13. §. 3. pontja alatt emiitett védkötelesek hadmentességi díj- kötelezettségük ideje alatt elhalnak, kötelesek azoknak szülői, gyámjai, esetleg nejei az elhalá- lozástól számított 30 nap alatt, az illető e czélra bélyegmentesen kiállítandó halotti bizonyítványt azon község elöljáróságának (város polgármesterének) bemutatni, mely község vagy város az elhalt védkötelesnek illetőségi helye volt. A község (város) feljegyzi ezt saját nyilvántartásában és egyúttal jelentést tesz a kir. adófelügyelőnél. 17. §. A hadmentességi díj után sem földtehermentesitési járulék, sem törvényhatósági vagy községi pótlék nem vethető ki. 18. §. Az 1879. évre járó hadmentességi díj az 1880. évi julius hó 1-ső napján esedékes és egyszerre fizetendő le. Az 1880. évtől kezdve évről évre kivetendő hadmentességi díj azonban mindig az adó-évet követő év január hava első napján esedékes, és szintén egyszerre fizetendő le. Azon védköteles, a ki hadmentességi díját, ugy szintén azon munkaadó vagy családfő, a ki cselédjére, munkására, illetőleg családtagjára kivetett hadmentességi díjat (11, §.), annak esedékességenapját követő hó közepéig le nem fizeti, a hátralékban maradt összeg után a köz- adók kezeléséről szóló 1876 : XY. törvényczikk 41-ik §-a értelmében, évi 6%> késedelmi kamatot fizetni köteles. Oly védköteles, ki a hadmentességének határideje előtt azon községből, hol hadmen- tességi díjjal megrovatott, elköltözni vagy távozni kiván, köteles a rá kivetett hadmentességi díját egyszerre lefizetni, és elköltözhetésére vagy távozhatására, a község elöljárójától (város polgármesterétől) engedélyt kérni. Ezen engedély csupán akkor adható meg, midőn a védköteles hadmentességi díjának lefizetését igazolta. 19- §* A hadmentességi díjat elkönyvelésére, beszedésére és behajtására nézve érvényesek a köz- adók kezeléséről szóló 1876: XV. törvényczikknek az egyenes adókra vonatkozó határozmányai. 20. §. Azon védkötelezett, a ki a 13. §. 3. pontjában körülirt bejelentést elmulasztja, vagy a községtől (várostól) bekivánt adatokat a kitűzött határidőben be nem szolgáltatja, vagy rá kivetett hadmentességi díjnak lefizetése és távozási engedély nélkül illető községéből (városából) elköltözik, vagy eltávozik azon évre, melyben a mulasztást elkövette, a beszámítás mérvéhez képest a rá kivetett hadmentességi díj háromszoros egész hatszoros Összegének megfelelő pénz- birsággal; azon községi előljáró (városi polgármester) vagy járási szolgabíró, a ki a 13. §. 1. pontjában emiitett nyilvántartást nem az előirt módon vezeti, vagy a 13. §. 2. és 4. pont- jaiban megjelelt kimutatásokat nem a meghatározott módon készíti, vagy az azok beküldésére kitűzött határidőt meg nem tartja, 5—50 forintnyi pénzbirsággal; végre azon szülő, gyám, vagy389—390. szám. 377 nő, ki a 16. §-ban emiitett halotti [bizonyítványt a kitűzött határidőben be nem mutatja, 1—5 frtnyi pénzbirsággal büntettetik meg. A pénzbírságot a kir. adófelügyelő végzésileg szabja ki, mely végzés ellen a ^közigaz- gatási fellebbezéssel bizottsághoz lehet folyamodni. 21. §. Ha a védkötelezettek megbüntetése feljelentés következtében történt, a bírságnak egy harmad része a feljelentőt illeti. 22. §• Oly esetben, midőn a védkötelezettre kirovott pénzbírság az elmarasztaltnak vagyon- talansága miatt egészben vagy részben be nem hajtható, a pénzbírság helyett az elzárás biinte- tetése alkalmazandó, akkép, hogy minden be nem hajhatott tíz forint után egy-egy napi elzárás essék, tíz forint aluli összeg teljes tíz forintnak vétetvén. Az elzárási büntetés alkalmazását a kir. adófelügyelő indokolt javaslatára, a törvény- hatósági közigazgatási bizottság határozza el. 23. §. Ezen törvény intézkedései által a véderőről szóló 1868: XL. törvényczikk 56. §-a módosittatik. 24. §. Ezen törvény kihirdetése után azonnal lép életbe és az 1879. évre is érvényes; végrehajtásával a pénzügyminister és a honvédelmi minister bízatnak meg. 390. szám. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a szegényjog kölcsönös biztosítása tárgyában, Francziaországgal 1879. évi május hó 14-én kötött szerződés" tárgyában az igazságügy- minister által, folyó évi november hó 10-én 258, sz. alatt benyújtott törvényjavaslatról. Ezen törvényjavaslatban foglalt nemzetközi szerződést az igazságügyi bizottság f. év november 15-én tartott ülésében tárgyalás alá vette, még pedig azon hitelesített német-magyar- franczia szöveg egybevetésével, melyet a kormány a bizottság elébe terjesztett. A törvényjavaslat oly egyezményt tartalmaz, mely a magyar állam kötelékébe tartozó szegényeknek jogaik érvényesítését a franczia köztársaságban megkönnyíti. Elfogadását tehát annál inkább ajánlja a bizottság, minthogy Magyarországtól semmi áldozat nem kívántatik. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 48378 390—391. szám. A részleteknél a magyar szövegbea némi irálymódositásokat óhajtott volna a t. háznak ■ajánlani a bizottság. Azonban tekintettel arra, hogy ezen szerződés franczia magyar s német nyelven van fogalmazva és aláírva, tehát a magyar szöveg is eredeti, az ily már aláirt nemzet- közi szerződések eredeti szövegének módosítása pedig nehézségekkel jár, a bizottság csupán a sajtóhibák javítására s az interpunctiók helyesbítésére szorítkozott. Az így kiigazított példányt */• alatt bemutatván, ajánlja a bizottság a t. képviselő- háznak, hogy azt általánosságban a tárgyalás alapjául s ennek folytán részleteiben is elfogadni méltóztassék. Budapest, 1879. évi november 15-én. Horváth Lajos s. k., Dr. Vécsey Tamás s. k., m igazságügyi bizottság elnokt. az igazságügyi bizottság előadója. 391. szám. A magyar királyi ministertanácsnak előterjesztése, az 1878-ik évi állami zárszámadás tárgyában. Midőn a magyar korona országainak 1878. évi > Zárszáraadását* és az állami szám- vevőszéknek erre vonatkozó »RészIetes jelentését* csatolmányaival bemutatnám, van szerencsém egyúttal a magy. kir. ministertanácsnak az állami számvevőszék jelentésére tett észrevételeit, az 1870: XVIII. t. cz. 22. §-a alapján a tisztelt országgyűlésnek a következőkben előterjeszteni. Az állami számvevőszék által az 1878. évre szerkesztett zárszámadásnak a pénzügyi tárczát illető része, a központi számvevőség által' ugyanazon évre szerkesztett pénzkezelési pótkimutatások adataival számszerint egyezőnek találtatott. A mi azonban az eredményeknek az állami számvevőszék által eszközölt csoportosí- tását illeti, erre nézve megjegyeztetik, miszerint az 1878. évi IX. t. cz. alapján létesített hitel- müvelet alkalmából felmerült 650,360 frt 91 krnyi kamatnak az > előirányzat nélküli átmeneti kiadások* között (1878. évi zárszámadás sommázata 94—95 lap és a jelentés 42. lapja) történt kimutatása nem helyeselhető, mert bár az 1878. évi költségvetési törvényben ezen kiadásról gondoskodva nem volt, az 1878. évi IX. t. cz. határozottan intézkedik az iránt, hogy a meg- szavazott 60 milliónyi hitelből Magyarországra eső 18.840,000 frtnyi összegnek fedezése arany- járadék-kötvények értékesítése, vagy ideiglenes hitelművelet útján történjék. Miután pedig a hivatkozott törvényen alapuló pénzszerzés mindkét módja költséggel jár és ezen költségek fedezésére a fennebb említett törvény alapján bár meg nem határozott391.. $zám. 379 összegben, de a hitel még is engedélyeztetett, ennélfogva a hitelművelet utján beszerzett összeg után fizetett 650,360 frt 91 krnyi kamat nem a pénzügyministerium előirányzat nélküli rendes kiadásai, hanem helyesebben a függő állami adósságok rendes kiadásai között lett volna kimutatandó. Az átmeneti bevételek csoportjában (98—99. lap) a fogyasztási adó visszatérítések felosztásából Magyarország javára esö 1.357,091 frt 76 krnyi összeget mutat ki az államt számvevőszék. Bár ezen bevételek czímén az 1878. évi költségvetésbe mi sem vétetett fel; mindamellett tekintve, hogy egy későbbi törvényezikk (1878 : XIX.) ezen bevétel rendes forrását határozottan mégjelöli: a fentebb jelzett összeg a fogyasztási adók rendes bevételei után, hol 1879. és 1880. évre az ebbeli bevételek elóirányoztattak, lett volna kimutatandó. A mi továbbá a zárszámadási jelentés 7-ik lapján foglalt pénztári mérleget illetir megjegyeztetik, miszerint az állami számvevőszék az állami háztartás évi kiadásainak fedezetéül számbavehető bevétel kimutathatása czéljából, a bevételekből azon 5.684,589 frt 6OV2 krnyi bevételt is levonta, mely a közös katona helyettesítési és rokkant-alapok elárusitásából Magyar- ország javára 1878. évben befolyt. Az 1879. évi XXXII. t. cz. 4. §-a határozottan intézkedik az iránt, hogy ezen két alap felosztásából nyert kötvények értékesítéséből Magyarország javára befolyt összeg az átmeneti bevételek III. fejezetében lesz elszámolandó. A törvény ezen intézkedését szem előtt tartva, nem helyeselhető az állami szám- vevőszék azon eljárása, mely szerint ezen Összeg, mely az államnak ép oly bevételét képezi, mint az ingó állami vagyon értékesítéséből befolyt összegek: a bevételekből előzetesen levo- natott, mi által a hiány ugyanily összeggel kedvezőtlenebbnek lett feltüntetve. Az állami számvevőszék végre az aranyjáradék nyilvános aláírása alkalmával a felek által befizetett és a kincstár javára esett bánatpénzt összesen 103,975 frt 47 krral másképen csoportosította és ennélfogva a pénztári hiány kimutatásánál az aranyjáradék-kölcsönre 1878-ban befolyt 128.486,785 frt 73 krban egy oly összeget Is levont, mely nem kötvények eladá- sából folyt be. Az 1878. évi zárszámadási hiány tehát helyesebben 53.136,156 frt 17 krt., vagyis 5.788,565 frt 77* krral kevesebbet tesz; megjegyezvén, hogy ezen hiányból esik: a rendkívüli kiadásokra 31.861,647 frt 727, kr., illetőleg a hivatkozott 1879. évi XXXII. t. cz. értelmében ezen költségek részbeni fedezésére fordítandó fennebb emiitett 5.684,589 frt 607í kr. bevétel levonása után . ... és az állami háztartás többi ágaira . 26.177,058 frt 12 kr. . 26.959,098 » 05 > Budapesten, 1879. november hó 18-án. Tiszti, Kálmán s. k. MtnwUreJnüft.380 392, szám. 392. szám. a függő államadósságot ellenőrző országos bizottság tárgyában. A t. képviselőház pénzügyi bizottságának azon jelentése folytán, miszerint a függő államadósságot ellenőrző országos bizottság oly belszervezetet és költségvetést nyert, melyet a képviselőház nem ismer, 1878. évi ápril hó 8-án 4098. sz. a. kelt határozatával felszólította a kormányt, hogy az emiitett bizottság elnökével érintkezvén, az államadósságot ellenőrző bizott- ság belszervezetéről és költségvetéséről jelentést tegyen a háznak. Ezen határozatát a tisztelt képviselőház 1879. évi márezius hó 1-én 617. sz. alatt meg is újitotta. E két rendbeli határozat következtében bátor vagyok megjegyezni, hogy miután a függő államadósságot ellenőrző bizottság az 1868: XLVL törvényczikk értelmében közvetlenül az országgyűlés által s annak saját kebeléből küldetik ki, eljárásáért csak az országgyűlésnek felelős (10. §.) s évi jelentéseit közvetlenül ahoz terjeszti (14. §.), a kormány nem érezhette magát hivatva és feljogositva az emiitett bizottság belső szervezetének s eljárási szabályzatának meghatározásába és költségvetésének mikénti megállapításába avatkozni, s nem is gyakorolt e tekintetben semmi befolyást a bizottság ügyeire. Mindamellett lehetőleg eleget kívánván tenni a t. ház utasításának, felkérte a függő államadósságot ellenőrző bizottság elnökét, miszerint eljá- rási szabályzatát s költségeinek részletezését közölni szíveskedjék. E felhívásnak a bizottság elnöke mult évi október hó 5-én 41. sz. a. a magy. kir. pénzügyministerhez intézett átiratában teljes készséggel megfelelvén, van szerencsém azt mellék- leteivel együtt tudomásvétel végett a t. háznak: ezennel tiszteletteljesen bemutatni. Budapesten,. 1879. évi november 18-án. .Tisza Kálmán s. k. ?" Melléklet a 392. számú irományhoz. Másolat. A függő államadósságot ellenőrző országos bizottság. Nagyméltóságú Minister Úr! Nagyméltóságod f. évi julius 19-én kelt 24716. számú becses átiratával engemet lfel- szólítani méltóztatott, miszerint a képviselőház elé texjesztendő jelentés szerkesztése czéljából excellentiádnak, a függő államadósságot ellenőrző országos bizottság belszerkezetére és költség- vetésére vonatkozó adatokat nyújtsak. 41. sz. E. ö. B.392. szám. 381 Excellentiádnak ezen kivánatát legjobban vélem az által 'teljesíteni, hogy az országos ellenőrző bizottság azon főszabályainak másolatát ide rekesztem, melyek szerint ez, az 1868: XLVI. t. cz.-ben körülírt feladatának főmozzanataiban megfelel. Ezen szabályokból kitűnik, hogy: 1. a bizottságnak egy önálló irodára van szüksége,, melyben a függő adósság ellen- őrzésére szolgáló könyvek vezettetnek, a bizottság többi irodai munkái elvégeztetnek és a kulcsok őriztetnek; 2. egy tagnak folytonos jelenléte azon czélból szükséges, hogy a kormánynak minden & függő adósságra vonatkozó műveleténél közreműködhessen; 3. a bizottság minden hó elején ülést tart, melyben a kormány intézkedéseiről és azok foganatosításáról értesül és határoz, nemkülönben a függő adósság forgalmáról szóló kimutatást tárgyalja és közzétételéről intézkedik, úgy mint ezt az idézett törvényczikk 12. §-ának d) pontja rendeli. A bizottságnak ezen imént jelzett belszerkezetével szoros Összefüggésben állanak annak kiadásai is, melyek két főcsoportba osztathatnak fel; ugyanis: a) napidíjak és utazási költségekre; b) az irodai személyzet díjazására és irodai szükségletekre. A napidíjak és utazási költségeknek kifizetése, ép azon arányban történik, a melyben Közlönybenc közre bocsátani. A jegyzőkönyvi kivonat hiteléül: Ilalassy Gyula $. k., Ueotttdgi jegyző. A másolat hiteléül: Huszár s. k, kir. ianáctos 4$ tegédhiv. igazgató.392. öi'.áin. 383 2-ik csatolmány a 392. számú iromány mellékletéhez. Másolat. Számadás, a fttggő adósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság összes költségeiről 1877-ik évben. 100 darab mellékletekkel. A s m •O o £ « tg J Kelt T á r g j Bevétel Kiadás >> A — N 09 S0 ss frt kr. frt Ikr. 1877. 1 i január 1. A közös pénziigyministerium 1876. évi deczember 11-én 6594. sz. alatt kelt átiratával nyitott hitelből a közös pénztár utján........ . . 600 — — — 2 3 > 2. Mérey Sándor osztálytanácsosnak 1870. évi január 4-én kelt bizottsági határozattal engedélyezett sze- mélypótléka f. é. január hóra . ...... 50 3 5 » 2. Fröhnert Károly számtisztnek 1874. évi ápril 2-án kelt bizottsági határozattal engedélyezett személy- pótléka f. é. január hóra....... . . 25 4 6 * 3. Halassy Gyula bizottsági tagnak m. é. deczember 2-tól bezárólag f. é. január 3-ig járó napidíj s ötven forint útiköltség ........ . — — 380 — 5 7 •> 3. Id. gr. Ráday Gedeon bizottsági tagnak f. é. január 3-ikára járó napidíj s ötven forint útiköltség ■ _ _ 60 6 8 > 3. Egy új főkönyvnek beszerzéseért . . . . . . - — 15 7 10 » 3. Az irodai helyiségek fűtéséért....... - .— 40 8 11 » 31. A közös p. ti. min. 1876. deczember 11-én 6594. és f. é. január 9-én 99. sz. a. kelt átiratával nyitott hitelből a közpénztárból . . . . . . . . . 600 —- — — 9 13 > 31. Langsfeld Samu hiv. szolgának 1874. január 5 én kelt bizottsági határozattal engedélyezett napibére f. é. január hóra ........... — — 40 30 10 14 február 1. Mérey Sándor oszt. tanácsos személypótléka f. é. • február hóra . ........... . — — 50 — 11 15 > 1. Fröhnert Károly számtiszt személy pótléka f. é. február hóra . . . . . *. . . ... . . 25 12 16 > 3. Prileszky Tádé alelnöknek f. é. január 3-tól bezá- rólag február 3-ig járó napidíj s ötven forint útiköltség .... . . ........ — — 370 — 13 17 > 3. Id. gr. Ráday Gedeon bizotts. tagnak f. é. február 3-ra járó napidíj s ötven forint útiköltség . . . — — 60 j ! —384 392. szám. s •cS N m ■© "o fa Mellékletek száma Kelt r ■ .... Tárgy Bevétel Kiadás frt kr. frt kr. 14 18 febr. 3. Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. február 3-ikára 15 járó napidíj s Ötven forint útiköltség . . . . . —- ■— 60 — 19 > 3. 100 db. meghivási jegy és 100 db. boritékért . . — * 8 50 16 20 > 28. A 8-ik tétel alatt nyitott hitelből a közös pénztár utján . ............... 600 — -— — 17 21 > 28. Langsfeld Samu hiv. szolga napibére f. é. febr. hóra . - 36 40 18 22 márcz. 1. Mérey Sándor oszt. tanácsos személypótléka f. é. márczius hóra. . . . . ....... —- _ 50 — 19 23 > 1. Fröhnert Károly számtiszt személypótléka f, é, már- czius hóra . . ... . "....... - — 25 —. 20 24 > 3. Bohus Zsigmond bizotts. tagnak f. é. február 3-tól bezárólag márczius 3-ig járó napidíj és ötven forint útiköltség . . . . . . ... . . . . - — 340 — 21 25 » 3. Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. márczius 3-ára 22 járó napidíj és ötven forint útiköltség . . . . - — 60 — 26 > 22. A közös. p. ti. minist, f. é. január 9-én és márczius 21-én 99. és 1521, sz. a. nyitott hitelből a közös 23 pénztár utján . . . . . . . . . . ' . . 600 — — — 27 > 31. A budapesti közlönyért a f. é. Il-ik negyedére járó előfizetési díj postadíjjal . . . . . . — — 5 20 24 28 > 31. Langsfeld Samu hiv. szolga napibére f. é. már- czius hóra . . . ... . . . . . . . — 40 30 25 29 ápril. 1. Mérey Sándor oszt. tanácsos személypótléka f. é. — 50 26 30 > 1. Fröhnert Károly számtiszt személypótléka f. é. április hóra. .... . ....... _ 25 — 27 31 > 3. Id. gr. Ráday Gedeon bizottsági tagnak f. é. már- czius 3-tól bezárólag ápril 3-ig járó napidíj s ötven forint útiköltség . .......... — — 370 28 32 > 3. Prileszky Tádé alelnöknek f. é. ápril 3-ára járó napidíj s ötven forint útiköltség ... ... — 60 29 33 » 3. Bohus Zsigmond bizotts. tagnak f. é. ápril 3-ára járó napidíj s ötven forint útiköltség . . . . — 60 — 30 34 » 30. Langsfeld Samu hiv. szolga napibére f. é. ápril hóra — — 39 — 31 35 > 30. A közös. p. ü. minist, f. é. márczius hó 27-én 1532. sz. a nyitott hitelből a közös, pénztár utján 600 — — 32 36 május 1. Mérey Sándor oszt. tanácsos személypótléka f. é. május hóra. . . . . , . . .... . — — 50 — 33 37 » 1. Fröhnert Károly számtiszt személypótléka f. é. május hóra. . . ! ... . . . . . . — — 25 — 34 38 > ' 2. Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. ápril 3-tól bezárólag május 2-ig járó napidíj s ötven forint utiköltség . . •........ . . . — — 350 — 35 39 > 2. Bohus Zsigmond bizotts. tagnak f. é. május 2-ra > * járó napidíj s ötven forint útiköltség .... 60 384 392. szám.392. szám. 385 a -C8 © Kelt Tárgy Bevétel Kiadás 05 *0 >* -3 ellékle száma fa a frt |kr. frt : kr. 36 40 május 31. A 31. tétel alatt nyitott hitelből a közös pénztár utján 600 ! , 37 41 » 31. Langsfeld Samu hiv. szolgának f. é. május hó 1-től bezárólag 11-ig járó napibére. . . . . . . — — 14 30 38 42 juúius 1. Mérey Sándor oszt. tanácsos személypótléka f. é. junius hóra. ............ — — 50 39 43 1. FrÖhnert Károly számtiszt személypótléka f. é. junius hóra. ............ . 25 40 44 > 2. Prileszky Tádé alelnöknek f. é. május 2-tól bezárólag junius 2-ig járó napidíj s ötven forint útiköltség ............. 370 41 45 > 2. Id. gr. Ráday Gedeon bizotts. tagnak f. é. junius 2-ára járó napidíj s ötven forint útiköltség . . _ 60 i—i— ~ 42 46 2. Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. junius 2-ára . járó napidíj s ötven forint útiköltség .... Sehaly Mátyás hiv. szolgának f. é. junius 2-án kelt bizotts. határozattal engedélyezett 1 frt 30 krnyi - — 60 - 43 48 > 2. napibére f. é. május 12-től bez. 30-ig . . . . - — 26 ■- 44 49 30. A budapesti közlönyért" f. é. III. negyedére járó előfizetési díj postadíjjal........ - — 5 20 45 50 > 80. A 31. tétel alatt nyitott hitelből a közös pénztár utján 600 — — — 46 51 > 30 Schaly Mátyás hiv. szolga napibére f. é. junius hóra — — 39 — 47 52 julius 1. Mérey S. oszt. tanácsos személypótléka f. é.jul. hóra . — — 50 — 48 53 » 1. Fröhnert K. számtiszt személypótléka f. é. jul. hóra — — 25 — 49 54 > 2. Bohus Zsigmond bizotts. tagnak f. é. junius 2-tól bez. julius 2-ig járó napidíj s ötven forint útiköltség — — 360 — 50 55 > 2. Id. gr. Ráday Gedeon bizotts. tagnak f. é. jul. 2-ra járó napidíj s ötven forint útiköltség .''. . . . — — 60 — 51 56 * 2. Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. julius 2-ára járó napidíj s ötven forint útiköltség...... _ — 60 —.. 52 57 31. A 31-ik tétel alatt nyitott hitelből a közös pénztár utján 500 — — — 53 58 > 31. Schaly Mátyás hiv. szolga napibére f. é. julius hóra — — 40 30 54 59 aug. 1. Mérey S. oszt. tan. személypótléka f. é. aug. hóra — 50 55 60 » 1. Fröhnert K. számtiszt személypótléka f. é. aug. hóra — — 25 — 56 61 > . 2. Prileszky Tádé alelnöknek f. é. julius 2-tól bez. augusztus 2-ig járó napidíj s ötven forint útiköltség ^_ 370 _ 57 62 2. Bohus Zsigmond bizotts. tagnak f. é. augusztus 2-ára járó napidíj s ötven forint útiköltség..... . _,_ 60 _ 58 63 > 2. . Id. gr. Ráday Gedeon bizotts. tagnak f. é. aug. 2-ára járó napidíj s Ötven frt útiköltség...... — — 60 — 59 64 > 22. Egy távsürgönyért gr. Festetics György biz. elnökhöz — — — 55 60 65 31. A 31. tétel alatt nyitott hitelből a közös pénztár utján 600 — — 61 66 » 31. Schaly Mátyás hiv. szolga napibére f. é. aug. hóra — 40 30 62 67 szept. 1. Mérey S. oszt. tan. személypótléka f. é. szept. hóra — 50 — 63 68 > i i 1. Fröhnert K. számtiszt személypótléka f. é. szept. hóra í * 25 392. szám. 385 'képvh. iromány. 1878—81. X. kötet. 49 'képvh. iromány. 1878—81. X. kötet. 49386 392. szám. Folyó szám j Mellékletek száma Kelt Tárgy Bevétel Kiadás frt kr. frt kr. 64 69 szept. 1 Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. augusztus 2-tól i bez. szeptember 3-ig járó napidíj s ötven forint útiköltség ............. — — 380 65 70 > 1. Prileszky Tádé bizotts. alelnöknek f. é. szept 3-ra járó napidíj s ötven forint útiköltség . . . . . — — 60 — 66 71 > 21. A 31. tétel alatt nyitott hitelből a közös pénztár utján 600 — — 67 72 > 29. A budapesti közlönyért f. é IV. negyedére járó elő- fizetési díj posta díjjal . . ....... — 5 20 68 73 » 30. Schaly Mátyás hiv. szolga napibére f. é. szept. hóra — — 39 '— 69 74 október 1. Mérey S. oszt. tan. személypótléka f. é. október hóra — 50 — 70 75 > 2. Fröhnert K. számtiszt személypótléka f. é. okt. hóra — 25 71 76 » 2. Id. gr. Ráday Gedeon bizotts. tagnak f. é. szept. 3-tól bezárólag f. é. október 2-ig járó napidíj s ötven — 350 :— 72 77 » 2. Prileszky Tádé bizotts. alelnöknek f. é. okt. 2-ára járó napidíj s ötven forint útiköltség . . . . . — 60 — 73 78 » 2. Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. október 2-ára járó napidíj s ötven forint útiköltség ..... — 60 74 81 » 27. A közös p. Ü. minist, f. é. márczius 27-én 1532. és október 15-én 5471. sz. a. nyitott bitéiből a közös pénztár utján............ 600 — 75 82 » 31. Schaly Mátyás hiv. szolga napibére f. é. okt. hóra . — — 40 30 76 83 110V. 1. Mérey Sándor oszt. tan. személypótléka f. é. nov. hóra — — 50 77 84 » 1. Fröhnert K. számtiszt személypótlék a f. é. nov. hóra — — 25 78 85 4 » *• Id. gr. Ráday Gedeon bizotts. tagnak f. é. okt. 3-tól bezárólag november 4-ig járó napidíj s ötven frt — — 380 — 79 86 > 4. Prileszky Tádé bizotts. alelnöknek f. é. november 4-ére járó napidíj s ötven forint útiköltség ..... — — 60 80 87 > 4. Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. nov. 4-ére járó 60 napidíj s ötven forint útiköltség...... —■ — 81 88 i 30 A 74. tétel alatt nyitott hitelből a közös pénztár utján 550 — — 82 89 » 30. Schaly Mátyás hiv. szolga napibére f. é. nov. hóra — 39 — 83 90 decz. 1. Mérey S. oszt. tan. személypótléka f. é. nov. hóra — 50 84 91 > 1. Fröhnert K. személvpótléka f. é. nov. hóra . . . — 25 — 85 92 > 3. Bohus Zsigmond bizotts. tagnak f. évi november 4-tŐl bezárólag decz. 3-ig járó napidíj és ötven frt 350 útiköltség............. — 86 93 ■ » » Id. gr. Ráday Gedeon bizotts. tagnak f. é: decz. 3-kára járó napigíj és ötven frt útiköltség . . . .— 60 — 87 94 » > Halassy Gyula bizotts. tagnak f. é. decz. 3-ára járó J napidíj és ötven frt útiköltség . ...... — — 60 88 95 Egy távsürgönyért Prileszky Tádé bizotts. alelnökhöz — — — 55 89 96 » 4. Az államnyomdának 100 db. kimutatásért .... — — 1 58 90 97 » 19. 100 db. meglhivási jegy és 100 db. boritékért . . ♦. 8 50 386 392. szám.392. szám. 387 a <3 N CG •Ö ja O -j-s 3 g ^ £ > » 21. » 31. írószerekért ............. Az >Ellenőrért* 1878. évi I-ső negyedére járó elő- fizetési díj postadíjjal . ........ Schaly Mátyás hiv. szolga napibére f. é. decz. hóra . — — 10 5 40 2 20 30 7050 — 7050 — 392. szám. 387 Átvizsgáltatott s helyesnek találtatott. Prileszky Tádé s. k.t Halassy Gyula s. k., biz. alelnök. biz. jegyző. A másolat hiteléül: Halassy Gyula s. k., biz. jegyző. A másolat hiteléül: Huszár Adolf s. k, hír. tanácsos és segédhivatali igazgató. 49*388 393. szám. 393. szám. Jelentése, a gazdasági bizottságnak, a képviselőház 1879. évi november havi költségvetéséről. A képviselőház f. évi november havi költségvetésének 80,081 forintban megállapított előirányzatát, helybenhagyás végett van szerencsénk bemutatni. Előterjesztjük egyszersmind a képviselőház pénztárának f. évi október havi kiadásainak kimutatását, valamint a bizottságnak f. évi október hóban tartott üléseinek jegyzőkönyveit. Kelt Budapesten, 1879. évi november hó 19-én. Szlávy József s. k, elnök. Kazy János s. k., előadó. Az országgyűlés képviselőházának 1879. évi november havi költségvetési előirányzata. Folyó szám A költségek felsorolása Osztrák értékben frt kr. 1 2 3 5 6 7 8 9 10 11 Elnök havi illetménye.............. Háznagy havi illetménye........... 448 képviselőnek napdíja, november hó 30 napjára, á 5 forint 25 kr. . . ....... ....... 6 jegyzőnek jegyzői díja, november hó 30 napjára, a 5 forint 25 kr. • • . . . . . . . ♦ • * • • *1 • • Hivatalnokok havi fizetése *....... . . •' . Összes szolgaszemélyzet havi fizetése . . . ...... Fiókposta havi járuléka............. Dologi és háztartási kiadásokra .......... Nyomda-költségre............... Előre nem látható kiadásokra........... Könyvtár részére . . . . . . . . . . ... . . Összesen 1,000 100 70,560 945 1,684 816 26 1,500 2,000 1,000 450 80,081393. szám. 389 Kimutatás, a képviselőház pénztárának 18T9. évi október havi kiadásairól. s vcö ES3 w ko í>> A kiadások felsorolása Maradvány Bevétel Kiadás 1—H o t=4 frt kr. frt kr. 1 Múlt havi pénztári maradvány .................. 26,693 59 2 Visszafizetésekből befolyt..................... 698 _ _ 3 Az október havi szükségletek és III. félévi lakbérek fedezésére, az állami főpénztárból felvétetett .... 253,990 _ — 4 Elnök augusztus havi illetménye ................ — 1,000 _ 5 Háznagy augusztus, szeptember és októberi illet- —. — 300 - 6 Képviselők napidíjai .......................... — — 60,469 41 7 Képviselők lakbérei ........................... ■— — 129,415 89 8 Jegyzők napidíjai ............................. — — 782 25 9 Hivatalnokok havi fizetése...................... - — 1,683 33 10 Összes szolga-személyzet havi fizetése.-----....... - — 816 _ 11 Fiókposta havi járuléka ....................... Dologi és háztartási kiadások: - — 26 - 12 Hordároknak iromány-hihordásért ...... - — 24 — 13 Kivezényelt rendőröknek május hóra..... - — 104 14 Rohonczy János Írnoknak havi törlés mellett ♦ - — 200 - 15 Benedikt Márk Írnoknak havi törlés mellett előleg............................. - — 150 - 16 Id. Tassy Károly igtatónak törlés mellett előleg............................. - — 300 - 17 Balogh Károly mázolónak a terem-padlók viaszszali behúzásáért............... - ■ — 40 - 18 Zsagovszky Józsefnek kőnyomda javításáért - — . 9 - 19 Hatschek Miksa optikusnak a villám csen- getyűtelep javításáért................ — — 31 80 20 Okolicsányi Antal levéltárnoknak havi törlés - — 300 - 21 Horváth Mihály szolgának kegyadomány.. _ — 15 - 22 Prohászka Endre kályhásnak javításokért. - — 53 - 23 Flóth. József kefekötő számlájára ....... - —- 61 - 24 Légszesz-fogyasztásért julius, augusztus és szeptemberre ...................... - — 101 72 25 Grill Károly könyvkereskedőnek 1878-iki - — 3 20390 393. szám. Folyó szám A kiadások felsorsolása Maradvány Bevétel Kiadás frt kr. frt kr. 26 27 28 29 30 31 32 33 A német birodalmi gyűlés, dániai és ro- mániai szenátus részére küldött képvise- lőházi nyomtatványok szállítási költsége Franczia parliament nyomtatványainak szál- litási költsége...................... Kraczer Jánosnak lábtörlő szalma-fonatokért Horváth Mihály szolgának 5. frt havi törlés mellett előleg...................... Stöcker Ferencz asztalosnak javításokért. Napi díjnokok havi illetménye.................. Apró kiadások: táviratozásért, szolgáknak hídpénz, mosás, és pénzszállítás alkalmával bér- kocsi-díj stb......................... Nyomda: a gyorsirodai napidíjasok költségeire .... — — 11 14 40 20 91 46 19 200 25 80 30 50 25 Összesen 281,381 59 196,328 70 390 393. szám. E szerint bevétel október hóban ..... 231,381 frt 59 kr. > kiadás » » ...... 196,328 frt 70 kr. Pénztári maradvány novemberre..... 85,052 frt 89 kr. Ezen kimutatásra a bizottságnak észrevétele nincsen.394. szám. 391 394. szám. Törvényjavaslat, az 1880-ik éy első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról. i. §. A ministerium felhatalmaztatik, hogy a magyar korona országaiban jelenleg fennálló adókra és államjövedékekre vonatkozó összes törvényeket, azoknak időközben bekövetkezhető módosításaival, az 1880-ik év első negyede alatt érvényben tarthassa, s az azok alapján befolyó adókból s egyéb bevételekből az állam szükségletét a következő szakaszban meghatározott módon fedethesse. 2. §. A kiadási tételekre nézve az 1879. évi államköltségvetésről szóló 1879. évi XII. tör- vényczikk rendeletei szolgálnak zsinórmértékül. 3. §• Az ezek folytán teendő költségek az 1880. évi költségvetés keretébe lesznek beillesz- tendők. 4. §. Jelen törvény hatálya az 1880. évi államköltségvetésről szóló törvény hihirdetése napján megszűnik. • 5. §. Ezen törvény 1880. évi január hó 1-én lép életbe; végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg. Budapesten, 1879. november hó 21-én. Gr. Szcipáry Gyula s. k., m. hirm pénzügyminister.392 394. szám. Melléklet a 394. számú irományhoz.1 Indokolás, „az 1880-ik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról" szóló törvényjavaslathoz. Az 1880. évi államköltségvetést folyó évi október hó 28-án, tehát az országgyűlés jelen ülésszaka megnyitásának első heteiben terjesztettem a képviselőház elé. A költségvetés, valamint az annak fedezeti részével egybefüggőleg beterjesztett törvényjavaslatok alkotmányos tárgyalása sokkal több időt igényel, hogy sem fel lehetne tenni, miszerint ezen költségvetés iránti törvény még a folyó 1879. év vége előtt megalkotható legyen; annyival inkább, minthogy a közös ügyek tárgyalására kiküldendő országos bizott- ságok ülése esetleg még a folyó évben fog összeülni, s mivel a pénzügyi bizottság ezen költségelőirányzat tárgyalását még eddig meg sem kezdette. Ennek folytán az 1880. év első időszakában viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról meghatalmazás útján kell gondoskodni. , Azon czélból tehát, hogy a közadók megszabására, kivetésére és behajtására, valamint a jövedékek kezelésére a törvényes alap nyujtassék s az állam beligazgatási folyó szükséglete, valamint a közösügyi bizottságok által az 1880. évre megállapítandó kiadások esedékes részletei jövő 1880-ik évi január hó 1-től kezdve fedezve legyenek, van szerencsém a jelen törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás végett tisztelettel bemutatni. A törvényjavaslat 1. §-a felhatalmazza a ministeriumot, hogy a jelenleg fennálló adókra és jövedékekre vonatkozó összes törvényeket, azoknak időközben bekövetkezhető módositásaival együtt, 1880. év első negyede alatt érvényben tarthassa. A 2-ik §. az állami kiadások fedezésére nézve azt rendeli, hogy a kiadási tételek tekintetében az 1879. évi államköltségvetésről szóló 1879. évi XII. törvényczikk határozatai legyenek mérvadók. A 3-ik §. szerint a teendő költségek az 1880. évi költségvetés keretébe beillesztendők. A 4-ik §. szerint a meghatalmazási törvény hatálya megszűnik, mihelyt az 1880. évi államköltségvetés iránti törvény kihirdettetik. Budapesten, 1879. november hó 21-én. Gr. Szapáry Gyula s. k, m. liir. pénzügyví inister.A X. kötet iromány TARTALOM-MUTATÓJA. Iromány Lap száma száma 360. szám. Magyar csődtörvényjavaslat, 1 melléklet Indokolás . ... . 5 361. szám. Tőrvényjavaslat, a védelmi adóról. 1 melléklet. Indokolás . . . . 183 362. szám. Törvényjavaslat, a ser-, szesz- és czukortermelés után fizetendő fogyasztási adónak, Martinschizza, Buccari, Porto-Ré, Zengg, és Carlopago vámkülzetekbe való behozataláról. 1 melléklet. Indokolás. .....194 363. szám. Mentelmi bizottság jelentése, gr. Forgách Antal képviselő mentelmi ügyében .......................195 364. szám. Tisza Kálmán inditványa, egy 21 tagu közigazgatási bizottság választása iránt ............................196 365. szám. Törvényj avaslat, a szörénymegyei ideiglenes közigazgatási rendszernek három évre való fenntartásáról szóló 1877. évi IV. törvényczikk hatályának további három évre való kiterjesztése iránt. 1 melléklet. Indokolás . , . 196 366. szám. Számvizsgáló bizottság jelentése, az 1879. évi január 1-től ugyan- azon évi junius 30-ig vezetett pénztári számadás megvizsgálása tárgyában 199 367. szám. Törvényjavaslat, az osztrák-magyar bank jelzálog-hitelosztálya alap- szabályaiban (1878 : XXV. t. cz.) foglalt külön jogoknak, a magyar föld- hitelintézetre kiterjesztéséről. (A képviselőház által elfogadott szerkezet) . 200 368. szám. Törvényjavaslat, a megyék 1880. évi közigazgatási-, árva- és gyám- hatósági kiadásainak fedezéséről. (A képviselőház által elfogadott szerkezet) 201 369. szám. Törvényjavaslat, Ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb udvartartása költségeiről. (A képviselőház által elfogadott szerkezet). . . 201 370. szám. Törvényjavaslat, a magyar állampolgárság,megszerzéséről és elvesz- téséről. (A képviselőház által elfogadott szerkezet). . . ......202 371. szám. Honosítási bizottság jelentése, >a magyar állampolgárság meg- szerzése és elvesztéséről< szóló törvényjavaslathoz Molnár Aladár és Csider Károly képviselők által beadott indítványok tárgyában ....... 209 KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 50Iromány JJ- . száma . száma 372. szám. Gyurgyik Gyula indítványa, az 1875 : XXI. t. cz. 11., 12. és 20. §-ainak módosítása iránt, egy törvényjavaslatnak mielőbb beterjesztése tárgyában . . . . . . . . . '. . . ^ . ... . 210 373. szám. Tör vényj a vaslat, a szegényjog kölcsönös biztosítása tárgyában Franczia- országgal 1879. évi május hó 14-én kötött szerződésről. 1 melléklet. Indokolás 211 374. szám. Pénzügyi bizottság jelentése, a budapesti általános munkás- betegsegélyző-és rokkant-pénztár központi választmányának kérvénye iránt 214 375. szám. Pénzügyi bizottság jelentése, »a cselédtartási-, kocsi- és lótartási adónak megszüntetésérők szóló törvényjavaslatról ". . . . . . . . . 215 376. szám. Pénzügyi bizottság jelentébe, »a nyereményadóról* szóló törvény- javaslatról. 1 melléklet....... . ... . .......216 377. szám. Huszadik s o r j e g y z é ke, a képviselőház kérvényi bizottsága által tárgyalt kérvényeknek............. . ........219 378. szám. Közgazdasági bizottság jelentése, »a Bosznia és Herczegovinával való közös vámegyesület létesítéséről* szóló törvényjavaslat tárgyában. • 1 melléklet. . . . . ..... . . . . . . . . . . . . . . 222 379. szám. Közgazdasági bizottság jelentése, a >Martinschizza, Buccari, Porto-Ré, Zengg, és Carlopago szabad kikötőknek, az osztrák-magyar általános vámterületbe vonásáról« szóló törvényjavaslat tárgyában. 1 melléklet. 230 380. szám. Közgazdasági bizottság jelentése, >Isztria vámkülzetének és Dalma- tiának az osztrák-magyar általános vámterületbe vonásáról* szóló törvény- javaslat tárgyában. 1 melléklet. . * . , .......... . 235 381. szám. Közgazdasági bizottság jelentése, sBródy vámkülzetének meg- szüntetéséről* szóló törvényjavaslat tárgyában. 1 melléklet. . . . . . . 238 382. szám. Közgazdasági bizottság jelentése, *a ser-, szesz- és czukorter- melés után fizetendő fogyasztási adóknak, Martinschizza, Buccari, Porto-Ré, • Zengg és Carlopago vámkülzetekbe való behozataláról* szóló törvényjavaslat tárgyában. 1 melléklet...... . . .... . . . . . . . 240 383. szám. Főrendiház jegyzőkönyvi kivonata, »a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről* szóló törvényjavaslaton tett módositások tárgyában ................................242 384. szám. Törvényjavaslat, az Angolország és Fiume közt eszközlendő keres- kedelmi gőzhajózási járatok segélyezésére engedélyezendő póthitelről. 1 melléklet. Indokolás...................244 385. szám. Zárszámadási bizottság jelentése, a magyar korona országainak 1868—1877-ig terjedő 10 évi államháztartása eredményeiről. 12 melléklet. 245 386. szám. Véderő bizottság jelentése, »az 1880-ik évben kiállitandó újoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról* szóló törvényjavaslat tárgyában. 356 387. szám. Véderő bizottság jelentése, »a hadsereg és hadi tengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujoncz- ' jutalék mennyiségének, az 1889-ik év végéig való megállapításáról* szóló törvényjavaslat tárgyában. 4 melléklet. . . . ... . . . . . . . 357Iromány Lap száma száma 388. szám. Pénzügyi bizottság jelentése, »a kőolaj-vám felemeléséről és az ásványolaj-adóról* szóló törvényjavaslat tárgyában....... . 366 389. szám. Pénzügyi bizottság jelentése, >a védelmi adó« tárgyában benyújtott törvényjavaslatról. 1 melléklet. Indokolás ............ 368 390. szám. Igazságügyi bizottság jelentése, >a szegényjog kölcsönös bizto- sítása tárgyában, Francziaországgal 1879. évi május hó 14-én kötött"-szer- ződésről* szóló törvényjavaslat tárgyában...........377 391. szám. Magyar királyi ministertanács jelentése, az 1878-ik évi állami zárszámadás tárgyában.........................378 392. szám. Ministerelnökv előterjesztése, a függő államadósságot ellenőrző országos bizottság tárgyában.-3 melléklet........... . 380 393. szám. Gazdasági bizottság jelentése, a képviselőház 1879. évi november havi költségvetéséről és október havi kiadásairól.........388 394. szám. Törvényjavaslat, az 1880-ik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról. 1 melléklet. Indokolás .......394This book is a preservation facsimile produced for the University of Illinois, Urbana-Champaign. It is made in compliance with copyright law and produced on acid-free archival 60# book weight paper which meets the requirements of ANSI/NISO Z39.48-1992 (permanence of paper). Preservation facsimile printing and binding by Northern Micrographics Brookhaven Bindery La Crosse, Wisconsin 2014